MACRON LEGYŐZTE LE PENT, Ő AZ ÚJ FRANCIA ELNÖK

INDEX.HU
Szerző: IVAND
2017.05.07.

Emmanuel Macron Franciaország új elnöke, miután 65,5 százalékkal legyőzi a 34,5 százalékra jósolt Marine Le Pent, derült ki a Kantar Sofres-Onepoint exit polljából. Az Ipsos/Sopra Steria becslése is hasonló eredményt jelez előre, 65,1 százalékot jósol Macronnak, és 35,9 százalékot Le Pennek.

Le Pen telefonon már elismerte vereségét, és gratulált Macronnak. A centrista mozgalmát egy éve létrehozó Macron május 14-ig hivatalosan is átveszi az elnökséget a leköszönő François Hollande-tól, és 39 évesen ő lett Franciaország legfiatalabb elnöke.

A szavazatokat még csak most kezdték számolni, de a becslések az első forduló után is meglehetősen pontosan jelezték a későbbi végeredményt. Az előzetes felmérések is végig azt mutatták, hogy Macron magabiztosan fog nyerni Le Pen ellen, és az utolsó pollok is 61-62 százalékos győzelmet jósoltak a centrista jelöltnek...

ITT OLVASHATÓ

KONFLIKTUSOK, VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉSEK?

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.05.07.

Sok civil szervezet segít a terepen. Nem egyszerű ez, mert azok, akiken segíteni szeretnénk, a társadalom perifériájára szorultak, a megítélésük helyileg általában nem pozitív, és a problémák, amelyek hozzájuk kapcsolódnak, az állami rendszer sikerorientált elvárás-rendszerében nehezen kommunikálhatók.

Szóval, több ponton kell küzdeni. Velük is, akiken segíteni szeretnénk, a változások szükségességéről való meggyőzés, a saját belső motiváció kiépítése, a könnyebb pénzszerzést kínáló bűnözés és a napi erőfeszítést kívánó legális munka közti döntések megértetése nehéz, embert próbáló feladat.

Aztán ott van a helyi társadalmi közeg. Azok, akik nem értik az átörökített szocializációt, és úgy vélik, semmiféle segítséget nem érdemelnek azok, akik másképp élnek, mint ők. És haragszanak, mert nekik is jól jönne a segítség, hiszen ők bizonyítottan akarnának jobbat, többet, és tesznek is érte, mégis, a segítők azok felé fordulnak, akik láthatóan nem akarnak tenni semmit, akikkel mindenkinek csak a baja van, akik csak kérni tudnak. Ezt igazságtalanságnak élik meg, és folyamatosan gerjesztik a negatív hangulatot a segítők ellen (is) a közösségben.

Az ő hatásuk pedig begyűrűzik az intézményrendszerbe is. Ami amúgy sincs toppon, hiszen a hatósági eszközök adják az egyetlen tárházát annak, amivel valamilyen eredményt tudnak felmutatni, a büntetés, a fenyegetés, amiben nehéz pozitív hatásokról, meggyőzésről, prevencióról, emberségről beszélni. Ráadásul működik is, mert a megélhetés alapjait fenyegető hivatali eljárások hatására átmenetileg engedelmessé válnak a renitensek, vagy elkotródnak a faluból, ami pedig az adott település szempontjából üdvözítő. Az pedig, hogy a probléma csak odébb költözik, az legyen annak az önkormányzatnak a gondja, ahol megjelennek.

Ám tartós változást a hatósági módszerek nem hoznak, mert hiányzik belőlük a fejlesztés, azok csak külső nyomások maradnak, de belül nem változik semmi. És amint lehet, újra visszaáll minden, és kezdődik elölről az egész.

Hogyan lehet itt segíteni? A helyi rendszer nem ismeri fel a segítő civil szervezet szerepét, hiszen azt látja, hogy „azokkal” van, akikkel neki folyamatos konfliktusa van, akiket jobb esetben nem szeret, sőt, inkább gyűlöl. Azonosítja őket azokkal, akikért dolgoznak. Szembehelyezkedik velük, és innen már nem érdekli semmi, csak az, hogy kiszorítsa őket onnan, ahol vannak. De ez nem megy egyszerűen, mert míg a „célcsoportra” elég simán nyomást gyakorolni, a segítő szervezet tanult emberekből áll, akik konyítanak valamit az alapjogokhoz, kiterjedt kapcsolatrendszerük van, a médiában is, akik, velük ellentétben nem a problémák eltussolásában, hanem a megoldásában érdekeltek, ehhez stratégiát gyártanak, és forrást is keresnek.

Csak ront a helyzeten, ha a szervezet még eredményeket is fel tud mutatni. Ha pl. szeretik őket a halmozottan hátrányos helyzetű cigánygyerekek, örömmel és önként mennek a tanodába, és a szülők is partneri viszonyban dolgoznak velük. Ez csak tovább dühíti a kiégett pedagógust az iskolában, aki sikertelen velük, próbálja hát megakasztani az elindult pozitív folyamatokat, pusztán csak azért, mert neki nem megy, és ezért frusztrált, gyűlölködő lesz. Vagy, ha a családgondozó orra alá dörgölik a kliensek, hogy ők semmit sem segítenek, bezzeg a civil szervezet, az tud megoldást, az valós segítséget ad. A példák folytathatók az intézményrendszer minden elemében...

ITT OLVASHATÓ

TÓTA W.: A SOROS GYÖRGY ÁLTAL MEGGYILKOLT ANYÁK NAPJA

HVG.HU - NYÜZSI
Szerző: Tóta W. Árpád
2017.05.06.

...Hülyíts és uralkodj

Szóval a kormányzás – mert hiszen mindezek a támadások azt hivatottak helyettesíteni – már bevallottan és célzottan a lehető legsötétebb, az egyes szavak jelentését éppenhogy felfogó idiótákat célozza. Egyetlen céljuk maradt: megtartani vagy kitenyészteni annyi sült hülyét, amennyivel hatalmon lehet maradni. Az aljának talán elég ez a teljesítmény. Senki más nem számít.

Nem fontos a prüszkölve és nyíltan kihátráló értelmiség, a sajátjuk sem. Inkább kitalálják, hogy értelmiség nincs is, sőt az a bolond, aki fennakad ilyen kis trükkökön. Nem fontos a nemzetközi közvélemény. Aki szót emel, az Soros kottájából játszik, és migránsokat akar betelepíteni. Azzal a hátsó szándékkal taníttat például szegény gyerekeket, vagy áll ki agyonvert fogyatékosokért, hogy ezzel iszlamizálhatja Magyarországot. És a kör bezárult: az ellenség egyre erősebb, már a Vatikánba is betette a kezét, az Európai Uniót és Amerikát is ő irányítja, és ő dobálja festékkel a békés csecsen kisebbséget. Amikor nem éppen az anyját öli. Tényleg, olyat nem lehetne, hogy Soros támogatta a klónozást, hogy újra és újra megölhesse saját anyját?

Van persze egy harmadik csoport. A szégyentelenek. A lekötelezettek, akik tudják jól, hogy érdemtelenül vannak a helyükön, és ennek az az ára, hogy visszanyeljék a hányást akkor is, amikor már öklendeznek. De ez csupán pár tízezer, köztük néhány bőven vágósúlyba érkezett disznó. Csak az ő felsőruházatukból elég pénzt lehetne kirázni ahhoz, hogy Magyarországnak érezhetően jobb legyen. De persze maga az ütemes rázogatás látványa is javíthat a közhangulaton. Na pont ezt szeretnék elkerülni.

Marad-e elég idióta egy tömbben, hogy legyőzzék mindazokat, akiknek ez kevés? Ez az új árokásás: szembefordítani az ország leglecsúszottabb, legostobább, emlékezet nélküli rászorulóit mindenki mással, akinek még úgy-ahogy működik az agya.

Eközben magyar anyák tízezrei kullognak kiszolgáltatottan, innen-onnan összespórolt pénzecskével a kispárnában, szülni. És rettegnek, hogy nem lesz elég az ajándék, hogy ha elég lesz, az is miféle szolgáltatással jár, és hogyan élik túl. Hogyan éli túl majd a gyerek, ha beteg; ha tehetséges, de nincs pénz taníttatni, vagy ha segítség kell neki, ha diszlexiás, vagy bármi. Lesz-e hulla a kórház vécéjében, vagy éppen én leszek az? És mi lesz, ha lelép a gyerek apja, vagy ha beüt valami komoly betegség? Számíthat bármilyen segítségre az, akinek bajszán nem billeg morzsa?

A szégyentelenek és az idióták kisebbségi szövetsége tartja fenn ezt a szellemi és anyagi nyomort. Ha az ország nem képes kicsavarni a kezükből a döntést, akkor már csak a szégyen és az elhülyülés közül választhat. Gondoljátok meg, proletárok. És gondoljátok meg, anyák.

