AZ ELŐRELÉPÉS FURCSASÁGAI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2017.10.01.

Miközben folyamatosan azon dolgozunk, hogy a gyerekeknek megmutassuk a tanulás fontosságát, a felnőtteknek pedig a munkaviszonyos alkalmazás biztonságát (azon belül is az előrelépés lehetőségeit a felnőtt kori képzésekkel), a mostanra kialakult helyzet ellenünk dolgozik.

Az egyik vonalon a szociális kedvezmények elvesztése az, ami tényezőként emelődik be ebbe az egészbe. Mert számolni mindenki tud, és mérlegel. A mérleg nyelve pedig most nem előre mozdítja a szegénységben élő embereket.

Hallom a múltkor, hogy valaki, aki eddig a közmunka rendszerében dolgozott, álláslehetőséget talált. Minimálbérért. Aztán számolni kezdett. Ha elfogadja az állást, a gyereke státusza változni fog a kedvezmények terén, amit most a rendszertől kap, mint gyermekvédelmi kedvezménnyel bíró, hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerek szülője. Megnézte, mennyivel kapna többet, ha elfogadja az állást. A különbségből levonta az elveszített kedvezmények összegét. Ami maradt, az minimális volt, azért nem érte meg váltani, utazni, és sokkal többet dolgozni, mint otthon, a közmunkán. Nemet mondott hát az állásra, és maradt. Az, hogy a közmunka bizonytalan időtartamú, a hosszú távú tervezés képességével nem rendelkezőknél, így nála sem emelődött be. És egyébként is: melyik munkahely biztos mostanában?

Hasonló volt pl. a minap egy kérdés, amit a tanulatlan közösségből valaki elindított annak a személynek az irányába, aki felnőttként vállalkozott arra, hogy érettségit tesz. Megkérdezte tőle, átgondolta-e, hogy az érettségivel elveszít bizonyos kedvezményeket, amit most kap a gyerekére? Hiszen akkor változik majd a besorolás… és ebben bizony „pontot” veszt, akinek képzettsége van.

Nyilván tudom, nagyon nehéz olyan szociális támogató rendszert kitalálni, ami ösztönző is. Ami motivál a tanulásra, a változásra, az erőfeszítésre. De az, hogy ilyen dolgok, mint amelyeket itt írtam, felmerülnek az érintettek, vagyis a társadalom perifériájára szorultak között, számomra azt mutatja: nem jó a most működő rendszer. Mert nem ösztönöz a változásra, sokkal inkább bezár a tanulatlanságba és a mobilitás lehetőségével sem gondolkozó létbe...

ITT OLVASHATÓ

A KAPITALIZMUS ÉS RÓMA HARCA A NACIONALIZMUSOKKAL

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2017.10.01.

Érdekes fejleményeknek vagyunk tanúi a nyugati világban, amelyek kiegészítik Samuel Huntington vízióját a civilizációk összecsapásáról (amelyek közül a minket érintő frontok egyfelől a Nyugat és az iszlám, másfelől a Nyugat és az ortodoxia között húzódnak). E fejleményeken jelen esetben a saját civilizációnkon belüli viszonyok változását értem, konkrétan a nyugati globalizáció erőinek, a katolicizmusnak és a kapitalizmusnak a harcát a nyugati nacionalizmusokkal (pontosabban: etnicizmusokkal, tehát a politikai közösséget megelőző népi, nyelvi, eredetmítoszon alapuló, nagyrészt proletár nacionalizmusokkal) szemben.

A katolicizmus, majd a kapitalizmus a nemzeteket felülíró egyetemes igényű praxisok, amelyek -- a nyugati kapitalizmus a globalizáció miatt, a katolicizmus az elvallástalanodás és a modernizáció miatt -- az utóbbi időben látványosan meggyengültek, ezzel jó ötven év (a nácizmus, majd a gyarmatbirodalmak leáldozása) után teret nyitottak az etnicizmus reneszánszának. Az etnicista-xenofób-fehér szuprematista hullámmal szemben Róma és a nyugati, multinacionalista kapitalizmus (és az újbaloldali identitarizmus) egy platformra került. Az olyan kompországokban (két civilizáció határán mozgó kultúrákban), mint Magyarország, vagy még hangsúlyosabban Ukrajna, ez a konfliktus akár a nyugati civilizációból való kiszakadást és az ortodoxiához való közeledést is eredményezhetné, ha a nacionalizmusok, illetve Ukrajnában az ortodoxia, nálunk pedig a reformált egyházak és az ortodoxia együtt annyira megerősödnének, hogy az a hazai katolicizmus egyetemes szemléletének és a globális tőkének a visszaszorulásával járna...

ITT OLVASHATÓ

JANISCH ATTILA: ORBÁN ÖNBÍRÁSKODÁSRA BÍZTAT

MAGYAR NARANCS - PUBLICISZTIKA
Szerző: JANISCH ATTILA / FACEBOOK
2017.09.30.

E pillanatban még csak a menekültekkel szembeni fellépésre, gyűlölködésre, kirekesztésre biztat.

Orbán Őcsényről és az ottani eseményekről tett kijelentéseit már nyilván sokan ismerik, és nem ebből az írásomból fognak értesülni róla. Mégsem tudok ezek mellett elmenni szó nélkül, mert ezek a kijelentések olyannyira szélsőségesek és veszélyesek, hogy azokat a lehető legtöbb választásra jogosulttal meg kell ismertetni.

Ha ugyanis egy ország miniszterelnöke, aki a kormányzása teljes idejében – egyébként is – a társadalom szélsőséges megosztására törekszik, olyan kijelentéseket tesz, amelyekben

– megérti, pártolja, sőt biztatja az egyén mások ellen elkövetett önbíráskodását;

– felhatalmazást ad az ország vele egyetértő, az őt és nézeteit támogató polgárainak, hogy azok üldözhessék (elüldözhessék) a velük szemben vétlen és bűntelen másokat;

– és ilyen esetekben a testi erőszak alkalmazását is elfogadhatónak tartja (de legalábbis nem emel szót ellene);

– nem tartja törvénytelennek, ha az önbíráskodók nem tartják be mások magántulajdonhoz fűződő jogait;

nos, az az ember nemcsak alkalmatlan a miniszterelnöki poszt betöltésére, hanem veszedelmes felbujtó is, aki e pillanatban még csak a menekültekkel szembeni fellépésre, gyűlölködésre, kirekesztésre biztat, de ez előrevetíti a sötét árnyékát annak, hogy ha és amennyiben ez az ember – Orbán Viktor – továbbra is a politikai hatalom legfőbb birtokosa marad, akkor egy következő periódusban ugyanilyen elfogadhatónak tarthatja majd azt, ha Magyarország őt támogató, a vele és a szélsőséges eszméivel egyetértő polgárai azok ellen fordulnak – akár testi erőszakkal, akár azok magántulajdonának a megrongálásával, elvételével –, akik nem tartoznak az ő táborába.

Orbán mondatai elfogadhatatlanok bármely ember részéről, de politikai és társadalom elleni bűncselekménynek is (vagy arra való készségnek) minősíthetők egy miniszterelnök részéről.

Ugyanis az a politikai vezető – miniszterelnök –, aki az önbíráskodást elfogadhatónak tartja bármilyen (csakis) általa indokolhatónak vélt esetben, azt semmi sem fogja visszatartani, hogy – amennyiben a hatalma megtartása érdekében szüksége lenne erre – polgárháborús helyzetet teremtsen, vagy ahhoz vezető hisztériát keltsen az általa dominált és tudatilag befolyásolt hívei körében.

A jövő évi választásnak az a tétje, hogy Magyarország bármilyen politikai nézetet valló, bármelyik politikai szekértáborhoz tartozó polgárai ismételten a hatalomhoz engedik-e ezt az embert, aki szemmel láthatóan minden kapcsolatát elveszteni látszik azokkal a józan nézetekkel, amelyek egy társadalom és/vagy bármely szűkebb vagy tágabb emberi közösség, és az abba tartozók személyes biztonságát szavatolják.

ITT OLVASHATÓ

NYUGDÍJASJÖVŐ: JÖN A TOTÁLIS ELSZEGÉNYEDÉS?

HVG ONLINE
Szerző: HIDAS RÁCHEL
2017.09.30.

Magyarországon például a 2030-ban levont járulékok már csak kilenchavi nyugdíj kifizetésére lesznek elegendőek. De máshol is baj van.

