KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KMÉRCE
2017.05.01.
Sör, virsli, beszédek: május elsején az emberek hagyományosan szórakozni, a pártok pedig megvillanni akarnak. Idén is lesz minden, amit fül kívánhat – a Kettős Mérce pedig percről percre követi az eseményeket.
13.40 - Gyurcsány: A szociális jogokat alkotmányba kell foglalni!
Gyurcsány Ferenc a DK standjánál mondott beszédet. Úgy kezdte, hogy szerinte az ország bizakodó, mert azt gondolja, egy év múlva Magyarországnak új, demokratikus kormánya lesz. Majd több mint félórás beszédében a szokásos gyurcsányi szólamokon túl (Európa, összefogás stb.) az alkalomhoz illően nagy hangsúlyt helyezett a munkavállalói jogokra és a dolgozói szegénységre.
Gyurcsány először közölte: összefogás lesz, minden körzetben egy jelölt lesz, és az időközi választások sikerét másolva az ellenzék meg fogja nyerni a választásokat. Mondanunk sem kell, hogy ezt a kérdést nem a DK egyedül fogja eldönteni.
Az aktuálpolitikai üzeneteket a volt miniszterelnök természetesen az Európa vs. Kelet, illetve a béke vs. háború vonalon helyezte el. “Orbán szerint megállítottuk Brüsszelt, pedig az igazi sallert nem ő adta, hanem kapta.” - szólt Gyurcsány, majd azt javasolta, hogy Orbán menjen el a viszkető tenyerével dermatológushoz, és csekkolja a magyar egészségügyet. Gyurcsány szerint a nyugalmas élet és Európa kézben kézben járnak, Orbán viszont “egy másik világot képzel el”, és a háborút és “a Keletet” erőlteti ránk.
Május elsejéhez szabott beszédében Gyurcsány beszélt kicsit az európai gazdasági egyenlőtlenségekről, noha a politikai felelősöket nem nevezte meg, csak annyit mondott, “nem akarunk másodosztályú európai polgárok lenni, nem fogadjuk el, hogy a magyarok töredékét kapják az európai béreknek.” Gyurcsány szerint a munkaadókra kell nyomást helyezni, és így lehet elérni a nyugati színvonalat.
A DK-elnök további baloldalias elemeket helyezett el május 1-i beszédében, arról beszélt, hogy “meg kell böcsülni a melóst, a munkást, az alkalmazottat. Vegyük már észre, hogy nem akarunk visszatérni Horthy világába, az urak, szolgák cselédek világába! A tudás, az egészség csak kevesek kiváltsága legyen! Hogy földönfutók legyünk saját hazánkban! Aki tisztességgel dolgozik egész héten, annak tisztességesen meg kell élnie! Nem bonyolult dolgokat kérünk. Ma a legnagyobb dráma a dolgozó szegénység!” Később Gyurcsány arról is beszélt, hogy a kormány kizsákmányolja a dolgozókat, beszélt a munka törvénykönyvéről is, ami szerinte csak a nagyvállalatok érdekét védi. A DK viszont szerinte a munkavállalók oldalán áll.
A dolgozói szegények mellett még egy csoport, a fiatalok kaptak kiemelt szerepet. Talán az áprilisi tüntetéshullámra utalva úgy fogalmazott: "Jó 10 év barangolás után megjelent egy új, liberális, demokrata ifjúság. Európai polgárként a szabad és demokratikus Magyarországban hisznek. Orbán te a mai magyar fiatalság ellensége vagy.”
Beszédét Gyurcsány tőle talán szokatlan módon a szociális jogok melletti kiállással zárta. “Muszáj a legalapvetőbb szociális jogokat alkotmányba foglalni! Nem vagyok az ingyenesség híve általában, de hogy lehessen főzni egy tál levest, hogy legyen villany, hogy ne állatként kelljen élni a legszegényebbeknek, ez alapvető emberi jog! Nem új kommunizmust akarunk, csak emberi életet mindenkinek!”...
ITT OLVASHATÓ
2017. május 1., hétfő
DÍSZES TÁRSASÁG
SÁNDOR MÁRIA BLOGJA
Szerző: Sándor Mária
2017.05.01.
Nekem nincs semmi dolgom egy olyan iránnyal, ami a mások jogait korlátozza, elveszi a mások pénzét, vagy elhallgattatja a politikai ellenfeleit.
(Iványi Gábor)
Nekem nincs dolgom egy olyan iránnyal, akik munkás tömegeket kényszerítettek be egy rendszerbe, önös érdekből, pozíció szerzés céljából, hatalom gyakorlásból, más munkájának és életének kihasználása céljából.
Akik fenyegetnek, zsarolnak, és önérdekképviselnek.
Állami egészségügyi intézmények igazgatói szobái, vezető beosztásba föltornázott emberek.
Ahogy beszélgettem Velük, arra gondoltam, valamikor lehettek saját elképzeléseik, gondolataik, céljaik de most már csak kiszolgálnak.
Kiszolgálják a rendszert, beálltak a sorba, mint sokan mások. Miért épp ők küzdjenek? Megvan a tisztes fizetés, létbiztonság, könnyebb sodródni az árral, mint árral szemben menni. Semmit nem akarnak veszíteni, nem kockáztatnak. Megvehetők, mint sokan. Eszmerendszerekről, elvekről beszélnek...
Szolgálják és kiszolgálják a tökéletesen kiépített rendszert...
A kötelező kamarai tagságot az Orbán kormány az állami szférában dolgozók két legnagyobb létszámú és legkönnyebben szerveződő munkavállalói csoport, az oktatásban és az egészségügyben foglalkoztatottak számára írta elő. Az úgynevezett szakmai kamarák egyetlen szervezetbe tömörítik az adott területen dolgozókat- képzettségüktől, beosztásuktól függetlenül. Elméletileg ezek látják el a szakmai és munkavállalói érdek-képviseleti funkciókat. Valójában azonban az állam érdekeit képviselik a közalkalmazottakkal szemben, és nem jelentenek egyebet, mint a munkavállalók államosítását.
A kötelező kamarai tagság előképeként Mussolini fasiszta rendszere szolgál, ahol minden szakma munkavállalói kötelező hivatásrendekbe tömörültek, az állam akaratát pedig a kamarák élén álló korporációk közvetítették.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Magyarországi Munkavállalók, Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ) aminek élén Cser Ágnes asszony 1999 óta vegetál- a ,,rendszerváltozástól " kezdve, nem értek el semmit azonkívül, hogy bebetonozták magukat a mindenkori kormányzati rendszerbe.
Arra amire rendeltettek, semmit el nem végeztek. Alkukat kötöttek, megállapodásokat, amik legelőször a saját pozíciójukat erősítette meg.
Hagyták, hogy a jelen helyzetig jusson el a Magyar Egészségügy, hagyták a kollégák kizsigerelését, sőt, még asszisztáltak is hozzá. Hagyták a ki nem fizetett túlórákat, a főnővéri szobák fiókjainak mélyén lévő kockás füzeteket, amiben az eltitkolt túlórák lapultak.
Visszaéltek a nővérek szakmaszeretetével, odaadó munkájukkal, jóindulatukkal, és kiszolgáltatott helyzetükkel...
Szerző: Sándor Mária
2017.05.01.
Nekem nincs semmi dolgom egy olyan iránnyal, ami a mások jogait korlátozza, elveszi a mások pénzét, vagy elhallgattatja a politikai ellenfeleit.
(Iványi Gábor)
Nekem nincs dolgom egy olyan iránnyal, akik munkás tömegeket kényszerítettek be egy rendszerbe, önös érdekből, pozíció szerzés céljából, hatalom gyakorlásból, más munkájának és életének kihasználása céljából.
Akik fenyegetnek, zsarolnak, és önérdekképviselnek.
Állami egészségügyi intézmények igazgatói szobái, vezető beosztásba föltornázott emberek.
Ahogy beszélgettem Velük, arra gondoltam, valamikor lehettek saját elképzeléseik, gondolataik, céljaik de most már csak kiszolgálnak.
Kiszolgálják a rendszert, beálltak a sorba, mint sokan mások. Miért épp ők küzdjenek? Megvan a tisztes fizetés, létbiztonság, könnyebb sodródni az árral, mint árral szemben menni. Semmit nem akarnak veszíteni, nem kockáztatnak. Megvehetők, mint sokan. Eszmerendszerekről, elvekről beszélnek...
Szolgálják és kiszolgálják a tökéletesen kiépített rendszert...
A kötelező kamarai tagságot az Orbán kormány az állami szférában dolgozók két legnagyobb létszámú és legkönnyebben szerveződő munkavállalói csoport, az oktatásban és az egészségügyben foglalkoztatottak számára írta elő. Az úgynevezett szakmai kamarák egyetlen szervezetbe tömörítik az adott területen dolgozókat- képzettségüktől, beosztásuktól függetlenül. Elméletileg ezek látják el a szakmai és munkavállalói érdek-képviseleti funkciókat. Valójában azonban az állam érdekeit képviselik a közalkalmazottakkal szemben, és nem jelentenek egyebet, mint a munkavállalók államosítását.
A kötelező kamarai tagság előképeként Mussolini fasiszta rendszere szolgál, ahol minden szakma munkavállalói kötelező hivatásrendekbe tömörültek, az állam akaratát pedig a kamarák élén álló korporációk közvetítették.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Magyarországi Munkavállalók, Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ) aminek élén Cser Ágnes asszony 1999 óta vegetál- a ,,rendszerváltozástól " kezdve, nem értek el semmit azonkívül, hogy bebetonozták magukat a mindenkori kormányzati rendszerbe.
Arra amire rendeltettek, semmit el nem végeztek. Alkukat kötöttek, megállapodásokat, amik legelőször a saját pozíciójukat erősítette meg.
Hagyták, hogy a jelen helyzetig jusson el a Magyar Egészségügy, hagyták a kollégák kizsigerelését, sőt, még asszisztáltak is hozzá. Hagyták a ki nem fizetett túlórákat, a főnővéri szobák fiókjainak mélyén lévő kockás füzeteket, amiben az eltitkolt túlórák lapultak.
Visszaéltek a nővérek szakmaszeretetével, odaadó munkájukkal, jóindulatukkal, és kiszolgáltatott helyzetükkel...
MOLNÁR ZSOLT: SOKAN AZONOS SÚLYÚNAK ÍTÉLIK MEG AZ OROSZ ÉS AZ AMERIKAI FENYEGETÉST
ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Becker András
2017.05.01.
Hetente kerülnek napvilágra ügyek, amelyek azt mutatják, hogy a kormány önszántából nemhogy nem lép fel az orosz befolyászszerzéssel szemben, de az információs hadviselésben kifejezetten partnerként viselkedik. A legnagyobb ellenzéki párt álláspontja sem tűnik túl határozottnak a kérdésben. Ha valahol, akkor az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságában lehet némi rálátása az ellenzéknek arra, hogy mi is folyik itt valójában – a bizottság elnökét, az MSZP-s Molnár Zsoltot kérdeztük az orosz fenyegetés súlyáról, a kormány és az ellenzék szerepéről, a titkosszolgálatok állapotáról.
Előzmények
A kormánypárti sajtó és a közmédia is terjeszti a putyinista propagandát Magyarországon
„Oroszország szövetségeseket keres Székelyföldön” – Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója
Nemzeti radikális hírportálok: Oroszország magyar hangjai
Éljen a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! Így számolt le Putyin elnök a külföldi ügynökszervezetekkel
Hungaristákkal és a putyinizmussal is flörtölnek a frankofón szélsőjobboldal hazai képviselői, az identitáriusok
Kubatovtól a kommunistákig: a Putyin-párti tüntetők kapcsolatrendszere
Hogyan lettünk jugoszláv békaemberek, és mi köze van ehhez Putyinnak
Átlátszó: Kérem, kommentálja a külügyminiszter minapi állítását, mely szerint nekünk, magyaroknak, nincs miért tartanunk az oroszoktól, mások a történelmi tapasztalataink. Ugyanebben az interjúban Szíjjártó Péter azt is mondja, Putyinról sincs véleménye, pragmatikus szempontból tekint az orosz vezetőre.
Molnár Zsolt: Nagyjából a Szent Szövetség megalakulása óta az oroszok mindig a „másik oldalon” álltak. Szerintem ez egy freudi elszólás, valójában azt akarhatta mondani, hogy mi magyarok annyira ismerjük az orosz birodalmi ambíciókat és módszereket, hogy nem félünk, hiszen bizonyosak vagyunk benne, hogy az orosz és a magyar érdekszféra ütközik...
Szerző: Becker András
2017.05.01.
Hetente kerülnek napvilágra ügyek, amelyek azt mutatják, hogy a kormány önszántából nemhogy nem lép fel az orosz befolyászszerzéssel szemben, de az információs hadviselésben kifejezetten partnerként viselkedik. A legnagyobb ellenzéki párt álláspontja sem tűnik túl határozottnak a kérdésben. Ha valahol, akkor az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságában lehet némi rálátása az ellenzéknek arra, hogy mi is folyik itt valójában – a bizottság elnökét, az MSZP-s Molnár Zsoltot kérdeztük az orosz fenyegetés súlyáról, a kormány és az ellenzék szerepéről, a titkosszolgálatok állapotáról.
Előzmények
A kormánypárti sajtó és a közmédia is terjeszti a putyinista propagandát Magyarországon
„Oroszország szövetségeseket keres Székelyföldön” – Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója
Nemzeti radikális hírportálok: Oroszország magyar hangjai
Éljen a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! Így számolt le Putyin elnök a külföldi ügynökszervezetekkel
Hungaristákkal és a putyinizmussal is flörtölnek a frankofón szélsőjobboldal hazai képviselői, az identitáriusok
Kubatovtól a kommunistákig: a Putyin-párti tüntetők kapcsolatrendszere
Hogyan lettünk jugoszláv békaemberek, és mi köze van ehhez Putyinnak
Átlátszó: Kérem, kommentálja a külügyminiszter minapi állítását, mely szerint nekünk, magyaroknak, nincs miért tartanunk az oroszoktól, mások a történelmi tapasztalataink. Ugyanebben az interjúban Szíjjártó Péter azt is mondja, Putyinról sincs véleménye, pragmatikus szempontból tekint az orosz vezetőre.
Molnár Zsolt: Nagyjából a Szent Szövetség megalakulása óta az oroszok mindig a „másik oldalon” álltak. Szerintem ez egy freudi elszólás, valójában azt akarhatta mondani, hogy mi magyarok annyira ismerjük az orosz birodalmi ambíciókat és módszereket, hogy nem félünk, hiszen bizonyosak vagyunk benne, hogy az orosz és a magyar érdekszféra ütközik...
AZ ELLENZÉK MEGMUTATJA MAGÁT MÁJUS ELSEJÉN
INDEX.HU
Szerző: Nyilas Gergely
2017.05.01.
Gyurcsány figyelmeztette Mészárost
„Nem szegődtem Mészáros Lőrinc tanácsadójának, de kénytelen vagyok figyelmeztetni: Iványi Gábor megkeresztelte Orbán gyermekeit, mára Iványi Orbán ellensége. Soros taníttatta Orbánt, mára Soros György Orbán Viktor ellensége. Simicska Lajos éveken keresztül finanszírozta Orbánt és pártját, mára Simicska Orbán ellensége. Mészáros ma Orbán strómanja, holnapra olyan sorsra juthat, mint a többiek. Ne legyél Orbán Viktor barátja, mert földönfutó leszel” - üzent a DK elnöke a városligeti majálison a színpadról az ország ötödik legvagyonosabb emberének, aki a nemzet gázszerelőjeként 110 milliárd forinttal gyarapodott tavaly óta...
Ez a május elseje sem csak a munka ünnepe lesz 2. - délután
Szerző: Nyilas Gergely
2017.05.01.