ITT OLVASHATÓ

A SZEGÉNY NŐK KÜZDELMÉT IS ÜNNEPELJÜK MEG ANYÁK NAPJÁN!

A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: AVM
2017.05.07.

Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük – de van-e mit ünnepelnie ilyenkor azoknak az anyáknak, akik lakhatási szegénységben élnek? A szegénységben élő anyák hiába küzdenek azért, hogy egyben tartsák a családot, elismerés helyett fenyegetésre, segítség helyett pedig sokszor a gyermekek kiemelésére számíthatnak, annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint az állam nem választhatná el őket gyermekeiktől csak azért, mert szegények.

A Város Mindenkié, a Társaság a Szabadságjogokért és az Utcajogász Egyesület évek óta azért küzd, hogy gyerekeket kizárólag anyagi okokból ne emeljenek ki családjukból, és fenyegetés helyett nyújtson érdemi segítséget az ellátórendszer az érintett szülőknek. Tavaly a két szervezet közös workshopot szervezett érintett családoknak. A műhelyről és a családok szegénység miatti szétszakításáról a helyszínen rövid dokumentumfilm készült. Ebben a filmben három olyan édesanya történetét ismerhetik meg, akik évek óta keményen küzdenek azért, hogy gyermekeikkel együtt maradhassanak, illetve hogy újra együtt élhessenek...

ITT OLVASHATÓ

AZ ANYASÁG STÁCIÓI ÉS MEGÉLÉSEI

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2017.05.07.

Micsoda időzítés! Miközben fogalmaztam anyák napi posztomat, a keresztlányom megszülte harmadik gyermekét, Marcit. Úgyhogy ezt az írást nekik ajánlom! Egy új élet születése mindig csoda, nagy öröm és ha várják, tervezték, akkor különösen nagy szerencse annak, aki a részese. Tudjuk, hogy nem lehet megúszni a nehéz helyzeteket, a bajokat nem lehet mindig elkerülni, de ha van egy stabil hátterünk, családunk, az segít átvészelni még a legnagyobb krízishelyzeteket is.

Ezt sokan megtapasztaltuk, ők is, de mennyire! Ettől vagyunk, ettől lettünk azok akik, és ettől olyan izgalmas az életünk. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk és kaphatunk, az maga az ÉLET! Szóval Marci, aki ma hajnalban 1-kor láttad meg a napvilágot (pontosabban a szülőszoba világát), azt kívánom neked, élj boldog és eseménydús, értékes életet, vedd ügyesen az akadályokat, tanulj belőlük! De főleg azt kívánom, hogy sok szeretetben legyen részed oda és vissza! Ez utóbbiban már most látom, hogy jó esélyekkel áldott meg a sors, az Isten.

A kérdés, ami a téma kapcsán megfogalmazódott bennem az, hogy mit is kaptunk az anyánktól az életünkön felül? Mennyiben köszönhetjük neki a sikereinket, a kudarcainkat? Hogyan biztosíthatjuk mi szülők a gyerekeink számára a boldog életet? Mennyire a mi személyes felelősségünk, mennyiben múlik rajtunk és őrajtuk?

Kepes András a Világkép című könyvében ezt a kérdést így válaszolta meg:

„Én annak a bölcsességnek a híve vagyok, mely szerint légy olyan szülő, amilyenre gyerekkorodban vágytál. És szeresd a gyerekedet olyannak, amilyen, akkor olyan lesz, amilyennek szeretnéd.”

De ugyanezt a mintát, logikát követném, illetve javasolnám a szüleink, anyáink felé is: légy olyan gyereke a szüleidnek, amilyennek szeretnéd, hogy majd a te gyerekeid legyenek veled. Mert ki más lenne a minta számukra? Persze látok én is olyan példákat, amelyeket nem lenne jó követni, de ott sem mindegy, hogyan kommunikálják a dolgokat akár a szülők, akár a gyerekek felé...

ITT OLVASHATÓ

NO, EZT KELLENE ÜGYESEN MEGMAGYARÁZNIA VALAKINEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2017.05.06.

...Így fest egy babadoboz finn módra. Ha sikerül megtudni, mit rejt majd az az 1500 nagyértékű csomag, feltétlenül be fogunk arról is számolni. Haladjunk tovább.

Novák Katalin – akit én sok minden más mellett a matek tudásáért és a felkészültségéért is tisztelek igen nagyon – azt mondja, hogy tavaly 93 100 gyerek született Magyarországon, ez a szám 2009 óta nem volt ilyen magas. És mennyire igaza van neki! Ugyanis például 2009-ben 96 442 baba született (a gazdasági válság csúcspontján járunk), az azt megelőző években, 2004-ig visszamenőleg:

95 137 - 97 496 - 99 871 - 97 613 - 99 149

Ezek a KSH hivatalos adatai. Innen nézve nem olyan biztos, hogy van okunk ünnepelni az elmúlt hét év kormányzásának gyümölcsét. Sőt – bár nem szeretném elrontani Novák Katalin frenetikus hangulatát, hoztam még valamit, szintén a KSH hivatalos oldaláról. ITT a link a statisztikához, én kimásolok belőle néhány mondatot.

„ A halálozások számának tavaly szeptember óta tartó emelkedése tovább folytatódott. 2017. január–februárban 26 970-en vesztették életüket, ami nagymértékű, 21%-os emelkedést, számszerűen 4658-cal több elhunytat jelent az egy évvel korábbihoz képest. 1999 óta ez a legmagasabb első kéthavi halálozási érték. A szökőnaphatást figyelembe véve az elhunytak számának emelkedése még jelentősebb mértékű, 23% volt. Ezen belül januárban 25, februárban pedig 20%-kal többen vesztették életüket, mint az előző év azonos hónapjában. A 2017. év eleji jelentős halálozási többlet hátterében – a két évvel ezelőtti folyamatokhoz hasonlóan – most is a tetőző influenzajárvány állhatott.

A halálozások számának jelentős emelkedése, valamint a születések csökkenése következtében a természetes fogyás a 2016. január–februári 7409-cel szemben 2017 első két hónapjában 12 388 fő volt, ami 67%-os növekedést jelent.”

No, ezt kellene ügyesen megmagyaráznia valakinek. Mert szerintem influenzajárvány eddig is volt, sőt, van ellene védőoltás, ami 1999-ben még nem volt. Mégis ennyi a halott és egyre több. Lehetséges, hogy az egészségügy területén is érdemes lenne szétnézni, mindjárt a nagy melldöngetést követően?

A Jóisten adománya, a család apából, anyából és gyerekekből álló ősi közössége, ami régebbi a politikánál, de most mégis a politikának kell beemelnie a közgondolkodásba és a közbeszédbe, talán ráér majd akkor, amikor annyira jól áll az ország, hogy lesz időnk hülyeségeket hallgatni.

Még annyit a üzennék Aradszki Andrásnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiaügyért felelős államtitkárának (hogy jön ide az energiaügy egyébként?), hogy NEM a Jóisten kegyelméből tudják gondozni a szülők a gyerekeket és a gyerekek idősödő szüleiket, hanem azért, mert sokszor emberfeletti áldozatokat hoznak, miközben a kormánytól ehhez semmiféle segítséget nem kapnak.

Pápuszi.

ITT OLVASHATÓ

GYENGE, EGYMÁST HARAPDÁLÓ BOLHÁS KUTYÁK GYÜLEKEZETE, MEGKORONÁZVA NÉMETH SZILÁRDDAL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.05.07.

Itt az új világ! Végre valóban kitört a demokrácia, szabadsága van a szólásnak, nem kell tovább bohóckodni, udvariaskodni, szőr mentén simogatni Németh Szilárd mohos hátát. Ki lehet, sőt, ki kell mondani azt, amit gondol az ember. Igaz, hogy mi a Szalonnánál eddig is ezt tettük, meg is kaptuk a magunkét a nem kormánypárti sajtótól is. A 444.hu éppen úgy magasra tartott orral ballibbayerzsoltozta le a portálunkat, mint sokan mások. Egészségükre.

Mostanra sikerült olyan mélyre ásnia a kormánypártnak, hogy Németh Szilárd lett az erkölcsi mércéjük. Ezt meg az ő egészségükre kívánjuk. Jelenleg ott tartunk, hogy már jóformán fel sem kapjuk a fejünket a sötétbunkó megmondóemberek egetverő faszságaira, mert megszoktuk. Igaz, hogy egy olyan kormánypárt esetében, ahol Kövér László viszi a szellem csodalámpását, ahol Kovács Zoltánnak fogalma sincs, milyen diplomát sikerült szereznie, ahol a miniszterek elnöke a legalja kocsmai színvonalon árulózik és buzizik a parlamentben, miközben ahhoz is beszari, hogy emberek közé menjen, hogy bárkivel vitázzon, hogy válaszoljon bármilyen kérdésre, ahol elfogadott dolog lett, hogy az ország vezetője szemrebbenés nélkül belehazudik az emberek arcába és a közpénzekkel kitapétázott propagandagépezet ebben teljes erőből támogatja, ott nincs min csodálkozni.