A fejlett országokban egyre súlyosabb gondokat okoz a társadalom elöregedése, s még a jelenleg leggazdagabb államok többsége sem kerülheti el a nyugdíjválságok kitörését – vélik a Világgazdasági Fórum (WEF) nevű nemzetközi kutatóintézet szakértői. A tanulmány szerint az évszázad közepére a világ legfejlettebb országaiban a jelenlegi 70 ezer milliárdról akár 400 ezer milliárd dollárra is emelkedhet a nyugdíjkassza összdeficitje, s a hiány gyors növekedése hosszabb távon fenntarthatatlanná teszi a meglévő rendszereket: miközben világszerte emelkedik az átlagos élettartam, a fejlett országokban folyamatosan csökken a születésszám.

Német számítások szerint 2036-ra minden ötödik német nyugdíjast érint majd az időskori szegénység jelensége. Ugyancsak német adatok szerint minden negyedik munkavállaló már most is alacsony bérű szektorban (bruttó 9,54 euró/óra) dolgozik, s ez a jelenség a közeljövőben még gyakoribbá válhat. Ez pedig azt jelenti, hogy 2030-tól – a jelenlegi trendek alapján – minden második német nyugdíjas csupán az alapbiztosítás mértékét meg nem haladó állami nyugdíjra számíthat. Hasonló veszélyek leselkednek a többi országra is: az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Kanadában, Hollandiában, Ausztráliában és Japánban a legmagasabb a nyugdíjkassza hiánya, de Kínában és Indiában sem lesz könnyű a nyugdíjasok élete.

Magyarországon – a népesség fogyása, a minimálbérre bejelentettek magas száma, illetve az alacsony születésszám miatt – a 2030-ban levont járulékok már csak kilenchavi nyugdíj kifizetésére lesznek elegendőek. Jelenleg mintegy egymillióan dolgoznak – legalábbis papíron – minimálbérért, s ők 30–50 ezer forintos havi nyugdíjra számíthatnak. A szakértők szerint a magyar nyugdíjrendszer jelenlegi formájában azért is össze fog omlani, mert míg tavaly a népesség 18 százaléka volt nyugdíjas, ez az arány 2040-re 26, 2060-ra pedig 33 százalékra ugrik...

ITT OLVASHATÓ

COMMUNICATION BREAKDOWN

HUPPA BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2017.10.01.

Hát kérem, a kommunikációról már a régi görögök is tudták… mit is? Körülbelül mindent, amit ma tudunk és némely egyebeket is, mivel mára csak gyorsabb lett, de alapvetően nem változott: most is információk megosztásáról szól két vagy több ember között. A kormánykommunikáció meg ugyanez kéne legyen kevés és sok ember között.

Na, ez nem megy.

Még 2010-ben volt egy olyan divatos baloldali szlogen, miszerint „a Fidesz a kiváló kommunikációjával győzött”, ők „folyamatosan jelen voltak az interneten”, és ezt a mítoszt csak erősítette az a 2006-os tapasztalat, hogy a polgári körök csodafegyvernek tekintették a mobiltelefont, SMS-ben szervezték, listák alapján a demonstrációkat (a listákat mindig imádta a Fidesz), az ember szinte látta maga előtt a szegény baloldali politikusokat, amint orcájuk verejtékével munkálkodnak az Élet sűrűjében, míg a fideszes technokraták két egérkattintással mossák őket le a Történelem színpadáról.

Na, erről derült ki azóta többször is, hogy mese habbal, szánalmas mentegetőzés a választási vereség miatt. A honi baloldal különben is zseniális a mentegetőzésben és a bűnöstalálásban, választások után, ha egy voksolást elbuknak, arról kivétel nélkül mindig más tehet, ők soha. Ilyen ország ez a Hunnia, mindig jön egy jéghegy, kérem, itt nem lehet hajózni.

De most nem is erről lesz szó, hanem a kormány kommunikációjáról. Ami, ha egyenként nézzük a híreket, hol erőt sugall, hol magabiztosságot. Ha meg egybevesszük őket, átfogó képet szeretnénk kapni, őrült kapkodást látunk, önellentmondások tömegét.

Viszont minden állítás magabiztos.

Ugye, tegnapi a hír, miszerint Magyar Bálint előadását Kaliforniában, a Berkeley Egyetemen megzavarta egy magyar diplomata. Illetve magát az előadást nem, csak az utána következő hozzászólásokat: felállt, bemutatkozott Danku Attila néven, jelezte, hogy a Los Angeles-i konzulátusról jött, hatszáz kilométert utazott, hogy megszólalhasson – aztán a telefonjáról nekiállt felolvasni egy hosszas rágalomáradatot, melyet nincs sok értelme részletezni. Válaszra nem hagyott időt, mikor félbeszakították, folytatta a mondókáját, meg kellett vonni tőle a szót.

Hát, első körben azt mondanám, ez nem diplomáciai módszer, hanem trollkodás. Verbális trollkodás. A telefonról felolvasással semmi baj, magam is megtettem már, van olyan jó, mint papírból beszélni: csak hát Danku urat senki sem hívta meg előadás tartása céljából, ő maximum hozzászólhatott volna. Így viszont ő nem mondott semmit (nekünk, hiszen unásig ismerjük a valamikori SZDSZ-t gyalázó kormányhalandzsát), viszont más nem kérdezhetett, Magyar Bálintnak nem volt ideje válaszolni, ellenben a magyar kormány álláspontja sem lett népszerűbb, hiszen ez a szájmenés inkább ellenszenvet váltott ki a hallgatóságból. Sportnyelven szólva, majd a videobíró eldönti, ez öngól volt-e vagy null-null.

De győzelem semmiképp sem volt...

ITT OLVASHATÓ

PEDIG NAGYON RÁ FOGUNK B@SZNI MIND

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2017.10.01.

...Te, aki tegnap miniszterelnökként a gyűlölet mellet foglaltál állást, te aki nyíltan uszítasz más kultúrájú, bőrszínű emberek ellen, idejössz, exportálod a megosztó, árokásó, kétszínű agresszivitás politikáját, mintha semmi következménye nem lenne annak, amit beszélsz.

Miféle kereszténység ez a tietek, amelyik bőrszín, vallás, nemzetiség alapján válogat és tesz különbséget ember és ember között?

Milyen keresztény gyökerekről van joga egyáltalán pofázni egy olyan politikusnak, aki a főjótékonykodó bálvány szerepében tetszeleg, miközben puskaporos hordóra ültette a nagyfene anyaországot?

Mikor lesz már egy olyan tökös határon túli politikus, elöljáró, egyházi ember, kisebbségi vezető, aki világossá teszi, hogy köszönjük, nem kérünk az anyaországi kormányzati politizálásból?

Ki fogja kimondani még mielőtt nem túl késő, hogy nekünk ez a fajta nyílt uszítás és gyűlölködés a sírunkat ássa ebben az erős nemzetállamok által sűrűn borított Kárpát-medencében, mert ránk fröcsög, ránk hullik vissza minden cseppje?

Ki lesz az a felelős határon túli politikus, aki nem fog megelégedni azzal, hogy Orbán Viktor alattvalójaként hálálkodik az odavetett koncokért, hanem szóvá teszi, hogy a rohadt kisebbségi lét és kisebbségi politizálás nem összeegyeztethető azzal az etno-nacionalista mocskolódással, amibe újabban már az is belefér, hogy Magyarország miniszterelnöke a nyíltszíni, rasszista agressziót támogatja?

Ki fogja magára vállalni annak ódiumát, hogy nem hülyíti tovább a híveit, szembenéz azzal a veszéllyel, amit az Orbán-féle (nemzet)politizálás jelent, és kimondja: nekünk Európa a jövőnk, a sokszínű, toleráns Európa, ahol nem egymás torkának ugorva, hanem egymás mellett élünk békében?

Ki mondja ki, hogy nagyfene erős nemzeti büszkeségünkben már fel sem tűnik, hogy egymást verjük agyon, amihez a repedt tudatú, küldetéstudatos főkeresztény a kezét dörzsölgetve szurkol, majd beül a templompadba ájtatoskodni, és ez baromira nincs rendben van így?

Aki nem szeretne másodrangú polgár lenni a saját hazájában, aki úgy véli, hogy egy ország akkor lehet igazán erős, ha közösségei is azok (ez elhangzott tegnap erdélyi vezetők szájából), annak látnia kell, hová fajult az Orbán-rezsim és semmilyen közösséget nem vállalhat vele. És nem hiheti el a hazugságait sem, miszerint a növekedés, a gyarapodás a térnyerés, a felemelt fej, és a nemzeti büszkeség korszaka következik.

