MÉLTÁNYOS OKTATÁS?

TANÍ-TANI ONLINE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.02.08.

Csak az nem fér a fejembe, hogy teheti ezt a saját iskoláival az állam?

Olvashatjuk, hogy a PISA tesztek ránk nézve lehangoló eredményeit elemezve az oktatási kormányzat intézkedési javaslatot dolgoz ki. Néhány kiragadott pontját különféle riportokban már hallhattuk, volt, amit már utána cáfoltak is (a bentlakásos intézményekben történő oktatást).

Azt, hogy ezek a tervezett intézkedések mennyiben hozhatnak majd változást, talán most nem elemezném. Ám van egy pont, ami nem hagy nyugodni, mert egyszerűen felfoghatatlan számomra a felvetés, ebben a rendszerben. Ez pedig a jó és méltányos oktatáshoz való hozzáférés javaslatának kérdése.

Próbálom értelmezni, újra és újra átgondolni, hogy vajon mi lehet e mögött? Hogyan, miféle módon kívánják ezt összehangolni ezt a jelenleg is kezeletlen és fenntartott oktatási szegregációval? Ami a köznevelési törvényben foglaltak ellenére létezik, sőt, egyre inkább jellemzőjévé válik a mai magyar oktatási rendszernek?

Lehet-e méltányos az olyan oktatás, ami kirekesztő? Ami szegregáló? Azt hiszem, ezt az ellentmondást nem lehet kezelni. Vagy mégis?

A szabad iskolaválasztás teret nyitott a szegregációnak: ami a korábbi időszakokban még leginkább a földrajzilag is szegregálódó településekhez, városrészekhez kötődött, mára általánossá vált, szinte minden olyan településen megtapasztalható, ahol egyházi iskolák is vannak.

Az egyházi iskolák újabb és újabb támogatásokat kapnak az államtól, csak kapkodjuk a fejünket a röpködő százmilliók hallatán az országhatáron belül és kívül is, a magyarlakta területeken. Még olyan is van, ahol az egyházi iskola harmincezer forint beiskolázási támogatással csalogatja be a természetesen nem halmozottan hátrányos helyzetű és nem cigány gyerekeket. „Méltányosan” hatva a település oktatási szerkezetére.

Az egyházi iskolák egy része a felvételt is úgy határozza meg, hogy ott ne fordulhassanak elő olyan gyerekek, akik ezt a lesújtó PISA-tesztet eredményezték, olyan családból, amelyben „nem a tanulás az első”. De ha valaki úgy döntene, hogy oda iratkozik át, egy kevésbé „jó”, nem annyira „méltányos” iskolából, annak sem egyszerű ez. Idézek egy átvételi eljárásból, amit egy egyházi iskola honlapjáról töltöttem le.

Az átvételhez szükséges feltételek a következők, melyeknek együttesen kell, hogy teljesüljenek:

• lelkészi ajánlás,
• a tanuló legyen megkeresztelve,
• a szülők rendezett egyházi kapcsolattal rendelkezzenek,
• a tanuló tantárgyi (magyar nyelv és irodalom, matematika, angol) szintfelmérőt köteles írni,
• a tanuló szintfelmérő során nyújtott teljesítménye minden tantárgyból érje el a 40 %-ot,
• a szülő írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy az intézmény dokumentumait megismerte és annak tartalmát magára és gyermekére nézve kötelezően elfogadja.

Nos, ez nem tűnik túl méltányosnak. Ráadásul jócskán van benne szubjektív tényező is. No és persze nem lesz nehéz nagyobb eredményeket felmutatni ott, ahol nincs hármasnál rosszabb tanuló, és a házirendet minden tanuló pontosan betartja, a szülők pedig mindenben partnerek. Aki nem, annak ott nincs helye. Félő, a következő mérési eredmény után az a következtetés születhet, hogy csak az egyházi oktatás képes jó eredményeket produkálni. Holott úgy tűnik, az ő versenypályájuk bársonnyal bélelt, a többi iskolához viszonyítva...

ITT OLVASHATÓ

HOGY LESZ A SOK KÖZMUNKÁSBÓL VALÓDI DOLGOZÓ?

CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: csú/Lengyel L. László
2017.02.08.

A magyar gazdaság várható gyorsulásával tovább súlyosbodhat a munkaerőhiány. A kormány az elhibázott közfoglalkoztatás átalakításával csökkenteni igyekszik azt, de az eddig elhangzott elképzelések nem sokat javíthatnak a helyzeten.

Nem kell semmilyen közgazdasági végzettség ahhoz, hogy lássuk az összefüggést a gazdaság teljesítménye és a munkaerőpiac alakulása között. Ahhoz, hogy dinamikusan fejlődhessünk, megfelelő számú és képzettségű munkavégzőre van szükség, és még többre, ha gyorsulni akarunk. Jelenleg Magyarországon máris a fenntartható fejlődés egyik legkomolyabb gátja ez, és ha fel akarjuk pörgetni a gazdaságot, a visszahúzó erőt még jobban fogjuk érzeni. Szakértők szerint legalább 200 ezer ember hiányzik a piacról, és ez a szám a prognózisok szerint csak nőni fog.

