KIMARADNI - ÉS LOPNI

PKP BLOG
Szerző: Fehér Balázs
2017.07.17.

Nem veszünk részt az Európai Ügyészség munkájában. Akad jogi magyarázat, de tudjuk jól: korlátlanul talicskázni a többiek pénzét csak úgy lehet, ha senki más nem figyel.

Nem volna persze semmi akadálya annak sem, hogy itthon fogják meg a közpénztolvajokat. De hát ki akarja ezt?! A rendszer lényege jó hét éve nem más, mint ennek az ellenkezője. Ha az OLAF - aminek dolga éppen a hazai bűnüldöző szervek segítése - jelentést küld, amiben felhívja a figyelmet néhány milliárdos csalásra az EU-támogatásokkal, akkor ...... no, akkor mi lesz? Természetesen semmi. Nem is vagyok benne biztos, hogy ne volna épp a magyar példa önmagában bőven elég egy össznépi európai fellépésre.

Kimaradó ország persze van: Dánia, Svédország, Írország mások mellett. Ezek viszont jóléti államok, ahol minimális a korrupció - könnyen hihető tehát, hogy nem takargatnivaló miatt, hanem valódi jogi érvek mentén döntöttek így. Nem is miattuk főhet az európai adófizetők feje...

Eközben újból előttünk járnak a balti országok, Románia és - már menetrendszerűen - a szlovákok. Mind tagjai ennek a nagyszerű kezdeményezésnek, ami nem csak azt hivatott figyelni, milyen ÁFA-csalások történnek Európa-szerte, hanem például a helytelenül költött fejlesztési pénzeknek is utána megy. Logikus tehát, hogy a magyar menedzsment fejvesztve rohan az ötlet elől: Polt Péter ugyanis semmit sem tehetne a bűnösök kézre kerítése ellen...

ITT OLVASHATÓ

KATINKA ÉS ORBÁN RENDSZERE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2017.07.17.

“Megdöntheti-e Hosszú Katinka Orbán rezsimjét?” címmel Föld S. Péter (Földes Péter) barátom reagált a Facebook oldalán megjelent írásában “A vizes vb előtt Katinkáról” című cikkemre.

Föld S. Péter szerint azt nehezményezem, hogy Hosszú Katinka “Gyárfás Tamás ellen fordult, ahelyett, hogy Orbán ellen mozdult volna”. Természetesen nem ezt nehezményezem, ezért bármennyire megtisztelő, hogy FSP az írásomat értékeli, kénytelen vagyok pontosítani őt.

Én azt mondom, hogy az a karakter, amely Gyárfás Tamással ütközött, nem kerülhette volna el az Orbánnal való ütközést sem, ha nem köt elvtelen kompromisszumot, ha azonos marad önmagával. Gyárfás Tamás és az úszószövetség meg sem közelítette a romlottságnak azt a szintjét, amelyet Orbán és bűnszervezete képvisel. Nem azt várom, hogy Katinka végezze el azt, amit az egész ország nem tesz meg, csak azt várom, hogy Katinka Katinka maradjon.

Ha Katinka az a Katinka, akinek mi abban a konfliktusban megismertük őt, szükségszerűen kellett volna konfrontálódnia Orbánnal és a rendszerével. Nem azért, mert politizál, és nem is azért, mert a rendszer ellen akar fordulni, esetleg a nem létező ellenzéket akarja úszóként helyettesíteni. Egyszerűen azért, mert az a karakter, amit ő Gyárfással szemben felmutatott, nem vehetett volna tudomást szó nélkül az úszó vb körül zajló visszaélésekről.

Orbán nagyban csinálta meg ugyanazt, amit Hosszú Katinka kicsiben sem tűrt el Gyárfástól. Legyünk igazságosak: ha akkor ünnepeltük egy jellemes ember kiállását, ne feledkezzünk meg arról, amikor ezt a jellemes karaktert egy sokkal súlyosabb esetben nem látjuk. Ezen pedig nem enyhít, hanem súlyosbít az a körülmény, hogy Orbán egyszerűen lefizette azokkal a kedvezményekkel, juttatásokkal, kivételezésekkel Katinkát, amiket neki nyújtott.

A visszaélések része volt az a kivételezés is, amelyet vele folytattak. S ne legyen kétsége senkinek a célt illetően: a cél az, hogy Katinkát és a hallgatását megvegyék. És ez sikerült. Katinkának nem dolga, hogy egy rendszert megdöntsön. Senki nem várja tőle ezt. Az úszó dolga az, hogy ússzon. De Katinka karaktere, ha valóban az lenne, akinek mutatta magát az úszószövetséggel szembeni konfliktusban, nem tehetne mást, mint ütközik ilyen helyzetben...

ITT OLVASHATÓ

VAKHITEK KORA - SÍKLAKI ISTVÁN: MEZTELENNÉ VÁLHAT A CSÁSZÁR

CIVILHETES BLOG
Szerző: civilhetes.net
2017.07.17.

A kormány Soros-plakátja kétségkívül átlép egy határt, vagy talán visszalép egy határon: az idősebbeknél Titót, a láncos kutyát idézi meg, az imperialista Uncle Sam gonosz, vékony figuráját, vagy éppen az ’56-os ellenforradalmár reakciós alakját. - írja a 168ora.hu.

A polgári máz utolsó da­­rabkái is leperegnek a tömegpropagandáról, ami most már nyers, zsigeri, durva. Síklaki István szociálpszichológust arról is kérdeztük, hogy visszájára fordulhat-e az agymosás.

– A kormány Soros Györgyöt ábrázoló plakátja szerint maga a Gonosz jelent meg a világban, látjuk sátáni nevetését, ellene harcol a Jó, vagyis mi, magyarok.

Az üzenet sokaknak tetszik. Annyira könnyű megrémíteni az embereket a világállapotokat illetően, hogy szinte apokaliptikus hangulatba lehet hozni őket?

– Az egész kommunikáció kezd némiképp naiv népmesei jelleget ölteni. Hogy ez ténylegesen milyen hatást vált ki, egyelőre nehéz megítélni. Az apokaliptikus hangulat keltése kétségkívül beleillik a hatalom stratégiájába, hiszen az erős kéz és a tekintélyelvű kormányzás éppen az ilyen helyzeteket szokta kihasználni.

Kérdés, hogy ezt a virtuális apokalipszist meddig és milyen széles körben lehet fenntartani. Bármikor átfordulhat nevetségességbe is.

– A kisember félelme jelenhet meg abban, hogy Sorost – és ehhez nem kell feltétlenül antiszemitizmus, bár nem árt – minden bajok okának lássa? De ki ez a Soros? Mit jelenít meg konkrétan?

– Soros egy absztrakt figura, aki ezen a kommunikáción keresztül képes megtestesíteni olyan, sok száz éves előítéleteket, összeesküvés-elméleteket, sztereotípiákat, amelyekben a zsidó mint idegen, bankár, spekuláns, a világ ellen összeesküvő titkos háttérhatalom jelenik meg.

Tehát ebben a kampányban, ha nem is teljes nyíltsággal, de világosan felismerhető módon ott van az antiszemitizmus, a nácik és a kommunisták által a zsidó spekuláns bankárról festett rémisztgető karikatúra...

ITT OLVASHATÓ

EGY "ÁTLAGOS" ÍRÁS

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.07.17.

Az átlag nem mond semmit. Arra jó, hogy a valóságot eltakarja. De attól még nem lehet több kenyeret venni a boltban.

„Ezernyi fajta népbetegség, / szapora csecsemőhalál, / árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke és sivár / bűn, öngyilkosság, lelki restség, / mely, hitetlen, csodára vár, / nem elegendő, hogy kitessék: / föl kéne szabadulni már!” (József Attila: Hazám)

A fideszes lakájmédiából lépten-nyomon öntik ránk a habonyi propagandát. Halljuk, hogy „Magyarország erősödik, a plebejus kormányunk milyen nagy sikereket ért el a vezénylő tábornok irányításával, hazánk legújabb kori „aranykorában” élünk. Valószínűleg a PÁRT kommunikációs emberei sokat forgatták az egykori Szabad Nép lapjait. Talán még ott sem lehetett olyan győzelmi jelentéseket olvasni, mint amivel ma a közpénzből fenntartott, „nemzeti”-nek mondott portálokban, nyomtatott sajtóban találkozhatunk.

