ÖNKIZSÁKMÁNYOLÁSUNKRÓL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Jaroslav Fiala
2017.06.25.

Nyomás alatt érzed magad a munkahelyeden? Késztetve érzed magad, hogy a maximumot nyújtsd, és folyamatosan bebizonyíts magadnak? Vagy fel sem merülnek hasonló kérdések benned? Nem számít. Mindannyian ugyanabban a süllyedő hajóban ülünk: a növekedés és a hatékonyság állandóan nyomasztó terhe alatt az általános kimerültség korában élünk. Minderről a híres koreai-német filozófus, Byung-Chul Han ír kiváló, The Burnout Society című könyvében, keserű kórképet rajzolva modernkori rabszolgaságunkról.

Saját magunk rabszolgahajcsárai vagyunk

„Rettenetesen fáradtnak tűnnek ezek az emberek, nagyon nagy nyomás lehet rajtuk” – jegyezte meg a prágai villamos közönségéről két francia utas. Van valami ebben a kijelentésben: a csehek hagyományosan munkaorientáltak, a nevetségesnek tűnő béreik ellenére idejük nagy részét munkával töltik. Inkább nyugtatgatjuk magunkat a határtalan lehetőségek illúziójával, miközben eszközzé váltunk a profit és a gazdasági növekedés véget nem érő hajszájában. Tényleg így kell, hogy az olyannyira vágyott szabadság kinézzen? Aligha.

Miért is ragaszkodunk ehhez a lejárt lemezhez? Miért nem lázadunk fel a munka rabszolgatartó kultusza ellen? A filozófus Byung-Chul Han frappáns választ ad: azért, mert a rendszert működtető erő éppenséggel pont eléggé csábító. Képtelenek vagyunk ellenállni az illúzióknak, hogy „elérhetünk bármit”, hogy „sikeresek lehetünk, lehetünk valakik”, vagy pusztán az álomnak, hogy „meggazdagodhatunk”. De miért?

Ezek az illúziók egyéni teljesítmények megszállott fetisizálásból fakadnak. A mai állapotok eltérnek a gyári munkásétól, aki az ipari kapitalizmus során a gyártulajdonosok kollektív kizsákmányolásának esett áldozatul – akkor egyértelmű volt, hogy ki a közös ellenség, ami ellenálláshoz, sztrájkokhoz és zendülésekhez tudott vezetni. Ma azonban a helyzet összetettebb: a modern kapitalizmus felszámolta a kizsákmányolt és a kizsákmányoló közötti egykor éles határvonalat. Sokszor nem egyértelmű, hogy hol van a hatalmi centrum és az ellenség, akivel szembe kéne szállnunk – néhányan „Brüsszelben” vagy épp a „menekültekben” látják meg.

Han szerint a probléma veleje máshol keresendő: a legnagyobb ellenség, aki mindnyájunkat a markában tart, valójában mi magunk vagyunk. Társadalmunk túlságosan individualizált, a teljesítmény maximalizálásához szükséges erőforrásokért folytatott küzdelemben egymás vetélytársaivá váltunk. Az emberek saját magukból üzletet csináló vállalkozókká váltak – és nem állnak meg önmaguk kizsákmányolásánál. A digitális kor rabszolgái vagyunk, akiknek immáron felügyelőik ostorcsapásaira sincs szükségük: az egyéni törekvés, a növekedés és a motiváció szlogenjei több mint elegendőnek bizonyultak, hogy a kiégésig hajtsuk önmagunkat...

ITT OLVASHATÓ

127 MILLIÁRDNÁL TART MÁR AZ ÚSZÓVÉBÉ KÖLTSÉGVETÉSE, ÉS MÉG HOL A VÉGE?

444.HU
Szerző: Bucsky Péter
2017.06.25.

Még mindig több közbeszerzés is folyamatban van, így jó eséllyel bruttó 130 milliárd is meglehet a vébé teljes költsége. Ha az áfát nem vesszük figyelembe, akkor is 99,9 milliárdnál tart a megkötött szerződések összértéke.

Kiválóan foglalta össze Fürjes Balázs a vébé költségeit:

"Budapest és Magyarország számára megfizethetetlen reklámértéket jelent, hogy házigazdája lesz a jövő évi vizes világbajnokságnak"

Szinte elképzelhetetlen, hogy a július 14. és 30. közti két hét kapcsán hogyan térülhetne ez valaha is meg.

Gyakori érv, hogy olyan fejlesztések is elkészülnek, amikre később szükség lesz, és ezt az olimpia mellett érvelők is gyakran hangysúlyozzák. Jó példa a sehonnan sehova vezető sétány az Árpád-híd és a Dráva utca között, és a Moszkva sétánnyá átnevezett újpesti alsó rakpart. Itt a kamu látványtervről a bicikliút tűnt el. Ezek a milliárdos fejlesztések senkinek nem teszik jobbá az életét, talán a kivitelezést elnyerő vállalkozókén kívül.

De történtek hasznos fejlesztések is: a Róbert Károly körút csapnivaló aszfaltját felújították. Igaz, a kerékpárutat ismét sikerült gyakorlatilag használhatatlanul megtervezni, és csapnivaló minőségben kivitelezni.

Összegyűjtöttük az 5 legdrágább szerződést, és hogy melyik cégek nyerték el azt (az összes szerződés listája itt érhető el)...

ITT OLVASHATÓ

A MUNKAVISZONY ÉRTÉKE

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.06.25.

Sokszor írtam már arról, hogy a közmunka szerintem azért nem tölti be a funkcióját, mert nincs kitalálva benne a hiányzó munkavállalói kompetenciák fejlesztése. Csupán egy méltatlanul alacsony bér, amit egy vitatható értékű munkalehetőséggel kapcsoltak össze, és mindettől azt várnák a kitalálói, hogy visszavezesse a munka világába azokat, akik igazából sosem tartoztak oda.

A látogatóink gyakran kérdezik, mi miért nem alkalmazunk közmunkásokat? Ilyenkor elmesélem, hogy mekkora a morális szakadék a mi elvárásaink, és a közmunka-elvárások között, és azt is elmondom, mennyire visszafogta a mi fejlesztésünket is a közmunka megjelenése. Mert a gondosan, lépésről lépésre épített rendszerünkbe olyan elemet tett, ami elgondolkodtatta a közösség munkaviszonyt sosem látott tagjait: minek is mennének dolgozni az Igazgyöngybe, mikor sokkal kevesebb munkáért is jövedelemhez lehet jutni a faluban, a közmunkában. Igaz, hogy kevesebb a pénz, de ebből azért ritkábban vonnak le a behajtócégek, no meg a legfontosabb: nagyságrendileg kevesebb a munka és a felelősség is minimális.

Sokat, nagyon sokat beszélgetünk erről azokkal, akik velünk dolgoznak, hogy lássák, értsék, a társadalmi vállalkozás, amit együtt viszünk, fejlesztünk, nem nekünk, hanem nekik, és majd az ő gyerekeiknek ad jövőképet, normális jövedelmet, tervezhető életutat.

Akik ilyen szinten belelátnak ebbe (gyanítom, döntéshozói oldalról nem igazán) szinte bénító felismerésben van részük. Mert érthetetlen, hogy lehet az, hogy ekkora hiányosságokkal váltak felnőtté tömegek, hol volt az iskolarendszer, mit adott a család (és az miért nem adott eleget?), és látszik az is, hogy ez öröklődik át, az egyre alacsonyabb tudás, az egyre rosszabb viszonyulás a munkához, mindenhez. És az is bénító, hogy mennyi pénz megy el a rossz fókuszú próbálkozásokra. Amiket természetesen mindig sikeresnek kommunikálnak le azok, akik kitalálták, és jó sok pénzért le is bonyolították. Vannak teljesített indikátorok, projektzáró konferenciák, szekrények mélyére kerülő kutatások, és projektzáró kiadványok, táblák, hogy még évekig lássuk, micsoda fantasztikus fejlődés történt itt, vagy ott. Egy valami nem változik. A probléma. Az abban érintett emberek életében valahogy nem látni változást.

Náluk marad a lakhatási szegénység, az ő gyerekeik ugyanúgy kerülnek ki az iskolarendszerből, mint a szüleik (vagy még rosszabb muníciókkal), munkavállalói szempontból értékelhetetlen tudással. És termelik tovább a nyomorúságot.

Ha a probléma pedig mégis felmerül, kiderül, a legtöbb ember ebből csak a személyes felelősséget látja. Persze, az is benne van, hiszen emberek döntései ezek, de a fókuszt át kellene tennünk végre a „miért”-re, és megérteni, hogy az ebben szocializálódott gyerekeknek sosem lesz tudása másra. És a beavatkozási pontokat a szocializációban kellene keresnünk, erre kidolgozni hatásokat, hogy megtörjük a kört. Annyiszor elmondtam, leírtam már ezt. Nézzük most egy konkrét példán, hátha így még érthetőbbé tudom tenni...

ITT OLVASHATÓ

ÉRZELEM NÉLKÜL TÁRGYILAGOSAN

ÉLET ÉS IRODALOM - VISSZHANG
Szerző: Szentgyörgyi Zsuzsa
2017.06.23.

...Beszéljünk hát a hazai atomenergia-termelés helyéről, szerepéről gazdaságunkban és társadalmunkban!

