Szerző: Nagy Bandó András
2017.07.23.
Ezeknek beszélhetsz, akár a falnak. Ezekről írhatsz, akár a falnak.
Ez van, kedves barátaim, a hét szűk esztendő, az „elmúthétév” ezt hozta, idáig jutottunk, és ezt simán lenyeli a „kritikus tömeg”, kacsa, nokedli.
Időnként, jobbára tavasszal és ősszel (lévén ez a két évszak a forradalmak ideje) jönnek a „szokásos”, alapjában szart sem hozó tüntetések.
Júniustól meg irány a Balcsi, az M7 Érdig bedugulva, narancssárga riasztás, hajóvonták találkozása elképzelhetetlen, jó a víz, csobbanjunk párat, aztán hétfőtől tűrjük tovább a csesztetést, a hazudozást, a gyűlöletébresztést és -keltést.
Mit számít ma már a kétszer kettő igazsága? Kétmillió-száznegyvenezer szavazó jelenti a kétharmados győzelmet, egymillió-nyolcszázezer a jól és helyesen konzultáló 99 százalékot a levelező tagozaton, ezek úgy számolnak, ahogy nekik tetsző, és erre ezután is számolhatunk. A képünkbe (a sajátjaik képébe) hazudnak, azt a látszatot keltve, mintha valóban az ország (és nem a konzultálásra még hajlandók) 99 százaléka értett volna egyet a manipulált, szövegkörnyezetéből kiragadhatatlan kérdésekkel.
Kalapács a kézbe, szögezzük le: az országhatár nem átjáró ház, meg lehet, és meg is kell védeni, de ez még nem ok arra, hogy érzéketlenné és a keresztény voltunkra nem jellemző módon váljunk gyűlölködővé.Aki a migránsokkal kapcsolatban emberként próbál gondolkodni, az ebben a hazában áruló, a haza árulója. Aki egy csipetnyit is másként gondolkodik, és másképpen látja a világot, mint a főirány tervezője és megvalósítója, az állampolgár sem lehet. Lám, a számolásból is kihagyták: a 99 százalék nélküle jött ki. Az a voks, melynek gazdája azzal mondott nemet, hogy nem küldte vissza a konzultációnak mondott izét, nem számít. Az nem állásfoglalás, az nincs, és természetesen az az ember sincs. Így állunk, barátaim, és ezt is éppúgy lenyeljük, mint minden mást, ami ehhez fogható...