Úgy tűnik, mintha hazánkba beköszöntött volna a Kánaán, a hanyatló nyugat kismiska a magyar „csodához” képest. Rákosi pajtás csak gyenge kezdő lehetett népünk nagy vezetőjéhez képest. Ha valamilyen csoda folytán feltámadna, rácsodálkozna arra, hogy a „legjobb tanítvány”, az egykori szakállas Bibó-kollégista milyen tökélyre fejlesztette a hatalmi technikákat, milyen gátlástalan eszközökkel tartja sakkban az ország többségét, hogy uralkodik ismét Magyarországon a fortélyos félelem.

A hatalom emberei a valóságról nem akarnak tudomást venni. Azt gondolják, amiről nem beszélnek, az nincs is. Nem vesznek tudomást a nyomorról, az ingyen ételért sorban álló ezrekről. Minden intézkedésükkel a tehetősebbeket segítik. Bűvészkednek a számokkal: csökkent a munkanélküliség, nőtt az átlagkereset – mondják.

Persze, úgy átlagosan. A munkanélküliség az ország egyes térségeiben jóval 10 százalék feletti, az alacsony iskolai végzettségű emberek számára esély sincs, hogy tartósan munkát találjanak. A közmunka nem megoldás, hiszen csak keveseket vezet vissza a munka világába...

ITT OLVASHATÓ

ÁDER JÁNOS HÚGA SZERINT NEM BAJ, HOGY A MAGYAR OKTATÁS NEM SEGÍT A HÁTRÁNYOS HELYZET LEKÜZDÉSÉBEN

MAGYAR NARANCS 
- VILLÁMNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2017.07.16.

Közben az EU-s pénzre azért nagyon fáj a foga.

Pölöskei Gáborné, Áder János húga, a Klik nevű, totálisan lejáratódott iskolafenntartó éléről menesztett igazgató, jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztériumban szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkárként tevékenykedő hölgy olyan interjút adott a 168 Órának, amelyben szinte minden egyes válasz mellébeszélés, elterelés. Amikor például az újságíró rákérdez, hogy Pölöskei rálát-e a Híd-programokra, tudja-e, milyen minőségű munka folyik ezekben, a helyettes államtitkár mindössze ennyit mond: „Lesz uniós forrás, amiből sokféle fejlesztést fogunk véghezvinni.”

Nem is az az igazán érdekes a ma délelőttől online is olvasható interjúban, hogyan csurgatja a nyálát a helyettes államtitkár az EU-s pénzre, hanem az, amikor a lap újságírója felhívja Pölöskei figyelmét, hogy a szakképzésben sok olyan gyerek is tanul, akiknél halmozottan vannak jelen a szociális problémák. Mire a helyettes államtitkár visszakérdez: „Hadd kérdezzek vissza. Ön szerint az megoldás lenne a gazdaság fejlődésére, ha a szakképzést a hátrányos helyzet megoldásának tekintenénk?” Majd egy következő válaszában kifejti, hogy „a szakképzés a gazdaság igényeire kell hogy fókuszáljon, és nem elsődleges feladata a hátránykezelés. A hátrányos helyzetű gyerekek helyzetének javítása következmény. Nem mindegy, hogy mi a cél és mi a következmény. A cél a gazdaság igényeinek kielégítése, és ezért jó helyen van itt az oktatás (mármint az NGM égisze alatt).”

Mondja ezt az összeszerelő üzemek és a gimnáziumok bezárásáról értekező figurák országának helyettes államtitkára. Stílszerű, persze, és Parragh László szája biztosan mosolyra is fakadt, de közben meg azért rohadtul felháborító is ez az egész.

ITT OLVASHATÓ

VENDÉGÍRÁS: LESZ-E "VÁLASZTÁS" 2018-BAN, VAGY CSAK "SZAVAZUNK"?

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG 
- VENDÉG
Szerző: Johann Gábor / Molnár Bálint  
2017.07.17.

...Akkor tehát nincs remény, esély sincs az igazi „választásra”?

Márpedig kell lennie megoldásnak! Induljunk ki abból, hogy mindegyik párt kizárólag a saját híveit képes érdemben megszólítani! A saját híveik azonban biztos szavazóbázist jelentenek számukra, és ha képesek lennénk „összeadni” az ellenzéki oldal biztos szavazóit, akkor azok száma meghaladná a Fidesz biztos szavazóinak számát. Erre azonban a jelenlegi, a Fideszre méretezett „egyfordulós” választási rendszerben nincs lehetőség. Mennyivel könnyebb lenne, ha a régi „kétfordulós” rendszerben, az első forduló „erőfelmérő futama” után, a második forduló előtt az ellenzéki pártok visszaléptetnék jelöltjeiket a legesélyesebb javára (vö. Torgyán „Patakvér” Józsi Bá’ akcióját, amivel 1998-ban „feltette a koronát Orbán Viktor fejére”). Ám a választási törvény egyértelműen fogalmaz: „az egyéni választókerületben az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta.” És pont, nincs tovább.

A másik dolog, amire az ellenzéknek hangsúlyt kell fektetnie az, hogy meg kell szólítania a bizonytalanokat és passzívakat is. Ez utóbbi rétegek egyike sem tartozik a potenciális Fidesz-szavazók táborába. A Fidesz ezekből a rétegekből már nem képes szavazókat toborozni és láthatóan nem is törekszik erre. A Fidesz a politikailag aktív, tehát a biztos szavazók táborát akarja „átrendezni”. Az ingadozók és passzívak tábora ezért is nagy lehetőség, megszólításuk azonban csak úgy lehetséges, ha el tudják hitetni velük, hogy az ellenzéki választási győzelem realitás!

Az ellenzéki pártok többségével szemben az a kifogás, hogy nincs választási programjuk, illetve hiteles jelöltjük. Választásokon voksolni pedig csak valami „mellett” lehet, a valami „ellen”-nek nincs értelme, ezért hívjuk választásnak. Én ezt a véleményt nem osztom. Normális körülmények között magától értetődőnek tartanám, de a mai politikai helyzet más.

Most – az ellenzék szempontjából – válsághelyzet van, a megoldást nem lehet halogatni, mert nem valószínű, hogy lesz következő alkalom. Igenis lehet valami „ellen” szavazni! Volt már ilyen az ország legújabb kori történelmében. Gondoljunk a rendszerváltoztatást megelőző időszakra! Az Ellenzéki Kerekasztal minden résztvevője egyetértett mindenben a „Jövőt” illetően? Közel sem. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait lezáró megállapodást az SZDSZ és a Fidesz alá sem írta. Egyetlen dolog volt, amiben egyetértettek: változásra van szükség, az MSZMP irányította pártállamot le kell bontani, megteremteni a Köztársaságot, demokratikus választásokat kell kiírni, azután „majd lesz valahogy”. Nagyjából ennyit üzentek az akkori rendszerváltó pártok, és ennyit látott a nép is 1989-ben. Fél évvel az NKA megállapodás aláírása után a nép az ancien régime „ellen” voksolt, annak ellenére, hogy nem tudta pontosan, mi „mellett” állt ki.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor azt mondja az ember: mindegy, hogy mi lesz, csak ez ne! Még nem tudom pontosan, hogy mit akarok, hogyan akarom, de ezt és így nem akarom. Ez igaz a politikára is, az is alternatíva a társadalom számára, ha egy rendszert elutasító, azt lezáró döntés nyitja meg a szabad választás lehetőségét.

Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, nem marad más hátra, mint az összefogás. Nem feltétlenül az ellenzéki pártok identitást feladó összeborulására gondolok, mert az hiteltelen és ugyanakkor ésszerűtlen lenne (nem beszélve arról, hogy nem is lennének rá hajlandóak). Egy olyan „választási szövetségre” volna szükség, ami motiválja az ellenzéki szavazók tömegeit és a bizonytalan, valamint a politikailag passzív réteg egy részét is mozgósítja.

