A LETELEPEDÉSI KÖTVÉNYEKIG NYÚLNAK A MONORI INGATLANÜGYEK SZÁLAI

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: D. Kovács Ildikó
2017.04.03.

Az egyik letelepedési kötvényt árusító cégbe és Pogácsás Tibor volt monori polgármesterbe, illetve jelenlegi államtitkárba lehet belefutni az Átlátszó mostani kutakodásai alapján abban a bonyolult offshore-céghálóban, amely – mint már 2016-ban is írtak róla – a Pest megyei város önkormányzathoz kapcsolódó ingatlanügyletek mögött található.


Egyre népszerűbb és egyre nagyobb tömegeket vonz az évente megrendezett kisállatbörze – részben ezzel indokolta a monori polgármester, Zsombok László 2016. áprilisban, hogy a városban felépítendő új sportcsarnokot miért nem a település tulajdonában álló területen húzzák fel, és miért kellett megvásárolni egy másik telket. (Az RTL Klub több riportban is foglalkozott a monori városi ügyekkel.) Két hónappal később aztán Monor képviselő-testülete mégis felhatalmazta a polgármestert, hogy tárgyaljon a börze szervezőivel az áthelyezésről (516/2016. (VII. 21.) KT határozat).

A tervek szerint 2017 végéig, 1,5 milliárd forintból elkészülő sportcsarnok egy olyan területen fog felépülni, amely korábban az önkormányzaté volt. A Monori Városfejlesztő Nonprofit Kft. 2016. március 21-én nettó 158 millió forintért vásárolta meg a telket a GWH Ingatlanforgalmazó Kft.-től, amely magától a várostól jutottak hozzá 2009-ben, 100 millió forintért.

A GWH egy Újlengyelben bejegyzett cég, amelynek jelenleg két tulajdonosa van: az újhartyáni Silence Kft. és egy liechtensteini magánalapítvány, a Haman Stiftung. Korábban a Haman helyett egy szintén liechtensteini alapítvány, az MPN Stiftung volt a cég résztulajdonosa, mégpedig 2007. március és 2014. április között. Ezek az alapítványok helyi forrásaink szerint abban különböznek a sima offshore cégektől, hogy jóval nehezebb kideríteni a tulajdonosokat.

A Hamannak és az MPN-nek is ugyanaz volt a képviselője, Hölle János, aki korábban a volt monori polgármesterrel, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkárával, Pogácsás Tiborral volt egy cégben. A Gastland Flight Catering Kft. Pogácsás érkezésekor, 2015. márciusban (és még utána néhány hónapig) a Silence Kft. mellett a liechtensteini Cibum Trust érdekeltsége volt. Ez utóbbi székhelye – Schaan, Landstrasse 27. – azonban nem csak a Haman Siftungéval egyezik meg, hanem ide jegyezték be VolDan Investments Ltd-t is. Ennek igazgatója, Josef Gabriel Hermann felbukkan a Cibum Trustban is....

ITT OLVASHATÓ

A SZABADSÁG SZIMBÓLUMA

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.04.03.

Jó, hogy ilyen sokan voltunk. Csak az nem volt jó, hogy nem voltunk még ennél is többen.

Hozzávetőlegesen tízezren vonultunk a Corvinus elől a Kossuth térre, köztük nagyon sok fiatal. Egy még mindig majdnem tízmilliós ország polgárai közül ennyi ember érezte fontosnak, hogy tiltakozzon a CEU elleni kormányzati támadás ellen.

Többen lehettünk volna, ha még többen felismerik, hogy ami a CEU-val történik, az nem erről az intézményről szól. Amire most a kormány készül, az a demokratikus jogállam megcsúfolásának és semmibe vételének egy újabb állomása. Az utólagos törvénykezés tipikus esete, amikor egy még meg nem lévő jogszabályra hivatkozva azt állítja a miniszterelnök egy intézményről, amely történetesen egy nagyon jó egyetem, hogy törvénytelenül működik.

Jogállamban ilyen nincs. Nincsenek utólagosan kivetett különadók, utólag jogtalannak ítélt végkielégítések.

Lehettünk volna többen is, és kellett volna, hogy még többen legyünk. Mert ez a mostani hatalom csak az erőből ért, a hangos szóból. Érvekkel, gondolatokkal meggyőzni nem lehet...

ITT OLVASHATÓ

TÉNYLEG SEMMI TÖBB EZ AZ ORSZÁG, MINT ÁLLAMPOLGÁRI JOGON HÜLYÉNEK NÉZETT SZERENCSÉTLENEK GYÜLEKEZETE?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.04.03.

Miközben a főgeci (by Simicska) vasárnap délután az üresen kongó, háza végébe felhúzott stadionban szotyolát köpködött igen jó étvággyal egy alkotmánybírónak kinéző ember társaságában, Budapesten 10 ezer ember vonult utcára legfrissebb elmebaja ellen. Ennek jelentőségéről még sokat fogunk beszélni annak fényében is, hogy merre tolja a tovább a szopórollert a kormánypárt a példátlan nemzetközi felháborodás hatására. Mint ahogy arról is sokat fogunk beszélni, hogy a regnáló hatalomnak hogyan sikerült a magyar demokráciát látványosan leküzdenie a romániai és bulgáriai nem éppen kicsattanó jogállamok segge alá.

Van viszont itt egy olyan kérdés, ami (nagyon helyesen egyébként) elsikkadt a tegnapi tüntetés miatt, ez pedig egy kvázi újratöltött G-nap volt, amelynek többé és kevésbé ahhoz van köze, hogy Simicska hirdetőfelületein a Fidesz korruptságát felvillantó jobbikos plakáthadjárat indult el. A szájkarate közvetlen apropóját mégis az adta, hogy ifjabb és idősebb Simicska állítása szerint hónapok óta megfigyelik őket, az általuk paparazziknak nevezett emberek állandóan ott táboroznak veszprémi házuknál. Első körben Simicska Ádám, apját idézve, a Facebookon kibelezéssel fenyegetőzött, sorait Győri Tibornak címezte, aki Lajos üzlettársa volt, majd – a csúfos és fájdalmas szakítás után – Habony munkanélkülivel állt össze üzletileg:

ITT OLVASHATÓ

HA A CEU-T SEM TUDJUK MEGVÉDENI, 2018-RS PUTYIN ÖLELŐ KARJAIBA SODRÓDUNK

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2017.04.03.

A CEU megtámadása már a 2018-as választási kampány része. Annak a kampánynak, amelyben a Fidesz végképp át akar minket vezetni Putyin érdekszférájába.

A CEU ügye a valóságban a magyar kutatás és fejlesztés, a magyar felsőoktatás, így a magyar jólét ügye. Az a pénz, azok a támogatások, az a tudás, ami a CEU-ban keletkezik az ország haszna. Ezt a hasznot pedig nem lehet egyszerűen kidobni, nem éri meg.

A kormány viszont mégis ezt teszi, politikai okokból, és sajnos egyre inkább úgy néz ki, hogy nem csupán magyar belpolitikai okokból.

Az elmúlt napokban nem csupán Magyarországon, hanem például Macedóniában is óriási Soros György ellenes kampány indult. Ezeknek a kampányoknak a lényege, hogy a nagytőkét kötik össze Soros Györggyel, és valamiféle külső beavatkozást vizionálnak. Úgy tűnik a putyini régens hatalmaknak egyre inkább Soros György lesz az a témája, amellyel megpróbálják országaikat a putyini érdekszférába terelni, mint ahogy Orbán Viktor Magyarországát is.

Putyinék célja, hogy legalább részben újraalakuljanak azok érdekszféra-határok, mint a hidegháború idején. Magyarországon pedig a Putyinhoz sodródás újabb állomása a CEU, és ezzel a nyugati kulturális elitegyetem elüldözésének kísérlete.

Pontosan ezért nem szabad ezt hagyni. Mert ha az erős lobbival, érdekvédelemmel és még pénzel is rendelkező CEU se tudja megvédeni magát az orbáni állami hatalommal szemben, akkor ki tudja?

ITT OLVASHATÓ

A SAJÁT SZABÁLYAIT SEM TARTJA BE AZ MLSZ?

ORGANIKUS KÁOSZ BLOG
Szerző: Mach Péter
2017.04.03.