A hiány számos oka közé tartozik a 2011 óta egyre nagyobb teret kapó közfoglalkoztatás: míg 2010-ben az csupán átlagosan 60-70 ezer embert érintett, tavalyra negyedmillióra nőtt. Közben mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a rendszer teljesen elhibázott, százezreket szakít ki a munkaerőpiacból és kényszerít a társadalom perifériájára, és ráadásul sokba, több százmilliárd forintba kerül. Orbánék vélhetően már régóta látják a bajt, de mivel soha semmilyen hibát nem ismernek be, késlekednek a korrekcióval...

ITT OLVASHATÓ

A MÉDIAHATÓSÁG ELNÖKE IS KIBORUL, HA NEM ARRÓL KÉRDEZIK, AMIRŐL SZERETNÉ

444.HU
Szerző: erdelyip
2017.02.08.

„Ez egy gyerekeknek szóló ünnepi kérdés, aminek semmi köze a Népszabadsághoz."

Remegő hangon szólt utánunk Karas Mónika, a Médiatanács elnöke szerdán délben Debrecenben, miután a magyar nyilvánosság aktuális kérdéseiről próbáltuk megtudni a véleményét. Karas azt kifogásolta, hogy a debreceni Bűvösvölgy médiaértés-oktató központ

átadásán mentünk oda hozzá, illetve hogy nem a Bűvösvölgy elindításáról akartuk kérdezni.

A Bűvösvölgy egyébként nem rossz ötlet, sőt nagyon is fontos, hogy a gyerekeket minél fiatalabb korukban megtanítsák arra, hogyan kell használni a médiát. Arról is szól,

• hogy ha Facebookon ismeretlenül rájuk ír valaki, akkor például ne küldjenek magukról fényképet;
• hogy tisztában legyenek vele: amit egyszer felraktak az internetre, az nagyon nehéz onnan leszedni, legyen bármilyen kínos is; 
• hogy amikor névtelenül, mondjuk kommentben kínozzák egymást az emberek, annak a való életben is nagyon súlyos következménye lehet.

De persze a médiaértés a hagyományosabb értelemben vett médiára, újságokra, tévékre, rádiókra is vonatkozik. Ezt nem én állítom, Karas Mónika Médiatanács elnök beszélt a köszöntőjében arról, hogy a gyerekeknek látni kell a valóságot egy átszerkesztett hír mögött, olvasni a sorok között, tudni, hogy milyen törvényszerűségek mentén készül egy médiatartalom. Karas egyáltalán nem minősítgette a médiát vagy a nyilvánosságot, csak azt mondta, hogy fontos a média fogyasztójának tisztában lenni a készítők motivációival, és kritikusan fogadni minden információt. A központ különböző termeiben rendezett bemutatók ezek a témákról szóltak, például, hogy az objektivitás vagy a többféle nézőpont, vélemény bemutatása érték a médiában...

ITT OLVASHATÓ

FÉLIG ÜRES, VAGY FÉLIG TELE? TANULHATÓ-E AZ OPTIMIZMUS?

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Kovács Szilvia
2017.02.08.

Az érzelmi intelligencia (EQ-ról itt olvashatsz) nemcsak a siker, de a boldogabb, harmonikusabb élet eléréséhez is hozzásegíthet. Ami pedig az igazi különlegessége, hogy az IQ-val ellentétben az EQ - az érzelmi intelligencia - folyamatosan fejleszthető. Az EQ nem csupán az önértékelésről és önbizalomról szól, olyan- az önszabályozás témakörébe tartozó - kompetenciák is beletartoznak, mint a lelkiismeretesség, az önkontroll, vagy az optimizmus

Lelkiismeret – a helyes mérce

A megbízhatóság és a lelkiismeretesség az érzelmi intelligencia fontos része. De mit jelent a lelkiismeretesség a hétköznapokban? Akik ezzel a kompetenciával rendelkeznek, felelősséget vállalnak saját tetteikért, elvégzik, amit vállaltak, etikusan cselekszenek és képesek beismerni saját hibáikat.. s lássunk be, ez utóbbi – igazi kemény dió, érdemes rajta törni a fejünket, vagy csak megválaszolni pár egyszerű kérdést: „Mit tartok a saját legjellemzőbb hibámnak”, „Mikor hibáztam, tévedtem legutóbb?”, „Mikor kértem bocsánatot utoljára?”

A megbízhatóság értéke érezhetően csökkenőben van mostanában, a siker érdekében az etikusság feláldozható érték. Látszólag így van, hisz gyakran látjuk, hogy ami becsületes munkával nehezen megy, az megtévesztéssel, manipulációval könnyen elérhető, mégis téves a megközelítés. A megbízhatóság az alapja a hosszú távú kapcsolatoknak legyen szó akár magánéletről, akár munkáról, és bár kétségkívül lassabb út, de nagyot veszít, aki nem ezt az utat járja. Nem csak a „lebukás” veszélyét kell vállalnia, ami nyilvánvalóan –előbb, vagy utóbb - bekövetkezik, de a saját személyiségét is folyamatosan rombolja!

