TARLÓS ZSENIÁLISAN GONOSZ POLITIKAI HÚZÁSSAL IDŐT NYERT ÉS TOVÁBB ERŐLTETHETI A MOBILGÁTAS ÖTLETET A RÓMAI-PARTON

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2017.10.18.

Pont olyan húzás volt, mint amit a House of Cards-ban láthat az ember: kihúzta a szőnyeget a népszavazás alól, látszólag az ellenfél nyert és Tarlós visszavonult. De a háborúnak még nincs vége. 

Tarlós István körömszakadtáig védi azoknak az ingatlanosoknak az érdekeit, akik a Római-partra építkeztek illegálisan, még abból az időből, amikor Óbuda polgármestere volt. Nem is akármilyen kispályások: a területen található többek között Egri Gábor, műtrágya előállításból és vegyi áruk szállításából meggazdagodott üzletember négycsillagos szállodája, ami annak ellenére kapta meg az építési engedélyt az akkor még Tarlós István vezette kerületi önkormányzattól, hogy legalsó szintje is lakótérként szolgál. Emellett Garancsi István (Orbán Viktor barátja és üzlettársa) és Nagy György érdekeltségébe tartozó cégek is úgy építenek lakóparkot a területen, hogy arra lakóingatlant hivatalosan még nem lehetne építeni, mivel hullámtérként üdülőterületnek minősül.

Mással nem lehet magyarázni azt, ahogy Budapest első embere ragaszkodik Budapest egyetlen természetes partszakaszának tönkretételéhez. Ugyanis ma visszavontatta a fővárosi közgyűléssel a korábbi határozatát a római-parti mobilgát építéséről, így
okafogyottá válik az erről szóló népszavazás.

A Római-partért aggódók viszont továbbra se nyugodhatnak meg: csak ez a népszavazás vált okafogyottá, a fákat még kivághatják és a természetes partszakaszt még felszámolhatják. Ehhez elég egy újabb közgyűlési határozatot elfogadni. A csavar az egészben az, hogy Tarlós kifogta a szelet a várhatóan sikeres népszavazás – és számára a totális bukás – vitorláiból, viszont még mindig megvalósíthatja a mobilgátas ötletét, amivel kedvez az ártérbe illegálisan építkező milliomosoknak és ingatlanbefektetőknek. A gát pontos nyomvonaláról a most elfogadott határozat szerint később döntenek, tehát Tarlós csupán időt húz...

ITT OLVASHATÓ

SOKSZOR A RENDŐRSÉGEN BESZÉLIK LE AZ ÁLDOZATOKAT ARRÓL, HOGY FELJELENTÉST TEGYENEK - TÓTH OLGA

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió
2017.10.18.

A társadalom érzékenyítésének és az ellátórendszernek is nagy szerepe van abban, hogy a szexuális erőszak áldozatai meg mernek-e szólalni – ezt az MTA Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa mondta a Reggeli gyorsban. Tóth Olga szerint az elkövetők sokszor a hatalmi helyzetüket használják ki.

"A Weinstein botrány meglepő volt, nagyon sokan szólaltak meg a sztárvilágból. Inkább az a gyakoribb, hogy ha valaki megszólal, lassan csordogálnak az információk, ez most bombaszerűen robbant" – mondta a Reggeli gyorsban Tóth Olga, szociológus.

A szakember szerint itt olyan bűncselekményekről beszélünk, amiknél óriási a látencia, a nagy részük nem derül ki, a szexuális erőszakok és a szexuális zaklatások olyan élmények, amik az áldozatot élete végéig elkísérik és nagyon nehéz róla beszélni.

"Az ilyesmit elszenvedők nagyjából fele soha az életben nem beszél erről senkinek, még a hozzá legközelebb állóknak sem"

- mondta Tóth Olga majd hozzátette, nagy különbségek vannak az országok jogrendszerében, itthon a szexuális zaklatás nem bűncselekmény, ha mondjuk egy főnök fogdossa vagy durva szexuális ajánlatot tesz kollégájának az Emberi Bánásmód Hatósághoz lehet fordulni.

"A zaklatott emberek sokszor nemet mondanak, máskor pedig nem, ilyenkor sokan érvelnek azzal, hogy az előléptetésért vagy az aktuális példában egy filmszerepért maguk döntöttek a szexuális aktus mellett, de az ilyen helyzetben is látni kell a kiszolgáltatottságot" – magyarázta a szociológus.

Szerinte ilyenkor a zaklatók a hatalmi helyzettel élnek vissza, nagyok sokszor az áldozatnak nincs választása, mondjuk mert elbocsájtással fenyegetik a munkahelyén, ilyen helyzetre nem számíthatott előre.

"Az egyenlőtlen hatalmi helyzetet kell hangsúlyozni, ami nem nagyon ad választást az áldozat számára" - magyarázta Tóth Olga, majd felhívta a figyelmet arra is, hogy gyakran férfiak a szexuális zaklatás áldozatai, az elkövetők férfiak és nők is lehetnek.

"Az ilyesmi simogatással kezdődik, intim fogdosással folytatódik, ami szégyenérzetet kelt a zaklatott férfiben, aki ugyan olyan kiszolgáltatott helyzetben van, mint egy hasonló helyzetbe kerülő nő" – mondta a szociológus...

ITT OLVASHATÓ

ÉVI 300 MILLIÓBA KERÜLNEK A FŐVÁROSI TANÁCSADÓK

ZOOM.HU
Szerző: ZOOM.HU
2017.10.18.

A legtöbb „jobbkeze” a főpolgármesternek van a Városházán, ahol összesen 37-en dolgoznak hasonló munkakörben. A havi átlagbér 675 ezer forint, de néhányan bruttó egymilliót is zsebre tehetnek.

Havi 25 millió forintot költ összesen 37 tanácsadóra a Főpolgármesteri Hivatal. Ezért a pénzért 22-en főtanácsadóként, 15-en tanácsadóként segítik a legkülönbözőbb szakterületeken Tarlós István főpolgármester és három helyettesének munkáját. Az évi mintegy 300 millió forint nagyságrendileg hasonló ahhoz, amennyit az elmúlt években ilyen célra költött a Városháza: 2015-ben például 34 fő volt a létszám, az éves bérkeret pedig 278 millió. A tanácsadók egy részénél ez a megbízás nem csak eseti jellegű döntéstámogatást jelent, hanem rendszeres, napi munkavégzést, mivel főtanácsadóként foglalkoztatnak iroda- és titkárságvezetőket, csoportvezetőket is.

A legtöbb „jobbkeze” Tarlós István főpolgármesternek van. Őt 17 tanácsadó, illetve főtanácsadó segíti – jogi, közigazgatási, műszaki, kulturális és nemzetközi kapcsolatok területeken. Külön „biztonsági szakreferenst” is foglalkoztat, ám a csapathoz idén év elején csatlakozott Földi László nemrég kellemetlen helyzetbe hozta főnökét...

ITT OLVASHATÓ

LEGYŐZHETŐ A FIDESZ? MUTATJUK, HOGYAN...

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2017.10.16.

Nem, nem mutatjuk. Csak szerettem volna egyszer én is kipróbálni ezt a borzalmas "mutatjuk, hogyan"-t.

Lehet-e nekem fogalmam arról, hogyan lehet legyőzni a FIDESZ-t? Nem lehet. Egy kisvárosi önkormányzat képviselő-testületének ülését nem bírnám végigülni, folyamatosan arra gondolnék, hogyan lehetne valahogy elmenekülni.

Az elkövetkező időszak arról fog szólni, hogy rengeteg olyan ember, aki talán még nálam is alkalmatlanabb a politizálásra, el fogja magyarázni, hogy mennyi az annyi, halálosan komolyan fogja magát venni, és böködni fog az ujjával.

Csak pár adat.

