Az országgyűlés kedden szavazta meg azt a fideszes törvénymódosítást, amely ellehetetlenítené a Soros György alapította egyetem, a CEU budapesti működését
Áder János államfőnek hétfőig van lehetősége arra, hogy a törvényt az Alkotmánybíróság elé küldje
A CEU mellett a fél tudományos világ kiállt, tekintve, hogy a legjobb eredményekkel és kapcsolatrendszerrel büszkélkedő magyar egyetemnek számít jelenleg
Vasárnap délután a Kossuth téren több tízezer ember készül üzenni az államfőnek, hogy ne írja alá a törvényt....
HVG ONLINE - INTERÚ Szerző: Hamvay Péter 2017.04.09.
Új könyve apropóján Orbán Viktor történelmi tévedéseiről is beszélt a HVG-nek Nádas Péter. Az író szerint polgárságot, kapitalizmust nem lehet protekcionista alapon megteremteni. Interjú. HVG:Úgy hírlik, most megjelenő, Világló részletek című kötete után leteszi a tollat, mint Shakespeare A vihar után. Mi fogyott el, az erő, a mondanivaló?
Nádas Péter: Nem teszem le a tollat, csak nem fogok évtizedes munkába. 75 éves vagyok, fizikai erőm nem a régi. Egyre rövidül az idő, amit munkával tudok tölteni, mert a regeneráció egyre hosszabb időt vesz igénybe. Ha erőltetném, a munkának sem tenne jót. De nincs hiányérzetem. Eddigi munkáimban távolodni akartam a saját életemtől, most éppen fordítva, igyekeztem tényeket, adatokat, dokumentumokat gyűjteni, és ezekre építeni a történetet, a fikciót pedig lehetőség szerint száműzni.
HVG: A regény egyik fontos jelenete, amikor 1945-ben a Rudolf tér sarkán egy lincselésnek volt a tanúja. Nemcsak az esemény sokkolta, hanem az is, hogy édesanyja erőszakosan próbált közbeavatkozni.
N. P.: Nagy dilemma, hogy az erőszakra lehet-e erőszakkal válaszolni. Meggyőződésem szerint nem. A második világháború után olyan világrend jött létre a nyugati világban, mely a konfliktusokat igyekezett tárgyalások útján megoldani. Működik ma is. Igaz, csak látszólag, hiszen a háborúkat Európán kívülre helyezte, és bőszen táplálja a fegyverkereskedelemmel. Az is égető kérdés lett, hogy a nagy liberális demokráciák mennyire képesek megvédeni saját autonómiájukat. HVG: „A nagy demokráciában még jelen van a józan ész” – mondta korábban, most azonban úgy tűnik, ott is fogytán. Mintha Trump is Orbán Viktortól tanulna...
N. P.: Azért Amerikában még van bíró, aki visszadobja az elnök menekültügyi rendelkezését, vagy a klímavédelem eredményeit visszametsző szénbányászatit. Veszélyes folyamat indult el, de nem marad ellenőrizetlen. Az elnök nem császár. Ma még nem. Már csak a nagyságrendi különbségek miatt is nevetséges lenne Orbán miniszterelnököt Trump elnökhöz mérni. A személyes történelmi tapasztalatom inkább azt súgja, hogy a világ más-más pontjain, egymástól függetlenül, látszólag más-más indíttatással majd mindig hasonló folyamatok zajlanak. 1968-ban Prágában és Párizsban sok tekintetben hasonló szabadságmozgalmak születtek. A berlini fal ledőlésével nem csak Kelet-Európa arculata változott meg, Nyugat-Európáé legalább annyira. A gondoskodó államot a liberális gazdaságpolitika éppen úgy leépítette, mint a szociális egyensúlyra építettet. Világossá vált, hogy demokratikus politikai ellenőrzés nélkül a kapitalizmus csupán esetileg és helyileg egyeztethető az értelemmel. Az amerikai választások eredménye ennek a folyamatnak a következménye. A nagy korszakváltást Kelet-Európa zsörtölődve követi, pedig a fejletlen civil társadalom és intézményrendszer miatt sokkal inkább ki van szolgáltatva a világtrend negatív következményeinek. Harmadszor akadt el a modernizáció, azaz rövid demokratikus időszakok után antidemokratikus rezsimek jutnak hatalomra, amelyek aztán nagyon gyenge hatásfokkal modernizálnak...
Bizonyám. Lehet ezt tagadni, de minek. Tüntetésen meg aztán pláne. 100 ezer ember azt tesz, amit akar. Hogy ma este mi lesz a Kossuthon, az két dologtól függ: a jelenlévők létszámától, és a Szervezők akaratától. Ha lesz 100 ezer ember, a szervezők bármit megtehetnek. Elfoglalhatják a Parlamentet, hazazavarhatják a rendőröket, rendszert válthatnak, ésatöbbi. Ám a szervezők akarata is csak addig terjedhet, amekkora a tömeg mérete. Hogy leszünk-e százezren, megadva a lehetőséget Nekik, az nem rajtuk múlik. Hanem rajtam, Rajtad, mindannyiunkon. Aki ma csak szavakban erős, de nem megy ki a Térre, pedig megtehetné, annak még nincs eléggé tele a töke a Rezsimmel.
100 ezer ember egy olyan földrajzú helyen, mint a Kossuth tér: feloszlathatatlan. Nagyjából 50 ezren férnek el magán a Téren, a másik 50 ezer a környező utcákban, a Dunaparton, meg mindenütt a környéken. És ezzel az amőbaszerű kiterjedéssel sérthetetlenné is teszi magát a Tömeg. Egy olyan Tömeget megpróbálni könnygázzal, pajzsokkal, bármivel feloszlatni, amelyiknek fizikailag nincs helye a visszavonuláshoz, mert egyszerűen beszorul: öngyilkosság a karhatalom részéről. Aki nem tud már elmenekülni, az támad. És 100 ezer ember, az 7000 tonna. Ha az megindul, és egyben, nincs olyan erő, amelyik megállíthatja...
ÉLET ÉS IRODALOM - MŰBÍRÁLAT Szerző: Stőhr Lóránt 2017.04.07.
Mese ide, vígjáték oda, azért csak arról van itt szó, hogy a sunyi hatalom ökleként működő rendőrség fellépése súlyosan diszkriminatív, hogy a helyi kiskirályok önkénye végtelen kiszolgáltatottá teszi a szegényeket, mert bármikor megfoszthatja őket bevételeiktől. No meg persze arról, hogy az elnyomott és megalázott embertömegek miért nem lázadnak fel sorsuk ellen, miért érdekük a pillanatnyi túlélés érdekében a status quo fenntartása. A Brazilok nem varázsol csodát a vászonra, nem mutat kiutat a gazdasági nyomorból, nem állítja feje tetejére a hatalmi viszonyokat, csak méltóságot ad az elnyomottaknak – szegényeknek, romáknak, fogyatékkal élőknek – kilencven perc erejéig.
Három hét a bemutatók időpontja között, több mint kétmilliárd forint a költségvetésben és egy világ az alkotói hozzáállásban, ami két friss magyar populáris mozit elválaszt egymástól. Röviden: a Kincsem hiúságból, a Brazilokszeretetből született. Míg az előbbi hárommilliárd forintos narcisztikus egotrip volt szerzői részéről, addig az utóbbi a mozi varázsát a társadalmi kohézió, a közös képzelet formálására használta: a komikum és az érzelmek erejével egymás megértéséhez és elfogadásához segít hozzá.