ITT OLVASHATÓ

AKIKET JÓ ELKERÜLNI A VÁRANDÓSSÁG ALATT

ANYAÚRISTEN BLOG
Szerző: Anyaúristen
2017.02.07.

„A hülyék olyanok, mint a kilométerkő: minél messzebbre mész, annál többel találkozol.”

A várandósság alapvetően csodálatos dolog, ám rengeteg kérdés, kétely is felmerül az emberben, főleg ha az első babáját várja. Erre tud rátenni még egy (két, sok) lapáttal azon emberek tömkelege, akik általában jó szándékból, vagy puszta közléskényszerből megosztanak veled olyan dolgokat, amikről hallani sem akartál, vagy olyan alaposan kikérdeznek, mint az orvosod.

A rossz (bunkó) kérdések alfája és omegája: Mikor jön a baba? Az hogy egy pár mikor vállal gyermeket, a legszentebb magánügyük. Annak, hogy miért nincs, rengeteg oka lehet: anyagi, egészségügyi, vagy csak szimplán jó nekik úgy, ahogy vannak, kettecskén. A válasz nem tartozik sem a bolti eladóra, sem a szomszéd nénire, de még a rokonságra sem. Ha valaki megtisztel vele, és ennyire beavat az életébe, örülj neki, de ha nem akar róla beszélni, arra nyilván jó oka van.

Viszont, ha a pár úgy dönt, hogy szabad az út a gólyának, előbb vagy utóbb kopogtatni is fog. Ott a két csík, hurrá, mérhetetlen boldogság, álmodozás és számolgatás. Melyik lehetett a jeles alkalom, amikor fogant, hanyadik hétben vagy, mikor érkezik. Én azt is kiszámoltam, milyen jegyű lesz, de ez nyilván egyénfüggő...

ITT OLVASHATÓ

TÉNYLEG VÉRNEK KELL FOLYNIA, HOGY ÉSZBE KAPJUNK, MEKKORA NAGY A BAJ?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2017.02.08.

Nem mondom, hogy nem fejeltem le az asztal sarkát az alább kifejtésre kerülő sztori kapcsán, mert de. Egyelőre még várom a kormánypárti média állásfoglalását az ügyben, de addig is összefoglalom a lényeget. Hogy lehetőleg minél tisztábban lássuk, merre haladunk. Az, hogy a legendás Moszkva téri óra egyetlen napig nem képes pontosan mutatni az időt, érintőlegesen kapcsolódik jelen íráshoz. Leginkább Moszkva vonatkozásában. Ugyanis.

Azt vajon tudta a gyanútlan magyar állampolgár, hogy miközben szeretett ormánya egész Európát védi a kecskebaszó terrorista-migránsoktól, óvja-ápolja és eltakarja a magyar nemzeti érdeket, valamint két kézzel szórja a közpénzt a kötelező pánikkeltésre (Pharaon professzor-bűnöző is inkább meghalt, nehogy gondot okozzon a kormányzati kommunikációnak), a moszkvai magyar nagykövetség konzuli osztálya minden dokumentált ellenőrzés nélkül több ezer schengeni vízumot adott ki tisztázatlan anyagi hátterű és foglalkozású orosz állampolgároknak?

És azzal vajon férfiasan döngetni fogja-e a mellét a teljes kormánypropaganda, hogy ezek a jogosulatlanul kiadott/megszerzett vízumok már több EU-tagállamnak is feltűntek, és hogy a vízumgyár törvénysértő működése érdekében konzulokat is fenyegettek?

És arról beszámolnak ugyanezek, hogy a letelepedési kötvényes népnemzeti meglopás előszobájának tűnő akció körül Tarsoly Quaestor Csabán kívül annak a simlis gazembernek a neve tűnik fel elsősorban, akit nemzetbiztonsági kockázatnak minősítettek, ám ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy keleti gazdasági kapcsolatokért felelős miniszteri megbízottnak nevezze ki és forrón kitüntesse?

Arról tájékoztatta a híveit vajon minden idők legkorruptabb kormánya és csatolt propagandagépezete, hogy csak 2013 első felében négyezer orosz állampolgár kapott üzleti vízumot annak a Monte Tokaj Kft.-nek a meghívására, amely fent nevezett címeres gazembernek, bizonyos Kiss Szilárdnak az érdekeltségébe tartozott?

És az megvan mindenkinek, hogy az újabb plafont súroló disznóság egy olyan külügyi vizsgálati anyagból derült ki, amelyet Szijjártó kolléga el akart titkolni a közvélemény elől, és amely most is csak azért kerülhetett nyilvánosságra, mert azt Szél Bernadett LMP-s képviselő kiperelte?

ITT OLVASHATÓ

A FIDESZES BIZOTTSÁGI ELNÖK MINTHA NEM AZ ORSZÁGBAN ÉLNE: "MÁR NINCS ELTITKOLT VAGYON MAGYARORSZÁGON"

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2017.02.08.

