Szerző: Hont András
2017.06.10.
Szerintem ki lehet kapni Andorrától.
Ki lehet kapni a Csatornaszamos MgTSZ ificsapatától is. Vagy bárki mástól. Ez ugyanis egy játék. Egy játékban a gyengébb néha elveri az erősebbet. Ez néha igen kellemetlen, vagy úgy mondjam: a világ előtt ciki. Ahogy ciki volt a Manchester Unitednek kikapnia a Zalaegerszegi TE-től, pedig a két csapat között nagyobb tudás- és anyagi háttérbéli különbség volt, mint a tegnap pályára lépő két válogatott között.
Az igazi ciki azonban nem ez. Ami miatt valóban szégyellni kéne magunkat a világ előtt az az, hogy időről időre ráengedünk mit sem sejtő európai városokra néhány száz elborult neandervölgyit náci tetkóval vonulni Marseille-ben, kedélyesen buzizni Lisszabonban, borogatni Bukarestben. Ott kéne őket felejteni valahol, hozzanak létre számukra egy no-go zónát vagy egy állatkertet.
De nyilván hazánk nem mondhat le varázsos személyiségükről, értékes szolgálataikról. A lelátói lumpenek a rendszer Zsil-völgyi bányászai, kellenek ők a pártszékházak elé, a választási irodához és vadászni CEU-kitűzős fiatalokat az éjszakában. Mindemellett ők jelenítik meg leginkább azt a lelki működést, amely a NER egészére jellemző, és amely már a Kádár- és Rákosi-rendszert is áthatotta: 11 vadidegen férfi produkciója teremti meg a személyes önbecsülést, az egyéni és kollektív kiválóságot, a büszkeség érzését. A fekete pólós harcosokból – akik társadalmilag olyan hasznos tevékenységet látnak el, mint például a karlendítés, a fejvörösítés és más hasonlók – nem egyszerűen a szurkolói elkeseredés, düh tör elő (ami érthető lenne, ha valakit magával ragad a játék), hanem az afeletti csalódás, hogy most nem érezhetik magukat különbnek más népek fiainál, és nem tudják felsőbbrendűségük teljes tudatában ordibálni, hogy ledarálnak minden román csecsemőt. Ezért üvöltik a magyar csapatnak, hogy vegyétek le a mezt, és ez csal könnyeket Dzsudzsák szemébe.
Emiatt éppenséggel nem kéne sírnia – más okból lehet. Az ugyanis valóban elmondhatatlanul kínos, hogy civilben recepciós, tanár meg műszerész hobbifocisták verik azokat, akik a futballból élnek, és elvben nincs más dolguk, mint a lehető legjobban fölkészülni a következő mérkőzésre.
De hát ez már így volt tavalyelőtt is. Csak akkor a villanyszerelőkből, bankárokból és börtönőrökből álló – kulcsjátékosait nélkülöző – feröeri csapatot sikerült hazai pályán kínnal, keservvel lenyomni, ami után kitört az össznépi hurrá, s ha bátorkodtam megjegyezni, hogy itt Feröerről van szó, akkor jött a magát kommentelőből átképző autodidakta szakértő, hogy kioktasson: napjaink futballjában minden győzelem értékes, a fejlődés egyértelmű, és aki nem képes a győzelmet a nándorfehérvári diadallal azonos szinten kezelni, az válasszon más országot magának stb. Innen jutottunk el oda, hogy
na ugye...