Gyurcsány figyelmeztette Mészárost
„Nem szegődtem Mészáros Lőrinc tanácsadójának, de kénytelen vagyok figyelmeztetni: Iványi Gábor megkeresztelte Orbán gyermekeit, mára Iványi Orbán ellensége. Soros taníttatta Orbánt, mára Soros György Orbán Viktor ellensége. Simicska Lajos éveken keresztül finanszírozta Orbánt és pártját, mára Simicska Orbán ellensége. Mészáros ma Orbán strómanja, holnapra olyan sorsra juthat, mint a többiek. Ne legyél Orbán Viktor barátja, mert földönfutó leszel” - üzent a DK elnöke a városligeti majálison a színpadról az ország ötödik legvagyonosabb emberének, aki a nemzet gázszerelőjeként 110 milliárd forinttal gyarapodott tavaly óta...
- 13:30 Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke és Majtényi László volt ombudsman beszélget Az Orbán-rezsim után címmel a városligeti Királydombon.
- 14:00 Kormányváltó május 1. címmel tart rendezvényt az MSZP a Városligetben. Ekkor mond beszédet Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke, Molnár Gyula pártelnök és Botka László szegedi polgármester, akit a szocialisták miniszterelnök-jelöltnek javasolnak.
- 18:00 A Momentum Mozgalom tüntetést és felvonulást szervez a Szabadság térről az Andrássy úton keresztül a Hősök terére "Mi, magyarok Európához tartozunk, és nem Moszkvához" jelszóval.
- Az LMP a Városligetben a liget megóvásáért és az erről szóló népszavazási kezdeményezésükért kampányol.
- A Magyar Liberális Párt és a Liberális Fiatalok Társasága (Lift) a város több pontján egész napos akciót tart Magyarország európai uniós csatlakozásának 13. évfordulójára...
KOVÁCS ZOLTÁN EGYETEMI TÉMAVEZETŐJE EMLÉKEZTETI ORBÁNT AZ OXFORDI IDŐKRE
444.HU
Szerző: kasnyikm
2017.05.01.
Levelet küldött Orbán Viktornak és szóvivőjének, Kovács Zoltánnak Kontler László történész, a CEU korábbi rektorhelyettese. Kontler korábban Orbán Viktorral együtt tanult az oxfordi egyetemen, később ő volt Kovács Zoltán témavezetője, amikor utóbbi a kormány által most épp ellehetetleníteni készült CEU-n PhD-zett.
A levél aprópója Orbán péteki megállapítása, miszerint senki nem tudja, mi az a CEU. Kontler emlékezteti Orbánt, hogy '89-ben még tetszett neki a CEU ötlete – amikor még "dunamenti Oxfordként" emlegette az osztöndíjuk finanszírozója, Soros György –, Kovács Zoltánt pedig arra, hogy tíz évet eltöltött az egyetemen.
Íme a levél:
From: Laszlo Kontler
Sent: 30 April 2017 00:20
To: orbanviktor@orbanviktor.hu
Cc: zoltan.kovacs@kim.gov.hu
Subject: kis segítség
Viktor!
Ne haragudj a közvetlenkedésért, de ismerjük egymást jó ideje. A "kedves" vagy hasonló minősítést most mellőzném.
Azt olvasom, szerinted senki nem tudja, mi az a CEU. Ezen csodálkozom, tényleg. Jó eszű, tanult ember vagy, jó a memóriád is, igaz, mostanában a sok stressz biztos azt is megviseli. Ha nem megy, miért nem kérsz segítséget?
Például erre biztos emlékszel. Amikor '89-ben együtt lógtunk Oxfordban, mondtam neked, hogy emberek, akiket mind a ketten tiszteltünk (egyikünknél ez így is maradt), gondolkodnak egy ilyen "dunai Oxford" szerű suli létrehozásán, kifejezetten azzal a céllal, hogy ugyanazért a tudásért ne kelljen bazi drágán oda menni vagy még messzebb, ahol éppen mi is ütöttük az időt. (Te nem olyan sokáig, mert inkább hazajöttél kampányolni, de azért mégis.) A sulit ugyanaz az alak akarta finanszírozni, aki akkor nekünk is csengetett. Határozottan emlékszem, hogy tetszett neked az ötlet.
De ha ez már nincs meg, kérdezd meg például a Kovácsot. Már a legelső évben remek tempóérzékkel rácuppant a CEU-ra, annyira tetszett neki, hogy nem is bírt elszakadni vagy tíz évig. Össze is hozott egy egész rendes kis disszertációt (én voltam a témavezetője, csak tudom), meg is kapta a fokozatát - nem volt az csalás, sem ámítás. Igaz, lehet, hogy mégse jó ötlet pont őt kérdezni, mert azt is hallom, most őszerinte mégis csalás. Hát, nem tudom, hogy számol el magának azzal a tíz évével, de végül is ezt bízzuk rá.
Ha ő nem tud neked ebben segíteni, akkor még mindig vannak ilyenek tizen-egynéhányezren a világban (de sokan egész közel), szerintem bármelyikük készségesen elmeséli. A múltkor például mindjárt megkérdezhetted volna a grúz kollegát, remek alkalom lett volna. Persze volt előtte ott az a kis paláver, az lehet, hogy egy kicsit kizökkentett, de hát a te pozíciódban az ember tudjon magán uralkodni.
Aztán ott van még a Garancsi nevű barátod. Szerintem nem lehet, hogy ő ne tudja, mi az a CEU. Ha nem hallottad volna, az ő cége húzta föl nekünk azt a mutatós kecót ott a Belvárosban. Nem mondom, jól megszámította, biztos szakított rajta rendesen, de hát mi se bántuk meg, mert igazán lakályos lett, úgyhogy ez így rendben is van. Illetve lenne, ha fél évvel a beköltözés után nem támad az a kis differencia köztünk, amiért őszintén szólva most kicsit el vagyunk bizonytalanodva. De ne aggódj, azért megtartjuk.
És eszembe jutott még a Rogán nevű is, na ő aztán segíthet neked ezt a dolgot megvilágítani, olyan jól értitek ti ketten egymást. Amikor ez az előbbi történet a házzal elkezdődött, még ő volt a főnök azon a környéken. Azóta még följebb vitte a Jóisten a dolgát, szerencsére, de mi is segítettük ám. Tudniillik így, hogy mi betoltunk oda a környékre egy kis pénzt, le lehetett hívni Brüsszelből (érted: BRÜSSZELBŐL, hát ez mekkora poén, az eszem megáll!) azt, ami amúgy jár térkövezésre, szökőkutazásra, effélékre. A Belváros főutcájának hívják, ki szoktátok írni az ilyenekre, hogy "Magyarország jobban teljesít!" Ez megvan, ugye?
Most hirtelen csak ennyi, de ezen is el tudsz indulni szerintem. Azt írja az újság, kaptál rá 30 napot, hogy eljuss a megfejtésig, szerintem menni fog. Ha időzavarba kerülsz, keress meg, tényleg szívesen.
Kontler Laci
Szerző: kasnyikm
2017.05.01.
Levelet küldött Orbán Viktornak és szóvivőjének, Kovács Zoltánnak Kontler László történész, a CEU korábbi rektorhelyettese. Kontler korábban Orbán Viktorral együtt tanult az oxfordi egyetemen, később ő volt Kovács Zoltán témavezetője, amikor utóbbi a kormány által most épp ellehetetleníteni készült CEU-n PhD-zett.
A levél aprópója Orbán péteki megállapítása, miszerint senki nem tudja, mi az a CEU. Kontler emlékezteti Orbánt, hogy '89-ben még tetszett neki a CEU ötlete – amikor még "dunamenti Oxfordként" emlegette az osztöndíjuk finanszírozója, Soros György –, Kovács Zoltánt pedig arra, hogy tíz évet eltöltött az egyetemen.
Íme a levél:
From: Laszlo Kontler
Sent: 30 April 2017 00:20
To: orbanviktor@orbanviktor.hu
Cc: zoltan.kovacs@kim.gov.hu
Subject: kis segítség
Viktor!
Ne haragudj a közvetlenkedésért, de ismerjük egymást jó ideje. A "kedves" vagy hasonló minősítést most mellőzném.
Azt olvasom, szerinted senki nem tudja, mi az a CEU. Ezen csodálkozom, tényleg. Jó eszű, tanult ember vagy, jó a memóriád is, igaz, mostanában a sok stressz biztos azt is megviseli. Ha nem megy, miért nem kérsz segítséget?
Például erre biztos emlékszel. Amikor '89-ben együtt lógtunk Oxfordban, mondtam neked, hogy emberek, akiket mind a ketten tiszteltünk (egyikünknél ez így is maradt), gondolkodnak egy ilyen "dunai Oxford" szerű suli létrehozásán, kifejezetten azzal a céllal, hogy ugyanazért a tudásért ne kelljen bazi drágán oda menni vagy még messzebb, ahol éppen mi is ütöttük az időt. (Te nem olyan sokáig, mert inkább hazajöttél kampányolni, de azért mégis.) A sulit ugyanaz az alak akarta finanszírozni, aki akkor nekünk is csengetett. Határozottan emlékszem, hogy tetszett neked az ötlet.
De ha ez már nincs meg, kérdezd meg például a Kovácsot. Már a legelső évben remek tempóérzékkel rácuppant a CEU-ra, annyira tetszett neki, hogy nem is bírt elszakadni vagy tíz évig. Össze is hozott egy egész rendes kis disszertációt (én voltam a témavezetője, csak tudom), meg is kapta a fokozatát - nem volt az csalás, sem ámítás. Igaz, lehet, hogy mégse jó ötlet pont őt kérdezni, mert azt is hallom, most őszerinte mégis csalás. Hát, nem tudom, hogy számol el magának azzal a tíz évével, de végül is ezt bízzuk rá.
Ha ő nem tud neked ebben segíteni, akkor még mindig vannak ilyenek tizen-egynéhányezren a világban (de sokan egész közel), szerintem bármelyikük készségesen elmeséli. A múltkor például mindjárt megkérdezhetted volna a grúz kollegát, remek alkalom lett volna. Persze volt előtte ott az a kis paláver, az lehet, hogy egy kicsit kizökkentett, de hát a te pozíciódban az ember tudjon magán uralkodni.
Aztán ott van még a Garancsi nevű barátod. Szerintem nem lehet, hogy ő ne tudja, mi az a CEU. Ha nem hallottad volna, az ő cége húzta föl nekünk azt a mutatós kecót ott a Belvárosban. Nem mondom, jól megszámította, biztos szakított rajta rendesen, de hát mi se bántuk meg, mert igazán lakályos lett, úgyhogy ez így rendben is van. Illetve lenne, ha fél évvel a beköltözés után nem támad az a kis differencia köztünk, amiért őszintén szólva most kicsit el vagyunk bizonytalanodva. De ne aggódj, azért megtartjuk.
És eszembe jutott még a Rogán nevű is, na ő aztán segíthet neked ezt a dolgot megvilágítani, olyan jól értitek ti ketten egymást. Amikor ez az előbbi történet a házzal elkezdődött, még ő volt a főnök azon a környéken. Azóta még följebb vitte a Jóisten a dolgát, szerencsére, de mi is segítettük ám. Tudniillik így, hogy mi betoltunk oda a környékre egy kis pénzt, le lehetett hívni Brüsszelből (érted: BRÜSSZELBŐL, hát ez mekkora poén, az eszem megáll!) azt, ami amúgy jár térkövezésre, szökőkutazásra, effélékre. A Belváros főutcájának hívják, ki szoktátok írni az ilyenekre, hogy "Magyarország jobban teljesít!" Ez megvan, ugye?
Most hirtelen csak ennyi, de ezen is el tudsz indulni szerintem. Azt írja az újság, kaptál rá 30 napot, hogy eljuss a megfejtésig, szerintem menni fog. Ha időzavarba kerülsz, keress meg, tényleg szívesen.
Kontler Laci
KÖZEL A CÉL
DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. Szüdi János
2017.04.30.
Sehallselát Dömötör/buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát/kerülte az iskolát. [Weöres Sándor]
Közel a cél
Az oktatás kézben- és fékentartásával megbízott államtitkár bejelentette: a kormány az új Nemzeti alaptantervvel egyidejűleg, 2019-ben bevezeti a kötelező felvételi eljárást minden középiskolában. Ezt az intézkedést összekötik azzal, hogy központilag meghatározzák az egyes iskolatípusokba felvehető tanulók létszámát.
Miután az új iskolarendszerben középiskolának nevezik nemcsak a gimnáziumot, nemcsak a szakgimnáziumot, hanem a szakközépiskolának átkeresztelt szakiskolát, eredeti nevén szakmunkásképzőt is, a jövőben az általános iskola befejezése arra sem lesz elég, hogy valaki – nem lebecsülve semmilyen szakmát –, a legalacsonyabb besorolású szakképzésbe belépjen. A felvehető létszám állami meghatározásának és elosztásának több “haszna” van. Mindenekelőtt az állam dönti el a beiskolázási irányokat és arányokat, eldöntve ezzel az iskolafenntartók és iskoláik sorsát. A felvételi eljárással összekapcsolva ezt a jogosítványt, az állam szinte névre szólóan határozhatja meg az egyes életutakat. Ez a megoldás a melegágya a korrupciónak, a kijárásos rendszer virágzásának.
Az állam mindent kézben tart
A példa adott: Az ingyenesen, mai szóhasználat szerint térítésmentesen igénybe vehető szakképzésben évek óta évente a kormány határozza meg, melyik megyében, a fővárosban melyik szakképzés indítását támogatja az állam, és az egyes fenntartók iskoláinak hány tanulót lehet felvennie. A gyakorlat igazolja, hogy a tanuló és a szülő a felvételi eljárás kezdetekor nem tudhatja mit választhat. Nem tudhatja az iskolafenntartó és az iskolája sem, indíthat-e osztályt, és milyen szakképzésben a következő tanévben. 2016-ban például október 25-én jelent meg az ezeket a kérdéseket meghatározó kormányrendelet. A középiskolai felvételi eljárás viszont szeptember közepén indul. 2015-ben csak februárban jelent meg a kormányrendelet. Ezzel a módszerrel lehetett “kicsinálni” a nem állami és a nem egyházi iskolákat 2016-ban alig-alig kaptak lehetőséget az államilag finanszírozott szakképzésben való részvételre. Megszűntek az iskolák, vagy a fenntartó “önként”, ellenszolgáltatás nélkül átadta azt az államnak.
Semmi sem biztos?
Ami az intézkedések bevezetésének tervezett időpontját illeti, világos, hogy olyan szabályokról van szó, amelyeket az általános iskolába történő belépéskor már ismernie kellene a szülőnek és a tanulónak. Ismernie, hiszen a követelmények teljesítésére másképpen nem lehet felkészülni. Ismernie kellene az iskolának is, hiszen csak ebben az esetben tudja felkészíteni az elvárásokra a tanulót. Természetesen ma még semmi nem tudható arról, mi lesz a felvételi eljárás lényege: tanulmányi eredmények, kompetenciamérés, tudásszint vizsgálata vagy mindezek összessége. Írásbeli, szóbeli, gyakorlat vagy ezek együttese? Az azonban bizonyos, hogy ezekre az intézkedésekre nincs szükség.
Az is bizonyos, hogy ezek az intézkedések senkit nem érhetnek váratlanul. Ezek a lépések következnek a tankötelezettség idejének két évvel történő leszállításából. Számítani lehetett ezekre a lépésekre abból is, hogy megszervezték az úgynevezett hídprogramokat, ahol azok teljesítik tankötelezettségüket, akik az általános iskola után nem kerülnek be középiskolába. Az úgynevezett Széchenyi terv évekkel ezelőtt megfogalmazta: helyre kell állítani az 1990 után felborult beiskolázási rendet. Ami magyarra lefordítva azt jelenti, csökkenteni kell az érettségihez, főképpen a gimnáziumi érettségihez jutók számát.
Az Oktatási statisztikai évkönyvből [2015/2016. tanévi adatok jelentek meg utoljára] bárki megállapíthatja a tanulói létszám változását és az iskolaválasztás alakulását. Látszik az is, az 1993-ban elindított program – minél többen érettségizzenek – még érezteti hatását. Ezen akar a kormány változtatni. 1990-ben 1.177 612 általános iskolai tanuló volt. 67 875-en szereztek érettségit, 56 431-en vettek részt érettségit nem adó szakképzésben. 2015-ben 747 615 tanultak az általános iskolákban. 72 467-en szereztek érettségit, 23 456 vettek részt érettségit nem adó szakképzésben. A kormány sokallja az érettségizők arányát, és kevesli a “szakmát” tanulók számát.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
Szerző: Dr. Szüdi János
2017.04.30.