1. Ez itt a magyar fogyasztási index változása. Ha az 1960-as bázisévet 100-asnek vesszük, akkor azt láthatjuk, hogy a rendszerváltásig 250 pontra emelkedett a fogyasztási index, azaz két és félszeresére növekedett. A szocializmus összeomlása és Antall József kormányzása idején ez az érték lement 220-ra, az MDF meg is bukott, jött a Bokros-csomag és a fogyasztási index 197-re esett, ami nagyjából az 1977-es érték, akkor éppen a reformista Fock Jenőt váltó Lázár György volt a miniszterelnök. Az MSZP is megbukott, jött a FIDESZ és 2002-re el is érte a fogyasztási index a közvetlenül a rendszerváltás előtti szintet. Ekkor meglepetésre győztek a szocialisták. Az index 2006-ig a valaha mért legnagyobb értékre emelkedett, miközben elszállt a deficit. Gyurcsány még éppen győzött, de az index elindult lefelé és a rendszerváltás előtti érték alá zuhant a válság idején. Mivel a jövedelmi viszonyok a felső és alsó decilisek aránya megváltozott, ez azt jelenti, hogy az ország jelentős része 2010-ben kevesebbet fogyasztott, mint a szocializmus évében (az alsó három decilis vélhetően most is kevesebbet fogyaszt). Ekkor jött Orbán és a 2011-12-es recesszió (az meg is látszott a FIDESZ népszerűségén) után folyamatosan emelkedett a fogyasztási index, valamivel (de nem sokkal) a 2006-os maximum fölé. A deficit alacsony, a GDP-növekedés majdnem 4 százalék. Miről beszélünk?...

ITT OLVASHATÓ

TÉNYSZERÚEN: MI NEM IGAZ?

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: VASVÁRI G. PÁL
2017.10.18.

Gulyás Gergely, a Fidesz eddig legalább szalonképes modorúnak mutatkozó frakcióvezetője szerint „… hogy itt újságírókat listáznak, az tényszerűen téves és nem felel meg a valóságnak”. Tényleg?

David J. Kostelancik ideiglenes amerikai ügyvivőnek a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) rendezvényén elhangzott kritikai megjegyzésére reagált így, cáfolólag Gulyás Gergely. Az ügyvivő ugyanis a hírek szerint megemlítette: az egyik kormányhoz kötődő médium listát közölt az újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarország számára.

Fideszes észjárás szerint persze le lehet tagadni bármit. Azt is, hogy volt efféle listázás. Ám egyszerűen nem érdemes. Ugyanis a létező lista – pláne, ha már a címe szerint is az – azért ugye mégiscsak lista.

Egészen pontosan először itt még csak médiumokat és tulajdonosokat, vezetőket sorolt a 888.hu 2016. május 25-i propagandaterméke. Azután itt már újságírókat, fotóst, producert bélyegzett meg név szerint ugyanez a Fideszhez vitán felül közel álló portál a 2017. szeptember 5-i újabb propagandatermékében...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY MŰKÖDÖTT AZ OROSZ TROLLGYÁR AZ AMERIKAI VÁLASZTÁSOK ALATT

HUPPA BLOG
Szerző: Huppa.hu / MTI
2017.10.18.

Hetente a közösségi média 20-30 millió felhasználóját is elérhette és több mint 40 tüntetést szervezett az Egyesült Államokban az amerikai választások befolyásolására létrehozott orosz “trollgyár” – közölte kedden az RBK című orosz napilap.

A Donald Trump megválasztása nyomán is tovább működő “trollgyár” fedőintézménye az RBK szerint a Szentpéterváron, a Szavuskin utca 55. címen bejegyzett Internet-kutatási Ügynökség. Az intézmény tulajdonosa a “Putyin szakácsaként” emlegetett Jevgenyij Prigozsin vendéglőmágnás.

A “trollgyár” amerikai részlege – amelyet tavaly nyárra 80-90-fősre duzzasztottak fel és fenntartására két év alatt 2,3 millió dollárt költöttek – 118 közösséget és profilt tartott fenn a Facebook, az Instagram és Twitter közösségi médiumokban. Ezeknek a többségét az amerikai hatóságok lekapcsolták az elnökválasztásba történt orosz beavatkozás felderítésére indított vizsgálat során. Az 50 Twitter-profil közül 36-ot, +7-es oroszországi előhívóval jegyeztek be.

A közösségi portálokon létrehozott profiloknak és a közösségeknek 6 millió követője volt, de hirdetések és újra-megosztások segítségével a “trollgyár” által előállított tartalmak, például 2016 szeptemberében, akár 20-30 millió emberhez is eljuthattak. Az RBK úgy értesült, hogy a szentpétervári központban hetente mintegy ezer tartalmat – szöveget, fotót vagy videót – állítottak elő. Ezek átlagosan mintegy ezer megtekintést gyűjtöttek össze, de volt olyan is – például egy, a fegyvertartás szabadságáért egy rajzfilmfigura, Yosemite-i Sam ábrázolásával kampányoló hirdetés –, amely több mint 17 millió felhasználóhoz jutott el...

ITT OLVASHATÓ

CSENDÉLET ŐSSZEL

ÉLET ÉS IRODALOM / PRÓZA-TÁRCATÁR
- SZABADPOLC
Szerző: KÁCSOR ZSOLT
2017.10.13.

Sétálok a gyerekkel a Németvölgyi úton, balra mellettünk a Farkasréti temető, jobbra egy kőfaragó műhely, az udvarán bemutatóra szánt sírok, kripták, sírkövek. Nézi a gyerek, nézi a köveket, majd megszólal: apa, ez itt nem olyan, mint egy igazi temető, mert nincsenek benne virágok. Mondom neki, hogy igaza van, ez nem temető, ezek itt üres sírok, s azért vannak itt, hogy a vásárlók választhassanak közülük. Hallgat a gyerek, hallgat, majd fölszedeget néhány szem gesztenyét, a szebbeket nekem adja, s az kéri, hogy vigyázzak rájuk, de örökre. Majd azt kérdezi, hogy amikor a vásárlók kiválasztják a sírt, akkor kipróbálják-e előtte, merthogy semmit sem szabad megvenni, mielőtt nem próbáljuk ki, ezt ő tőlem hallotta, amikor a kiságyát vettem neki. A kérdés jogos, nemhiába, már négyéves és négy hónapos a gyerek, igaz, ezt nem szabad mondani, mert amióta rájött arra, hogy a hónapok száma többet ad ki, mint az éveké, azóta az életkorát csak hónapokban szabad megadni. Szóval ötvenkét hónapos a gyerek, ezt naponta többször el szokta ismételni, mert tetszik neki, hogy ő milyen nagy: ő nem ám csak négyéves kislány, hanem már ötvenkét hónapos nagylány.

Tényleg nagylány.

Újabban csak hétvégenként látom, s mindig rácsodálkozom, hogy egy hét alatt milyen sokat lehet nőni és okosodni.

Rugdalja a földön szanaszét heverő gesztenyéket az ötvenkét hónapos nagylány, s azt kérdezi, hogy a halottak mit csinálnak a sírban egész nap. Mondom neki, hogy semmit. Azt kérdezi erre, hogy ha nem csinálnak semmit, akkor unatkoznak? Nem, nem unatkoznak, válaszolom, s igyekszem témát váltani, rákérdezek, hogy nem éhezett-e meg. Nem, nem éhes. Szomjas? Nem, nem szomjas. Fázik-e a nyaka? Nem, nem fázik. Menjünk-e haza? Nem, ne menjünk haza. Majd azt kérdezi, hogy a halottak hogyan bírják ki egész nap a föld alatt, ha senki nem ad nekik enni és inni, s ráadásul még gesztenyével sem játszhatnak. Büntetésben vannak a halottak, kérdezi, s néz rám tágra nyílt szemmel, hogy erre vajon mit mondok. Az igazságot mondom. Nem, nincsenek büntetésben a halottak. Márpedig szerinte az büntetés, ha valakit a föld alá tesznek. Nem, nem az, nem büntetés, erősködöm, mire megtorpan, a kezét csípőre vágja, s felkiált: apa, de ha nem büntetés, akkor talán jutalom?

...

ITT OLVASHATÓ

MEDDIG TŰRIK?

JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: DR. SÁNDOR ZSUZSA
2017.10.17.

„Újabb etikai vizsgálatban marasztalta el a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága a Versys Clinics botrányhalmozó vezetőjét” – adta hírül a napokban a 24.hu. A döntés: megrovás. Oka: Vereczkey Attila úgy reklámozza önmagát, hogy eközben más orvosokat gyenge minőségű szolgáltatásokkal vádol.

Nem kaptam volna fel a fejemet erre a hírre, ha nem tudnám, mitől „botrányhalmozó” Vereczkey Attila, és ha nem tartanám ironikusnak ezt az etikai „büntetést”.

Hosszan kell visszamennünk az időben, hogy felsoroljuk azokat az ügyeket, amelyek e híres-hírhedt nőgyógyász nevéhez fűződnek. Az a tény, hogy Vereczkeyt már kétszer is elmarasztalta az etikai bizottság, szinte eltörpül a vele szemben lefolytatott büntetőeljárásokhoz képest.