A Brazilok roma és nem roma magyarok együttéléséről szól egy kis faluban. Bár nem nélkülözi a kulturális sztereotípiákat, amikor a romákat a falun kívüli telepen, kőfalba vájt kunyhójukban főként lopásból élő, nyomorgó társadalmi csoportként ábrázolja, a rendszerváltás utáni magyar játékfilmek többségével szemben nem folklorisztikus paternalizmussal, egyszerre vonzó és fenyegető Másokként, egzotikus Idegenekként, hanem önálló személyiségként mutatja be őket. A kortárs magyar sportkultusz jegyében a Muhi Klára–Huszár Péter–M. Kiss Csaba forgatókönyvíró-trió egy falusi focibajnokság formájában dramatizálta a többségi társadalom képviselői és az elnyomott romák konfliktusát. A kupa nyertesét Brazíliába hívta a falu egyik elszármazott szülöttje, ám a valódi tét messze több egy álomutazásnál: a „Brazilok” számára a roma méltóság visszaszerzését jelenti fellépni és győzedelmeskedni a helyi grundon, míg a „Hivatal” képviselői a hatalom megőrzését és a romák újabb megalázását látják a joggal remélt győzelemben. A gyermeki nézőpontból elmondott mesei történet cselekményvezetése a film leggyengébb pontja, az árulás, a szerelemért hozott áldozathozatal, a negatív főhős színeváltozása dramaturgiai paneljei szervetlenül épülnek a történet szövetébe. A befejezés már az elején felsejlik, még az utolsó csavar is kiszámítható. A drámai és vígjátéki fordulatok helyett a pitiáner bajnokság ürügyén kibontakozó emberi drámák és társadalmi konfliktusok adják a Brazilok erejét...
ÁGOSTON LÁSZLÓ BLOGJA Szerző: Ágoston László 2017.04.09.
...Ütik a fejemet, hogy hogyan mondhatok olyat: nincsen demokrácia… Miközben nem csak a CEU-t zárják be épp, de például az olimpia összes létesítményét is megépítik, akár akarja a nép, akár nem. Mondjuk nem is tudhatjuk, hogy akarja-e, mert bár konzultálunk a néppel egy olyan oldalon, amely az orosz Yandexnek csatornázza ki az adatokat, a népszavazást elkaszáljuk… Főleg, hogy a komrányközeli valasz.hu már január 19-én megírta: A népszavazás teljesen felesleges, mert “a kormány ugyanis decemberben eldöntötte, hogy a következő öt évben, vagyis 2022-ig a Kemény Ferenc Program keretében így is, úgy is megépíti azokat a sportlétesítményeket, amelyek még hiányoznának az olimpiarendezéshez.” ( forrás )
Nem bánom… ostorozzanak… ezt nem érzem.
Jön sok biztató levél. Igyekszem ezekre koncentrálni, mert közben kezdenek beesni az olyanok is, amelyek szintén biztatnak, de arra, hogy létesítsek szexuális kapcsolatot anyámmal a haza védelmében vagy hogy költözzek vissza a Vörös-tenger mellé, ha nem jó nekem itt. Mosolygok rajtuk és törlöm-tiltom őket.
Az Insidethegames.com-nak adott exkluzív interjút Fürjes Balázs, a Budapest 2024 olimpiai projekt vezetője, kijelentette, hiába vonta vissza a főváros a 24-es játékok megrendezésére benyújtott pályázatát, minden tervezett beruházást megvalósítanak. A kormány megerősítette, miután visszavontuk a pályázatot, hogy minden tervezett épület elkészül ennek ellenére is. Mindig is azt mondtuk, hogy megcsináljuk.
Mindez azt jelenti, a 2024-es projekt releváns lehet 2028-ban vagy 2032-ben
- idézték Fürjest, aki ódákat zengett Budapest és a játékok kapcsolatáról.
Budapest biztosan újraindul az olimpiáért, ez egy 120 éves álom. Magyarország szerelmes az olimpiába.
Vagyis hiába nincs pályázat, minden meglesz, a Duna-partra tervezett olimpiai stadion is, amiben pedig 2023-ban a főváros atlétikai-világbajnokságot rendezne - derült ki az Insidethegames cikkéből...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: Forgács Erzsébet 2017.04.08.
...Az egykor apró, céltalanul őrizgetett fonálból így lett mára hatalmas, hajnalgyöngytől sziporkázó, foszlékonynak látszó, de acélnál erősebb anyag. Szerteágazó, ezernyi boggal, számtalan kapcsolódással. Minden új vállalás gazdagítja, erősíti. A blog-hozta barátságok, feltáruló életek. A kínzott állatokat mentő asszony, a nélkülözőkért harcoló másik nő, a nincstelenné lett család, a fanyar-mérgesnek tűnő, hatalmas lelkű férfi. Megannyi szomszédos háló, lazán egybeszőve. Mindegyik egyedi, mindegyik egyforma. Minden mindenhez kapcsolódik. Ha valaki mozdul, azt a másik is érzi. A magány csak illúzió. Valójában csak figyelni kell és tudni fogjuk, hogy az erdő egyazon fáján élünk. Mindannyian. ITT OLVASHATÓ
KETTŐS MÉRCE BLOG Szerző: Losoncz Alpár 2017.04.08.
Az erősödő neoliberalizmus és az elitárius jellegű társadalomszervezés jegyében zajlott a közép-kelet-európai országok uniós integrációja, ami hozzájárult, hogy az emberek elfordultak a politikától. Mára az EU-n belüli szolidaritás alapvető feltételei hiányoznak – a szociális biztonság érvényesítése, a munkanélküliség és szegénység kiiktatása, a munkások hatalmának növelése –, de a válság okairól folytatandó vita az Unió létezési feltételeinek, konfliktusainak újrapolitizálását igényelné. Az EU-ról szóló sorozatunk ötödik darabját Losoncz Alpár filozófus jegyzi, aki kitér Szerbia helyzetére is, megvilágítva a napok óta tartó tiltakozások mélyebb összefüggéseit. Az Európai Unió az európai kapitalizmus/modernség fejleménye. Kialakulásának folyamatain, intézményein, fellépésein ott látjuk a két világháború nyomait, a francia-német viszony pacifikálását célzó törekvéseket, de az imperialista európai gyarmatosítás és egyáltalán Európa hatalmi szerepének dimenzióit is. 1945 után a győztes Egyesült Amerikai Államok geopolitikai-hatalmi törekvéseinek kontextusában jönnek mozgásba a fordista-ipari jellegű Európa, még részleges egységesülési tendenciái: a nyugat-európai acél- és szénipari oligopóliumok számára megteremtődik a közös piaci tér.
Ez a rövidre szabott leírás nem számol az európai kulturális modernség teljesítményeivel.