Sehallselát Dömötör/buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát/kerülte az iskolát. [Weöres Sándor]
Közel a cél
Az oktatás kézben- és fékentartásával megbízott államtitkár bejelentette: a kormány az új Nemzeti alaptantervvel egyidejűleg, 2019-ben bevezeti a kötelező felvételi eljárást minden középiskolában. Ezt az intézkedést összekötik azzal, hogy központilag meghatározzák az egyes iskolatípusokba felvehető tanulók létszámát.
Miután az új iskolarendszerben középiskolának nevezik nemcsak a gimnáziumot, nemcsak a szakgimnáziumot, hanem a szakközépiskolának átkeresztelt szakiskolát, eredeti nevén szakmunkásképzőt is, a jövőben az általános iskola befejezése arra sem lesz elég, hogy valaki – nem lebecsülve semmilyen szakmát –, a legalacsonyabb besorolású szakképzésbe belépjen. A felvehető létszám állami meghatározásának és elosztásának több “haszna” van. Mindenekelőtt az állam dönti el a beiskolázási irányokat és arányokat, eldöntve ezzel az iskolafenntartók és iskoláik sorsát. A felvételi eljárással összekapcsolva ezt a jogosítványt, az állam szinte névre szólóan határozhatja meg az egyes életutakat. Ez a megoldás a melegágya a korrupciónak, a kijárásos rendszer virágzásának.
Az állam mindent kézben tart
A példa adott: Az ingyenesen, mai szóhasználat szerint térítésmentesen igénybe vehető szakképzésben évek óta évente a kormány határozza meg, melyik megyében, a fővárosban melyik szakképzés indítását támogatja az állam, és az egyes fenntartók iskoláinak hány tanulót lehet felvennie. A gyakorlat igazolja, hogy a tanuló és a szülő a felvételi eljárás kezdetekor nem tudhatja mit választhat. Nem tudhatja az iskolafenntartó és az iskolája sem, indíthat-e osztályt, és milyen szakképzésben a következő tanévben. 2016-ban például október 25-én jelent meg az ezeket a kérdéseket meghatározó kormányrendelet. A középiskolai felvételi eljárás viszont szeptember közepén indul. 2015-ben csak februárban jelent meg a kormányrendelet. Ezzel a módszerrel lehetett “kicsinálni” a nem állami és a nem egyházi iskolákat 2016-ban alig-alig kaptak lehetőséget az államilag finanszírozott szakképzésben való részvételre. Megszűntek az iskolák, vagy a fenntartó “önként”, ellenszolgáltatás nélkül átadta azt az államnak.
Semmi sem biztos?
Ami az intézkedések bevezetésének tervezett időpontját illeti, világos, hogy olyan szabályokról van szó, amelyeket az általános iskolába történő belépéskor már ismernie kellene a szülőnek és a tanulónak. Ismernie, hiszen a követelmények teljesítésére másképpen nem lehet felkészülni. Ismernie kellene az iskolának is, hiszen csak ebben az esetben tudja felkészíteni az elvárásokra a tanulót. Természetesen ma még semmi nem tudható arról, mi lesz a felvételi eljárás lényege: tanulmányi eredmények, kompetenciamérés, tudásszint vizsgálata vagy mindezek összessége. Írásbeli, szóbeli, gyakorlat vagy ezek együttese? Az azonban bizonyos, hogy ezekre az intézkedésekre nincs szükség.
Az is bizonyos, hogy ezek az intézkedések senkit nem érhetnek váratlanul. Ezek a lépések következnek a tankötelezettség idejének két évvel történő leszállításából. Számítani lehetett ezekre a lépésekre abból is, hogy megszervezték az úgynevezett hídprogramokat, ahol azok teljesítik tankötelezettségüket, akik az általános iskola után nem kerülnek be középiskolába. Az úgynevezett Széchenyi terv évekkel ezelőtt megfogalmazta: helyre kell állítani az 1990 után felborult beiskolázási rendet. Ami magyarra lefordítva azt jelenti, csökkenteni kell az érettségihez, főképpen a gimnáziumi érettségihez jutók számát.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
FEKETE DÖGVÉSZ
TUAREG BLOG
Szerző: Tuareg
2017.05.01.
Van olyan, hogy az ember állításait még aznap beigazolja a valóság. Tegnap pont ez történt, nem is jelentéktelen ügyben.
Szerző: Tuareg
2017.05.01.
Van olyan, hogy az ember állításait még aznap beigazolja a valóság. Tegnap pont ez történt, nem is jelentéktelen ügyben.
Írtam reggel egy nyílt levelet Gulyás Marcinak. Arra kértem, felejtse el a Jobbikot, mint esetleges szövetségest a Rezsim elleni harcban. Megindokoltam, miért, itt most nem ismétlem, aki nem olvasta, katt IDE. Leglényege annyi volt: nem lehetséges együttműködni a demokrácia, a jogállam és az európai értékek helyreállításában olyanokkal, akik mindezt lebontani akarják. Nem rablókra bízom a széf őrzését, és nem bulldózerekre az erdők megvédését. Kevéssé érdekes, hogy Vona épp kismacskát, vagy őzikét simogat, ha egyszer pártja valódi bázisa a zsidózó, cigányozó, buzizó, migránsozó rasszisták gyülevészhada. És pont tegnap történt valami, amit aligha én idéztem elő: meghalt Usztics Mátyás. A kevéssé informáltak színészként emlékeznek rá, a jobban képben levők meg úgy, mint aki a nyilasok jelenkori utódszervezetének: a Magyar Gárdának az alapító parancsnoka volt.
Szó nélkül is hagytam volna a dolgot, egy szar emberrel kevesebb, de nem tehettem. Még demokrata csoportokban is elkezdődtek a méltatások, kondoleálások, úgy, mintha nem tudnák, ki volt VALÓJÁBAN Usztics. Úgyhogy szépen fölraktam a fészbukos profilomra egy rövid posztot. Igaz posztot. Ennyit: Meghalt egy náci. Usztics Mátyásnak hívták. Valaha színész volt, meg tán ember is. Meg a kép, amint épp az újnyilas Magyar Gárda egyenruhájában feszít, és annak vezetőjeként esketi a többi keretlegényt. Persze először jött néhány széplelkű hozzászólás, hogy halottról vagy jót vagy semmit. Ezzel azonban van pár probléma. Mondjuk először is az, hogy a mondás eredetiben nem így szól. Hanem így: halottról vagy IGAZAT, vagy semmit. A másik gond, hogy ilyen alapon be kéne tiltani a történelemtanítást. Az ugyanis rengeteg halott emberről szól, és aligha értenénk meg a múltat, ha a halottakról csak szépet lehetne írni...
SZAVAKON INNEN ÉS TÚL
LELKIZÓNA BLOG
Szerző: kreatív.pszichológia
2017.05.01.
Magyarországon minden negyedik ember 65 éves kora előtt hal meg… mind a nőknél, mind a férfiaknál a keringési rendszer betegségei és a daganatos megbetegedések okolhatók a halálozások háromnegyedéért.[i]
Mielőtt lerázhatnánk az előző mondat hatását és meggyőznénk magunkat arról, hogy mi természetesen kivételek vagyunk, és ilyesmi nyílván csak másokkal történhet meg, még néhány számadat. A 2014. telén elvégzett Európai lakossági egészségfelmérés megállapította, hogy jelentős a lakosságon belül azok aránya, akik valamilyen betegséggel küzdenek, krónikus betegségről a magyar felnőttek 55%-a számolt be. Kiemelkedő volt a magas vérnyomás (31%) és más szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága.[ii] A KSH szerint, 2015-ben a férfiaknál a 3. leggyakoribb halálok volt a stroke, csak az egyéb krónikus szívbetegségek és a rosszindulatú daganatok előzték meg, a férfiak közül tízszer annyian haltak meg agyi érkatasztrófában, mint motoros-jármű balesetekben...[iii]
A kórházi folyosón sétálunk és beszélgetünk. Igen is beszélgetünk, bár ez sem a fül, sem a szemtanúk számára nem annyira egyértelmű. Főleg azért nem, mert a (rehab osztályos átlagéletkorhoz képest egészen biztosan) fiatal férfi nemigen használ szavakat. Főként mutogat, hadonászik, érdekes pofákat vág, és néha valahogy kirobban belőle pár hangsor. Amik között aztán vagy van bármilyen előző kérdéshez, előző helyzethez odaillő, talán keresett szó, vagy nincs. Szörnyen büszke vagyok rá. Arra az elszánt erőfeszítésére, amivel közölni akar most, el akarja mondani, mindegy milyen eszközzel azt, ami az eszébe jutott.
Másfél hónapja egy hirtelen keletkezett vérrög elzárta az egyik agyi erét, néhány óra leforgása alatt az addigi aktív ötvenes férfiból, féloldali bénult lett és az agyi érkatasztrófa egyúttal megfosztotta a beszédétől, elvette tőle az akaratlagos szóbeli kommunikáció - egészségesek számára a hétköznapi életükben fel sem tűnően értékes, teljesen természetesen használt, mégis - hatalmas, és megfizethetetlen adományát, valamint az ehhez kapcsolódó lehetőségeket.
A végtagok nagymozgásai nála viszonylag gyorsan helyreálltak, a jobb válla még kicsit „lóg”, de szorgosan „dolgozik rajta”, hogy ez se sokáig maradjon probléma. Az arcát figyelve sem látná azonnal az avatatlan szemlélő, hogy mi lehet a gond, de a szavak formálása, a szótalálás, a hallott szavak megismétlése egyaránt sérült és akadozó. A szándékos beszédének jelenleg még nem sok köze van ahhoz, amit tulajdonképpen el szeretne mondani. Nyílván mivel mi, többiek és kívülállók, csak a helyzetből és az ő lehetőségekhez mért megismeréséből visszakövetkeztetve találgathatjuk, mi lehet ez a mondandó, nem sok az esély arra, hogy aktuális érzés és élményvilágához[iv] kapcsolódjunk.
Amit most látunk és hallunk tőle az már a pár hét komplex rehabilitáció, egyáltalán nem lekicsinylendő eredménye, ha dicsekvésnek hat is szeretem azt gondolni, hogy ebben a teljesítményében az én munkám is benne van, ahogy az egész gyógyító csapaté. Emlékszem a napra, amikor átvették a Stroke osztályról, a botját már akkor sem igazán használta, inkább csak hurcolta magával, viszont egyetlen szót sem lehetett tőle hallani. Egészen konkrétan, bármilyen nővéri vagy orvosi kérdésre, amit valamiért válaszolásra méltónak ítélt, egyetlen hangot adott ki, nagyra tátott szájjal, egy erős, tiszta nagy H-t. Napok teltek el, mire először hallottunk értelmezhető, magyar nyelvűnek tűnő hangsort. A személyére és a családjára vonatkozó fontos információkat a felesége leírta a gyakorláshoz behozott nagy spirálfüzet elejébe. Hoztak neki színes ceruzákat, és kapott külön írásos, rajzolásos feladatlapokat az ergoterapeutánktól és a foniáter kollégánktól. Talán „az írásban majd jobban megy az önkifejezés” illúzió buborékjának gyors elpukkanása is segített neki rádöbbenni, hogy egészen nagy a baj...
Szerző: kreatív.pszichológia
2017.05.01.
Magyarországon minden negyedik ember 65 éves kora előtt hal meg… mind a nőknél, mind a férfiaknál a keringési rendszer betegségei és a daganatos megbetegedések okolhatók a halálozások háromnegyedéért.[i]
Mielőtt lerázhatnánk az előző mondat hatását és meggyőznénk magunkat arról, hogy mi természetesen kivételek vagyunk, és ilyesmi nyílván csak másokkal történhet meg, még néhány számadat. A 2014. telén elvégzett Európai lakossági egészségfelmérés megállapította, hogy jelentős a lakosságon belül azok aránya, akik valamilyen betegséggel küzdenek, krónikus betegségről a magyar felnőttek 55%-a számolt be. Kiemelkedő volt a magas vérnyomás (31%) és más szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága.[ii] A KSH szerint, 2015-ben a férfiaknál a 3. leggyakoribb halálok volt a stroke, csak az egyéb krónikus szívbetegségek és a rosszindulatú daganatok előzték meg, a férfiak közül tízszer annyian haltak meg agyi érkatasztrófában, mint motoros-jármű balesetekben...[iii]
A kórházi folyosón sétálunk és beszélgetünk. Igen is beszélgetünk, bár ez sem a fül, sem a szemtanúk számára nem annyira egyértelmű. Főleg azért nem, mert a (rehab osztályos átlagéletkorhoz képest egészen biztosan) fiatal férfi nemigen használ szavakat. Főként mutogat, hadonászik, érdekes pofákat vág, és néha valahogy kirobban belőle pár hangsor. Amik között aztán vagy van bármilyen előző kérdéshez, előző helyzethez odaillő, talán keresett szó, vagy nincs. Szörnyen büszke vagyok rá. Arra az elszánt erőfeszítésére, amivel közölni akar most, el akarja mondani, mindegy milyen eszközzel azt, ami az eszébe jutott.
Másfél hónapja egy hirtelen keletkezett vérrög elzárta az egyik agyi erét, néhány óra leforgása alatt az addigi aktív ötvenes férfiból, féloldali bénult lett és az agyi érkatasztrófa egyúttal megfosztotta a beszédétől, elvette tőle az akaratlagos szóbeli kommunikáció - egészségesek számára a hétköznapi életükben fel sem tűnően értékes, teljesen természetesen használt, mégis - hatalmas, és megfizethetetlen adományát, valamint az ehhez kapcsolódó lehetőségeket.
A végtagok nagymozgásai nála viszonylag gyorsan helyreálltak, a jobb válla még kicsit „lóg”, de szorgosan „dolgozik rajta”, hogy ez se sokáig maradjon probléma. Az arcát figyelve sem látná azonnal az avatatlan szemlélő, hogy mi lehet a gond, de a szavak formálása, a szótalálás, a hallott szavak megismétlése egyaránt sérült és akadozó. A szándékos beszédének jelenleg még nem sok köze van ahhoz, amit tulajdonképpen el szeretne mondani. Nyílván mivel mi, többiek és kívülállók, csak a helyzetből és az ő lehetőségekhez mért megismeréséből visszakövetkeztetve találgathatjuk, mi lehet ez a mondandó, nem sok az esély arra, hogy aktuális érzés és élményvilágához[iv] kapcsolódjunk.
Amit most látunk és hallunk tőle az már a pár hét komplex rehabilitáció, egyáltalán nem lekicsinylendő eredménye, ha dicsekvésnek hat is szeretem azt gondolni, hogy ebben a teljesítményében az én munkám is benne van, ahogy az egész gyógyító csapaté. Emlékszem a napra, amikor átvették a Stroke osztályról, a botját már akkor sem igazán használta, inkább csak hurcolta magával, viszont egyetlen szót sem lehetett tőle hallani. Egészen konkrétan, bármilyen nővéri vagy orvosi kérdésre, amit valamiért válaszolásra méltónak ítélt, egyetlen hangot adott ki, nagyra tátott szájjal, egy erős, tiszta nagy H-t. Napok teltek el, mire először hallottunk értelmezhető, magyar nyelvűnek tűnő hangsort. A személyére és a családjára vonatkozó fontos információkat a felesége leírta a gyakorláshoz behozott nagy spirálfüzet elejébe. Hoztak neki színes ceruzákat, és kapott külön írásos, rajzolásos feladatlapokat az ergoterapeutánktól és a foniáter kollégánktól. Talán „az írásban majd jobban megy az önkifejezés” illúzió buborékjának gyors elpukkanása is segített neki rádöbbenni, hogy egészen nagy a baj...
BÁRKI INGYEN HOZZÁFÉRHETETT VOLNA A VILÁGON VALAHA MEGJELENT ÖSSZES KÖNYVHÖZ, DE EGY AMERIKAI KERÜLET BÍRÓ MÁSKÉPP DÖNTÖTT
MAGYAR NARANCS ONLINE
- A HÉT CIKKE
Szerző: Urfi Péter
2017.04.30.