Alapvető, mondhatni triviális tény, hogy villamos energia nélkül nincs modern civilizáció. Nem működne az ipar, de a nagyüzemi mezőgazdaság sem, leállnának a szolgáltatások, a közlekedéstől, a szállításoktól kezdve egészen az egészségügyi ellátásokig. A fejlett országokban, mint amilyen a mienk is, a háztartások sem tudnák nélkülözni a villanyt. De ha működik is a villamos ellátás, nem mindegy, milyen áron, milyen természeti kincsek kizsákmányolásával, milyen környezeti hatásokkal. Ha ez utóbbival, a környezeti tényezőkkel kezdjük, elég Trump elnök minapi botrányos döntésére utalnunk, amellyel kilépett a Föld szinte valamennyi országának jóváhagyásával létrejött környezetvédelmi egyezményből, magára vonva a résztvevők népének és vezetőinek jogos haragját. Az egyezménynek lényeges része a Föld légkörének megóvása, a felmelegedési folyamatnak – ha nem is teljes – megállítása, de legalább lassítása. Ennek pedig fontos elemét jelentik az energiatermelésből adódó károsodások. A fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) elégetéséből több vagy kevesebb (a szénből több, a gázból, olajból kevesebb) káros gáz és anyagi részecskék kerülnek a légkörbe, amelyek mind hozzájárulnak az üvegházhatáshoz. Ezzel szemben van két hagyományos energiatermelő módszer: a nukleáris és a víz (ez utóbbi ráadásul még megújuló is), amely nem terheli a légkört kibocsátásaival. Egyes túlhabzó politikusaink és újságíróink szerint nekünk egyik sem kell. Sűrűn ismételgetik: lám, ott van példaképük, Németország, amely 2020-ig teljesen lemond az atomenergetikáról (a vízről nem!). Voltaképpen a német döntés is politikai eredetű volt. A Japánban 2011 áprilisában bekövetkezett rendkívül nagy földrengés és az azt követő cunamikatasztrófák nyomán bekövetkezett reaktorszerencsétlenségeknek a hatására hirdette ki nagy hirtelen a német kormány. Oka volt rá. Nem műszaki, nem is gazdasági. Egyszerűen a közelgő választásokban meg akarták nyerni a zöldeket. Az elhamarkodott döntés nyomán ma már súlyos gondokkal szembesülnek. Mert meg kell építeni 3800 kilométer új távvezetéket, át kell alakítani a hálózati irányítórendszert, építeni kell tározókat, pótolni kell a kieső termelést is. Ez utóbbit nagy részben mivel? Bizony! Szénerőművekkel! Sorra épülnek azóta német szénerőművek. Meg is nőtt a németországi szén-dioxid-kibocsátás, több mint két százalékkal. Figyelemre méltó, hogy a németországi áramtermelésből származó szén-dioxid-kibocsátás mintegy hétszerese a franciáénak, ahol az áramtermelésnek körülbelül háromnegyede atomerőművekből származik. Amellett a német fogyasztók csaknem kétharmaddal fizetnek többet az áramért, mint a magyarok, főleg a megújulókkal kapcsolatos beruházási és működtetési többletek miatt. Sőt, még várhatóan megjelenik egy nagy kártérítési igény is, mert az atomerőművek üzemeltetői mintegy 30 milliárd eurónyi összegre perlik a kormányt az elmaradt hasznukért és a lebontások költségeiért.

No de ott vannak a megújulók, amelyeknél az üzemanyag ingyen van, és nem is terhelik a légkört. Való igaz. Csakhogy minden fény mögött ott az árnyék. Először is, a szél meg a napsugárzás messzemenően nem egyenletesen jelentkezik. Különösen Magyarországon. Nálunk az év 8760 órájából (plusz 24 a szökőévekben) mintegy 1800–2000 órányi a hasznosítható szél, mert vagy fúj, vagy sem. Egyes esetekben túl erősen, viharosan, máskor egyáltalán nem. Könnyű a németeknek (dánoknak, hollandoknak, kaliforniaiaknak), ahol a tenger felől szinte állandó a szél intenzitása és iránya is. Ugyanez vonatkozik a napsugárzásra is, éjjel például ugye, egyáltalán nem süt. Egyébként borús időben azért még hasznosítható. A fő gond azonban, hogy túltermeléskor, ha több a termelés, mint az igény, tárolni kell, ha meg fordítva, vagyis kevesebb, akkor elő kell szedni a tárolásból. Csakhogy a nagyszerű villamos energia, civilizációnk táplálója, csak nagyon körülményesen tárolható. Például magaslatra telepített szivattyús erőművel. Igen ám, de nálunk a zöldek rögtön hangosan kiabálnának, ha – ahogyan már korábban, még a Kádár-korszakban tervezték – mondjuk, Prédikálószékre telepítenének egy vízerőművet (mert a szivattyús tároló is vízerőmű). Kétségtelen, vannak már szofisztikált új elképzelések is a tárolásra, mint például az, amelyikben kövekkel megrakott vonatszerelvényt vontatnak magaslatra a többletárammal, és ha ki kell venni energiát, akkor a legurított szerelvény energiájával hajtanak turbinát, az pedig generátort. De egyrészt, az új megoldások ma még inkább csak kutatási-fejlesztési stádiumban vannak, másrészt, csudára drágák.

Mindenesetre érdemes összevetni az atomerőművet a két legfontosabb megújulóval: a széllel és a napsugárzással működővel. Ehhez tudni kell, hogy e két utóbbi esetében akkora kapacitást kell figyelembe venni, amekkora ugyanakkora teljesítményellátáshoz szükségeltetik. Ez pedig többszöröse a névleges kapacitásnak. Ismert, hogy nálunk a kormányzati szándék két új reaktor telepítésére vonatkozik, egyenként 1200 megawattal. Ahhoz, hogy szélrotorokkal vagy naperőművekkel ezt a 2,4 megawattnyi állandó, alaperőművi teljesítményt fedezni tudjuk, a megújulóknál névleges kapacitásuknak többszörösére kell tervezni. Szél esetében mintegy 2–2,5-szeresre, napsugárzásnál akár 3–4-szeresre is. Nem elhanyagolható a területigény sem, különösen a hatalmas átmérőjű, egymástól messze elhelyezendő szélrotorok esetében. Ugyanakkora ellátási teljesítmény leadásához a szélrotoroknál mintegy százhúszszoros (120-szoros) területre van szükség, napsugárzásnál pedig körülbelül harmincszorosra. Fontos tényező az élettartam is. A mai modern reaktorok üzemidejét hatvan évre tervezik (a megrendelt orosz reaktoroké is ennyi), sőt, ez még, felújítások után, további húsz évvel meghosszabbítható. Ezzel szemben a szél- és naperőművek élettartama mintegy tizenöt–húsz év. Tehát, az összes tényezőt (nemcsak ezeket, hanem még számos mást is) figyelembe véve az atomerőmű valóban nagy beruházási költsége már bőven összevethető a megújulókéval.

A nukleáris energiatermelésnek azonban van egy nagy árnyéka: az általa keletkező sugárzó anyagok, főleg a kiégett üzemanyag káros, sőt veszélyes hatásai. Bár a sugárzó izotópok lebomlanak, csakhogy nemegynek közülük akár több ezer, sőt, százezer éves lehet a felezési ideje, miközben még nagy energiát – hőt – is termelnek. Az EU direktívája szerint minden országnak magának kell gondoskodnia a hulladékairól. Határozottan állítható, hogy nálunk megoldott a kis és közepes aktivitású sugárzó hulladékok (például alkatrészek, szerszámok, műszerek, kesztyűk stb.) hosszú távú és biztonságos tárolása. A Tolna-megyei Bátaapátiban épített tároló nemzetközileg is elismert létesítményként működik. Más a helyzet a kiégett fűtőelemekkel. Ezeket ötvenéves időtartamra a paksi átmeneti tárolóban őrzik. És azután? Több lehetőség is kínálkozik. Az egyik egy nemzeti kincsnek, a baranyai agyagkő tömbnek a felhasználása végleges tárolásra. Ez a gyakorlatilag teljesen vízzáró kőzet alkalmasnak látszik e célra. Természetesen geológiai megkutatások, utána föld alatti kutatások sora után. Ha elkészülhet, akkor körülbelül 40–45 év múlva állhat rendelkezésre, éppen akkorra, amikor az átmeneti tároló ideje lejárt. Ám nem ez az egyetlen lehetőség. Megoldás lehet a negyedik generációs reaktorok elterjedése is (jelenleg harmadik, illetve harmadik-plusz generációsokat építenek, telepítenek). A negyedik generációsok a mostaniaktól teljesen eltérő elven működnek, és ráadásul az üzemanyagukat a sugárzó hulladékból nyerik ki, eléggé furfangos technológiákkal. Így lesz a hulladékból hasznos anyag bányája. További lehetőség, hogy a sugárzó anyagot gyorsítóban vagy nagyteljesítményű lézerrel bombázzák, és így az gyorsabban lebomló vagy akár stabil anyaggá változtatható. Ezek a megoldások ma már, az alapkutatásokon túllépve, fejlesztési stádiumban vannak a fejlett világban.