Elhiszi-e bárki ma, hogy meg lehet élni Budapesten 90 ezer nettós fizetésből? Elhiszi-e bárki, hogy Orbán Viktornak 700 ezres megtakarítása van?

Ne lepődjünk meg nagyon, van, aki elhiszi. (Vagy csak könnyedén belemondta a kamerába – a plafon kibírta és nem szakadt rá.) Méghozzá az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke, Bánki Erik. Ezzel indokolta ugyanis a képviselő úr, hogy egy éve nem végez vagyonosodási vizsgálatot az adóhatóság.

Ma Magyarországon mindenki azt csinál, amit akar, annyit lop, amennyit akar.

Ehhez pedig boldogan asszisztál a Fidesz és a NAV.

(De, ha meghekkeled az adóhatóságot és visszakéred az adódat, iszonyatosan megbüntetnek, mint Szentesi Kálmánt. 400 ezer forintja bánta, hogy megírta a NAV-nak: visszakéri az adóját, mert az állam szerinte nem arra fordítja, amire kellene.)
Egy éve ugyanis nem végez vagyonosodási vizsgálatot az adóhivatal, mert fideszes politikusoknak elegük lett abból, hogy az ellenzék ellenük használja az eljárást.

Mivel magát az ellenőrzést szüntették meg, így bárki bármennyi vagyont gyűjthet bármilyen körülmények között, csak akkor indíthat az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot magánszeméllyel szemben, ha

• valaki önmagát jelenti fel, vagy
• ha a rendőrség már nyomoz az adott személy ügyében vagyon elleni bűncselekmény gyanújával.

Emiatt az állam több milliárd forintos bevételtől esik el. A legnagyobb visszhangot kiváltó ügyek között volt például a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, illetve a Habony Árpád ellen kért eljárás.

Sorolhatnánk az ügyeket napestig, hogy ki gazdagodott meg közpénzen iszonyatosan az utóbbi években - gondoljunk csak a luxusjachtos-harleys Mészáros Lőrincre, vagy a helikopteres Rogánra. De nem tesszük, hiszen tele van a borzalmasabbnál borzalmasabb sztorikkal a média...

ITT OLVASHATÓ

OLIMPIAI HAZAÁRULÓSDI

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2017.02.08.

A „hazaárulás” címkéjét sokszor használták olyankor, amikor valójában éppen az ellenkezőjéről is szó eshetett volna. S ilyen esetben korántsem biztos, hogy a címkéző a nép nagy barátja. Nem a szólamok szintjén, hanem a valóság talaján. Az Olimpiát ellenzők címkézése most annak kapcsán jutott eszembe, hogy pártszerűen mérhetővé vált a Momentum Mozgalom támogatottsága.

Bencsik, aki korábban hazaárulásnak bélyegezte az Olimpia elutasítását, valószínűleg megállapítaná a Momentum párttá alakulásakor, hogy megalakult a hazaárulók pártja. Ugyanakkor, a népszavazási aláírásgyűjtés határidejéhez közelítve tényleg érdemes lehet ezen a hazaárulós dolgon elgondolkodni. Különösen, mert csak budapesti népszavazás került engedélyezésre. Ebből a szempontból és egészen szűken véve legfeljebb Budapest-árulásról lehetne beszélni. Ha pedig valaki ezzel azt szeretné szembe szegezni, hogy az Olimpiára az egész ország dobná össze a lóvét, akkor tessék megkérdezni azt is, hogy miért nem lehet országos az aláírásgyűjtés? De ne tőlem, hanem attól, aki csak helyi népszavazást gondolt kivihetőnek a kérdésben. Mert ebben az olvasatban helyből megáll a teljes vidék elárulása, illetve a nem-budapestiek lenézése és véleményük semmibe vétele. Ami nem szép dolog

Ugyanakkor az is világos, hogy az ország pénzének az Olimpiához hasonlóan koncentrált, egycélú, és tulajdonképpen szezonális felhasználásáról indokolt lenne a nép megkérdezése. Amivel kapcsolatban, a döntést meghozók részéről, még a szándék szándékának kinyilvánítása is hiányzott. Gyakorlatilag egy szűk körű, az adófizetők többségét nélkülöző döntés született a kérdésben. Ami a kormánypártok ötven százalék alatti valós támogatottsággal megszervezett parlamenti többségét tekintve az utóbbival való visszaélésnek is tekinthető. Amolyan bolsevik tempó a demokrácia hangoztatása közben. Vagy csak a gyávaság kinyilvánítása. Ahogy már a nemzeti konzultációnak hívott pénzkidobások sem voltak mások, mint a népszavazással szembeni gyávaság tiszteletlen körei. Olimpia-ügyben azonban már ez utóbbit sem merte megkockáztatni a Fidesz. Valószínűleg azért, mert tudható: az emberek többségét nem sikerülne megnyerni a vezér olimpiai melldöngetéséhez...