Nemzeti szégyen ez az ember, és mindenki, aki parolázik vele, hálálkodik neki, és nem teszi világossá, hogy az erőszak maga alá temet mindenkit, és nagyon rá fogunk baszni. Mind. Határon innen és túl.

ITT OLVASHATÓ

HA ÉN VIKTOR LENNÉK, MOST TOMBOLNÉK...

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: HERCZEG ÁRMIN
2017.10.01.

No, nem azért, mert kiderült rólam az őcsényi ügy kapcsán, hogy örömmel ugrasztom össze az embereket. A fenét! Emiatt aligha bosszantanám magam. Kiderült már rólam cifrább dolog is, meg még ki is derül majd. Azért lennék borzasztóan dühös, mert megint kikapott a Felcsút.

Az pedig ugye sokkal fontosabb a mikro-, meg a makrogazdaságnál, de még Sorosnál is. Hiszen az mégiscsak az én gyerekem. (Jé, már elkezdtem az ő nyelvén szólni. Legyen is akkor ez egy elképzelt miniszterelnöki monológ innentől kezdve.)

Én találtam ki, én raktam össze, én szereztem meg hozzá a pénzt, én adtam a telkemből a stadionhoz, én nyeltem az ellenzéki sajtó kritikáit, én tetettem oda annyi műfüvet, meg nem műt is, én építtettem elé kisvasutat, hogy a vonattal érkezők is megnézhessék a meccseket. Szóval, mindent a seggük alá toltam!

ITT OLVASHATÓ

ÍGY VÁLT A HETEDIK KERÜLET POKOLLÁ A FIDESZ ÉS VATTAMÁNY ZSOLT REGNÁLÁSA ALATT

B1 BLOG
Szerző: Mr Flynn Rider
2017.10.01.

"Élhető város" – ez a jelszó mindenhol Európában. Budapesten az önkormányzatok, a lakók és a turisták egymást nyomorítják meg egy olyan rendszerben, ahol a problémákkal senki sem törődik. Pedig lehetne ezt másképp is csinálni.

Azt gondolja, hogy Demszky alatt káosz és korrupció volt, Tarlós alatt meg rend és tisztaság van? Parkoljon egyet a Dózsa György út környékén, majd megtudja! Esetleg lakjon Belső-Erzsébetvárosban és próbáljon este nyitott ablaknál aludni!

Átlagos este Külső-Erzsébetvárosban: egy órába telik parkolóhelyet találni. Átlagos este Belső-Erzsébetvárosban: hajnalig tart a brit turisták részeg üvöltése az ablak alatt.

Üdvözöljük Budapest belvárosában!

Régi, megóvásra és felújításra érdemes épületeket szeretne látni, kiülős helyekre menne ebédelni, esetleg biciklizne? Friss levegőt szívna? Felejtse el!

• A régi, műemléki épületeket hagyta az önkormányzat az ingatlanspekulánsoknak.
• A belváros levegőjét adó Városliget fáit most kezdik majd el kivágni.
• Parkolni meg nem lehet, mert a kerületek teljes összevisszaságban vezetik be a parkolási zónákat.

Mi történik a Belvárosban?

Semmi. Fideszes esik Fideszesnek, brit turisták üvöltenek helyiek szidják mindenkinek az anyját, közben Tarlós István leírhatatlan surmó modorban elvtársazza az ellenzéket.  

1. A kerület szépen hagyja, hogy a számára a levegőt (nyáron a hűvös levegőt) jelentő Városligetet „felújítsa” a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. Fordítsuk le: a Liget Projekt keretében 800- 1000 fa tűnik el Budapestről, ráadásul pont azok, amik akár 100 évnél is idősebbek és a legtöbb levegőt adnál a Belvárosnak.

Erzsébetváros reakciója: semmi közünk hozzá, az egy másik kerület. 

A Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt – amely ingatlant fejleszt, vagyis: két lakótelepnyi betont önt be a Városligetebe – hatalmas, gördeszkapályát kezd el jövőre építeni a Dózsa György úti parkoló helyére. A parkolót eddig is kéthetente lezárták, mert mindig volt valami zsákbanfutós rendezvény, vurstli a téren, de jövőre ez sem lesz, csak egy hatalmas gödör.

(Más kérdés, hogy évek óta húzzák-tolják az időpontokat, minden évben megígérik, hogy mostanmár aztán nekilátnak az építkezésnek – aztán sosem lesz belőle semmi. Nem is baj, mert a Néprajzi tervezett épülete hosszabb lesz, mint a Parlament és nagyobb, mint a Kínai Néprajzi Múzeum. Pontosan azért építik ilyen nagyra, mert a kiállítótér csak egy kis részét képezi majd – a többi elmegy a haverok éttermeinek és tourist shopjainak. Mellékszál.)

Szóval, felszámolják a Dózsa György úti parkolást teljesen, építenek elvileg mélygarázst, ahová 800 autó fér majd el, szemben a jelenleg a téren lévő 2000 parkolóhellyel.

Erzsébetváros reakciója: semmi közünk hozzá, az egy másik kerület...

ITT OLVASHATÓ

NAGY BANDÓ: NEM SZÉGYELLED MAGAD, ORBÁN VIKTOR?

24.HU - POSZT ITT
Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2017.09.30.

Őcsény, Őcsény, Őcsény.

Szégyen, szégyen, szégyen.

Gyalázat.

Minap hallom, hogy Budapesten prédikálta Orbán: a keresztények egyetlen nagycsaládot képeznek.

Hogy Magyarország segíti a líbiai, a szír és a többi üldözött keresztényt, mindazokat, akik ebbe a gyönyörűséges családba tartoznak. Itt tanulhatnak, egyetemeinken, gondolom, nem ajándékként, nem Erzsébet utalvánnyal, hanem rendes kis summáért, ami rendben is van.

Nagyszerű, Viktor. Válogasd ki azokat, akik a kampányod során segítik, hogy még egy gyalázatos ciklust végigcsinálhass, hogy újabb négy évig tanítsd gyűlöletre keresztény testvéreinket. Azokat, akiknek az ember Jézus a szeretetről prédikált. Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel! Az vesse rá az első követ… Soroljam, Viktor?

Olvasd újra a Bibliát,

ott találod ezeket sorban.

Hát ennyit ér neked a hatalom? Ezt is megérte, megéri? Képzetlen, jórészt kevéssé iskolázott,

szerencsétlen sorsú magyarokat fertőztél meg, és tanítottad meg velük a gyűlölködést.

Hatásos volt az összes óriásplakátod, amit a mi pénzünkből nyomtattál és ragasztattál ki, hogy beférkőzz a szerető, szerethető és szeretni tudó magyar emberek szívébe, megfertőzve azokat. Ezeket a vendégszerető, becsületes magyar embereket tetted szégyenteljesen beszélő, gondolkodó és cselekvő emberekké. Hát nem sül le a bőr a képedről?

Most, Őcsény után kellene azonnal lemondanod, és bocsánatot kérni a magyarságtól mindazért, amit embertelenül elkövettél. Nem,

Viktor, itt már nem „politikáról” van szó, hanem emberségről, amiből elégtelenre vizsgáztál...

ITT OLVASHATÓ

BÖDŐCS: NEM HISZEM, HOGY CHARLIE HEBDO VAGYOK EGY ORBÁN-PARÓDIÁTÓL

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: WEKERLE SZABOLCS
2017.09.30.

Az elsőkönyves humorista a NER „Allahjáról”, Krúdy megfoghatatlanságáról és a köldöknéző magyar irodalomról

Harmincöt éves, az egyik legsikeresebb magyar humorista, az utóbbi időben főként kemény politikai poénjaival szerepel a médiában, most könyve jelent meg Addig se iszik címmel, amelyben élő és holt szerzőket parodizál. Volt-e híve valaha politikusnak, és ki a kedvenc magyar írója? Többek között erről beszélgettünk Bödőcs Tiborral.

– Mostanában elsősorban kemény, a kormányt és Orbán Viktort ostorozó politikai üzeneteket megfogalmazó poénjaival kerül be a hírekbe. Nem áll fenn a veszélye, hogy ezzel végérvényesen belekormányozza magát egy olyan közéleti sarokba, ahonnan már nem nagyon lehet kijönni?