Az atomenergetika ellenzői sűrűn hangoztatják egyebek között, hogy túltermelés keletkezhet abban az időszakban, amikor régi paksi reaktoraink még működnek, de már belépnek az újak is. Valóban lehet egy-két év, amikor a mostani 2 MW teljesítmény mellé a két új reaktorral még további 2,4 MW társul. Jelent-e gondot valóban? Egy reaktor felépítése, üzembe helyezése nominálisan öt-hat év, a valóságban gyakorta rakódik rá még további egy-kettő. Ha Pakson az elsőt 2018-ban elkezdik építeni, feltehetőleg 2023–24-re kapcsolódhat a hálózatra. A második pedig további öt-hat év múlva, attól is függően, hogy az építés átlapolva történik-e. Ekkor már alig 2-3 év marad az első, leállítandó régi reaktor számára.

Valóban káros túltermelés keletkezik? Megfontolandó. Mert talán kevéssé ismert a tény, hogy jelenleg a villamosenergia-szükségletünknek mintegy harmadát importból fedezzük. Ami nyilvánvalóan lényeges függőséget jelent az ország számára. Tehát, amennyiben többlettermelés keletkeznék, kiküszöbölhető ez az import. De vannak más tényezők is. Léteznek közép- és hosszú távú előrejelzések, számítások a fogyasztás alakulására. Amelyek vagy beválnak, vagy sem. Gyakoribb az utóbbi eset. Mert vegyük figyelembe, hogy küszöbön állnak, sőt már itt is vannak olyan jelentős többletfogyasztók, mint az iparban egyre nagyobb számban megjelenő nagy robotok, robotcsoportok. Ezek egyenkénti fogyasztása akár kilowattos nagyságrendű is lehet, és nagyon erősen megdobhatják a fogyasztási igényeket. A másik a villamos autók várható terjedése. Amelyek ugyancsak kilowattos nagyságrendben igényelnek teljesítményt, és a piaci trendek szerint hatalmas ugrások várhatók az alkalmazásukban. Mindezek terjedése jelentősen megnöveli a villamosenergia-fogyasztást. Emellett számolni kell a háztartási igények folyamatos növekedésével is, nagy fogyasztású eszközök, készülékek használatával.

Egyes „zöld” politikusok és újságírók kedvenc témája a takarékosság. Teljesen egyet kell érteni velük, hogy nagyon fontos a takarékosság. A fogyasztási kilátásokban jelentős tényező lehet a negenergia, vagyis a negatív, az el nem használt energia. Ezekkel az intézkedésekkel, műszaki megoldásokkal akár néhány százalékos, igen jó esetben talán tízszázalékos megtakarítást is el lehet érni. Ám megtakarítani csak valamiből lehet, de előállítani nyilván képtelenség. Lehet takarékosan vezetni például egy autót, de alapvetően akkor is időnként tankolni kell. Abszurd dolog azzal érvelni mondjuk a nukleárisenergia-termelés ellen, hogy a takarékossággal elkerülhető erőművek pótlása, például a mi sorra elöregedő szénerőműveink vagy az életciklusuk végére jutó reaktorok helyett. Sajnos kimondható, hogy vagy tudatlanság, vagy népbutítási szándék áll az ilyen kijelentések mögött...

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT ÉREZZÜK ÚGY, HOGY A 3-AS METRÓ KÁLVÁRIÁJA SZIMBOLIZÁLJA A FIDESZ POLITIKÁJÁT?

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2017.06.25.

A szovjet metrószerelvények nem sokban különböznek az orosz metrószerelvényektől. Talán annyit el lehet mondani az előbbiek védelmében, hogy évtizedekig megbízhatóan tették a dolgukat, ám felújított változataik talán még veszélyesebbek az utazókara, mint a rozsdás matuzsálemek. Valahogy mindig az jut eszünkbe a 3-as metró körüli botrányról, hogy ez a hercehurca is elkerülhető lett volna, ha nem Orbán Viktor döntene mindenről ebben az országban. Ő ragaszkodott ugyanis ahhoz, hogy az oroszok végezzék el a felújítást, ugyanakkor a kormánya akadályozza folyamatosan, hogy a vonal felújítása végre megkezdődhessen. Ha nem hangzana nagyon hülyén, azt mondanánk, hogy a 3-as metró a Fidesz állatorvosi lova. Ehelyett inkább lássuk, mi rokonítja a 3-as metrót a Fidesszel!

A 3-as metró leállásai, műszaki hibái miatt néha úgy érezzük, hogy az ország legforgalmasabb közlekedési útvonala úgy működik, mint a magyar kormány. Botrány, botrány hátán, csikorog a gépezet, a kasztni rozsdás, de mivel döcögni kell valamivel, jó a régi, megbízható (?) szerelvény is. Az emberek szitkozódnak, legjobb esetben is magukban morognak, de felszállnak a szerelvényekre, mert el kell jutni valahogy A pontból B-be, és még mindig ez a leggyorsabb közlekedési eszköz. Az emberek bíznak abban, hogy éjszaka valahogy összecsavarozták a meglazult alkatrészeket, a műhelyben dolgozó munkások jobban értenek a munkájukhoz és lelkiismeretesebbek, mint a politikusok, akik miatt ez az áldatlan állapot kialakult. Egyszóval, kék, rozsdás, zörög, de a miénk.

A Fidesz olthatatlan rajongása és feltétlen hűsége az oroszok irányában megtestesül a 3-as metró körüli botrányokban. Egyrészt nem volt kétséges, hogy ők nyerik a felújításra kiírt tendert, bár drágább ajánlatot tettek, mint az ellenlábasok, aztán, amikor csúnyán felsültek a fehérre pingált szerelvényekkel, még mindig mentegették a projektet, amíg csak lehetett. A Fideszt nem a tények érdeklik, hanem az ideológia. Szerintük az oroszok a barátaink, tehát nem végezhetnek fércmunkát. Budapest önkormányzata már rég leállíthatta volna a már forgalomba helyezett kocsikat, megtehette volna azokat a jogi lépéseket, melyek következtében kártérítést kaphat a főváros a rosszul elvégzett munka miatt, de a város vezetése fél szemmel mindig a kormányzatra sandít, mit szólna egy ilyen „barátságtalan” lépéshez.

Az M3-as kálváriája persze nem csupán az oroszok részvétele miatt szánalmas. A kormány tagjai mintha nem tudnák elviselni, ha nem lesz közvetlen hasznuk egy-egy állami beruházásból, sőt amikor sokan vetik rá magukat a koncra, akkor egymással is megverekednek egy jó kis mutyiért. Erre példa az a hercehurca, ami a metrópótló autóbuszok kapcsán bontakozott ki. Kormányhoz közeli oligarchák rángatták a szálakat, mígnem semmi sem lett a dologból. A sínek felújításának időpontja egyre csúszik, így itt is ketyeg az időzített bomba, és egyre többen kérdezik egymástól: Milyen tragédia kell ahhoz, hogy a főváros és a kormány vezetése végre felfogja, hogy emberek életével játszanak...

ITT OLVASHATÓ

EGY SZABADSÁGSZERETŐ, BÜSZKE NÉP

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.06.25.

Szabadságszerető, büszke nép vagyunk. Legalábbis választott vezetőink, különösen Orbán Viktor miniszterelnök szerint. Szeretnek bennünket ilyennek mutatni, mert a felsőbbség tudja, hogy mi szeretjük ilyennek látni magunkat.

Velünk nem lehet kukoricázni. (Kikukoricázni?). Nekünk nem diktálhatnak idegen hatalmak, sem Brüsszelből, sem pedig Moszkvából.

Abcúg Soros! Nekünk nem mondhatják meg mások, hogy kikkel akarunk együtt élni.

Ilyen egy büszke és szabadságszerető nép, 2017-ben, Magyarországon. Békésen tűri, hogy szétlopják az országát, és még a szemébe is röhögjenek közben. Beletörődött abba is, hogy nem sokkal a 2010-es választás után lenyúlták a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3 ezermilliárd forintját. Ennek a pénznek azóta bottal üthetjük a nyomát. Senki sem tudja, hogy hova tűnt, már nem is nagyon kérdezzük. Néha még beszélünk róla, mint ahogyan a mohácsi vész is szóba kerül olykor. De több semmi, elkönyveljük történelmi veszteségeink közé, van hova besorolni ezt is.

Ez a büszke, szabadságszerető nép elviselte a trafikmutyit, amikor a dohánykereskedelmet úgy alakították át, hogy az csak néhány csókosnak legyen jó. Eltűrte e nép, amikor a nyerőgépeket kicipelték a kocsmákból – most ne kezdjünk moralizálni, hogy a nyerőgépek bajt hoztak a családokra, mert volt és van nekik bajuk ezek nélkül is, sokkal nagyobb ráadásul.

Csak a vállát vonogatta ez a nép, amikor kiderült, hogy a devizahitelesek közül csak azokat segítették, akik a legkevésbé voltak erre rászorulva. Büszkén lenyelte azt is, amikor egy gyakorlatilag nem létező párt, a KDNP javaslatára bevezették az üzletek heti pihenőnapnak csúfolt vasárnapi zárva tartását. És dolgos népünk ugyancsak felháborodás nélkül vette tudomásul, amikor, ahelyett, hogy népszavazáson dönthetett volna ennek eltörléséről, a kormány néhány nap alatt ezt is elrendezte.