Az MLSZ a saját szabályait sem hajlandó betartani, sőt de facto már előre kijelenti a képviselője, hogy nem érdekli mit ígérnek, úgysem tartják be. Ha stadiont nem építhet a Duna-partra, akkor épít olyan utánpótláspályát, ahol profi bajnoki mérkőzéseket játszhatnak majd, 145 élőfüves nagy focipályája lesz Budapestnek. Mertek nagyot álmodni, miután a kormány cserben hagyta a választóit és visszalépett az olimpia megrendezésétől, a grandiózus tervekről nem hajlandó lemondani.

Egy igazolt labdarúgó édesapjaként és aktív meccsre járóként, akár örülhetnék is neki. Miért nem teszem?

Túl azon a populista szövegen, hogy a stadionokat, edzőpályákat, fűszolárokat és VIP szektorokat lélegeztető illetve röntgengépekre és tornatermekre számoljuk át, a legnagyobb probléma a mutyi szaga. Az MLSZ programjai nem átláthatóak, a viszonyok tisztázatlanok, a pénzek elfolynak, a beruházások túlárazottak, a szabályokat nem tartják be. Ráadásul előre jelzik, hogy ez is így is marad.

Történt ugyanis, hogy a Duna-parton élők kérésére szerettem volna szerződésben rögzíteni, hogy a a Budapesti Pályafejlesztési Programban megépülő 68 x 105 (74 x 113) méteres élőfüves focipályát az MLSZ csak utánpótláscsapatok mérkőzéseire és edzéseire, illetve tömeg- és szabadidősportra hasznosíthassa. Így kiemelten a hétvégéken, illetve a munkaszüneti napokon csak az utánpótláscsapatok mérkőzéseit lehessen lebonyolítani, felnőtt bajnoki mérkőzéseket nem.

Az MLSZ illetékesei pimasz módon jelezték, hogy a budapesti pályaépítési programban az utánpótláscsapatok támogatásán túlmenően valóban csak a tömeg- és szabadidősport támogatása a céljuk és professzionális a foci támogatása nem, de ennek ellenére eszük ágában sincs megkötni a saját kezüket és betartani a pályázati programjukban foglaltakat.

Azt persze már tudtuk, hogy nem tartják be, hiszen a szomszédos, hasonló pályázati forrásból épülő műfüves pálya esetében ezt már egyszer eljátszották: akkor is azt állították, hogy a felnőtt bajnoki mérkőzést nem játszhat a pályán az ESMTK, majd az első adandó alkalommal - felrúgva az ígéretét és a maga alkotta szabályokat - az MLSZ zokszó nélkül engedélyezte azt. Azóta is évente néhány mérkőzést itt játszik a csapat az itt élők legnagyobb szomorúságára. Átvertek minket, ne szépítsük, ezért is lett volna fontos szerződésben rögzíteni, hogy ne tehessék meg ismét...

ITT OLVASHATÓ

ÖT KIFUTÁSA LEHET A CEU KÖRÜLI BOTRÁNYNAK

INDEX.HU
Szerző: JOÓB SÁNDOR
2017.04.03.

...Hántsuk le most a Soros György ellen az elmúlt hónapokban felerősödő, nyilvánvaló politikai szándékokat erről az egész ügyről, és nézzük meg, milyen megoldásai lehetnek ennek a konfliktusnak:

1. A nemzetközi felháborodás hatására a magyar kormány visszavonja a törvényjavaslatot. Hiába is vár erre mindenki, hiába tüntetett több ezer ember Budapesten, ez biztosan nem fog bekövetkezni. A kormány már kinyilvánította, hogy beterjesztik a javaslatot, sőt még előbbre is hozták a szavazást, a parlamenti többség pedig borítékolhatóan el fogja fogadni. Különben se merészelje se az USA, se egy egyetem, se (ál)civilek befolyásolni a magyar törvényhozást, utalgatott rá a kormányszóvivő. 
2. A Közép-európai Egyetem elköltözik Budapestről. Vilnius CEU-n végzett polgármestere már bejelentette, hogy tárt karokkal várja a nemzetközi hírű intézményt. Bejelentkezett mellé a lengyelországi Słupsk polgármesetere is, aki érdekes módon a nemzetközi oktatásra akarja építeni városa jövőjét. A KEE elköltözése Magyarországnak óriási presztízsveszteséget jelentene, a KEE-vel kapcsolatban álló magyar egyetemeknek pedig akár pénzbeli veszteséget is a közös projektek megszűnése miatt. Érdekel ez valakit? A KEE azonban Budapesten akar maradni, nyilvánította ki a rektor. Még akkor is, ha a kormány nem látja szívesen, de a tanszabadság kérdésében semmilyen kompromisszumra nem hajlandók.
3. A törvénymódosítás nem állja ki az alkotmányosság próbáját. A fenti klauzulák egy része csakis a CEU-Közép-európai-Egyetem sajátos modelljére vonatkozna. A CEU diszkriminációt emleget, és ha ez bebizonyosodik, az Alkotmánybíróság elkaszálhatja a törvényt. Ha nem, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni, amely különösen kiélezetten figyeli a tisztességes eljáráshoz való jog vagy a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesülését.
4. Kampusz és képzés az USA-ban, államközi megállapodás Magyarországgal. Ha életbe lép a törvény, a CEU egyik lehetősége, hogy az USA-ban bérel, vesz vagy épít egy egyetemnek alkalmas helyet, és oda oktatókat és hallgatókat toboroz. A budapesti KEE innentől egy valóban létező amerikai magánegyetem magyarországi képzőhelye lenne. Ehhez azonban még egy államközi egyezményre is szükség lenne az USA és Magyarország között. Az első feltétel elvileg nem teljesíthetetlen, bár nagyon sok pénzbe kerül - még egy milliárdosnak is. A második feltétel viszont most éppen a lehetetlen küldetés kategóriájába tartozik. Az USA-ban ugyanis az oktatás tagállami hatáskör, csakhogy az új magyar törvény azt írná elő, hogy erről az amerikai szövetségi kormánnyal kell megállapodás. Ezt vagy ki kellene lobbiznia a CEU-nak, vagy meg kellene hozzá változtatni az amerikai alkotmányt. Utóbbinak, valljuk be, nem sok esélye van. Ha nem sikerül teljesíteni ezt a lehetetlen feltételt, a Közép-európai Egyetem attól még nem szűnne meg. 2018. szeptemberétől ugyan a CEU Budapesten már nem indíthatna újabb évfolyamokat amerikai diplomával, de a KEE működhetne tovább, hiszen az egy Magyarországon bejegyzett magyar egyetem, amely a magyar állam által elismert és az EU-ban is elfogadott diplomát ad ki. 
5. Megszűnik az Egyesült Államokban a CEU, a Közép-európai Egyetem viszont működhet tovább. Ebben az esetben már csak a budapesti Közép-európai Egyetem létezne. Ekkor maradhatna az összes oktató és diák, egy kis szépséghibával. Budapesten nem adhatnának ki amerikai diplomát, pedig sokan feltehetően épp ezért választják maguknak az egyetemet a világ minden részéről. Ezek után lehetőség lenne arra, hogy az itt megszerzett diplomákat az USA-ban külön akkreditálják a hallgatók. Ezeket jó eséllyel el fogják fogadni ott. A KEE megkísérelhetné akkreditáltatni magát a teljes intézményt is az Egyesült Államokban. Ez valószínűleg sok időbe telne, de ha sikerülne, minden ugyanúgy mehetne tovább, ahogy most. Ebben az esetben a CEU név is megmaradhatna. A törvényjavaslat ugyanis kizárná, hogy a jövőben egy külföldi és egy magyar egyetem neve megegyezzen. Ha viszont nincs amerikai CEU, akkor a budapesti Közép-európai Egyetem minden dokumentumára nyugodt szívvel odaírhatná neve angol fordítását: a világban jól bejáratott Central European Universityt.

Elvileg van egy hatodik lehetőség is, de ennek realitása kicsi: a budapesti Közép-európai Egyetem szűnik meg teljesen, a CEU viszont megmarad az USA-ban. A mostani szabályok szerint az amerikai CEU licencszerződést köthetne egy magyar egyetemmel (mondjuk a Corvinussal vagy az ELTE-vel), hogy a képzéseit ők végezzék Magyarországon. Ezt a lehetőséget azonban a törvényjavaslat csak nehezített feltételek mellett engedné meg a jövőben egy magyar egyetem és egy (nem európai) OECD-tagállam egyeteme között. Ehhez is államközi megállapodásra lenne szükség.