2006-ban a doktor úr meghamisította orvosi működési bizonyítványát, amit azután egy közbeszerzési eljáráshoz fel is használt. A hamisítás nélkül ugyanis nem kaphatta volna meg azt a posztját a Nyírő Gyula Kórházban, amely utóbb igen jövedelmezőnek bizonyult. A bíróság jogerősen ki is mondta a bűnösségét két rendbeli magánokirat-hamisításban.

De miért is volt olyan jövedelmező az így megszerzett pozíció? Idézek az egyik asszony történetéből. Vereczkey egy ultrahangos vizsgálat alapján közölte a nővel, hogy daganatok vannak a méhében, de ő azt – kollegiális áron – 200 ezer forintért megoperálja. Nem kellett sok idő hozzá, hogy az asszony rájöjjön, a diagnózist egy másik nő lelete alapján mondta ki a doktor úr. A lavina beindult. Nyolcvannyolc sértettje volt annak a büntető ügynek, amelyben ehhez hasonló módszerekkel kért pénzt olyan beavatkozásokért, melyeket amúgy OEP támogatással ingyen kellett volna elvégeznie. Az elsőfokú bíróság 2014-ben Vereczkeyt 88 rendbeli üzletszerűen elkövetett csalás miatt 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre és 1,8 millió forint pénzbüntetésre ítélte...

ITT OLVASHATÓ

AHOL NAGYON KELLENE, PONT OTT NEM JÖN A SEGÍTSÉG

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: GULYÁS ERIKA
2017.10.18.

A kis falvakban élő munkanélküli családokat sokszor megfosztják még a gyerekek után járó juttatástól is, pedig nekik kellene a támogatás. Szakemberek szerint differenciáltan kellene emelni a pótlékot.

A szakma szerint a gyermekszegénység felszámolásának leghatékonyabb eszköze lehetne az alanyi jogon járó családi pótlék összegének megemelése, ám a Fidesz-kormány 2010 óta nem nyúlt a gyerekek száma után differenciált, összességében azonban alacsony tételhez. A Magyar Szegénységellenes Hálózat egyhetes programsorozatot szervezett a méltó megélhetésről, ennek zárásaként tegnap, a szegénység elleni világnapon fórumbeszélgetést tartottak a családi pótlékról a gyermekszegénységgel foglalkozó szociológusok, szociálpolitikusok, közgazdászok és civil szervezetek részvételével.

Az alapvetés közismert: nincs ésszerű magyarázat arra, hogy a kabinet miért csak a rendszeres jövedelemmel rendelkező, tehát valamilyen szinten biztonságban élő családokat támogatja az adókedvezmény folyamatos kiterjesztésével, míg a legkisebb jövedelemből élőket, a bizonytalan foglalkoztatási helyzetben lévőket – és így az ő gyermekeiket is hagyja még lejjebb csúszni.

Szikra Dorottya felidézte, hogy a családi pótlék európai megjelenésekor még nem az állam fizette a támogatást a szegény családoknak, hanem a vállalatok hoztak létre ilyen alapokat Magyarországon is. A szociálpolitikus három családtípus esetében vizsgálta, hogy milyen és mekkora támogatásokat kaptak a gyermeket nevelők a baloldali-liberális kormányok idején, és mennyit 2017-ben. A számítások azt igazolják, hogy ha egy család 2009-ben csak gyesre és családi pótlékra volt jogosult, mert munkanélküli volt mindkét szülő, azóta sem javult a helyzetük. A minimálbérért dolgozók már visszaigényelhetnek egy nem túl magas összeget családi adókedvezményként, ami javítja az anyagi helyzetüket, de igazán jól az átlagbérből, még inkább a jóval efölötti jövedelemből élők jártak. Az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa azt állítja, hogy az utóbbi 5-7 évben majdnem 100 ezer gyerek esett ki még az értékét egyre inkább elvesztő családi pótlék elosztásából is, mert 16 évre vitték le a tankötelezettség korhatárát...

ITT OLVASHATÓ

HÉT VÁLASZ ORBÁN VIKTOR HÉT KÉRDÉSÉRE

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2017.10.18.

Hét kérdésben kérte a véleményemet a miniszterelnök, arra kíváncsi, hogy támogatom-e a Soros terv pontjait. Jogkövető állampolgárként válaszoltam mind a hét kérdésre.

1. 1. Orbán szerint Soros György arra akarja rávenni Brüsszelt, hogy Afrikából és a Közel-Keletről évente legalább egymillió bevándorlót telepítsen az Európai Unió területére, így Magyarországra is.

Ezt a tervet nem támogatom, mert Soros György eltitkolja, hogy valójában naponta akar egymillió embert behozni Európába, miközben a magyarokat, különös tekintettel az Orbán Viktor nevűekre, kitelepítené Afrikába.

2. Orbán szerint Soros György brüsszeli vezetőkkel együtt azt is el akarja érni, hogy az EU tagállamai, így Magyarország is, bontsák le a határvédelmi kerítéseket, és nyissák meg a határokat a bevándorlók előtt.

Szimpatikus az ötlet, de ezt sem tudom támogatni, mert Soros itt sem árulta el, hogy mit szeretne valójában. Ugyanis nemcsak az ország határain bontaná le a kerítést, de a házak udvarát sem lehetne körülkeríteni. Sőt, van egy nagyon titkos terve, melynek kitalálásában maga a Sátán segédkezett neki.  Eszerint a házak, lakások ajtaján sem lehetnének ajtók. Ezt Soros nem mondta meg a magyar embereknek, ezért a magyar kormánynak kutyakötelessége lenne, hogy erről is tájékoztassa a lakosságot.

3. Orbán szerint a Soros-terv része, hogy a nyugat-európai országokban összegyűlt bevándorlókat Brüsszel kötelezően ossza szét, különös tekintettel a kelet-európai országokra. Ebben Magyarországnak is részt kellene vennie.

Ezt abban az esetben tudnám támogatni, ha a magyar kormány azt is beleírta volna a konzultációs levélbe, hogy Soros hány bevándorlót akar szétosztani köztünk. Jó nagy számmal kellene bennünket riogatni, hogy az emberek még a mostaninál is jobban rettegjenek, és a már meglévőnél is nagyobb legyen a hisztéria. Sok kis Őcsényt akarunk, mert megérdemeljük...

ITT OLVASHATÓ

KI KELL TARTANI - LAKITELEK, HARMINC ÉV MÚLTÁN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2017.10.18.

A népi ellenzék 1987-es lakiteleki találkozóján még akadtak urbánusok is, és élt a remény, hogy az elitek megértik: közös a felelősségük az országért. Az egyetértés egy darabig működött is, de ma már látni, mi lett belőle. Elkerülhetetlen volt a szakadás a nyugatos és a keleties oldalak között? A találkozó egyik résztvevőjét, Lengyel László politológust kérdezzük.

– Egy mondás szerint a magyarok a szocializmusból a legjobbat hozták ki, a kapitalizmusból viszont a legrosszabbat. Oka-e ennek bármiben is Lakitelek, amelynek ballib oldalon, bár mintha ez kissé változna, sokáig nem volt jó sajtója?

– Az ellenzéket már 1987-ben is megosztotta az a kérdés, hogy mi fontosabb, létrehozni egy modern, polgárosodó Magyarországot, vagy megteremteni egy független, szuverén nemzetállamot, aminek a legfőbb értéke, hogy magyar, és aminek nem diktálhat sem Kelet, sem Nyugat. Ennek a hagyományos magyar vitának a két oldala csak jó esetben, mondjuk 1848-ban nem zárta ki egymást, de 1987-ben azért nem ez az esély ígérkezett. Ennek ellenére több mint tíz évig a főbb ügyekben egyetértés volt.

– De hiszen az Antall-korszakban késhegyig menő ellenségeskedések folytak a tekintély­­ural­­mi vonásokkal és a Horthy-rendszer irán­­ti nosztalgiával telített jobboldal, vele szemben pedig az állítólag a Washington–Tel-Aviv-tengelyen lógó liberálisok között.