Először az alexandriai könyvtár, most meg ez. A hét cikke a Google Books bukásáról.
Valahol a Google szerverein ott áll tömött digitális sorokban 25 millió beszkennelt könyv, és senki nem olvashatja el őket. Pedig ez a könyvtár pont azért készült, hogy bárki hozzáférhessen. A Google Books-t egyetlen bírósági ítélet választotta el attól, hogy elérje célját, és belátható időn belül bármelyik közkönyvtárban, néhány kattintással elérhetővé váljon az összes könyv, amelyet valaha kiadtak. A forgalomban lévőkért fizetni kellett volna, de a 20. század közepe előtti évezredek tudása mindenki előtt nyitva állt volna. Olcsó hatásvadászat lenne hosszan ecsetelni, mit jelentett volna egy százmilliós könyvtár, egy univerzális, kereshető adatbázis mindenkinek, a világ vezető kutatóitól kezdve a tudástól elvágott szegényekig. De fölösleges is ebbe belemenni, mindenki el tudja képzelni. És az egy hónappal ezelőtti bírósági ítélet után más opciónk nem is marad, mint a képzelődés.
Az Atlantic cikke végigveszi a Google Books hatalmas vállalkozásának történetét. A technikai fejlesztéseket, amelyek lehetővé tették volna a világ összes könyvének beszkennelését belátható időn belül. (Mellesleg - egy bonyolult metódussal - ki is számolták, hány könyv van a világon: 2010. augusztus 6-án egészen pontosan 129.864.880. Ami azt jelenti, hogy ha minden nap elolvasol egyet, akkor 356.000 év alatt végzel is.) A szoftverfejlesztéseket, amelyek a kereshetőséget, a jegyzetelést és a megoszthatóságot tették lehetővé. De mielőtt elérkezhettünk volna a Paradicsomba, elkezdődtek a jogi problémák.
A Google ugyanis csak könyvtárakkal - mellesleg a legtekintélyesebbek közül néhánnyal - állapodott meg a könyvek szkenneléséről, nem a szerzőkkel. Márpedig a copyright-nak már a neve is elég egyértelműen utal rá, hogy a másolás joga kit illet. A szerzői jogok tulajdonosai, vagyis a szerzők és a kiadók hatalmas pert akasztottak a Google nyakába.
Az Atlantic történelmi áttekintése bemutatja a hasonló eseteket, amikor egy új technológia találkozott a szerzői jogokkal. A konfliktusból végül általában mindkét fél számára jövedelmező egyezség lett. Ebben az esetben is megvolt erre az esély, hiszen hamar rájött mindenki, hogy a forgalomban lévő könyvekért lehet pénzt kérni, miközben a nem kapható - de még jogdíjas - könyvek után szedett csekélyke díj összességében jelentős pluszbevétel lehetne minden jogtulajnak. A régi könyvek pedig lehetnének ingyenesek, az összes olvasó örömére...
- A HÉT CIKKE
Szerző: Urfi Péter
2017.04.30.
Először az alexandriai könyvtár, most meg ez. A hét cikke a Google Books bukásáról.
Valahol a Google szerverein ott áll tömött digitális sorokban 25 millió beszkennelt könyv, és senki nem olvashatja el őket. Pedig ez a könyvtár pont azért készült, hogy bárki hozzáférhessen. A Google Books-t egyetlen bírósági ítélet választotta el attól, hogy elérje célját, és belátható időn belül bármelyik közkönyvtárban, néhány kattintással elérhetővé váljon az összes könyv, amelyet valaha kiadtak. A forgalomban lévőkért fizetni kellett volna, de a 20. század közepe előtti évezredek tudása mindenki előtt nyitva állt volna. Olcsó hatásvadászat lenne hosszan ecsetelni, mit jelentett volna egy százmilliós könyvtár, egy univerzális, kereshető adatbázis mindenkinek, a világ vezető kutatóitól kezdve a tudástól elvágott szegényekig. De fölösleges is ebbe belemenni, mindenki el tudja képzelni. És az egy hónappal ezelőtti bírósági ítélet után más opciónk nem is marad, mint a képzelődés.
Az Atlantic cikke végigveszi a Google Books hatalmas vállalkozásának történetét. A technikai fejlesztéseket, amelyek lehetővé tették volna a világ összes könyvének beszkennelését belátható időn belül. (Mellesleg - egy bonyolult metódussal - ki is számolták, hány könyv van a világon: 2010. augusztus 6-án egészen pontosan 129.864.880. Ami azt jelenti, hogy ha minden nap elolvasol egyet, akkor 356.000 év alatt végzel is.) A szoftverfejlesztéseket, amelyek a kereshetőséget, a jegyzetelést és a megoszthatóságot tették lehetővé. De mielőtt elérkezhettünk volna a Paradicsomba, elkezdődtek a jogi problémák.
A Google ugyanis csak könyvtárakkal - mellesleg a legtekintélyesebbek közül néhánnyal - állapodott meg a könyvek szkenneléséről, nem a szerzőkkel. Márpedig a copyright-nak már a neve is elég egyértelműen utal rá, hogy a másolás joga kit illet. A szerzői jogok tulajdonosai, vagyis a szerzők és a kiadók hatalmas pert akasztottak a Google nyakába.
Az Atlantic történelmi áttekintése bemutatja a hasonló eseteket, amikor egy új technológia találkozott a szerzői jogokkal. A konfliktusból végül általában mindkét fél számára jövedelmező egyezség lett. Ebben az esetben is megvolt erre az esély, hiszen hamar rájött mindenki, hogy a forgalomban lévő könyvekért lehet pénzt kérni, miközben a nem kapható - de még jogdíjas - könyvek után szedett csekélyke díj összességében jelentős pluszbevétel lehetne minden jogtulajnak. A régi könyvek pedig lehetnének ingyenesek, az összes olvasó örömére...
ÚJ MERÉNYLET A HAZAI OKTATÁSI RENDSZER ELLEN
TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: B. Molnár László
2017.05.01.
Húsvét előtt jelent meg egy rendelettervezet az Emberi Erőforrások Minisztériumának honlapján, amelyről mindössze április 18-ig nyilváníthatott véleményt a köznevelési szféra. Mondhatnánk, hogy öt nap szinte semmire nem elég. Főleg akkor nem, amikor az érintettek éppen tavaszi szünetüket töltik, illetve a négynapos ünnep alatt családjukkal pihennek. Ám ahhoz mégis elégnek bizonyult, hogy a pedagógusok pontosan lássák: újfent merénylet készül a hazai oktatási rendszer ellen.
A minisztériumi előterjesztés – amely úgy jelent meg, hogy azt a kormány nem tárgyalta, ezért nem tekinthető hivatalos kormányálláspontnak – Palkovics László oktatásért felelős államtitkár elmondása szerint azért született, hogy pótolják a köznevelési rendszerből hiányzó gyógypedagógusokat, illetve szaktanárokat. Hogy konkrétan miről is van szó? A tervezet értelmében bizonyos tantárgyakat az enyhe, illetve középsúlyos értelmi fogyatékos tanulóknál gyógypedagógusi végzettség nélkül is lehetne tanítani, ahol pedig nincs megfelelő szakos tanár, ott felsőfokú végzettségű, de pedagógusi képesítés nélküli szakemberek is oktathatnának.
Nem teljesen érthető, hogyan fér össze a fenti „megengedő” hozzáállással, hogy mintegy százezer beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (btm) diák – diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók – esetében megszüntetnék annak lehetőségét, hogy a nevelési tanácsadó javaslatára fel lehessen menteni őket az érdemjegyekkel való osztályzás alól. E gyerekek fejlesztéséhez sokkal nagyobb szükség van speciális felkészültségre, mint az elégtelenek szórására. Mivel ők önhibájukon kívül nem tudnak bizonyos tantárgyakat megfelelő szinten teljesíteni, gyengébb osztályzatot fognak kapni, ami veszélybe sodorhatja a továbbtanulásukat. Majd az egész további életüket.
Ma már az is világos mindenki előtt, hogy elöregedett a szakma, és ha a következő tíz évben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen űr marad utánuk. A pedagógushiány hosszú folyamat eredménye, melyben a kedvezőtlen bérviszonyok mellett a megbecsültség hiánya és a rossz munkakörülmények is közrejátszanak. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pedagógus-életpályamodell nem vált be, ugyanis 2013-as bevezetése óta rengeteg pluszmunkát, feszültséget, fáradságot hozott magával, ami finoman szólva nem kedvez az oktatás színvonalának. Majd lassan a nagy dérrel-dúrral beharangozott bérfejlesztés is megfeneklett: 2015-ben például kikerült a törvényből az a biztosíték, hogy a pedagógusbéreket a mindenkori minimálbérhez kötik. Így pedig nehéz a fiatalokat a pályán tartani...
Szerző: B. Molnár László
2017.05.01.
Húsvét előtt jelent meg egy rendelettervezet az Emberi Erőforrások Minisztériumának honlapján, amelyről mindössze április 18-ig nyilváníthatott véleményt a köznevelési szféra. Mondhatnánk, hogy öt nap szinte semmire nem elég. Főleg akkor nem, amikor az érintettek éppen tavaszi szünetüket töltik, illetve a négynapos ünnep alatt családjukkal pihennek. Ám ahhoz mégis elégnek bizonyult, hogy a pedagógusok pontosan lássák: újfent merénylet készül a hazai oktatási rendszer ellen.
A minisztériumi előterjesztés – amely úgy jelent meg, hogy azt a kormány nem tárgyalta, ezért nem tekinthető hivatalos kormányálláspontnak – Palkovics László oktatásért felelős államtitkár elmondása szerint azért született, hogy pótolják a köznevelési rendszerből hiányzó gyógypedagógusokat, illetve szaktanárokat. Hogy konkrétan miről is van szó? A tervezet értelmében bizonyos tantárgyakat az enyhe, illetve középsúlyos értelmi fogyatékos tanulóknál gyógypedagógusi végzettség nélkül is lehetne tanítani, ahol pedig nincs megfelelő szakos tanár, ott felsőfokú végzettségű, de pedagógusi képesítés nélküli szakemberek is oktathatnának.
Nem teljesen érthető, hogyan fér össze a fenti „megengedő” hozzáállással, hogy mintegy százezer beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (btm) diák – diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók – esetében megszüntetnék annak lehetőségét, hogy a nevelési tanácsadó javaslatára fel lehessen menteni őket az érdemjegyekkel való osztályzás alól. E gyerekek fejlesztéséhez sokkal nagyobb szükség van speciális felkészültségre, mint az elégtelenek szórására. Mivel ők önhibájukon kívül nem tudnak bizonyos tantárgyakat megfelelő szinten teljesíteni, gyengébb osztályzatot fognak kapni, ami veszélybe sodorhatja a továbbtanulásukat. Majd az egész további életüket.
Ma már az is világos mindenki előtt, hogy elöregedett a szakma, és ha a következő tíz évben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen űr marad utánuk. A pedagógushiány hosszú folyamat eredménye, melyben a kedvezőtlen bérviszonyok mellett a megbecsültség hiánya és a rossz munkakörülmények is közrejátszanak. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pedagógus-életpályamodell nem vált be, ugyanis 2013-as bevezetése óta rengeteg pluszmunkát, feszültséget, fáradságot hozott magával, ami finoman szólva nem kedvez az oktatás színvonalának. Majd lassan a nagy dérrel-dúrral beharangozott bérfejlesztés is megfeneklett: 2015-ben például kikerült a törvényből az a biztosíték, hogy a pedagógusbéreket a mindenkori minimálbérhez kötik. Így pedig nehéz a fiatalokat a pályán tartani...
MÉGIS MI EZ A BAROMSÁG, URAK?
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.04.30.
...Márpedig ahhoz képest, ami itt két éve megy, hogy Magyarország nem enged a menekültkérdésben, hogy nem kötelezhető arra, hogy akár egyetlen bevándorlót is befogadjon, hogy 98%-os nagyfene egyetértésre, egy érvénytelen népszavazás érvényesnek kikiáltására, és rengeteg propagandára hivatkozva verdesik a mellüket és hergelik a híveiket, ez itt mégis mi?
Hát ahogy nézem egyrészt muníció a szintén sötét ösztönökön lovagló, azokból táplálkozó Jobbiknak.
Másrészt az a kérdés mardos belülről, hogy mégis ki a gyász fogja fizetni ezeket a DNS-vizsgálatokat, és konkrétan hogy fog kinézni praktikusan ez az egész vizsgálatosdi?
Rogánt és a többi idiótát felvilágosította valaki arról, hogy a DNS-vizsgálat meglehetősen esetleges pontossággal alkalmazható az életkor megállapítására? Bár egyáltalán nem vagyok szakember, abban eléggé megegyeznek a vélemények, hogy a DNS-ből azt sem lehet meghatározni, hogy Orbán Ráhel telefonját ki lopta el, de az életkort is viszonylag pontatlanul. Már amennyiben a 4-5 éves eltérés meglehetősen jellemző az ilyen típusú vizsgálatoknál. Igen, alapvetően a DNS-ben kimutatható az öregedés, ám ezt rengeteg tényező befolyásolja. Amellett, hogy ez távolról sem olcsó mulatság, és dacára annak, hogy fiatalabb korosztálynál nagyobb pontossággal állapítható meg az életkor, egyáltalán nem precíz módszer ez. Hogy Bakondi mire gondolt, amikor azt mondta, hogy orvosi módszerekkel meg lehet állapítani egy ember valós korát, azt nem tudom. Biztos én vagyok a büdösbunkó.
Ettől függetlenül a kérdés jogosnak tűnik: mi ez a baromság, urak? Akkor meg van állítva Brüsszel és végre meg lehet nyugodni? Akkor úgy nem engedünk be egyetlen bevándorlót sem, hogy mégis beengedünk? Azért toltunk bele eszméletlen mennyiségű közpénzt Brüsszel megállításába, hogy a végén az uniós tagsággal együttjáró kötelezettségek okán (nem konkrét kérés ez, Rogán, nem szívességet teszünk senkinek) úgyis azt cselekedjük, amit mindenki más is? A kettősbeszéd alól megint kilóg az erkölcstelenség méretes lólába?
Akkor hogy is van ezzel a márciusban elfogadott, témába vágó jogszabályszigorítással? Szemfényvesztés volt netán? Mármint az, hogy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején (ami most is fennáll Magyarországon) a fent említett kiskorú menekültek ugyanúgy őrizetbe kerülnek, mint korosabb társaik és az eljárás lezárultáig nem léphetnek az ország területére? Most akkor hogy lesz? Mégis beléphetnek? Véget vetünk a válsághelyzetnek? Vagy visszavonjuk a szigorított rendelkezést? Sunnyogva, fű alatt mégiscsak kapitulálunk, miután a vérszívás, uszítás, brüsszelezés, migránsozás, sorosozás kötelező köreit lefutottuk? Azt csináljuk, amit normális, európaiakként, csatakiáltások és füstbombák nélkül eddig is kellett volna?
Olyan szinten hányinger ez az egész köpönyegforgató, Soros démonába belegárgyult társaság, hogy már rég nem találom rájuk a szavakat. DNS-vizsgálat, orvosi módszerek, b*zmeg, amikor a seggünk kilóg a gatyából. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ezzel kizárólag a Jobbik fanatikusai alá adják a lovat. Mit mondjak még? Inkább semmit. Nehogy valaki megsértődjön.
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.04.30.
...Márpedig ahhoz képest, ami itt két éve megy, hogy Magyarország nem enged a menekültkérdésben, hogy nem kötelezhető arra, hogy akár egyetlen bevándorlót is befogadjon, hogy 98%-os nagyfene egyetértésre, egy érvénytelen népszavazás érvényesnek kikiáltására, és rengeteg propagandára hivatkozva verdesik a mellüket és hergelik a híveiket, ez itt mégis mi?
Hát ahogy nézem egyrészt muníció a szintén sötét ösztönökön lovagló, azokból táplálkozó Jobbiknak.