– De, a veszély természetesen fennáll, főleg akkor, ha nem lesz változás, és továbbra is ugyanez a nagy politikai tömb marad hatalmon. Ha így lesz, úgy fog tűnni, hogy én csak ezt az egyet támadom, mindig egy irányból. Ezzel nem tudok mit csinálni, már most sincs így egészen. Ha változna a politikai vezetés, akkor annak a kritikáját adnám. Nem tudom egyébként, hányan fordulnak el tőlem azért, mert úgymond Orbán-ellenes vagyok, és hányan szorítják össze a szájukat, amikor nem is a politikáról beszélek, hanem a gyerekeimről vagy Búcsúszentlászlóról. Ha gondolok valamit a közéletről, a tévedés jogát fenntartva, nem mondhatok mást csak azért, nehogy valakinek rosszul essen. Engem is bánt, és nekem is rosszulesik, ami körülöttünk történik, és ami erről eszembe jut, azt humorrá szublimálom. Nem megoldási javaslatokat mondok, csak kérdéseket teszek fel. Szamárfület mutatok a valóságnak, vagy annak, amit annak hazudnak.

– Nem érzi úgy, hogy annak a színvonala, amire reagál, folyamatosan zuhan, és hogy ez idővel a poénok árnyaltságának, összetettségének is a kárára megy?

– Nyilvánvaló, hogy a politika azon a piacon csencsel, amelyet a bulvárral közösen letarol, tönkretesz, lebutít. A két terület – bulvár és politika – erősíti egymást, utóbbi pedig kihasználja a fogyasztói társadalommal járó debilizmus, szellemtelenedés, kulturálatlanság „előnyeit”. Ráadásul úgy élünk fogyasztói társadalomban, hogy a többségnek nincs ehhez a „játékhoz” elég pénze. Így még kétségbeejtőbb az egész. Nekem ebben a térben kell humorosnak maradnom, remélem, valamennyire sikerül. Az is biztos, hogy amikor tíz éve Gyurcsány Ferencet parodizáltam, az súlytalanabb dolog volt, nem tűnt ennyire élet-halál kérdésnek...

ITT OLVASHATÓ

MERKELN - A PRAGMATIZMUS DIADALA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: NEMES GÁBOR
2017.10.01.

A világ legbefolyásosabb asszonya mindent megtesz, hogy unalmasnak látsszon. Alapállása, hogy nincs itt semmi szenzáció, Németországban nyugodt, szakszerű kormányzás folyik, a kormányrúd jó kezekben van. Azt persze, hogy merre irányítja a hajót, a kapitány többnyire nem köti a legénység orrára. Sokszor maga sem mindig tudja: a konkrét válaszokat a konkrét kihívásokra a konkrét viszonyok ismeretében és a saját maga által diktált tempóban szereti kialakítani.

A német választópolgár egyébként nem is veszi rossz néven, ha megóvják az izgalmaktól. Nemcsak elnézi, hanem kifejezetten tetszik neki, amint kancellárja álomba ringatja, és közben azt a sportot űzi, amelyhez a legjobban ért, és amelyre már egy új német ige is született: a „merkeln”. Ez azt jelenti, hogy többnyire lehetőleg nem csinál semmit, nem dönt semmiről, sőt nem is mond semmit. Ám mindezek ellenére vagy éppen ezért valahogy mégis minden sikerül neki.

Németország első női kancellárja Angela Dorothea Kasner néven Hamburgban született, de apja, a lutheránus pap a németek nagy tömegével ellentétes irányba mozdult, és 1954-ben az NSZK-ból az NDK-ba költözött, ahol felnövekvő lánya az NDK-fiatalok átlagos életét élte. Semmi jelét nem mutatta, hogy különösebb baja lett volna a rendszerrel, igaz, párttag vagy véres szájú aktivista sem lett, amit persze egy lelkész gyerekétől nem is vártak el. Elég volt, hogy belépett az FDJ-be, a rezsim ifjúsági szervezetébe, s ez lehetővé tette egyetemi továbbtanulását. A feltűnően értelmes, kitűnő tanulóból így lett komoly fizikus, kutató. Doktori disszertációját az akadémia intézetében írta – kvantumkémiából...

ITT OLVASHATÓ

ÜZENET ŐCSÉNYBE

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2017.10.01.

Vegyünk egy mély levegőt, és fussunk neki még egyszer.

Nem jó dolog, hogy idejönnek Európába a menekültek. Nem tetszett az sem, ahogy két évvel ezelőtt áthaladtak Magyarországon, az ígéret földjére, Németországba tartva.

Az lenne normális, ha mindenkinek a szülőföldjén lehetne az otthona. Más országokba csak turistaként, üzleti ügyekben, esetleg önszántából, például a szerelme után utazna. Egyébként pedig örülne annak, hogy békés, nyugalmas lakóhelye van.

Olyan hely, ahol ismeri a nyelvet, a környező utcákat, tereket. Van kedvenc vendéglője, ahol hétvégén a családjával ebédel, és van pénze, hogy ezt a vendéglőt meg is tudja fizetni.

Az lenne a jó, ha senki sem menekülne. Nem gyalogolna száz kilométereket, esőben, fagyban, hőségben, nem várakozna reménytelenül idegen pályaudvarokon, asszonyával, gyerekeivel a földön ülve. Nem vágyna mindennél jobban egy palack vízre, ételre, takaróra, zuhanyozási lehetőségre.

Nem a menekülés mellett vagyok, hanem azokkal, akik nem hagyják sorsukra az elesetteket. Takarót, ruhát, sátrat, élelmet visznek nekik.

Ha már az állam nem.

Ha már az egyházak nem. (Tisztelet a kivételnek. Tuggyukki.)

Normális emberek nem rúgnak bele az elesettbe, hanem ételt, vizet, ha kell, orvosságot adnak neki. Ha valaki éhes és beteg, akkor mindegy, hogy miért lett ilyen. Nem azokat kell okolni a sorsukért, akik nálunk is szegényebbek és szerencsétlenebbek.

ITT OLVASHATÓ

"KATALÁNOK ÁLLNAK SZEMBEN KATALÁNOKKAL"

444.HU
Szerző: BEDE MÁRTON
2017.10.01.

- Vasárnap Katalónia megpróbál szavazni a függetlenségéről egy olyan népszavazáson, amit a spanyol állam törvényellenesnek minősített, és minden eszközzel próbál megakadályozni.

- Mi értelme ennek az egésznek? Hogy jutott idáig Katalónia és Spanyolország? Mi lesz a népszavazás után? Milyen hatással lehet a katalán függetlenségi mozgalom Európára?

- Nagyjából ezeket a kérdéseket tettem fel Javier Moreno Barbernek, a legfontosabb spanyol nyelvű napilap, az El País volt főszerkesztőjének.

Mi értelme van egy olyan történelmi pillanatban katalán nemzetállamért harcolni, amikor a nemzetállamok éppen egyre kevésbé fontosak?

Szerintem semmi, de azért ez egy ennél bonyolultabb kérdés. Vannak olyan helyzetek, amikor persze, hogy van értelme a nemzetállamnak. Sok ilyet ismerünk a múltból, amikor egy rossz helyzetben lévő nemzeti kisebbség, akiket üldöznek, megfosztják őket a jogaiktól, akik nem oktathatják a gyerekeiket a saját nyelvükön, teljesen érthetően úgy dönt, hogy a nemzetállami lét a biztos jövő. Ma is vannak ilyen helyzetben lévő népek. De Katalóniában ezeknek a feltételeknek egyike sem teljesül, sőt inkább úgy mondanám, hogy a közelében sincsenek egyiknek sem.

Ma a katalán autonómiánál egyetlen európai nemzeti kisebbségnek sincsenek szélesebb jogai, Spanyolország kvázi szövetségi államként működik. Ma már nem arról van szó, hogy tanítanak-e katalánt az iskolákban, hanem az oktatás katalánul van óvodától egyetemig. Katalóniának saját parlamentje, saját alkotmánya, saját törvényei vannak. Így én egyszerűen semmilyen indokot nem látok, amiért értelme lenni megkezdeni a nemzetállammá válás bonyolult és drámai folyamatát.

Ráadásul ebben az esetben ugye nem arról van szó, hogy Katalónia és Spanyolország áll egymással szemben, hanem katalánok állnak szemben katalánokkal. Katalónia nagyjából ötven százalékának ellenében akarnak saját nemzetállamot kétrehozni. Elég rossz kiindulópont ez.