Itt azonban az a tény a lényeges, hogy az egybetömörülést mindig is áthatotta az elitárius-jellegű társadalomszervezés ambíciója: Jacques Delors, akihez a szociális Európa elképzelése fűződik, egyfajta gyengéd, jóindulatú despotizmusról beszélt a projektum kapcsán. Társult mindehhez az a remény, hogy a felülről irányított elképzelések egymást termékenyítve találkoznak majd az alulról indított törekvésekkel.
Amennyiben viszont a jelen felől vizsgálódunk, úgy szembeszökő ezen kivetítések megvalósulatlansága: azok a kritikai jelzetek például, amelyek az európai integráció vívmányait vetik bírálat alá, miszerint az együttlétezés inkább az időközben transznacionálissá váló korporációk érdekeit mozdítja elő, méghozzá a munkásosztály (vagy a szubaltern rétegek) rovására, pontosan erre céloznak...
TABUNYITOGATÓ BLOG Szerző: Juhász Dániel 2017.04.08.
Egykori állami gondozottak tüntettek Fóton volt nevelőikkel, barátaikkal és szimpatizánsokkal karöltve a Károlyi István Gyermekközpont bezárása ellen szombaton. Azt szeretnék, hogy a felszámolás helyett inkább mentse meg a nagy múltú, sokak körében csak fóti gyermekvárosként ismert intézményt a kormány. "Nagyon fáj azt látni, hogy ma sokkal fontosabbak az anyagi érdekek, a haszon, mint a szerencsétlen sorsú gyerekek élete. Nem megszüntetni kellene a gyermekvárost, hanem újból Magyarország egyik legnagyobb gyermekellátási központjává tenni" - fogalmazott a Károlyi István Gyermekközpont felszámolása elleni tüntetés egyik szervezője, Sztaskó Zsuzsa.
A gyermekváros – vagy, ahogy ők hívják, a gyeri - egykori lakójaként ezer szállal kötődik az intézményhez még ma is; bár szinte mindannyian máshol élnek, sok testvérével (mert akik a gyeriben nevelkedtek, testvérként tekintenek egymásra) évente összejárnak Fóton, hogy találkozzanak egymással, illetve egykori nevelőikkel. Utóbbiak nagy része ma is a gyerinek otthont adó Károlyi-kastély hatvan hektáros területén él, szolgálati lakásokban.
A kormány azt tervezi, hogy őket is kirakja, hiába van olyan szerződésük, amely szerint életük végéig gyeris lakásaikban lakhatnak. Legalább hatvan családról van szó, akik egykor mindenüket feladták azért, hogy Fótra költözzenek, a gyermekvárosnak, az árva gyerekeknek szenteljék életüket. Nem olyan rég ők is csak a sajtóból értesültek arról, lehet, nyugdíjas korukra elveszítik otthonaikat...
Ürge-Vorsatz Diána ügye a mi ügyünk, magyaroké. Nem nőügy, ahogyan Orbán bunkó módon és lekicsinylően mondaná, hiába egy nő a történet főszereplője. Ürge-Vorsatz Diána magát Fidesz szavazónak írta le, ő tartotta ezt fontosnak megemlíteni, valamint azt is, hogy hétgyerekes, keresztény és konzervatív. Ürge-Vorsatz Diánának most összetörtek az álmai, mert a kormány megszüntetné a CEU-t, ahol ő is tanít. Ezt megírta a Facebookon, mire kitört a botrány. Sokan nekiestek, mert nem tartották tisztességesnek, hogy csak akkor borult nála a bili, amikor személyesen ő is érintetté vált. Ameddig a Fidesz csak mások kárára követte el az aljasságait – ezek felsorolásától megkímélném az olvasót – addig nem volt baja Orbán pártjával.
Sokan támadták ezért Ürge-Vorsatz Dianát, míg mások azokat támadták, akik Ürge-Vorsatz Diánát támadták. És itt jövünk a képbe mi, többi magyarok, akik jó szokásunk szerint ezúttal is két táborra szakadtunk. Mindkét tábornak vannak igazságai, és mindkét tábor igazságaival lehet vitatkozni.
De mi már régóta nem tudunk vitatkozni, mert elfelejtettük, hogyan kell. Veszekedni tudunk, szekértáborokba rendeződni. És most már ott tartunk, hogy azok, akik elítélik Ürge-Vorsatz Diánát, mert szerintük a szükségesnél tovább volt lojális Orbánék aljasságaihoz, törlik az ismerőseik közül azokat, akik megbocsátanak neki, és örülnek, hogy ha kissé megkésve is, de mégiscsak felnyílt a szeme.
És vagyunk, mi belgák, akik most nem tudjuk, hogy hova álljunk. Nem Ürge-Vorsatz Dianáról nincs véleményünk. Van róla véleményünk, meg is mondjuk, ha kérdezik, de nem szeretnénk másokkal emiatt összeveszni. Olyan barátainkkal, akikkel egyébként majdnem mindenben egyetértünk, de speciel Ürge-Vorsatz Diána magatartásának megítélésben különbözik a véleményünk...
SZTÁRKLIKK BLOG Szerző: Hadas Krisztina 2017.04.08.
26 éve vagyok televíziós szerkesztő-riporter. A többi közt dokumemtum sorozatot készítettem a magyar egészségügyről, fél évig éltem a Heim Pál Gyerekkórházban és az Országos Baleseti Intézetben. 20 részes doku realityt forgattam arról, hogy nők: családosok, egyedülállók, sokgyerekesek, és elsőszülők, friss feleségek, és elváltak, eltökélt újrakezdők hogyan készülnek fel a babára, hogyan szülnek, és miképp bírkóznak meg a feladatokkal. Voltam kétszer riporterként Afganisztánban, megmásztam a Mount Kenyát, forgattam az összes földrészen a legszegényebb, és a leggazdagabb negyedekben is. Soha senki sem kérdezte meg, miért egy nőt küldtek, és mi van közben a gyerekekkel.
A velem élő férfiak sem kérdezték meg tőlem soha, hogy miért csinálom. Legutóbb a csapatommal sok esetben bántalmazott, elhagyott, megalázott emberek családját kerestük.
Két gyerekem van. Egy felnőtt lányom és egy óvodás kisfiam, akiket kozmopolitának, nyitottnak, elfogadónak, önállónak, motiváltnak próbálok nevelni, és nem hagyom, hogy bármiféle gyűlölködő propaganda hasson az agyukra. Tettem-teszem ezt az édesapjaikkal teljes egyetértésben. Voltam gyereket egyedül nevelő anya, és voltam-vagyok feleség is, meg tévés gyakornok, mezei riporter, kisfőnök és nagyfőnök a tekintélyes férfiak között. Szeretem a pasikat!
Szeretem a társaságukat, a barátságukat, szeretek együtt dolgozni velük, szeretek főzni nekik, szeretek gondoskodni róluk, szeretem, ha gondoskodnak rólam, és még sorolhatnám mi mindent szeretek együtt csinálni velük. És hiszem, tudom, hogy a "nőügyekkel nem foglalkozom" az csak a nagyon korlátolt, frusztrált, a magyar sötétablakú házakba évszázadok óta befészkelt emberek gondolata...
BEKIÁLTÁS BLOG Szerző: Kabai Domokos Lajos 2017.04.09.