Másrészt az a kérdés mardos belülről, hogy mégis ki a gyász fogja fizetni ezeket a DNS-vizsgálatokat, és konkrétan hogy fog kinézni praktikusan ez az egész vizsgálatosdi?
Rogánt és a többi idiótát felvilágosította valaki arról, hogy a DNS-vizsgálat meglehetősen esetleges pontossággal alkalmazható az életkor megállapítására? Bár egyáltalán nem vagyok szakember, abban eléggé megegyeznek a vélemények, hogy a DNS-ből azt sem lehet meghatározni, hogy Orbán Ráhel telefonját ki lopta el, de az életkort is viszonylag pontatlanul. Már amennyiben a 4-5 éves eltérés meglehetősen jellemző az ilyen típusú vizsgálatoknál. Igen, alapvetően a DNS-ben kimutatható az öregedés, ám ezt rengeteg tényező befolyásolja. Amellett, hogy ez távolról sem olcsó mulatság, és dacára annak, hogy fiatalabb korosztálynál nagyobb pontossággal állapítható meg az életkor, egyáltalán nem precíz módszer ez. Hogy Bakondi mire gondolt, amikor azt mondta, hogy orvosi módszerekkel meg lehet állapítani egy ember valós korát, azt nem tudom. Biztos én vagyok a büdösbunkó.
Ettől függetlenül a kérdés jogosnak tűnik: mi ez a baromság, urak? Akkor meg van állítva Brüsszel és végre meg lehet nyugodni? Akkor úgy nem engedünk be egyetlen bevándorlót sem, hogy mégis beengedünk? Azért toltunk bele eszméletlen mennyiségű közpénzt Brüsszel megállításába, hogy a végén az uniós tagsággal együttjáró kötelezettségek okán (nem konkrét kérés ez, Rogán, nem szívességet teszünk senkinek) úgyis azt cselekedjük, amit mindenki más is? A kettősbeszéd alól megint kilóg az erkölcstelenség méretes lólába?
Akkor hogy is van ezzel a márciusban elfogadott, témába vágó jogszabályszigorítással? Szemfényvesztés volt netán? Mármint az, hogy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején (ami most is fennáll Magyarországon) a fent említett kiskorú menekültek ugyanúgy őrizetbe kerülnek, mint korosabb társaik és az eljárás lezárultáig nem léphetnek az ország területére? Most akkor hogy lesz? Mégis beléphetnek? Véget vetünk a válsághelyzetnek? Vagy visszavonjuk a szigorított rendelkezést? Sunnyogva, fű alatt mégiscsak kapitulálunk, miután a vérszívás, uszítás, brüsszelezés, migránsozás, sorosozás kötelező köreit lefutottuk? Azt csináljuk, amit normális, európaiakként, csatakiáltások és füstbombák nélkül eddig is kellett volna?
Olyan szinten hányinger ez az egész köpönyegforgató, Soros démonába belegárgyult társaság, hogy már rég nem találom rájuk a szavakat. DNS-vizsgálat, orvosi módszerek, b*zmeg, amikor a seggünk kilóg a gatyából. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ezzel kizárólag a Jobbik fanatikusai alá adják a lovat. Mit mondjak még? Inkább semmit. Nehogy valaki megsértődjön.
INGYENES WEBOLDALAK PROGRAMOZNI VÁGYÓKNAK
GABRIELLE BLOGJA
Szerző: bgabrielle
2017.04.30.
Előző cikkemben olyan szervezetekről írtam, akik felnőtteknek programozást, gyerekeknek pedig annak alapjait és a technológia vívmányait mutatják be, tanítják meg. Ehhez kapcsolódva a mostani bejegyzésben pedig olyan weboldalakat (és mobilon is elérhető alkalmazásaikat) szeretnék bemutatni, amik segítségével otthonról, autodidakta módon lehet elsajátítani ezek alapjait:
Szerző: bgabrielle
2017.04.30.
Előző cikkemben olyan szervezetekről írtam, akik felnőtteknek programozást, gyerekeknek pedig annak alapjait és a technológia vívmányait mutatják be, tanítják meg. Ehhez kapcsolódva a mostani bejegyzésben pedig olyan weboldalakat (és mobilon is elérhető alkalmazásaikat) szeretnék bemutatni, amik segítségével otthonról, autodidakta módon lehet elsajátítani ezek alapjait:
VISSZA A VALLÁSHÁBORÚK KORÁBA?
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Gadó György
2017.04.30.
A sokat szenvedett szíriai Aleppó az ostrom és a harcok és csillapultával sem élhet még békében: épp e varosnál történt a legutóbbi hetek legvéresebb öngyilkos merénylete. E sorok írásakor úgy tudjuk, 126 halottja volt a húsvétot közvetlenül megelőző terrorcselekménynek. A halottak száma még nem végleges.
Gyalázatos tett volt! – jelentette ki Ferenc pápa erről az akcióról, amelynek célpontja nem is valami harci alakulat vagy katonai támaszpont volt, hanem egy autóbusz-konvoj. Ez a terrorcselekmény zárta le a legutóbbi 15–20 nap merénylet-sorozatát (ha lezárásról egyáltalán szó lehet):
Egyiptom, Szomália, Svédország, Norvégia, Szentpétervár, Nigéria, Németország és most Szíria – ezek az állomásai az akciók sorának, amely akciók ugyan földrajzilag is többé-kevésbé távol történtek egymástól és amelyeket nem valami központi szerv vezényelt le, de amelyek mégis azonos szellemiségből, ugyanabból az eszeveszett, dühödt gyűlöletből fakadtak.
A pápa – nem először – elítélte ezt a szellemet és ezeket a tetteket, de megszólaltak-e és mit mondtak azok a lelki-szellemi vezetők, akiknek a mohamedán világban tekintélyük és döntő szavuk lehet?
Amennyire tudhatjuk, meg sem szólaltak. A mohamedán tömegek – és ezeken belül azok a száz- meg százezrek, akiknek már elegük van a folytonos terrorakciókból, a vallási-politikai bosszú tombolásból – nem képesek rábírni legfőbb szellemi-vallási vezetőiket arra, hogy megbékélésre szólítsák fel híveiket. Amennyire tudható, ezek a vezetők (ajatollahok, mardzsák, főmuftik és imámok) inkább szítják, semmint csitítják a vallási fanatizmust, amely egyes mohamedán országokban – persze – egyben politikai fanatizmus, a hatalmi harc fegyvere is.
Európa, a nyugati világ idestova 350 éve maga mögött hagyta a vallásháborúk korát, ezzel szemben a mohamedán világ – habár sem etnikailag, sem kulturálisan, sem pedig történelmileg nem egységes – olyan vallásháborúk színtere, amelyekben a középkorias fanatizmus a legmodernebb katonai fegyverekkel a kezében támad és gyilkol...
Szerző: Gadó György
2017.04.30.
A sokat szenvedett szíriai Aleppó az ostrom és a harcok és csillapultával sem élhet még békében: épp e varosnál történt a legutóbbi hetek legvéresebb öngyilkos merénylete. E sorok írásakor úgy tudjuk, 126 halottja volt a húsvétot közvetlenül megelőző terrorcselekménynek. A halottak száma még nem végleges.
Gyalázatos tett volt! – jelentette ki Ferenc pápa erről az akcióról, amelynek célpontja nem is valami harci alakulat vagy katonai támaszpont volt, hanem egy autóbusz-konvoj. Ez a terrorcselekmény zárta le a legutóbbi 15–20 nap merénylet-sorozatát (ha lezárásról egyáltalán szó lehet):
Egyiptom, Szomália, Svédország, Norvégia, Szentpétervár, Nigéria, Németország és most Szíria – ezek az állomásai az akciók sorának, amely akciók ugyan földrajzilag is többé-kevésbé távol történtek egymástól és amelyeket nem valami központi szerv vezényelt le, de amelyek mégis azonos szellemiségből, ugyanabból az eszeveszett, dühödt gyűlöletből fakadtak.
A pápa – nem először – elítélte ezt a szellemet és ezeket a tetteket, de megszólaltak-e és mit mondtak azok a lelki-szellemi vezetők, akiknek a mohamedán világban tekintélyük és döntő szavuk lehet?
Amennyire tudhatjuk, meg sem szólaltak. A mohamedán tömegek – és ezeken belül azok a száz- meg százezrek, akiknek már elegük van a folytonos terrorakciókból, a vallási-politikai bosszú tombolásból – nem képesek rábírni legfőbb szellemi-vallási vezetőiket arra, hogy megbékélésre szólítsák fel híveiket. Amennyire tudható, ezek a vezetők (ajatollahok, mardzsák, főmuftik és imámok) inkább szítják, semmint csitítják a vallási fanatizmust, amely egyes mohamedán országokban – persze – egyben politikai fanatizmus, a hatalmi harc fegyvere is.
Európa, a nyugati világ idestova 350 éve maga mögött hagyta a vallásháborúk korát, ezzel szemben a mohamedán világ – habár sem etnikailag, sem kulturálisan, sem pedig történelmileg nem egységes – olyan vallásháborúk színtere, amelyekben a középkorias fanatizmus a legmodernebb katonai fegyverekkel a kezében támad és gyilkol...
BOTKA LEMEZE UGYANAZ, ÉS UGYANOTT AKAD MEG
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Iványi Margit
2017.04.30.
Vasárnap Orosházán az agrárszocialista megmozdulás 126. évfordulóján tartott megemlékezésen Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje azt mondta: igazságtalanság van a munkahelyeken, az oktatásban, az egészségügyben, az egykulcsos adóban, az otthonteremtési és a családtámogatási rendszerben. Nincs munkásérdek-védelem, sztrájkjog, tanszabadság. Lepusztultak a közkórházak, nincsenek orvosok sincs; hét év alatt nem emelkedett a családi pótlék; az egykulcsos személyi jövedelemadó és az otthonteremtési támogatás pedig csak a gazdagoknak kedvez.
És itt meg is érkeztünk Botka kitartóan meglovagolt vesszőparipájához: “Ebből elég volt, tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok!”
A Botka által felsorolt hiányosságok és súlyos „mulasztások” (értsd: tudatos rombolás) igazságtartalmával nem vitatkozva mondjuk: ebből elég volt, ne tegyük bűnbakká a gazdagokat!
Még ha Magyarországon gazdaggá válni keveseknek sikerülhet is tisztességes módon, ez a propaganda ugyanolyan alantas ösztönökre épít, mint az, amely szerint „aki nem velünk van, az hazaáruló”.
Nyilván oka van, hogy ugyanazt a vasat üti a szocialista politikus. Talán ő gondolta, talán komoly tanácsadói csapat áll az ötlet mögött, hogy 4 millió szegény ember országában ez a leegyszerűsített gondolatmenet működni fog, miszerint aki gazdag, az egy rohadék, miatta vagyunk mi szegények. Tehát ha a gazdag fizet, a szegénynek jó lesz.
Egy tehenet sem tudok felmutatni, dögöljön meg hát a szomszéd, akinek gulyája van. Így gondolkodik sajnos a magyar ember, ahelyett, amit valaki a nyugati szemléletmóddal kapcsolatban nyilatkozott: ott is emberek élnek, akik tudnak irigykedni a sikeresebbekre. Csak ott úgy állnak hozzá, hogy „ha neki sikerült, mit tehetnék, hogy nekem is sikerüljön?”....
Szerző: Iványi Margit
2017.04.30.
Vasárnap Orosházán az agrárszocialista megmozdulás 126. évfordulóján tartott megemlékezésen Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje azt mondta: igazságtalanság van a munkahelyeken, az oktatásban, az egészségügyben, az egykulcsos adóban, az otthonteremtési és a családtámogatási rendszerben. Nincs munkásérdek-védelem, sztrájkjog, tanszabadság. Lepusztultak a közkórházak, nincsenek orvosok sincs; hét év alatt nem emelkedett a családi pótlék; az egykulcsos személyi jövedelemadó és az otthonteremtési támogatás pedig csak a gazdagoknak kedvez.
És itt meg is érkeztünk Botka kitartóan meglovagolt vesszőparipájához: “Ebből elég volt, tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok!”
A Botka által felsorolt hiányosságok és súlyos „mulasztások” (értsd: tudatos rombolás) igazságtartalmával nem vitatkozva mondjuk: ebből elég volt, ne tegyük bűnbakká a gazdagokat!
Még ha Magyarországon gazdaggá válni keveseknek sikerülhet is tisztességes módon, ez a propaganda ugyanolyan alantas ösztönökre épít, mint az, amely szerint „aki nem velünk van, az hazaáruló”.
Nyilván oka van, hogy ugyanazt a vasat üti a szocialista politikus. Talán ő gondolta, talán komoly tanácsadói csapat áll az ötlet mögött, hogy 4 millió szegény ember országában ez a leegyszerűsített gondolatmenet működni fog, miszerint aki gazdag, az egy rohadék, miatta vagyunk mi szegények. Tehát ha a gazdag fizet, a szegénynek jó lesz.
Egy tehenet sem tudok felmutatni, dögöljön meg hát a szomszéd, akinek gulyája van. Így gondolkodik sajnos a magyar ember, ahelyett, amit valaki a nyugati szemléletmóddal kapcsolatban nyilatkozott: ott is emberek élnek, akik tudnak irigykedni a sikeresebbekre. Csak ott úgy állnak hozzá, hogy „ha neki sikerült, mit tehetnék, hogy nekem is sikerüljön?”....
HOL A KÖZSZFÉRA "FLOW"-JA?
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.04.30.
A sikeres cégek számára nagyon fontos a munkatársak közérzete. Fontos, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból, ehhez pedig megfelelő biztonságérzet, értékelés, motiváció, előrelépési lehetőség, no meg munkahelyi légkör kell, hogy „flow”-ban legyenek, és ne a rossz értelemben vett rutin, az unalom, vagy a kiégés, esetleg a szorongás jellemezze őket.
Persze erre, hogy mindezt megteremtsék, a vezetőket is képezni kell. Önismeret, a másik megismerése (mindkettőhöz remek tesztekkel), pszichológia, közösségépítés, kommunikációfejlesztés, és még annyi minden, amiről a coaching szól. Az üzleti világban közismert, a közszférába nem jut el (legalábbis az intézményekhez, akikkel kapcsolatban vagyunk biztosan nem), minket, civil vezetőket szerencsére több vonalon is elért már.
Amikor egy ilyenen részt vehetek, mint nemrég a Venustus „Coaching szemléletű vezetés” című képzésén, két dolog jut az eszembe: egyrészt, hogy mennyi csodás dolgot tudnak már ahhoz a világban, hogy az emberekkel hatékonyabban, jobban foglalkozhassanak a munkaadók, másrészt, hogy erre mennyire nagy szüksége lenne az iskolákban, vagy a szociális területen, egészségügyben, stb. dolgozóknak. Gyalázatosnak érzem, hogy miközben a céges világban már rég felfedezték, hogy a legfontosabb befektetés az ember, közben az emberekkel foglalkozó állami intézményrendszerben alig hallani szupervízióról, vezetői coachingról, vagy coaching szemléletű intézményvezetőkről.
Ott nincs, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Miközben most éppen arról olvashatunk, hogy pianínó lesz majd minden iskolában, ott is, ahol már rég nincs ének szakos tanár sem, szóval, hogy újra és újra hangosan kommunikálnak a tárgyi feltételek fejlesztéséről, eközben sosem hallani arról, mit tesznek azokért az emberekért, akik mondjuk a kiégés kockázatának leginkább kitettek. Igen, a szegregált iskolákban tanítókért, a családgondozókért, a szociális munkásokért, a védőnőkért, az ügyintézőkért, stb., akik felőrlődnek a napi tehetetlenségben a nélkül, hogy bárki egyszer megkérdezné: jól vagy? Van valami problémád? Tehetek valamit érted, hogy jobban dolgozz? Elmondanád, mit, miért teszel?
Azt hiszem, ha végigcsinálna velük valaki egy „flow-tesztet”, ami megmutatná, hol vannak a kihívás és a saját képességek terén, hol érzik magukat ennek a két dolognak az összevetésében, gyanítom, lehangoló képet kapna.