Kívülről nézve úgy tűnik, mintha a katalánok nacionalista megoldást kínálnának egy olyan problémára, amit szerintük a spanyol nacionalizmus okoz.

Igen, ez elég ellentmondásos. A katalánoknak abban igaza van, hogy a probléma egy részét a spanyol nacionalizmus okozta. Madrid soha nem tudta úgy megoldani a katalán helyzetet, hogy a katalánok jelentős része ne érezze magát rosszul a spanyol államon belül. Így van ez azóta, hogy a 19. század közepén megszületett a nemzeti eszme, így volt ez 1934-ben, amikor a spanyolok gyorsan leverték a kikiáltott független katalán államot, és persze a francói diktatúrában és a demokrácia utóbbi negyven évében is így volt.

Szóval igenis van egy spanyol nacionalista álláspont, ami hol gyengébb, hol erőteljesebb, és amely nem érti, hogy vannak a katalánok, akik szeretnének katalánul beszélni, a gyerekeiket katalánul oktatni, és akik egyszerűen más nemzetiségűnek gondolják magukat. És az ebből eredő problémákat egyik spanyol kormány sem volt képes megoldani. Franco halála után a spanyolok pontosan tudhatták, mi a katalánok baja, hiszen egy évszázados sérelemről volt szó. A demokratikus Spanyolország lehetett volna akár egy decentralizált szövetségi köztársaság is, ami talán gyógyír lehetett volna ezekre a sérelmekre, de ezt a spanyol nacionalizmus nem engedte. De ha erre meg egy másik nacionalizmus a válasz, akkor az tényleg elég nagy ellentmondás...

ITT OLVASHATÓ

HA NEM ÉRTI, MI TÖRTÉNIK KATALÓNIÁBAN, SEGÍTÜNK ELMAGYARÁZNI

 ZOOM.HU
Szerző: SERDÜLT VIKTÓRIA
2017.10.01.

Barcelonában puskaporos a hangulat, több ezer rendőr vízágyúkkal várja az október elsejei népszavazást, de a spanyol régió függetlenségi törekvései nem ma kezdődtek.

Az a több tízezer magyar turista, aki évente Barcelonába látogat, ritkán jut távolabbra a város tengerpartjánál. Miért is tennék: a katalán főváros bárjai, kávézói és épületei elég látványosságot kínálnak egy hosszú hétvégére. Pedig, aki az igazi Katalóniára kíváncsi, annak érdemes körbenéznie a kis falvakban is, ahol sokan a mai napig szívesebben beszélnek katalánul, mint spanyolul, a hagyományos katalán konyha alapján főznek és a házakra is a katalán lobogót tűzik. És ezeken a kistelepüléseken lehet a legjobban érezni, miért olyan fontos a régiónak a függetlenség.

„Büszke vagyok arra, hogy katalán vagyok. Számomra megmagyarázhatatlan az érzés, azt hiszem, a lelkemből jön” – fogalmazott egy televíziós riportban egy idős bolttulajdonos.

Az utóbbi hónapokban azonban valami érezhetően megváltozott Barcelonában is. A kozmopolita városban egyre több magánépületre és üzletre került ki a katalán zászló, az utcákat tüntetők lepték el, az október elsejére tervezett függetlenségi népszavazás előtt néhány nappal pedig a rendőri jelenlét is érezhetően megnőtt a városban. A tét nem kicsi: a spanyol kormány és az alkotmánybíróság által egyértelműen alkotmányellenesnek nyilvánított referendum rövid és hosszú távon is komoly hatással lehet az autonóm tartomány és Spanyolország viszonyára...Ű

ITT OLVASHATÓ

KINYÍRJA AZ INTERNET A KÖNYVEKET?

KÖNYVESBLOG
Szerző: SAS CSABA
2017.09.30.

Napjainkban számtalan helyről hallható, hogy leáldozóban van az olvasás kultúrája, a könyvek pedig funkciójukat veszítik az internettel szemben. A gondolat nem új, hiszen Marshall McLuhan kanadai filozófus már a hatvanas években megalkotta a Gutenberg-galaxis fogalmát, majd a papíralapú könyvek kihalásának víziójával mintegy halálra is ítélte azt. Bár a jóslat óta több, mint ötven év eltelt, és a könyvek már valóban nem kizárólagos letéteményesei az információnak, azonban úgy tűnik, hogy az olvasás még mindig makacsul őrzi szerepét a tudásátadásban. De valóban szükséges-e kongatnunk a vészharangot, tényleg válságban van-e az irodalom és a könyvkultúra, vagy csupán annak vagyunk tanúi, ahogy az egész rendszer némileg átalakul? Kinyírja az internet a könyveket, vagy csak elhozza az információ felszabadulását? Hogy a kétségeinket eloszlassuk, elmentünk a Transzfer Fesztiválra, hogy Az irodalom, az olvasás és a könyv jövője című beszélgetésen kapjunk választ a kérdéseinkre.

Mivel ez egy sokrétű téma, a résztvevők az irodalomkutatás és -elemzés számos ágát lefedték. Míg Nagy Attila olvasáskutató, szociológus és Csík Tibor, az ELTE Könyvtár- és információtudományi karának tanára inkább az irodalom felhasználói oldalát ismerik, addig Olga Pek cseh költő, fordító, szerkesztő és Aleksandra Malecka lengyel fordító, szerkesztő inkább a tartalomgyártói nézőpontot képviselték. A beszélgetés során Fenyő D. György magyartanár volt hivatott az olvasáskultúra iskolai aspektusát kifejteni, a moderátori teendőket pedig Molnár Gábor Tamás irodalomtudós látta el.

Azt minden résztvevő kiemelte, hogy az információ digitalizálódásával mennyire felgyorsult minden. Aleksandra Malecka felidézte, hogy míg korábban egy-egy könyv a szerkesztésekkel, fordítással évekig készült, manapság sok regényt már a kézirat elkészülte előtt megvásárolnak a kiadók, hogy aztán amint lehet, a piacra dobhassák. Ez a gyorsaság a könyvek élettartamára is kihat, aminek köszönhetően egymást érik a tiszavirág életű, egy karácsonyi szezon idejéig népszerű, sláger bestsellerek. A felgyorsulás az internetes tartalomszolgáltatókat is érinti, hiszen a digitálisan megjelent írások a korábbinál jóval hamarabb avulnak el...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VIKTOR: UTÁNAM TAHÓK! KAPÁRA, KASZÁRA! ÜSD, VÁGD, NEM APÁD!

MAGYAR NARANCS - NARANCSBLOG
Szerző: narancs.hu
2017.09.30.

Világpolitikai szerepről álmodott, sötét suttyók alattomos heccelője lett.

Őcsény remek hely, a Sárköz kapuja, jobbra a Gemenc, balra Szekszárd, az ember nem is kívánhatna különb helyet magának – legalábbis így tudtuk a múlt hétig.

Ma már Őcsény az a hely, ahol a pokolra kívánják a Magyarországon törvényesen tartózkodó menekült kisgyerekeket, ahol csak azért rongálják meg más emberek vagyontárgyait, mert az történetesen mást gondol e Magyarországon törvényesen tartózkodó menekült kisgyerekek lehetőségeiről, mint ők...

...Bebasszuk a téglát mások kocsijába? Kiszúrjuk az autója kerekét? S nem visz el érte a rendőr? Hogy van ez? Hol van ilyen?

Nos, ott van ilyen, ahol az állam maga is ilyen. Ahol egy, azaz egyetlenegy ember vezeti államot, aki maga is eszerint él. Orbán Viktor azt mondta, hogy az őcsényieknek igazuk volt, amikor a mondott cselekedeteiket elkövették (nincs más szó, csak az elkövetés, próbálja bárki mással behelyettesíteni, máris elrugaszkodott a valótól). „Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket” – mondta Orbán Viktor, és kinyújtotta nyelvét, majd megigazította a nyakkendőjét és a zakózsebét. Határozottan és érthetően, továbbá annak értelmében, amit már évek óta van szerencséjük hallani.

Orbán és Lázár, illetve az összes segítőik bűnösök, semmi kétség. S persze nem eshet senki Lázár János – meggyőződésünk szerint szándékos – hibájába, hogy kollektív bűnöst csinál a magyar társadalomból, de azért nem árt szembenézni az őcsényiekkel, és feltenni újra a kérdést: miért alakult ez így?

