Szerző: Karvalyok Földje
2017.07.22.
Vajon mire költik Orbánék a pénzünket?
Hát nem arra, amire kellene, és amire költenek, arra sem úgy, ahogy szükséges lenne – körülbelül ezek egy friss OECD-tanulmány megállapításai. Még jó, hogy a választók többségének fogalma sincs, mi is az az OECD (és nem is fogja nekik senki sem megmagyarázni), így a kormány nyugodtan mondhatja, még egy kamu jelentés, amit Soros rendelt meg, csak úgy hobbiból, a végén nevetés céljából.
Immáron papírunk van arról, hogy a fejlett világban a dobogó tetején állunk olyan állami beruházások tekintetében, amelyek viszik a pénzt – nagyon szeretünk például utat építeni és az sem véletlen, hogy anno az olasz maffia is kiemelt figyelemmel kísérte hazájában ezt a gazdasági tevékenységet. Nem is lenne baj, ha az iszonyatos pénzek elköltése után hazánk a számunkra értelmezhető világ legjobb úthálózatával rendelkezne kellő mennyiségű híddal meg minimális kátyúval, ezzel azonban nem nagyon dicsekedhetünk (ahogy a minőséggel sem), és azzal sem vághatunk fel úri körökben, hogy világvárosnak nevezett fővárosunkban nincsenek földes utcák. De vannak és nem is kevés, ám valljuk be, sokkal könnyebb túlárazni és a bekerülési összeg kétharmadát ellopni az autópályák, alagutak és hidak esetében, mint a kertvárosi egysávos utakkal meg kapubeállókkal bajlódni, hogy a járdákról, mint evilági luxusról már ne is beszéljünk.
Szintén dobogós helyen állunk (az átlag háromszorosával!) olyan költések terén, mint a kultúra és a vallás. Ez megint csak olyan terület, amelyen csak azt nem lehet ellopni, ami nincs ott – mennyibe kóstál egy színházi előadás? És egy államilag finanszírozott fesztivál? És vajon ki számol el az egyházaknak átjátszott meg a határainkon túli magyaroknak kitolt százmilliárdokkal? Az ég adta világon senki sem, így azok oda lényegülnek, ahova nem szégyellnek – akár az Adrián is jachtosulhatnak de offshore cégek számláin is könnyedén landolhatnak. Hogy ez mekkora luxus a XXI. században, amikor az állam és az egyház hivatalosan el van választva egymástól, ráadásul a lakosság igen csekély része hajlandó betenni a lábát heti rendszerességgel bármelyik felekezet templomába, arról ne is beszéljünk. Meg arról se, hogy mit érdemelnek azok az adófizetők, akik engedik, hogy az általuk felhatalmazott parlamenti képviselők meg állami cégek vezetői így szórják a közpénzt. (A témáról részletesen itt: Kormányunk és a keresztény gyökerek)
Az oktatási kiadásink is bőven elmaradnak az OECD-átlagtól, a tanárok fizetése továbbra is a nemzet napszámosaivá minősítik őket, de arra mindenképpen alkalmatlan, hogy pályára vonzza azokat a fiatalokat, akik sok-sok év munkájával kitermelhetnék a jövő értelmiségét. Nem, országunk vezetői ilyenre nem áldoznak és nem is cél az oktatás fejlesztése, viszont a teljes romba döntésén fokozott erővel dolgoznak. Es nemcsak dolgoznak, hanem rengeteg pénzt is áldoznak rá. nagyszerű példa erre a régi egy nagy most meg a sok kis KLIK, ahogy a NAT-készítés meg a tankönyvírás-előállítás sem sikertörténet. Ezeknek a bőségesen finanszírozott tevékenységeknek haszna nincs csak kára, igazi magyarosch megoldás, maga a vissza- és újraálmodott Horthy-rendszer.
A szociális kiadások terén sincs sok dicsekedni valónk, de mi, akik már tudjuk, mindenki annyit ér, amennyije van, azt is tudjuk, ne várjon hát mennyei mannára az, aki nem lop-csal-hazudik magának milliárdokat. A csórók éppen ezért nem is érdemlik meg, hogy bármilyen háló is feszüljön alattuk (a kutya is a dombra végzi a dolgát), az útszélén állókat meg maximum az árokba rúgjuk, de legalábbis kitiltjuk őket a közterületekről, legyenek szívesek ne rontsák a NER látványát. Akinek meg nem tetszik, mehet külföldre dolgozni, koldulni vagy bűnözni, ki mihez ért, senki sem tartja vissza, különösen nem a kormányunk. Hogy nem marad fiatal? Legalább korlátozott azok száma, akik protestálni mernek a kormány ellen...