ITT OLVASHATÓ

MÉGIS MI A CSALÁS A CEU-N? (MEGJEGYZÉSPOSZT)

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2017.04.02.



...A CEU a legjobb magyar egyetem, békén kell hagyni, a felsőoktatási törvényt pedig úgy kell megváltoztatni, hogy az a magyar társadalom érdekeit szolgálja. Az, hogy a legjobb magyar egyetemet, amely nélkül egyes társadalomtudományi területek el fognak sorvadni, kiszekálják az országból nem szolgálja a magyar társadalom érdekeit, az a fasiszta idióták érdekeit szolgálja, és nem vagyok hajlandó azonosítani a fasiszta idiótákat a magyar társadalommal.

ITT OLVASHATÓ

ROMÁN RULETT

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: Markó Béla
2017.03.31.

Egy ideje már nem nagyon hiszek benne, hogy Európa keleti felén a racionális érveknek van valamilyen hatásuk a választópolgár véleményére, sőt, tapasztalatom szerint a politikusok is egyre inkább zsigeri indulataik szerint ítélkeznek, legfeljebb a közvélemény-kutatásokra sandítanak oda időnként, hogy mit hasznos mondani, és mit nem.

Magyarországi, meggyőződéses demokrata barátomnak próbálom magyarázni, hogy Romániában az elmúlt hetek tüntetéssorozata egészen másról szólt, mint ami ebből távolról, Budapestről látszott, és hogy nem is kell ehhez valójában egy országgal arrébb menni, mert maguk a tüntetők sem pontosan tudták, mi történik. Kivéve azt a meglehetősen kényelmes közhelyet, hogy meg kell védeni a korrupt politikusoktól a korrupcióellenes küzdelemért felelős intézményeket, elsősorban az erre a célra létrehozott speciális ügyészséget, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságot. Én vagyok a megmondhatója, hány meg hány felkészületlen, félművelt, de hataloméhes politikus van a parlamentben, és hogy valószínűleg nem is mind feddhetetlenek. Viszont mégsem tudok odaállni azok mellé, akik alig egy hónappal a parlamenti választások után, bár ezúttal senki sem emleget választási csalást, mégis le akarják mondatni az alig kinevezett kormányt, vagy legalább kierőltetni, hogy úgy kormányozzon, ahogy ők diktálják.

Demokrácia és populizmus

Nem baloldal és jobboldal vitájáról van szó, mondom a barátomnak, hanem egy sokkal veszedelmesebb konfliktusról: egy valóban megkopott, hitét és hitelét vesztett politikai elit, egy tényleg kompromittálódott parlamenti köztársaság, egy el- és megromlott képviseleti demokrácia konfrontálódik itt a fiatal, urbánus középosztály által (is) támogatott autoriter populizmussal. Ennyi ellentmondást, ennyi képtelenséget, ennyi rémítő következetlenséget ezelőtt tíz–húsz évvel még elképzelni sem tudtam volna, mint amennyit most hirtelenjében előző mondatomban megfogalmaztam.

Érvelek lagymatagon: ezek a fiatalok jóhiszeműen úgy vélik, hogy forradalmat csinálnak, és elsütöm újabb keletű poénomat, miszerint a forradalmaknak valóban közük van a börtönhöz, akár a Bastille lerombolására gondolok, akár Táncsics Mihály kiszabadítására, de ennek most éppen a fordítottja zajlik: hogyha nem is Táncsics Mihályt, de a tüntetők börtönben tartanák azokat, akik most is ott vannak, hiszen az utcai mozgalom mindenképpen onnan indult, hogy a kormány kegyelmi rendelettel akart volna enyhíteni a börtönöknek az Európai Unió által kifogásolt zsúfoltságán, amire egyelőre ugyan nem került sor, viszont sokakat fel lehetett lázítani azzal, hogy ez a törvényerejű rendelet a korrupciós bűncselekményért elítéltek egy részére is vonatkozott volna. Ezt a szándékát tehát végül is a kormány nem váltotta valóra, ezzel szemben, egy alkotmánybírósági döntésnek eleget téve, hozzányúlt a büntető törvénykönyvhöz, és elsősorban a „hivatali visszaélés” bűncselekményét próbálta meg – nem túl szerencsés kézzel – tisztázni úgy, hogy abba valóban csak a „törvénysértő” intézkedéseket lehessen beleérteni, nem pedig a „hibás” döntéseket, ahogy a most érvényben levő, illetve az alkotmánybíróság által tulajdonképpen hatályon kívül helyezett, az ügyészség által mégis alkalmazott paragrafus rendelkezik.

Az egyik esetben nyilván maga a törvény lehetne a mérvadó, a másik esetben – ahogy ma is történik – az ügyész véleménye egy közigazgatási aktus opportunitásáról. Nem a homousion és homoiusion nevetséges dilemmája ez, hanem két egymással összebékíthetetlen államszervezési elv ütközése, attól függetlenül, hogy a bizonytalan jövő, a rosszul működő oktatási és egészségügyi rendszer és sok más társadalmi anomália miatt egyébként joggal elégedetlen tüntetők talán azt gondolják, hogy egy posztkommunista, évek óta stagnáló országot próbálnak a nyugati típusú fejlődés útjára visszaterelni, de igazság szerint maguk alatt vágják a fát, a liberális demokrácia amúgy is világszerte kornyadozó, csenevész ágait. (Tiltakozásukra a kormány végül visszavonta azt a bizonyos tisztázó szándékú rendeletet.)

Szóval huszonhét esztendővel a forradalomnak nevezett, népfelkelésbe oltott rendszerváltás után, akkori lelkesedésemet félretéve, talán bele is fáradva a Kőműves Kelemen‑i demokráciaépítésbe, óvnám én is a könnyen hevülőket, hogy ez a romániai ellenállás, amelynek a jelszava is az, hogy #rezist, más, mint aminek látszik, és a protestálók éppen hogy nem annak állnak ellen, aminek minden ifjonti jóhiszeműségükkel szeretnének ellenállni. Látszólag generációs harc is ez az egész, de nagyon furcsán zajlik: az idősebb generáció manipulálja továbbra is saját fiait, lányait. Azok is, akik egykori demokráciaeszményüket akarják továbbörökíteni, mint például én is, és azok is, akik egy autoriter, emberi jogokat kevésbé, biztonságot inkább ígérő rendszert szeretnének az ifjú nemzedék torkán legyűrni. Siránkozunk, hogy ők már másképpen gondolkoznak, és nem értenek meg minket, miközben mi sem hagyjuk, és a velünk szembenállók sem, hogy ezek a fiatalok a saját fejüket használják.

Kitálalom nagy gyorsan ezt az elvi-eszmei lecsót a barátomnak, aki érti is, nem is, és némi gondolkodás után annyit mond csak: – Azért az mégis nagyszerű, hogy nálatok minisztereket is börtönbe zárnak. – Igen, persze, csak nem mindig azokat, akiket kellene – valami ilyesmit motyogok elnézően, és elkönyvelek magamban egy újabb kudarcot, hogy hiába beszélünk egy nyelvet, ismét nem sikerült megértetnem magamat. Még az is lehet, csupán annyit értem el, hogy magamat is gyanúba kevertem: ki tudja, hogy kiket mentegetek...

ITT OLVASHATÓ

A FIDESZ KÉSZ HÁBORÚZNI A SZUPERMARKETEK ELLEN?

TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Ténytár
2017.04.03.

...2015 végén állt elő a kormány azzal az ötlettel, hogy meg kell adóztatni a legnagyobb kereskedelmi áruházláncokat. Első körben egy szabályozást találtak ki, amelynek alapján az üzleteknek 70 négyzetméterenként eladót kell állítaniuk. Ez óriási többletköltséget jelentene a multiknak, az állam pedig több adóhoz jutna. A szabályozás a hiper- és szupermarketekre lett kiélezve, amelyek a legnagyobb alapterületen, több száz négyzetméteren működnek. A plusz eladókkal járó többletköltség a vásárlókat terhelné főként, ez az árak emeléséhez vezetne, így egy idő után veszteségessé válna egy-egy áruházlánc magyarországi üzemeletetése.