A szegénység miatt?

A félrevezetettség miatt?

Az uszítás áldozatai lennének?

(Ezt azért kizárhatjuk, aligha ők most az áldozatok.)

Puszta gonoszságból?

Született ostobaságból?

...

ITT OLVASHATÓ

JUSZT TÉNYLEG AZ OROSZ MAFFIA MIATT NEM KELLETT AZ OROSZ PROPAGANDATÉVÉNEK?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.09.29.

...Kettőt találhat a kedves olvasó, ki az az ember Magyarországon, aki Jusztot utálja, mert az olyan műsorokat csinált, olyan beszélgetéseket folytatott, hogy attól Orbán füle ketté állt. Nem véletlen, hogy az Orbánt imádó és az Orbán hátsó feléből ki sem látszó ATV-től Juszt Lászlónak mennie kellett, pedig még az ATV legnépszerűbb műsorát is tőle lopták el. Vajon ki az az ember, aki ma Magyarországon mindent eldönt, és aki az oroszoknál bármit el tud intézni, még ezt is? Vajon kicsoda?

S vajon ki az a hülye, aki az oroszoknak úgy állítja be Juszt orosz kapcsolatait, hogy azok az alvilághoz vezetnek, és az kizárja az alvilágra érzékeny oroszok alkalmazását? Ezen jót röhögtek a Kremlben. Nyilvánvaló az, hogy a felcsúti pocakos kerti törpe hisztériázott és tombolt, hogy Juszt a legfontosabb szövetségesétől, Putyintól kap egy ilyen nagy pozíciót és lehetőséget, amit nyilván ellene használt volna fel. Ebből a szempontból érthető, hogy Juszt László miért vállalta volna el a magyar Russia Today vezetését. Orbán pedig ezt jól megfúrta.

Elképzelhető, hogy Juszt László átengedte volna magán az orosz propaganda baromságait, de ezt a nem mindennapi lehetőséget arra használta volna fel, hogy Orbán ellen tüzeljen, amíg csak teheti. És ha Orbán nem tudja megbuktatni a Kremlben, akkor lett volna ehhez elég erős támogatása az oroszok között, mert Szeva például nem a fasiszta Orbánt kedveli, az biztos. Ezek az oroszok a magyar baloldallal voltak jóban, nem a fasisztákkal. Jusztot senki nem tudta volna onnan se kirobbantani, se megregulázni, csak egyedül Orbán, ha Putyint meg nem zsarolja, hogy az üzleteknek akkor vége. Ha Juszt csak pénzért lett volna képes az orosz hazugságtévébe beülni, és átállt volna, akkor Orbán nem fúrja meg. Neki éppen ilyenek kellenek.

Teljesen nyilvánvaló, hogy Orbán megijedt Juszttól, mert amilyen érthetetlen elsőre, olyan zseniális ötlet másodszorra, hogy a kinyírt magyar sajtóból is kitaszított Juszt egy másik ország magyar nyelvű tévéjével jön vissza, méghozzá egy olyan pozícióban, ahol Orbán semmit nem tehet ellene, és az orosz kapcsolatok miatt be sem tilthatja. Azért cserébe, hogy a Russia Today baromságait lenyomják magyarul is, Juszt csinálhatott volna egy olyan Orbán-ellenes televíziót, orosz pénzen, ami a nyakát szorongatja. Szeva nem éppen hálás Orbánnak.

Ezt Orbán is felfogta, és az biztos, hogy azt mondta Putyinnak, ha ezt megengedi, akkor az összes eddigi megállapodásnak, Paksnak, minden korrupt alvilági üzletnek vége. Putyin ezt azért nem akarta kockáztatni, ezek fontosabbak, és rászólt saját oligarcháira. Az már csak Orbán, s a minősíthetetlen színvonalra süllyedt magyar sajtó aljassága, hogy ezt az egészet úgy tálalta, hogy még bele is rúgjon egyet Jusztba, és újra az orosz alvilággal hozza össze.

Miközben az orosz alvilág fejével, Putyinnal, Orbán üzletel, méghozzá alvilági formában és stílusban. A Clodo nyomán elhíresztelt 10 milliós kenőpénzekről ez a bűnszervezet semmit ne mondjon, mert Clodo listáján maga Orbán is rajta van, aki állítólag pénzt kapott. Pintért pedig magával Clodóval hozták össze, miközben nem a Teve utcai rendőrpalota építésénél kezdték a szakmát, ahol 12 százaléknak nevezték a tettestársával együtt. Nevetséges, 10 millió forintot ez a rohadék bűnbanda észre se vesz, le se hajol érte, elfeledkezik róla.

Ezek csinálnak most megint Jusztból bűnözőt, és ezek pofáznak az orosz alvilágról, mikor össze vannak nőve vele. Juszt nagy viccet csinált volna, ha az orosz propagandatévéből formált volna egy Orbánnal szembenálló ellenzéki csatornát, csak arra nem számított senki, hogy Orbán toporzékolni fog és a Kremlben megfúrja az ötletet. Mindebből azonban két tanulság van: az egyik az, hogy el lehetne kapni ezeket a szemeteket, összecsinálnák ezek magukat, ha néhány ügyes, pénzes ember összefogna, és nem félne. A másik az, hogy a magyar maffia feje olyan mértékben nőtt össze Putyinnal, hogy az a barátaival szemben is engedett neki, amikor jajveszékelt. A harmadik talán az, hogy nagy az orosz érdekeltség, ha Orbán ezt el tudta intézni. Mert Jusztot jobban szeretik Moszkvában, mint Orbánt.

ITT OLVASHATÓ

MEGTAPASZTALNI A KÜLFÖLDI VAGYOK ÉRZÉST

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő 
2017.10.01.

Aligha kell ezen a blogon részletezni, milyen a címben megfogalmazott érzés, ám most csavarunk egyet rajta, mert sokkal inkább arról lesz, milyen az, amikor ezt az ember nem közvetlenül önmagán éli meg, hanem egy ismerősön keresztül. Na, ez így lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de mindjárt kibogozzuk. Emellett megnézzük, hogyan áll a svéd állam a sokszínűséghez, végül pedig egy egészen érdekes és jópofa holland hagyománnyal zárjuk a blogajánlót.

Kezdjük akkor Németországban ezzel a bizonyos külföldi érzéssel, amit Gabuschka, a Frankfurti mesék blog szerzője tapasztalt meg – nem a saját bőrén. Mindjárt kiderül, miről van szó.

„Péntek estére megbeszéltünk egy vacsorát az utca túloldalán található Bella Vista nevű olasz étterembe. A hely általában dugig van minden nap, így foglaltunk egy asztalt este hét órára a frissen, két hete házasodott német-olasz házaspár barátunkkal, Klausszal és Jovannával. Nem ez az igazi nevük, de tulajdonképpen a név nem is olyan lényeges a sztori szempontjából.

Bátor döntés volt Jovannát az olasz étterembe meginvitálni, mert korábban mindig azt mondta, hogy Németországban nem szeretne olasz étteremben enni. Ettől függetlenül úgy gondoltuk, hogy ez hely, a finom ételek és borok, no meg az igazi olasz tulajdonos majd Jovannának is fog tetszeni.

Az este kellemesen telt, beszélgettünk, csendes étkezésünket csak néha zavarta meg a másik asztalnál ülő hangos társaság, akik már az első pohár boruk felszolgálása előtt úgy nyerítettek és vihogtak mint egy csapat hiéna.

Később meg azt hittem, hogy felállok, és utat engedek a birkatermészetem ellenére felmerült bűnös gondolatnak, és belenyomom azt a nevető kis szájukat a spagettijükbe. Végül inkább ülve maradtam. (...)

A kellemes vacsoránk után átugrottunk egy italra egy közeli bárba. A bár egyik sarkában találkoztunk két másik ismerőssel, leültünk hozzájuk beszélgetni, mindenki rendelt valamit inni, én ugye a juice koktélomat, trécseltünk, Jovanna adott nekem néhány nagyon egyszerű tészta receptet, elmesélte, hogy mit hogyan csináljak, gyorsan finomat jeligére.

Éppen a padlizsános tésztában merültünk el, amikor megjelent három ember az asztalunknál, az egyik barátunk távoli ismerősei. Azt hiszem volt egy közös ismerősük és egyszer találkoztak, ennek ellenére a leghangosabb úgy üdvözölte, mint rég nem látott bátyját. De lehet a fejembe szállt addigra az ivólé és félreértettem a kapcsolati státuszukat.