Ugyanakkor nincs szükség az ún. „Olajfa-koalíciók” mintájára felépülő választási szövetségre, hiszen azok soha nem életképesek hosszú távon. Mert mi volt a gond ezekkel a koalíciókkal pl. Olaszországban? Hosszú távra próbáltak meg berendezkedni, azzal a naiv elképzeléssel, hogy a közöttük fennálló érdekellentéteket majd sikerül évekig kezelni, és ez idő alatt eredményesen kormányozni. Ezzel ámították választóikat is, és mi lett belőle? Bukás.

Hiába győzte le az olasz baloldal összefogása kétszer is Silvio Berlusconit, ő mindkétszer visszatértért a hatalomba, ráadásul erősebben, mint annak előtte volt.

Magyarországon mást kellene tenni! Az „ellenzéki választási szövetség” gondolatát legmarkánsabban Bokros Lajos foglalta össze 2016. október 23-án elmondott beszédében, amelyben a MOMA „500 napos program”-járól beszélt (Bokros az 500 napos programot már a 2014-es választás előtt is meghirdette, igaz akkor még minden „demokratikus ellenzéki párt” összefogásaként fogalmazta meg.) Bokros szerint olyan választási szövetségre van szükség, amelyik „csak 500 napot kér arra, hogy az írmagját is kiirtsa ennek az aljas rendszernek és helyreállítsa Magyarországon a demokráciát… Meg lehet szüntetni a félelmet, visszaadni a nemzet méltóságát és hitet lehet adni a népnek, hogy Európához tartozunk… Azokról ugyanis, akik bármilyen okból önállóan akarnak indulni a választásokon, azonnal kiderül, hogy Orbán csatlósai. Aki nincs velünk, az Orbánnal van!”

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Gyurcsány Ferenc is a 2017. június 5-én kelt „Pünkösdi levél”-ben, amit Botka Lászlónak írt.

„Azért vagyunk külön pártokban, mert sok kérdésben nem értünk egyet. Én ezt nem tartom bajnak. És azért akarunk együttműködni, mert bizonyosan van két közös célunk. Választási vereséget mérni a kormányra és helyreállítani a demokratikus, európai, jogállami Magyarországot. És azért kell együttműködnünk, mert a Fidesz egyoldalúan módosított választási rendszere erre kényszerít bennünket. Ez nem szerelem. Ez a demokratikus Magyarország és valamennyiünkérdeke. Az együttműködés tehát szerintünk egyszerre kényszer és lehetőség.”

Meglehet, hogy fentebb nem a jelenlegi magyar politika legfajsúlyosabb és legnépszerűbb szereplőitől idéztem, de nem azt néztem, hogy ki mondta, hanem, hogy mit mondott.

Abban az esetben, ha mindenki, aki nem ért egyet a Fidesz politikájával és az „ellenzéki választási szövetség” jelöltjére szavazna, biztosra vehető, hogy a jelenlegi, egyfordulós rendszerben is le lehetne győzni a Fideszt, mégpedig biztos kétharmaddal. Az egyéni választókerületek többségét kell megnyerni, a többi – az országos lista, a töredékszavazatok – már választási matek kérdése. Ehhez azonban elengedhetetlen a választási szövetség, a közös jelölt állítása.

Olyan választási szövetség kell, amelyben mindenki részt vesz az ellenzéki oldalon, aki nem kollaboráns és valódi változást akar. Olyan választási szövetség, amelynek a tagjai, a pártok már a választás előtt, egyértelműen meghatározzák az új hatalom, egy Ideiglenes – nevezhetnénk Alkotmányozónak is – Országgyűlés teendőit, és kötelezettséget vállalnak ezek végrehajtására, amelyek szerintem a következők:
Az Alaptörvény módosítása, a Köztársaság visszaállítása.
A sarkalatos törvények felülvizsgálata, a legszükségesebbek módosítása. Kiemelt hangsúlyt igényel a választási törvény módosítása, a kétfordulós rendszer visszaállítása.
Kötelezettségvállalás arra, hogy az Országgyűlés alakuló ülésétől számított, egy éven belül rendkívüli választások kerülnek kiírására. (A Bokros féle „500 nap” gyakorlati szempontból kezelhetetlen, mivel, ha kormányalakítást követő 500. napra írnák ki az új választásokat, akkor az időpont szeptember elejére-közepére esne – egy nyári „kampány” után -, ha pedig az 500 nap letelte után írnák ki, akkor a karácsonyi ünnepek környékére, nem beszélve arról, hogy ez utóbbi esetben a kormány nem 500 napot, hanem többet kapna. Szóval dolgozzanak szorgalmasan, legyen elég egy év!)

Természetesen a választást megelőző „szövetségi megállapodásban” előre meg kellene határozni a koalíciós kormány megalakításának alapelveit, és pártok szerinti összetételét. (Hát itt biztos lenne egy kis huzakodás…!)

Az új, már valóban demokratikus választást megelőző egy évben az Ideiglenes Országgyűlésben a pártok képviselői kifejthetnék az általuk képviselt politikai álláspontot, de üzenhetnének a választóknak azzal is, hogy kinek fontosabb az ülésterem, és kinek a büfé.

Az új választásnak már komoly tétje lenne. Azon már minden párt külön-külön indulna – „egyenlő eséllyel”, ahogyan azt a jelenlegi választójogi törvény is megfogalmazza alapelvei között – és valószínűleg senki nem nyerne önállóan kétharmadot. Ám ha mégis, akkor ezután talán elgondolkodna Angela Merkel szavain a kétharmaddal járó felelősségre vonatkozóan.

A választási szövetség azonban nem képzelhető el, ha az ellenzéki politikusok nem képesek túllépni saját árnyékukon és továbbra is ők akarják meghatározni, hogy melyek azok a „demokratikus” pártok, akikkel szövetségre lépnek. Egy demokrácia nem arról szól, hogy bárkinek joga lenne meghatározni azt, melyik párt demokratikus és melyik nem az. A kirekesztés joga nem fér össze a demokráciával. Az a párt, amelyik olyan támogatottsággal rendelkezik, hogy képes jelölteket állítani minden egyéni választókerületben, nem lehet nem demokratikus.

Ezért ne legyenek hamis illúzióink: a választási szövetség nem lesz működőképes a Jobbik nélkül. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a Jobbik néppártosodása ma már több mint puszta „cukiságkampány”. A Jobbik szélsőjobboldali vadhajtásait már nem csak a pártelnök nyesegeti, hanem ők maguk kezdik elhagyni a pártot és alakítanak különféle radikális szervezeteket. Ezeknek az országos politika szempontjából semmi jelentőségük nem lesz, a választásokba nem szólnak bele, ellenben elősegíthetik azt, hogy azok a Fidesz szavazók is a Jobbik felé forduljanak, akiktől soha nem állt távol a Jobbik ideológiája, de éppen a szélsőséges hangok miatt finnyáskodtak eddig rá voksolni. Persze nagy kérdés az is, hogy a Jobbik hajlandó lenne-e és milyen feltételekkel részt venni egy ilyen választási szövetségben.

A fentieken túl van még egy rendkívül fontos dolog: a szövetségnek nem szabad megfeledkeznie azokról az emberekről sem, akik egyelőre nem látnak alternatívát a Fideszen kívül, egyszerűbben szólva: a „hívekről”. Persze nincsenek illúzióim a hívekkel kapcsolatban, de nem szabad őket ellenségként kezelni, mert ha nem sikerül megrendíteni őket hitükben, akkor még egy ellenzéki választási győzelem esetén sem fog könnyen menni a hatalomátvétel. Ha a Fidesznek sikerül nagy számban megtartani híveit, akkor jobb, ha bele sem gondolunk a lehetséges következményekbe ebben a szétszakított, egymásnak feszülő, gyűlölködő országban… A Fidesz ugyanis ragaszkodni fog a hatalomhoz, bármilyen áron, mert emlékezzünk Orbán szavaira a 2002-es választási bukta után: „a haza nem lehet ellenzékben”. Mára már a Fidesz a haza. És ezt ők komolyan is gondolják!

A magam részéről el fogok gondolkodni azon, hogy amennyiben az ellenzéki pártok nem lesznek képesek valós választási alternatívát adni, érdemes-e elmenni „szavazni”. Jelenleg hajlok afelé, hogy nekem már nem kellenek a mások által sokadszorra megálmodott álmok, és „nem leszek a szürkék hegedőse”.