Az alkalmazotti létszámminimum ellen a németek is kifejezték nemtetszésüket. A két ország közötti zavartalan gazdasági kapcsolatokat ez az intézkedés negatívan érinti, ugyanis főként a német áruházláncokat szabályozza a javaslat. Leginkább a Penny, Aldi és Lidl azok az áruházláncok, amelyek kevés alkalmazottal dolgoznak, ezáltal alacsonyan tudják tartani az áraikat. Amennyiben növelniük kellene az alkalmazottak számát, nem kerülhetnék el az áremelést sem, ezzel elvesztenék piaci előnyüket más üzletláncokkal szemben.

Gyakran szoktak jönni azzal az érvel, hogy azért kell beleszállni multikba, mert alig adóznak Magyarországon, a profitot kiviszik külföldre, tehát összességében inkább károsak a magyar gazdaságra nézve. Valójában ezek a multik egy komplett infrastruktúrát tartanak fenn (már idetelepüléskor volt, akinek utakat- felüljárókat kellett építenie (lásd Auchan vagy Tesco), magyar munkaerőt alkalmaznak, és normálisan megfizetik az adókat. Az alábbi táblázatban látható, hogy az elérhető legfrissebb adatok alapján a multik Magyarországon adóztak és nem apró összegeket...

ITT OLVASHATÓ

HOGYAN HOZTA ÖSSZE ORBÁN A LEGNAGYOBB TÜNTETÉST A NETADÓ ÓTA? ÉS MI LESZ A VÉGE?

HVG ONLINE
Szerző: Gergely Márton
2017.04.03.

Vidéken töltötte a hétvégét, esetleg külföldön a teljes hetet? Akkor lemaradt a netadó óta legnépesebb magyar tüntetésről. A CEU ellehetetlenítésére tett kísérlet hozott össze egy soha nem látott koalíciót a Budapesten élő külföldiekből, magyar diákokból és a rendszer hazugságait már nehezen viselő értelmiségiekből. A hvg.hu igyekszik áttekintést adni, mi vezetett a vasárnapi demonstrációhoz, és az mitől volt egyedi az elmúlt évek tiltakozásaihoz hasonlítva.

Vissza az elejére: miért is volt a tüntetés?

Aki az elmúlt hetet Magyarországtól és a hírektől távol töltötte, azt sem tudhatja, mire a nagy felháborodás Budapesten. Múlt kedden összehangolt akció kezdődött kormányzati részről a CEU ellen. Az Oktatási Hivatal először közzétette a Magyarországon működő külföldi egyetemek felülvizsgálatát (bár a kormány részéről Orbán Viktorral együtt többen állították, hogy ez csak a soron következő rendszeres kontroll volt, valójában először hajtottak végre ilyet). Az Origo azonnal cikket közölt, a csapásirány szerint Soros egyeteme jogszerűtlenül működik, miközben ezt az OH nem is állította. A kormány pedig be is nyújtott egy törvénytervezetet, amely csak a CEU-t lehetetlenítené el jelen formájában. A kommunikációs hadjáratba pénteken a kormányfő is bekapcsolódott, és csalást kiáltott egy olyan törvény alapján, amelyet még el sem fogadtak, Tuzson Bence miniszterelnökségi államtitkár pedig egyenesen „postafiók-egyetemről” értekezett egy olyan intézmény esetében, amely nemrég adta át impozáns új főépületét Budapest szívében, 150 méterre az oktatási tárcát is befogadó erőforrás-minisztériumtól. A törvény elfogadását az elemi erejű tudományos felháborodás ellenére a kormány gyorsítja, már hétfőn a Ház elé kerül...

ITT OLVASHATÓ

VÉGIGSÖPÖRT A KÜLFÖLDI SAJTÓN A CEU MELLETTI TÜNTETÉS

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Csernyánszky Judit
2017.04.03.

Rendkívülinek mondható, hogy Magyarországgal foglalkozó hírek garmadája önti el a nyugati médiát, napok óta középpontban van Orbán Viktornak a Közép-európai Egyetem bezárását sürgető intézkedése és a péntek reggeli rádiós nyilatkozata, amelyben kijelentette, a csalás az csalás, akárki is követi el – idézi többek között a Deutsche Welle.

Megszámlálhatatlan azon cikkek sora, amelyik ezzel az üggyel foglalkozik. S nem is csakúgy körvonalakban, hanem részletekbe menően. A Washington Post a hétvégén szerkesztőségi cikkben hívja fel a figyelmet Orbán tekintélyelvű rendszere és a CEU közvetítette liberalizmus közötti égbekiáltó különbségre, illetve szembeállítja a demokráciát az illiberális állami berendezkedéssel. Szól arról is, hogy jövő februárban lép hatályba a most elfogadás előtt álló törvény. A német dpa, a Reuters, az amerikai AP hírügynökség is úgy tudja, hogy Michael Ignatieff, a CEU rektora vasárnap Washingtonba utazott, hogy törvényhozókkal is tárgyaljon az Orbán Viktor okozta váratlan helyzetről - megoldást keresve.

Végigsöpört a nemzetközi, de legfőképp az amerikai sajtón a CEU melletti budapesti szimpátia-tüntetés híre is. A New York Times is idézi a Reuters tudósítását, amelyben diákokat szólított meg a Corvinus Egyetemről is, akik azt mondják, az orbáni autokrácia és a tanszabadság betiltása ellen tiltakoztak. Mert úgy látják, ma a CEU, holnap a Corvinus kerül sorra, veszélyben van az egyetemek autonómiája. S a háttérben: Orbán már a 2018-as választásokra készül. A Bloomberg amerikai médiaügynökség tudósításában külön kiemeli az amerikai külügyminisztérium közleményét, amelyet Mark Toner szóvivő jegyez: s amely arra szólítja fel a magyar kormányt, hogy óvakodjon olyan törvény elfogadásától, amelyik a CEU működését és függetlenségét fenyegeti...

ITT OLVASHATÓ

EZ KŐKEMÉNY: SIMICSKÁÉK A CSALÁDJÁVAL ZSAROLJÁK ORBÁNT

MENTÁLIS DEFICIT BLOG
Szerző: Hakapeszi Miki
2017.04.03.

Nagy mókamester ez a kis Simicska, apja vérmérsékletét örökölte, ennyit biztosan tudhatunk. Ízlelgessük ezt a Facebookra kiírt szösszenetét egy kicsit, mert érdemes.

Azért a családdal csak ésszel! Viktor! Most az kell neked, hogy teljes coming outot toljunk a kis pereputtyodról??? Teljeset???? Ettől félsz te is! Ti vagytok a nagy keresztények???

Miután kikárörvendtük magunkat, azért állapítsunk is meg pár dolgot, sima kárörvendésből mi sem szoktunk posztot írni.

Habonyék túl messzire mentek, a családot még a tisztességes maffiózók is tisztelik, kaptak tehát egy szintén erős maffiaszintű választ. Túllépve a moralizáláson, hogy igen, ide süllyedt 2017-ben az ország, látszik, hogy arra, hogy a Habony-kommandó paparazzókat küldött Simicskáékra is, Lajos és Ádám ügyesen reagált. Most már kábé hiába forgatnának róluk bármi leleplezőt, az Viktorra hullik vissza. Nem sokan mernek keményen beleállni egy ilyenbe, Simicskáékat viszont nem lehet megfélemlíteni. Ők már sose lesznek haverok Viktorral, de a közösen lopott vagyonból még van annyi, hogy anyagilag akkor se tudják tönkre tenni őket, ha ehhez Viktor  minden eszközt bevet...

ITT OLVASHATÓ

JÓ LENNE VÉGÉRVÉNYESEN MEGCSÖMÖRLENI ETTŐL A KÁRTÉKONY LÁTSZATKERESZTÉNYSÉGTŐL

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2017.04.02.

