Szerző: Zsebesi Zsolt
2017.09.06.
Magyarország gyorsuló tempóban sodródik Európa perifériája felé, vissza oda, ahonnan ezer éven át szabadulbi próbált.
Magyarország nagystílű elvbarátaival, Szlovákiával, Lengyelországgal együtt elvesztette a pert, amit azért indított, hogy ne kelljen 1294 Görögországból és Olaszországból hozzánk irányított menekült kérelmét elbírálni és az arra érdemeseket befogadni. Ez azt jelenti, hogy az országnak végre kellene hajtania az uniós határozatot, amelynek meghozatalában egyébként maga is részt vett. Budapest sietett leszögezni – Varsóval együtt -, hogy a döntés ellenére sem fogad be egyetlen menekültet sem.
Igyekeznie kellett, hogy megelőzze Brüsszelt, amely – alighanem hamarosan bejelenti – egy menekültet sem küld olyan embertelen és barbár országba, mint Magyarország, amely folyamatosan megalázza a menedékkérúket és lábbal tiporja a civilizáció alapvető normáit. Nem beszélve az agyon hivatkozott keresztény értékekről, amelyekről nem csak a magyar kormány, de – Beer Miklós váci püspök kivételével – az egész magyar katolikus egyházi hierarchia szaros néhány milliárdért lelkesen megfeledkezni méltóztatik.
Az EU nem hülyék gyülekezete, ahogyan azt Orbán Viktor és a nálánál is kisebb kaliberű bohócai gondolják, és nem teszik meg a Fidesznek azt a szívességet, hogy az ország nagyobb, megvezetett hányadának támogatására támaszkodó Orbán Viktorból nemzeti hőst faragjanak, aki saját túltáplált testével védi meg az ő magyarjait ezer egynéhány Szíriából menekült asszonytól, gyerektől és fiatal férfitől, akik – a magyar kormány propagandája szerint – az ország nemzeti értékeinek kirablására szövetkeztek Soros Györggyel. Nem csak puszta politikai számításból nem fognak ránk erőszakolni egyetlen menekültet sem, de azért sem – mert ezek ilyenek -, nem akarnak lelki sérülésnek, megaláztatásnak, akár fizikai erőszaknak kitenni szerencsétlen menekülteket, hiszen jól ismerik a magyar állapototokat, az esztergályhorváti és az ásotthalmi, valamint a hozzájuk hasonló magyar települések hangulatát...