Szerző: B.F.
2017.04.24.
Nemzetközi rangsorok, statisztikák és elemzések régóta mutatják, hogy baj van a magyar gazdasággal. Leszakadunk, lemaradunk a régiós versenytársakhoz képest. Romlik a versenyképességünk. A képzett munkaerő elhagyja az országot, a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága és az intézményrendszer inkompetenciái nehézkessé teszik a vállalkozások életét, elriasztják a működő tőkét. Magasak a növekedést terhelő adók, nem javul a termelékenység. A hazai KKV szektor fele a szürke zónában várja, hogy egy-egy multi-szigetbe kapaszkodhasson. A kormányzati oldal hurrá-optimizmusa eddig töretlennek tűnt: növekszünk, jól vagyunk üzente Orbántól Kósáig mindenki, aki csak üzenni szokott ilyesmit. A hamisan optimista kormányzati kánont a jegybank márciusi inflációs jelentése megtörni látszik. Az MNB szerint a termelékenység stagnálása hosszú távú lemaradási kockázatot rejt.
Általában magas szakmai színvonalú, tárgyilagos és az intézményi függetlenség jegyében gyakran kritikus elemzéseket találunk jegybanki kiadványokban szerte a világon. Magyarországon sem volt ez másképp. Az átlagnál messze jobban fizetett és ebből fakadóan az átlagosnál magasabb szintű szaktudással rendelkező elemzőgárda jellemezte a hazai jegybanki viszonyokat is. Bizony, pár éve még, ha igazán színvonalas makrogazdasági elemzést akart valaki olvasni, akkor célszerű volt az MNB kiadványok között keresgélnie.
Aztán Matolcsy György lett az MNB elnöke, aki képes olyanokat mondani, hogy a magyar és a japán csecsemők fenekén egyaránt megjelenő piros pötty bizonyítja a két nép rokonságát. Hm… A új jegybankelnökkel együtt érkezett még egy álláshalmozó szerető, pár talpnyaló a minisztériumból, egy jobbikos jelölésű taggal kiegészült fideszes felügyelőbizottság (elnöke Papcsák Ferenc), és többek között olyan tag a monetáris tanácsba, akinek egyetlen érdeme, hogy Parragh László felesége.
A jegybank pedig ingatlanokat kezdett el vásárolni, 200 milliárdot tolt alapítványokbanyereségéből, ami továbbra sem veszítette el közpénz jellegét, bármennyire is szerette volna ezt Matolcsy úr. Drága műkincseket, zongorát vásárolt, támogatott kétes és még kétesebb egyéneket és szervezeteket, önálló tényezővé avatta magát a hazai közgazdasági felsőoktatásban. Csinált mindent és még többet, mint amit egy jegybanknak tennie kell. És közben a szakmai nívó – hogy is fogalmazzunk? – kétessé vált.
Nem tűnt el teljesen, nem lett oda, hiszen maradtak jócskán hozzáértők az állományban, de az MNB szakmai anyagaival kapcsolatban a kétely azonnal felütötte a fejét és növekszik azóta is nap, mint nap. Szavahihető-e még az MNB? Elhihetjük-e az elemzéseit, az állításait, az igazságait? Igazít-e csak azért egy előrejelzésen, hogy a kormány kedvére tegyen vagy mert Matolcsy úr ragaszkodik egy számhoz? Lehet-e hiteles az MNB, ha a vezetője nem az? Maradt-e szakmai hitelessége a Magyar Nemzeti Banknak?
Nos, ami volt, az megkopott erősen. Szomorú ez...