...Nos, ha mindenkinek magánügye, hogy kiért, miért imádkozik, akkor a mindenki pénzéből fenntartott egyházi szolgának viszont egyáltalán nem magánügye, hogy milyen irányba terelgeti a rábízott lelkeket. És ettől kezdve nem idegbetegen lecsapjuk a telefont, hanem alázattal válaszolunk a kérdésekre. Ehelyett a mélyen undorító és elfogadhatatlan viselkedés helyett megválaszoljuk, hogy midőn egy aljas bűnöző (még nem jogerős, de két darab bírósági ítélet van róla) és családja lelki üdvéért imádkozunk, az áldozatra gondoltunk úgy mellesleg? Érte imádkozunk, nyújtunk esetleg lelki támaszt neki önkéntes alapon, keresztényi szeretetből? Egyáltalán miért nem ismerhető meg az egyház álláspontja? Vagy relativizálni akarjuk a szörnyűséget és kábítjuk az embereket, akik aztán önmagukból kifordulva köpködni fogják az áldozatot? És ha nem erről van szó, hanem istennek tetsző cselekedetet hajtunk végre, miért csapjuk le ingerülten a telefont? Csak nem a pszichopatát igyekszünk mártírként védeni, holott nem ő az áldozat?

Márpedig ez az ember a megbánás legkisebb jele nélkül, a rezzenéstelen fapofához mellékelt könnyes szemmel igyekezett a közvéleményt a maga oldalára állítani. Én úgy tudom, hogy a bűnbocsánat elnyerése valamiféle megbánást feltételez, aminek még a nyomait nem láttuk. A plébános úr idegbeteg reakciójából arra következtetek, hogy nem egyszerűen imádságról van itt szó, hanem az egyház perverz és elfogadhatatlan állásfoglalásáról. Ettől lenne jó végképp megcsömörleni mindenkinek. Ettől a kártékony látszatkereszténységtől. Ahol ilyen senkiházi trógerekre aggatják rá a keresztény címkét és ezáltal tesznek hiteltelenné és járatnak le valóban keresztényi értékek szerint élő, cselekvő hívőket és egyházi embereket.

Igen, imádkozni bárkiért lehet, az imádság magánügy. Csak azt nem lehet, amit a Zugligeti Szent Család művel. Azt nem lehet. Egy ilyen súlyos, felkavaró üggyel kapcsolatban mindenkinek óriási felelősség jut, és ha az egyház képtelen rendeltetésének megfelelően ellátni a feladatait, akkor kussoljon és takarodjon ki a közéletből. Ahol egyébként sincs semmi keresnivalója. Nem kellenek a telefont dühösen kinyomó, sértett plébánosok, akik a hívek támogatása, nevelés, jó útra térítése helyett vallásszabadságról hazudoznak a pofánkba és a jogainkat vitatják el.

Vagy. Az egyház foglaljon állást ezekben a súlyos kérdésekben, imádkozzon vélt és valós bűnösökért, emberi hulladékokért, akikért akar. De ne felejtsen el különbséget tenni áldozatok és bűnösök között, mutasson példát, a bűnöst a büntetésével való szembenézésben segítse, az áldozatot pedig a sérelem feldolgozásában. Ha erről a kérdésről az egyház embere képtelen normális hangon megszólalni és magyarázat nélkül bont egy telefonbeszélgetést, az számomra egyértelművé teszi, hogy büdös ez az egész ügy. Még annál is büdösebb, mint két hete volt.

ITT OLVASHATÓ

CSAK FINOMAN JELEZZÜK, MÉG MINDIG ÁRULJÁK A LETELEPEDÉSI KÖTVÉNYEKET

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2017.04.02.

A hazugságok sűrű erdején kell magának átverekednie magát annak, aki szeretne bármiféle rendszert látni abban, ami ma Magyarországon történik. A mostanában divatos kifejezéssel, alternatív valóságnak hívják azt a párhuzamos világot, melyet a magyar kormány egyre őrültebb kommunikációjával a hétköznapok tényei mellett felépített, és ezt próbálja rálőcsölni mindazokra, akik 2018-ban részt kívánnak venni egy demokratikusnak és szabadnak hazudott választáson. E hazugságok egyike, hogy kivezetik a piacról a letelepedési kötvények konstrukcióját, mert már nincs szükség az innen szerzett bevételekre. Nos, ez is épp olyan átverés, mit az az úgynevezett nemzeti konzultáció, mellyel ismét sokkolják azokat, akik nem kérnek a kormány alternatív valóságából.

Elképzelhető, hogy a CEU ellen indított támadásával Orbán Viktor elszámolta magát, ám az egészen biztos, hogy a nagy hajcihővel, melyet ez az ügy keltett megint egy csomó fontos ügyről elterelte a figyelmet. A tavalyi ősz egyik legfontosabb és egyben legtitokzatosabb ügye például mintha teljesen elvesztette volna jelentőségét egy fél év alatt. A letelepedési kötvények kormányzati biznisze miatt elbukott a kormány alkotmánymódosítási próbálkozása, mivel a Jobbik nem támogatta a tervezetet a konstrukció megszüntetése nélkül. Az offshore-cégeken keresztül különböző kormányzati és kormányhoz közeli személyeknek (például Rogán Antal és Habony Árpád) jól tejelő üzlet az Orbán-kabinet migránsellenes politikájának fényében igencsak visszás, hiszen lényegében pénzen vehet meg bárki a világon magyar és egyben uniós állampolgárságot, miközben milliárdokért gyakorlatilag erődrendszert építenek a déli határszakaszra a háború és éhség elől menekülők feltartóztatására...

ITT OLVASHATÓ

TÍZEZRES TÜNTETÉS A CEU MELLETT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.04.02.

...A tüntetést a felsőoktatási törvény módosítása miatt hirdették meg, ami közvetlenül 28 intézményt támad, valójában a módosítás kifejezetten a Közép-európai Egyetemet (CEU) fenyegeti a megszűnéssel. Szerintük ez nem csak az összes magyar egyetem és magyar akadémikus ügye, hanem az összes olyan állampolgáré, aki tisztességes oktatási rendszert, magyar kutatói sikereket akar az országnak. Ez újabb szimbolikus lépés a nyílt diktatúra, a fasiszta önkény felé, melynek jogi keretei kiépültek, és csak azért nem alkalmaz erőszakot, mert nem szorul rá.

Ha Magyarországon a CEU-t bezárhatják, akkor bármi megtörténhet, mostantól senki nincs biztonságban, ez csak az első lépés a magyar felsőoktatás elleni támadás során. A Soros György által alapított egyetem elleni támadás egyértelműen antiszemita támadás is, Soros György a náci szélsőjobboldal számára évtizedek óta a zsidó világ-összeesküvés jelképe. A CEU bezárása antiszemita támadás, tettlegesség, mely a zsidókkal szembeni fizikai erőszak felé nyitja meg az utat.

Összességében ennél határozottabban is lehetne tiltakozni, nem eleve a vesztes pozíciójába helyezkedni és önsajnálatba merülni. Egy törvénytelen intézkedéssel szemben lehet ennél erőteljesebben állást foglalni. Ezek a hangok nem elég erősek, nem elég meggyőzőek. Akik még ebben a helyzetben sem szólalnak fel, nem helyezik nyomás alá a diktatúrát, és nem jelzik, hogy hol a határ, azok a következő lépésben ugyanennek az önkénynek az áldozatai lesznek.

ITT OLVASHATÓ

ELÉG LETT AZ ÁLLANDÓ ÉHEZÉSBŐL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Jenő
2017.04.03.

Néha elgondolkodom azon, hogy miközben a Határátkelőn mondjuk kultúrsokkról vagy a kétnyelvű gyerekekkel kapcsolatos dilemmákról beszélgetünk, ritkábban esik szó a határátkelésnek egyik legfontosabb részéről, amikor valaki azért megy külföldre dolgozni, mert egyszerűen már tényleg nincs más esélye. Jenő nem túl hosszú, de annál tanulságosabb története Miskolc és Amszterdam között játszódik – a többi rögtön kiderül.

„A kis falumban élő testvérpár már kint dolgozott Hollandiában, egyikük mondta, kinél lehet jelentkezni, egy évet vártam rá. Egy kertészetbe volt felvétel, hirdetve is volt a cég honlapján.

Július 4-én mentem ki (szeptember vége felé, a szezon végén jöttem haza). Annyi pénzem sem volt, hogy a taxibuszt kifizessem, az ismerősök adták rá össze a pénzt (még a buszig is ők vittek ki). Miskolcról 15 óra volt az út.

Hogy miért mentem ki?

Azért, mert Borsodban nincs munkalehetőség, és számlatartozásom volt. Azért mert elég lett az állandó éhezésből, és abból, hogy embertelenül bánnak a közmunkásokkal.

Elegem lett a politikai plakátháborúból, a stresszből. A házamat akartam kicsit még kipofozni, és télre tüzelőt és ennivalót venni.

