Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.06.20.
A várható élettartam mutatja meg talán a legjobban, miről is van szó: a gazdaságilag az országos átlagtól elmaradó észak-magyarországi régióban a férfiak átlagosan 7, a nők pedig 8 évvel hamarabb halnak meg, mint Közép-Magyarországon. Még ennél is beszédesebb, hogy egy alapfokú végzettségű férfi 12, egy ugyanilyen végzettségű nő 5,6 évvel él rövidebb ideig, mint egy felsőfokú végzettségű, azonos nemű honfitársa.
Tehát az, hogy az ország melyik részén él valaki, nagyban befolyásolja, hogy meddig él – mint ahogy az sem mindegy, hogy milyen végzettséggel (s így milyen életpályával) bír valaki. Egy Borsod megyei közmunkás és egy fővárosi értelmiségi kilátásai közt Kínányi szakadék tátong.
Az okok is beszédesek. Kezdjük az ellátórendszer hiányosságaival: a leszakadó térségekben jóval nagyobb a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok aránya, mint mondjuk a fővárosban. 440 ezer embernek nincs jelenleg állandó háziorvosa az országban, a legrosszabb helyzetben az olyan megyék vannak, mint például Nógrád, Borsod és Békés megye. Vagyis az első lépés a gyógyulás, vagy egyáltalán a betegség felismerése felé megugorhatatlan probléma az elnéptelenedő falvakban, „a végeken”, a legkiszolgáltatottabb térségekben.
Ugyanez a probléma egy másik megközelítésből: míg egy hátrányos helyzetű településen, az ország keleti részén a mentő csak az esetek alig több mint felében ér ki a beteghez 15 perc alatt, addig a jelentősen jobb helyzetben lévő nyugati megyékben 85 százalék körüli ez az arány – nem is beszélve Budapestről, ahol az esetek 92 százalékában időben jön a segítség.
De az ellátórendszer hiányosságait a várólisták hosszán is érdemes lemérni: míg az országos átlag 53 nap, addig a Dél-Dunántúlon ennek több mint a dupláját, 110 napot, Közép-Magyarországon viszont csupán 31 napot kell várni.
És hogy ne csak a területi megosztottságra koncentráljuk, érdemes megnézni, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek hogyan határozzák meg azt is, kinek milyen esélyei vannak az életben maradásra. A legbeszédesebb adat talán az, hogy míg a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók közel 7 százaléka azért nem vett igénybe valamilyen számára szükséges egészségügyi ellátást, mert az túl drága, addig a legfelső jövedelmi ötödben ez az indok az esetek alig 0,2 százalékában játszott szerepet a kezelés elmaradásában.
Egy roma 2,2-szer kevesebb alkalommal jutott hozzá a számára szükséges egészségügyi ellátáshoz, mint egy nem roma. Hasonló arányú a különbség az alapfokú és felsőfokú végzettségűek közt, a legszegényebbek és a leggazdagabbak közti különbség pedig közel négyszeres!...
