Szerzők: Breitner Péter, Gurály Zoltán, Dr. Győri Péter, Kártyás Irén, Mezei György, Pelle József, Virág Tamás.
2017.04.01.
A 2010-es évek elején „tetőzött a hajléktalan probléma”. Abban az értelemben bizonyosan, hogy a legfőbb közhatalmi szervek kitüntetett figyelmet szenteltek „a hajléktalanság” közterületekről való, represszív eszközökkel történő eltüntetésének. A közhatalmi szereplők eme akciósorozatát, valamint ennek ellenreakcióit természetesen jelentős média és közfigyelem kísérte.
Ilyen körülmények között került sor arra, hogy 2012 novemberében az Alkotmánybíróság – az ombudsman beadványára – megsemmisítette a Szabálysértési törvény közterületi hajléktalanságot szankcionáló szabályait, mire „válaszként” 2013 márciusában az Országgyűlés magát az Alaptörvényt módosította, hogy a maga értelmezésében „alkotmányossá” tegye az ilyen szankcionáló jogszabályok ismételt megalkotását.
Összesen hat kérdésből állt a 2013-as országos reprezentatív lakossági közvélemény-kutatás (Medián) hajléktalansággal foglalkozó panelja. Ebből az egyik, talán legáltalánosabb kérdés így szólt: „Ön szerint inkább büntetni, vagy inkább segíteni kellene-e a hajléktalanokat?” (A lehetséges válaszok: inkább büntetni, inkább segíteni, is-is, bizonytalan.) A lakosság 69%-a szerint egyértelműen inkább segíteni kellene a hajléktalanokat, és csupán 2%-a szerint kellene inkább büntetni. Az inkább segíteni állásponton lévők mellett a segíteni is, büntetni is „vegyes” véleményen lévők tesznek még ki számottevő mértéket (28%), az állást sem foglaló „nem tudja” válaszok aránya elenyésző (1%).
Az átlagosnál nagyobb arányban az „inkább segíteni” véleményen vannak a vidéki városokban élők (74%-uk), a „maguk módján” vallásos emberek (74%-uk), a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (77%-uk), illetve a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők (73%-uk), az alsó jövedelemötödbe tartozók (77%-uk), a tanulók (74%-uk), és kirívóan magas arányban a munkanélküliek (82%-uk). Ennyit a szolidaritás-skáláról.
Át(ál)politizált világunkban sokakat érdekel, hogy a pillanatnyi pártszimpátiát mutatók csoportjaiban eltérőek-e e tekintetben a vélemények. Nem igazán. A potenciális Jobbik szavazók körében némileg kevesebben vannak a csak segítés pártján állók, az MSZP, DK, Együtt, PM szimpatizánsok körében az átlagosnál magasabb a csak segítést kívánók aránya (77–80%), a Fidesz szimpatizánsok válaszai átlagosak, kétharmaduk szerint inkább segíteni kellene a hajléktalanokat.
Bátorkodtunk feltenni azt a kérdést is, hogy „Mennyire zavarja Önt, hogy vannak emberek, akik hajléktalanok?”. Közel minden ötödik ember válasza erre „Nem zavar, ez van”, vagy éppen „Nem zavar, nekem is megvan a magam élete, ők is élik a magukét”, minden harmadik válaszadó szerint „Különösebben nem foglalkoztat ez a kérdés”. A legtöbb embert azért zavarja, hogy vannak emberek, akik hajléktalanok, „mert jobb lenne, ha mindenkinek lenne hol laknia” (59%), de a válaszadók közel egy harmada jelezte, hogy az zavarja, hogy „büdösek, koszosak”. Mindkét utóbbi, „aktívabb” válasz esetében azt látjuk, hogy minél gyakrabban találkoznak az emberek fedél nélküli emberrel, annál inkább mondják azt is, hogy zavarja őket, „mert büdösek, koszosak”, és zavarja őket, „mert jobb lenne, ha mindenkinek lenne hol laknia”.
Miközben az emberek nagy többsége inkább a segítség pártján áll, abban a kérdésben megosztottabb a véleményük, hogy „Ki kellene-e tiltani a hajléktalanokat a belvárosból?”. A válaszadók fele-fele arányban mondják, hogy ki kellene tiltani, illetve nem kellene kitiltani a hajléktalanokat a belvárosból. Pártszimpátia ezt a választ lényegesen nem befolyásolja, de a Budapesten, városokban lakóknak is kevesebb, mint a fele (42–44%-uk) támogatja a kitiltást, az átlagost meghaladó arányban értenek egyet a kitiltással az alsó-közép jövedelmi ötödbe tartozó, szakmunkás végzettségű, 30–39 év közöttiek és a 60 év felettiek csoportjába tartozók...