Én 2011 óta egyedül élek, hat évig ápoltam édesanyámat egyedül. Két bátyám van, egyikük agyvérzést kapott, nem tud beszélni, a másik vesekezelésre jár, és több betegsége is van, szívbeteg és cukorbeteg is, rajta is akartam segíteni..."

ITT OLVASHATÓ 

SIKERÜLT A KORÁBBAN ELKÉPZELHETETLEN: A MAGYAR DEMOKRÁCIA GYENGÉBB, MINT A BOLGÁR ÉS A ROMÁN

444.HU
Szerző: Horváth Bence
2017.04.03.

...Hasonló folyamatok zajlanak Lengyelországban, csak ott a Jog és Igazságosság vezette kormánynak többször a lengyel törvényeket áthágva kellett keresztül vinnie akaratát, míg a Fidesz éveken át tartó kétharmados többsége lehetőséget teremtett arra, hogy formális szempontból legálisan vigyék véghez a változtatásokat, még ha azok világosan meg is sértették a liberális demokráciák alapelveit. 

A velünk foglalkozó fejezet azzal a megállapítással ér véget, hogy mind Lengyelország, mind Magyarország példaértékű esete volt a demokratikus átmenet folyamatának a kilencvenes években. Ehhez képest a látványos összeomlása a demokárciának ezekben az országokban figyelmeztetés mindenki számára, hogy milyen törékenyek is lehetnek azok az intézmények, melyek nélkülözhetetlenek egy liberális demokráciához. Főleg az olyan országokban, ahol a politikai normáknak vékony gyökerei vannak, és ahol a populisták képesek rátelepedni szélesebb körű társadalmi elégedetlenségekre.

Hiába tűntek kifejlett intézményeknek, mind a média, a bíróságok, mind a demokratikus képviselet intézményei nagyon sérülékenynek bizonyultak Magyarországon és Lengyelországon. A Freedom House jelentése szerint azért, mert hiányzott mögülük egyrészt az elit egyetértése arról, hogy ezek sérthetetlenek kell legyenek, másrészt a közvélemény támogatása, melyek visszaverhették volna a pártpolitikai támadásokat e intézmények ellen.

ITT OLVASHATÓ

CSABA LÁSZLÓ: RÁNK ZÁRULT A KÖZEPESEN FEJLETTEK CSAPDÁJA

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: HAJDÚ PÉTER
2017.04.03.



A magyar gazdaságnak olyan ipar betelepedésére van szüksége, amely magával hozza a fejlett technológiát, s amelyhez a hazai cégek is kapcsolódhatnak – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Csaba László közgazdász.

– Amikor megbeszéltük az interjú időpontját, még nem lehetett tudni, hogy a kormány revolvert fog a Közép-európai Egyetemre (CEU), ahol ön is oktat. Miként vélekedik a támadásról?

– Önmagában az, hogy egy nemzetközi rangsorokban kiemelkedő helyet elfoglaló intézményt a kétes hírű diplomagyárakkal együtt emlegetnek, mint az államtitkár tette – „28 intézményt vizsgáltunk, nem a CEU-t” –, a nyilvánosság előtti hitelrontás minősített esete. Az is merőben szokatlan, hogy miniszter jegyezzen egy diszkriminatív törvénymódosítást. A vonatkozó hivatkozások is tévesek, mert egyrészt megvan az államközi egyezmény, amelyet 2004-ben a jövendőbeli amerikai nagykövet és a magyar miniszterelnök írt alá, másrészt a CEU minden programját ötévente akkreditálják az Egyesült Államokban. A jelentési kötelezettség pedig egy olyan egyetemnél, amelyik nulla forint közpénzt használ, nem triviális. Ez a hiányosság gond nélkül pótolható. Oktatóink között akadémikusok, az MTA doktorai is dolgoznak. Egyszóval hazánk csak nyert a CEU-val, ellehetetlenítése megbocsáthatatlan vétek lenne.

– Bő egy éve arról beszéltünk, fennáll a veszélye annak, hogy beragad a közepes fejlettség csapdájába a magyar gazdaság. Most miként látja, változott valami?

– Ma már jelen időben beszélhetünk erről, hiszen benne vagyunk a csapdában, azaz határozottan romlott a helyzet. Nem jelent ez katasztrófát. Hasonló cipőben járnak az olaszok, portugálok már hosszabb ideje. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy közép-, illetve hosszú távon is alacsony marad a növekedés üteme hazánkban. Lehetnek persze rövidebb-hosszabb kiugró időszakok, de hiányzik az az átfogó gazdasági stratégia, amelyre alapozva fölgyorsulhatna a növekedés.

– Tavaly év elején az Európai Bizottság – elismerve a megelőző két év magyar eredményeit – arról írt jelentésében, hogy gyorsulhat a magyar növekedés. A tavalyi eredményt nézve jól mellélőttek. Ön hogyan látja?

– A magyar gazdaságnak igen nagy problémája, hogy – jelen állapotában – az uniós támogatások felhasználása nélkül hozzávetőlegesen másfél százalék körüli növekedésre képes. Engem közgazdászként kifejezetten irritál, hogy bár lennének olyan gazdaságpolitikai lépések, amelyekkel ennél jóval nagyobb növekedési ütem is elérhető lenne, még az uniós pénzek nélkül is, mégsem lépik meg ezeket az éppen regnáló kormányok. A versenyképesség javítása mindennél fontosabb gazdasági lépés lenne, mert anélkül álom marad a fölzárkózás. Ha pedig a kormány az egy évvel ezelőtti adatokra épülő uniós véleményre alapozva valóban elhiszi, hogy reális a tartós négy-négy és fél százalékos növekedés, akkor alaposan félrevezeti magát. Hiszen a magánberuházások még mindig a negatív tartományban vannak, alacsony a megtakarítási hajlandóság, az európai gazdaság alig egy százalékkal növekszik, a kamatemelés elindult. Reményeim szerint jövőre ismét eléri a dollárban kifejezett GDP a 2008-as szintet. Erre mosdatlan szájú emberek azt mondanák, elvesztegetett évtized.

– A kormány éppen mostanában hozta létre a versenyképességi tanácsot. Ez talán már a változást jelzi.

– Személy szerint üdvözlöm a kezdeményezést, mert valóban elengedhetetlen, hogy előrelépjünk ezen a területen, de kétségeim vannak, hogy valóban meghallgatják-e a szakemberek véleményét. Attól tartok, a politikai érdekek itt is felülírják a gazdasági racionalitást, és csak formális egyeztetésre kerül sor. Bár ne lenne igazam!

ITT OLVASHATÓ

VASÁRNAPI HÜLYE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.04.03.

Van a fideszfiúkban valami sajátos kényszer, hogyha eljő a vasárnap, akkor összetrombitálják a sajtó segédmunkásait, hogy agyuk különös, bugyborékoló tartalmát megosszák a nagyvilággal. Mindezt tán azért, hogy a hívek ne maradjanak szellemi falat nélkül, az ellenoldal pedig höröghessen vagy röhöghessen, ki-ki gusztusa szerint.

Tegnap, amikor megdőlt a melegrekord megint, Németh Szilárd volt a soros – hehe -, hogy magas hőfokon tartsa a harci kedvet, és az ínyencek dörzsölték is a tenyerüket, mert az ő szeánszai mindig különleges szellemi kulináris élménynek ígérkeznek, és, magunk közt szólván nem is kellett csalódniuk. Új értelmet nyert a világ a csepeli fiatalember szavai által.

Mielőtt azonban belevágnánk mondandója ismertetésébe, némi malíciával vegyes csodálkozással tesszük fel a hangszórót érő kérdést, miszerint Németh Szilárd mért nem a templomok dohos, tömjénszagú mélyén hűsölt a megszentelt napon, hiszen valaha ezt annyira akarták, hogy még a boltokat is bezárták miatta. Mindenkinek sokkal jobb lett volna, ha a miatyánkot pofázza, és nem azt, ami alább következik.

Németh Szilárd, mint szülőanyja, Orbán Viktor, meg úgy általában az egész tolvajbanda szerte a világon összeesküvéseket föltételez, amely az ő Istentől eredeztetett hatalmukat akarná aláásni és aknázni, és így volt ez most is, midőn a rezsiharcos előállott a farbával, hogy aszondja: „Egy olyan furcsa koalíció alakult ki az ellenzéki oldalon, amelyben a baloldalt Soros György, a Jobbikot pedig Simicska Lajos rángatja, finanszírozza.”