A leghangosabb srác, kanyarba fésült hajjal, sötét farmerban, ingben és pulóverben tolta a smart casual-t, hangosan üdvözölt mindenkit. Jovannának mondta a magáét németül a bemutatkozása alatt, amíg nem szóltak neki, hogy ő azt sajnos nem érti, mert olasz.

Erre elkezdett spanyolul magyarázni, vagyis próbálta volna, de három szónál többet nem tudott, erre ő is hamar rájött, és nevetett egyet, hogy hahaha ez spanyol volt. Az asztal meg csak pillázott, hogy most mi is történik itt, ki ez, mit akar itt és miért nem ül már le a valagára. Olyan volt, mint Gaston az egyik Disney mesében.

Helyette ment tovább, én következtem, a mutatóujját tolta a szemem közé üdvözlésképpen, hogy megkérdezze én beszélek-e németül. Jó estét neked is te kis csíra. Igen, feleltem udvariasan. Amíg lezavarta hasonlóan mulatságos stílusban az asztal másik felét, szemügyre vettem a kis csendes barátnőjét, akiről a félhomály miatt először nem is tudtam eldönteni, hogy egy kislány vagy egy felnőtt ember. (...)

Kicsit nyugi lett, Gaston is elcsendesedett, mi egyébként is az asztal túloldalán ültünk, így egy ideig kimaradtunk a performanszból. Nyugalmából csak az borította ki nagyon gyorsan, amikor rájött, hogy az a bizonyos olasz esküvő, amelyen mindenki részt vett, az Jovanna és Klaus esküvője volt. Itt kicsit pattogott meg dobálta magát a székben, és ismét hangosan:

- Ez nem lehet igaz, hát mindenki erről beszélt. És most én itt ülök veletek szemben. É.N. I.T.T. Ü.L.Ö.K. V.E.L.E.T.E.K. S.Z.E.M.B.E.N. Nem hiszem eeeel!!! Hadd adjak egy puszit nektek!

Itt megfogta Klaus arcát két oldalról és adott egy cuppanósat a homlokára. A homlokára.

Mvhaa, hát gratulálok nektek, micsoda hír!!

Jovannával szerényen két puszi mellett maradtak. Őt inkább kérdezgette. Megint bepróbálkozott valami spanyollal, és nevetett magán, hogy jaj már megint milyen kis buta volt, hát a Jovanna az olasz. Szerencsére azt nem gondolta, hogy olaszul is tud, így csak azt mondta, hogy Vaffanculo, kétszer is, hogy máshogy indítson az ember egy barátságos beszélgetést.

- Akkor nálatok Jovanna van maffia is ugye? Ismersz valakit a maffiából? (...)

Nekem itt jutott eszembe, hogy lehet Jovannának ez az egész még új. Amikor életvitelszerűen él az ember egy másik országban, vagy legalábbis gyakran van ott és a helyiekkel is keveredik, akkor óhatatlanul beleszalad az ilyen megjegyzésekbe:

Klaus Olaszországban a zoknis-szandis náci. (Nem szeretett érte Jovanna, de mondtam neki, hogy a bajuszos viccek tabuk, arra jogosan ugrik minden német. Akkor is ha csak egyszer történt.)

A férjem biztosan mindig csak szambázott a Copacabana strandon és Caipirinha-t ivott gyerekkorában is.

Jovanna maga a keresztanya, a maffia tagja, de legalábbis az anyukáját biztos imádja és mindig pizzát eszik.

Én meg csak gulyást és paprikát eszem, mindig. És olyan tüzes vagyok mint a pirospaprika."

Olvassátok el a teljes posztot, itt tehetitek meg...

ITT OLVASHATÓ

A HOMOKÓRA KÖZEPE - A SZŰKÜLŐ KÖZÉPOSZTÁLY NYOMÁBAN

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: ÉBER MÁRK ÁRON
2017.09.30.

A magyar középosztály nagyon szűk és egyre csak szűkül. A középosztály tisztes életkörülményeket, stabil vagyoni helyzetet, biztos egzisztenciát jelent. Ez ma nagyon kevesek kiváltsága. Azoknak, akik a magyar társadalmi piramis közepén helyezkednek el, nincs biztos egzisztenciájuk. A magyar társadalmi piramis közepén elhelyezkedők nem középosztálybeliek.

Aki ma középosztálybeli életszínvonalon él, a társadalmi piramis felső harmadában helyezkedik el. A magyar társadalom többségének, alsó kétharmadának életkörülményei nem érik el a középosztályi életszínvonalat. Ezt Tóth István György társadalomkutató mutatta ki az elmúlt években. A társadalmi piramis közepén és alján elhelyezkedők helyzete tapasztalata szerint elkeserítő. A nagyjából középen lévők háromnegyedének komoly gondot okozna egy váratlan kiadás. Kétharmaduk nem engedhet meg magának egy egyhetes külföldi nyaralást. Harmaduk rendszeresen nem tud húst tenni az asztalra.

A többkulcsos, progresszív személyi jövedelemadót a 2010-ben hivatalba lépő kormányzat egykulcsossá tette. Egy ennek hatásait vizsgáló elemzés 2013-ban kimutatta, hogy az adókedvezmény „74 százaléka a két legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozó gyermektelen adózók nettó jövedelmét növelte.” A legnagyobb adókedvezményt a legnagyobb jövedelműek kapták. A felső ötöd.

A középosztályok bővülésének fő periódusa Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a második világháború végétől az első és a második olajválságig (1973, 1979), majd a neoliberális fordulatig tartó három évtized volt. Ebben az időszakban a világ nyugati részén többkulcsos adórendszerek működtek, a magas jövedelműektől vonták el a legnagyobb adókat, hogy abból fejleszthessék az oktatást, az egészségügyet, a közösségi közlekedést, és támogathassák mindenki lakhatását. Népes és erős szakszervezetek működtek, a munkahelyek biztonságban voltak. Ez volt a jóléti állam közvetítésével a tőke és a munka között kialkudott kompromisszum kora. A szabályozott piacok, a „megfékezett” kapitalizmus XX. századi korszaka. Nyugaton ez az intézményrendszer biztosított keretet a középosztályok bővülésének és erősödésének. A hetvenes évek válságai után a nyolcvanas évek elején neoliberális korszakváltás következett. A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság óta a világ gazdagabbik részének középosztályai is olvadnak...

ITT OLVASHATÓ

AZ EURÓPAI REALITÁSHOZ TARTOZIK, AMIT ORBÁN ŐCSÉNYRŐL MONDOTT, DE AZ EU JÖVŐJÉRŐL HALLGATOTT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOG
Szerző: SZELESTEY
2017.10.01.

- Szíjjártó: a menekültek tehetnek róla, hogy ilyen keményen bántak velük a magyar hatóságok

- Az Orbán-kormány Juncker ellen is municiót igyekszik szerezni a nemzeti konzultációval

- A V4-ek szétverik az uniót, ugyanakkor kerülik, hogy feldolgozzák saját, kommunista múltjukat

Die Zeit

Nem jutottak előbbre az unió jövője ügyében Tallinnban az EU állam- és kormányfői. Úgy hogy maradtak abban, amit a végén a Tanács elnöke közölt: még sok mindent tisztázni kell, ezért Tusk két hét múlva dokumentumban foglalja össze a reformelképzeléseket. A francia államfő ugyan pár napja kifejtette, miként gondolja a szervezet radikális átalakítását, csakhogy ebben kulcsszerep jutna a német kancellárnak, ám neki a legfőbb gondja az, hogy működőképes koalíciót hozzon össze, miután meggyengült a választásokon. Ettől azonban a csúcskonferencián Merkel nagy érdeklődést tanúsított Macron terve iránt, ám odahaza potenciális szövetségesként a szabaddemokraták várják, akik nem lelkesednek a francia vezető egy sor gazdasági javaslatáért. Orbán Viktor egy szót sem mondott az államfő programjáról, ellenben kijelentette, hogy támogatja az őcsényieket, akik részben erőszakos akcióval tiltakoztak néhány befogadott menedékkérő gyerek ottani üdültetése ellen. Ez is része az európai valóságnak.

