ÉLET ÉS IRODALOM / MŰBÍRÁLAT
- SZABADPOLC
Szerző: TORMA TAMÁS
2017.10.06.
Nem tetszik. Ez egyrészt a civil kívülálló csábítóan pártatlan és megfellebbezhetetlen véleménye, másrészt kirívóan üres is, hiszen nem tud/nem vesz tudomást semmilyen az üggyel kapcsolatos múltról/háttéralkukról/ vagy éppen a ház homlokzaton túli részleteiről/belső egységeiről. A Clark Ádám téren például többeknek nem tetszett, hogy túl nagy lett az új ház, elnyomja az Alagutat, meg mi ez a baromi ronda feketség – ne’má! Aztán mások – a többet tudók – korrigáltak, hogy az a fekete még csak a hőszigetelés, ami a későbbi kőburkolat alatt lesz. (Ez vöröses-szürkés lesz, ami fényben világosabbnak mutatja magát, viszont a koszt is jobban állja.) De akkor sem! Miért ilyen nagy?/Miért beton?/Miért nem illeszkedik?
Nem tetszik.
A Facebook végtelen véleményfolyamában gyakran kerül elő ez a formula egy új házról – hát még ha ez a ház Buda állítólag legdrágább telkén épül éppen!
Nem tetszik. Ez egyrészt a civil kívülálló csábítóan pártatlan és megfellebbezhetetlen véleménye, másrészt kirívóan üres is, hiszen nem tud/nem vesz tudomást semmilyen az üggyel kapcsolatos múltról/háttéralkukról/ vagy éppen a ház homlokzaton túli részleteiről/belső egységeiről. A Clark Ádám téren például többeknek nem tetszett, hogy túl nagy lett az új ház, elnyomja az Alagutat, meg mi ez a baromi ronda feketség – ne’má! Aztán mások – a többet tudók – korrigáltak, hogy az a fekete még csak a hőszigetelés, ami a későbbi kőburkolat alatt lesz. (Ez vöröses-szürkés lesz, ami fényben világosabbnak mutatja magát, viszont a koszt is jobban állja.) De akkor sem! Miért ilyen nagy?/Miért beton?/Miért nem illeszkedik?
És így tovább. Ugyanakkor hiába butuska, kurucos vagy éppen kesergő olykor, én a Facebookból kicsit a nép hangját is kihallani vélem, és a Clark Ádám téren beépülő foghíj pont az az eset, amiből ház/építész/építtető nem jöhet ki jól. Eleve egy lassan hetvenéves homlokzatseb épült most be, de az a foghíj is egy rom foghíja volt. Eredetileg Ybl Miklós neoreneszánsz Budai Takarékpénztára állt itt, ez a második világháborús harcokban annyira sérült, hogy az udvari szárnya belső oldalát tudták meghagyni egy árkádrészlettel. (A hatvanas évek kedvelt randihelye, a Lánchíd presszó működött itt – nosztalgia 1.0.) A később híressé váló körforgalom is akkor, kényszerből épült ki itt, az Alagút bejárata előtt, a korábbi, három oldalról zárt, szűk tér helyén, és így vált amorf tortaszeletté a maradéktelek is: az eredeti téglalap nagyjából kétötödét vágták le a körforgalom kialakításakor. Ez persze egy kommentelőt sem akadályoz meg abban, hogy az új épületet átlagosnak találják, mert hosszú időre fixálja a körforgalmat, nem az autósokhoz kellene alkalmazkodni a hamarosan gyalogossá váló Lánchíd felújítása előtt. Más rögtön és vitriolosan derül is ezen a naivitáson, megint más úgy csatlakozik, hogy szerinte az egész Ybl-fertályt vissza kéne építeni a déli hídfőnél lebombázott Duna parti palotasorral... Erre bekapcsolódnak a favédők is, és újra ugyanott tartunk – ne’má! Az egydimenziós okosságok hasítanak így egymás mellett a pár mondatos kommentekben, Facebook-igazság – sem esztétikai, sem realista, fejlődéshívő vagy akár csak viccesen cinikus – nincs...
