KÖTŐSZÓ
- EVANGÉLIKUS KÖZÉLETI BLOG
Szerző: KötőSzó
2017.06.28.
Mennyiben tér el az akkori államhatalom erejének való engedelmesség a jelenlegi viszonyaink közt ismert hatalmi struktúráknak való puha vagy céltudatos engedelmességtől? Stressz, érvényesülés, hatalmi technikák, politikai losungok – ma is van épp elég arctalan és legalább annyi nagyon is személyes hatalmi igény, ami naponta szolgákat keres. Béres Tamás evangélikus teológus professzor véleménye az ügynökkérdésről.
A körülmények hatalma. Ezzel a címmel olvashattuk nemrég a Kötőszó blogon Prőhle Gergely evangélikus egyházvezető gondolatait az „ügynökkérdésről”. Az országos felügyelő nyilatkozata Lehel László állambiztonsági múltjának napvilágra kerülése és Harmati Béla püspök közelmúltbeli nyilatkozata kapcsán ismét világossá tette az egyházi közvélemény többségének nézetét. Ez arról szól, hogy a sok, megérthető és megbocsátható személyes indok és indíték olyan objektíven is leírható tevékenységgé áll össze a kommunista állambiztonsági szervek által beszervezett személyek esetében, amelynek feltárásával ma is tartozik az egyház tagjainak és az igazságnak. Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés: miért nem hagyjuk békén a múltat? Miért tartják ma fontosnak sokan az evangélikus egyházban, hogy sokszor köztiszteletben álló emberek (máskor közismert ügyeskedők) múltjával foglalkozzanak ahelyett, hogy fátylat borítanának a történtekre és a soron következő feladatra összpontosítanák figyelmüket és erejüket? A kérdés jóval túlmutat azon a problémakörön, amit történelmi ismeretekként tartunk számon, és megismerésüket értékelésükkel együtt pedáns szakemberek számára tartunk fenn. A választ valószínűleg mindannyian tudjuk, mégis félve mondjuk ki, mert üzenete történelmi korokat átlépve, hirtelen és kellemetlenül közel kerülhet hozzánk: azért, mert ilyen vagy ehhez hasonló körülmények minden korban és minden történelmi helyzetben túlságosan könnyen keletkezhetnek. Az érvényesüléshez, vagy ami ezzel sokszor egyet jelent, szemléleteink érvényre juttatásához minden kor, többek számára felajánlja viszontszolgálatot váró szolgálatait. Ezt a rövidebb és hatékonyabbnak látszó utat, ennek felajánlását és az erre adott beleegyező választ nevezném leginkább a „körülmények hatalmának”.
Nemzedékem nagyrészt csak fiatalabb kísérője volt a beszervezők és beszervezettek generációjának. 1985 elején, másfél éves sorkatonaság után, ketten kezdtük el tanulmányainkat az Evangélikus Teológiai Akadémián. Négy év volt hátra a rendszerváltásig, de ezt persze senki sem tudta még. 20 évesek voltunk; ebben az életkorban sok mindent ismer már az ember a világból, de átfogó eszmei, ideológiai védekezésre nem nagyon képes. Amennyire tudom, négyünket próbáltak meg beszervezni a leendő teológiai hallgatók közül másfél év alatt a laktanyánkban, és egyikünket talán sikerült is valamennyire. Később egymás közt megbeszéltük a velünk személyesen próbálkozó ezredes ideológiai koreográfiáját. Dióhéjban: sematikus, veszélyes és nevetséges volt. (Mondanivalóm szempontjából nincs jelentősége, de ha valaki mégis kíváncsi volna a részletekre, kérésre a hozzászólásokban megírom.)...