Az a szabály, hogy nincs szabály. Pontosabban, az a szabály, hogy amit én mondok, ma az a szabály. Pont, mint a maffiában. Vagy mint Orbán Viktor országában. Csakhogy ugyanezt játsszák a világgal a nyugati nagyhatalmak, élén az USA-val. És ennek már fele sem tréfa… Bolívia ENSZ-nagykövete a múlt pénteken hiába emelgette a 2003. február 5-ei fotót, amely akkor készült, amikor Colin Powell, az USA külügyminisztere győzködte a Biztonsági Tanács tagjait: Irak, megszegve az előírásokat, vegyi és biológiai fegyvereket rejteget. Elő volt ott adva minden, ami 76 percbe belefért. Lehallgatott telefonbeszélgetés bejátszása, műholdfelvételek, állítólagos védett tanúk elmondása alapján készült rajzok, hírszerzési értesülésekre való hivatkozások…
Aztán kiderült, hogy Colin Powell felszólalása hamisítványokon alapult. De addigra már az USA lerohanta Irakot. Persze, nemzetközi felhatalmazás nélkül. Viszont az akkori elnök, George Bush elfogatta és kivégeztette egy másik ENSZ-tagállam vezetőjét. Azt ígérte, hogy annak megbuktatása után Irak virágzó demokrácia lesz, példakép az egész arab világnak. S persze azt, hogy az amerikaiak meg fogják védeni az iraki olajmezőket a szabotázsakcióktól...
Tegyünk különbséget kétféle modernizáció között: a progresszivista csak a célt látja, a konzervatív -- miközben a célja is más, mint az előbbié -- a kiinduló helyzetet is. A progresszivista előtt kizárólag az áhított cél lebeg, amely a haladó, versenyképes, egyenlőségelvű, fogyasztói társadalom, az egyenlőség változó, de expanzív jelentéstartományában. Ide akár szelíd, akár nem annyira szelíd erőszakkal is hajlandó eljuttatni egy társadalmat. A konzervatív felméri, honnan indul, milyen kontextusba lép be, milyenek annak a népnek a jelenbeli kompetenciái, amely kapcsán a modernizációs kényszer megfogalmazódik, aztán eldönti, hogy mit akar -- ha akar egyáltalán valamit -- kezdeni a feladattal. A konzervatív egyfelől nem akar semmit kezdeni a feladattal, mert úgy véli, hogy egy népnek mindig a tényleges képességeit tükrözi az, amilyen állapotban van, tehát mindent összevetve nagyon erősen meg kell indokolni, hogy miért akarjunk egy másik embert, főleg emberek tömegeit kivetni abból az állapotukból, ahova a saját belátásaik, történelmük, képességeik juttatták (őket). Háromféle problémával nézünk tehát szembe a modernizációs programok kapcsán: a (puszta) célszerűségükkel, a (szükséges) erőszakéval, végül pedig (az emberen túllépő) kollektivista szemléletükkel. Ezek aligha problémák egy progresszivistának, de több mint problémák egy konzervatívnak.
Ugyanakkor modernizációs kényszerben is vagyunk, amit a konzervatív is elismer. A magyaroknak egyenként és összességükben, ha akarnak, ha nem, olyan hazai és nemzetközi környezetben kell helytállniuk, amelyben a mindennapi viselkedésük és eredményeik meghatározzák nem egyszerűen az anyagi boldogulásukat, hanem az önkiteljesítésük, tehát az értelmes élet lehetőségét. A modernizáció parancsa már több száz éve korparancs, és megpróbálni nem megfelelni neki (el- és bezárkózni) nem visz közelebb a konzervatív társadalmi gyakorlathoz, legfeljebb egy hagyományelvű, rigid, hanyatló kultúrához. A konzervativizmus nem egyenlő a tradicionalizmussal. A konzervativizmus az autentikus és az értékteremtő élet metszéspontjában látja az embert, és ha az utóbbitól elesünk, azzal aláássuk az önkiteljesítésünket, amely óhatatlanul másokkal (más emberekkel és nemzetekkel) összefüggésben, a velük való kooperációban érhető csak el. A modernizációt nem lehet elkerülni. A feladatunk, hogy ragaszkodjunk annak ember- és értékközpontúságához (szemben a progresszivisták erőltette társadalmi eszménnyel). Az értékek között pedig az első és legfontosabb érték az emberek közötti kohézióhoz nélkülözhetetlen erkölcsös élet lehetősége, kezdve az olyan egyszerű kulcsszabályokkal és -intézményekkel, mint a viszonosság, az arany középút vagy a tulajdon. Ehhez viszont szabadságra, önreflexióra, műveltségre és megfelelően működő intézményi struktúrákra (erős családokra, autonóm közösségekre, minél szabadabb piacra, és jogállamra) van szükség, de szükség van a technológiának, a tudománynak és a politikának a humanitás szempontjaitól már rég függetlenedett értékrendjeinek folyamatos kritikájára...
Ahogy egyre sokasodnak a bizonytalansági tényezők, úgy kerülnek egyre kilátástalanabb helyzetbe a világ legszerencsétlenebbjei. A globális felmelegedés, az iszlám terrorizmus, az iszlám terrorizmus elleni harc, a bezárkozó Amerika, a menekültválság hatására elapadó szolidaritás, valamint egy rakás lokális probléma következményeként 2017 elejére a világ négy országában is felütötte a fejét az éhínség réme. Az ENSZ először februárban kongatta meg a vészharangot:
„A következő hat hónapban több mint húszmillió ember életét fenyegetheti nagyon súlyos éhínség: Dél-Szudánban, Szomáliában, Nigéria északi részen és Jemenben is kritikus a helyzet, összesen több mint 1,4 millió gyerek van közvetlen életveszélyben. Évtizedek óta nem volt példa ekkora éhínségre.”
Márciusban a világszervezet még elkeseredettebb hangot ütött meg:
„A világ 1945 óta most éli legsúlyosabb humanitárius válságát, körülbelül 20 millió embert fenyeget az éhínség. A történelem kritikus pillanatában vagyunk. Világszintű közös és összehangolt erőfeszítés nélkül ezek az emberek éhen fognak halni vagy betegségekbe fognak belepusztulni.”
Április elején az UNICEF pedig még tovább ment:
„A II. világháború vége óta nem volt akkora éhínség a világon, mint ami jelenleg van kilátásban. Dél-Szudánban, Szomáliában, Jemenben és Nigériában jelenleg is mintegy 1,4 millió gyermeket fenyeget közvetlenül a súlyos alultápláltság. A júniusban beköszöntő száraz évszak további 368.000 gyermek életét veszélyezteti. A humanitárius válság Afrika több országát is fenyegeti, különösképpen Dzsibutit, Etiópát és Kenyát. A dél-szudáni menekültválság további terheket ró Ugandára, és a Csád-tó térségében is egyre többen kényszerülnek lakhelyük elhagyására.”
Drámai számok szerepelnek abban a jelentésben is, amelyen közösen dolgozott az Európai Unió és az USA nemzetközi segélyezéssel foglalkozó ügynöksége, a USAID. A dokumentum szerint a 2015-ös 80 millióval szemben 2016-ban már 108 millió ember élelmiszerellátása volt nagyon bizonytalan a világban, és a már említett országok mellett Malawiban, Zimbabwéban, Szíriában, illetve a Szíriából a szomszédos országokba menekülteknél is nagy lehet a baj. Az egy éven belüli drámai növekedés okai közt ott van a bizonytalan időjárással járó El Niño-jelenség, a helyi konfliktusok miatt ellehetetlenülő mezőgazdasági termelés és kereskedés, valamint a mindezekből fakadó, egyra magasabb élelmiszerárak.