ITT OLVASHATÓ

FELDMÁR ANDRÁS: "A MENEKÜLÉS NEM SZÉGYEN"

HVG ONLINE - PSZICHOLÓGIA MAGAZIN
Szerző: Balla István
2017.07.16.

Egyre többen akarják, hogy ne gondolkozzunk, és most félelmet gyártanak a hatalomban lévők, mert tudják, minél inkább félnek az emberek, annál könnyebb őket uralni – állítja Feldmár András. A 77 éves író-pszichológussal minap megjelent Credo című kötete apropóján beszélgettünk.

HVG Extra Pszichológia: Néhány éve stand-up-filozófusnak nevezte egy fiatal lány. Nem érezte ezt degradálónak?

Feldmár András (F.A.): Miért éreztem volna? Ez a lány ezt szeretettel mondta. Akik a tartalom helyett a formákra figyelnek, azok gyakran lekóklereznek engem. Dühösek rám, hogy kimondom, a pszichoterápia nem tartozik az orvostudományhoz, sőt szerintem semmi köze nincs még a pszichológiához sem. A pszichoterápiának az a célja, hogy olyan élményeket adjon a páciensnek, amilyenekben még nem volt része. Egy performanszművész szintén élményeket ad a közönségnek. Semmi sem új a nap alatt, az alapvető emberi problémák nem változtak az elmúlt kétezer év alatt, de mindent mindig újra kell fogalmazni, hogy a modernek füle meghallja. Még a Bibliát is újrafordítják és digitalizálják.

HVG Extra Pszichológia: A terápiás gyakorlatának is az az alapvető célja, hogy élményeket adjon?

F.A.: Az, hogy a terápiás ülésen miről beszélünk, csak egy fedősztori, a lényeg, hogy együtt lehessünk, úgy, hogy a páciens megérezze – lehet életében először –, hogy milyen szégyen nélkül, szeretve lenni. Az emberek azért szenvednek, mert rosszul bántak velük, és ha elmennek terápiára, nem tudják, mit várjanak. Azok az élmények, amit a terápiában átélnek – és ezek egyáltalán nem mindig kellemes élmények – lassan felbátorítják őket arra, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amiben jól érezhetik magukat...

ITT OLVASHATÓ

SAKÁLOK A FEHÉR HÁZBAN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.07.16. 

A Fehér Házban kézrátétellel imádkoztak az amerikai “evangéliumi” keresztény pásztorok Trumpért. Mint ismert, Trump megválasztásában a legnagyobb szerepet ők játszották, mert elhitették a híveikkel, hogy Trumpot “Isten küldte”, hogy korlátozza a melegjogokat és az abortuszt, mindezzel még több magzatgyilkosságot idézve elő. Azok pedig elhitték, hogy Belzebub által lehet kiűzni az ördögöt.

Az imára vélhetően a názáreti Jézust követő pásztorok többsége magánrepülégéppel jött, vagy valamelyik másik pásztor magánrepülőgépén utazott. Ezek az ún. “pásztorok” a média révén gazdagodtak meg, amit Isten áldásának hisznek, amit nem esz meg a rozsda és nem emészt meg a moly. Ők azok, akik tudnak egyszerre két úrnak is szolgálni, a Mammonnak is, és Istennek is. A pénz mellé pedig politikai befolyásra és hatalomra is vágynak, mert ők is meg akarják valósítani a Földön Isten országát. A legutóbbi hasonló kísérlet milliók halálába került.

A támogatásért cserébe jó keresztények módjára bezsarolták az alelnöki pozícióba a közéjük tartozó Pencét. Voltak olyanok, mint a gyerekverést Magyarországon is propagáló James Dobson (a Focus on the Family rádióműsor és szervezet alapítója), aki azt mondta Trumpról, a világ legnagyobb hazudozójáról és legerkölcstelenebb emberéről, hogy ő egy “újjászületett, megtért keresztény”. Azért hazudta ezt, hogy a hívőket rávegyék Trump támogatására.

Az orosz propagandát és fake news hálózatot is igénybe vették, miután Oroszországban a titkosszolgálat felkarolta a World Congress of Families nevű világszervezetet, megalapította annak oroszországi leányszervezetét az orosz oligarchák feleségeinek védnöksége alatt, és az oroszok az antiliberális álhírekkel uszították a fanatikus naiv amerikai hívőket. Így érték el, a hazugságokkal, hogy Amerikában az evangéliumiak 82 százaléka Trumpra szavazott. Az eredmény után pedig áldották az igazságos Istent.

Ez volt Amerika konstantinuszi fordulata, amikor a média által a legtöbb hívőhöz eljutó evangéliumi pásztorok úgy álltak Trump mellé, ahogy az ortodox irányzat pásztorai i. u. 313-ban Konstantinusz császár mellé. Az egyház és az állam összefonódása mellett figyelemre méltó a hasonlóság is: az akkori püspökök pénz- és hataloméhsége a mostani evangéliumi pásztorokra emlékeztet, az immorális szörnyeteg, a napimádó és önimádó Konstantinusz, s annak méltó utódja, Trump közötti hasonlóság is dermesztő...

ITT OLVASHATÓ

BRUTÁLISAN DRÁGÍT SZEPTEMBERBEN A CIB

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2017.07.17.

Stabilizálódni látszanak a számladíjak, éppen ma ugyan akad emelés, de annak mértéke elhanyagolható. Őszig nem is látszik igazán kelletlen meglepetés, de sajnos egy kivétel akad. A CIB sokáig csábított új ügyfeleket kedvező feltételekkel ajánlva számlacsomagokat. Úgy tűnik, szeptemberben vége a „mézesheteknek”. Közel 50 százalékos díjemelés is akad.

Az FHB mától emeli meg számladíjait, de ezt aligha veszi bárki észre. A bank ugyanis a 2016-os 0,4 százalékos inflációt érvényesíti. Számos tételnél ez mindössze annyit tesz, hogy a maximális díjak nőnek meg néhány forinttal (ezt szó szerint kell érteni, akad egyetlen forintos változtatás is). Az OTP a hétvégén léptette hatályba a munkáltatói számlacsomagok új kondíciós listáját. Ez azonban még semmi változást nem okoz, hiszen csak annyit jeleznek, hogy október elsején kivezetik a Bonusz számlacsomagot. Az érintettek egyébként ezzel kifejezetten jól járnak, a bank ugyanis őket kedvezőbb (arany, platina vagy gyémánt kedvezményeket biztosító) csomagra állítja át.

A CIB ügyfelei már javában várhatják (néhányan már kézhez is kaphatták) új érintőkártyájukat. Üröm az örömben, hogy a bank egy hónappal ezelőtt jókorát drágított a plasztikokon. Sajnos azonban a bank ügyfelei nem ússzák meg ennyivel. Jókora áremelkedés várhat azokra, akik nem az igazán kívánatos (ők a jövedelmüket rendszeresen a bankhoz utaltatók, akik aktívak, és előnyben részesítik az elektronikus szolgáltatásokat) ügyfelek körébe tartoznak.

Érdemes felidézni, hogy a CIB éppen ebben a hónapban csukott be néhány fiókot (amivel nem volt egyedül). Nem is titkolják a bankok, hogy igyekeznek minél több ügyfelet az elektronikus csatornák felé terelni. Erre nem csak a hálózat szűkítése, hanem az árazási gyakorlattal is igyekeznek rászorítani minél többeket. A CIB nem vezet be plusz díjat a fióki ügyintézésre (mint tette azt az MKB), de csak a netbanki tranzakciókat nem drágítja ősszel. A bank ezen kívül szinte minden díját emeli.

Egészen meghökkentő mértékek is akadnak:...

ITT OLVASHATÓ

FIRST? WORST!

HVG ONLINE - VÉLEMÉNY
Szerző: Révész Sándor
2017.07.17.

A zsidó államnak a magyar kormány fontosabb, mint a magyar zsidók. Ez Netanjahu üzenete.

Ha Izrael az első, akkor a zsidók le vannak szarva. Ez a helyzet. Izrael mai érdeke fontosabb, mint az, hogy miként hevíti a magyar kormány a maga sunyi módján a zsidógyűlöletet. Ez Netanjahu üzenete. Helyre kell tenni a nagykövetet, aki úgy nyilatkozgat, mintha Izrael számára fontosabb lenne a magyar zsidó védelme, mint a magyar kormányé. Természetesen nem fontosabb. A magyar zsidó nem nemzetközi tényező, a magyar kormány meg az.