Vezetőként az embernek rengeteg információt ad egy-egy ilyen teszt. És annyi más van még… ott van a konfliktuskezelés hihetetlen gazdag módszertani tárháza, vagy elgondolkodtam, érdekel-e valakit a közszférában pl. az, hogy kinek milyen a szeretetnyelve? Vagyis, hogy mitől érzi magát „szeretve”, milyen pozitív visszajelzés a legalkalmasabb nála arra, hogy a vezetője, kollégája visszacsatoljon neki: fontos vagy nekem, nekünk, megbecsüllek, figyelek rád, jól csinálod. Mert nem vagyunk egyformák, van, akinek az értő figyelem, másnak egy érintés, vagy a dicséret jelenti ezt. És ha ezt kapja a teljesítményéért, ettől jobban érzi magát, örömmel és jobban is dolgozik tovább.
Hova tűnt mindez? Vagy az intézményrendszerben meg sem volt talán? Mindig is kullogtunk az üzleti világ után ezekkel a rendkívül fontos dolgokkal? Hová lett az EMBER a történetekből?...
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.04.30.
A sikeres cégek számára nagyon fontos a munkatársak közérzete. Fontos, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból, ehhez pedig megfelelő biztonságérzet, értékelés, motiváció, előrelépési lehetőség, no meg munkahelyi légkör kell, hogy „flow”-ban legyenek, és ne a rossz értelemben vett rutin, az unalom, vagy a kiégés, esetleg a szorongás jellemezze őket.
Persze erre, hogy mindezt megteremtsék, a vezetőket is képezni kell. Önismeret, a másik megismerése (mindkettőhöz remek tesztekkel), pszichológia, közösségépítés, kommunikációfejlesztés, és még annyi minden, amiről a coaching szól. Az üzleti világban közismert, a közszférába nem jut el (legalábbis az intézményekhez, akikkel kapcsolatban vagyunk biztosan nem), minket, civil vezetőket szerencsére több vonalon is elért már.
Amikor egy ilyenen részt vehetek, mint nemrég a Venustus „Coaching szemléletű vezetés” című képzésén, két dolog jut az eszembe: egyrészt, hogy mennyi csodás dolgot tudnak már ahhoz a világban, hogy az emberekkel hatékonyabban, jobban foglalkozhassanak a munkaadók, másrészt, hogy erre mennyire nagy szüksége lenne az iskolákban, vagy a szociális területen, egészségügyben, stb. dolgozóknak. Gyalázatosnak érzem, hogy miközben a céges világban már rég felfedezték, hogy a legfontosabb befektetés az ember, közben az emberekkel foglalkozó állami intézményrendszerben alig hallani szupervízióról, vezetői coachingról, vagy coaching szemléletű intézményvezetőkről.
Ott nincs, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Miközben most éppen arról olvashatunk, hogy pianínó lesz majd minden iskolában, ott is, ahol már rég nincs ének szakos tanár sem, szóval, hogy újra és újra hangosan kommunikálnak a tárgyi feltételek fejlesztéséről, eközben sosem hallani arról, mit tesznek azokért az emberekért, akik mondjuk a kiégés kockázatának leginkább kitettek. Igen, a szegregált iskolákban tanítókért, a családgondozókért, a szociális munkásokért, a védőnőkért, az ügyintézőkért, stb., akik felőrlődnek a napi tehetetlenségben a nélkül, hogy bárki egyszer megkérdezné: jól vagy? Van valami problémád? Tehetek valamit érted, hogy jobban dolgozz? Elmondanád, mit, miért teszel?
Azt hiszem, ha végigcsinálna velük valaki egy „flow-tesztet”, ami megmutatná, hol vannak a kihívás és a saját képességek terén, hol érzik magukat ennek a két dolognak az összevetésében, gyanítom, lehangoló képet kapna.
Vezetőként az embernek rengeteg információt ad egy-egy ilyen teszt. És annyi más van még… ott van a konfliktuskezelés hihetetlen gazdag módszertani tárháza, vagy elgondolkodtam, érdekel-e valakit a közszférában pl. az, hogy kinek milyen a szeretetnyelve? Vagyis, hogy mitől érzi magát „szeretve”, milyen pozitív visszajelzés a legalkalmasabb nála arra, hogy a vezetője, kollégája visszacsatoljon neki: fontos vagy nekem, nekünk, megbecsüllek, figyelek rád, jól csinálod. Mert nem vagyunk egyformák, van, akinek az értő figyelem, másnak egy érintés, vagy a dicséret jelenti ezt. És ha ezt kapja a teljesítményéért, ettől jobban érzi magát, örömmel és jobban is dolgozik tovább.
Hova tűnt mindez? Vagy az intézményrendszerben meg sem volt talán? Mindig is kullogtunk az üzleti világ után ezekkel a rendkívül fontos dolgokkal? Hová lett az EMBER a történetekből?...
10 MEGDÖBBENTŐ SZÉPSÉGÁPOLÁSI TIPP A 19. SZÁZADBÓL
STÍLER BLOG
Szerző: Pusztai Olivér
2017.04.30.
Melyik nő ne szeretne vonzó lenni a férje, családja, szeretője és úgy általában a külvilág szemében? Az évszázados szépségápolási praktikák között számos bölcs és hasznos tipp van, de most azokról emlékezünk meg, amelyek a feledés homályába merültek – és nem véletlenül. Hajfestés, dermaroller, 3D-s műszempilla? Ugyan, ezek semmik ahhoz képest, amit 130 évvel ezelőtt tettek magukkal a nők „szépségápolás” címen!
Barkham Burroughs 1889-ben megjelent A meglepő és hasznos információk enciklopédiája című könyvében egy teljes fejezet szól a női szépségápolásról, amiben akkor még roppant hasznosnak tűnő tippekkel látta el olvasóit. Valószínűleg ezek a trükkök akkoriban rém tudományosan hangzottak és felkapottak voltak, de hála istennek, ez már a múlté, és nem abban a korban élünk. Na és persze rögtön felmerül a kérdés, hogy a mai szépségápolási tippek vajon mennyire lesznek nevetségesek 130 év múlva…?
Szerző: Pusztai Olivér
2017.04.30.
Melyik nő ne szeretne vonzó lenni a férje, családja, szeretője és úgy általában a külvilág szemében? Az évszázados szépségápolási praktikák között számos bölcs és hasznos tipp van, de most azokról emlékezünk meg, amelyek a feledés homályába merültek – és nem véletlenül. Hajfestés, dermaroller, 3D-s műszempilla? Ugyan, ezek semmik ahhoz képest, amit 130 évvel ezelőtt tettek magukkal a nők „szépségápolás” címen!
Barkham Burroughs 1889-ben megjelent A meglepő és hasznos információk enciklopédiája című könyvében egy teljes fejezet szól a női szépségápolásról, amiben akkor még roppant hasznosnak tűnő tippekkel látta el olvasóit. Valószínűleg ezek a trükkök akkoriban rém tudományosan hangzottak és felkapottak voltak, de hála istennek, ez már a múlté, és nem abban a korban élünk. Na és persze rögtön felmerül a kérdés, hogy a mai szépségápolási tippek vajon mennyire lesznek nevetségesek 130 év múlva…?
EGY VOLT III/III-AS ÜGYNÖK, AKI PÉLDAMUTATÓAN VISSZAVONUL
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.05.01.
Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője május 1-étől felfüggeszti elnök-igazgatói tevékenységét annak érdekében, hogy magánemberként reagálhasson az őt ért támadásokra – közölte a szervezet a honlapján, adta hírül a Magyar Nemzet, amely Lehel László III/III-as ügynökmúltjáról és jelenlegi ügynöki jellegű tevékenységéről közölt cikket.
Az írást lapunk is közölte, mert figyelemre méltónak találta, hogy a szerző párhuzamot vont a III/III-as ügynökmúlt, az ügynöki lélek, és a volt ügynök jelenlegi tevékenysége között. A szerző kijelentette: “Rendszerek változhatnak, de a hálózat örök. Legalábbis ezt a tételt támasztja alá az alább bemutatott életút. Ez az egyházon belüli megfigyelések sötét világától a segélyszervezetek pénzcsapjaiig rajzolja meg a szolgalelkű érdekember tipikus portréját.” Az ügynök szolgalelkű érdekember, aki csak ügynökként képes dolgozni, amíg él. A Magyar Nemzet cikke nemcsak arról szól, hogy Lehel László ügynök volt, hanem arról is, hogy a III/III megszűnése utáni tevékenysége is ügynöki jellegű munka a szerző értekelése és minősítése szerint.
Mindezt jelentős és fontos megfigyelésnek tartjuk az ügynökkérdés körül fellángolt újabb vitában. Ez megerősíti azt az álláspontot, hogy nem elégséges a volt ügynökök nyilvános megnevezése, nem elégséges az ügynökiratok kutatásának szabadsága sem, noha ez mind elengedhetetlenül fontos, de ugyanilyen fontos az, hogy az egykori III/III-as ügynökök ne maguk döntsék el, hogy visszavonulnak-e a közéletből, hanem egy új ügynöktörvény ezt tegye kötelezővé számukra.
Mint megírtuk, az Amerikai Népszava évek óta kitartóan szorgalmazza azt, hogy nem elég csupán a nyilvánosság, és nem elég az egykori III/III-as ügynökök megnevezése, hanem egy olyan új ügynöktörvényre van szükség, amely kizárja a közéletből azokat, akik III/III-as ügynökök voltak. A volt III/III-as ügynökök a III/III-as Főcsoportfőnökség megszűnése után is olyan ügynöki jellegű munkát végeznek, mint korábban, és ezzel a közéletet rombolják.
Ennek oka, hogy a III/III-as ügynökök pszichológiai alkatuknál fogva kerültek kiválasztásra és a pszichológiai alkalmasság olyan személyiségtípust takar, amely nem változik, az élete végéig ugyanolyan ügynöki jellegű tevékenységhez vezet, amely felszámolja a közélet tiszta és átlátható viszonyait. Példaként említettük több alkalommal Morvay Pétert, aki Hartmann László fedőnéven volt III/III-as ügynök, aki két alkalommal is jutalmat kapott munkájáért...
Szerző: Amerikai Népszava
2017.05.01.
Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője május 1-étől felfüggeszti elnök-igazgatói tevékenységét annak érdekében, hogy magánemberként reagálhasson az őt ért támadásokra – közölte a szervezet a honlapján, adta hírül a Magyar Nemzet, amely Lehel László III/III-as ügynökmúltjáról és jelenlegi ügynöki jellegű tevékenységéről közölt cikket.
Az írást lapunk is közölte, mert figyelemre méltónak találta, hogy a szerző párhuzamot vont a III/III-as ügynökmúlt, az ügynöki lélek, és a volt ügynök jelenlegi tevékenysége között. A szerző kijelentette: “Rendszerek változhatnak, de a hálózat örök. Legalábbis ezt a tételt támasztja alá az alább bemutatott életút. Ez az egyházon belüli megfigyelések sötét világától a segélyszervezetek pénzcsapjaiig rajzolja meg a szolgalelkű érdekember tipikus portréját.” Az ügynök szolgalelkű érdekember, aki csak ügynökként képes dolgozni, amíg él. A Magyar Nemzet cikke nemcsak arról szól, hogy Lehel László ügynök volt, hanem arról is, hogy a III/III megszűnése utáni tevékenysége is ügynöki jellegű munka a szerző értekelése és minősítése szerint.
Mindezt jelentős és fontos megfigyelésnek tartjuk az ügynökkérdés körül fellángolt újabb vitában. Ez megerősíti azt az álláspontot, hogy nem elégséges a volt ügynökök nyilvános megnevezése, nem elégséges az ügynökiratok kutatásának szabadsága sem, noha ez mind elengedhetetlenül fontos, de ugyanilyen fontos az, hogy az egykori III/III-as ügynökök ne maguk döntsék el, hogy visszavonulnak-e a közéletből, hanem egy új ügynöktörvény ezt tegye kötelezővé számukra.
Mint megírtuk, az Amerikai Népszava évek óta kitartóan szorgalmazza azt, hogy nem elég csupán a nyilvánosság, és nem elég az egykori III/III-as ügynökök megnevezése, hanem egy olyan új ügynöktörvényre van szükség, amely kizárja a közéletből azokat, akik III/III-as ügynökök voltak. A volt III/III-as ügynökök a III/III-as Főcsoportfőnökség megszűnése után is olyan ügynöki jellegű munkát végeznek, mint korábban, és ezzel a közéletet rombolják.
Ennek oka, hogy a III/III-as ügynökök pszichológiai alkatuknál fogva kerültek kiválasztásra és a pszichológiai alkalmasság olyan személyiségtípust takar, amely nem változik, az élete végéig ugyanolyan ügynöki jellegű tevékenységhez vezet, amely felszámolja a közélet tiszta és átlátható viszonyait. Példaként említettük több alkalommal Morvay Pétert, aki Hartmann László fedőnéven volt III/III-as ügynök, aki két alkalommal is jutalmat kapott munkájáért...
ORBÁN KÉNYSZERPÁLYÁN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Szelestey
2017.05.01.
Hungarian Spectrum
A Magyarországgal foglalkozó blog azt a következtetést vonja le az Európai Néppárt hét végi tanácskozásáról, hogy nagy bajban lehet Orbán Viktor és kommunikációs guruinak mindent be kell vetniük, ha sikerként akarják eladni a kapott hatalmas pofont. A szerző, Balogh S. Éva történész úgy gondolja, hogy a kormányfő egyfajta ultimátumot kapott, ezért már nem sok mozgási lehetősége maradt. Erre utal, hogy az elnökségi ülésen ott volt mindenki, aki számít az EPP-ben. Azután a közlemény úgy fogalmaz, hogy a miniszterelnököt a CEU, a civilek, valamint a Brüsszel elleni kampány miatt berendelték az eseményre. Fontos, hogy Daul elnök őszinte és nyílt vitáról beszélt, ami a diplomácia nyelvén kemény összecsapást jelent. De a nyilatkozatban az is szerepel, hogy Orbán megígérte: eleget tesz a Bizottság kérésének a felsőoktatási reform ügyében. Viszont Weber frakcióvezető azt közölte, hogy ha nem így lesz, az következményeket von maga után. De maga Orbán is úgy tálalta a történteket az Economist tudósítójának, hogy azt kérték tőle: viselkedjen.
Vagyis nem tűnnek megalapozottnak azok a magyar vélemények, miszerint Orbán megint a bolondját járatta a Néppárttal. Amit mondott, abból az derült ki, hogy nem hazudott alávalóan. Hiszen valóban nem jött létre megállapodás, tényleg jogi kérdésről van szó, ám az már nem áll meg, hogy hónapokon át húzhatja az ügyet. 30 napot kapott, utána megindulhat a kötelezettségszegési eljárás. Utóbbi nem nagy ügy, de azt nem tudni, hogy Juncker és a többiek milyen egyéb szankciókat helyeztek kilátásba. Ellenben az nagyon nem igaz, hogy a politikus megvédte volna a magyar érdekeket. Látnivaló ugyanakkor, hogy a hivatalos kommunikáció össze-vissza beszél. Így az biztos, hogy fontos ponthoz érkeztünk a kötélhúzásban Orbán és a Bizottság között, és nem a kormányfőnek áll a zászló.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Szelestey
2017.05.01.
Hungarian Spectrum
A Magyarországgal foglalkozó blog azt a következtetést vonja le az Európai Néppárt hét végi tanácskozásáról, hogy nagy bajban lehet Orbán Viktor és kommunikációs guruinak mindent be kell vetniük, ha sikerként akarják eladni a kapott hatalmas pofont. A szerző, Balogh S. Éva történész úgy gondolja, hogy a kormányfő egyfajta ultimátumot kapott, ezért már nem sok mozgási lehetősége maradt. Erre utal, hogy az elnökségi ülésen ott volt mindenki, aki számít az EPP-ben. Azután a közlemény úgy fogalmaz, hogy a miniszterelnököt a CEU, a civilek, valamint a Brüsszel elleni kampány miatt berendelték az eseményre. Fontos, hogy Daul elnök őszinte és nyílt vitáról beszélt, ami a diplomácia nyelvén kemény összecsapást jelent. De a nyilatkozatban az is szerepel, hogy Orbán megígérte: eleget tesz a Bizottság kérésének a felsőoktatási reform ügyében. Viszont Weber frakcióvezető azt közölte, hogy ha nem így lesz, az következményeket von maga után. De maga Orbán is úgy tálalta a történteket az Economist tudósítójának, hogy azt kérték tőle: viselkedjen.