Ahogy a korábbi nagy éhínségek idején, most sem arról van szó, hogy a világon nincs elég táplálék, sőt, még a négy legsúlyosabb helyzetben lévő országokban sem éhezik mindenki. Amikor a nyolcvanas évek közepén az egész világot megrázó éhínség sújtotta Etiópiát, az ország jelentős részében bőven volt mit enni, az éhínségről pedig nagy mértékben az ország korrupt, alkalmatlan és esetenként a lakosság bizonyos csoportjait szándékosan büntető vezetői tehettek. Nigéria, Jemen, Dél-Szudán és Szomália mostani nyomorúsága is azt mutatja, hogy jó nemzetközi és helyi politikai döntésekkel, ha nem is mindenkinek, de nagyon sokaknak lenne mit ennie...
JÓREGGELT EURÓPA BLOG Szerző: Benedikty Béla 2017.04.08.
Össze nem tartozó események: Konrád György nyílt levelet írt Magyarország miniszterelnökének, és Gerasdorf bei Wien díszpolgárává fogadta Benedek István Gábort.
Évek óta mondom, kiabálom, ismételgetem, hogy ne tessék leírni, a magyar miniszterelnök nem antiszemita. Azért ne tessék, mert az, egy sunyi, gyáva, ócskalelkű zsidógyűlölő, aki még most sem meri kimondani, pedig már szerinte vége e politikai korrektségnek, hogy utálja a zsidókat, jobban, mint bárki mást, pedig különben mindenkit utál, csak saját magát szereti, de azt rajongó imádattal.
Most végre Konrád György is leírta, a Kossuth-díjas író. Nem tudom, miért gondolom, hogy ennek lesz valami következménye, a lap példányszáma (amiben a levél megjelent) töredéke annak, amennyi hallgató előtt elmondtam 1998-tól kezdve számtalanszor, mégsem történt semmi. Azaz valami mégis: eltávolítottak a Rádióból. Most már bízvást kijelenthetjük, örökre. Egy antiszemita országban (a "felmérések" adataitól eltérően változatlanul állítom, a lakosságnak legalább a 90 százaléka minimum szalonzsidózó) fel sem tűnik, ha az elsőszámú tisztségviselő is antiszemita. Én csak azt nem értem, hogy Európa hogyan tűrheti ezt. Nekem nem hitték el (600 000 volt a legalacsonyabb hallgatottságom, az ember azt hinné, ez már valami), remélem, Konrádnak most már elhiszik...
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE Szerző: Egri-Eiben István 2017.04.08.
Írásom tárgya nem vallási ellentétek szítása, csupán egy hazánkban, a jelenlegi kormányzat által gyakorolt módszertan történelmi-vallási hátterének megvilágítására tett kísérlet. A mai magyar kormányzat úgymond ideológiai alapja a római katolikus felekezet, amint ezt a KDNP nevű pártféleség mint koalíciós partner jelenít meg. Ezzel a ténnyel úgy vélem, a legtöbb magyar politikus és gondolkodó ember tisztában van. Azzal viszont már kevesebben vannak képben, hogy e felekezet milyen történelmi gyökerekkel rendelkezik, s ezek folyományaként milyen motívumok állnak tetteik mögött, s az sem nagyon ismert, hogy amiképpen a leopárd sem tudja levetni a foltjait, a katolicizmus teológiája, működési struktúrái és reflexei alig változtak az elmúlt kb. 1700 évben. A mai észak-amerikai és európai emberek túlnyomó többsége köztudatában ez csak egy vallás a sokból, igaz régebb óta van jelen, mint a többi keresztény irányzat, szép katedrálisokat épített, jelentős műalkotások kötődnek hozzá, karitatív tevékenységet végez és vallási rendezvényeik pompázatosak és méltóságteljesek. Azt is tudjuk, hogy a katolikus kápolnák, templomok, székesegyházak Európa legnagyobb részén falvaktól a városokig mindenütt meghatározzák a látképet.
Ezek köztudott tények, mint ahogy az is, hogy a középkor hajnalán az írástudatlanságba süllyedt Európában az akkor egyetlen és egyetemes – katolikus – egyház volt a megmaradt kultúra és írásbeliség őrzője. Még Nagy Károly császár is, aki a IX. században az Atlanti-óceántól a Dunáig uralta Európát, csak nehézkesen tudott írni-olvasni, udvaráról nem is beszélve. Ez a kulturális és politikai fölény a római felekezet számára azt eredményezte, hogy az európai uralkodók nélküle és ellenében lényegében a kisujjukat sem tudták mozdítani. Még akkor is csak nehezen, amikor főleg a későbbi német-római császárság egyes uralkodói a saját szájuk íze szerinti pápákat ültették Szent Péter állítólagos trónjára. A trón és az oltár szövetsége századokon át kiválóan működött. A tudás birtoklása több mint ezer éven át egyben oktatási egyeduralmat is jelentett, amire a katolicizmus mindig is gondosan ügyelt. Nem véletlen, hogy jelenlegi kormányzatunkban is katolikus kézbe került a teljes képzési rendszer. Az oktatás által ugyanis úgy lehet az iskolai évek során gondolkodási mintákat beépíteni az emberek fejébe és lelkébe, hogy később, felnőttként, ösztönösen azok motiválják tetteiket és gondolkodásmódjukat. A római egyház soha nem a pillanatnyi politikai-gazdasági állapotok alapján hozza döntéseit. Évezredes tapasztalatai vannak az emberi gondolkodás befolyásolásában, s amit ma vet, pontosan tudja, hogy húsz-harminc, vagy száz év múlva bőségesen le fogja aratni. Ebben óriási előnyük van az ún. világi iskolarendszerekhez képest. De térjünk vissza egy kicsit annak mozaikszerű és rövid fölvázolásához, hogy Európa és a világ mit köszönhet a római katolikus felekezet létének.
A középkori Európa a VII. századtól kezdve de facto a katolikus vallás vezetése alatt egyesült. A római felekezethez kötődik a nyugati civilizáció egyesített haderejének első igazán sikeres, idegen földrészen végrehajtott katonai vállalkozása is, mely 1099-ben jutott el csúcspontjára, amikor elfoglalták a “levantei Babilont” és fővárosát, Jeruzsálemet. 1099. július 14-e a “nagy vérfürdő” napjaként vonult be a Szentföld krónikájába. Ezen a napon a győztes keresztes seregek szinte teljesen kiirtották az elfoglalt Jeruzsálem lakóit: zsidókat és muzulmánokat, akik addig viszonylagos békében éltek egymás mellett. A mészárlás után pedig a magukat kereszténynek tekintő győztesek a Szent Sír templomban celebráltak hálaadó misét. A keresztes háborúk története hű tükre a vallás motiválta emberi cselekedetek szélsőségeinek: egyszerre raboltak és imádkoztak, gyilkoltak és ájtatos körmeneteken vettek részt, öltek, zsolozsmáztak és rémuralmat gyakoroltak, mindezt egy felsőbbrendűnek hirdetett elhivatottság jegyében. Persze nemcsak a Tengerentúlon (így is nevezték a Szentföldet) voltak keresztes háborúk: 1208-ban III. Ince pápa keresztes háborút hirdetett a dél-franciaországi katarok, vagy albigensek ellen, akik szintén kereszténynek vallották magukat. Az egyházfő parancsba adta, hogy válogatás nélkül gyilkolják le az összes “eretneket”. Az eredmény felperzselt föld és legalább 50 ezer halott volt...