Itt tartunk most, Németh Szilárd dönti el, hogy kicsoda az újságíró és ki nem az. A 444.hu munkatársai nem azok, hanem Soros György katonái, provokátorok és ügynökök. Mindenki nyugodjon meg, mert lesz ez még sokkal durvább is.

Az a rossz hír, hogy kurvára nem a Fidesz és nem Németh Szilárd itt a hunyó.

Én csak azt tudom javasolni a nem kormánypárti médiának, sajtónak, publicistának, bloggernek és mindenkinek, akinek a hangja így-úgy még eljut néhány, vagy sok emberhez: csak így tovább! Egytől egyig mindenki nevezze ki magát erkölcsi mércének, szent borzadállyal huhogjon minden csúnya szó hallatán, kérje ki magának, hogy ő aztán az életben nem fog össze senkivel (amúgy a fasz se kérte soha, hogy bárki bárkivel összefogjon), hanem elegánsan – vagy éppen a péniszirigységtől lúdbőrösen – emelje magasra a nem tudom mit, amit magasra szokott emelgetni a maga kis barlangjában.

Sőt, kimondottan hatékony, ha nem csak egymást szapuljuk, hanem egymás olvasótáborát is. Igaz ugyan, hogy egy ivarérett, normális ember különösebb agykárosodás nélkül képes akár több portált, blogot, akármit is rendszeresen olvasni és végül összerakni a saját véleményét – ebből eredően komoly átfedések vannak az olvasótáborokon belül -, de feltétlenül az a nagyon remek, ha besegítünk a Németh Szilárdoknak...

ITT OLVASHATÓ

A NÖVÉNYEK JOGAI

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2017.05.06.

„Nem a szabadsággal van a baj, hanem hogyha már az emberek jogait már a homoszexuális kisebbségnek meg mindenkinek a jogait kit... akkor jöhetnek az állatok. Vagy a növények. Azoknak is adjunk jogokat.” (Kiszelly Zoltán, magyar politológus egészen eredeti megfogalmazása)

Milyen világot szeretne látni maga körül Kiszelly polgártárs? Olvas-e a Magyar Időkön kívül más sajtóterméket? Látott-e már tavasszal virágzó lejtősztyepprétet? Nincsenek ennek az embernek olyan kollégái, akik időnként rászólnának, vagy legalább jó alaposan felpofoznák? Ki finanszírozza az illető polgári jólétében eltöltött éveit? És vajon mi akadályozta meg őt abban, hogy felnőtt korára megtanuljon magyarul beszélni?

Valóban nem a szabadsággal van a baj, hanem azzal, hogy azt Magyarországon a Fidesz-KDNP porciózza ki, gondosan mérlegelve, kit, mikor, mennyi illet meg belőle. A gazdasági hedonista, Mészáros Lőrinc például a jelenlegi rendszerben kiemelt jogokat élvez.

A parázna homoszexuálisok mellett Kiszelly politológus nyugodtan megemlíthette volna a nőket is. Néha egészen furcsán viselkednek, biológia felépítésük eltér az etalontól, azaz a fehér bőrű férfiakétól, saját véleményük van és egészen felháborító módon még szavazhatnak is. Minden jel arra mutat, hogy világuralomra törnek, és egész nap a férfiak leigázásán jár az eszük. Ez utóbbiban lehet némi igazság.

A Kiszelly-féle elmés gondolatok közhírré tétele után normális társadalmi környezetben a derék politológus másnap már szabadon keresgélhetne a munkaerőpiacon, vajon akad-e ott számára valami érdekes. Ez a dörzsölt szélhámos ebben a keresztény-konzervatívnak hazudott országban azonban rengeteg pénzt kap szimpla uszításért. Polgári társadalmakban főműsoridőben fasiszta eszméket még rossz magyarsággal sem illik terjeszteni.

Egy politológustól joggal lenne elvárható az, hogy zsebeinek alapos teletömésén kívül, néha ökológiai problémák és azoknak társadalmi kihatásai is foglalkoztassák az elméjét. Régóta túlhaladott már az az eszme, miszerint mi, az emberek, jobban mondva a fehér bőrű, heteroszexuális férfiak lennénk a Föld urai. Az, hogy bátran kizsákmányoljuk a bolygó erőforrásait, káros tevékenységünkkel fajok tömeges pusztulását okozzuk, valamint bátran nekiesünk az ökoszisztéma egyensúlyának felborításának, nem jelenti azt, hogy az emberiség pályafutása ne lenne csupán múló kellemetlenség a sejtéseink szerint 4 milliárd éves földi élet történetében.

Kiszelly politológus gondolkodása pár évtizeddel el van maradva. Az állatoknak és a növényeknek ugyanis vannak jogaik. Más kérdés az, hogy az emberek ezt milyen mértékben veszik figyelembe. Jelenlegi hozzáállásunk a különböző természetvédelmi egyezményekhez meglehetősen siralmas...

ITT OLVASHATÓ

ANYÁK NAPJÁN...

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Tabunyitogató
2017.05.07.

Köszöntsük ma az Anyákat és az Édesanyákat!

Mert van különbség. Anya az a nő, aki gyermeket szült, de nőként él és létezik a születés után, a gyermek számára mindössze egy kiegészítő eszköz, céljai eléréséhez, élettervei megvalósításához. Édesanya az a nő, aki gyermeket szült, és a születés pillanatában anyává vált, anyai érzésekkel fordul gyermeke felé, és gyermeke érdekei mögé helyezi saját érdekeit. Bár ő is nő maradt, de az anyaság számára fontosabb, mint a női vágyainak kielégítése és érvényesítése.

Sokan nem értik, mi a különbség.

Gyermekek szempontjából: az a gyermek él meg nyugodt, biztosabb gyermekkort, akit édesanyával áldott meg a sors, mint az a gyermek, akinek anyja van. Az édesanyához szaladhat bármilyen problémával, biztos lehet benne, hogy az édesanya abban a percben leteszi, ami éppen a kezében van, és teljes figyelmével felé fordul. Az anya is figyel rá, de csak azt követően, ha befejezte az elkezdett feladatot, tevékenységet, bármit. Ő is foglalkozik gyermekével, „ha lesz rá ideje”.

Gyermek veszélyeztetése: egy édesanya soha nem veszélyezteti gyermeke érzelmi-, vagy testi fejlődését, nem hanyagolja el gyermekét, gondoskodik gyermeke megfelelő egészségügyi ellátásáról, ha szegény sorsú, inkább ő éhezik, minthogy a gyermekét éhezni lássa. Egy anya első körben kielégíti a saját szükségleteit, és ha marad (pénze vagy kedve), akkor a gyermeke szükségleteit is részben-, vagy egészben kielégíti. Egy dolog azonban teljesen biztos: ha a gyermek anya általi veszélyeztetése történik meg, azt sosem az édesanyák követik el. (Sajnos, a gyermekvédelem nem tesz különbséget – ezzel a rendszerabúzus főként a szegény sorsú édesanyákat sújtja.)

Problémás házasság: az édesanya megoldásokat keres, ha kell, megalkuszik, előtérbe helyezve gyermeke szükségleteit és érdekeit. A legritkább esetben dönt a bontóper mellett. Ha úgy dönt, elválik, erre gyermekét felkészíti, és megszervezi a válást követő életüket. Az anya azonnal elválik, meg sem próbálja áthidalni, feldolgozni saját sértettségét, vagy házasságának problémáit, miközben elvárja, hogy a gyermek magyarázat nélkül megértse, mi történik. Nem készül, és nem készíti fel a gyermekét a válást követő életére, belecsap a lecsóba. Miközben a saját gyűlöletével elkezdi megfertőzni gyermekét is. …

Bontóper után: az édesanya pontosan tudja, milyen érzelmi szükségletei vannak gyermekének, és ha kötődik az apukához, nem tiltja el tőle. Az anya pontosan tudja, milyen érzelmi szükségletei vannak saját magának, így ezek kielégítéséhez, eszközként felhasználja a gyermekét, megfordítani igyekezvén a gyermek kötődésének irányát és mértékét. Egyszerűbben: egy édesanyából sosem válik PAS induktor. …

Családon belüli erőszak: az édesanya inkább meghal, mintsem végig kelljen néznie, hogy bántsák a gyermekét. Az édesanya oda fog állni, bele fog állni az ütlegekbe, hogy védje gyermekét, és gyermekével együtt menekül. Az anya hallgat, ha bántják gyermekét. Ha őt is bántják, akkor menekül – és hátrahagyja gyermekét. Az édesanya nem bántalmazással nevel, az anya igen. … Válást követően az édesanya minden eszközzel védi gyermekét a bántalmazóval való kapcsolattartástól, ily módon a további bántalmazásoktól. Akkor is, ha a gyermekvédelmi rendszer mindebben nem partner. Az anyák pedig fejet hajtanak a rendszer akarata előtt – feldolgozva lelkiismeret furdalásukat, hiszen pontosan tudják, hová, mibe engedik gyermeküket...