Kevés kéz van a nagyvilágban, amellyel Netanjahu kézkezetmos-t játszhat. Orbán Viktor kezével mindenki játszhat ilyet, aki akar, az ilyen kezet meg kell becsülni. Példát kell venni ama kéz tulajdonosáról. Szónokol a kereszténységet fenyegető veszélyről általában, és hevesen szövetkezik a keresztényüldözésben élenjáró Iránnal konkrétan. No, pláne ott aztán a zsidót is üldözik, Izraelt is fenyegetik. Annál jobb.

Kevés kormány van a világon, amely nem látja problematikusnak, hogy Izrael etnikailag/vallásilag determinált (értsd kizárólagosan zsidó) településekkel fedi le azokat a területeket, melyek semmilyen nemzetközi dokumentum szerint nem tartoznak Izraelhez. Az izraeli kormány és hívei természetesnek találták, hogy az Egyesült Államok sok éven át teljesen elvtelenül járjon el ebben a kérdésben. Az USA kormányai következetesen elítélték a telepítéseket, és következetesen megvétózták az ezt elítélő határozati javaslatokat az ENSZ Biztonsági Tanácsban, amelyek mind átmentek volna egyhangú szavazással vagy legalábbis hatalmas többséggel mindenféle összetételű Biztonsági Tanácsban, ha az USA képviselője az USA kormányának álláspontja szerint szavaz. Vulkánként tört ki a gyűlölet Obama ellen a magyar Facebook netanjahuista részlegeiben, amikor tavaly végre megszakadt ez az álságos gyakorlat. Merthogy az Izraelt politikailag, katonailag és anyagilag a legnagyobb mértékben támogató Egyesült Államok elnökei sem értettek egyet abban, hogy Izrael az önvédelemhez való jogát gyakorolná a nemzetközi jog és minden demokratikus világi állam normáit durván fölrúgó telepítésekkel. Trump az első kivétel. Ezért örültek a győzelmének netanjahuista polgártársaim és netanjahuista zsidó sorstársaim éppoly hevesen, mint a zsidógyűlöletet szító magyar kormány...

ITT OLVASHATÓ

NESZE, SEMMI...

DR SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. Szüdi János
2017.07.17.

A köznevelésben érdekelt szakmai szervezetek, civil szervezetek, szakszervezetek évek óta követelik az egyeztetési fórumok felállítását. Miután a miniszter minden pedagógusnak levelet küldött, amelyben közölte, hogy a köznevelés rendszerének kialakítása befejeződött, a kormány határozatban elrendelte az egyeztetés rendszere felállítását. A határozat nem jogszabály, jogot, kötelezettséget nem állapíthat meg, szervezet létrehozására nem alkalmas.

Nesze, semmi …

A közhatalmi döntések meghozatalában való társadalmi közreműködés lényege, a hatalom mielőtt meghozná döntését, megkéri az érintetteket – érdekvédelmi szervezeteiken keresztül -, fejtsék ki véleményüket. A hatalom pedig érdemben megvitatja a javaslattevőkkel, s ha lehet el is fogadja azokat. Ez természetes folyamat ott, ahol a cél a politikai hatalom széles körben történő megosztása. Magyarországra nem jellemző, hogy a hatalom kiteríti lapjait, és lehetővé teszi, hogy azokba mások is beletekintsenek. A rendszerváltozás kori alkotmányozáskor bekerült az Alkotmányba: feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel. Ez a rendelkezés megindította azt a folyamatot, amely elvezethetett volna – a társadalmi jólét alapja – a nyitott, befogadó társadalom kialakulásához. Ez a kísérlet is lezárult az Alkotmány hatályon kívül helyezésével.

Építsünk Jó Államot!

A mai hatalom filozófiája: a történeti alkotmány vívmányaival ellentétes a hatalom kezének bármilyen megkötése. Mi az a történeti alkotmány? A magyar államalapítás óta megszületett, hatásaiban nagy jelentőségű jogi normák összessége. Még senki, semmilyen szervezet nem vállalkozott arra, hogy összeállítsa ezt a listát. Kijelenthető: a történeti alkotmány nem több egy eszmefuttatásnál. Mégis, az Alaptörvény szerint rendelkezéseit a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez a rendelkezés jelentős mértékben hozzájárul a jogbiztonság felszámolásához. Az Alkotmánybíróság a múlt bármelyik reliktumát segítségül hívhatja álláspontjának alátámasztására. Ékes bizonyíték: a tankönyvpiacot egyik napról a másikra felszámoló, az államot e területen (is) monopolhelyzetbe hozó törvényszöveg alkotmányosságát az Alkotmánybíróság a történeti alkotmány vívmányaival “támasztotta alá”: “… az Alkotmánybíróság … áttekintette a magyar állam részvételét a népiskolai …. rendszer … fenntartásában a Ratio Educationis-tól (1777) a …. Klebelsberg Kuno nevével fémjelzett korszakokon át a … rendszerváltás időszakáig. Általánosságban megállapítható … a magyar állam mindig … jelentős mértékben … részt vett az oktatási rendszerben, különös tekintettel az esélyegyenlőségének biztosítására.” [3024/2015. (II. 9) AB. h.]...

ITT OLVASHATÓ

REÁLIS: NINCS MAGYAR SPORTKLUB, AMI MEGKÖZELÍTENÉ A FELCSÚT TAO-TÁMOGATÁSÁNAK ÖSSZEGÉT

444.HU
Szerző: Botos Tamás
2017.07.17. 

Az Mfor.hu szedte össze sportáganként az öt legtöbb felajánlást kapó klubot. A TAO-támogatások első ciklusának 2011 indulása óta összesen 450 milliárd forint került közvetlenül magyar sportklubokhoz, amik közül egy látványosan kiemelkedik. 

Foci

Puskás Akadémia - 13,9 milliárd forint
Illés Sport Alapítvány - 2,8 milliárd
Szolnoki MÁV Utánpótlás FC - 2,17 milliárd
UTE - 2,16 milliárd
Szigetszentmiklósi Testgyakorlók Köre - 2,12

Érdemes megjegyezni, hogy az utánpótlásra szánt TAO-támogatást milyen jól használta a Felcsút: a most kezdődő idényre az NB1-es csapathoz egyetlen saját nevelésű játékos sem csatlakozott.

Vízilabda

A top öt klub hat év alatt nem tudott annyit összekalapozni, mint a felcsúti focisták.

II. Kerületi Sport és Szabadidősport Kft. - 2,7 milliárd forint
Pécsi Sport Nonprofit Zrt. - 2,4 milliárd forint
Aqua Sport Egyesület - 2 milliárd forint
Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület - 1,97 milliárd
Miskolci Vízilabda Club - 1,9 milliárd

Kézilabda

FTC Kézilabdasport Kft. - 1,75 milliárd forint
Veszprém Handball Team Zrt. - 1,73 milliárd
Siófoki Kézilabda Club - 1,67 milliárd

Kosárlabda 

ZTE KK Kft. - 1,28 milliárd
JKSE - 1,16 milliárd

Jégkorong

Ide áramlik a legkevesebb TAO-pénz, pedig egy sikeres sportágról van szó. Az elmúlt
6 év alatt a legtöbb támogatásban részesülő 5 egyesület mindössze 5,1 milliárd forintot kapott.

MAC Budapest Jégkorong Akadémia - 1,28 milliárd forintot,
Fehérvár 19 Jégkorong Akadémia - 1,24 milliárd
Újpesti Torna Egylet - 985 millió forinttal,
Debreceni Hoki Klub - 845 millió
Kanadai Magyar Hoki Klub - 786 millió forinttal

ITT OLVASHATÓ

SZOMORÚ IGAZSÁG: NEM CSAK A LÓVÉ MIATT HÚZNAK EL AZ ÁPOLÓK KÜLFÖLDRE

PÉNZCENTRUM.HU
Szerző: Veres Dóra
2017.07.17.