Németh Szilárd, a Fidesz ökle január elején ezt mondta: “A Soros-birodalom álciviljeit azért tartják fenn, hogy a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött. Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani. És most ennek, úgy érzem, eljött a nemzetközi lehetősége.” Ez nem a zsidó világ-összeesküvés megfogalmazása, nem antiszemita program. A törvény bevezetőjének idézhetnék a nem antiszemita Prohászka Ottokár püspök naplóbejegyzését: “a zsidóság idegen, a kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. Tény, hogy általános emberszerető s liberális elvek alapján a kétszer-kettő négy dialektikájával megesznek. (…) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen s erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó”. (…) “Egy kérdés van, hogyan védekezzünk? Lehetséges-e a védekezés, vagy adjuk át az országot?” Ez nemzetvédelem és keresztényvédelem.
Balog Zoltán emberminiszter már a CEU kapcsán is azt mondta, hogy a magyarok érdekeit szolgálja. Ez nem nácizmus, mert a náci ideológiában liberális és baloldali pártokban, nem civil szervezetekben támadják a magyar érdeket, “be akarnak szólni a nagypolitikába”, “el akarják lehetetleníteni a kormányt”. Balog “álcivil ügynökszervezetekneknek” nevezte azokat, akik tevékenységét minden eszközzel meg kell akadályozni.
Németh Szilárd úgy fogalmazott: a Társaság a Szabadságjogokért, a Helsinki Bizottság és a Transparency International azok a szervezetek, melyeket vissza kell szorítani, de a tervezet ennél szélesebb kört ölel fel. Minden olyan magyar civil szervezetet, amely évente több mint 7,2 millió forint támogatást kap külföldről. Ezek majd “külföldről támogatott szervezetnek” minősülnek, és ezt be kell jelenteniük 15 napon belül. A támogatásokba nem számítandók bele az uniós források. Ez azt jelenti, hogy minden nem az Unióból érkező támogatást tiltott politikai befolyásolási kísérletnek minősítenek, és aki ilyet elfogad, annak a tevékenységét ügynöki tevékenységnek minősítenek, amelynek csak álcája, hogy civil szervezetnek hívják magukat. Ezek többsége Soros György által támogatott szervezet.
A törvénytervezet nem antiszemita jellegű, és nem akar a kormány politikájával szembeni minden véleményt és tevékenységet elnémítani, nem akar betiltani és megbélyegezni. A törvény csupán egészséges önvédelem, nem megbélyegző. Attól, hogy ügynökszervezetek nem csak úgy általában képviselnek idegen érdeket, hanem a “globális nagytőke”, “politikai korrektség világát”, a zsidó liberalizmust képviselik és próbálják a “keresztény” kormány ellenében érvényesíteni, még nem antiszemita...
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG Szerző: Föld S. Péter 2017.04.08.
Nem igaz, hogy nem lehetett látni, hogy mi történik. Hogy mire készülnek azok, akik ma hatalmon vannak. Lehetett látni mindent, csak figyelni kellett volna. És persze gondolkodni. Nem kellett nagyon okosnak lenni, inkább csak egyértelműnek. Az alábbi, Másország című cikket szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt írtam, 2010. április 12-én. A Népszabadság internetes oldalán jelent meg, utána lehet keresni. Egyetlen szót sem változtattam benne, így vállalom, ahogy van. És nem örülök, hogy milyen jól láttam előre. Talán, ha többen mertük volna látni, akkor most nem egy leharcolt, reményét vesztő, önmaga démonaival küzdő országban élhetnénk.
Másország
Azt mondta néhány nappal a választások előtt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, hogy hétfőtől egy másik országban ébredünk. Rossz érzésem volt a bejelentéstől: nem akartam más országban felébredni. Sem Törökországban, sem Szlovákiában, sem Romániában – sem sehol másutt. Megszoktam már az itteni, magyarországi ébredéseket. Néha fáradtan, gyűrötten kelek, de – talán nem lesz bajom belőle, ha bevallom – alapvetően megfelel nekem ez az ország. (Olyannyira kedvelem, hogy emelkedettebb hangulataimban, hazámnak nevezem.)
Időnként persze jó érzés más országban ébredni – leginkább akkor, ha az ember saját akaratából kerül oda. Nincs szebb, mint egy szép, napos reggel az olasz tenger partján, vagy az osztrák hegyekben – kirándulásból, vagy más okból kifolyólag.
Most azonban más a helyzet. Mostantól nem Magyarország, hanem Másország polgárai vagyunk...
Egészen komoly történeteket lehet hallani, olvasni arról, milyen körülmények között élnek néha a határátkelő magyarok, az egyik mai sztoriban is erről lesz szó. Aztán összegzünk több, mint öt évet Panamában, végül egy Budapesthez szóló vallomás zárja az eheti blogajánló sorát. Élet egy londoni albérletben
Kezdjük is a második legnépesebb magyar várossal, annál is inkább, mert mindig érdekes kicsit betekinteni a soknemzetiségű kavalkádba, amit London jelent – ezúttal az Életem morzsái blog segítségével.
„Március elején voltam itt interjún, akkor egy 40 körüli kanadai nő élt még a zsebkutyájával, akit nagyon bírtam később. A másik lakó meg a főbérlő volt, aki egy olasz.
A kanadai nő nyár közepén kiköltözött és utána kerestünk új lakótársat. Jöttek ugyan páran nézőbe, de senki sem akarta a szobát.
Szerintem nem a mi albérletünkkel volt a baj, hanem az, hogy egy önkormányzati paneltelep mögött vagyunk, s a mi 3 szintes 6 lakásos kis részlegünk is többnyire segélyből élőkből áll.
Az alsó szomszédunk egy muszlim nő, aki szerintem egyedül van csak, mert férfit a közelben nem láttam. És van neki egy 10 év körüli kislánya. Kb. állandóan bent kuksolnak a lakásban, az össz mozgás az, hogy elviszi iskolába a gyereket reggel.
A függönyt sem láttam még elhúzva náluk, de az ablakot sem szokták kinyitni. Nem is tudom, hogy képesek így élni. Néha meg persze jön fel a curry szag, mikor főz.
A másik alsó szomszédról semmit sem tudok, egyszer láttam egy nagy darab egyáltalán nem kedves pacákot kijönni. A mellettünk lévő lakásban 3 fiatal él – egy olasz, egy ukrán és egy ausztrál.
Felettünk egy idős bácsi lakik szintén egyedül, de jó mufurc az öreg. Én már többször ráköszöntem, rá se rántott. Olykor lecsoszog, elmegy boltba. Néha reggel jó hangosan hallgatja a rádiót, lehallatszik. Néha meg kopogás hallatszik, a botjával masírozhat talán.
