HUPPA BLOG
Szerző: Fábián András
2017.07.11.
Ha demokrata vagy – szavazol!
Az előző írásomban arról a hatalomtechnikai eszközről próbáltam fellebbenteni a fátylat, amellyel a pártállami állampárt manipulálja és hígítja fel a régi magyar hagyományok rendszerét, éspedig azért, hogy gátolja az embereket a világban való biztonságos tájékozódásban és ítéletalkotásban. Egyik Amerikába szakadt honfitársunk keményen meg is bírált azért, hogy megszóltam a Halloweent és a Valentin napot. Szerinte nem kellene nekem gyűlöletet szítanom ezek ellen a szép ünnepek ellen (megjegyzem: semmi ilyet nem tettem). Mielőtt hasonló igaztalan vádak érnének, szeretném leszögezni, hogy semmi közöm ezekhez a jeles napokhoz, semmiféle érzelmi kötődésem nincs, és üzletileg sem húzok sem ezekből sem más efféle dolgokból hasznot. Ennek megfelelően, amiről írok, az sokkal inkább a józan, egészséges értelmű embereknek szánom gondolatébresztőül.
Most például, miközben tovább gombolyítottam régi hagyományaink fonalát és a történelemhamisítók e téren folytatott, kevés áldással kísért tevékenységét, további olyan összefüggéseket véltem felfedezni, amelyeket megosztásra érdemesnek gondolok. Ezek persze vitathatóak is, de mivel a forrásuk jól nyomon követhető, nincs okunk kétségbe vonni, hogy a sunyi mesterkedések kifejezetten az állampárti tömegmanipuláció céljait szolgálják. A forrás hol a Fidesz legszűkebb agytrösztje, hol fizetett bérenceinek önjáró kreativitása. Mindez kiegészül az állampárt önkénteseivel, követőivel, tagjaival, aktivistáival, suttogó propagandistáival. Szűkebb ez a kör, mint gondolnánk, ámde annál hatékonyabb és – sajnos – eredményesebb.
A legaktívabb, legeredményesebb történelemhamisító maga Orbán Viktor, aki úgy matat a tények között, úgy csoportosít, ferdít, fordít és manipulál, hogy a végén még a korabeli események aktív és hiteles résztvevői sem ismernék ki magukat az általa érdemben tárgyalt ügyben. Bizony mondom, tán még ők se tudnák megmondani valamely állításáról, hogy az igaz, avagy hamis. Gondoljunk csak a kisméretű vezető ünnepi beszédeire az órabérben felduzzasztott, személyi kultuszos tömeg előtt minden év március 15-én. A rikácsoló hangon, erőltetett szellemességgel előadott, ünnepinek mondott beszéd, rendre a márciusi ifjak követeléseinek kiforgatásához fut ki. Ez sem tudja elfedni azonban a sajtószabadság hiányát, az kisajátított tömegtájékoztatásban jelen lévő öncenzúra soha nem látott mélységeit, vagy épp az egységes Európa tagadásának gondolatát. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének kötelezően kifüggesztett hazug tacepaója is képtelen elfedni a márciusi 12 pont követeléseit, a „legyen béke, szabadság és egyetértés” követelésének valós tartalmát. Még. Egyelőre. Pedig jól látható igény van rá az autokrata, diktatórikus állampárt részéről...