ITT OLVASHATÓ

EXPONENCIÁLISAN NŐ A SAJTÓPEREK SZÁMA

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: nocenz_Ura
2017.02.08.

A Gépnarancs információi szerint a Fővárosi Törvényszéken az utóbbi években több mint tízszeresére kellett növelni a sajtóperekkel foglalkozó bírók számát...

...A sajtóperek és a személyiségi jogi perek mennyiségének látványos növekedése a 2006-os zavargások után indult el, és a folyamat a „fülkeforradalom” után lendületet kapott.

A jelenségnek két oka van. Az egyik annak felismerése, hogy így viszonylag könnyen komoly pénzhez lehet jutni, a másik politikai. Sokan (celebek, egyes ügyvédi irodák, vagy „egyszerű” nyerészkedő emberek) a pénz reményében indítják a pereket. Nekem is volt olyan tárgyalásom, amelyen az egyik cikkünk miatt pereskedő felperes elismerte, hogy már vagy 120 pert indított, mert ezek bevételéből él.

A politikai ok is könnyen érthető. Ezzel próbálják sarokba szorítani, lehetetlenné tenni a kellemetlenkedő sajtót, vagy legalább bosszúból időt, energiát és pénzt zabáló pereket szabadítani rájuk. Miközben a felperes gyakran közpénzből fizeti az ügyvédeit, neki pedig meg sem kell jelennie a tárgyaláson. Ez különösen az internetes orgánumok ellen lehet fontos fegyver, hiszen őket általában nehezebb más módon megregulázni.

Újabban már teljesen értelmetlen, biztosan elvesztett sajtópereket is indítanak például humoreszkek, viccek miatt. Volt már ilyen perünk és lehet, hogy rövidesen lesz egy újabb is.

ITT OLVASHATÓ

AMIHEZ SCHMIDT MÁRIA HOZZÁNYÚL, AZ ROMBA DŐL

VÁSÁRHELYI MÁRIA BLOGJA
Szerző: Vásárhelyi Mária
2017.02.08.

Amihez Schmidt Mária hozzányúl, az garantáltan romba dől. Így sajnos ez a sors vár a Figyelőre is. Mert ahhoz, hogy valami működjön nem elég a pénz, a hatalom és az akarnokság, hanem hozzáértés és tehetség is szükségeltetik. És éppen az utóbbiak azok, amelyeknek híján van ő is és az újonnan kinevezett fideszes janicsárok is.

Ezt tavaly év végén írtam az ÉS-ben, "A történelem kufárjai" címmel.

Az omnipotens Schmidt Mária, aki jelenleg öt "tudományos" intézet főigazgatója, és a kormány emlékezetpolitikai hoppmestere, az elmúlt években tanúbizonyságát adta, hogy a gondjaira bízott történelmi évfordulókhoz és eseményekhez fűződő, vagyonokba kerülő megemlékezések dilettáns és hazug interpretációja garantáltan botrányról-botrányra fog bukdácsolni...

ITT OLVASHATÓ

HEROIKUS KÜZDELEM AZ ALÁÍRÁSOKÉRT - ANGYALFÖLDÖN KOPOGTATTUNK A MOMENTUM MOZGALOMMAL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.02.08.

Egy dolog a standoknál állni, és várni az aláírókat. És egészen más csöngetni és kopogni, lépcsőházakba bejutni, és újra meg újra bemutatkozni. Aláírást gyűjtöttünk a Momentum Mozgalom aktivistáival, az olimpiáról szóló népszavazás kiírásához.

„Jó napot kívánok, helyi népszavazást szeretnénk kezdeményezni, hogy a budapesti lakosok dönthessenek róla: legyen-e olimpia vagy sem.” Ez a mondat és különböző variánsai nagyjából százszor hangzottak el tegnap délután 4 és este 8 között.

A Momentum Mozgalom két aktivistájával, Mécs Jánossal és Szamosvári Attilával indultunk neki a kopogtatásnak. „Barátságos” környéken – ami annyit tesz, hogy a hagyományosan szoci, tehát potenciálisan aláírni kész Angyalföld közepén, magas házak tövében kezdtünk neki a munkának.

Előzetesen annyit lehetett csak tudni, hogy ebben a kerületben, ezen a részen feltehetőleg több lesz a támogató, mint aki az orrunkra csapja az ajtót. Jól is jött ez, mert a két aktivista sem kopogtatott még, eddig főleg standoknál gyűjtötték az aláírásokat. A tapasztalatok alapján annyit tudtunk, hogy ezzel a módszerrel óránként körülbelül 4 aláírást lehet átlagosan begyűjteni.