Ez a szabadságszerető nép balgán bégetett, amikor Schmitt Pál személyében egy grammatikai és nem mellesleg, morális kihívásokkal terhelt teli bohócot ültettek a köztársasági elnöki székbe, hogy miután Schmittnek kitelt az ideje, egy Bólogató János kövesse őt ebben a sok országban fontosnak számító pozícióban...

ITT OLVASHATÓ

AMIKOR A GYILKOS BESZÉD GYILKOLNI KEZD

KONOK PÉTER BLOGJA
Szerző: Konok Péter

2017.06.25.

Charles Manson alighanem minden idők legismertebb sorozatgyilkosa. Ez különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy Manson maga nem ölt meg senkit. Követőit, elvakult híveit vette rá a gyilkosságokra (ismerős? naná, hogy ismerős).

Nem az áldozatok számával lett popkulturális ikonná, hanem sajátos marketingjével, fáradhatatlan önreklámozásával. A sorozatgyilkosok közül Manson azzal tűnt ki, hogy elképesztő igénye volt beteges üzenetei (a világot felforgató és megváltó iszonyú háború) folyamatos és bombasztikus kommunikálására.

Manson és szektája társadalmi válság- és bomlástermékek voltak, a hatvanas évek Amerikájában feszülő ellentmondások démoni megjelenítői.

Manson szociopata, ezen nincs mit cizellálni, ráadásul erős skizofrén felhangokkal. Vérgőzös elképzeléseiben központi szerepet kapott a Beatles "White Album" című lemeze - úgy hallotta, a dalok neki szóló üzenetek: a "Blackbird" a nagy, faji felkelés kirobbantására szólít fel, a "Piggies" pedig "a disznók" - vagyis minden dehumanizált ellenség - lemészárlására.

A legfontosabb üzenetet azonban Manson a "Helter Skelter" című nótában vélte megtalálni (szó ami szó, a szám - amolyan koraérett heavy metalként - valóban kissé meglepően kirí a Beatles dalai közül). A "helter skelter" (ez a nagyjából zűrzavart, totálkáoszt, teljes felfordulást jelentő hangulatfestő halandzsaszó) lett Manson számára a központi kategória, saját "ideológiájának" lényege és elnevezése.

Mert az ember - még ha őrült is - ilyen. Meg kell neveznünk a megnevezhetetlent, hogy szembe tudjunk nézi vele, hogy a magunk számára érthetővé és kezelhetővé tegyük. Hogy mi néz ránk vissza a tükörből, persze rajtunk is múlik, de nevet kell adnunk neki, hogy hatalmunk legyen felette.

Helter skelter, a végső háború. Helter skelter, a radikális gyógyír a világ nyavalyáira. Helter skelter, egy beteg elme torz vonaglása. Helter skelter, mikor a gyilkos beszéd gyilkolni kezd.

Mikor Manson egyik hívét, Vincent Bugliosit kihallgatták, a következő párbeszéd hangzott el:

- A Charles Mansonnal való kapcsolata során ő gyakran beszélt a helter skelterről?
- Állandóan.
- Állandóan azt a szót használta, hogy "helter skelter"?
- Nem, én nem így értettem, hogy állandóan. Nem csupán annyit mondott, hogy helter skelter, helter skelter... de igen, ez volt a legfontosabb témája.
Mikor először láttuk meg az "Erős és büszke európai" plakátot, kocsiban ültünk éppen. Egy széthulló, megosztott kis kelet-európai ország kátyús útján haladtunk (óvatos az ember az efféle kátyús utakon, sosem tudni, mi töri a tengelyt, sosem tudni, hová is vezetnek). Európa volt, ez kétségtelen: ismerős volt a növényzet, a dudva, a muhar, az út mellett álló megcsonkolt nyárfák. Természetföldrajzilag itthon jártunk.

A szöveg annyira abszurd volt, hogy az Ildi hangosan, váratlanul felröhögött (ő látta meg a táblát, én a kátyúkat kerülgettem), és majdnem az árokba csúsztunk (árok van az út szélén mifelénk: belecsúszni könnyű, kijutni már nehezebb). Groteszk, röhejes, torz szavak, a szociopata hatalom mániákus önpromóciója, tagolatlan, görcsös üzenete.

Helter skelter...

ITT OLVASHATÓ

NYÍLT LEVÉL EGÉSZSÉGÜGYI SZAKORVOSOKRÓL MINDENKINEK - ÍGY GYÓGYULNAK PAPÍRON A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG 
- VENDÉG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.06.25.



Egy régebben megjelent olvasói levél írója kereste meg ismét szerkesztőségünket.

Miután a történet sajnos nem zárult pozitív módon, hanem tovább tart a család kálváriája, az alábbiakban közzé tesszük a fejleményeket. A beteg fiáért küzdő édesapa sorait változtatás nélkül közöljük. Az esetleges nyelvtani hibákon lépjünk túl, a lényeg nem az irodalmi stílus. 

Nem lehet szavakba önteni, hogy a (Little kórban szenvedő) agyi bénulással született 23 éves nem csak járni képtelen beteg az Országos Egészségügyi Orvosi Bizottság egyes Szakorvosai éppen, hogy csak vízen járónak nem titulálták még azt a beteget, akinek, minden helyváltoztatáshoz más személy segítsége szükséges.

Akinek több, az ügyben állást foglaló (nevüket elhallgató orvososok szerint is) folyamatosan szándékosan alul minősítik az állapotát.

Akinek a betegség kezdetének időpontját folyamatosan egy közeli, valótlan időponttal jelölik, (nem pedig a valóssal.) Vagyis eddig minden határozatukban 2017 valamelyik hónapjára jelölik, nem pedig a születési évére.

Akinek az állapotromlására hivatkozva a kért szakvizsgálatát a több beküldött leletek és az általunk jelzett jelenlegi állapotait, figyelmen kívül hagyva a sokkal korábbi, (már akkor is valótlan tartalmú,) „Irat alapján vizsgálva,”, döntöttek az állapotáról.

(„a szociális szükségleteinek kielégítése – a természetes támaszok segítségével és a szociális ellátórendszer igénybevételével megoldható.”)

Csak jelzem, nem tudtuk meg mire gondoltak, azt viszont igen, hogy rokkant járadék szándékos kizárásával pont az ellátórendszer az, aki megnehezíti a beteg állapotát, ugyanis az ellátás nélkül hagyott beteg mindennapi ellátása is veszélyben van, akit emiatt sokszor csak mások segítségével, sok nélkülözés mellett is, kevesebb kezelésekre tudjuk eljuttatni a minden napi kiírt kezelésekre.

Akinek állapotát egyes ambuláns orvosok úgy is jelölik, hogy „Rövidtávon segédeszköz nélkül jár, hosszabb távon aktív kerekesszékkel és triciklivel közlekedik a beteg, Vagy még durvább jelölés: „karjaival egyensúlyozva járókerettel néhány lépést meg tesz a beteg.” Stb.

Sőt, papíron már annyira járni tudott a beteg, hogy a 12-km-re lévő településen lévő „iskolába is bottal járt.” Persze ugyanazon a papíron azt is jelölik, hogy „Nagyfokú végleges járásnehezítettsége van, egyéb járássegítő eszközzel hosszabb távú helyváltoztatásra képtelen,” illetve, „A minden napi életvitelében kifejezetten segítséget igényel.” Illetve, „a beteg gyermekkora óta kerekesszékre szorul.” Itt el mondom, hogy a beteg segítség nélkül felállni, vagy segítség nélkül más helyre átülni, járni képtelen, illetve a sérült folyamatosan gyengülő bal keze miatt a tolókocsit is képtelen használni, így csak a jobb kezét, azt is csak evésre tudja használni.

Természetesen volt olyan orvos is, aki nem félt leírni a valóságot, aki részletesen jelölte a beteg jelenlegi valós állapotát, majd a többi eredményekkel együtt beküldtük a következő Szakorvosi vizsgálathoz, arról hogy a beteg mozgásszervi károsodása miatt, az illemhely használathoz, tisztálkodáshoz, öltözködéshez, lakáson belüli és mindenféle helyváltoztatásához más személy segítségét igényli, az, sem takarítani, sem főzni, sem közlekedni, sem mosni, sem a mindennapi ügyintézést nem tudja elvégezni.

Mondanom sem kell, hogy sem a vizsgálata, sem a beküldött dokumentumok figyelembe vétele nem történt meg, ugyanis a betegnek I. fokú határozatukban ugyan annyi 60% rokkantságot állapítottak meg, mit amennyit előző években is jelöltek papíron.

Azt is elmondom, hogy mivel a beteg születésekor oly fokú súlyos gyógyíthatatlan betegséget szerzett, ami miatt az ápolásin lévő hozzátartozónak már sok évvel korábban kiemelt ápolási díjat állapítottak meg, majd 2014-ben egy lakcímváltozáskor azt megszüntették, ezt követően már csak az alacsonyabb összegű ápolási díjat állapították meg, annak ellenére, hogy a beteg állapota a növekvő súlya és egyéb problémák miatt azóta is csak romlik...

ITT OLVASHATÓ

SZOCIALIZMUS A 21. SZÁZADBAN? - KRITIKAI ALAPOZÓ

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kapelner Zsolt
2017.06.25.