ITT OLVASHATÓ

A LEX ORBÁN-GYURCSÁNY SEMMIVEL NEM KÜLÖNB, MINT A LEX CEU

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.05.07.

A demokratikus oldal demokratikus érzékéről nem sok jót mond el, hogy senkinek nem tűnik fel a Momentum Orbán és Gyurcsány félreállításáról szóló népszavazási kérdésének abszurd és antidemokratikus jellege. A CEU-törvény ellenzői részben azért tiltakoznak joggal, mert a törvény a tanszabadságot sérti, másrészt azért, mert konkrétan a CEU-ra szabtak törvényt azért, hogy a CEU-t felszámolják.

A “testre szabott” vagy “személyre szabott” törvénykezés sérti a jogállamiság alapelveit, és kifejezetten olyan rendszerek sajátja, amelyek a törvénykezést furkósbotként használva a politikai ellenfeleik kivégzésére, saját embereik törvényellenes funkcióba állítására veszik igénybe. Aki személyre szabott törvényeket akar hozni, az nem demokrata. Cseppet sem.

Bennünket egy pillanatra sem lep meg az, hogy a Momentum a Fidesz kedves fegyverével, a személyre szabott törvénykezéssel nyitná meg hataloméhes és törtető elnöke előtt az utat, mert mi kezdettől fogva a leginkább antidemokratikus pártnak a Momentumot tartjuk, még a Fideszt is megelőzve, mert nem téveszt meg bennünket, hogy a Momentum nem tudott még kibontakozni, és nem tudta még megvalósítani mindazt, ami a zavaros fejeikben van.

De amit eddig mondtak, és bemutattak, az potenciálisan veszélyesebb, mint a Fidesz. Orbán legalább megőrzött valamit egykori liberális korszakából, de a Momentum ezt a stádiumot kihagyva, azonnal a “centrális erőteret” hirdeti. Legalább a látszat és legitimáció érdekében Orbán nem vonja kétsége, hogy minimum két egymással szembenálló poltikai erőnek lennie kell a demokcáciához. A Momentum programja ezt megszüntetné.

Azt, hogy a Momentum nemcsak ügyetlen, és nem tudják, mit beszélnek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a személyre szabott népszavazási kezdeményezésük, amely már nyíltan és bevallottan Orbán és Gyurcsány félreállítására irányul. Azt írja az Index, hogy Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc személyére szabott kérdésekről van szó. A Momentum eszmerendszere kerek egészet alkot, minden mindennel összefügg. Ezek nem bénák, hanem fasiszták...

ITT OLVASHATÓ

ROBBIE KRIEGER 50 ÉVVEL AZ AJTÓNYITÁS UTÁN

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2017.05.07.

Nemrég jelent meg kiadásának 50. évfordulójára a The Doors legendás első albuma: a 50th Anniversary luxusdoboz három CD-t tartalmat: az eredeti lemez monó és sztereó változatát, valamint az 1967. március 7-i koncert felvételét, amelyet az együttes a San Franciscói Matrix klubban tartott. (Ez a felvétel a rajongók kedvencei közé tartozik, kalózkiadásban évtizedek óta közkézen forog). A doboz ritka fotókat és David Fricke írását is tartalmazza.

A fantasztikus négyesfogatból már csak ketten élnek: a billentyűs Ray Manzarek 2013 májusában húnyt el, a karizmatikus énekes-költő Jim Morrison hivatalosn 1971 július 3-án halt meg Párizsban, de halála (vagy eltűnése?) körülményeit a mai nap titok fedi. John Densmore dobos egy ideig még részt vett az együttes feltámasztási kísérleteiben, de aztán kiszállt a 21st Century Doors-projektből. Az utolsó, aki máig ápolja a The Doors örökségét, Robbie Krieger gitáros. A különleges évfordulón a La Repubblica készített interjút a 71 éves muzsikussal...

ITT OLVASHATÓ

DEAR WHITE PEOPLE: NAGYON JÓL SZÓRAKOZOL, PEDIG A FELÉT NEM ÉRTED

444.HU
Szerző: erdelyip
2017.05.07.

Kb. tíz éves lehettem, amikor az Annie Hall című Woody Allen filmet először adták a tévében magyarul. Emlékszem, hogy a szüleim nagyon várták. Színes, szinkronizált, amerikai vígjáték - biztos valami ilyesmi volt róla a tévéújságban. Nagyon meglepődtem, mikor azt mondták, hogy nem nézhetem meg. De félelmetes? - ezt kérdezgettem, a szüleim pedig azt mondták, hogy nem az, csak nem érteném meg. Végül meggyőztem őket, hogy nézzük együtt. Abban igazuk volt, hogy a film nagy részét 10 éves fejjel egyáltalán nem értettem, de ez nem zavart. Voltak azok a típusú poénok, hogy "Egy akkora pók van a fürdőszobádban, mint egy pingpongasztal" amik nekem is nagyon tetszettek, a többin pedig a szüleim nagyon nevettek, úgyhogy én is. A végére persze elaludtam. Később többször is újranéztem, mikor már nagyobb 14-16-18+ éves voltam, és egyre többet értettem meg belőle. Igazán csak utólag lett tiszta, hogy milyen sok dolgot meg nem értettem belőle kiskoromban.

Amikor a héten elkezdtem nézni a Dear White People (Kedves fehérek) című új netflixes sorozatot, nagyon hamar eszembe jutott az Annie Hall. A sorozat arról szól, hogy milyen fekete diáknak lenni egy döntően fehér amerikai elitegyetemen 2017-ben. Az utalások, poénok jelentős részét egyáltalán nem értem, mert sajnos szinte fogalmam sincs arról a kulturális közegről, amit bemutatnak. Bizonyos helyzeteket kb. el tudok helyezni, és persze azért van benne sok dolog, ami bárkinek érthető, aki néha olvas róla, hogy mi történik az Egyesült Államokban...

ITT OLVASHATÓ

SZERETNÉM, HA A GYERMEKEM IS TUDNÁ, MI AZ A FLOW!

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Ur Anita
2017.05.06.

Sokat foglalkoztam mostanában azzal, mi a flow, hogyan érhető el, hogyan fejleszthető a saját életünkben a flow-élmények minősége és mennyisége. Ennek kapcsán pedig óhatatlanul is felmerült bennem, hogy a három gyerekemnek miként adhatnám át ennek a boldog élethez nélkülözhetetlen tudásnak-érzésnek-élménynek a "receptjét". Anyák napjára, sok szeretettel!

Ha keveset tudsz arról, mi a flow (egy pszichológiai szakfogalom), akkor kezdd ITT az olvasást (folytatás pedig itt és itt), mert az utóbbi hónapokban többször írtam erről - felnőtt vonatkozásban. Nem is maga a definíció a lényeg, - ami egyébként épp ezen fogalom esetében nem is olyan egyszerűen megfogalmazható és nehezen található rá egyetlen magyar szó -, hanem az, hogy egy univerzális emberi jellegzetességről, megélésről van szó. Olyasmi, ami sokak életének evidens, mindennapi része. Sokaknak viszont szinte teljesen hiányzik hosszabb időszakokra is az életéből. Márpedig a flow egyéni megélése a minőségi élet egyik fontos összetevője! Hiánya lehet, hogy nem tűnik fel azonnal, hiszen nem az alapvető szükségleteink egyike, de egyre inkább biztos vagyok abban, hogy az, akinek nincsenek rendszeresen és tartósan flow-élmények az életében, sokkal kevésbé esélyes a boldog életre még akkor is, ha úgy alapvetően "rendben mennek" a dolgai. Ami igazán fontos: nem csupán egy velünk született adottságról van szó (hiszen van, aki ösztönösen megtalálja a hétköznapi élethelyzetekben is a flow-t), hanem egy bármikor fejleszthető, gyakorolható képességről.