Al-Jazeera

A magyar külügyminiszter rendkívül igazságtalannak tartja a menekültügyben érkező bírálatokat. Szíjjártó Péter a több mint 25 perces beszélgetésben azzal érvelt, hogy valóban van eltérés Magyarország és mások álláspontja között, mivel mi úgy gondoljuk, hogy az illegális migráció biztonsági fenyegetést jelent Európa számára, mások viszont nem találnak abban semmi kivetnivalót. De ettől még senkinek sem szabadna azt állítania, hogy a magyar kormány nem tartja tiszteletben az európai értékeket, mert az unió tagjaként elfogadjuk a játékszabályokat. Hogy akkor miért nem fogadunk be mégsem menedékkérőket, arra a politikus úgy válaszolt, hogy a magyar fél mindig is teljesítette nemzetközi kötelezettségvállalásait. Amikor jöttek a migránsok, a hatalom megfelelő ellátást és gondoskodást ígért nekik, ám ezek az emberek eltorlaszolták az autópályát, pályaudvart szálltak meg. Nem voltak hajlandók együttműködni a helyi szervekkel, táborba menni. Nagyon fontos európai normákat sértettek meg.

A miniszter kedvezőtlen jelenségnek minősítette a jogellenes bevándorlást, és úgy hiszi, hogy a migránsügy a felelős a biztonságot ért fenyegetésekért. Szerinte a legújabbkori történelemben e tekintetben még sosem volt annyira rossz a helyzet Európában, mint most, ideértve, hogy minden eddiginél súlyosabb a terrorfenyegetés. Ez pedig annak a következménye, hogy 1,5 millióan jöhettek a földrészre, minden ellenőrzés nélkül. Ily módon terroristák is beszivároghattak. Mint kifejtette, a magyar álláspont az, hogy nem kellene még többeket csábítani Európába. Inkább arra kellene rávenni őket, hogy maradjanak közel a hazájukhoz, amennyire ez csak lehetséges. Azt is megismételte, hogy Magyarország az EU tagja kíván maradni, ellentétek ide vagy oda. A televízió hozzáteszi, hogy a válság kirobbanása óta az Orbán-kabinet a bírálatok kereszttüzében áll ellentmondásos és kemény migrációs politikája miatt. Ugyanakkor az Európai Bíróság pár héttel ezelőtti döntése feljogosítja Brüsszelt, hogy a jövőben is bizonyos számú menekült átvételére szólítsa fel a tagokat.

ITT OLVASHATÓ

EZT SOHA NEM SZABAD ELFELEDNI ÉS SOHA NEM SZABAD MEGBOCSÁTANI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2017.09.30.

Nagyon érdekes cikket olvastam a hvg.hu-n. Balavány György a magyarországi idegenellenességet járja körül, ami nagyon kézzelfogható formában az őcsényi eset kapcsán tört felszínre. A cikk egyfajta nézőpontból igyekszik megfejteni a nehezen megfejthetőt. Nem is vitatkozni szeretnék a leírtakkal, hanem inkább folytatni. De talán egy kicsit mégis vitatkoznék is.

Balavány úgy gondolja, a társadalom egy jelentős rész – mintegy háromnegyede – eleve idegengyűlölő. Jól bizonyítja ezt a nem létező pirézekről szóló felmérés, amiből kiderült: akár kitalált népcsoportoktól is képesek vagyunk félni. Mert szerintem a gyűlölet a félelemből ered. És itt szállnék vitába egy mondat erejéig az idézett cikkel: szerintem a félelem forrása a tudatlanság.

Orbán Viktor és kormánya itt lép színre az én gondolatmenetem szerint. Mert őszintén hiszek abban, hogy egy kormánynak nem csupán az ország gazdasági, jogi és egyéb ügyeit kell a lehető legnagyobb körültekintéssel intéznie (Orbánék ezt sem teszik), hanem a társadalmat is formálniuk kell. Igaz ugyan, hogy nem gyermekekről van szó, de mégis azt gondolom, hogy a kormány és a társadalom között egyfajta szülő-gyermek kapcsolat is létezik.

Csak éppen a társadalomnak az a része, amely ennyire befolyásolható, nem kiskorú. Kiskorúsított. A kormány kiskorúsította. Miközben joggal várnánk el, hogy akár a falvakban élők is felelősen gondolkodjanak az őket körülvevő világról, nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy egy hazug világ veszi őket körbe, amelyet a kormánypropaganda épített. Tudatosan.

Mit lehet várni attól az embertől, aki soha életében nem látott sem menekültet, sem migránst? Attól, akinek a televízióján kizárólag az alapcsomag villog és ebben az alapcsomagban csak a propagandagépezet csatornái foghatók? Aki reggeltől estig azt látja és hallja, hogy megtámadták az országot, hogy az idegenek gyűlöletesek és veszélyesek, el akarják venni az ő kis vagyonát, bántani akarják őt és szeretteit. Ezt a torz képet erősíti a faluba eljutó sajtó, amely szintén ezt a torz valóságot erősíti.

Egyáltalán nem véletlen az, hogy a kormány körül nincs valódi értelmiség és a szavazóbázisa is jellemzően vidéken élő, alacsony iskolázottságú emberekből áll. Távolról sem arról van szó, hogy vidéki ember butábbnak születik, mint egy városi, vagy pláne egy fővárosi. Erről szó sincs. De arról szó van, hogy sokkal nehezebben jut hozzá az információkhoz és még ha hozzá is jut, megfelelő tudás nélkül nem feltétlenül képes szelektálni. Elhiszi, amit gyakrabban hall, valóságnak gondolja, amit naponta az arcába tolnak.

A kormánynak felelőssége van a társadalommal szemben. Egy normális kormány igyekszik a polgáraihoz elvinni a tudást. Az internettel ez ma már könnyebben megoldható (lenne), mint régen, amikor erre nem volt mód. De nem véletlenül jöttek létre annak idején a tanyaszínházak, a szabadegyetemek, könyvtárak, önképző körök. Ahol nem volt könyvtár, oda mozgó könyvtár járt, rendszeresen vitték az embereket színházba, múzeumba.

Ugyanis a kormány feladata nem az, hogy megmondja, miről mit gondoljon a polgár, hanem az, hogy olyan tudáshoz segítse, amely tudás birtokában önmaga képes eldönteni, hogy miről mit gondol.

Orbánék mindennek éppen az ellenkezőjét teszik. Lebutítják, akit csak lehet. Bezárják az embereket egy mesterséges, ijesztő, maguk kreálta világba. Elzárják a tudáshoz való hozzáférést, naponta mossák az agyakat, sulykolják a hazugságokat. Pusztán azért, hogy büntetlenül lophassanak tovább, hogy megtarthassák a hatalmat. Lehetőleg örökre. Nekik nem céljuk az öntudatos, tájékozott, felelősségteljes társadalom, ezzel szemben a tudatlan, tájékozatlan, fanatizálható tömeg igen. Erre épül az egész rendszer...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN "VADÁSZJELENETEKRE" BUZDÍT

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: GUSZTOS ISTVÁN
2017.09.30.

Sok mindent lehet Orbán szemére vetni, de azt senki sem állíthatja, hogy aljasságában ne volna következetes. Immáron leplezetlenül, igazából már indirektnek sem nevezhető módon buzdít erőszakra.

A napokban Őcsényben volt egy falugyűlés, amelyről sokat lehetett olvasni. A helyiek fölháborodtak amiatt, hogy a panzió tulajdonosa pár napra befogadott volna néhány menekültet

Elvadított emberek arra kényszerítették, hogy elálljon tervétől. Elvadult emberek megfenyegették, kocsiját megrongálták, mert az állam által folytatott módszeres elembertelenítés, elajasítás, elhülyítés dacára, ember maradt, normális.

Orbánia (hová lettél, Magyar Köztársaság?!) „miniszterelnöke” nem talált kivetnivalót a történtekben. Mély megértéséről, sőt, egyetértéséről biztosította az általa megőrjítetteket. Hiszen annyit hazudtak már nekik a migránsokról… Bizonyos szempontból rendes dolog volt ez tőle: ha eljátssza a keresztényt, szemét forgatva mond valami emberinek – vagy legalábbis jogállaminak – tűnőt arról, hogy ezt azért már mégse, hogy bűncselekményeket nem szabad elkövetni, azt egyrészt a hiszterizált emberek esetleg cserbenhagyásnak érezhették volna, másrészt oda a Keresztapa hitelessége: legközelebbi uszító szándékú dumáján talán még néhány zembere is elgondolkodott volna…

ITT OLVASHATÓ