- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.05.02.
A rothadó magyar egészségügyről már számtalan igaz történetet hallottunk, megélhettünk. Persze olyan esettel is találkozhattunk, amely csak szóbeszédnek bizonyult. Egy biztosnak tűnik: a harmadik ciklusára készülő Fidesz, magasról tesz a kórházakra, fölöslegesnek tartja az erre kifizetett közpénzeket.
No, messze nem is költenek annyit, amennyi kihúzhatná a béka feneke alól az elmúlt hét év állatorvosi lovát. Ma talán nincs nagyobb büntetés annál, mintha valaki magatehetetlen betegen, kiszolgáltatottan kórházba kerül. Sokszor csak a véletlenen múlik, hogy életben marad-e a beteg, vagy a körülmények áldozata lesz.
Egy közeli ismerősünket nagyjából egy hete nem láttuk. Nem tudtuk elképzelni, mi történt vele, hiszen nem mondta, hogy elutazna bárhová. Pár napja kiderült, mi is történt. Nagyjából másfél hete egyik este rosszul lett. Családja bevitte az egyik jó nevűnek mondott vidéki város kórházába, a sürgősségi ügyeletre. Ahogy az lenni szokott, türelmesen kivárták a sort, majd elvégezték az ilyenkor szokásos vizsgálatokat. Megnyugtatták, nincs semmi baja, valószínűleg múló rosszullétről lehet szó, esetleg olyat evett, ami megterhelte a gyomrát. Menjen haza, holnapra kutyabaja.
Így is történt. A fájdalom, a rossz közérzet csak nem akart elmúlni, egész éjszaka nem tudott aludni. Másnap délelőtt ismét a rendelőben találta magát, ahol már szakorvos vizsgálta meg. Kiderült, perforált vakbélgyulladása van, azonnali, életmentő műtétre van szükség.
Az ilyenkor szokásos vizsgálatok után pár órával, már meg is operálták. A műtétet végző sebész szerint, fél-, maximum egy órán múlt az élete. Délután már valószínűleg késő lett volna. A beavatkozás sikeres volt, az ismerősünk jelenleg lábadozik. Áldja a szerencséjét, hogy még időben – igaz, az utolsó pillanatban – visszament a kórházba, és ott jó kezekbe került. Előfordulhatott volna ugyanaz, mint pár órával korábban, hogy olyan orvos vizsgálja, aki nem ismeri fel a bajt. Hiszen – talán néhány kiemelt kórház kivételével – az intézmények nagy részében nincs kellő számú szakorvos. Nagyon sok feladatot rezidensek látnak el, akik még nem rendelkeznek olyan tudással, amely lehetővé teszi, hogy súlyosabb esetben, önállóan döntsenek. De a szükség törvényt bont, szegény kórház azzal „főz”, akije van...