A gyerekek és a flow

A gyerekek ösztönösen gyakorolják a flow-t kisebb korukban. Sőt, iskolás korukig mintha ez lenne az alapműködésük, különösen, ha játékról van szó. Hiszen a flow megélésnek ez a 8 alapvető feltétele (Csíkszentmihályi meghatározásában) szinte minden tevékenységük során teljesül, legyen az étkezés, öltözködés vagy fogmosás, de a játékra különösen igaz:

1. olyan a feladat, amelynek elvégzésére van esélyünk

2. összpontosítunk arra, amit csinálunk

3. a céljaink világosak

4. azonnali visszacsatolás áll rendelkezésünkre

5. erőlködés nélkül cselekszünk (ami nem zárja ki a kimerítő fizikai teljesítményt)

6. érezzük a saját tevékenységünk feletti kontrollt

7. megszűnik a léttel való foglalkozás (a mindennapi élet kellemetlenségei és aggodalmai)

8. megváltozik az időérzékelésünk

A flow egyik alapfeltétele, hogy a képességeink aktuális szintje összhangban legyen a feladat kihívásával. Vagyis önként vállalt, de teljesíthető erőfeszítést kelljen tennünk ahhoz, hogy eredményesen elvégezzünk egy feladatot vagy annak egy fázisát és a büszke, elégedett, örömmel eltöltő áramlat-élményt megéljük ezáltal. Nos, ha elnézem, hogyan játszik a 6 hónapos legkisebb gyerekem a meztelen lábujjaival, hogyan merül bele a gyurmázásba a 2 és fél éves középső és hogyan tanul meg kétkerekű biciklizni több hét kitartó gyakorlással a legnagyobb 5 éves... akkor csak annyit tudok mondani, hogy mindez csodálatos! Imádom nézni és kísérni ezeket a tevékenységeiket! A kisebb gyerekek ezt még tényleg ösztönösen tudják...

ITT OLVASHATÓ

SZAKADÉK SZÉLÉN KEREKESSZÉKKEL

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.05.07.

Ötvenes, régebben kerekes székes, jelenleg művégtaggal élő férfi vagyok, néha még szükség van a székre, amikor a protézistől megfájdul a lábam. Magyar vagyok, Magyarországon élek, hogy hol - az a történet szempontjából lényegtelen. Párommal több évtizede ismerjük egymást, mi aztán tényleg elmondhatjuk, hogy együtt vagyunk jóban rosszban. Jelenleg ő a gondozóm, ápolási díjat kap érte az önkormányzattól.

Régen én is dolgozhattam. Nem tanultam szakmát, belekezdtem, de hogy nem végeztem el, annak családi okai voltak. Ennek meg is lett a böjtje, hisz így nagyrészt fizikai munkákban “válogathattam”. Dolgoztam szállítómunkásként, és építkezésen is. Aztán később elvégeztem a vagyonőrit, úgyhogy onnantól kezdve ekként tevékenykedtem.

Aztán cukorbeteg lettem, idővel aztán gond lett a vesémmel és a látásommal. Később meg jött a feketeleves, amputálni kellett a lábamat. Nehéz ezt feldolgozni, de világ életemben átrágtam magam a problémákon, kemény fából faragtak.

Innentől viszont gondozásra szorultam, egyedül nem tudom ellátni magam. Így párom otthon maradt velem, hogy segíthessen. Mellette 4 órában dolgozik, ez törvényesen lehetséges. Nyilvánvaló, hogy nem vet fel bennünket az Isten pénze. Mivel én 84 százalékos rokkant vagyok, ezért fokozott ápolást igénylőnek minősülök, párom jövedelme így ötvenezer. Eleinte majd ennyi volt az én járadékom is, aztán ezt megfelezték, lement 22-re, mára pedig már csak bő négyezer forint. Jól olvasták: NÉGYEZER… Csak tudnám, mire költöm majd ezt a hatalmas összeget…

ITT OLVASHATÓ

A POLGÁRMESTER RABSZOLGÁI VOLTAK TÚRRICSE KÖZMUNKÁSAI

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Iványi Margit
2017.05.06.

Garda Endre, a 700 lakosú Túrricse polgármestere gondolkodóba eshetett, hogyan tudna ő is olyan gyorsan és találékonyan meggazdagodni, mint a sokkal nagyobb kutyák.

Zseniális ötlete támadt: a településen dolgozó 129 közmunkásnak nem tisztességes, délceg magyar forintban, hanem saját nyomtatású “utalvánnyal” fizetett. 2015 óta működött ez a rendszer.

A bolt, ahol az utalványt be lehetett váltani, természetesen csak egy akadt: az ő saját “szövetkezeti szociális (!)” boltja. Ezt pályázati pénzből nyitotta meg, tehát semmennyibe nem került neki.

Ebben a szociális boltban minden dupla annyiba került, mint a település korábbi kisboltjában, melynek forgalma a korábbi éves 75-80 millióról 2016 végére le is csökkent 25 millióra.

A közmunkások ott ugye nem tudtak vásárolni az “utalvánnyal”, de ha meg is próbálták, rosszul jártak: Garda megfenyegette őket, hogy még játékpénz sem lesz, ha máshová mennek vásárolni.

A helyiek idén januárban lázadtak fel, ekkor szűnt meg az “utalvány”. Az elégedetlenség egyik vezetője, Lázár Ferenc, aki addig már 4 évet lehúzott közmunkában, a történtek után elesett a lehetőségtől.

Az egyik közmunkás elmondta, hogy 80 300 forintos fizetéséből több mint egy évig csak 3-5 ezer forintot kapott kézhez, a többit utalványban adták oda neki...

ITT OLVASHATÓ

A SAJTÓSZAKMAI SZERVEZETEK SZOLIDÁRISAK A JOGSÉRELMET SZENVEDETT ÚJSÁGÍRÓKKAL

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: OS, Klubrádió
2017.05.07.

Nem válhat normává az újságírók megfélemlítése, bántalmazása, megalázása és kitiltása, ne hagyjuk magukra a média munkatársait – olvasható a Főszerkesztők Fóruma, a Magyar Lapkiadók Egyesülete, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete által kiadott közös nyilatkozatban.

A sajtószakmai szervezetek - a 444.hu újságírójának a 11. kerületi Fidesz-rendezvényről történt erőszakos eltávolítása nyomán - szolidaritást vállalnak a jogsérelmet szenvedett újságírókkal, és ezt kérik a közönségtől, az olvasóktól, nézőktől, hallgatóktól is. „A továbbiakban minden hasonló esetben a jog eszközeivel fogunk fellépni a jogsértést elkövető személyek ellen. Az újságíróknak pedig a lehető leghamarabb képzést szervezünk az ilyen helyzetekben követendő viselkedésről és a rendelkezésükre álló lehetőségeikről” – közölték a sajtószakmai szervezetek.

A Magyar Lapkiadók Egyesülete mindehhez a maga részéről hozzátette:

Az elmúlt időszakban egyre több példát látunk arra, hogy a sajtó képviselőit munkájukban akadályozzák. Nyilvános eseményekről zárják ki őket, kérdéseiket állami intézmények bojkottálják, ami elfogadhatatlan. Az Alaptörvény és a médiatörvény különleges védelemben részesíti a munkáját végző újságírót, a közhatalom képviselőit pedig együttműködésre kötelezi a sajtó képviselőivel. Egy nyilvános eseményen a kiküldött újságírónak joga van jelen lenni, kép- és hangfelvételt készíteni. Ebben őt jogszerűen nem lehet megakadályozni, mindaddig, amíg ő maga jogszerűen végzi munkáját. A hatályos polgári törvénykönyv szerint nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez, ahogy azt is szabadon megválaszthatja az újságíró, hogy a közlésnek milyen formáját, a tudósításnak milyen technikáját preferálja...

ITT OLVASHATÓ

A GÖDI ESET NORVÉGIAI MAGYAR SZEMMEL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.05.07.

Meglehetősen nagy vihart kavart a minap, amikor kiderült, milyen körülmények között élnek a Topház Speciális Otthon lakói, milyen embertelen módon bánnak velük azok, akiknek a törődés lenne a feladatuk. Erre reflektál a mai egyik ajánlott poszt, aztán Svájcba látogatunk, az sem lesz sokkal kellemesebb téma, végül hogy legyen valami vidámabb is, kiderül, mit gondolnak a pálinkáról Palau szigetén.


Kezdjük akkor a kemény részével, méghozzá a gödi esettel, amire a Norvég életünk blog szerzője reagált

„Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és „elnéz”. Szarok vagyunk, ez van. (...)

Nem tudom a megoldást, de hogyan tudnék én, és hogyan tudnánk mi a társadalmakon változtatni? Mert kellene. Ez konkrétan kínzás, ami rosszabb, mint a halál.

Pont a fogyatékosokon lehetne példát mutatni, hogy igen, emberek vagyunk, segítünk, mert elkél a segítség. De nem, dögöljön meg mind!

Kezdem tényleg utálni az általános társadalmi életet, nincs is senkivel sem kedvem beszélgetni, mert semmi értelme. (...)

Nagyon érzékeny lettem az kifejezetten indokolatlan elnyomásra.