Kórházi osztályok zárnak be, mert nincs megfelelő létszámú ápoló és nővér az osztályon. Sokan próbálnak szerencsét külföldön: a mellett, hogy jobbak a bérek, sokkal jobbak a körülmények is. Erről két, külföldön dolgozó magyar ápoló beszélt a Pénzcentrumnak. Az élet persze ott sem könnyű, a munka kemény, de van előrelépési lehetőség és megbecsülik a munkavállalókat.

"Soha nem merült fel bennem, hogy visszajöjjek. Már nem tudnám a nevemet adni a munkához: eszköz és lehetőségek hiányában esélytelen 100 százalékot nyújtani. Nem egy ember halálát láttam, mert az orvosnak épp nem volt "kedve" műteni, vagy olyan gyógyszert, kezelést adni, ami életet mentett volna. Láttam 35 éves nőbeteget meghalni a műtét megtagadása miatt, vagy olyan idős és súlyos betegeket, akiket kvázi "átsegítettünk a halálba", mert kellett a hely a következő páciensnek, aki lehet, nem is volt annyira rosszul, de a TB ugye "darabszámra" fizet. Nem, köszönöm, ezt soha többet" - mondta a Pénzcentrumnak Ági, akinek nevét kérésére megváltoztattuk. A 32 éves nő 2015-ben döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét, miután a férje meghalt, és rengeteg hitel szakadt a nyakába.

"Havi 550 óra (nem elírás) munka mellett sem tudtam 1,5 évnél tovább fizetni, van egy súlyos beteg édesapám, anya nem dolgozik, mert apa ellátását segíti" - indokolja döntését. Egészen addig egyébként az OMSZ-nél dolgozott, valamint egy sürgősségi osztályon, egy szívsebészeti klinikán és a kerületi orvosi ügyeletnél is - mindezt egy időben. Fáradt volt, kimerült, komoly pénzügyi problémái voltak, ezért úgy határozott, minimális nyelvtudással is belevág, és megpróbál Németországban munkát keresni. Az volt az elképzelése, hogy egy idősek otthonában vállal ápolói munkát.

Könnyebben ment, mint gondolnánk: leült a számítógép elé, és néhány percnyi keresés után több állásajánlatot is talált. 5 helyre küldte el az önéletrajzát, mind az 5 helyre behívták személyes elbeszélgetésre. A barátai és a családja dobták neki össze az utazás költségét: úgy szervezte, hogy egy hét alatt lebonyolítsa az állásinterjúkat. Minden napra jutott egy. Legnagyobb meglepetésére mindegyik helyre felvették. Az egyik idősek otthonában, a próbanapon viszont az egyik orvos megjegyezte, idősek otthona helyett egy klinika kézenfekvőbb lenne számára. Alig néhány hét múlva már egy magán neurológiai klinikán dolgozott...

ITT OLVASHATÓ

A MÚLTUNK A JÖVŐNK?

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2017.07.16.

Vajon történhet-e bármi olyan a Fidesz és holdudvarának kommunikációjában, amit Orbán Viktor és legfőbb vazallusai nem hagynak jóvá? Kizárt. Ha pedig kizárt, akkor jobb, ha odafigyelünk Bayer Zsolt szavaira még akkor is, ha szívünk szerint a „bolond lyukból bolond szél fúj” hozzáállást tanúsítanánk. Jobban járunk azonban ha az „őrült beszéd, de van benne rendszer” elvet követjük és felkészülünk a Bayer-jósolta fényes jövőre. Arra, hogy Orbán Viktor kivezeti Magyarországot az Unióból és egy új vasfüggönyt húz hazánk köré. No nem azért, hogy itthon marasztalja a magyarokat (azok mehetnek isten hírével, aztán próbáljanak meg csak külföldön szavazni arról, ki legyen a következő miniszterelnök), hanem azért, nehogy bárki olyan idetévedjen, aki nem éljenzi azt a politikát, amit Bayer Zsolt és anyapártja képvisel.

Persze nemcsak Bayer Zsolt az, aki szerint „ott kell hagyni az uniót, ezt az egész ótvaros disznóólat, ott kell hagyni a francba, le kell zárni a határainkat, azok meg ottan rohadjanak meg” , hiszen ezzel a kijelentéssel sokan egyetértenek. Persze mindig voltak olyanok, akik elleneznek mindent, ami nem ősmagyar turulostól meg hátrafelé nyilazástól (bárhonnan is származzunk), ám mostanában az akolból kibillentéstől félelem gyökeresen új retorikát gerjeszt. Mert mi lesz, ha el kell számolni a csalárdul elköltött eurómilliárdokkal? Ha a politikusainknak és strómanjaiknak vissza kell fizetnie a lenyúlt pénzeket? Ha valaki Brüsszelben végre odacsap az asztalra, hogy ezentúl csak az kaphat támogatást, aki elismeri az uniós ügyészség fennhatóságát? Ezek a lépések ugyebár nem nagyon tetszenének jelenlegi habzsi-dőzsi vezetőinknek, egy út van tehát, az előre, ez pedig annak lebegtetése, miszerint az összes brüsszeli rohadt dög, a magyarnak senki se mondja meg, mit csináljon és egyébként is rohadjon meg mindenki ott, ahol van, kivéve persze akkor, ha a Fideszre szavaz 2018-ban.

Bayer szavai immáron nyíltan mutatják azt, mit is fog tenni Orbán Viktor ha megkapja a még négy éves felhatalmazását:

1. Magyarország kilép az Unióból, a már megkapott pénzügyi támogatásokkal nem számol el, köd előttünk, köd utánunk, így járt Európa, hogy pénzzel kitömte az új magyar burzsoáziát. Zárt vasfüggöny épül, már a kivitelező is megvan, köszöni előre is a megbízást.
2. A külföldön dolgozó magyarok ott maradnak, ahol vannak – a vasfüggöny rájuk is vonatkozik, csak bajt kevernének, ha hazajönnének. Európa meg majd kezd valamit a fehér és keresztény menekültekkel, ha a szíreket befogadták, most majd befogadnak másfél-két milliónyi magyart is, telik nekik rá.
3. A határainkon túli magyarok szabadon beköltözhetnek a vasfüggönyön belülre, már ha hajlandók erre. Na jó, lesz jópár ukrán meg szerb hirtelen magyar is, de ha jót akarnak maguknak majd hipersebességgel asszimilálódnak. Magukat magyaroknak hazudó románoktól nem kell félnünk, náluk már magasabb az életszínvonal mint nálunk, miért is jönnének?
4. A munkaerőhiányt majd megoldja valahogy a kormány, ha más nem, hát átnevelő táborokkal – a középfokú oktatás leépítésével lesz egy csomó felszabaduló tanerő, lehetnek pincérek, kőművesek, bármik, amire csak szükség van, pár hónapos tanfolyam után már úgy fognak burkolni vagy épp vizet szerelni, mint a kisangyal.
5. A demokrácia végképp el lesz felejtve – a "nagyobb jó" jelszavával simán feláldozhatóak az alapelvek, lám Törökországnak is milyen jól sikerül, csak pár százezren halnak bele szép lassan. Miniszterelnökünk kéjes vonzódást érez az autoriter berendezkedés iránt, a lelkiismeret nagy úr, ha már egyet annak idején segített lebontani, akkor most épít helyette egy másikat. És ha ő nem kéri számon Erdoganon, mit csinál, akkor ugyebár majd rajta sem kérheti számon ugyanezt senki sem, még híd is van, amin lehet lövöldözni meg puccsot leverni, a nagy magyar vállalkozók meg építenek elég börtönt ahhoz, hogy pár tízezer lázongót gyorsan hűvösre lehessen tenni. A többi meg majd úgyis tudja, hol a helye (a Kádár-rendszerben is tudták), aki meg nem, annak számára helyet kell biztosítani. Ha pedig Edrogan politikai ügyekben halálbüntetést szabathat ki , akkor ugyanezt Magyarország is megteheti, nem? Mert mi is gátolná meg? Nem véletlen az a vasfüggöny, amit Bayer emleget.
6. Ha pedig már se Unió, se más nemzetközi kötődés, jöhet a miniszterelnök királlyá koronázása. Korona van, mondjuk a pápa nem biztos, hogy legitimálná, de Bayer szavaiból már azt is tudjuk, hogy a keresztény egyház feje „ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni”. Majd a hazai talpnyaló egyházi főméltóságok megoldják a felkenést, a népnek elég ennyi, csak a Dunán történjen.
7. Indulhat a megbélyegzés és kiközösítés (elüldözés) pártállásra, faji hovatartozásra, vallásra, bármi másra tekintettel annak érdekében, hogy tisztán lássa ország-világ, a magyar a legtisztább, a legerkölcsösebb és a legtökéletesebb, legbiblikusabb nép Európa szívében, ha már a többiek mind elfajzottak, erkölcstelenek, összességében undorító, szóra sem érdemes férgek.
8. A királyság rövid idő alatt törpenemzetté válik ötmillió nyugdíjassal, közszolgával és közmunkással meg néhány tízezer haverral.
9. A lakosság harminc életév feletti része pedig beletörődhet, diktatúrában született és diktatúrában is fog meghalni. Mert magyar és mert megérdemeli...