A nagy-britanniai választáson váratlan sikereket arató Jeremy Corbyn szocialistának hívja saját magát, ahogy a tavalyi amerikai elnökválasztáson igen jól szereplő Bernie Sanders is. Fellépésüket és növekvő népszerűségüket sokan egy új - kit aggodalommal, kit reménnyel eltöltő - fejleményként értékelik, egy a 21. századra szabott szocialista eszmény megjelenéseként a világpolitikában. De mi a fene ez a szocializmus, és vajon tényleg van-e valami keresnivalója a 21. században?

Mi teszi a szocialistát?

Rengetegen hívják magukat szocialistának a Magyar Szocialista Párttól a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének EU parlamenti pártcsoportjáig. Azonban a különféle “szocialista” pártok világszerte gyakran szociáldemokrata, esetleg kifejezetten jobboldali vagy neoliberális politikát folytatnak, egymásnak homlokegyenest ellentmondva; így tőlük nem sokat tudhatunk meg arról, mi a szocializmus. Akkor sincs könnyű dolgunk, ha a “valódi” (nem pusztán névleges) szocialistákat nézzük: ide is olyan végtelenül különböző csoportok tartoztak a történelem folyamán, mint az utópista szocialisták, a marxisták, vagy a Fabian Society. Így aztán nehéz ezt a kiterjedt és összetett eszmetörténeti hagyományt egészében jellemezni.

Vállalva, hogy súlyosan leegyszerűsítünk, és hogy lesz olyan szocialista, aki ebből kimarad) mégis azt mondhatjuk, hogy a szocializmus egy radikális egalitárius (egyenlőségpárti) nézet, amely a társadalmi igazságosság elveit úgy akarja érvényesíteni, hogy a társadalmi élet területeit (politika, oktatás, gazdaság) közösségi vagy társadalmi - és nem például tekintélyelvű vagy piaci - felügyelet, irányítás alá vonja, például (de nem kizárólag) a politikai és gazdasági demokrácia és a közösségi tulajdonlás eszközeivel.

Persze nem kell ahhoz szocialistának lenni, hogy az ember közösségi - demokratikus - kontrollt követeljen például a törvényhozás vagy a legfontosabb politikai döntések fölött - ezt minden demokrata követeli. A szocialisták azonban tovább mennek és a közösségi felügyeletet alkalmasint az élet olyan területeire is kiterjesztenék, amelyekre mások (pl. liberálisok) nem, mint bizonyos vállalkozások üzleti tevékenysége. De miért tennének így a szocialisták?

...

ITT OLVASHATÓ

FERGE ZSUZSA: A KORMÁNY A ZSIGERI GYŰLÖLETRE JÁTSZIK A TUDÁS ELLENÉBEN

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: Hamvay Péter
2017.06.24.

Ilyen romboló, jövőt pusztító időszak, mint most, a nyílt diktatúrákat kivéve, nem volt még Magyarországon – állítja a szociológus.

HVG: Adnak némi reményt azok a számok, amelyek az ön Magyar társadalom- és szociálpolitika (1990–2015) című, legfrissebb könyvéből is kiderülnek? Hogy ugyanis 2012–2013 óta nő az átlagjövedelem és a foglalkoztatottság, csökkent a szegénységi arány, valamint a felső és alsó jövedelmi tized közti különbség.

Ferge Zsuzsa: Félek, hogy ezek az apró eredmények csak időlegesek. Kérdés, mennyire fenntartható a gazdasági növekedés, hiszen az uniós pénzek díszburkolatra, kisvasútra mentek el, nem gazdaságélénkítésre.

HVG: A kormány szerint a mélyszegénységben élők száma is csökkent, 5 százalékról 2 százalékra.

F. Zs.: A Tárki vizsgálatából viszont kiderült az is, hogy bár összességében valóban csökkent ez a szám, a legszegényebbek még szegényebbek lettek. Ez sajnos nem is lehet másképpen. Ugyanis a legszegényebbek által kapott támogatások, amik általában az egyetlen jövedelemforrásuk – gyes, családi pótlék, öregségi ellátás, munkakeresési támogatás –, 2008 óta nem emelkedtek. Közben pedig az árak jó 20 százalékkal nőttek, ahogy a foglalkoztatottak nominálbére is. Ráadásul van egy olyan csoport – a pontos létszámát nem tudjuk –, amelynek tagjai kikerülnek a statisztikákból, róluk lemondott a kormány. Így csökkent papíron a mélyszegénység!

HVG: Kikerülnek a mélyszegénységből a közmunkában részt vevők is. Közülük hányan tudnak átlépni a nyílt munkaerőpiacra?

F. Zs.: Alig valaki. A legfőbb probléma a közmunkával épp az, hogy nem visz sehová.

HVG: Mégis ott, ahol generációk nőttek fel anélkül, hogy nekik vagy a szüleiknek munkájuk lett volna, nem lehet szocializációs hatása annak, ha a szülők valamelyike elmegy reggel dolgozni?

F. Zs.: Van olyan közmunka, ami hasznot hajt, vagy legalábbis értelme van, ám ez a kisebbik rész. A közmunka mégis inkább arra szocializál, hogy a polgármester talpát kell nyalni, ha valaki munkát szeretne kapni, és még így sem biztos, hogy a jövő hónapban jut neki. Ez a hatalomtól kapott kegy marad az egyetlen lehetőség a megélhetésre a legszegényebbek számára, mert minden olyan jövedelemforrást megtiltanak nekik – a lomizást, a csigagyűjtést –, amivel úgy kereshetnének némi pénzt, hogy a szabadságukat és a méltóságukat sem veszítik el teljesen.

HVG: Ugyanakkor még a szegényebb vidékeken is arra panaszkodnak a gazdák, hogy nem találnak napszámost, az építőipar pedig segédmunkást.

F. Zs.: Két magyarázatom van erre. Az első, hogy valóban el lehet szokni a munkától. A másik pedig az, hogy próbáljanak meg többet fizetni, annyit, amennyit maguknak fizetnének. Nekem eddig még mindig sikerült embert találnom, igaz, én embert kerestem, nem szolgát. De maradjunk egy pillanatra még a szabadság és a szegénység viszonyánál. A szabadságért folytatott küzdelemben nem számíthatunk azokra, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, mert a legkevesebb nekik jut. Az olyan apró biztonság, mint a közmunka, mindig előrébb lesz számukra, mint hogy felemelhessék a fejüket...

ITT OLVASHATÓ

AKI GONDOLKODIK, AZ ELVESZETT...

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.06.25.

A mai hatalom számára a tudás, a gondolkodó ember a legveszélyesebb. Orbán és brancsa tűzzel, vassal irtja a tudást, a gondolkodás szabadságát. Az iskolarendszer átalakításának célja, hogy szolgalelkű, a fensőbbséget feltététel nélkül elfogadó alattvalókat képezzenek az intézmények.

„Másutt is van harca a gondolatnak. De másutt a gondolat ellen a gondolat harcol. Nálunk a gondolat ellen a – gondolatiszony. Bent akarnak tartani bennünket a múlt karámjában. És soha se volt még ilyen harcias és erős a reakció. Még Magyarországon sem. A nagy circulus vitiosus. Uralkodik a politika, s a politika fölvetettjei kétségbeejtően visszamaradt fejű hullák. Ezek vívjanak a gondolat és a tanítás szabadságáért? Ezek védjék meg a gondolatot? Ők uralkodni és nyúzni akarnak. S a magyar tudománynak, iskolának s a magyar gondolatszabadságnak sorsa ma talán mostohább, mint Apácai Cseri János idejében volt. Végleg kikapcsolják ezt az országot Európából. Aki gondolkozik s aki mer, az elveszett.” (Ady Endre: A gondolat ellen; Budapesti Napló 1906. június 1.)

A Fidesz urai azt tesznek, amit akarnak, gátlásaik nincsenek, a törvény betűje különösebben nem zavarja őket. Orbánt és klientúráját a pénz és a hatalom imádata tartja össze. Olyan országban élünk, ahol – talán még érettségivel sem rendelkező – a nemzeti gázszerelő – míg én lepötyögtetem ezt a kis írást – mintegy 11 millió forintot keres.

A mai hatalom számára a tudás, a gondolkodó ember a legveszélyesebb. Ady fentebb idézet mondatatait mintha nem is 110 évvel ezelőtt írta volna, annyira időszerűek. Orbán és brancsa tűzzel, vassal irtja a tudást, a gondolkodás szabadságát. Az iskolarendszer átalakításának célja, hogy szolgalelkű, a fensőbbséget feltététel nélkül elfogadó alattvalókat képezzenek az intézmények...

ITT OLVASHATÓ

KESERŰ POHÁR

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Lengyel László
2017.06.24.