A Momentum Mozgalom alaposan rákészült a véghajrára. Alig valamivel több, mint egy hét múlva (február 17-én) zárul az aláírásgyűjtés, 138 ezer szignóra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán kezdeményezhessék a népszavazást az olimpiarendezés kérdésében, de hogy meglegyen az érvényes limit, azért legalább 160-180 ezer szignót össze kell gyűjteniük. Ehhez 1300 aktivistájuk több mint kéttucatnyi standnál állva várja a támogatókat, és több párt (legutóbb épp az MSZP) is beállt mögéjük gyűjteni, most pedig a kopogtatással is új lendületet akarnak venni. Lehet őket telefonon hívni is – ezt főleg az idősebb, otthonukat elhagyni már nem nagyon tudó szimpatizánsok használják ki, őket egyenként felkeresik.

Soproni Tamás, a Momentum alelnöke szerint még így is szoros lesz a végeredmény, tényleg minden aláírás számítani fog a végelszámolásnál...

ITT OLVASHATÓ

"PÜSPÖK ATYA MEGOLDOTTA" - MAFFIAMÓDSZEREKRŐL BESZÉLNEK A HALLGATÓK A KATOLIKUS FŐISKOLÁN

24.HU
Szerző: Balavány György
2017.02.08.

Bár botrányairól hírhedt rektort, Erdő Péter bíboros húgát parkolópályára állították, a vezetőváltás csak látszólagosnak tűnik. Hogy milyen visszaélések történnek, az a püspöki hivatal szerint nem tartozik a sajtóra.

Bár a Népszava múlt héten megírta, hogy távozik az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektori posztjáról Fülöpné Erdő Mária, Erdő Péter bíboros húga, ez azonban – úgy tűnik – csak látszatmegoldás, a visszaélések vígan folytatódhatnak. Lapunknak mind a hallgatók, mind az intézmény volt és jelenlegi dolgozói hivatali visszaélésekről, megfélemlítésről, nyilvános megalázásokról, alapvető jogi és etikai normák megsértéséről számoltak be. Ugyanakkor egyetlen alkalommal sem adott érdemi választ a kifogásokra a nyilvánosságnak sem a rektor, sem munkáltatója, a Váci Egyházmegye, közelebbről Beer Miklós püspök.

Maffiamódszerekről beszélnek a hallgatók

A rektor öt éve áll „a média kereszttüzében”, a botrányaitól többek közt itt, itt, itt, itt és itt jelent meg cikk.

A lapunk által megkeresett jelenlegi és volt dolgozók azonban csak név nélkül mernek nyilatkozni az őket ért sérelmekről, mert, mint egybehangzóan állítják, a katolikus vezetés esetleg „maffiamódszerekkel” nyúl utánuk és áll bosszút.

Egy levél a sok közül:

ITT OLVASHATÓ

ÉS MI VAN, HA AZ ORSZÁG EZT AKARJA

ÁGOSTON LÁSZLÓ BLOGJA
Szerző: Ágoston László
2017.02.08.

Az egy dolog, ha összejön az olimpiás népszavazás, de utána még érvényesnek is kéne lennie. Nem lehet, hogy a csöndes többség illúzió? Igazából nem létezik?

Nézd meg, mi történik Romániában! A kormány egy, a korrupciót megkönnyítő rendeletet akart elfogadtatni és gyakorlatilag fellázadt a nép. Ennyien mentek utcára és a tiltakozás napok óta nem csillapodik.

Magyarországon senki se várta el, hogy menjenek utcára az emberek. Egy nyomorult aláírást kéne adnia a budapestieknek, ha úgy gondolják, nem ér meg az olimpia egy államcsődöt. Illetve bocsánat. Nem arról van szó, hogy az olimpia ellen gyűjtenek aláírásokat - a népszavazásról, ahol aztán a nép dönthetne arról, hogy akar-e tönkremenni. (Csődközelbe került a legutóbbi rendező Rio is, pedig ott azért nagyobb a teljes gazdaság, aminek ki kellett volna termelnie a költségeket.)

Nálunk ez nem megy. “Kimennek tüntetni az utcára, de majd hazamennek!” - mondta egy egykori magyar kormányfő egy 2006-os beszédében. Ezért már inkább ki se mennek. De van itt egy becsapós rész: mi van, ha nincs is, aki kimenne? Mármint tömegével.

Mindenki tisztában van például a magyar egészségügy állapotával. A Magyar Orvosi Kamara felhívta a kormány figyelmét arra, hogy gyakorlatilag az összeomlás szélén áll az egészségügy többek között az elviselhetetlen orvoshiány miatt. A válasz az volt, hogy a kormány szerint nincs orvoshiány. Ennyi. Lehet továbbmenni. Mit várhatunk ha az, aki tehetne értünk, konkrétan letagadja és lesöpri a válláról a problémát? És milyen választ ad erre Magyarország?

ITT OLVASHATÓ

MÁR CSAK TÍZ NAP ÉS JÖHET ORBÁN LEGNAGYOBB POFÁRA ESÉSE

MENTÁLIS DEFICIT BLOG
Szerző: Hakapeszi Miki
2017.02.07.

Vagy annak beismerése, hogy nem csak az ország nagy része, de a Legfelvilágosultabbnak gondolt Budapest is csak arcoskodik, de amikor tehet magáért, akkor szarik az egészbe. De ugye a cím bizonyul igaznak?