ITT OLVASHATÓ

MINDEN, AMI CSAK A KÉKEN KIFÉR

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2017.07.16.

Most, hogy Orbán szép lassan bekebelezte a szabadtéri reklámhordozók piacát és erőszakkal kiiktatta a konkurenciát, azaz szépen, szabályosan einstandolta az egészet, tevékenysége nyomán egy sajátos, hazai folklór született.

A magyar tájhoz ma már ugyanúgy hozzátartoznak a puritán stílusú propagandaplakátok, mint a településeket sűrűn átszövő, lágyan ringatózó felsővezetékek. Az erőltetett pártpropaganda erősen emlékeztet az egykori Csehszlovákiában, az utak mentén ízlésesen elhelyezett, betonból készült, színesre festett, sarló-kalapácsos vallási jelképekre, illetve bádogtáblákra mázolt eszmepolitikai üzenetekre.

„Amerikaiak! Ugorjatok a tengerbe! Hamarosan elesik Puszan erődje.”

Önnek új üzenete érkezett! Ez a népszokás azzal indul, hogy a kormánypárt tájékoztatásra hivatkozva elkezd terjeszteni egy egyszerű Botschaftot, miszerint direktívát, melynek leglátványosabb megnyilvánulási formái a valamilyen ismeretlen okból Orbán által fetisizált óriásplakátok. Őfelsége valószínűleg nagy élvezetét leli a ritmikusan elhelyezett, kék alapon fehér betűs tacepaók orgiájában.

Az egy párt mind felett, mármint a FIDESZ ebből az üzletből ráadásul busás haszonhoz jut, amelyből vígan finanszírozhatja a következő felvilágosító-kampányát. Ezáltal beindul egy önmagát gerjesztő, megállíthatatlan folyamat. A partit milliárdos tétekben játsszák, miközben a pénz is szerencsésen megszabadul a rárakódott közpénzi jellegtől. Az anyagi források úgy tűnik kimeríthetetlenek. 5-6 milliárd forintnál amúgy sem kerül többe egy-egy ilyen köztéri cirkusz, meg ami még bónuszként jár hozzá.

A félretájékoztatás általában két fő témát ölel fel. Egyrészt mindenki értesülhet arról, hogy éppen kik azok, akik az ország vesztére törnek, másrészt arról, miszerint ezen cselszövők folyamatos ármánykodása ellen csupán a FIDESZ hatalomban maradása jelenthet hathatós védelmet. Más lehetőség a haza oltalmára sajnos nem létezik. Illetve ez nem is annyira sajnos, inkább maga a boldogság záloga. Ezen üzenetek mellett néha felbukkan néhány lelkes aktivista boldogságtól sugárzó arcképe is, akik mindezért a jótéteményért a hálájukat és elégedettségüket fejezik ki. (Lásd. a 2015-ös „A magyar reformok működnek!” kollekció pompás darabjait.)

A nép ezután veszi az üzenetet. Más választása nagyon nincs is, hacsak nem él valaki a lakott településektől és az utaktól kellő távolságban.

Egyesek az újabb feliratokat látván örömmel nyugtázzák, hogy a kormány még mindig a helyén van, mivel már megint bőszen plakátol. Remek dolog önfeledten bekapcsolódni egy-egy újabb csodavárásba, illetve győztes háborúba.

Mások kreatívan kiegészítik a tájékoztatást olyasmikkel, amiket a kormánypárt is nagyon szívesen kiírna ezekre, de a teljes szuverenitás hiányában ezt még nem teheti meg.

Akadnak olyan, akik azonban olyasmiket irkálnak a plakátokra, amelyek szöges ellentétben állnak a reklámozók véleményével. Sokan mémgyárakat működtetnek, amelyek már a plakátok utcai megjelenése előtt ontani kezdik népszerű termékeiket. A legelszántabb harcosok kezdetleges gerillaharcot folytatnak a plakátok ellen, rendkívül változatos eszközök bevetésével. A hatóságok komoly retorziókat egyelőre még nem alkalmazhatnak ellenük, az illiberális demokrácia hiányosságai miatt. Ezek amolyan átmeneti gyermekbetegségek...

ITT OLVASHATÓ

MÁR 32 ÉVE IS VOLTAK NAGY KONCERTEK A DUNÁN

FORTEPAN BLOG
Szerző: INKEI BENCE, BARAKONYI SZABOLCS
2017.07.17.

1985 júniusában a P. Mobil egyedülálló vállalkozásra szánta el magát: Győrtől Bajáig úsztak le egy uszályon, és minden este a hajóról játszottak a parton lévő közönségnek. Ez volt az úgynevezett “Vízi turné”, melyre Urbán Tamás fotós is elkísérte egy szakaszon a zenekart, a most ezekből a fényképekből válogatunk a Fortepan jóvoltából.

Ugyan a P. Mobilnak messze nem ez volt a legsikeresebb időszaka, még mindig komoly közönsége volt az együttesnek, mely a kádári kultúrpolitika nagy vesztesei közé tartozott. A hetvenes évek végén a Mobil egyértelműen a legnépszerűbb magyar rockzenekarok közé tartozott, pedig nem élvezhette a hanglemezgyár és a média támogatását, dalaikat nem nagyon játszották a rádiók, mégis tömegek jártak a koncertjeikre.

Az együttest azonban fokozatosan mégis sikerült ellehetetleníteni, és amikor a tagok azt látták, hogy náluk gyengébb, de a kellő támogatást megkapó zenekarok sorban húznak el mellettük, elbizonytalanodtak, és végül többen is távoztak közülük. Így vesztette el a P. Mobil a rivális zenekarokkal szemben Vikidál Gyulát, Bencsik Sándort, Cserháti Istvánt, de a zenekarvezető, Schuster Lóránt nem adta fel, és a kicserélődött Mobilnak megkésve még lemeze is lehetett, de akkor már az együttes korántsem töltötte be azt a szerepet a hazai rockéletben, mint a fénykorában a hetvenes években.

A nyolcvanas évek közepén a zenekar még mindig teljes fordulatszámon pörgött, és kívülről nézve semmi nem utalt rá, hogy közel a feloszlás: 1985-ben a Rockkalauz című újságban Schuster még arról beszélt, hogy javában zajlik a Honfoglalás-turné, augusztusra nagyszabású fesztivált terveztek, ahová a Scorpionst is elhívták volna, továbbá film és könyv is készülőben volt az együttesről.

És ezen a nyáron, június elején rendezték meg a Vízi turnét is: az eredeti terv egy országhatárokon átívelő Duna-turné lett volna, Linztől Újvidékig, de ‘85-ben még híre-hamva sem volt a határok nélküli Európának, úgyhogy maradt a magyar szakasz, ami így is épp elég konfliktust jelentett a hazai belügyi szervekkel. A koncertek ingyenesek voltak, a közönség a partról nézhette esténként a hajón koncertező zenekart. A turné állomásai Győr, Komárom, Esztergom, Vác, Budapest, Dunaújváros, Paks és Baja voltak...

ITT OLVASHATÓ

FERENC PÁPA, A LIBERÁLIS MARHA

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.07.17.

Liberális marhának nevezte Bayer Zsolt Ferenc pápát. Tudjuk, hogy miért. Ferenc pápa bűnben él, mert Krisztust tekinti tanítójának, és nem Orbán Viktort. Nemet mond a gyűlöletre, a kirekesztésre, a lopásra és hazudozásra.

