Szerző: SZEKA
2017.09.13.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi politikai vezetés egy nagy vállalkozásnak tekinti Magyarországot, ebből következően szabadon adja és veszi a hozzá tartozó dolgokat. Minden jel szerint eladtunk egy gyilkosságért elítélt bűnözőt egy közép-ázsiai diktatúrának, egy hazai egyetem meg néhány millió forintért lefekszik Vlagyimir Putyinnak. De gondoljunk csak a letelepedési kötvények ügyére! Aki perkál, jöhet, aki csóró, azt kerítéssel tartjuk távol az országunktól. Ilyen egy igazi bizniszkormányzás.
Ahhoz, hogy megértsük a Fidesz gépezetének működését, ki kell iktatnunk minden korábbi elképzelésünket arról, mi a feladata egy demokratikus ország kormányának. Korábban azt gondoltuk ugyanis, hogy a köz javát kell szolgálniuk az általunk választott képviselőknek, valós problémák megoldásán ügyködnek a minisztereink, ugyanakkor az ország érdekeit nézik, amikor a külpolitikánkat alakítják. No, ez az a vélekedés, amit teljesen felülírt az utóbbi hét esztendő. Egyetlen szervező ereje van ugyanis a mostani kormányzásnak, és ez nem más, mint a pénz.
Sokkoló még mindig szembesülni azzal a ténnyel, hogy mennyire nyíltan és büszkén vállalja fel ezt a szemléletet az Orbán-kabinet. Az EU kohéziós pénzeinek lehívásakor is csak az számított, hogy a lehető legtöbb forrás érkezzen hozzánk, hogy ezeket az összegeket mire költötték, vagy, hogy egyáltalán elköltötték-e valamire, az már teljesen másodlagos. Magyarország menekültpolitikája is azt sugallja, hogy csakis a forintosítható haszon számít a hazai politikai vezetésnek. A letelepedési kötvényekkel nagyot kaszálhattak a kormányhoz közel álló körök, ám néhány száz csóró menekült befogadásával semmi kézzel fogható haszna nem lenne a kormánynak, ugyanakkor elutasításukkal komoly politikai tőkét tud kovácsolni...