Az utolsó szomszédban is él egy kislány, akit eddig csak az apjával láttam. Anyukának hűlt nyoma. Korán elmennek hétköznap itthonról, az apuka meg biciklivel jár dolgozni.
A szomorú az egészben, hogy 6 lakásában itt élünk és senki sem beszél a szomszédjával. De amúgy sem az a mosolygós, vidám banda egyik sem. Kár, mert egy életünk van itt, s nem tudom például az öregnek miért jó, hogy egyedül van és még ráadásul barátságtalan is.
Visszatérve hozzánk, végül úgy lett új lakótársunk, hogy az olasz valami ismerősének a rokona jött ide. Egy 24 éves olasz srác („pici olasz” becenevet használom rá), akivel nincs sok gond.
Nagy barátja a számítógépes játék. Megjön a munkából, elvonul és éjfélig nyomja hétköznap, hétvégén hajnali 3-ig. Szóval itt élünk egy fedél alatt, de hetente 1x ha látom.”
KETTŐS MÉRCE BLOG Vendégszerző: Tóth Olivér István 2017.04.08.
Orbán Viktor politikájával kapcsolatban két szélsőséges álláspont létezik. Az egyik szerint egy saját politikai vízióval nem rendelkező kleptokrata, aki bármilyen többségi álláspont mögé beáll, hogy hatalmon maradjon. A másik szerint egy mesteri pókerjátékos, aki egy lépéssel mindenki előtt járva vezeti az országot az általa megálmodott irányban. Ezzel szemben azt állítom, hogy Orbán egy középtávú hazárdjátékot játszott, ami bejött – de ez senkinek se jó. Az új európai konszenzus az, hogy mindenki demokratikus joga illiberálisnak lenni. Amit most látunk, az a legjobb, ami a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből kijön. A CEU elleni legújabb támadás azt mutatja, hogy Orbán Viktor is átlátta, hogy ilyen az, amikor győzött – és ezért nincsen újabb ötlete. Az Orbán Viktor által életrehívott Nemzeti Együttműködés Rendszerének célja az volt, hogy kivívja az állam és a kormány szuverenitását gazdasági kérdésekben, hogy így teremtsen lehetőséget egy Fidesz-közeli gazdasági elit kialakítására. Úgy vélték, hogy a gazdasági elit hiánya a polgári vagyonok kommunista elkobzásának eredménye, azonban csak ez az elit képes a magyar gazdaság és társadalom versenyképességét hosszútávon garantálni. A fennálló játékszabályok mellett azonban nem volt lehetőség ezt az elitet létrehozni, ezért meg kellett változtatni a játékszabályokat. Mindenki, aki ezt az eredeti tőkefelhalmozást ellenezte, a nemzet ellenségévé vált. Hogy milyen egészen alapvető objektív akadályai voltak a terv sikerének, sokan megírták már.
A NER legfőbb ellenlábasa az Európai Unió lett. Mint azt a Telekom-Origó biznisz megmutatta, nem azért, mert az EU vezetőinek fájtak volna a lenyúlások, hanem mert az EU alapvető értéke a játékszabályok konzerválása. Az EU a status quo bajnokaként jött létre: a fejlett gazdaságok érdeke a környezetükben kiszámítható gazdasági, jogi és biztonsági környezet kialakítása, mivel további gazdasági prosperitásuknak ez a záloga. Ebben a környezetben a NER egy forradalmi kísérlet volt, még ha egy konzervatív forradalom is.
A Brexittel azonban egy olyan alapvető változás jött el az EU életében, amely után már csak nagy megszorításokkal lehet azt mondani, hogy az az intézmény fennáll, amelyik ellen Orbán meghirdette a gazdasági szabadságharcot 2010-ben. Az egyik fontos változás a 2020 után esedékes büdzsét illeti: Nagy-Britannia az EU GDP-jének 17%-át, a nettó befizetések 11%-át adja. Vagyis az újraelosztáskor vagy kisebb tortát kell elosztani, vagy a maradék nettó befizetőknek kell még többet adniuk, különösen Németországnak, amely innentől a nettó befizetések durván 40%-át adja majd.
A másik fontos változás azonban, hogy a lisszaboni szerződés által meghatározott dupla többség elve alapján eddig a déli és az északi tagállamok konszenzusa kellett a törvények elfogadásához, azonban az EU harmadik legnépesebb, északi államának kiválásával a déli országok döntő többségbe kerültek. Vagyis miközben az EU költségvetésének majdnem felét Németország adja, a jelenlegi játékszabályok szerint nem tudja érvényesíteni az érdekeit. Mivel pedig a szerződésmódosításhoz konszenzus kell, ez a belátható időn belül nem fog változni...
AZ ÉN PÉNZEM BLOG Szerző: Az Én Pénzem 2017.04.07.
Sokan panaszkodnak, hogy baj esetén nem fizet a biztosító. Vannak azonban, akik nem nyugszanak bele az elutasításba. A Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) legfrissebb határozatai azt mutatják: érdemes harcolni. Két baleseti kártérítés ügyben is az ügyfelek számára kedvezően döntöttek. A BCD Szolgáltató 2015. december 30-án munkavállalóira csoportos élet-, baleset- és egészségbiztosítási keretszerződést kötött. Az egyik dolgozónak nyolc hónap múlva igazán jól jött ez a védelem. Pontosabban: egészen addig ezt hitte, míg a biztosító nem tagadta meg a fizetést. Azt nem vitatták, hogy a biztosított egy közúti baleset miatt valóban 2016. szeptember 5-étől 21-ig keresőképtelenné vált, még azt is elismerték, hogy elméletben naponta közel ötezer forint járna neki. Az igényt azzal verték vissza, hogy ügyfelük „súlyosan gondatlanul okozta a balesetet”.
A munkavállaló nem nyugodott bele, a PBT-hez fordult. Az eljáró tanács megállapította, hogy a Ptk. és a saját tájékoztatása alapján is a biztosító akkor mentesülhetne szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a kérelmező jogellenesen és szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozta. A biztosító azzal érvelt, hogy a balesetet szenvedő nagy sebesség mellett nem tartotta meg az előírt követési távolságot...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: Tamás Róbert 2017.04.08.
Mostanában nem nagyon csődülnek a migránsok, az idén összesen 371 darab volt, ami három hónapra elosztva nem egy akkora tömeg, hogy fel lehessen rá építeni egy működő propagandát. De a kormány – a rá jellemző unortodox logikával – mégis igyekszik felhasználni a dolgot és persze újrahasznosítani Bakondi Györgyöt is (nem tudom, más hogy van ezzel, nekem Bakondiról mindig Budai Gyula feljelentőbiztos jut eszembe valamiért), aki időnként előugrik valahonnan, mint órából a kakukk és vagy migránsmilliókat lát megindulni valahonnan valahová, vagy éppen megállítja őket fél kézzel. És akkor most oda jutottam, ahová többnyire szoktam, amikor igyekszem megérteni a mi szeretett kormányunkat. Illetve én speciel nem szeretem, de legalább nem is az enyém, mert egyrészt nem szavaztam rájuk soha, másrészt maga az unortodox szabadságharcos mondta, hogy ő csak azoknak a miniszterelnöke, akik az érvénytelen népszavazás alkalmával támogatták az ő agybaját.