– Az igaz, hogy Antall József – aki egyébként nem volt ott Lakiteleken – sok hibát követett el, de a nyugatosságban elkötelezett volt, és ebben mind a hat párt egyetértett vele, leszámítva persze a Csurka-szárnyat, amellyel Antall épp ezért veszett össze. Antall elfogadta a liberális demokráciát, és reformellenes sem volt. A mai hatalmi elit Nyugat-, reform- és liberálisdemokrácia-ellenes. Azt se feledjük, hogy bár az MDF sok rosszat is tett a jogállam ellen, de a reformszocialista erők politikáját folytatva azt mégis ők építették fel. Magyarország lett a térség első jogállama. Azért mégiscsak Göncz Árpád volt az államfő, Surányi György a Nemzeti Bank elnöke, a televízióé Hankiss Elemér, és a rádióé Gombár Csaba, akiket Antall aztán sorra megtámadott, de előbb ő engedte őket tisztségeikhez. Ma nincsenek sem független intézmények, sem független személyiségek. Ezért mondom, hogy az amúgy zsigerileg széthúzó elitek legalább tíz évig példamutatóan megtartóztatták magukat a nyugati értékek védelme, az ország érdekében. Lakitelek pedig képviselte ezt a szellemet. Tudom, mert ott voltam. Meghívtak, felszólaltam, és nekik mentem, hogy Konrádon kívül miért nincsenek itt Kis János és társai. És megvertek ezért? Nem, megtapsoltak, és beválasztottak a lakiteleki nyilatkozatot fogalmazó csapatba...

ITT OLVASHATÓ

HA ÍGY FOLYTATJUK, NEM LESZ MIT MUTOGATNI

INDEX
Szerző: AJPEK ORSI-HERNÁDI LEVENTE
2017.10.18.

Idén is lenyűgözőek az év természetfotói, de mintha az ember évről évre egyre megkerülhetetlenebb szereplővé válna a képeken. A legerősebb képek brutális történeteket mesélnek az emberi beavatkozásról, nem véletlen, hogy Brent Stirton díjnyertes fotója a megcsonkított orrszarvúról pont olyan, mintha szobrot állítana a barbárságnak. Legyen lenyűgöző norvég tájkép vagy egy művészkedő fotó jegesmedvék lábairól, a legszebb képekben is megjelenik itt-ott a természeti környezetét a maga kedvére átalakító ember hatása. A jó természetfotó ma már csak egy remekül elkapott pillanat egy ritkán látott állatról, hanem segélykiáltás.

Az év természetfotósa pályázatra beküldött 50 ezer anyag legjobb képeiből a londoni Természettudományi Múzeumban nyílik kiállítás...

ITT OLVASHATÓ

NYOMTASS TE IS! 13.

NYOMTASS TE IS! 
Szerző: Nyomtass Te Is
2017.10.18.

Tvrtko: a magyar sport egyik legnagyobb szurkolójaként mondom, előbb tegyék rendbe a kórházakat, az iskolákat, az egészségügyet és az úthálózatot...

LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ INNEN

A LEX-CEU MÓDOSÍTÁSA NEM MEGHÁTRÁLÁS, HANEM EGY ÚJABB TÁMADÁS ELŐKÉSZÍTÉSE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2017.10.17.

Több teória is kering arról, miért kezdményezte személyesen Orbán Viktor miniszterelnök a lex-CEU, épp általa rövidre szabott határidejeinek módosítást. Az biztos: valódi indok egy sincs a kapkodó törvénymódosításra.

Orbán Viktor nem módosította a lex-CEU-t:

– több tízezres tüntetések,
– a magyar oktatók tiltakozása,
– nemzetközi kutatók, Nobel-díjas tudósok,
– saját pártcsaládja, az Európai Néppárt,
– az Egyesült Államok kormánya és
– az Európai Bizottság kérésére, valamint
– a Velencei Bizottság állásfoglalása és
– az ügyben megindított kötelezettség-szegési eljárás miatt sem.

Akkor most hirtelen miért? Mi változott?

Lázár János korábban már elárulta: nem kell sóder, szó sincs itt mindenkire érvényes törvények betartásáról. Kizárólag amitt kezdték csuklóztatni a CEU-t, mert Soros Györgyöt kiállította ki a kormányzati propaganda- és hírgyár első számú közellenségnek.

Akkor tehát már nem ő a Sátán? Lekerülnek a plakátok, bezúzzák a konzultációs vicc-pamflettet?

Ugyan!

A helyzet valóban megváltozott a tavaszihoz képest: most a kormánynak és a parlamentnek kellene áldását adnia a CEU-ra. Ez pedig addig bizonyosan nem történik meg, amíg Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt.

A hvg.hu-nak egy kormányzati tisztviselő azt súgta: azért módosítják a törvényt, hogy az ügy nehogy az EU bírósága elé kerüljön. Ezen a fórumon ugyanis nem szokott túl fényesen szerepelni a kormány. Ennek az érvelésnek azonban ellent mond Orbán, legutóbbi pervesztését követő nyilatkozata: bár a bíróság elkaszálta Magyarországot a kvótával kapcsolatban, az ítéletet nem tartja a kedves vezető érvényesnek saját magára. Ha egy ilyen ügyben simán semmibe vesz egy jogerős bírósági ítéletet, nehéz elképzelni, hogy a két-három év múlva megszülető CEU-ítélettől már előre tele csinálta volna a gatyáját.

A helyzet jelenleg úgy áll, hogy miután a kormány néhányszor keményen beletörölte a lábát saját törvényébe – minthogy hajlandó volt a helyi állam vezetőségével és nem az USA szövetségi kormányával megállapodásokat kötni –, lényegében minden kérdésben megegyezett a CEU kapcsán az illetékes New York állammal. A megállapodás szövege kész, már csak aláírásra és a magyar parlament ratifikálására vár. Ezzel párhuzamosan a CEU megállapodott egy helyi egyetemmel a New York-i kampusz létrehozásáról - ha a kormánytöbbség idehaza elfogadná az egyezményt, már másnap megköthetnék a kampuszról szóló megállapodást.

Magyarul: még a szűkös határidőkkel is képes volt a CEU az ellene született törvény által megszabott feltételeknek megfelelni. Most már kizárólag Orbán kormányán a sor, hogy maga is eleget tegyen saját törvényének. Ehhez persze egyáltalán nem fűlik a foga. Nem akarja Orbán saját aláírásával, utána pedig a kétharmaddal szentesíteni a CEU magyarországi működését...

ITT OLVASHATÓ

A VILÁGON SENKI SEM VÁGYIK JOBBAN SZAKÉRTŐI KORMÁNYRA, MINT A MAGYAROK

444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2017.10.17.

- A Pew Center gigakutatásából - nem túl meglepő módon - az derült ki, hogy a gazdagabb és demokratikusabb társadalmak jobban hisznek a demokráciában. 

- A magyaroknak mindössze 18 százaléka elkötelezett a képviseleti demokrácia mellett, ami messze a legdurvább szám Európában.

- Ha viszont alaposabban megnézzük az adatokat, kiderül, hogy az istenadta nép a klasszikus demokratikus formák helyett 

nem autoriter vezetést akar - hanem szakértői kormányt.

A nagy amerikai think-thank, a Pew Research Center 42 ezer embert kérdezett meg 38 országban a demokráciához való viszonyáról. A felmérés értékelésében azt írják, hogy az adataik között vannak biztató és aggasztó számok egyaránt: a vizsgált országok polgárainak nagy többsége a képviseleti demokráciát nagyon jó vagy jó politikai rendszernek tartja, ugyanakkor mindenhol jelentős kisebbséget alkotnak a nem demokratikus alternatívák hívei.

A jómódú országok, a stabil demokráciák polgárai sokkal pozitívabban ítélik meg a képviseleti demokráciát, miközben az antidemokratikus formák sok helyen népszerűbbek a kevésbé iskolázottak, a jobboldaliak és a demokrácia aktuális állapotával elégedetlen válaszadók között. A népképviselet másik alternatívájának, a közvetlen demokráciának (itt elsősorban a népszavazásokra gondolhatnak) szintén sok híve van világszerte, különösen a nyugati populisták körében - írja az elemzés...

ITT OLVASHATÓ

AZ ERŐTELJES, SZABAD ÉS FÜGGETLEN SAJTÓ ALAPVETŐ FONTOSSÁGÚ

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÉVAY ANDRÁS
2017.10.17.

...„Alig több mint egy éve érkeztem Magyarországra, és munkám során már sokukkal találkoztam. Ezen túlmenően, mi a nagykövetségen csillapíthatatlan étvágyú fogyasztói vagyunk az Önök cikkeinek és közvetítéseinek, és sok tudósításukat megosztjuk washingtoni kollégáinkkal. Nagyon tiszteljük a sajtó Magyarországon dolgozó képviselőit, mind a magyar újságírókat, mind a nemzetközi tudósítókat.

