Szerző: Fábián László
2017.09.17.
...Az elmúlt időszak megrázó tapasztalata, hogy sem Botka, sem párttársai nem képesek felülemelkedni Gyurcsány-fóbiájukon. Nem tudnak napirendre térni afelett az immáron több mint öt éve befejezett tény felett, hogy Gyurcsány kettészakította a pártot. A hajdan 30 ezer taggal büszkélkedő MSZP mára körülbelül ennek a felére zsugorodott. Ugyanakkor a DK taglétszáma meghaladja a 10 ezret. Azt a kérdést azonban máig nem tette fel magának az azóta is változatlan személyi összetételű pártvezetés, hogy vajon az emlékezetes pártszakadást megelőző, ugyancsak Gyurcsány nevéhez kötődő megtisztulási kezdeményezés után miért ment vele a tagság közel fele abba az ő új pártjába.
Mint ahogyan az sem központi kérdése a MSZP-nek, hogy valóban más párt-e ez a mai, mint ami 8-10 évvel ezelőtt volt, s amelyet azóta a Fidesz oly sikeresen amortizált. Ehelyett felsorakoznak Botka mögé, amikor a miniszterelnök jelölt egy másik pártnak szabott, a felek közötti egyenlőségnek fittyet hányó követeléseket fogalmaz meg. Jelesül, hogy Gyurcsány nem – DK igen. Vannak dolgok, amikhez magára valamit is adó pártnak ragaszkodnia kell, és ebbe a körbe a pártelnök személye. Aki egy párt választott elnökének nem adja meg a neki kijáró kötelező megbecsülést, az a magát a párt tagságát és választóit becsüli le. Egyszerű, de fontos igazságok ezek, amelyek azonban, úgy tűnik, nem részei az MSZP és Botka politikai illemkódexének. Ehelyett sértődötten mutogatnak a DK-ra, Gyurcsányra, máskor más pártokra, más pártvezetőkre. „Úgy tűnik, nem minden ellenzéki párt és politikus akarja eltakarítani az Orbán-kormányt, úgy tűnik, néhányan csak a politikai túlélésükért küzdenek” – mondta Botka, és bár ő bizonyosan Gyurcsány Ferenc személyére gondolt, szavai mégis inkább rá és pártjára ütnek vissza. Nem mellesleg más pártokat is stigmatizál.
Orbán és a maffia eközben örömmel és egyre nagyobb nyugalommal figyeli, hogy mi is történik a nem őket támogatók háza táján (remélem, észreveszi az olvasó, hogy szándékosan nem az „ellenzék” szót használtam).
Winston Churchill a háború folyamán egy beszélgetésen azt mondta: „Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről.”