Tehát oda kanyarodtam vissza gondolatilag, hogy a híveknek miért nem tűnik fel az, hogy rajongásuk tárgya, az összes politikai gondolatuk letéteményese folyamatosan, akár nagyobb időtávlatban, akár egyetlen mondaton belül is ellentmond önmagának? Aki arra számít, hogy a cikk végére megfejtem a titkot, azt már most megnyugtatom: nem fejtem meg. Évek óta nem tudom és lehet, hogy ez így is marad örökre.
Most nem fogok visszamenni az időben és nem feszegetem azt a kérdést, hogy az egykor önmagát és pártját is liberálisnak valló tudathasadás mára hogy lett mélységesen keresztény gyökér, aki a liberalizmusnak a gondolatától is rángógörcsöt kap. Maradjunk csak a jelenben. Nézzük például Soros György közellenséget, aki esküdt ellensége lett a kormánypártnak (mármint a kormánypárt fejében) és akiről már biztosan tudjuk – mert mondta valamelyik fideszes – hogy iszonyatos pénzeket tolt bele abba, hogy migránsokkal árassza el Európát, közben pedig nyerészkedik azon, hogy Európát elöntik a migránsok. Most akkor melyik az igaz, mert együtt a kettőnek egyáltalán nincs értelme...
ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG Szerző: jotunder 2017.04.08.
Megnéztem a CEU közgazdaság-tudományi tanszéke öt fiatal magyar oktatójának publikációs listáját. Előre is elnézést kérek azért, hogy néhány kiváló cikküket kihagytam, mindegyiktől öt cikket próbáltam megkeresni a világ húsz legjobb tudományos folyóiratából. aztán vagy elszúrtam, vagy nem. Zárójelben a lap helyezése.
Kondor Péter: Econometrica (4), Review of Financial Studies (11), Review of Economic Studies (9), American Economic Review (3), Journal of Finance (7)
Koren Miklós: Quarterly Journal of Economics (1), American Economic Review (3), American Economic Review (3), American Economic Review (3), American Economic Review (3) (nem őrültem meg, ez egyszerűen csak négy cikk)
Kőszegi Botond: Quarterly Journal of Economics (1), Quarterly Journal of Economics (1), Quarterly Journal of Economics (1), Quarterly Journal of Economics (1), American Economic Review (3)
Szeidl Ádám: Quarterly Journal of Economics (1), Quarterly Journal of Economics (1), Quarterly Journal of Economics (1), American Economic Review (3), American Economic Review (3)
Zawadowski Ádám: Review of Financial Studies (11), Review of Financial Studies (11), Review of Financial Studies (11)
..............
Elkezdtem nézni a Corvinus professzorainak publikációs jegyzékét, Top 100 folyóiratot keresvén. Ahogy szokták mondani, hosszú még az este, de egyelőre egyetlen egy ilyen cikket sem találtam, szerintem Top 200-at sem. Ha valaki talál ilyet, akkor írja be kommentnek. Általában érdekelne, hogy a magyar állami közgazdasági felsőoktatásban van-e öt darab Top 100 publikáció...
Le Monde „Soros György, az ideális ellenség” címmel a lap egész oldalas cikkben foglalkozik azzal, hogy az amerikai milliárdos a totalitárius rezsimek elleni harc szolgálatába állította vagyonát, ám az általa szorgalmazott nyílt társadalmat egykor pártfogoltjai támadják, Orbán Viktorral az élen. De hát Európa a demokratizálódás és a liberalizálódás után átvedlett a tekintélyelvű és nacionalista illiberális demokrácia bölcsőjévé. És az ilyen erők számára a jelek szerint az üzletember igencsak kézenfekvő ellenség. Így van ez a románoknál, a lengyeleknél, a bogároknál, a macedónoknál és az oroszoknál. Mindenütt úgy állítják be, mint egy hatalmas vállalkozás építőjét, aki a nemzetközi pénztőke érdekében meg akarja gyengíteni a határokat és a nemzeti identitást. A legvehemensebbek egyenesen azt gyanítják, hogy a CIA segítségével kormányokat igyekszik megbuktatni, pl. Szerbiában és Ukrajnában. Miközben az általa adott pénz kétharmadát a kultúrára, művészetekre, oktatásra, közegészségügyre és a kisebbségek támogatására fordítják. De még a politikában is az adott program alapján ítélik oda az ösztöndíjakat, nem egyszerűen aszerint, hogy ki vesz abban részt.
A másik oldal viszont azt hozza fel bizonyítékként, milyen szoros kapcsolatot ápol Soros az amerikai demokratákkal. Ebben az ideológiai háborúban a legemblematikusabb támadás Magyarországon indult ellene. Tavaly augusztusban meghackelték a Nyílt Társadalom Alapítványok elektronikus adatállományát és az egyik dokumentum úgy jellemzi Magyarországot, hogy itt sérültek leginkább a nyílt társadalom elvei, és hogy az ország modellként szolgálhat az autoriter irányzatok számára másutt is a térségben, ami nem kívánatos. A magyar kormány válasza túlment a szóbeli kirohanásokon. Orbán Viktor törvénytervezetet jelentett be a külföldi támogatást élvező civil szervezetek ellen. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól azt mondja, ez ugyanaz a módszer, mint amit Oroszországban is bevetettek. Kovács Zoltán szóvivő ezzel szemben azt állítja, hogy vannak bizonyítékok, miszerint a milliárdos a hatalommal szembenálló csoportokat pénzel. Ugyanakkor a kezdetekről szólva Kéri László kiemeli, hogy Soros nélkül a Fidesz sosem létezett volna. Orbán és az emberbarát befektető viszonya 1994-től vált felhőssé, majd a törés a 2015-ös menekültválság során vált nyilvánvalóvá és ellenségessé. Kovács Zoltán azt állítja, hogy az OSF segít a migránsoknak illegálisan eljutni Európába. A magyar kormány másik célpontja a Közép-Európai Egyetem.
Jaques Rupnik, Közép-Európa és a Balkán szakértője úgy ítéli meg, hogy éppen a mostani helyzet tanúsítja: egy alapítvány egymaga nem képes tartósan átalakítani valamely ország politikai kultúráját és intézményeit. A nyílt társadalom hívei azonban visszautasítják, hogy vereséget szenvedtek volna. Egy ukrán elemző szerint hogy Soros módszerei nem is annyira elavultak, az kiderül abból, hogy azokkal Putyin is él. Csak ő nyugaton a zárt társadalom megteremtése érdekében áll bizonyos politikusok és szervezetek mögé. Keleten a korrupció elleni romániai tüntetések, továbbá a magyar olimpia-ellenes mozgalom sikere tanúsítja, hogy van még ellenállás. Mindenesetre Trump győzelme kemény csapás volt az üzletembernek, politikai és anyagi értelemben egyaránt. Maga, a 86 éves Soros immár eléggé visszahúzódik, de gyerekei közül négy az alapítványnál ténykedik és halála után vagyonának egy részét annak céljaira fordítják. Januárban, Davosban Soros György még egyszer a nyílt színről figyelmeztette Orbán Viktort, az egykori védencet, aki elárulta az eszméit.