A magyar politikai, gazdasági és közigazgatási elit inkább él Keleten és a múltban, mint a magyar társadalom. A társadalom Nyugatra és a jövőbe tartana, az elit Keletre és a múltba. A társadalom - először budapesti és nagyvárosi, majd kisvárosi és falusi részei - az elitje ellenében jutott Nyugatra, képzeli el jövőjét pincérként Londonban vagy ácsként Bruckban, egyetemi hallgatóként Glasgow-ban, vagy alkalmazottként az Audinál. Egy fiatal, Európát járt értelmiségi vagy szakmunkás ezerszer többet tud és gyakorlatiasabban gondolkozik a világról, mint a zavaros magyar vizekben halászó, pénzünkre és munkánkra vadászó elit. Az országvesztő elit egymás után semmisíti meg a magyar társadalom fölzárkózásának és túlélésének intézményeit az oktatásban és az egészségügyben, a tudományban és a kultúrában, azért hogy saját rövidtávú érdekeit kövesse. Dölyfösen hiszi, hogy a magyar társadalom idióta és gyáva, amellyel bármit meg lehet tenni: birka nép.

Az európai kizáratás partján

Az ezredforduló óta a korábban nyitott, Nyugatra és a jövőre orientált rendszerváltó elitek, amelyek többé-kevésbé el voltak kötelezve a parlamenti demokrácia, a jogállam, a piacgazdaság és a civilizációs életmódbeli nyitottság mellett, fokozatosan bezárultak és mindent megtettek, hogy a társadalmi kezdeményezéseket is blokkolják. Egy évtized alatt az intézmények le- és átépítésével sikerült az egymással harcoló zárt elitek mellé egy múltjába, sérelmeibe, protekcionista nemzetállamába zárt társadalmat előállítani, amely örömmel választott a hatalmaskodó és korrupt pártok helyett vezért, jogállam helyett ítélkező, saját közösségét emelő, ellenfeleit sújtó nemzetállamot, amely megszabadít a Nyugattól. 2010-től az Orbán-rendszer végleg bezárta a társadalmat önmagába és az egyszemélyi vezető zsebre tette a kulcsot.

A régi és új oligarchák élvezettel parcellázták fel az uralkodó vezetésével a maguk javára az országot. Az 1987 és 2006 között fénykorát élő, független és befolyásos média-elit fokról-fokra a tisztességtelen tulajdonosok és a kormányzatok kiszolgálójává silányult, elvesztette „tett nevét”. A szellemi elit is elveszítette szellemi és erkölcsi iránytűjét és ezzel befolyását. Európa és Amerika magával volt elfoglalva, fütyültek ránk: a rendszer ura azt tett velünk, amit akart. Itt ültünk és ülünk az orbáni sötétben...

ITT OLVASHATÓ

SZÜRKESÉG ÉS BÜSZKESÉG

KANADAI MAGYAR HÍRLAP BLOG
Szerző: Gadó György
2017.06.24.

Ugye, emlékeznek még a régi magyar nótára, amelyik szerint

„Az egri ménes mind szürke –
Az egri kislány mind büszke,
Ha büszke, büszke –
Van neki mire!
Az egri ménes mind szürke…”

Ez a kis strófa kérem több kérdést is indokolttá tesz. Nem tudom, van-e ma is egri ménes, és ha van, mind szürke-e a lóállománya. Azt sem tudom, mennyi a büszke az egri kislányok között. Tegyük fel, hogy sok. De mire büszkék? Van nekik mire? Úgy legyen! A legfőbb kérdés azonban a strófa kapcsán az, hogy van-e és ha igen, miben áll a kapcsolat a szürkeség és a büszkeség között. Ez már akkor sem volt teljesen világos számomra, amikor ezt a nótát először hallottam.

A problémát az plakát tette különösen időszerűvé, amelyik a kormány nevében köszönetet mond a lakosságnak a legutóbbi nemzeti konzultáció során kinyilvánított véleményéért. Habár nem tudhatom, az emberek milyen számban és módon nyilvánították ki a véleményüket, mert ezt hiteles módon senki sem állapította meg, a kormány mindazonáltal úgy találta, hogy elegendő oka van köszönetet mondani a legutóbbi és minden eddiginél eredményesebbnek minősített konzultáció alkalmával állítólag feléje áradó bizalomért és egyetértésért...

ITT OLVASHATÓ

"A SZOLGÁLÓLEÁNY MESÉJE": MAGÁRA ISMERT MORVAY PÉTER ÉS A HIT GYÜLEKEZETE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Hajnal Éva
2017.06.24.

Adott egy könyv, amiből számos színházi és filmes bemutatót követően, ezúttal egy amerikai TV-sorozatot készítettek “A szolgálólány meséje” címmel (az eredeti cím: The Handmaid’s Tale). A tízrészes sorozatot a Hulu gyártotta saját produkcióban, Margaret Atwood kanadai írónő azonos című kultuszregénye alapján. Magyarországon jelenleg az HBO GO kínálatában lehet megtekinteni.

A dísztópia a jövőben játszódik, az egykori Egyesült Államok romjain kiépülő totalitárius államban, a mesterségesen létrehozott Gileád Köztársaságban, ahol a környezeti katasztrófák miatt lecsökken azoknak a nőknek a száma, akik reprodukcióra képesek. Ezért a vallási fundamentalista alapokra épített államban szigorú törvényeket vezetnek be a “hagyományos értékek” védelmében és a társadalmi válság megszüntetésére.

A diktatórikus világban a nőknek nem igazán vannak jogaik, azonban a még megtermékenyülésre képeseknek az egyetlen feladatuk az utódnemzés, és hogy szolgálóként dolgozzanak az uralkodó osztály tagjainál. A termékeny nőket szélsőséges és egyben dogmatikus átnevelőközpontokban készítik fel, hogy aztán az uralkodó elitet szolgálva két éven belül teherbe essenek a ház urától. A sztorit a féltékeny, ám gyermekre vágyó feleségek irigy pillantásai és megnyilvánulásai is több szálon gazdagítják.

A történet főszereplője, Offred szolgálólányként a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ugyanis, ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni...

ITT OLVASHATÓ

ADJ EGY FELEST, HOGY OKÁDJAK - HÁNYADÉK EZ AZ EGÉSZ, AHOGYAN EZEK FELEST CSINÁLTAK A A KÉTHARMADOSBÓL!

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2017.06.24.

Arról, hogy miért lett végül is feles a kétharmados, Lázár nem tudott mit mondani. „Ebben nem tudok állást foglalni. Ezt nyilvánvalóan az előterjesztőknek kell mérlegelniük”– mondta.

Még mielőtt azokat idézném, elmondom az én álláspontomat ezzel kapcsolatban. Szerintem a kormány már előre tisztában volt azzal, hogy nem megy át pénteken ez a plakátcirkusz kétharmaddal, ezért a biztonság kedvéért, megalkották a kész átverés csinn-bumm cirkuszát.

Az előterjesztők közül – az alkotmányellenes „lex csicska” ilyetén megoldásának védelmében – a fineszes törvényalkotási bizottság elnöke azzal a parasztvakító érveléssel állt elő, hogy ugyanolyan generális szabályozásról van szó, mint az adótörvények vagy a számviteli törvény: ezek is feles parlamenti többséggel elfogadhatóak, holott érintik a pártok gazdálkodását. Csak hogy itt másról van szó. „Be lehet csempészni a városképvédelmi törvénybe a pártok gazdálkodását érintő szabályokat, de az Alkotmány VIII. cikkelyének 4. bekezdése szerint a pártok gazdálkodására vonatkozó szabályozáson csak kétharmaddal lehet változtatni, feles többséggel nem” – mondják az alkotmányjogászok.

A trükközéssel tegnap egyszerű többség is elegendő volt ennek, az elkövetkező kampány során kiemelkedő jelentőségű plakátcirkusznak törvényerőre emeléséhez. A „trükk”. a T/15329 számú módosító indítvánnyal valamennyi költségvetési szerv számára előírták, hogy csak az előző év listaárain hirdethetnek. Kedvezményekhez közbeszerzési döntés szükséges, hatóság ellenőrizné a plakátokat.

A hatalom megtartásához elengedhetetlen az ellenzék kampánylehetőségeinek további szűkítése. Ez az oka annak, hogy jogászi manőverezéssel felessé, egyszerű többséggel is elfogadhatóvá tették a már említett előterjesztést...

ITT OLVASHATÓ

A KULTÚRÁTOK CSÚCSA, AZ: BIRKAPÖRKÖLTET ZABÁLNI 38 FOKBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.06.25.

...Ilyen a világon nincs, hogy lassan egy kolbásztöltő- és főzőfesztválra, pálinka és sörmaratonra, tetszőleges gasztronómiai bohózatra több miniszter jut, mint sebészorvos, altatóorvos, nővér és ápoló a magasról leszart magyar kórházak bármelyikében. És üvöltik, döngetik a mellüket, hogy nekik ez a kultúra. Ja, az ő kultúrájuk csúcsa és legfontosabb eleme a birka. Meg az ő megfőzése. Az előtte megivott pálinka és az utána küldött pohár borok.

Nem a kibaszott siralmas kórházi koszt javításán dolgoznak, hanem vicceskednek Karcagon a 40 kilós vaslábas mellett, mert nekik ez jelenti a sportot. A karcagi birkapörkölt receptjének bebiflázása az oktatást, az egészségügy meg annyit tesz, hogy aki jól étkezik, az nem lesz beteg, aki meg nem étkezik jól, mert nincs miből, az rohadjon is meg. A pofámról az összes bőr lejön, hogy hol tart ez az ország, amelyet ilyen embernek vezetnek állítólag. Akiknek az ősi, a magyar, a hungarikum, a hagyomány, a népi, a zabálás, a pörkölt, a pálinka, a bor jelentik a kultúrát, miközben minden omlik össze körülöttük.