Vagyis nem tűnnek megalapozottnak azok a magyar vélemények, miszerint Orbán megint a bolondját járatta a Néppárttal. Amit mondott, abból az derült ki, hogy nem hazudott alávalóan. Hiszen valóban nem jött létre megállapodás, tényleg jogi kérdésről van szó, ám az már nem áll meg, hogy hónapokon át húzhatja az ügyet. 30 napot kapott, utána megindulhat a kötelezettségszegési eljárás. Utóbbi nem nagy ügy, de azt nem tudni, hogy Juncker és a többiek milyen egyéb szankciókat helyeztek kilátásba. Ellenben az nagyon nem igaz, hogy a politikus megvédte volna a magyar érdekeket. Látnivaló ugyanakkor, hogy a hivatalos kommunikáció össze-vissza beszél. Így az biztos, hogy fontos ponthoz érkeztünk a kötélhúzásban Orbán és a Bizottság között, és nem a kormányfőnek áll a zászló.
ITT OLVASHATÓ
AZT MONDJA LÁZÁR...
HUPPA BLOG
Szerző: Ille István
2017.04.30.
…hogy az iskoláknak az a feladata, hogy jó keresztényeket és jó magyarokat neveljenek a diákokból. Minden más lényegtelen. Nomeg fontos, hogy ne az határozza meg egy gyermek életét, milyen anyagi körülmények közé születik, hanem az, hogy milyenek a képességei.
Na, járjuk ezt egy kicsit körül.
Jó magyarnak nevelni valakit – tananyag hiányában – meglehetősen nehéz. A törökök anno megpróbálkoztak valami hasonlóval, de azt janicsáriskolának hívták, és az oda beiskolázott magyar gyerekek, biza, jó törökké váltak. Igaz, a módszertan nem ismert. Nomeg, hogyan nevelj egy kínaiból, arabból, svábból, szerbből jó magyart, amikor ugyan állampolgársága magyar, de se István királytól, se Dózsa Györgytől, se Kossuth Lajostól, se Széchenyitől, se mástól nem lesz jó magyar, ráadásul a Himnusz felhangzásakor se fut át a hideg a hátán, nem lábad könnybe a szeme?
Valakit jó magyarrá nevelni iskolában nem lehet, ez nem óraszám és tananyag kérdése. Max. magyarkodóvá lehet tenni, amire a fideszes politika erősen hajlik. Esetleg a környezet, a család példája teheti jó magyarrá. Azonban mindjárt felötlik a kérdés: ki a jó magyar? Aki márc. 15-én térdig érő kokárdát ölt? Aki gyűlöl mindent és mindenkit, ami nem magyar? Aki Árpád lováig vissza tudja vezetni a vérvonalát? Aki egy bécsi bevásárló út után hazatérve Hegyeshalomnál leborul, és megcsókolja a határkövet? Na, kérem, kedves Lázár úr, ha meg tetszik adni a jó magyar definícióját és ki tetszik dolgozni hozzá az oktatási anyagot, beszéljünk újra erről a kérdésről.
Ugyanez vonatkozik a jó keresztény fogalmába. Ki a jó keresztény? Aki KDNP-s? Aki idézni tud a Bibliából? Aki minden vasárnap templomba megy? Aki betartja a tízparancsolatot? Na, ezt az utóbbit inkább hagyjuk. Ha meg lehetne számolni, ki keresztény tartja be mind a tízet, kiderülne, hogy ugyancsak kicsiny a nyáj. Az, hogy vasárnaponként meggyónják egyik-másik megszegését, nem ér. De megengedem, ha nem is minősített, de legalább keresztényt lehet nevelni a diákokból, különösen ott, ahol a családi háttér is megvan, vagy a gyerek pszichésen fogékony a messiásvárásra.
Csak ne tegyék kötelezővé, mert akkor nem sok hívő lelket fognak útjára bocsájtani...
Szerző: Ille István
2017.04.30.
…hogy az iskoláknak az a feladata, hogy jó keresztényeket és jó magyarokat neveljenek a diákokból. Minden más lényegtelen. Nomeg fontos, hogy ne az határozza meg egy gyermek életét, milyen anyagi körülmények közé születik, hanem az, hogy milyenek a képességei.
Na, járjuk ezt egy kicsit körül.
Jó magyarnak nevelni valakit – tananyag hiányában – meglehetősen nehéz. A törökök anno megpróbálkoztak valami hasonlóval, de azt janicsáriskolának hívták, és az oda beiskolázott magyar gyerekek, biza, jó törökké váltak. Igaz, a módszertan nem ismert. Nomeg, hogyan nevelj egy kínaiból, arabból, svábból, szerbből jó magyart, amikor ugyan állampolgársága magyar, de se István királytól, se Dózsa Györgytől, se Kossuth Lajostól, se Széchenyitől, se mástól nem lesz jó magyar, ráadásul a Himnusz felhangzásakor se fut át a hideg a hátán, nem lábad könnybe a szeme?
Valakit jó magyarrá nevelni iskolában nem lehet, ez nem óraszám és tananyag kérdése. Max. magyarkodóvá lehet tenni, amire a fideszes politika erősen hajlik. Esetleg a környezet, a család példája teheti jó magyarrá. Azonban mindjárt felötlik a kérdés: ki a jó magyar? Aki márc. 15-én térdig érő kokárdát ölt? Aki gyűlöl mindent és mindenkit, ami nem magyar? Aki Árpád lováig vissza tudja vezetni a vérvonalát? Aki egy bécsi bevásárló út után hazatérve Hegyeshalomnál leborul, és megcsókolja a határkövet? Na, kérem, kedves Lázár úr, ha meg tetszik adni a jó magyar definícióját és ki tetszik dolgozni hozzá az oktatási anyagot, beszéljünk újra erről a kérdésről.
Ugyanez vonatkozik a jó keresztény fogalmába. Ki a jó keresztény? Aki KDNP-s? Aki idézni tud a Bibliából? Aki minden vasárnap templomba megy? Aki betartja a tízparancsolatot? Na, ezt az utóbbit inkább hagyjuk. Ha meg lehetne számolni, ki keresztény tartja be mind a tízet, kiderülne, hogy ugyancsak kicsiny a nyáj. Az, hogy vasárnaponként meggyónják egyik-másik megszegését, nem ér. De megengedem, ha nem is minősített, de legalább keresztényt lehet nevelni a diákokból, különösen ott, ahol a családi háttér is megvan, vagy a gyerek pszichésen fogékony a messiásvárásra.
Csak ne tegyék kötelezővé, mert akkor nem sok hívő lelket fognak útjára bocsájtani...
MINDEN HÍR PROPAGANDA? - KRITIKAI ALAPOZÓ
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KAPELNERZSOLT
2017.04.30.
2015 őszén, a kvótanépszavazás előtt egy hónappal költöztem haza Magyarországra. Alig hittem a szememnek, mikor megláttam a kékszínű menekültellenes plakátok tömkelegét az utak mentén, a lakásom előtt. Arra gondoltam, ezt már a legnagyobb jóhiszeműséggel sem lehet “kampánynak” nevezni - ez nem más, mint gátlástalan propaganda. Valóban, a magyar kormány minden erejét megfeszítve, a média fölötti szinte teljes uralmát kihasználva igyekezett hamis információkkal félelmet kelteni a lakosságban, hogy saját politikai érdekeit előmozdítsa, más szóval: egy propagandagépezetet működtetett.
De nem túl erős ez a megfogalmazás? Hiszen szinte minden fajta politikai kommunikációnak az a célja, hogy saját érdekei előmozdítására átformálja a közgondolkodást, meggyőzze a tömegeket. Talán az MSZP és a Jobbik mostani választási plakátjai is propagandaeszközök? Mi a különbség a politikai meggyőzés és a propaganda között? Talán az, hogy az utóbbi hazugságokra vagy féligazságokra épül? “Európát menekültek közé rejtőzött terroristák hordája lepi el”, “a CEU egy magyarellenes ideológiai hadsereg tiszti iskolája”, “a civilek Soros György világuralmi terveit szolgálják” - mindebből egy szó sem igaz.
Csakhogy a propaganda lényege nem a hazugság, nem az átverés - egy propagandaüzenetnek akár minden szava igaz lehet. A lényeg sokkal inkább az, hogy a propagandistának mindegy, igaz-e, amit mond vagy sem.
Számára lényegtelen, hogy mondandója megfelel-e a valóságnak, kommunikációját ugyanis teljes egészében az a politikai érdek vezérli, amelyet érvényesíteni akar. A propaganda sokban hasonlít arra, amit Harry Frankfurt amerikai filozófus bullshitnek nevez. Aki bullshitel, “hantázik”, azt nem érdekli az igazság - tőle lehet igaza is, de tévedhet is -, neki az számít, hogy a közönsége elhiggye, ő ismeri az igazságot, érti a dolgát és épp ezért megbízható.
Mikor ezt tömeges mértékben, politikai érdekek szolgálatába állítják, propagandáról beszélhetünk. Bizonyos értelemben tehát a propaganda a nép ellenében, politikai célból megvalósított bullshit. Vagy pontosabban fogalmazva: a propaganda a tömegkommunikáció felhasználása nem azért, hogy tájékoztassuk a tömegeket, hanem, hogy nézeteiket a saját politikai érdekeinknek megfelelően alakítsuk.
A magyar kormány és a kormánypárti média ezt a lehető legteljesebb mértékben megvalósítja. A Democracy Reporting International tavalyi jelentése szerint az állami tévécsatornák szinte kizárólag a kormány álláspontját képviselték a menekültkérdésben. Az egymást érő lejáratókampányok a különféle ellenzéki figurákkal szemben - a legutóbb épp Gulyás Márton került a célkeresztbe - tagadhatatlanul politikai érdekeket szolgálnak. Meglehet, a magyar kormány médiája a mániákus bullshitelés közepette olykor megereszt egy-két féligazságot, de mondanivalójuk tényszerű vagy kitalált volta a legkevésbé sem érdekli őket. Kommunikációs tevékenységüket egyedül politikai érdekeik vezérlik...
Szerző: KAPELNERZSOLT
2017.04.30.
2015 őszén, a kvótanépszavazás előtt egy hónappal költöztem haza Magyarországra. Alig hittem a szememnek, mikor megláttam a kékszínű menekültellenes plakátok tömkelegét az utak mentén, a lakásom előtt. Arra gondoltam, ezt már a legnagyobb jóhiszeműséggel sem lehet “kampánynak” nevezni - ez nem más, mint gátlástalan propaganda. Valóban, a magyar kormány minden erejét megfeszítve, a média fölötti szinte teljes uralmát kihasználva igyekezett hamis információkkal félelmet kelteni a lakosságban, hogy saját politikai érdekeit előmozdítsa, más szóval: egy propagandagépezetet működtetett.
De nem túl erős ez a megfogalmazás? Hiszen szinte minden fajta politikai kommunikációnak az a célja, hogy saját érdekei előmozdítására átformálja a közgondolkodást, meggyőzze a tömegeket. Talán az MSZP és a Jobbik mostani választási plakátjai is propagandaeszközök? Mi a különbség a politikai meggyőzés és a propaganda között? Talán az, hogy az utóbbi hazugságokra vagy féligazságokra épül? “Európát menekültek közé rejtőzött terroristák hordája lepi el”, “a CEU egy magyarellenes ideológiai hadsereg tiszti iskolája”, “a civilek Soros György világuralmi terveit szolgálják” - mindebből egy szó sem igaz.
Csakhogy a propaganda lényege nem a hazugság, nem az átverés - egy propagandaüzenetnek akár minden szava igaz lehet. A lényeg sokkal inkább az, hogy a propagandistának mindegy, igaz-e, amit mond vagy sem.
Számára lényegtelen, hogy mondandója megfelel-e a valóságnak, kommunikációját ugyanis teljes egészében az a politikai érdek vezérli, amelyet érvényesíteni akar. A propaganda sokban hasonlít arra, amit Harry Frankfurt amerikai filozófus bullshitnek nevez. Aki bullshitel, “hantázik”, azt nem érdekli az igazság - tőle lehet igaza is, de tévedhet is -, neki az számít, hogy a közönsége elhiggye, ő ismeri az igazságot, érti a dolgát és épp ezért megbízható.
Mikor ezt tömeges mértékben, politikai érdekek szolgálatába állítják, propagandáról beszélhetünk. Bizonyos értelemben tehát a propaganda a nép ellenében, politikai célból megvalósított bullshit. Vagy pontosabban fogalmazva: a propaganda a tömegkommunikáció felhasználása nem azért, hogy tájékoztassuk a tömegeket, hanem, hogy nézeteiket a saját politikai érdekeinknek megfelelően alakítsuk.
A magyar kormány és a kormánypárti média ezt a lehető legteljesebb mértékben megvalósítja. A Democracy Reporting International tavalyi jelentése szerint az állami tévécsatornák szinte kizárólag a kormány álláspontját képviselték a menekültkérdésben. Az egymást érő lejáratókampányok a különféle ellenzéki figurákkal szemben - a legutóbb épp Gulyás Márton került a célkeresztbe - tagadhatatlanul politikai érdekeket szolgálnak. Meglehet, a magyar kormány médiája a mániákus bullshitelés közepette olykor megereszt egy-két féligazságot, de mondanivalójuk tényszerű vagy kitalált volta a legkevésbé sem érdekli őket. Kommunikációs tevékenységüket egyedül politikai érdekeik vezérlik...
JOGI IRODÁBÓL HAJÓBA
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Zsuzsi
2017.05.01.
Tíz évet áldozott az életéből a jogi pálya elérésére és a karrierkezdetre Zsuzsi, ám egy idő után megunta a „fiatal értelmiségihez méltatlan” fizetés mellett a napi robotot is. Fogta magát és elment dolgozni egy hajóra, a posztot mégis Montenegróból írta – reméljük, jön még több is, hiszen ez az írás amolyan bevezetőnek lett szánva. (A képeket természetesen Zsuzsi küldte, köszönöm!)
„2017. április, Nikšić – a 3 hónapos montenegrói vakációm a végéhez közeledik. Pár napon belül vissza kell térnem a valóságba, jelen esetben egy kb. 5000 személyes óceánjáró fedélzetére. Ha valaki 3 éve azt állította volna, hogy most itt leszek, elég furcsán néztem volna rá.
Történt ugyanis, hogy pár éve elvégeztem a jogász szakot és az érdeklődésemnek megfelelő jogterületen helyezkedtem el. A jövő kiszámíthatónak és biztosnak tűnt: 3 év szakmai gyakorlat, szakvizsga, fokozatos előmenetel lehetősége, és ha nem is kifejezetten anyagi, de társadalmi megbecsülés ígérete.
Legalábbis országhatáron belül, hiszen a jogászok többek között azért nem hagyják el Magyarországot, mert máshol nem lehetnek jogászok, és akkor oda az 5+x év befektetett idő, pénz, könny.
Én sem egyik napról a másikra döntöttem a pálya- és országelhagyás mellett. Most visszagondolva sokkal korábban kellett volna, de így sem történt nagy tragédia...
Szerző: Zsuzsi
2017.05.01.
Tíz évet áldozott az életéből a jogi pálya elérésére és a karrierkezdetre Zsuzsi, ám egy idő után megunta a „fiatal értelmiségihez méltatlan” fizetés mellett a napi robotot is. Fogta magát és elment dolgozni egy hajóra, a posztot mégis Montenegróból írta – reméljük, jön még több is, hiszen ez az írás amolyan bevezetőnek lett szánva. (A képeket természetesen Zsuzsi küldte, köszönöm!)
„2017. április, Nikšić – a 3 hónapos montenegrói vakációm a végéhez közeledik. Pár napon belül vissza kell térnem a valóságba, jelen esetben egy kb. 5000 személyes óceánjáró fedélzetére. Ha valaki 3 éve azt állította volna, hogy most itt leszek, elég furcsán néztem volna rá.