Azért vagyok ma itt, hogy Amerikának az Első Alkotmánymódosítás melletti elkötelezettségéről beszéljek, és arról, mit jelent nekünk a szabad sajtó. Önök nehéz időkben is tovább dolgoznak, és továbbra is feltesznek nehéz kérdéseket. Az Önök elkötelezettsége amellett, hogy kikutassák az igazságot, és azt kikiáltsák országnak-világnak, a demokrácia egyik legfontosabb eleme marad, és én őszintén értékelem, amit tesznek. Hadd mondjam el még egyszer: Köszönöm szépen.

Tartozom egy vallomással: diplomataként, aki érzékeny és fontos következményekkel járó ügyekkel foglalkozik, néha bonyolult a viszonyom a sajtóval. Szerintem sok diplomata kollégám egyetért velem ebben.

Önök vitatott ügyekről kérdeznek bennünket.

Országunk hiányosságairól kérdeznek bennünket.

Külpolitikánk nyilvánvaló következetlenségeiről kérdeznek bennünket.

X ügyről kérdeznek bennünket, amikor mi jobban szeretnénk Y ügyről beszélni.

Terveinkről, politikai irányvonalunkról és eseményekre való reagálásunkról kérdeznek bennünket, még mielőtt mi magunk is tudnánk, hogy mik azok.

Végső soron azonban, lévén demokratikus kormányok képviselői, tisztában vagyunk vele, hogy ha Önök nem teszik fel a kemény kérdéseket, nem végzik el a munkájukat. Tisztában vagyunk vele, hogy elszámolással tartozunk a polgároknak, akiket képviselünk, és hogy a nyilvánosság napvilága, melyet az erőteljes, szabad és független sajtó biztosít, alapvető fontosságú ennek az elszámoltathatóságnak az elérésében. Nagykövetségünk munkatársai folyamatosan frissülő listát vezetnek pontokba szedett mondanivalókról, ami segít nekem felkészülni bizonyos nehéz és érzékeny kérdésekre, amelyeket Önök feltehetnek. Nem mondom meg, mik ezek a pontok – nem szeretnék túl sok ötletet adni – ám azt elmondanám, a tény, hogy Önök itt vannak, készen arra, hogy kérdezzenek, elemezzenek és tudósítsanak, élesíti gondolkodásunkat programjainkról, terveinkről és politikai irányelveinkről.

Van-e értelme a politikánknak?

Fog-e működni?

Összeegyeztethető-e azokkal az értékekkel, amelyek melletti kiállásunkat hirdetjük?

Helyénvaló-e egy diplomáciai képviselet számára?

És készek vagyunk-e nyilvánosan megvédeni?

Végső soron annak következtében, hogy tudjuk, Önök ott vannak és készek tudósítani, hatékonyabb és etikusabb képviselői vagyunk országainknak.

Ez a dinamika nemcsak rám és nemcsak diplomatákra érvényes.

Ami azt illeti, az elszámoltathatóság szükségessége az egyik legfőbb oka annak, hogy az Egyesült Államok Alkotmányának Első Módosítása védi a sajtó szabadságát. Alapító atyáink, látván a megszólalás súlyos korlátozásait és a politikai ellenvéleményekért járó büntetést Anglia királya alatt, felismerték, hogy szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, amely teljes mértékben képes tájékoztatni az embereket kormányuk cselekedeteiről és eszközöket adni a kezükbe, hogy gondoskodhassanak róla, hogy a kormány ne éljen vissza a hatalmával.

Ugyanezen okokból a szabad sajtó védelmét ma is megtaláljuk a magyar Alaptörvényben. Az Önök tapasztalatai egy szabad sajtó nélküli társadalomról frissebbek és időben közelebb vannak, mint a mieink – biztos vagyok benne, hogy Önök közül sokan éltek azokban az időkben, amikor a „hivatalos hírek” egyetlen alternatívája a bátor magyar férfiak és nők által otthonukban, titokban kiadott szamizdatok voltak, amelyek igyekeztek tudatni az igazságot a kommunista rezsimről.

E tapasztalatok miatt, az alternatíva szörnyűsége és bukása miatt a sajtószabadság védelmét lefektették az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában, a NATO szerződésben, az EU Alapjogi Chartájában, az EBESZ Európai Biztonsági Chartájában, valamint a világ összes demokráciájának alkotmányaiban és jogi tankönyveiben is.

Legerősebb, legszilárdabb és legmegbízhatóbb szövetségeseink azok, akik osztoznak velünk ebbéli elkötelezettségünkben. Lengyelország népéhez intézett júliusi beszédében Trump elnök transzatlanti szövetségünkről beszélt, és azokról az értékekről, melyek ennek középpontjában állnak – a „felmérhetetlen értékű kötelékekről, amelyek összefűznek minket nemzetekként, szövetségesekként és egy civilizáció részeként”. A kinyilatkoztatott értékek között „nagyra értékeljük a jogállamiságot és védelmezzük a jogot a sajtó, a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságához.”

A szabadságot nagy becsben tartó férfiak és nők mindenütt tudják, hogy meg kell védeniük a sajtó szabadságát. Ezért nem én vagyok az első amerikai tisztségviselő, és nem én leszek az utolsó, aki felemeli szavát a szabad sajtó védelmében. Ez alapvető fontosságú külpolitikai érdekeink szempontjából.

Vegyük, például, azokat a fotókat, amelyek a World Press Photo kiállításon most láthatók a Néprajzi Múzeumban, és amelyek megtekintésére magam is szántam nem kevés időt, és amely kiállítás meglátogatására biztatnék mindenkit, aki még nem tette meg, mielőtt a képek október 23-án elhagyják Budapestet. Bátor, kreatív, kíváncsi riporterek örökítettek meg fontos pillanatokat, olyan pillanatokat, amelyek önmagukban is elmondanak egy történetet. Az általuk elmondott történetek diadalról és tragédiáról szólnak, igazságról és tudatosságról, bátorságról és kudarcról, és a riporterek ott voltak, hogy mindezt megörökítsék, elmondják, amit láttak, és megosszák velünk a történelmet. Ezek a fotók megváltoztatják a felfogásunkat és nagy hatással vannak arra, hogyan látják a világot a nézők. Arra emlékeztetnek minket, hogy nyitottnak kell maradnunk az új információk és új perspektívák előtt, beleértve azokat is, amelyek nem illeszkednek meglévő feltevéseink közé.

Amikor megosztom Önökkel a sajtószabadság melletti kiállásomat, egy ponton szeretnék világosan fogalmazni: a sajtó szabadsága nem azt jelenti, hogy a sajtót nem szabad kritizálni, akár a kormánynak is. Nem hinném, hogy ez sokkolja Önöket, de előfordul, hogy a sajtó rosszul értelmezi a tényeket, vagy csak azokról a tényekről tudósít, amelyek egy bizonyos elfogult szerkesztői álláspontot támogatnak. Attól tartok, vannak helyek, ahol az elfogulatlan tudósítás gyakorlata fura és régimódi szokássá vált. Mintha sok kiadványban már nem lenne elkülönülő „véleményszekció” – a vélemények az egész sajtóterméket eluralják.

Az én elnököm sem szégyellős, amikor bírálja a médiát, ha úgy érzi, az újságírók rosszul tudnak valamit vagy elfogultságot mutatnak. Nem rejti véka alá a saját véleményét, és nyíltan kiáll az általa támogatott politikák mellett. Bírálja a híradásokat, ha úgy ítéli meg, elfogultak vagy pontatlanok, annak érdekében, hogy megpróbálja megváltoztatni a narratívát. Szabad sajtónk legjobb hagyományaihoz hűen, azok, akik a bírálatot kapják, nem késlekednek a válaszadással, és kifejtik érveiket arról, szerintük miért téved az elnök. Ahogyan az újságírók rámutatnak, nem minden kormánykritika „álhír.”