Ez az ócska hungarikumozás, ez megy. Miközben félanalfabéta alattvalókat bocsát ki az oktatási rendszer, miközben a kórházak bezárnak, mert nincs humánerőforrás, aki gyógyítani tudna, ezek az elvetemültek annak örülnek, hogy birkapörköltet zabálhatnak 38 fokban, mert attól a haza fényre derül. És miközben gyerekek százezrei éheznek és a közösből kell etetni őket, ez az ocsmány pap azzal vicceskedik, hogy aki nem jól étkezik, az beteg lesz. Van még pofájuk fokozni ezt a lánctalpas menetelést? Még meddig?

ITT OLVASHATÓ

A LAKÓKOCSIS ÉLET ÁRNYOLDALAI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Mindenkilaci blog szerzője
2017.06.25.

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei. Ezekkel foglalkozik ma az egyik ajánlott poszt. Aztán kicsit elmélázunk azon, hogy vajon a britek képesek lesznek-e kicsit visszavenni a siker érdekében, végül, de nem utolsósorban (hogy ezt a csodálatos közhelyet is beemeljem ide) megnézzük, mi változik januártól a svájci állampolgárság megszerzése terén.

Kialvatlanság, káosz és kilométerundor – vannak időszakok, amikor ezek jellemzik a furgonlét mindennapjait – ismerte el a Mindenkilaci blog szerzője, és ha elolvassátok az alábbiakat, akkor ti is rájöttök, hogy tud ez az életforma durva lenni.

„A furgonlakólét messze nem merül ki abban, hogy az ablakon kikönyökölve énekled a szánsájnreggit, vagy hogy a kora reggeli napsütésben full mékápban jógázol idilli alpesi tájjal a háttérben, miközben a kutyáid vigyázz fekvésben henyélnek melletted, a férjed pedig mintha csak egy barber shop reklámplakátjáról lépett volna le, a legújabb trend szerint nyírt szakállfrizkóval és spontánul laza, mégis elegáns hipszterszerkóban nyújtja feléd fültől fülig érő mosoly kíséretében a frissen gőzölgő kávét, amit az erdőben szedett gallyakból rakott tűz felett főzött le a maga őrölte arabikából, miután megfejte a milka tehenet. 

Tehát nem, nem csak erről szól. 

Eddig sem árultam zsákbamacskát, nem állítottam, hogy a vándor életmód egy édes-ragacsos vattacukor melyet egy unikornis pottyantott ki szivárványszínű bélgőzök kíséretében, azt is megmutattam, amikor éppen egy konténer mellett reggeliztünk, és azt is, ha egy gusztustalan betonparkolóban találtunk csak szállást, vagy ha éppen 17 órát utaztunk és rostokoltunk a dugóban. 

Barátunk szerint azonban ez sem elég, hogy átjöjjön a lényeg.

Akkor tessék, most elmesélem egy hetünket, melyet elsősorban a kialvatlanság, a lakókocsiban eluralkodó káosz, és legfőképpen a kilométerundor jellemzett. 

Három nap alatt harminchat óra meló, aztán levezetésképpen még négy óra standbontás és pakolás, hogy aztán némi alvás után hazafelé vegyük az irányt. 

Utazásunk oka igazán örömteli, gyermekkori barátnőm kimondja a boldogító igent. Szerencsére erről már hónapokkal korábban értesítettek minket, így tudtunk egyáltalán jelen lenni a nagy napon. Ez is az utazó életmód része, nem igazán tudsz részt venni otthon spontánul szerveződő programokon. 

Még meg sem iramodik a vér az ereimben a reggeli koffeinlöket hatására, de már túl vagyunk az első száz kilométeren. Hasítunk a pályán. Vagyis csak hasítanánk, ha Ernő, a lakókocsink világítása megfelelően működne. De miért is működne megfelelően bármi is egy 42 éves lakókocsin? Néha kihagy az index és a féklámpa, világításról pedig ne is álmodozz! (...)...

ITT OLVASHATÓ

CSÉPLŐ GYURI

YOUTUBE/KLUBRÁDIÓ FILMKLUB
Rendező: Schiffer Pál
Forgatókönyvíró: Schiffer Pál és Kemény István
Operatőr: Andor Tamás
Magyar dokumentum játékfilm, 1978.



A Budapesti Iskola, szociológiai nézőpontú dokumentarista törekvése érvényesül e lírai dokumentum-játékfilmjében. Készültekor, 1978-ban a Balázs Béla Stúdióban virágzott ez az irányzat, melynek egyik vezéralakja éppen Schiffer Pál volt. A fiatal filmesek dokumentumfilmjeikben a kimerült fikciós formákkal szemben a lepusztult valóság vizuális arculatának megragadásával, annak mélyebb összefüggéseit akarták felkutatni, megmutatni. A munkásságáért nemrégiben Pulitzer-díjat kapott Schiffer Pál mindmáig ennek a szemléletnek az elkötelezettje. A cigány kisebbség sorsát, nehéz munkakörülményeit, Szabolcs és Budapest közti ingázását dolgozta fel egyik irányadó, korai művében (Fekete vonat, 1970). Majd hosszú évek kutatásaival járta körül a cigányok iskoláztatásának, lakáshelyzetének, asszimilációjának tematikáját ebben a "tiszta" dokumentumfilmes műfajban (Mit csinálnak a cigánygyerekek?, Faluszéli házak). A Hunniában készült dokumentum-játékfilmje, a Cséplő Gyuri, egy intelligens, ambiciózus cigányfiú fejlődésregénye. Schiffer itt alkalmazta először az ún. szituációs dokumentumfilmezést, ahol az amatőr szereplő saját életének motívumait játszotta el. A két elemit végzett fiú fölkerekedik a putriból, Németfaluból Pestre megy, hogy biztos megélhetést keressen. Becsületesen tanul, dolgozik, végigjárja a kálváriát, akár a városban élő cigányok legtöbbje. A szegénységről és az előítéletekről azonban nem a munkapadok mellett, hanem a téglagyári magyar munkások szűkös "putrijaiban" szerzi tapasztalatait... Végül hazamegy, mert hiányoznak barátai, de rádöbben, hogy már nem tud a régi körülmények között élni.(Port.hu)

ITT NÉZHETŐ MEG

ORBÁN MEGDICSÉRTE HORTHYT - ÉS AKKOR MI VAN?

HUPPA BLOG
Szerző:Széky János
2017.06.25.

...Bethlenről több a vita, én nagyon nagyra tartom, és tény, hogy a XIX. századi, klasszikus liberalizmus szellemében – ahogy lehetett – gazdaságilag talpra állította az országot, annyit engedve át szuverenitásából a Nyugatnak, hogy azért ma Orbánék megköveznék. Csodát nem tudott tenni, de a mindennapi életben lassan békés viszonyok jöttek létre a hisztéria és erőszak évei után, s ha nem jön a világválság, a sokat emlegetett társadalmi ellentétek is alighanem mérséklődtek volna, az új hadba lépés előtti éveknél hamarabb visszaszorult volna a leggyalázatosabb nyomor. Bethlen a háború alatt is tisztességesen politizált. Nem véletlen, hogy míg Horthy büntetlenségét Sztálin érte el, a súlyos beteg Bethlent az első adandó alkalommal Moszkvába hurcolták a szovjetek, nehogy kialakuljon körülötte egy kormányképes jobboldali erő.

Horthyról azonban – a begőzölt tudatlanokat kivéve – leginkább kétféleképpen vélekednek. Az egyik, hogy abszolút gazember volt kezdettől végig. Antiszemitizmusa és demokrácia-ellenessége, de főként a Hitler-szövetség, a hadba lépés, legfőképpen pedig a holokausztban való, legalább passzív közreműködése minden lehetséges érdemét lenullázza. Érdemei tehát nem is lehetnek, ez önelentmondás. Annyit Orbán is tisztán elismer, hogy „kollaborált Magyarország elnyomóival” – és amit most kevesen akartak észrevenni, még a mostani beszédben is emlegeti „Magyarország II. világháborús, gyászos szerepvállalását”. Azaz nem azért nevezi kivételes államférfiúnak Horthyt, mert mást gondol a politikai pályája végső szakaszáról, mint amit szokás vagy politikailag illendő.

A másik fajta megítélés szerint a békeidőszakban közepes vagy jobb volt Horthy teljesítménye – Romsics Ignác nevezetes megfogalmazásában „hármas fölé –, viszont kormányzóságának utolsó évei, de főleg utolsó hónapjai menthetetlenek. Csak éppen az utolsó hónapok, évek nem érvénytelenítik azt a szerepet, amit a Trianonban letaglózott ország talpra állításában játszott. Leginkább azzal, hogy a valóban alkalmas Bethlenre bízta a kormányzást. Kivételes államférfinak azonban még egyetlen józan és becsületes történész sem titulálta.

Orbán még a saját értékelésének is ellentmond azzal, hogy Horthyt Bethlen és Klebelsberg államférfiúi szintjére emeli, pedig semmilyen meggondolt ítélet szerint nincs ott. Akkor miért csinálja?

