Szerző: Toadwart66
2017.03.19.
A rabiátus házelnök hisztérikus reakciójában tehát nincs semmi meglepő. Megjelent előtte Sztálingrád rémképe, és az, hogy alternatíva hiányában, baloldali összefogás nélkül is megbukhatnak, ha nem fogják valahogy vissza magukat, illetve nem kapnak valahonnan pénzt.
Kövér soha nem volt képes parancsolni az indulatainak. Emiatt fegyvertartási engedélyt nem lenne szerencsés kiadni a számára. Reméljük nincs is ilyesmi holmi birtokában. A hatalomhoz való viszonyulása, amelynek lényege az, hogy kizárólag nekik van joguk az ország irányítására, mindenki más áruló, okot ad némi óvatos fenntartásra tiszteletreméltó személyével kapcsolatban.
Elképzelhető, hogy Kövér tényleg őszintén hisz azokban a kényszeres hazugságokban, amelyeket pártja a választási kampányra összeállított, de az emberek előbb-utóbb számon fogják kérni rajtuk a magyarországi jólét növekedését, valamint a nyugati társadalmak hanyatlását. Ha ezek a következő kormányzati ciklusukban sem következnek be, valahogy majd el kell bánniuk az elégetlenkedő, „etnikai”, vagy inkább állampolgársági nemzettel. A sors könnyen rákényszerítheti őket, hogy „saját nemzetük” védelme érdekében, amúgy katonásan belelövessenek az áruló tömegbe. Sokszor előfordult már az ilyesmi, nem ők lennének az elsők, akik ezt megcselekednék.
Az említett tömeg hazaárulókból, külföldről pénzelt ügynökökből, „genetikailag romlott erkölcsű" liberálisokból, nemzetellenes baloldaliakból, illetve az általuk megtévesztett ideológiai megingókból fog állni. Ilyesmi is sokszor előfordult már.
Ha az ország gazdasági, szociális állapota tényleg olyan pompás lenne, mint ahogy azt az állampárt egyre kétségbeesetten és rendkívül drágán igyekszik bizonygatni, nem lenne szükség a kövéri és orbáni, harci – már-már fasiszta, illetve félre azzal semmirekellő PC-vel, tehát fasiszta – retorikára.
„Brüsszelben is vannak ágensei ennek az erőnek, úgyhogy a figyelmünk nem lankadhat.” – jelentette ki nagy nyilvánosság előtt Kövér László az„árnyékbirodalommal” kapcsolatban és ennek ellenére semmiféle pszichiátriai kezelésben nem részesült. Ez utóbbinak sajnálatos elmaradása egyre nagyobb fenyegetést jelent a nemzetből egyre inkább kirekesztett tömegek számára.
Ezek az elképesztő kijelentések arra utalnak, hogy a Párt semmilyen eszköztől nem fog visszariadni hatalma megőrzése érdekében, ha rákényszerül.
A Kövér által oly szemléletesen megszemélyesített jelenlegi hatalom tehát a „periférikus látómezejét mindig rajtunk”, kezét pedig a kibiztosított fegyverén tartja. Nem árt ezt jól észben tartani.
A Fidesz-KDNP akkor járna legjobban, ha a közeljövőben valakik képesek lennének megbuktatni őket. Ennek hiányában azonban sajnos ezt a feladatot is nekik kell elvégezniük, ami egy békés országgyűlési választásnál jóval kaotikusabb, tragikusabb folyamatot fog eredményezni.
Egyre nagyobb elszántság, megalkuvás és elvakultság szükséges ahhoz, hogy valaki a Kövér által definiált, meglehetősen agresszív nemzethez kívánjon tartozni. Emiatt a híveken kezd eluralkodni a paranoia, a bizonyítási kényszer és a másokkal való erőszakra való hajlam.
A humánetológiával foglakozó szakirodalom ezt a jelenséget világosan le is írta. A csoporton belüli agresszió csökkenése, tehát a nagy egyetértés, együtt jár a csoportok közötti agresszió növekedésével, azaz az idegengyűlölet kifejlődésével. Mi, emberek, a saját csoportunkon belül – a csimpánzokkal ellentétben – képesek vagyunk az egymás iránti agressziónkat elnyomni. Idegen csoportok egyedeit azonban minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül, kegyetlenül lemészároljuk. Parancsszóra. Ehhez szükséges a fenyegetettség érzésének kialakítása.
Az, hogy ki számít idegennek, Kövér László a „Vidám Ifjaknak” (Lásd. Stefka István) adott interjújában világosan felvázolta. Ez túlzott optimizmusra nem ad okot azok számára, akik nem értenek egyet Kövér Lászlóval abban, hogy "Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek".