A demokratikus társadalom, melyben szabad sajtó működik, zűrzavaros hely, különös tekintettel a burjánzó blogoszférára, a közösségi médiára, az online hírekre, és az éjjel-nappal áramló hírfolyamra. Nem állítom, hogy minden választ ismerek arra a kérdésre, hogyan navigáljunk ebben az új médiakörnyezetben, de az világos számomra, hogy egy kormányzat képviselőiként, azaz állampolgáraink szolgálatában, keményebben kell dolgoznunk azon, hogy amikor vitázunk, megvilágítsuk a dolgokat, bizonyítékokat vonultassunk fel; hogy rámutassunk dolgokra, ne csak közöljük őket, és logikusan és ésszerűen érveljünk. Tekintetbe kell vennünk a miénktől eltérő szempontokat is, és arra kell biztatnunk kollégáinkat és az állampolgárokat, hogy ők is így tegyenek. A sajtót illetően pedig azt kell szorgalmaznunk, hogy legyen felelősségteljes, és tartsa be a szakmai integritás szabályait, és nem szabad félnünk attól, hogy rámutassunk, ha e téren hiányosságokat tapasztalunk. Ezen felül nekünk is felelősségteljes, átgondolt hírfogyasztóknak kell lennünk, és tartózkodnunk kell attól, hogy hiányos, pontatlan, vagy szándékosan félrevezető információkat terjesszünk.

A legfontosabb pedig, hogy egy kísértésnek semmiképpen se engedjünk: a demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat.

Ez olyan örök kísértés, mely több formában is megjelenhet:

– a jogszabályokkal való korlátozás;

– a média kizárólagos ellenőrzése;

– nyomásgyakorlás a hirdetőkre;

– kormányzati kísérletek a hirdetési piac manipulálásra; vagy

– az újságírók leplezetlen fenyegetése vagy megfélemlítése.

Az elmúlt években az Egyesült Államok számos alkalommal felszólalt, a sajtószabadság terén Magyarországon mutatkozó negatív tendenciákról. Sajnálatos módon, ezek a negatív tendenciák folytatódnak.

• A kormány szövetségesei fokozatosan átvették az ellenőrzést és a befolyást a médiapiac felett, anélkül, hogy a monopóliumok létrejöttét megakadályozni hivatott szabályozó testület kifogást emelt volna ez ellen. A közelmúltban a kormányzatot támogató személyekhez kötődő vállalatok megszerezték az ellenőrzést az utolsó, még megmaradt független megyei lapok felett.
• Azok az újságírók, akik ezeknél a médiumoknál dolgoznak vagy dolgoztak, úgy tájékoztattak minket, hogy az új tulajdonosok diktálta szerkesztőségi irányvonalat kell követniük, és nem lehet kormánykritikus cikkeket megjelentetniük.
• A kormányzat ezen túl jelentős állami hirdetést csatornáz a baráti médiatulajdonosokhoz, miközben a független médiumok szinte semennyi állami hirdetéshez sem jutnak. Azt halljuk, hogy magánvállalkozásokkal közlik, ne hirdessenek a független médiumokban, ellenkező esetben retorziókra számíthatnak.

Végül szólnom kell egy a közelmúltban történt, riasztó fejleményről. Egyes, a kormányhoz szorosan kötődő médiumok egy listát jelentettek meg olyan újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra nézve. Ez veszélyes gyakorlat az újságírók szempontjából, és a szabad, független újságírás szempontjából is.

Ezeknek a médiumoknak jogukban áll bírálni újságírókat, vagy nem egyetérteni velük, de arra kísérletet tenni, hogy megfélemlítsék őket, vagy megnehezítsék a munkájukat, összeegyeztethetetlen a szabad sajtó megvédésére tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal. A velünk kritikus sajtót is meg kell védenünk, hiszen a sajtó a demokrácia egyik alappillére.

Az Egyesült Államok egyértelműen elítél minden, újságírók megfélemlítésére vagy elhallgattatására tett kísérletet.

Vannak még itt független és ellenzéki médiumok, amelyek tág szerkesztőségi szabadsággal tudják végezni újságírói hivatásukat. Ez jó dolog. Számuk azonban egyre fogy, és olyan kihívásokkal kell szembenézniük a hirdetési piacon, melyekkel a kormányzati médiumoknak nem. Nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel szembesülnek. Ennek következtében egyre kevesebb magyar találkozhat komoly vitákkal és nézetütköztetésekkel a médiában, pedig ezek nagyon fontosak, sőt, alapvetőek egy képviseleti demokráciában. Hogyan fejezhetik ki az emberek értelmesen az akaratukat, ha csak egy nézőpontról tudnak?

Thomas Jefferson, Amerika egyik alapító atyja és harmadik elnöke, azt írta, hogy „inkább teszem ki maga a túl sok szabadsággal járó kellemetlenségnek, mint a túl kevéssel járóaknak.”

Más szóval, Jefferson felismerte, hogy „a túl sok szabadság”— a demokrácia zavaros, hangos, kaotikus pezsgése, amely mindnyájunk számára olykor frusztráló lehet –, jobb, mint ennek az alternatívája, amikor a kormányzat dönti el, mit kell gondolni, és milyen hangokat szabad meghallgatni.

A sajtószabadság megvédése közös és szent kötelességünk, olyan életbevágó, el nem múló imperatívusz, melyet gyakorolni és értékelni kell az én hazámban, itt Magyarországon és minden országban, mely magáénak vallja a szabadságot és a demokráciát.

Az Önök és köztem lévő kapcsolat kacifántos. Vannak olyan dolgok, melyeket szeretnének tudni, de én nem mondhatok el, és vannak olyan dolgok, melyeket szeretnék elmondani, de Önöket nem érdekli. Néha csúnya szavakkal illetjük egymást. De, higgyenek nekem, soha nem fogom magától értetődőnek tekinteni azt az életbevágó tevékenységet, melyet meggyőződésből, az emberek javáért végeznek, csakúgy, mint én.

Köszönöm mindnyájuknak azt a kulcsfontosságú szerepet, melyet elszámoltathatóságunk és a szabadság fenntartásában betöltenek.”...

ITT OLVASHATÓ

MEGINT ORBÁNÉK ÁLLHATNAK AZ EU FEJLŐDÉSÉNEK ÚTJÁBA

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: CSIBA KATALIN
2017.10.18.

Úgy hírlik, a magyar kormány már megint valami jónak az elrontója, amikor az Európa Tanácsban az EU szociális pillére ellen dolgozik.

Az Európai Bizottság idén tavasszal tette le az asztalra az EU Szociális Pillérére vonatkozó javaslatát, amit a tavalyi széleskörű konzultáció és az Európai Parlament jelentése után párhuzamosan két formában is publikált. A Szociális Pillér kezdeményezés annak eredményeként jött létre, hogy az EU-ban a 2008-as válság után egyre többen felismerték, hogy az Unió gazdasági szerkezete nem stabil és nem sokkálló, a periféria gazdasági fejlődése nem elég gyors, és a munkavállalók szabad mozgása egyirányúan változtatja meg a társadalmi viszonyokat (elszívja a legjobb munkaerőt a perifériáról, és lefelé tartó bérversenyt ösztönöz nyugaton).

A kezdeményezés egy őszinte lépés volt ezen problémák kezelésére, és a 2016 során szervezett, meglehetősen széleskörű civil konzultáció során számos előremutató javaslat került napirendre. Sajnos ezek egy része jogi akadályokba ütközik, és jelen politika helyzetben, az Európa-szerte erősödő (szélső)jobboldallal nem is biztos, hogy jó ötlet hozzányúlni az EU mélyebb szerkezetéhez, vagyis a jelenlegi kompetenciákat kőbe véső Lisszaboni Szerződéshez. A szociális civil szervezetek, szakszervezetek európai irodái és az EU társadalmi gondokra érzékeny pártjai szinte egyhangúan sürgették a szigorúbb és számon kérhető szociális sztenderdek bevezetését, az EU intézmények konzervatív politikai tömörülései, illetve a Tanács és a tagállamok képviseletei viszont szinte kivétel nélkül ellenzik ezt. A most publikált szöveg ezért egyszer megjelent egy bizottsági ajánlásként, amely ugyan hivatalos dokumentum, de nem kötelező a tagállamokra nézve, másfelől az Európai Bizottság javaslatot tett ugyanezen szöveg un. intézmények közötti nyilatkozat formájában való elfogadására. Ez utóbbi sem tartalmaz semmilyen kikényszeríthető döntést, azonban amiért mégiscsak beindította az ellenlobbit, az a legutóbbi hasonló nyilatkozat precedens értéke...

ITT OLVASHATÓ

PINTÉR VAGY GUARDIOLA?

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: ZSEBESI ZSOLT
2017.10.18.

Az új szövetségi kapitány kinevezése mellett felmerült az is – de csak elméleti síkon -, hogy esetleg meg kellene tanítani a fiatalokat focizni.