De ha belegondolunk, ennek volt is előzménye? Ki emlékszik fogyatékosokra a környezetében? Az iskolában, amikor még oda járt? Tabu volt, szinte félelmet tápláltak belénk irányukba.

Normálisabb társadalomban azért sokkal jobb a helyzet, látom saját szemeimmel idefent, ahol tombol a liberalizmus. Milyen szar is az, élni, és élni hagyni, és talán segíteni is... ez mind hülyeség...

A mai társadalmat/világot csakis a death metal fejezi ki jól a zenében, a filmekben pedig a horror. A horror zenei megfelelője így a brutal death metal. Persze lehet „elnézni”, elhallgatni a popszarságokat, de érzi mindenki, ez csak háttérnek, esetleg figyelemelterelésnek jó, mint a politika.”

A teljes poszt itt található...

ITT OLVASHATÓ

DEMAGÓGISZTÁNI NAPLÓ: KORMÁNYPÁRTI MORÁLDEFICIT

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2017.05.06.

A jelek szerint forrong a kampánykondér a Fidesz berkeiben. Amellett a nemzeti konzultációnak hazudott, népszavazáspótló öntömjénezést is veszélyben érezhetik. Valószínűleg attól is tartva, és joggal tartva attól, hogy az emberek tömegesen mennek táppénzre a kormányzati görcsölések hatására. Amennyiben betegre röhögik magukat. Miközben olykor újságírók, és fidesznyikek hullnak forgács gyanánt.

Az eset kapcsán alapvetően a Fidesz egyik nyilatkozata, pontosabban a XI. kerületi fiókszervezetük nyilatkozata miatt kezdtem fülelni, illetve szemezni, a felbukkanó információkkal. Ezek egyike szerint a 444 újságírónőjét részben megrángatták, részben kivezették egy fórumról. A Fidesz alapszervezete szerint gyakorlatilag a saját kérésére. Mert ők azt mondják, hogy a sajtó munkatársa provokálta a szervezőket, és ezzel kihívta maga ellen a sorsot. Meg a szervezőket. Bár nincs arról információ, hogy nuncsakuval támadott rá a fórum résztvevőire, de még kiderülhet. Arról sincs információ, hogy hány gyereke van a sajtó munkatársának. Mert amennyiben egy sem, akkor bizony még örülhet is, hogy egy kis rángatással megúszta. Elvégre Varga képviselő úr örökbecsű megnyilatkozásaóta tudjuk: amelyik nő nem szül gyereket, az tulajdonképpen verést érdemel. De összességében azért megállapíthatjuk, hogy komoly információszegénységben szenvedünk az eset kapcsán. Némely esetben meg több is van, mint szükséges.

Így megállapíthatjuk, hogy a hölgy képanyagát eltüntetni vágyó, és tudósítás szerint, ezért a telefonjáról minden képet letörlő fideszes kartársnak esetleg csak annyi esze van, mint egy molylepkének. A 444 tudósítását ugyanis a fórumon készült képek némelyike illusztrálja. Ami alapján vagy nem volt képes még a képek törlését sem végrehajtani, vagy, s ez a valószínűbb, nem törölte a kamera képeit. Illetve fel sem szólította erre az újságírót a szöveg szerint. Holott, ha a sajtó munkatársa azért akart visszamenni a terembe a kivezetése után, hogy a kameraállványt és egyéb cókmokjait begyűjtse, akkor jó eséllyel feltételezhette volna, hogy nem csak a telefonnal készültek képek. Illetve azt, hogy főleg nem a telefonnal készültek képek. Mely képek elkészítését tekintették provokációnak: „A megállapodás ellenére az online lap tudósítója az első sorok között sétálva próbált képi- és hangfelvételeket készíteni, viselkedésével zavarva a fórum hallgatóságát”. Sőt! A hangfelvételekkel egyenesen elszívta a decibeleket. Mert a Fidesz közleménye azt is mondja, hogy: „A résztvevők közül többekkel is hangos szóváltásba keveredett, miután a vendégek jelezték az újságírónak, hogy nem látják a kivetítőt és nem hallják az előadókat miatta”. Amiből a „nem hallják” alapján vagy az újságírónő volt egy valami hangszigetelő anyagból készült android, vagy a molylepkék a hangosítást biztosítók társaságát is ki kérnék maguknak. Már akkor, ha a közlemény igaz. Márpedig igaz kell, hogy legyen, mert a kormánypárt helyi képviselete adta ki...

ITT OLVASHATÓ

BAYER ZSOLT ÖTLETÉRE ÉPÜLT EMLÉKPARK A 6 LAKOSÚ FALUBAN 562 MILLIÓ EU-S PÉNZBŐL

ÁTLÁTSZÓ - VASTAGBŐR BLOG
Szerző: zero
2017.05.06.

Orbán Viktor és csapata egy újabb klasszikussal ajándékozta meg a nemzetet: “Nemzeti Konzultáció Bözsi nénivel” a videó címe, melyben Orbán Viktor beugrik Nagygécre Bözsi nénihez.

Arra már fel se kapjuk a fejünket, hogy Orbán azt mondja a nyugdíjemelésről, hogy „év végén, ha úgy vannak a számok, akkor emelek megint“. Nem a kormány, nem az Országgyűlés, hanem ő maga.

Nagygéc a Wikipédián:

1970-ben a településnek 706 lakosa volt. Az 1970. május 13-án bekövetkezett árvízben a falu csaknem teljesen elpusztult. Újjáépítését árvízvédelmi okokból nem engedélyezték, a területre történő beköltözést pedig adminisztratív eszközökkel korlátozták.

Az 1980-as népszámlálásra az egy évtizeddel korábbi lakosságnak csupán töredéke, 22 fő maradt a faluban. 1981-ben a település adminisztratív önállósága is megszűnt, területét Csengersimáhozcsatolták. 2011-ben a falu öt házában 10 fő élt.

Jelenleg 6 lakosa van. A faluiról és Bözsi néniről a Vasárnapi Hírek közölt riportot januárban.

Nagygécen villany van ugyan – de se vezetékes víz, se csatorna, se gáz.
Nincs vasút, nincs busz.
Viszont van nekik Emlékparkjuk.
562 millió forintból.
Európai Uniós forrásból.

Ennek az ötletgazdája Bayer Zsolt volt...

ITT OLVASHATÓ

SZÜLÉS KÖZBEN FELÁLLTAM, HOGY AKKOR ÉN MOST HAZAMEGYEK

BEZZEGANYA BLOGJA
Szerző: TÜNDE
2017.05.07.

Hogy honnan indultam? Nem voltam biztos a párkapcsolatomban, nem tudtam, hogy akarom-e őt. Eszembe sem jutott, hogy akarok-e egyáltalán valaha is gyermeket, pedig ebben a korban a nők már bizony sokan túl is vannak a szüléseiken. Kapkodó, bizonytalan életet éltem. Akkoriban hallgattam meg Csattos Ilona (Ilike) előadásait, és megláttam, megtapasztaltam, hogy hogyan lehet valóban másként élni az életet mindenféle misztikumok nélkül harmóniában és szeretetben. Különösen érdekes ez az én életemre vonatkoztatva, hiszen pszichológiai tanulmányaimat is felülmúlta ez a mindennapokban és mindenre kiterjedő, azonnal megélhető új, de mindenkiben benne rejlő tudás.

És csak egy pillanat volt, hogy biztos lettem magamban, ahogyan rájöttem, hogy szeretem őt, és alig várom, hogy megszülessenek, és nevelhessük közös gyermekeinket. Az első kisfiam fogantatására tökéletesen emlékszem. Pontosan tudtam a pillanatot, amikor a csoda megtörtént. És az egész kilenc hónap gyönyörűségesen, problémamentesen, boldogságban, már-már eufóriában telt. Minden pillanatát élveztem. Imádtam, ahogy a testem átalakul, ahogyan növekszik bennem a bébi. És képzelegtem, milyen lesz, amikor megszületik. Hogyan alakul majd át a párkapcsolatunk igazi családdá. És persze képzelegtem a szülésről is.

Elolvastam néhány könyvet, sokat beszélgettem a barátnőmmel, aki orvos és három gyermek édesanyja. Alaposan végigvettük a szülési fázisokat, mi után mi fog következni. Amikor a fájásokhoz értünk, a barátnőm igyekezett érzékeltetni, hogy milyenek is lehetnek, így hát én elképzeltem az életemben tapasztalt legnagyobb fizikai fájdalmat és igyekeztem arra gondolni, hogy ennél azért egy kicsit erősebb lesz. A szülésem napján minden „tervszerűen” történt, ahogyan a nagykönyvekben megírják: napra pontosan a kiírást betartva, reggel, majdnem ébredéskor egy jó nagy rúgással jelzett a kisfiam, hogy itt az idő, ő felkészült a kinti életre.