Történt ugyanis, hogy pár éve elvégeztem a jogász szakot és az érdeklődésemnek megfelelő jogterületen helyezkedtem el. A jövő kiszámíthatónak és biztosnak tűnt: 3 év szakmai gyakorlat, szakvizsga, fokozatos előmenetel lehetősége, és ha nem is kifejezetten anyagi, de társadalmi megbecsülés ígérete.
Legalábbis országhatáron belül, hiszen a jogászok többek között azért nem hagyják el Magyarországot, mert máshol nem lehetnek jogászok, és akkor oda az 5+x év befektetett idő, pénz, könny.
Én sem egyik napról a másikra döntöttem a pálya- és országelhagyás mellett. Most visszagondolva sokkal korábban kellett volna, de így sem történt nagy tragédia...
KAMPEC DOLORES XLVIII. - TÁNCKÖSZÖNTSE
REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2017.05.01.
Amikor Béla azt hitte, hogy a tél fagyos barlangjával minden lázárját, minden félelmét és az összes nyomorúságát odahagyta, két havazás, három szélvihar és nyolc reszketés után máris ott állott előtte hatalmasan a május, és annak is az első napja, amely különös dátum megint csupán arra volt jó, hogy alábukjon a rég elmúlt idő szürke masszájába, csak azért, hogy soha ne lehessen gondtalan rigóélete.
Így volt ez most már ezekkel a jeles napokkal, amelyek ott tolakodtak egymás hegyén-hátán, közöttük apró szünetekkel, amely óramasszák arra valók voltak, hogy közelről tanulmányozza az élet ostoba és hiábavaló voltát, és nem azért, mert visszavonhatatlanul megöregedett, hanem, mert a világ állt tótágast, amiben minden dolgok puffanva zuhantak le az anyaföldre, jelezve még azért a mindenható gravitáció hatalmát, amelyet valahogyan nem tudtak eddig ellopni.
Így mélázott Béla, amikor a kocsma előtt elporoszkált egy reszketeg járgány, tetején a hangszóró majálisra hívta a falu apraját meg nagyját, hogy lesz máma májusfaállítás meg műsor is a színpadon, amely két ünneplő alkalmatosságot a templom előtti téren, a kereszt mellett helyeznek majd el, hogy vigadhasson mindenki kedvére. Ingyen sört meg virslit nem ígért, nem volt pénze ilyenre a falunak, sem fölvonulást.
Béla rájött, hogy ma van az a nap, amikor a megalázottak és megnyomorítottak a munka ürügyén valami álomvilágba ringatózhatnak el, átihatják magukat a túlpartra, hogy feledhessék, ez a munka az, amiből nem tudnak megélni ma sem, vagy nincs is. És ez a nap az, amikor a politikások aláereszkednek népükhöz okoskodva beszélgetni velük és mosolyogva, amikor pedig sírni volna jó, valamint az, hogy a nagyokosok két gonosz szeme közé köpni lehessen emberesen...
Szerző: Rezeda
2017.05.01.
Amikor Béla azt hitte, hogy a tél fagyos barlangjával minden lázárját, minden félelmét és az összes nyomorúságát odahagyta, két havazás, három szélvihar és nyolc reszketés után máris ott állott előtte hatalmasan a május, és annak is az első napja, amely különös dátum megint csupán arra volt jó, hogy alábukjon a rég elmúlt idő szürke masszájába, csak azért, hogy soha ne lehessen gondtalan rigóélete.
Így volt ez most már ezekkel a jeles napokkal, amelyek ott tolakodtak egymás hegyén-hátán, közöttük apró szünetekkel, amely óramasszák arra valók voltak, hogy közelről tanulmányozza az élet ostoba és hiábavaló voltát, és nem azért, mert visszavonhatatlanul megöregedett, hanem, mert a világ állt tótágast, amiben minden dolgok puffanva zuhantak le az anyaföldre, jelezve még azért a mindenható gravitáció hatalmát, amelyet valahogyan nem tudtak eddig ellopni.
Így mélázott Béla, amikor a kocsma előtt elporoszkált egy reszketeg járgány, tetején a hangszóró majálisra hívta a falu apraját meg nagyját, hogy lesz máma májusfaállítás meg műsor is a színpadon, amely két ünneplő alkalmatosságot a templom előtti téren, a kereszt mellett helyeznek majd el, hogy vigadhasson mindenki kedvére. Ingyen sört meg virslit nem ígért, nem volt pénze ilyenre a falunak, sem fölvonulást.
Béla rájött, hogy ma van az a nap, amikor a megalázottak és megnyomorítottak a munka ürügyén valami álomvilágba ringatózhatnak el, átihatják magukat a túlpartra, hogy feledhessék, ez a munka az, amiből nem tudnak megélni ma sem, vagy nincs is. És ez a nap az, amikor a politikások aláereszkednek népükhöz okoskodva beszélgetni velük és mosolyogva, amikor pedig sírni volna jó, valamint az, hogy a nagyokosok két gonosz szeme közé köpni lehessen emberesen...
ÉS OLYAN NINCS, HOGY BÁRKI MEGSZABHATJA, MELYIK ÉLET ÉRDEMLI MEG A VÉDELMET, MELYIK NEM
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.04.30.
Súlyos állapotban van az az ország, melynek lakói az egyik öklükre Sorost, a másikra Gyurcsányt húzzák és ész nélkül ütnek akkor is, amikor saját magukkal csellóznak ki a nagy pofozkodásban. Tudom én, hogy egy csomó összetevője van az emberi butaságnak és árral szemben pisálok, amikor megpróbálom meggyőzni a kormánypropagandába szorult fejű embertársaimat arról, hogy nem az az ellenség, aki rámutat a hibákra, hanem az, aki okozza azokat.
Nem baj. Szívós vagyok, mint az előző napról maradt szupermarketes kifli, türelmem is van (amikor van, mert amikor nincs, olyankor ocsmányul szoktam beszélni és még csak nem is zavar, ha csipkekesztyű-lelkű honfitársaim azon hörögnek, ahogyan és nem azon, amiről írok), úgyhogy ismét nekifutok a dolognak. Majd igyekszem nem káromkodni, bár esküt nem teszek rá.
Előzmény is van. Mégpedig egy cikk, melyben a kollégám azon háborog (teljes joggal), hogy az egészségügyben az idősebb emberek sok helyen (távolról sem mindenhol, de túl gyakran ahhoz, hogy ne elszigetelt problémaként, hanem rendszerhibaként kezeljük a jelenséget) nem kapják meg a megfelelő ellátást, kiszolgáltatottabbak, másodrangú polgárként kezeli őket a rendszer és a szakmai körökből szivárgó információk szerint egyes új, a rákbetegség kezelésére alkalmazott terápiákat 75 éves kor felett nem fizet számukra a biztosító.
Távolról sem arról van szó – láttam ilyen kommentet – hogy egy kilencven éves, magatehetetlen beteg szenvedéseit nem hosszabbítják meg a terápiával – hanem arról, hogy egy 75 éves, jó erőben lévő ember életét sem hosszabbítják meg. Sem az életkilátásain, sem az életminőségén nem javítanak.
Márpedig egy 75 éves ember (de akár egy 85 éves is) nem szükségszerűen magatehetetlen roncs. Idős, lassabban mozog és valószínűleg nem most fog indulni az olimpián, de talán gondoljunk bele a dolgokba. Zorán 75 éves. Kovács Kati 73, Koós János 80, Bodrogi Gyula 83, Koltai Róbert 74, Almási Éva 75, Konrád György 84 és még hosszan lehetne sorolni a zenészeket, művészeket, közéleti szereplőket, tudósokat. Őket sokan ismerik, de a mi szüleinket, nagyszüleinket nem ismerik sokan. De mi ismerjük őket (aki olyan szerencsés, hogy még ismerheti, vele lehet) és az életük éppen annyira értékes, mint bárki másé. Az életük 1-2-3-17 éve értékes, amit velünk tölthetnek úgy, hogy maguk is élvezik ezeket az együtt töltött éveket.
És olyan nincs, hogy bárki megszabhatja, melyik élet érdemli meg a védelmet, melyik nem. Ettől már csak egyetlen lépés az, amikor a sérültek, fogyatékkal élők nem kapnak kezelést, mert kár rájuk pazarolni a pénzt. Remélem, nem kell elmondanom, mi a vége ennek az útnak?
Itt az emlegetett cikk és itt a komment – Ilonától -, amin felhúztam magam:
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.04.30.
Súlyos állapotban van az az ország, melynek lakói az egyik öklükre Sorost, a másikra Gyurcsányt húzzák és ész nélkül ütnek akkor is, amikor saját magukkal csellóznak ki a nagy pofozkodásban. Tudom én, hogy egy csomó összetevője van az emberi butaságnak és árral szemben pisálok, amikor megpróbálom meggyőzni a kormánypropagandába szorult fejű embertársaimat arról, hogy nem az az ellenség, aki rámutat a hibákra, hanem az, aki okozza azokat.
Nem baj. Szívós vagyok, mint az előző napról maradt szupermarketes kifli, türelmem is van (amikor van, mert amikor nincs, olyankor ocsmányul szoktam beszélni és még csak nem is zavar, ha csipkekesztyű-lelkű honfitársaim azon hörögnek, ahogyan és nem azon, amiről írok), úgyhogy ismét nekifutok a dolognak. Majd igyekszem nem káromkodni, bár esküt nem teszek rá.
Előzmény is van. Mégpedig egy cikk, melyben a kollégám azon háborog (teljes joggal), hogy az egészségügyben az idősebb emberek sok helyen (távolról sem mindenhol, de túl gyakran ahhoz, hogy ne elszigetelt problémaként, hanem rendszerhibaként kezeljük a jelenséget) nem kapják meg a megfelelő ellátást, kiszolgáltatottabbak, másodrangú polgárként kezeli őket a rendszer és a szakmai körökből szivárgó információk szerint egyes új, a rákbetegség kezelésére alkalmazott terápiákat 75 éves kor felett nem fizet számukra a biztosító.
Távolról sem arról van szó – láttam ilyen kommentet – hogy egy kilencven éves, magatehetetlen beteg szenvedéseit nem hosszabbítják meg a terápiával – hanem arról, hogy egy 75 éves, jó erőben lévő ember életét sem hosszabbítják meg. Sem az életkilátásain, sem az életminőségén nem javítanak.
Márpedig egy 75 éves ember (de akár egy 85 éves is) nem szükségszerűen magatehetetlen roncs. Idős, lassabban mozog és valószínűleg nem most fog indulni az olimpián, de talán gondoljunk bele a dolgokba. Zorán 75 éves. Kovács Kati 73, Koós János 80, Bodrogi Gyula 83, Koltai Róbert 74, Almási Éva 75, Konrád György 84 és még hosszan lehetne sorolni a zenészeket, művészeket, közéleti szereplőket, tudósokat. Őket sokan ismerik, de a mi szüleinket, nagyszüleinket nem ismerik sokan. De mi ismerjük őket (aki olyan szerencsés, hogy még ismerheti, vele lehet) és az életük éppen annyira értékes, mint bárki másé. Az életük 1-2-3-17 éve értékes, amit velünk tölthetnek úgy, hogy maguk is élvezik ezeket az együtt töltött éveket.
És olyan nincs, hogy bárki megszabhatja, melyik élet érdemli meg a védelmet, melyik nem. Ettől már csak egyetlen lépés az, amikor a sérültek, fogyatékkal élők nem kapnak kezelést, mert kár rájuk pazarolni a pénzt. Remélem, nem kell elmondanom, mi a vége ennek az útnak?
Itt az emlegetett cikk és itt a komment – Ilonától -, amin felhúztam magam:
GYURCSÁNY LELEPLEZŐ VIDEÓJA ORBÁNRÓL
SZTÁRKLIKK
- GRÉCZY ZSOLT BLOGJA
Szerző: Gréczy Zsolt
2017.04.30.
Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a Facebook-oldalán szembesítette Orbán Viktort a saját hazugságaival. A közzétett videó leleplezi a Fidesz vezérét, hogy mit mond az Európai Unióról kint, és mit mond idehaza...
- GRÉCZY ZSOLT BLOGJA
Szerző: Gréczy Zsolt
2017.04.30.
Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a Facebook-oldalán szembesítette Orbán Viktort a saját hazugságaival. A közzétett videó leleplezi a Fidesz vezérét, hogy mit mond az Európai Unióról kint, és mit mond idehaza...
MIÉRT KELLETT TÖNKRETENNI BUD SPENCER KÉPÉT? - NYÍLT LEVÉL
IFL GAZDASÁG BLOG
Szerző: Szarvas Norbert
2017.04.28.
Fura lehet ezeket a sorokat egy alapvetően gazdasági blogban olvasni, viszont nem tudok elmenni szó nélkül ezen gyalázat mellett. Mert én is Bud Spencer és Terrence Hill életművén szocializálódtam. Mert én is aban a korban voltam gyerek, amikor ez a két figura úgy tudott akciót forgatni, hogy ott nem folyt vér, nem szállingóztak a belek össze-vissza. Különböző zsánerü filmek, amikben szinte kivétel nélkül az időtlen humor volt a közös nevező.
És ma még mindig ugyanúgy nevetek a poénokon. Mai napig idézek tőlük a haverok elött.
Tisztelem Carlo Pedersoli (Bud Spencer) munkásságát és életét. Fantasztikus művész és ember volt, aki mindig őszintén viszonyult a magyarokhoz is. Amikor elhunyt, akkor valakik úgy gondolták, hogy jó ötlet az arcképét megörökíteni egy grafiti falon. Nemhogy jó, hanem fantasztikus ötlet volt! A modern Magyarország egyik látványossága, ami őszinte, ami vitán felüli, ami izléses. Szükségünk volt erre, hogy örökre a köztudatba maradjon. Szükségünk volt erre, hogy ily módon is emlékezzünk. Ez jó dolog volt.
De valakik, akiknek rothad a lelke, úgy érezték, hogy egy ilyen művészi alkotást, ezt a megemlékezést és tisztelgést is el kell pusztítani. Mert ez ugyanolyan műalkotás, mint bármelyik állami milliárdokért megrendelt szobor vagy festmény. Csak ezt önszorgalomból készítették valakik. És számomra ettől még többet ér...
Először jött a Lagzi Lajos...
Aztán valami tahó folytatta...
Szerző: Szarvas Norbert
2017.04.28.
Fura lehet ezeket a sorokat egy alapvetően gazdasági blogban olvasni, viszont nem tudok elmenni szó nélkül ezen gyalázat mellett. Mert én is Bud Spencer és Terrence Hill életművén szocializálódtam. Mert én is aban a korban voltam gyerek, amikor ez a két figura úgy tudott akciót forgatni, hogy ott nem folyt vér, nem szállingóztak a belek össze-vissza. Különböző zsánerü filmek, amikben szinte kivétel nélkül az időtlen humor volt a közös nevező.
És ma még mindig ugyanúgy nevetek a poénokon. Mai napig idézek tőlük a haverok elött.
Tisztelem Carlo Pedersoli (Bud Spencer) munkásságát és életét. Fantasztikus művész és ember volt, aki mindig őszintén viszonyult a magyarokhoz is. Amikor elhunyt, akkor valakik úgy gondolták, hogy jó ötlet az arcképét megörökíteni egy grafiti falon. Nemhogy jó, hanem fantasztikus ötlet volt! A modern Magyarország egyik látványossága, ami őszinte, ami vitán felüli, ami izléses. Szükségünk volt erre, hogy örökre a köztudatba maradjon. Szükségünk volt erre, hogy ily módon is emlékezzünk. Ez jó dolog volt.
De valakik, akiknek rothad a lelke, úgy érezték, hogy egy ilyen művészi alkotást, ezt a megemlékezést és tisztelgést is el kell pusztítani. Mert ez ugyanolyan műalkotás, mint bármelyik állami milliárdokért megrendelt szobor vagy festmény. Csak ezt önszorgalomból készítették valakik. És számomra ettől még többet ér...
Először jött a Lagzi Lajos...
Aztán valami tahó folytatta...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)