HELSINKI FIGYELŐ BLOGJA
Szerző: presshelsinki / Kirs Eszter
2017.04.13.
...A kormány visszatérő panellel utal a CEU-ra, mint „Soros-egyetemre”. Párhuzamos univerzumukban az intézmény démoni liberális elveket valló Soros-katonák keltetője. Meghökkentő ez a sugallt üzenet olyan emberektől, akik között van, aki maga is tanulhatott a CEU-n, és személyesen tapasztalhatta, hogyan működik az intézmény valójában. Az én univerzumomban, az úgynevezett valóságban a CEU független, tehetséges oktatók és autonóm gondolkodásukat fejlesztő hallgatók széleskörű szakmai elismertségnek örvendő szellemi műhelye.
13 doktori programjával, 19 kutatóközpontjával a fiatal egyetemek világszintű ranglistáján a 39. helyen szerepel. Az intézmény oktatói által vezetett, jelenleg folyamatban lévő kutatási projektek 9 milliárd forintnyi Európai Uniós támogatást hoznak be az országba. A CEU hallgatói – éppen az Amerikában is elismert diplomának köszönhetően – a legjobb amerikai doktori programokba léphetnek tovább. Az intézmény az ország egyik leggazdagabb társadalomtudományi könyvtárát működteti, amit bármely magyarországi felsőoktatási intézmény oktatója és hallgatója látogathat.
És az intézmény kapui nemcsak elit családok gyermekei előtt állnak nyitva. A CEU számos ösztöndíjprogramot hirdet meg minden évben, köztük külön ösztöndíjprogrammal segítik elő a roma hallgatók bejutását. Több magyar ismerősöm, kollégám van, akiknek soha nem lett volna lehetőségük a világ élvonalába tartozó oktatási intézménybe járni, ha nincs a CEU valamelyik ösztöndíjprogramja, és egyáltalán: ha a CEU nem Budapesten lenne. Ők okos és tehetséges magyar emberek, akik nem akarnak elvándorolni, az ország jövőjét szeretnék építeni a tehetségükkel, tudásukkal.
Ha hagyják nekik.
Én, mint egy magyar oktató és kutató nem akarom, hogy elveszítsük ezt az értékes intézményt és a vele járó szakmai lehetőségeket.
A kormány párhuzamos univerzumában a CEU valamiféle liberális indoktrináció, agymosás helyszíne. Elmondom, a saját univerzumomban hogyan látom ezt. Az általam látogatott CEU-s szemináriumokon autonóm gondolkodásra képes, tehetséges fiatalokkal találkozom, akiket ha bárki akarná is, sem tudná besorozni a maga megrendíthetetlennek vélt nézetei mögé. Ezek a fiatalok kérdeznek, gondolkodnak, vitatkoznak. Az oktatóik pedig ösztönzik őket ebben tudván, hogy ez a jövő záloga. Nem az előre megírt stratégiának megfelelő, kétségbevonhatatlan szólamok mantrázása.
A vita, a szabad gondolkodás vezet a fejlődés irányába.
Ezek az értékek célkeresztbe kerültek most. És a kérdés: ki lesz a következő? Meddig lehet elmenni a felsőoktatási autonómia csorbításával? Én személy szerint örülök, ha minél több végrehajtási szerv olvassa az emberi jogi tárgyú publikációimat, és jól jön minden hivatkozás, de nem szeretném, ha ezt azért tennék, hogy aztán szankcióknak nézhessek elébe, mert kérdéseket teszek fel, és kritikus gondolatokat fogalmazok meg. Elmehet-e eddig a kontroll? A kormány párhuzamos univerzumába vajon ez is belefér? Nem dőlhet senki hátra. Ma a CEU, holnap akár a Miskolci Egyetem kerül porondra. Az öncenzúrával járó, túlélési stratégiák elfogadhatatlanok és hosszú távon nem biztosítanak be senkit. Ki kell állnunk a kritikus gondolkodás szabadsága és az oktatási intézmények autonómiája védelmében! Ezek a mi egyetemeink, a mi fiataljaink, a mi fejlődésünk, a mi jövőnk!
Nem akarok egy olyan országban élni, ahol öncenzúrát gyakorolnak az oktatók, kutatók, csak hogy intézményük bőrét mentsék. Nem akarok egy olyan országban élni, ahol az oktatók nem sarkallják vitára a fiatalokat. Nem akarok egy olyan országban élni, ami elzárkózik a nemzetközi együttműködéstől, a fejlődéstől, és ahol mindenkinek egy követ kell fújnia.
Szabad országot akarok és szabad egyetemet, itt, ma, Magyarországon!