Géza mester már körbejárta, hogy mi a tét, mi a vissza nem térő lehetőség. Ezt a népszavazást már nem tudják megakadályozni, ha összejön elég aláírás. A következőig már megemelhetik a határt, kitalálhatnak bármit, aki lehetetlenné teszi. Ennél legfeljebb jó nagyot kerekítenek lefelé, a nem egyértelmű aláírásokat nem fogadják el, de ha most azt mondja a város, hogy véleményt akar mondani, akkor nem tudják megakadályozni.

Igen, tökre értjük, ha valaki fosik attól, hogy az aláírók listája Kubatovnál köt ki, főleg ha állami tulajdonú cégnél melózik. Nem is merjük biztosra mondani, hogy ennyire még nem romlott a rezsim, csak bízunk benne. Baromi fontos, hogy itt most még nem az olimpiáról szavazunk, hanem csak arról, hogy megkérdezzék-e a város, az emberek véleményét. Arról, amit maguktól is meg kellett volna tenniük, de nem tettek. A kamu menekültes szavazás persze kellett nekik, de az olimpiáról maguk döntenének, félnek a nép szavától.

Jó hír, hogy a célegyenesbe fordulva az eddig undorító módon taktikázó kommerek is végre beleálltak a dologba - nyugi hülyék, az nem pálfordulás, hogy korábban támogattátok az olimpiát, most csak az a kérdés, lehet-e róla véleményt mondani. Szanyi kapitány, aki korábban eljátszotta a durcás kisfiút, most már hozta az aláírásokat. Sok mindenért fikázhatnánk, de ezért most respect, pártjának később esett le, hogy hány az óra, most már beindították a kampányt. Gyurcsányékról sem tudta senki, hogy mi a faszt akarnak, ők mindig is csak taktikáztak, sok őszinteséggel a világért sem lehetne őket vádolni, de ezt Öreg harcos kartárs kitárgyalta...

ITT OLVASHATÓ

MI, MAGYAROK

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Andor Mihály
2017.02.08.

A románok nem hagyják, hogy egy maffia üljön a nyakukra, és azt csináljon velük, amit akar.

Most, hogy egyfolytában jönnek a hírek a szűnni nem akaró, hatalmas romániai tüntetésekről, amelyek elérték egy törvény visszavonását, újra elgondolkodom azon, hogy mi miért vagyunk ilyen birkatermészetű nép. Ellopták három millió ember magánnyugdíj-megtakarítását – senki nem tüntetett. Olyan munkatörvénykönyvet tákoltak össze, amely teljesen kiszolgáltatottá tett minket – szó nélkül lenyeltük. Gyakorlatilag elvették érdekérvényesítésünk egyetlen hatásos eszközét, a sztrájkjogunkat – a kutya sem ment ki az utcára. Tönkreteszik az oktatást, gyermekeink és unokáink jövőjét – a tiltakozó demonstrációkon egyre fogyó számban lézengenek. Romhalmazzá változtatják az egészségügyet – még azok se mennek el a tüntetésre, akik közvetlenül tapasztalják minden nap. Elveszik negyvenezer trafikos boltját – tüntetnek kétszázan. Fölszámolják a demokráciát és a sajtószabadságot – a kutyát sem érdekli. Nem vet ez ránk jó fényt. Mint ahogy az sem, hogy az elmúlt huszonhat évben a legnagyobb tüntetés az internetadó miatt volt. Csak azt fogjuk fel, amikor már holnap akarnak a zsebünkben turkálni? Nyugdíjas korunkig már nem tudunk előre gondolkodni? Az már számunkra felfoghatatlan?

Úgy tűnik, a románoknak jobb a felfogóképességük. Ők egy látszólag periferikus törvény ellen keltek fel, tehát végig tudták gondolni, hogy mi következhet belőle. El lehet képzelni, hogy a magyarok százezrei kimenjenek az utcára tüntetni a büntetőtörvénykönyv egy passzusának megváltoztatása miatt? Észre sem veszik. Ha észreveszik, meg sem értik. Azt az egyszerű összefüggést nem értik, hogy Paks 2 végleg függővé tesz minket az oroszoktól, és még unokáink is nyögni fogják a törlesztést. Azt az egyszerű összefüggést sem értik, hogy miközben néhány stróman meggazdagodna egy olimpia rendezésén, az ország belerokkanna. Pedig már most láthatnák, ha észrevennék: olimpia még sehol (meg nem is lesz), de már 70 milliárdot elköltöttek a pénzünkből a semmi előkészítésére – miközben olyan érdekes dolgok történtek, hogy egy megvalósíthatósági tanulmányt kétszer is megvettek sok millió forintért. Nemzetiségi politika örvén külföldön fociakadémiát alapítanak, focicsapatot vesznek, miközben a magyar felsőoktatás rohad szét. Százmilliárdokat költenek Orbán Viktor hobbijára, miközben a magyarok nem gyógyulni, hanem meghalni mennek a kórházba.

Mi történt velünk? Elbutultunk? Vagy gyávák lettünk?