Hogy foglalkozanak vele, és hogy ezzel foglalkozzanak...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VIKTOR 35 MILLIÁRD FORINTOS PLAKÁTARCA - IGEN, TE IS FIZETTED!

CIVILHETES BLOG
Szerző: civilhetes.net/Magyar Narancs
2017.06.25.



Így fest a miniszterelnök, ha a fideszes agymenésekből állítják össze a fizimiskáját. - írja a MagyarNarancs.

A teljes bohózattá fajuló plakáttörvény körüli cécó pénteki lezárásakor a korrupciókutatással is foglalkozó K-Monitor közölt egy összeállítást arról, hogy eddig nagyjából mennyit költhetett a magyar kormány különböző propagandaakciókra. Összesítésükben a Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda lakossági tájékoztató kampányai szerepelnek, illetve a nemzeti konzultációk a 2012-es gazdasági konzultációtól kezdődően. Ezek alapján

18 kampányra az adófizetők pénzéből eddig 34,8 milliárd forintot herdált el a magyar kormány...

ITT OLVASHATÓ

DIKTAT VAGY UKÁZ? - A LEX CEU SORSÁRÓL

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Hanák Péter
2017.06.25.

A baráti beadvány látszólag megkönnyíti az alkotmánybírák dolgát. Ha történetesen maguk is osztanák, akár csekély részben, az indítvány vagy a baráti beadvány következtetéseit, akkor talán könnyebb lehet ezen nevek és – túlzás nélkül mondhatom – lehengerlő érvek mögé bújniuk. Nevén nevezni a Törvény formájába bújt diktátumot és azt mint alkotmányellenes terméket megsemmisíteni. Mert vajon miért menne szembe a „taláros testület” az ország eminens szakértői és jogtudós krémjének krémje által írt egyértelmű következtetésekkel? Nem kizárt persze, sőt, nagyon is valószínű, hogy a NER rendszerébe maga is belesimulva, a Soros György ellen indított szent háború zajában, az Alkotmánybíróság nem csekély többsége a beadvány olvastán inkább arra a következtetésre jut, hogy ilyen barát mellett minek és kinek kell itt ellenség.

Kedves Barátaim! Bizonyára értesültetek arról, hogy négy kiváló jogtudós-professzor a napokban baráti beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz a lex CEU-ként megismert törvénymódosítás alkotmányellenességének megállapítása érdekében. A beadványban tárgyszerű és meggyőző érvelést olvashatnak a téma jogi hátterét alaposan ismerő címzettek. Fontos megszólalás ez a beadvány, érveinek és konklúzióinak súlya van. Ha még volnának barátaim az Alkotmánybíróságnak otthont adó Donáti utcai épületben, és azért remélem, hogy csekély számban még vannak, akkor ti bizonyára behatóan olvastátok ezt az amicus curiae beadványt. Az ilyen beadványok arra szolgálnak, hogy a bíróság barátjaként érveljenek a szemügyre vett jogszabály alkotmányellenessége vagy történetesen alkotmányossága mellett. Rámutassanak egy már elbírálás alatt álló indítvány meggyőző vagy éppen gyenge pontjaira. Most a parlamenti ellenzéki képviselők – a lex CEU megsemmisítését kérő – igen színvonalas és alaposan érvelő indítványát támogatják Sólyom László és Lévay Miklós korábbi alkotmánybírák, Szente Zoltán és Jakab András professzorok. Ne feledjük, olyan országban élünk, ahol a nevek, címek és rangok számítanak. Ez akkor is így van, ha olykor, mint ebben az esetben, az is előfordul, hogy a névhez, ranghoz és címhez méltó intellektus és kellő erudíció párosul. Azt se feledjük, hogy ebben az országban az egyébként találó szavak, így a szóban forgó törvénymódosítás lexként történő megnevezése, a közvélemény mérhetetlen jóindulatát tükrözik. Mert amit ebben az esetben „lex”-nek nevezünk, arról mind az indítvány, mind az amicus curiae beadvány alapján meglehetősen egyértelműen láthatjuk, hogy európai értelemben nem törvényről van szó, hanem a magyar jogalkotás ezen terméke egyszerűen csak a diktat vagy az ukáz megjelöléssel írható le. Lehet választani.

A baráti beadvány látszólag megkönnyíti az alkotmánybírák dolgát. Ha történetesen maguk is osztanák, akár csekély részben, az indítvány vagy a baráti beadvány következtetéseit, akkor talán könnyebb lehet ezen nevek és – túlzás nélkül mondhatom – lehengerlő érvek mögé bújniuk. Nevén nevezni a törvény formájába bújt diktátumot és azt mint alkotmányellenes terméket megsemmisíteni. Mert vajon miért menne szembe a „taláros testület” az ország eminens szakértői és jogtudós krémjének krémje által írt egyértelmű következtetésekkel? Nem kizárt persze, sőt, nagyon is valószínű, hogy a NER rendszerébe maga is belesimulva, a Soros György ellen indított szent háború zajában, az Alkotmánybíróság nem csekély többsége a beadvány olvastán inkább arra a következtetésre jut, hogy ilyen barát mellett minek és kinek kell itt ellenség. Most miért hoznak bennünket ilyen kínos helyzetbe? Nos, az ilyesféle asszociáció (vagy inszinuáció) elkerülése érdekében én a lex CEU kapcsán már nem fogalmazok meg baráti beadványt, hiszen a korábbiak egyértelműen kudarcot vallottak. A polgári törvénykönyv első nekifutását 2010-ben elgáncsoló döntés előtt tett beadványomról az idők során, baráti módon, tehát sub rosa, csak annyit hallottam, hogy e tárgyban szép lehettem, de okos nem. A devizahitelezési mentőcsomagról szóló beadványom nem talált értő fülekre, egy szólásszabadság tárgyában készített baráti beadványom pedig immáron két éve porosodik a polcokon. Ebben az írásban inkább arra vállalkoznék, hogy azon barátaim számára világítsam meg a helyzetet, akik nem kellően komfortosan mozognak a paragrafusok erdejében és az alaptörvényszöveghez szorosan kapcsolódó beadványok érvelésében. Szóval egyszerű magyar nyelven kívánom megírni, hogy mi zajlik itt, így jobb, ha a diktat és az ukáz szavak használatát is mellőzöm...

ITT OLVASHATÓ

CSALÁDI KÖR

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.06.25.

Nem elég az ember gyerekének a tíz, duci kis ujja, hogy megszámolja, összeadja, kivonja és szorozgassa azt a tengernyi jót, amit pártunk érette tesz, de legfőképp helyette gondol. Főleg a szexuális életében, és ezen belül is a szent családi tűzhely kapcsán, amely totem az alfája meg az omegája annak a szuszakolós vágynak, hogy a polgártársnők bugyogójában, valamint a keményen dolgozó kisember vonalkódos gatyájában turkáljanak könyékig, hogy tele legyen szülve az ország leendő elsőáldozó kisdedekkel. De azt hiszem, hogy cseszhetik, mégpedig többféle okból.

Két napja láttam egy tanulmányt, igaz, a hanyatló nyugattól, hogy Kelet-Európa homo sapiens állománya vészesen fogy. Olyannyira, hogy bár lángoktól öleltünk még csak nem is az élmezőnyben szerepel a listán, de a jövendölések szerint csak hatmilliónyian leszünk az évszázad végére, ami időt bár rohadt sokan nem érünk meg, de mégis csak itt van. És ezen nem segít a kettőegészegyes szaporodási ráta, amely bűvös számot egyetlenünk a partedlije fölött, és a pörküttre ráhajolva kigondolt a lakótelepi kifőzdében, hogy aztán Rétvári Bence, az ország mókamestere egészen különös dolgokat hozzon ki belőle.

A lényege az egésznek, hogy az ország erős és büszke, ráadásul jobban is teljesít, mert, mint nyilatkozta, „jelenleg úgy tűnik, mintha a nyugat-európai országok nem bíznának saját családjaikban, fiataljaikban… ezért a demográfiai helyzetet külső forrásból akarják megoldani”. Magyarán, nem tudnak azok már toszni se tisztességesen, szemben ugye a keménytökű magyar legényekkel. Azt is delirálta, hogy „az unióban olyan irányú próbálkozás van, hogy átírják az egyes országokban a természetes együttélési formákat. Ezeket a több évezredes természetes fogalmakat, vagyis, a férfi-nő együttélését azonban nem megváltoztatni kell, hanem tisztelni és támogatni”.

Ebből az jön le a vasvellára támaszkodó értő nagyközönség számára, hogy Brüsszelben a nagyhasú kapitalisták kirángatják a jobb sorsra érdemes fiatal kanok farkát a vaginákból, és a Soros segge felé terelik. Rétvári azonban nem csak szexológus, hanem történész is egyben, mert azt is tudja, hogy ez az egész a gyarmatosítás miatt van így, és most már tényleg nem lehet tudni, ez hogyan jött ki neki. Talán úgy, hogy a nyugat Szodomává válásának okai közt föllelte még a különböző miniszterelnökök személyes családi viszonyait is, és ez nem vicc, bármennyire iszonytató egy baromság. Ellenben logikus hivatkozás, mert pár napja még Szent László példás családi élete volt az etalon...

ITT OLVASHATÓ