ÉLET ÉS IRODALOM - FEUILLETON
Szerző: Radics Viktória
2017.03.31.
Húszéves volt Nádas Péter, amikor 1962 karácsonyának másnapján a címadó elbeszélést befejezte. Nyomtatásban csak három év múlva jelent meg az Új Írásban, a könyvre pedig még két évet kellett várni. Nem fogott rajta az elmúlt ötven év, minden mondata él ma is, A Biblia nemhogy kimerült volna az oeuvre súlya alatt, ellenben feldúsult, hiszen a későbbi művek megannyi motívuma és problémája eredetére talál benne.
A Biblia mestermunka, összetett mű, a kompozíciója, a ritmusa, a tenzióval való gazdálkodása hibátlan. A kézírás még nem kiírt, a professzionalizmus hiánya azonban erénnyé fordult át: a tehetségé a szó. Vakmerőség volt ilyen „nagy” címet adni a debütáns darabnak, a kockadobás azonban sikerült, a tizenhat pörgő fejezet tartja a tétet. Mint Van Gogh bibliája a nevezetes festményen, úgy marad meg a szóban forgó Szent Biblia is a szavakkal írt képen, a tanyasi konyhaasztal sarkán, hogy majd visszakerüljön a házioltárra, a fehér terítővel letakart sublótra, a sztaniolkeretbe foglalt szentkép meg a Rákosi asztaláról származó narancs mellé.
Ha a borítóját lehántom, mert szétszakadt, előbújik a tenyérnyi fekete könyvtest, egy gazdag írói életmű alapköve: A Biblia. A tipográfiát álmomban is fölismerném: Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1967, művészeti vezető Kass János, bizonyára ő rajzolta tussal a paradicsomi képecskét is, a bűnbeesés küszöbön álló pillanatát.
Húszéves volt Nádas Péter, amikor 1962 karácsonyának másnapján a címadó elbeszélést befejezte. Nyomtatásban csak három év múlva jelent meg az Új Írásban, a könyvre pedig még két évet kellett várni. Nem fogott rajta az elmúlt ötven év, minden mondata él ma is, A Biblia nemhogy kimerült volna az œuvre súlya alatt, ellenben feldúsult, hiszen a későbbi művek megannyi motívuma és problémája eredetére talál benne.
A Biblia mestermunka, összetett mű, a kompozíciója, a ritmusa, a tenzióval való gazdálkodása hibátlan. A kézírás még nem kiírt, a professzionalizmus hiánya azonban erénnyé fordult át: a tehetségé a szó. Vakmerőség volt ilyen „nagy” címet adni a debütáns darabnak, a kockadobás azonban sikerült, a tizenhat pörgő fejezet tartja a tétet. Mint Van Gogh bibliája a nevezetes festményen, úgy marad meg a szóban forgó Szent Biblia is a szavakkal írt képen, a tanyasi konyhaasztal sarkán, hogy majd visszakerüljön a házioltárra, a fehér terítővel letakart sublótra, a sztaniolkeretbe foglalt szentkép meg a Rákosi asztaláról származó narancs mellé.
A gyermeki önmagára visszaemlékező, fegyelmezett elbeszélői hang észrevétlenül siklik át az épp csak kamaszodó kisfiú érzékelését szemléltető mondatokba és vissza, a némi távlattal rendelkező felnőtt nézőpontjába. Alig néhány év van „köztük”, utólag azonban rekonstruálhatjuk, hogy időközben nagyot fordult a világ. Lezajlott és megbukott egy forradalom, Nádas Péter pedig az anyját, az apját és az otthonát is elvesztette. Az újságírótanonc fiatalembert, aki A Bibliát írja, mély seb választja el attól a kisfiútól, aki nemrég még egy meleg családban élt. Azzal, hogy végbe tudta vinni az összefogó írói gesztust, és ügyesen cikázott a két „én” között, megnyitott egy új perspektívát, az egyetlen lehetőséget: az íróit, hiszen csak a nyelv képes összeölteni azt, ami ilyen végzetesen szétszakadt...