Nem sokkal később elfolyt a magzatvíz is és megérkeztek az első 10 percenkénti fájások. „Hm - gondoltam - ez egészen elviselhető.” Igaz, meg-megálltam, amikor erősödtek, de a nagy szünetek alatt bőven regenerálódtam. Szépen elkészültünk, és bementünk a kórházba, ahol a doktor úr már várt és megjegyezte, hogy egy ilyen szép terhesség után csakis könnyű szülés jöhet. Reggel 7 óra volt és 10 óráig szépen erősödtek a fájások. Az orvosok lelkendeztek, hogy milyen szépen megy a folyamat, szépen tágulok, minden a legnagyobb rendben, itt már hamarosan kisbaba lesz. 10 óra tájban viszont a fájások elkezdtek összeérni, úgy éreztem, nincs már szünet közöttük. Hiába ültem a gumilabdára, vagy fordultam jobbra és balra, nem enyhültek, nem tudtam pihenni, valahogy nem olyanok voltak, mint ahogyan korábban elképzeltem őket. Sokkal jobban fájtak!...

ITT OLVASHATÓ

ÉS HA MARINE LE PEN GYŐZ? - MEGAKADÁLYOZHATJA-E AZ ALKOTMÁNY AZ ÁLLAM TEKINTÉLYELVŰ ÁTALAKÍTÁSÁT?

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Ádám Péter
2017.05.05.

Vajon könnyen megvalósíthatja-e programját a Nemzeti Front (FN) energikus vezetője? Milyen alkotmányos lehetőségek állnak rendelkezésére az akadályok áthidalására, az esetleges obstrukció letörésére? Átalakíthatja-e a francia államot saját képére és hasonlatosságára, és ha igen, mennyi idő alatt? Milyen „fékekre és ellensúlyokra” lehet számítani Franciaországban, ha egy tekintélyelvű rezsim nekitámadna az alapvető szabadságjogoknak? Vajon lehetővé teszi-e az ötödik köztársaság alkotmánya – amelyről még de Gaulle mondta, hogy nem diktatórikus szándékkal készült – hat évtizeddel 1958-as elfogadása után egy önkényuralmi rendszer kiépülését?

A köztársasági elnök az 1958-as alkotmány 5. cikkelye szerint „ügyel az alkotmány tiszteletben tartására. Döntőbírói ítéletével és egyeztetésével biztosítja a közhatalmi szervek szabályos működését és az állam folytonosságát.” Mindebből az következik, hogy a francia alkotmánynak az államfő az értelmezője. Tovább növeli az államfő hatalmát a 15. cikkely, amely kimondja: „a hadseregnek a köztársasági elnök a főparancsnoka”. Hogy Marine Le Pennek valójában mik a tervei a francia állam átalakítására, nem tudni, de hát a tekintélyelvű politikusok (ezt történetesen mi, magyarok is megtapasztalhattuk) csak hatalomra kerülésük után szoktak előrukkolni a farbával. És egyelőre azt sem látni, hogy Marine Le Pen milyen összetételű Nemzetgyűlésre számíthat; hogy lesz-e többsége, és ha lesz, mekkora.

Persze, hogy esélyeit növelje, semmi akadálya, hogy közvetlenül megválasztása után ne tartson referendumot egy neki kedvezőbb (részben vagy teljesen arányos) új választási rendszer bevezetéséről. Az sem világos, hogy a jogi intézményrendszer mennyire tudja fékezni vagy akadályozni egy tekintélyelvű rezsim kiépítését. Egy bizonyos: bár itt-ott (leggyakrabban az előválasztáson is induló Arnaud Montebourg szájából) sűrűn elhangzik a hatodik köztársaság követelése, Marine Le Pen furcsamód hallgat a „köztársaságváltás” lehetőségéről. Meglehet, azért is, mert tudja: az ötödik köztársaság politikai rendszere is kiválóan alkalmas tekintélyelvű hatalomgyakorlásra.

Legnyugtalanítóbbak ebből a szempontból az államfőnek a kinevezésekkel kapcsolatos jogosítványai (13. cikkely). Amellett, hogy az államfő nevezi ki a miniszterelnököt meg az alkotmánybíróság három tagját, igen jelentős közfunkciók betöltéséről is dönt az állami kézben levő nagyvállalatok, nagybankok, a közigazgatás, a hadsereg, a közmédiumok meg az igazságszolgáltatás terén. A legtöbb kinevezést, igaz, a kormányfőnek is ellenjegyeznie kell, ez azonban a legkevésbé sem korlátozza vagy szűkíti az államfő kinevezési jogkörét. Valójában több tízezer vezető állásról van szó, amelybe az új rezsim úgyszólván hetek alatt beültetheti a hozzá hű új főtisztviselőket (a több tízezer állás közül körülbelül hatszáz különlegesen fontos az állam működtetése szempontjából).

Hogy lássuk, milyen könnyű újakkal felváltani a kulcsfunkcióban levő főtisztviselőket, gondoljunk csak arra, hogy François Mitterrand 1981-től alig másfél év alatt lecserélte a francia közigazgatás vezető tisztviselőit, köztük a prefektusok (megyefőnökök), valamint az oktatási rendszer körzeteinek élén álló rektorok jó kilencven százalékát! Igaz, voltak kísérletek (például Nicolas Sarkozy idején) az államfő kinevezési jogának szűkítésére. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a kinevezési jog mindmáig a francia köztársasági elnök egyik leghatékonyabb hatalmi eszköze. Aligha véletlen, hogy 1985-ben Mit­terrand kormányrendelettel még növelte is az államfő kinevezési jogkörét.

A gyenge pontok között, amelyeket Marine Le Pen – hatalomra kerülése esetén – ügyesen ki tudna használni az ötödik köztársaság alkotmányában, a referendum kezdeményezésének jogát (11. cikkely) sem szabad elfelejteni. Mellesleg a kampányban ő maga is kilátásba helyezett egyet-kettőt, nevezetesen az EU-ból való kilépéssel, illetve a „Franciaország first” elvének alkotmányba iktatásával kapcsolatban. Igaz, az évek során más referendumok is szóba kerültek az ígéretek között: a halálbüntetés (2003) és a vámhatárok (2004) visszaállítása, a parlamentáris úton való alkotmánymódosítás tilalma (2005) stb. De beszélt még a Szenátus esetleges megszüntetéséről, a Nemzetgyűlés alkotmányozási jogának eltörléséről, az Alkotmánybíróság jogosítványainak korlátozásáról, az Emberi Jogok Európai Egyezménye elfogadásának újratárgyalásáról, a köztársasági elnök meg nem újítható hétéves megbízatásának visszaállításáról...

ITT OLVASHATÓ

HIÁBA A RETORIKAI KÜLÖNBSÉGEK, A "NYUGATI" ÉS "NEMZETI" MAGYAR ELITEK IS BEÁGYAZÓDNAK A AZ EU GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYÉBE - BRÜSSZEL +/-

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kettős Mérce Vendégszerző
2017.05.06.

Az Orbán-féle NER csak első ránézésre képvisel gyökeresen mást, mint az „EU-barát” elitblokk, valójában éppen úgy belesimul a globális kapitalizmus fejlődésének logikájába, és aktuális válságkorszakának európai trendjébe. A Helyzet Műhely tagjai kollektíven jegyzik az alábbi szöveget, amely az uniós sorozatunkban korábban megjelent cikkük második része.


Előző cikkünkben amellett érveltünk, hogy ami az utóbbi pár évben a szerethető, a demokrácia ideáját védelmező EU szélsőjobbról történő szétverésének tűnik, az valójában az amerikai központú világrend 1970-es évektől induló gazdasági hanyatlásának késői korszaka. A világgazdaság hanyatló korszakában az USA mellett az EU is folyamatosan veszít relatív gazdasági súlyából – illetve ezzel párhuzamosan a világ más pontjain megerősödő hatalmi centrumokhoz képest politikai súlyából is –, hiszen önmaga is az amerikai központú világgazdasági rendszer terméke. A lecsúszásból eredő pozícióvesztést többféle eszközzel próbálták megállítani az EU-ban érdekelt gazdasági és politikai elitek, mint láttuk, ezt szolgálta a kohéziós politika megerősítése és az euró bevezetése is.

Azonban a válságintézkedések csak látszólag enyhítették az alapvető ellentmondásokat, néhány évtized leforgása alatt újra, sőt talán még erőteljesebben jelentkeztek a válságtünetek. A 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság – bár gazdasági értelemben mára véget ért – utóhatásai egyre súlyosabb politikai krízissé állnak össze a transzatlanti térség mindkét partján: ennek tünete például a tavalyi Brexit-népszavazás, de a menekültválság is.