Bernd Storck eddigi magyar labdarúgó szövetségi kapitány távozása után minden marad a régiben. Továbbra is Csányi Sándornak hívják az MLSZ elnökét, hiszen neki semmi köze a szövetségi kapitányhoz, azon kívül, hogy ő nevezi ki és hívja vissza. Vagyis a magyar foci marad ott, ahol volt, a béka segge alatt. A stadionok lendületesen épülhetnek tovább. Most vették át hivatalosan a kész szombathelyi arénát, amelyben minden van: fű, kapu, tizenhatos, nézőtér, méghozzá fedett, egyedül csapat nincs. Minden nem lehet. Majd ad a jó Isten a stadionhoz csapatot is.

Mivel a magyar sportnemzet, vagyis minden magyar ért a sporthoz, főleg a focihoz, akkor miért pont Csányi Sándor, az OTP vezére ne értene hozzá. Miért pont egy Bernd Storck meg igen. A Csányi mégiscsak egy bankelnök. A Storcknak még egy pénzváltója sincs a Keleti Pályaudvaron. A szövetségi kapitány leváltásának üzenete az, hogy a csapatban több van, mint amit a német edző ki tudott hozni belőle. Vagyis nem jobb játékosok kellenek, hanem jobb edző. Ezért fogják vagy Pintér Attilát vagy Pep Guardiolát kinevezni...

ITT OLVASHATÓ

MOLNÁR ZSOLT: ITT NEM EGY KLASSZIKUS LOPÁSRÓL VAN SZÓ

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: NAGY ANDRÁS
2017.10.18.

A nemzetbiztonsági bizottság elnöke szerint nem klasszikus betörés történt a Rogán Antal egyetemi évfolyamtársa által vezetett Arton Capital budapesti irodájában.

Ha Molnár Zsolton múlik, a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálni fogja a kötvénybiznisz minapi betöréses szálát is, vagyis azt, hogy van-e közvetlen kapcsolat a betörők, illetve a gazdag keleti külföldiek különösebb átvilágítás nélküli beengedése mögött feltételezett polipszerű maffiahálózat között.

Molnár szerint annyi biztos, hogy egy Rogán Antalhoz köthető céghez törtek be, és hogy nem egy klasszikus lopásról van szó. Hogy pontosan miért követték el, az még nem világos, de aligha csak a pénzért mentek, akár a maradék koncon való marakodás, fideszes belháború is állhat a háttérben - derült ki az ATV Egyenes beszéd című műsorának kedd esti adásából.

A műsorvezető kérdésére, hogy egyáltalán lehet-e pontosan tudni, hány kötvényt adtak el, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke sem tudott konkrét számmal szolgálni, amit a kormányzati ködösítés legjobb példájának nevezett. "Fél csepelnyi embert betelepítettek felületes ellenőrzéssel, és ők akarják megvédeni az országot a bevándorlóktól?" - kérdezett vissza...

ITT OLVASHATÓ

SZÉGYEN ÉS STIGMA: AMIKOR EGY TINÉDZSER ANYA LESZ

HVG ONLINE - ÉLET+STÍLUS
Szerző: VÁNDOR ÉVA-CZEGLÉDI PANNI
2017.10.18.

A kiskorú anyáknak támogatásra, nem megbélyegzésre van szükségük. Ezt Magyarországon különösen tudatosítani kell, 2005 óta ugyanis stagnál a tinédzserterhességek száma – pedig jelentősen csökkenhetne is.

A legtöbb tinédzserkori terhesség nem tervezett. Viszont megtörténik. És ha megtörténik, alapjaiban változtatja meg egy lány életét. Nagy eséllyel kiesik az iskolából, és drasztikusan csökkennek a munkaerőpiaci esélyei. A kirekesztés, az elszegényedés veszélye fenyegeti, és lehet, hogy az egészségére is komoly hatással lesz a terhesség és a szülés.

Néhány fiatal lány életében kétségtelenül pozitív változást hoz a gyerekszülés, az esetek túlnyomó többségében azonban a tinédzserkori terhesség nem egy tudatos, jól átgondolt mérlegelés eredménye. Ráadásul a tinédzseranyaságban sokszor nem is a terhesség vagy a szülés a legnehezebb, hanem az, ahogy őt és az állapotát a közösségek megítélik.

Éppen ezért fontos beszélni róla, egy nagyon sérülékeny, veszélyeztetett csoportról van szó. És Magyarország nem áll jól ezen a téren.

Magyarországon évente nagyjából tízezer 19 év alatti lány esik teherbe, közülük minden második dönt úgy, hogy megszüli a gyerekét. 2005 óta pedig stagnál a tinédzserterhességek száma – miközben jelentősen csökkenhetne is.

Bár az Eurostat friss kutatásai szerint Romániában és Bulgáriában él a legtöbb tinédzser anya az Európai Unióban – 2015-ben mindkét országban majdnem minden tizedik szülés tinédzseré, vagy még annál is fiatalabb anyáé volt – a Nemzetközi Családtervezés Szövetség európai hálózata komolyan aggódik Magyarország és Lengyelország miatt is. Az utóbbiban az abortusztörvények szigorítása és a sürgősségi fogamzásgátlóhoz való hozzájutás korlátozása miatt nőhet meg a tinédzserterhességek száma, Magyarországon az általános emberi jogi, és a női reprodukciós jogi helyzet sérülékenysége miatt.

A szervezet szóvivője, Irene Donadio szerint a számok növekedését főként az oktatással, felvilágosítással lehetnek megelőzni: „A fiúknak ugyanis jobban meg kell értenie, mivel jár ez az egész, a lányoknak pedig jobban tisztában kell lenniük a jogaikkal. De az információhoz való hozzájutás önmagában még nem elég. Biztosítani kell a nők méltóságát és önállóságát törvényi szinten, egészségügyi szinten és a politikai környezetben is.” Olyan programokra van szükség, amelyek előmozdítják a nők iránti tiszteletet, a nemek közötti egyenlőséget és megerősítik a nők jogát arra, hogy eldöntsék: akarnak-e gyereket vagy sem...

ITT OLVASHATÓ

SZÉGYEN ELSŐ FOKON

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2017.10.17.

Hányszor és hányszor kellett már a magyar sajtónak beszámolnia arról, hogy vérlázító bírói ítélet született? Hányszor forrt már úgy fel az agyvizünk, hogy hirtelen ki kellett kapcsolnunk a tévét, vagy elmenekülnünk a számítógép monitorja elől? Nos, itt egy újabb indok. És tudom, volt már róla szó sokszor, de úgy érzem ő az az ember, akinek az ügyéről soha nem szabad megfeledkezni, ő az, akinek ügye, a mai napig példaként szolgál azok előtt, akik szembe mernek szállni a hatalommal. Igen, Váradi Andrásról lesz szó, az ország juhászáról. A tegnapi napon ugyanis lezárult a pótmagánvádas eljárás első fokon és nem találták bűnösnek, a bátor férfit halálra gázoló osztrák-magyar nyugdíjast.

Akkor éjszaka akár még baleset is történhetett, de ha ez valamikor igaz is volt, ma már senki nem hiszi, és nem is fogja elhinni. Ugyanis annyi ellentmondás van az ügyben, ami még a hazai bíróságok termeiben is ritkán látott jelenség. Ritka az, amikor egy bíróság jól láthatóan megpróbálja semmibe venni az ügyben felmerülő bizonyítékokat. Újságok tucatjai megírták, tévé- és rádióműsorok foglalkoztak a férfi halála körül kialakult visszásságokkal, mégis süket fülekre találtak. A döntés ugyanis a bíró kezében van, és úgy látszik őt sem a bizonyítékok, sem a tények nem érdeklik. Nagyon úgy néz ki, hogy neki már a per kezdete előtt is meglehetett az ítélete.

A családot képviselő Magyar György ügyvéd többször kérte a bíróságot egy helyszíni szemle elrendelésére, azonban mindannyiszor falakba ütközött. A bírónő ezt indoklás nélkül visszautasította, immár sokadszorra. Az ügyvéd azonban nem adta fel, és arra kérte a bíróságot, hogy hallgassa meg a helyszínelésen jelen lévő mentősöket és rendőröket, de a bírónő ezt is elutasította. Magyar György tett még egy utolsó kísérletet és arra kérte a bírónőt, állítsanak fel egy szakértői intézetet, hogy az feltárja a szakértői vélemények közötti ellentmondásokat. És igen, a nagy tiszteletnek örvendő bírónő ezt is visszautasította.