Most fel kellene háborodnunk Bayer miatt. Követelnünk kéne, hogy a Fidesz határolódjon el tőle, legyen végre irgum és burgum, zárja ki a tagjai közül, és sóval hintse be a helyét.

Nem vagyunk felháborodva. Nem is fogunk, mert ez a Bayer nevű nem ér annyit, hogy miatta akár csak egy kicsit is rosszkedvűek legyünk. Háborodjanak fel azok, akiknek hivatalból ez lenne a dolguk. Elsősorban a katolikus egyház, Erdő Péter bíborossal az élen, valamint a Fidesz Szentfazék tagozatának Ájtatos Manó szekciója, röviden a KDNP.

Érezze magát megbántva Bayer miatt a sok, magát kereszténynek és konzervatívnak hazudó ember és szervezet. Balog Zoltán lelkész, civilben emberminiszter, aki egy kislány halála kapcsán is képes hazudni...

ITT OLVASHATÓ

FIZESSEN AZ EURÓPAI UNIÓ A HATÁRÁTKELŐKÉRT?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.07.17.

A kérdés elsőre minimum furcsa, ugyanakkor az elképzelés vitaalapnak nem rossz. Arról van szó, hogy vajon a fejlettebb uniós államoknak valamiképpen kompenzálniuk kellene-e azokat az országokat (és ezek jellemzően a később csatlakozott kelet-európaiak), ahonnan sokan költöztek hozzájuk munkát vállalni.

Az ötlet nem az én fejemből pattant ki, többen is felvetették már, legutóbb egy tanulmányban olvastam róla, amit Benk Szilárd és Gábriel Péter jegyzett, és aminek (elsőre nem túl izgalmas) címe Munkaerő-vándorlás az Európai Unió tagállamai között. (Itt lehet teljes egészében elolvasni.)

Az írás abból indul ki, hogy a külföldi munkavállalást több tényező is befolyásolhatja, de az egyik legfontosabb ok nyilvánvalóan a fogadó országban elérhető magasabb jövedelem.

Ebből egyrészt az következik, hogy hasonló fejlettségű országok között jellemzően kisebb, míg eltérő fejlettségű országok között nagyobb a munkaerő-áramlás mértéke.

Emellett olyan tényezőket érdemes még figyelembe venni, mint hogy a fogadó ország a külföldiek munkavállalását mennyire korlátozza, avagy támogatja, valamint hogy a határátkelés mennyire tartós.

„Amíg az átmeneti külföldi munkavállalás összességében pozitív is lehet a küldő ország szempontjából - miután a külföldi tapasztalatszerzés hozzájárul a humán tőke minőségi fejlesztéséhez és a hazatérést követően az adott ország versenyképességnek erősítéséhez -, addig a tartós elvándorlás több területen is kihívást okoz, különösen a gazdasági felzárkózás szempontjából” – állapítják meg szerzők.

Mivel az Európai Unión belül a jövedelemkülönbségek jelentősek, és így erős motivációt jelentenek, a külföldi munkavállalás pedig viszonylag könnyen kivitelezhető, így aztán a 2004-ben és azt követően csatlakozott tagállamokból felgyorsult a munkaerő elvándorlása és a népesség egyre nagyobb aránya él más országban, mint ahol született...

ITT OLVASHATÓ

MOCSKOK! - ÜZENTE A NAGYMAMI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2017.07.17.



Jó reggelt! Még nincsen hőség, egészen kellemes az idő.

Túl sok érdekesség nem történt vasárnapról hétfőre virradóra. Megtudhatjuk, hogy tavaly 615 magyar orvos hagyta el az országot. Ez a szám csökkenő tendenciát mutat az előző évhez képest, bár a pályaelhagyók száma továbbra is magas. Az egyéb egészségügyi dolgozók – például ápolónők, ápolók – kivándorlásáról nem találtam adatot, őket ebből is sikerült kifelejteni, mint általában. Pedig nélkülük éppen úgy nem működik az egészségügy, mint orvosok nélkül.

Az orvosok elvándorlási kedve csökken ugyan, ezzel szemben a kormány titkosítási késztetése dinamikusan növekszik. A rendszerváltást követő éveket leszámítva (az első 15 évben veszettül titkosítottak a kormányok és szerintem ott szúrták el a rendszerváltást) évente 10-12 titkos határozatot hoztak az éppen regnálók. Ezzel szemben Orbánék évente átlag 23 alkalommal érzik úgy, hogy senkire nem tartozik, miben mesterkednek.

Vasárnap ide, vagy oda, Kövér László nagyot ment tegnap. Őbumfordisága Szlovéniában járt koszorúzni. Kövér László és Milan Brglez, a szlovén Nemzetgyűlés elnöke beszédet mondott a katonatemetőben, ahol mintegy 1600, a tolmeini hídfőnél elesett osztrák-magyar katona nyugszik. Az eseményen közös szlovén-magyar katonai ünnepséggel és koszorúzással tisztelegtek a hősök emlékének – írta az MTI. De nem ez a valami, hanem az, amit a nagyszerű portás a szónoklatában előadott:...

ITT OLVASHATÓ

NEM SZÍVÁS, CSAK SZTRÁJK: AZ ÖNKORMÁNYZATI DOLGOZÓK MA A BÉRÜKÉRT KÜZDENEK

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.07.17.

Vegyes érzelmekkel futhatunk neki a mai napnak: bár a múlt héten úgy tűnt, hogy jelentős eredményeket sikerült elérni a közigazgatáson belül a bérharc terén, továbbra is maradt olyan terület, ahol óriási a feszültség. Ma reggel 8 és 10 óra között több mint száz önkormányzat dolgozói tartanak figyelmeztető sztrájkot. Kérdés, milyen eséllyel?

Csak az idei évben több mint 150 munkavállaló hagyta el a vízügyi területet, elsősorban azért, mert az ágazati bérek mintegy 35 százalékkal maradtak el a magyarországi bruttó havi átlagkeresethez képest. Jó hír volt tehát, hogy a múlt hét közepén a kormány egy kétütemű, 15-15 százalékos béremelést ígért be a dolgozóknak. 4000 munkavállalót érint az intézkedés, a vízügyben dolgozó közalkalmazottak így eltekintettek a sztrájktól.

Ugyanígy feladták a sztrájkot a Magyar Államkincstár munkavállalói is, miután a hivatal vezetése és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) tárgyalásos bérrendezésben állapodott meg. Az Államkincstár vezetősége vállalta, hogy együttműködik a szakszervezettel, és külön bizottságot hoz létre a béren kívüli juttatások növelése és a bérrendezés érdekében. A megállapodás értelmében július elsejétől átlagosan 25 százalékos béremelésre számíthatnak az ágazatban dolgozók.

Ma reggel 8 és 10 óra között mégis lesz sztrájk: az önkormányzati dolgozók ugyanis hiába bíztak abban, hogy követeléseik a vízügyesek és az államkincstári dolgozók esetéhez hasonlóan, a közös nyomásgyakorlás erejével megoldódik.

Mostoha terület az önkormányzati dolgozóké: 2016-ban két alkalommal is sztrájkoltak, kézzel fogható eredmény nélkül. Akkor még Rogán Antal tárgyalt a szakszervezettel, ám érdemi választ a felvetéseikre nem kaptak. Az ágazatban dolgozók bére 9 éve(!) nem emelkedett, az áldatlan állapot miatt pedig (érthető módon) állandósult a szakemberhiány. 2015-ben vált igazán feszültté a helyzet, amikor a kormány egy új törvénnyel kívánta rendezni a közszolgák bérét (minek érdekében egységes állami tisztviselői kart hoztak létre), csakhogy ebből a körből kizárták az önkormányzati dolgozókat – mondván, hogy az ő bérükhöz nekik nincs közük, azt az önkormányzatok dolga rendezni.

Ezt végül egy tavaly megnyílt jogszabályi lehetőségnek köszönhetően 303 önkormányzat saját adóerejére alapozva – ilyen-olyan mértékben – meg is tette, és emelte saját tisztviselői illetményalapját, de a területen dolgozó 17.282 ember (58 százalék) bére továbbra is, lassan egy évtizede változatlan...

ITT OLVASHATÓ