A Sorost azt már megszoktuk, ez a simicskás közlés viszont teljesen új, és itt a lényege: „Simicska Lajos azt követően gondolta úgy, hogy kell keresnie magának egy parlamenti pártot, miután a Fidesz-kormány nem úgy táncolt, ahogy ő gondolta, sőt, a parlamentben neki nem kedvező döntéseket is kezdeményezett. Vona Gábort meg is találta, meg is vette dekára, Simicska Lajos a Jobbiknak juttatott pénzért cserébe azt kérhet a párttól, amit akar.”

Érdekes dolgok ezek, el nem tudom képzelni, Simicska mi a szart kérhetne cserébe az amúgy nem létező támogatásért, de a Dunában megbúvó ellenséges békameberek óta tudjuk, hogy a veszedelem ott van minden kilométerkőnél, ott lapul minden bokorban, de legfőképpen Németh Szilárd likacsos agyában....

ITT OLVASHATÓ

LESZÁMOLÁS AZ ILLÚZIÓKKAL: AZ EU-T CSAK A VERSENYKÉPESSÉG MIATT ÉRDEKLI A NEMEK KÖZTI EGYENLŐSÉG - BRÜSSZEL +/-

KETTŐS MÉRCE BLOG
Vendégszerző: Gregor Anikó
2017.04.02. 

Nemrég járta be a hazai médiát is az a Guardian-cikk, amely román nők embertelen munka- és életkörülményeit mutatta be olaszországi mezőgazdasági farmokon. A cikk egyik állítása az volt, hogy bár a helyi és országos hatóságok tudnak a gazdasági és szexuális kizsákmányolást is magában foglaló visszaélésekről, a régió versenyképességének és az ott élők megélhetésének biztosítása érdekében szemet hunynak a vendégmunkásnők ellen üzemszerűen elkövetett bűncselekmények felett. Joggal kérdezhetnénk, hogy hol van ilyenkor az EU, és hol van ilyenkor az EU különféle szereplői által sokat hangoztatott nemek közti egyenlőség alapértéke?

Ha az Európai Unióra gondolunk, a leggyakrabban nem csupán egy politikai-gazdasági szövetség és annak intézményrendszere jut az eszünkbe, hanem egy olyan szerveződés is, amely különféle, alapvetőként megjelenített kulturális értékek képviselője és letéteményese. Épp ezért már-már bizonyítást sem igénylő alapigazságként fogadjuk el, hogy az Európai Unióról szóló szerződés szövegének értelmében az EU több más demokratikus érték mellett a nemek közötti egyenlőség (gender equality) feminista alapelvének elvi támogatója. Sőt, az egyenlőség gyakorlati megvalósításának, a tagországok mindennapjaiba való átültetésének is élharcosa.

Amikor azonban elsősorban értékközösségként tekintünk az EU-ra, könnyen elfelejthetjük, hogy az Unió alapvetően egy gazdasági szövetség, amelynek fő érdeke a tagországok versenyképességének folyamatos növelése. Ha közelebbről vizsgáljuk, hogy ez a keret hogyan hatott a nemek közti egyenlőség elvének uniós képviseletére, láthatóvá válik, hogy az EU több évtizedes történetének már a legelején is elsősorban gazdasági, növekedési, foglalkoztatási és versenyképességi kérdésként kezelte a nemek egyenlőségét. Eközben kevés figyelmet fordított azokra a nőket érő hátrányokra, amelyek a munkaerőpiac mellett a munkaerő-újratermeléshez elengedhetetlen, háztartáson belüli, fizetetlen, reproduktív munkák megosztásában és a reproduktív jogokban képeződtek le. Ez a súlypont a későbbiekben sem helyeződött át érdemlegesen, ugyanis a gazdasági növekedéspártiság nehezen képviselhető és kivitelezhető, ha komolyan megkérdőjelezzük a növekedés alapját képező, fizetetlen, reproduktív munkák nőkhöz rendelését...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN, A NAGY KOMBINÁTOR LÁTHATÓLAG ELKALKULÁLTA MAGÁT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Szelestey
2017.04.03.

New York Times

A Közép-Európai Egyetem rektora a lapnak írt cikkben hívja fel a figyelmet arra, hogy Európán belül, a tekintélyelvű rezsimekben veszélybe került az egyetemi autonómia. Így Oroszországban, Törökországban, legújabban pedig már Magyarországon is. Ignatieff megismétli, hogy a benyújtott törvényjavaslat gyakorlatilag felszámolná a CEU-t, annak működését a kormány ellenőrzése alá helyezné. Ráadásul a hatalom kampányt indított az intézmény lejáratására. Csalással vádolta meg, noha az illetékes felügyeleti hatóság kimondta, hogy az egyetem teljesen törvényesen működik.

Ha elfogadják az előterjesztést, akkor az azt jelenti, hogy egy uniós tagállam első ízben megy el odáig, hogy törvényesítse az egyetemi autonómia elleni támadást. Továbbá az Egyesült Államok egyik szövetségese, a Nato tagja most először ugrik neki egy olyan amerikai érdekeltségnek, amely a területén működik. A Trump-kormányzat ugyan nem rajong a felsőoktatásért, de nagy kérdés, hogy a helyzetet figyelmen kívül hagyhatja-e egy olyan adminisztráció, amely Amerika elsőségét hirdeti. Nehéz továbbá elképzelni, hogy az Európai Parlament, valamint a Bizottság belenyugodhat-e a szabadság egyik alapelvének megszegésébe. Amit a magyar kormány csinál, az vagy meggondolatlan politikai vandalizmus, vagy az öncsonkítás látványos esete. A célpont ugyan a Soros nevéhez kapcsolt egyetem, de az igazi szándék az, hogy megrémítsék a felsőoktatást és véget vessenek egy olyan intézménynek, amely még képes szembeszállni a hatalommal a mai Magyarországon. Az egyetemek önállósága nem pártkérdés, az állam sehol sem szólhat bele az önigazgató testületek munkájába. A tengerentúlon könnyű belátni: Washington nem engedheti meg, hogy egyik szövetségese megfélemlítsen egy amerikai intézményt. A Közép-Európai Egyetem senki javára nem adja fel az autonómiáját.

New York Times/Washington Post/AP

A szervezők szerint 10 ezren vonultak fel a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetem támogatására. Deák Dániel, a Corvinus tanára úgy értékelte, hogy az Orbán-kabinet be akarja záratni a CEU-t, a tervezet egyben az összes egyetem tanszabadsága és önállósága ellen irányul. A jelentés hozzáteszi, hogy a kormányfő ideológiai ellenfelének tekinti Sorost, az üzletember által vallott nyílt társadalom szemben áll azzal, hogy Orbán illiberális államot akar létrehozni. Utóbbiban a többségi hatalom felülírja a polgári szabadságjogokat és a kisebbségek jogait...

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT CSINÁLOM?

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.04.02.

Ha új emberek közé kerülök, főleg, ha azok közé, akik az üzleti világban dolgoznak, és ennek megfelelően közvetlenül nem is találkoznak a szegénységgel, a szegregátumok világával, mindig van, aki valamiféle csodabogárként néz rám. Van persze, aki egyenesen bolondnak tart, más meg valamiféle „szent” elköteleződést vél bennem felfedezni, ám abban láthatóan egyetértenek, hogy nem értik, miért csinálom?

Nemrég egy ilyen közegben valaki nagyon a lelkem mélyére akart látni, és ezt mondta: azért csinálod biztosan, mert bűntudatod van. Biztosan elkövettél valamit, és így próbálsz vezekelni érte. Mikor mondtam, hogy nem, nincs bűntudatom, és nem is csináltam semmit, akkor javasolta, menjek el egy önismereti tréningre, mert az majd láthatóvá teszi számomra….vagy, lehet, még a születésem előtt történt valami… Itt gyorsan elengedtem ezt, nem szeretnék ilyen területre tévedni.

Amikor az Ashoka-tagsághoz a profil megrajzolásában újra és újra keresték bennem a beszélgetéseken a fordulópontot, amitől erre az útra kellett lépnem, akkor sem találtunk semmi olyan konkrét, sokkoló élményt, eseményt, meghatározó példaképet, amihez köthető lenne az elköteleződésem. Most, hogy egy könyv is elindult erről az egészről, a szerkesztő is furcsállja: tényleg nincs semmi a gyerekkorodban, ami erre vitt?