Ez lenne az igazságszolgáltatás idehaza? Mi értelme a bíróságoknak, ha úgyis előre megvannak az ítéletek? Mi értelme a bizonyítékoknak és tanúknak, ha azt a bíróság semmibe véve, saját hatáskörben dönt emberek sorsáról? Nem először bizonyosodik be, hogy valaki(k)nek nem érdeke, hogy kiderüljön, mi is történt azon a tragikus éjszakán. Magyar György minden tudását latba vetve szélmalomharcot vív a magyar igazságszolgáltatással...

ITT OLVASHATÓ

A MOMENTUM PARIZERES KENYERE

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.10.18.

„A tulajdonképpeni civilizáció egyrészt emberi szellem fejlődését, másrészt az ember természetre gyakorolt hatásának......a fejlődését foglalja magában” (August Comte: A pozitív szellem)

Vasárnap végre bemutatta a 2018-as választási programját az a Momentum párt, amelyik lényegében ebben az évben lépett a nagy nyilvánosság elé. Azért írom azt, hogy „végre”, mert korábban éppen azzal vádolták ezt a pártot, hogy nincs politikai programja, ami alapján értékelhetnénk a céljait és ennek nyomán eldönthetnénk azt, hogy érdemes-e rájuk szavazni vagy sem.

Most már azonban van program, amit jómagam szörnyülködve láttam, hogy mintegy 364 oldalt tesz ki. Igaz, hogy van olyan része, méghozzá egy kibővített tartalomjegyzék, amelynek nyomán tőmondatokban egy rövidített összefoglalását láthatjuk a párt politikai programjának. Ez azonban mind-mind olyan túlzottan általános kijelentések gyűjteménye, amit igazán nem lehet politikai programnak tekinteni. Ahhoz, hogy ezt megismerjük, szükség van arra, hogy mind a 364 oldalt alaposan átrágjuk. S itt van az első igazán nagy probléma: ki fogja átnézni és kritikailag értékelni a politikai programjukat azok közül a választók közül, akiket meg akar szólítani? Azt sejtem, hogy igencsak kevesen lesznek ilyenek, ami máris azt jelentheti, hogy jó hogy van ugyan program, de annak hatása csak nagyon áttételesen jelentkezhet.

Azt persze nem tagadom, hogy szükség van ilyen politikai programra, hiszen annak több szempontból meg kell felelnie bizonyos követelményeknek. Az egyik ilyen követelmény szerintem az, hogy világos képet kapjunk arra, hogy az illető párt hogyan identifikálja magát, más szavakkal: a politikai palettán hova helyezi el önmagát. Ez ugyanis minden további elméleti és gyakorlati problémát befolyásolni fog. Ilyen identifikációra azonban még utalás szintjén sem találkozunk. A program bevezetőjében ezt olvashatjuk: „Magyarország új politikai generációja vagyunk – nemcsak fiatalok, hanem politikán kívülről jöttek minden korosztályból –, akik értetlenül állunk azelőtt, hogy a politika százéves vitákba van beleragadva. Egy mára kiüresedett vallásháborúba, ami gátol minket a problémák megértésében. A politikai viták hitvitává züllesztésében mindkét oldal felelőssége jelentős, de mára eljutottunk a falig a megosztottságban: a közösségeink párbeszédképtelen, gyűlölködő táborokra estek szét, és a legtöbb ember egyszerűen elfordul a politizálástól.” Szép dolog kinevezni önmagukat „új politikai generáció”-nak, de azt majd a gyakorlatban kell bebizonyítaniuk, hogy valóban képesek azzá válni. Azt ugyanis mindenki feltételezheti, hogy néhány derék fiatal titánnak exhibicionista természetéből kifolyólag kedve szottyant a politizálásra, ami mellé még közismerten jól fizet az arra vállalkozóknak. A politika mindig jó biznisz volt, gondolhatják, és hát miért is ne vegyenek részt abban, ha van rá lehetőségük. A siker szinte biztosnak tekinthető, hiszen fiatalok, akik éppen ennél fogva még nem hibázhattak, nem korrumpálódhattak, nem veszíthették el a hitelességüket és még hosszabb távon próbálkozhatnak a parlamentbe jutás reményével. Az mindenesetre nekem ismerősnek tűnik, hogy ezek a momentumos fiatalok is, értetlenül állnak a mai politika történései előtt. Mintha ugyanezt úgy 1989 körül már mondták volna más titánok, akiket éppen most az újabb titánok hada akar elsöpörni...

ITT OLVASHATÓ

AZ ÖSSZES AFRIKAI KERESKEDŐHÁZÁT BEZÁRTA A MAGYAR NEMZETI KERESKEDŐHÁZ ZRT.

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2017.10.17.

Az Átlátszó értesülései szerint a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) szerződést bontott valamennyi afrikai partnerével. Azokkal is, akikkel mindössze pár hónapja szerződött. A hivatalos indokot egyelőre nem ismerjük, forrásaink a nem elég hatékony ügymenettel, az állami ráfordítást igazoló eredmények hiányával, és a zavaros kapcsolatrendszerrel magyarázzák az állami export-élénkítő cég lépését. Balogh Sándor, a vizes vb gazdasági igazgatója ugyanakkor “informális” kereskedőház-üzemeltető maradhatott Botswanában

• Botswanában zömében szegény emberek laknak, azok is kevesen. Mégis vannak, akiknek megérné ott üzletelni. Több befolyásos üzleti kör is vetélkedett a lehetőségért, hogy magyar állami hátszéllel kereskedőházat működtessen.
• Az egyik társaság kapcsolatrendszere régi vágású balos fegyverkereskedőktől az Orbán-kormány utazó nagykövetéig terjed. A másik csapatot Seszták Miklós patronálja külügyes forrásaink szerint.
• Az MKNH mégis bezáratta az összes afrikai kereskedőházat. De Seszták mentoráltja – ahogy a külügyben mondják – „informálisan” maradhat.
• A külügyben remélt majdani magyar üzletek Botswanában szintén kötődnek a Fideszhez. Egy volt polgármester kisrepülőgépgyára, illetve egy kormányzati stratégiai partner sajtüzeme.
• A szomszédban felbukkant egy időre Semjén Zsolt lánya is. Persze hogy egy vadászparadicsomban.

Messze van, ki menne oda ellenőrizni? Lehívom a pénzt, és huss. Egy az afrikai térségben járatos üzletember ennyivel intézte el kérdésünket, mi értelme lehet tülekedni egy botswanai üzletért. Meglehet, túlzó a leírás, de tényleg nehéz jóhiszemű magyarázatot találni az ország száraz adatainak ismeretében.

Botswana mintaállam a kontinensen, ami a demokratikus berendezkedést illeti. Az Economist 2016-os demokrácia-indexe szerint Afrikában a harmadik, a Transparency International szerint a kontinens korrupcióval legkevésbé fertőzött állama.

Csakhogy a 2,2 milliós lakosság nem kecsegtet óriási piaccal. Ráadásul a jövedelmi eloszlás ebben a gyér populációban is meglehetősen szélsőséges, a harmadik legkirívóbb a világon. A munkanélküliség meghaladja a 17 százalékot, a lakosság 19 százaléka pedig mélyszegénységben él.

Az ország legfőbb bevételi forrása a bányászat: Botswana a világ második (karátértékben első) gyémánt-termelője. A termelés fele állami kézben van, a másik felére pedig dél-afrikai és holland cégeknek van koncessziója. Más országok befektetőinek nem nagyon osztanak lapot. Különösen nem a magyaroknak, ahol a legzsírosabb oligarcha is legfeljebb kifutófiú lehet a botswanai gyémántbánya-tulajdonosokhoz képest.

Mindennek fényében érthetőnek tűnik, hogy a magyar-botswanai kétoldalú kereskedelmi forgalom a KSH adatai szerint elenyészőnek mondható, mindössze 482 ezer dollárt tett ki tavaly. Ezzel Botswana Magyarország marginális, 170. külkereskedelmi partnere.

Mégis jelentős erők, a magyar politika-holdudvari gazdaság feketeöves kavarógépei lökdösődnek az államilag felkent kereskedőház-üzemeltetői szerepért...

ITT OLVASHATÓ



Fontoskodásuknak nyomatékot adhat, hogy az állami érdekeltségű Eximbank az éves kereskedelmi forgalom csaknem tízszeresét kitevő, 419 millió dolláros országlimitet számolt ki Botswanának. Ez, az OECD-mutatók alapján kalkulált összeg azt jelenti, hogy mindösszesen ekkora összeggel hitelezhető/biztosítható üzlet ebben a relációban. Ám információink szerint ilyen kölcsönt még nem igényelt senki...