A válság korábban elképzelhetetlen politikai változások formájában gyűrűzik be az EU intézményrendszerébe és a tagországok belső folyamataiba. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokrácia és a szabadságjogok ideái ellentmondásba kerültek az EU mindennapi működésével – erre jó példa a görög gazdasági válság antidemokratikus, külső hatalmi eszközökkel történő kezelése. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogyan néz ki ez az elhúzódó strukturális válság a magyar belpolitika szempontjából...

ITT OLVASHATÓ

A NAGYGÉCI VENDÉG

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.05.07.

O. V. emberszerű organizmusnak a jól kiszámítható működésébe olykor zavarok csúsznak, és hirtelen-váratlan egészen különleges helyeken jelenik meg, mint most is, amikor megnézte, mennyit ér a velszi tartomány, és eközben özv. Csúcs Imréné, Bözsi néni hokedlijén materializálódott, hogy jót beszélgessen az idős asszonnyal.

Hogy mért éppen Nagygéc, arra épeszű magyarázat nincsen, hacsak nem az, a már falunak sem nevezhető településen, közvetlenül a román határ mellett mindösszesen hatan laknak, így kicsi volt az esélye annak, hogy spontán tömegtüntetés alakuljon ki. Csak a páncélozott kisbuszba többen férnek, de leginkább azt kellene megnézni, Bözsi néni melyik kopasz neve mellett szerepel a kubatovi listán.

Arról nem szól az életszerű történet, az öregasszony megkínálta-e a neves vendéget zöldes mandulalikőrrel, ilyeneket szoktak otthon tartani az éltes matrónák, hogy a tárolás évtizedei alatt az üveg szélére kiül a cukor. Vagy egy tálka szotyolával, igaz, ilyen csemegét öregasszonyok nem tartanak otthon, bár a spontán látogatás előtti bombakeresők még vihettek volna.

A kedélyes, baráti beszélgetés a nyugdíjról folyt természetszerűleg, mi másról, azt nem kérdezhette a vendég, hogy Bözsi néninek fáj-e a bütyke, és hűsítő, kámforos kenőccsel sem kenegette meg a sajgó ízületeit. Viszont ehelyett azt mondta a messziről jött látogató, hogy „ha úgy vannak a számok” novemberben emeli a nyugdíjat. Így, egyes szám első személyű értelemben.

Úgy lesznek a számok, ha előbb nem, akkor kora tavasz táján mindenképp, csak, hogy ezt mért a világ végén kellett felböfögni, arra nagyon nehéz magyarázatot találni. Tán, hogy a hokedli a távozása után búcsújáró hellyé alakuljon, vagy gyakorlatiasabb okokból, és Bözsi néni szédítése csak elterelő hadművelet volt...

ITT OLVASHATÓ

ANYÁK NAPJA

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.05.06.

Tulajdonképpen igazságtalan ez az egész, hiszen ha igazságosak szeretnénk lenni, akkor az év minden napját nekik szentelhetnénk.
Nekik, akik páratlan lehetőséget adtak nekünk, olyan lehetőséget, melyet senki mástól meg nem kaphattunk volna: az élet lehetőségét.
Ha mást nem is tettek volna, már ezzel is kiérdemelnék a hálát, hiszen békeidőben élni szép, élni jó, már persze, ha valaki el tudja fogadni, hogy az élet magában hordozza a szenvedést és a halált is.
Mégis, még ezzel együtt is, kevés ember van, aki nyűgnek találná az életet, inkább megpróbálja megtalálni annak kisebb-nagyobb szépségeit, örömeit.
Szerencsés korban élünk, nem kell menekültként keresni helyünket a világban, legfeljebb migránsok vagyunk, akik - egyelőre még - csak saját döntés eredményeként, gazdasági okokból kénytelenek elhagyni hazájukat, joggal lehetünk hát hálásak anyáinknak.

Anyának lenni nem egyszerű dolog, és most tekintsünk el a szülési fájdalmaktól, pedig, ha a vetés is olyan fájdalmakkal járna, mint az aratás, már régen kihalt volna az emberiség.
Az anya feladata pedig csak ekkor kezdődik.
A számtalan átvirrasztott éjszaka, a gyermekbetegségek miatti aggodalmak, a kisebb-nagyobb balesetek során átélt ijedtség, a gyerekkel kapcsolatos feladatok olyanná teszik az anya életét, mint a pilótákét - a megterhelés miatt minden év kettőnek számít.
De ők bírják, és ha saját magukra nem is jut mindig elegendő erő és energia, a gyereknek mindig megvan minden, amire aktuálisan szüksége van.
Természetesen vannak azért kivételek is, az önző anyák anyasorba cseperedett önző gyermekei, akik saját életük korlátozásaként élik meg az anyaságot, hatalmas akadálynak önmegvalósításuk versenypályáján.
Soha nem értettem meg őket igazán, hiszen gyereket szülni nem kötelező, de ha már megszülte valaki utódját, hát felelősséggel is tartozik érte - természetesen a másik szülővel együtt.
Ők a kivételek, a deviánsok, akik szembe mennek nem csak az emberséggel, de a természet törvényeivel is.
A mai világban lehet jó és rossz példákat egyaránt találni, vannak szép családok, és vannak elvált szülők is, akiknek gyermeke egészséges légkörben cseperedhet, mert az anyák nem akarják bajaikat, gondjaikat gyermekeikben tovább éltetni.
De vannak anyák, akik a gyermeküket a volt társ zsarolásának eszközeként használják, nem törődve azzal, hogy milyen szenvedéseket és torzulásokat okoznak a gyermek lelkében.
Ők vannak kevesebben.
Az anya felelőssége rendkívül nagy, hiszen általában nagyrészt ő neveli-gondozza gyermekét annak úgy hatéves koráig, márpedig hatéves korára nagyjából kész az ember, innen már csak finomítani, csiszolni, fényezni lehet, de minden alapvető tulajdonsága kialakult már.
Ezekben az években leginkább az anyjához kötődik, ő kis élete naprendszerének központi csillaga, az igazodási pont, a megfellebbezhetetlen tekintély.
Mint kisliba a Libamama után, úgy megy a kisgyerek is anyukája után, korlátlan, feltétlen bizalommal.
Nyomasztó, de gyönyörű felelősség
Az anyák túlnyomó többsége eleget tud ennek a gigászi feladatnak tenni, tisztelet és megbecsülés érte mindannyiuknak...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN ANNYIRA MEGOSZTÓ, HOGY A NYUGATNAK NINCS MÁS VÁLASZTÁSA: EL KELL UTASÍTANIA MINDENT, AMIT A KORMÁNYFŐ HIRDET - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SATÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Szelestey Lajos
2017.05.07.

Hangos sajtószemle

FAZ: Orbánnak is csak jót tenne, ha nem élezné annyira ki az ellentéteket. Már a Greenpeace is aggódik a magyar nacionalizmus miatt. Csakis az európai identitásra építve lehet elhárítani a nagy, nemzetközi gondokat - mutat rá a Spiegel.



FAZ

A kommentár levezeti, hogy miként is okoz kárt Orbán Viktor. A miniszterelnök a CEU elleni támadással hatalmas dühöt zúdított a saját fejére. Főleg a nyugati politikusok és újságok háborodtak fel. Az unió felemelte a mutatóujját. A Néppárt odáig meg, hogy felmerült a Fidesz kizárásának lehetősége. Csak éppen ebben nincs semmi új. Orbán már sokszor előadta a nyugat neveletlen gyermekét. Sőt, rendszer van abban, amit csinál. A külföldi kritikát úgy értelmezi, hogy itt az ország kerül veszélybe. Ily módon akarja maga mögé állítani a nemzetet, ő volna a magányos és hős harcos, aki megvédi a magyar ügyet. Ez idáig bevált, egyben eltereli a figyelmet, mondjuk, az egészségügyről és a korrupcióról. De rafinált, mert tudja, hogy az EU-tagságot a lakosság többsége támogatja, ezért a Közép-Európai Egyetem és a civil szervezetek kapcsán sem ment el odáig, hogy súlyos szankciók fenyegetnék.

A CEU esetében a cél az, hogy rövidebb pórázra vegyék, mint szinte minden más intézményt. Ám ha Brüsszel fogást talál a törvényen, akkor Orbán ezúttal is szép, csendben visszakozik. A baj azonban nem a részletekkel, hanem az összképpel van. A Fidesz mindent maga alá akar rendelni, ám a demokrácia több mint a négyévenkénti választás, szükség van ellenőrzésre, egyensúlyra. A kormányfő által előidézett károk közt kevésbé tűnik szembe, hogy Orbán rendkívüli mértékben megoszt, és ez lehetetlenné tesz minden differenciálást. Mert csakis ellentmondani lehet, ha mindent úgy állítanak be, hogy az sötét amerikai pénzügyi spekulánsok titkos aknamunkája Magyarország és Európa ellen, legyen szó Sorosról, a CEU-ról vagy a civilekről...

ITT OLVASHATÓ