Nos, nyilván vannak apró elemek, amelyek aztán rendszert alkottam bennem, és végül ezen a területen állapodtam meg, és én is tudom, jó lenne ezt látni, tudni, mert akkor talán kibontható lenne az a személyiségtípus, aki alkalmas arra, hogy ezen a területen dolgozzon. És akkor talán el tudnánk engedni azt a többségi magabiztossággal állított dolgot, amit a kisebbségi létet nem megélve, olyan könnyen mondanak ki sokan: ha egy cigány tanult, kitört a nyomorúságból, kutya kötelessége visszamenni oda, ahonnan jött, és segíteni a többinek. Akkor is, ha az ő személyisége nem illeszkedik ehhez a munkához. Menjen vissza a „fajtájához”.

De ez nem így van…. Szerintem ez nem romaság, hanem személyiségtípus kérdése. Mert azt is megtapasztalom, hogy azok sem tudnak velük mit kezdeni, akik romák, és ha nem is közvetlenül velük, de ezen a területen dolgoznak. Akik szintén onnan, akkora mélységekből jöttek, ám a mostani életük, tudásuk, pozíciójuk már nem oda, hanem minimum a középosztályba sorolja őket. Ám, ha találkoznak velük, mintha mégsem értenék őket. Mintha elfelejtenék a szokások béklyóit, a szavakat, amelyeket ők is használtak, mintha nem gondolnának bele abba, nekik, vagy az ő szüleiknek milyen tudásuk, milyen készségeik voltak, amikor ott, olyan körülmények között éltek. Valami furcsa szerepjátszás az egész, amiben a leereszkedő fölény a legbántóbb nekik, a szegénységben élőknek, nekem meg az, mikor azt látom, hogyan próbálják kihasználni őket. Az ellentmondásokat minden szinten látni ebben, ahogy a roma vezető nyomorban hagyja az apját, ahogy a roma integrációra szánt pénzeket elsikkasztják, ahogy veszekednek egymással, ha bármilyen vezető posztra kell valakit jelölni, de leginkább azon a hazugsághalmazon, amiben már szégyenérzet nélkül meg lehet tenni romaként (és nem romaként is) a romák integrációját hangoztatva bármit.

Nem tudom, mikor, hány generáció múlva találják meg azt az identitást, amiben komfortosan mozoghatnak, persze ez nemcsak rajtuk múlik, hanem rajtunk is, a többségi társadalmon. Most nem látszik úgy, hogy ezen az úton előre haladnánk...

ITT OLVASHATÓ

BOMLOTT AGYNAK A SZÁZMILLIÁRD SEM ELÉG

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
Vendégszerző: Boda András
2017.04.02.



Strómancégek tucatjaival nyelheti be Vajna a vidéki rádiós piacot.

Minden kell. Pontosabban: minden is. Terpeszkednek a roskadásig telt asztal mellett, huszonnégy órája egyfolytában zabál az egész társaság, már mindenki ásított vagy három színeset, aztán újra televágták a feneketlen gyomrukat, megint csanda – így megy ez, ki tudná megmondani, meddig még. Rég nem éhesek, emberi mércével gondolkodva nem lehetnek azok: egymilliárd forint az egyenlő ezermillió. Annyit szerintem azért elég sokan összenyaltak itt az elmúlt hét-huszonhét év megfeszített rablássorozatával.

Mármost azt ha valahová, teszem azt egy feltűnésmentes finn kis bankba benyomnám öt százalékra, az ötven misi évente, négymillió havonta, hozzá se kell nyúlni soha többé, hawaii, diszkó, pillecukor, amíg járni tudok. De ezek közül csak nagyon kevesen léptek le, amikor összejött az első egymilliárd: oké, egyrészt nyilván nem igazán illendő azt mondani a camorra éves rendes közgyűlésén, Consigliere, grazia per tutti, viva foreverinho grandiozo Felciutto, arrivedere! Io non parlo secretto nobodinho, oh, no, no, no… Na, szóval nem pont így szállunk ki ilyesmiből. Vagy ha mégis, hát magunkra vetünk, aratunk, betonozunk – amit épp kiad a szitu.

De nem csak emiatt zabál két pofára tovább az asztaltársaság: a lendület viszi, a tehetetlenség teszi – fogalmazzunk gátlóval – tehetőssé őket. Egyiket sem érdeklik, a legcsekélyebb mértékben sem a szultáni mértékű vagyon értelmes vagy legalább élvezetes elköltésének módozatai: mert régesrég kiveszett belőlük mindenfajta érzés, vágy, elhalt minden, ami valaha emberi volt.

Mivel pontosan tudják, mi az, amit tesznek/tettek, így aztán főállásban, folyamatos műszakban fosnak. Legyőzhetetlennek remélt védhadsereget építenek, állig felfegyverzik legjobb híveiket, és ünnepélyes keretek között megesketik őket, hogy életük árán is védeni fognak mindenkit, akit kell… föld alatti alagutakat, féregjáratokat fúrnak, hogy ha egyszer majd bekopogtat az a valaki, akiről éjszakánként olyan bepisilőseket álmodnak, heti hatszor, meg néha nappal is, legyen majd merre menekülniük. Helikoptereket járatnak a tetőn, páncélautókat a titkos garázsokban: mert tudják...

ITT OLVASHATÓ

A MUNKAPIACI KIREKESZTÉS KORSZAKÁBAN ÉLÜNK

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerzők: Fehér Boróka, Tatár Babett, Vida Judith 
2017.04.01.

Az alacsony foglalkoztatás korszakos jellemzője a rendszerváltást követő évtizedeknek, olyannyira, hogy ezt az időszakot a munkapiaci kirekesztés korszakának is nevezhetjük Magyarországon, és eltérő mértékben a régió többi országában is. Az EU országok között egyértelműen Magyarországon a legrosszabb a foglalkoztatási helyzet, és nem kétséges, hogy a rendkívül alacsony foglalkoztatás a magyar társadalom mag-problémája.

A kelet európai országokat 1989 előtt teljes- és kényszerfoglalkoztatás jellemezte. A bürokratikus elvek szerint irányított, sokáig extenzív gazdaságok évtizedeken keresztül korlátlanul igényelték a munkaerőt, mint ahogyan minden egyéb erőforrást is. A legális munkahely nemcsak számos ellátás feltétele volt, de a munkátlanságot a rendszer kriminalizálta és hatóságilag üldözte. Az alulképzett munkaerő utánpótlásához fűződő ágazati érdekek dominanciája, és ennek következményeként a mesterséges alulképzés, a középiskolai és a felsőoktatási keretszámok alacsony szinten tartása néhány évtizedes időintervallumban súlyos társadalmi csapdának bizonyult.

A szocialista gazdasági rendszer mind gazdaságilag, mind politikailag fenntarthatatlanná vált a ’80-as évtized végére, és a rendszerváltást követően néhány év alatt összeomlott a korábbi teljes foglalkoztatottság. Ráadásul a poszt-szocialista régióban összehasonlíthatatlanul szegényebb, részben súlyos eladósodottsággal és makrogazdasági egyensúlyi zavarokkal küzdő országoknak kellett valahogyan kezelniük a foglalkoztatási krízist, mint egy-másfél évtizeddel korábban Nyugat-Európában.

Politikai értelemben a foglalkoztatási válság ideiglenes, átmeneti jellegéhez történő ragaszkodás bizonyos fokig fétis lett, mert senki sem mondhatta ki, hogy az alacsony foglalkoztatás a belátható jövőben alacsony szinten marad. A tartósan alacsony foglalkoztatás kikezdte a poszt-szocialista demokráciák legitimitását, mert nyilvánvaló volt, hogy ilyen mérvű munkapiaci kirekesztés nem gazdasági vagy államháztartási, hanem mindenekelőtt társadalmi integrációs probléma. Ebből adódóan azt a kérdést is csak korlátozottan lehetett politikai viták tárgyává tenni, hogy vajon miféle gazdaság- és társadalompolitika lehet képes lényegesen bővíteni a munkahelyek számát, vagy azok számát, akiknek van esélyük arra, hogy munkát kaphassanak...

ITT OLVASHATÓ