SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.02.22.
Hans Kelsen az emberi együttélést így jellemzi: „Az emberi együttélést az jellemzi, hogy kölcsönös kapcsolataik szabályozva vannak. Az egyének együttélésének önmagában biológiai jelensége azáltal válik társadalmi jelenséggé, hogy szabályozva van. A társadalom rendezett együttélés, vagy még pontosabban az egyének együttélésének rendezése.” Az együttélés szabályozására ún. törvényeket alkotnak, ami minden, a közösséget alkotó egyén számára kötelező jelleggel bír. Aki pedig a szabályokat áthágja, annak büntetés az osztályrésze.
Az embernek a biológiai lényegéből a társadalmi lényeggé alakulásának egyik legfontosabb feltétele éppen ez a szabályalkotás és mindenkire nézve kötelező jellegének kinyilvánítása volt. Immanuel Kant az emberi méltóság kialakulásának a törvények alkotását és annak hatálya alá történő önkéntes alávetettséget jelölte meg. Szerinte „...az ember méltósága éppen abban a képességben rejlik, hogy általános törvényhozó tud lenni, ámbár csak azzal a feltétellel, hogy egyúttal alá is van vetve ugyanennek a törvényhozásnak.” Kantnak ez az idézett állítása egyúttal a joguralom, vagy ahogyan én használom ezt a fogalmat, a jogfolytonosság problémáját alapozta meg.
A jogfolytonosság problémája mögött ugyanis az a tény húzódik meg, hogy a politikai rendszerek fejlődnek és nyilvánvaló különbségek vannak egyes politikai rendszer főtípusok között. Egészen más paradigmák alapján épülnek fel az őstársadalom, a rabszolgaságon alapuló, a hűbériségen alapuló és a liberális demokráciák politikai rendszerei. A kérdés itt most az, hogy a tárgyi jog, amely végeredményben az aktuális hatalom politikai céljait tükrözi és annak megvalósítását kényszeríti ki, mennyiben kell, hogy kövesse ezeket a változásokat. Más szavakkal: mondjuk a hűbériségen alapuló politikai rendszer tárgyi joga vajon alkalmas-e arra, hogy a liberális demokráciák politikai rendszerét hatékonyan tudja működtetni. A válasz erre nyilvánvalóan az, hogy nem alkalmas, ezért a tárgyi jognak mindig követnie kell a politikai rendszerek főtípusainak változását. De nem változik a jognak az a funkciója, hogy irányítsa a politikai rendszerek működését. Gyakorlatilag általános tételként mondhatjuk ki azt, hogy míg a politikai rendszerek folyamatosan változnak, fejlődnek, s vele együtt a pozitív jog is, addig a jog, mint a politikai rendszerek működtetésének egyik legjobb módszere, nem változik, mindig megmarad annak, amiért azt létrehozták, nevezetesen a politikai rendszer működésének irányítása. Ugyanide tartozik az a probléma is, hogy a politikai rendszerek fejlődése során elérkezhetünk-e egy olyan kiváltságos és kívánatos állapotba, hogy azt egy külön fogalommal, a jogállam fogalmával illessük, megkülönböztetve ezzel minden korábbi és állítólag ilyen szempontból fejletlenebb politikai rendszereket...
Mert bizony létezik a léleknek is immunrendszere… Nehezebben mérhető műszerekkel, kevésbé megfigyelhető, ha épp legyengült, és nem segít rajta a C-vitamin. A pszichés immunrendszer az utóbbi évtized egyik legcélzottabb kutatási területe az egészségpszichológiában. Biológiai kutatásokkal alátámasztható ugyanis, hogy egyes lelki folyamatok milyen hatással vannak az agy és a test fejlődésére, az idegi folyamatokon, a hormon-, illetve az immunrendszeren keresztül. Lássuk, hogy melyek azok a tényezők, melyek erősítik vagy gyengítik a gyerekek – lelki értelemben vett – védekező képességét.