Azt hiszem, hogy a Kádár-rendszer sokat tett annak érdekében, hogy ilyenek legyünk. A „legvidámabb barakkban” arra szocializálódtunk, hogy a rendszert úgysem lehet megváltoztatni, de ronda kis egyéni alkukkal, ügyeskedéssel, csalással, pici lopással élhetővé lehet tenni. Mindenesetre élhetőbbé, mint a többi szocialista országban. Nem érdemes semmiért, még saját igazunkért sem kiállni (hát még más igazáért!), inkább valami egyéni megoldás után kell vizslatni, meg kell keresni a kiskaput (persze úgy, hogy más meg ne sejtse, mert akkor sokan akarnak rajta átjönni, és akkor már nem kiskapu). Mindez még nemzeti büszkeséggel is eltöltött minket, dagadt a honfiúi kebel: jobban élünk, mint a többiek, a magyarok ügyesebbek. Csak azt nem vettük észre, hogy az ügyeskedés közben romlik a jellemünk...

ITT OLVASHATÓ

KÖSZÖNJÜK, MÁRIA! NEM FOGJUK ELFELEJTENI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.02.07.

Ezt szeretem én ebben a banánalapú, illiberális családi vállakozástól virágba borult, közmunkások és minimálbéresek lábán álló, rokkantak gerincén két lábbal taposó, Vajnáné fánkjaitól bűzlő, Mészáros Lölö Harley Davidsonától dübörgő, Orbán Viktor csóróságától sírdogáló rendszerben. Hogy itt mindent lehet, mindennek az ellenkezőjét is nyugodtan lehet és még csak számonkérni sem fogja senki. Mert mi így szeretjük.

Schmidt Mária, az önmagát történésznek valló, az ’56-os emlékév meghamisításával, meggyalázásával és kifosztásával megrendezésével megbízott jóasszony konkrétan kijelentette, hogy ő bizony nem engedi, hogy nyilvánosságra kerüljenek az ünnepségsorozatra elszórt milliárdos nagyságrendű költések adatai, mert az Schmidt szerint (figyelj, nagyonhülye kisember!) :

INDOKOLATLANUL ZAVARNÁ AZ EMLÉKÉV MÉLTÓ LEBONYOLÍTÁSÁT

Micsoda zavarná a micsodát, Mariska? Miféle méltó? Ja, hogy nem az országhoz, nem a néphez, hanem a kormányhoz és hozzád méltó? Ezt elhiszem, ez legalább igaz. Méltó hozzátok.

Méltó a meghamisított plakátok sora, a lábszagú magyarázkodás, a végtelenségig pofátlan pökhendiség, a közösség jogos igényének lepöccintése. Ugyanis a közösség dobta össze adóforintonként azt a pénzt, amiről te most elképesztő pofátlansággal kijelented, hogy szarsz a fejünkre és eszed ágában sincs elárulni, hogy mire költötted el. A mi pénzünket. A mi országunkban. A mi jóváhagyásunk nélkül.

Mert a méltóság, ami ennek a kormánynak soha nem szerepelt az értékrendjében, ahogy az ország lakóinak a tiszteletbentartása sem, olyan messze van tőletek, mint a becsület, a hozzáértés, az országgal szembeni alázat. Hogy csak néhány dolgot említsek.

A kisajátított ünnep nem létező méltóságára hivatkozva elköltöttetek 14,5 milliárd (!) forintot az adófizetők pénzéből és te úgy gondolod, drága Mária, hogy ezzel nem kell elszámolni. Mert a méltóság és az ünneplés, ugye. Ehhez a felemelő Fidesz-ünnephez tartozik az újrahasznosított halszagú nóta, a botrányos plakátok és ezer más, jóérzésnek a nyomait sem mutató, de iszonyatos összegeket elégető baromság...

ITT OLVASHATÓ

A PISA-EREDMÉNYEK ÉS A SZEGREGÁCIÓ - MI MINDENT TETT A KORMÁNY AZ ÜGYBEN

TÉNYTÁR BLOG
Szerző: OrianaF
2017.02.08.

A hátrányos helyzetű diákok eredménye messze az OECD-országok átlaga alatt van Magyarországon, és ezt az a jelentés sem vitatja, amelyet a miniszterelnök rendelt Balogh Zoltán minisztériumától. Pedig az iskolán kívüli tanulásra fordított idő esetében alig van különbség a tehetősebb és szegényebb diákok között. Ez bizonyítékként szolgál rá, hogy a magyar iskolák, amelyeknek enyhíteni kéne a társadalmi különbségeket, inkább mélyítik azokat.

Lesújtó eredmények

„Néhány térségben az integrációs képzési modell az eredeti elvárásokhoz képest teljesen ellentétes eredményre vezetett: az osztályközösségekben sokkal erőteljesebben érvényesülnek, sőt uralkodóvá válnak a néhány gyerek által otthonról hozott, negatív viselkedési és életvezetési minták” – írja a közoktatás megoldandó problémái között az a jelentés, amelyet még decemberben, a 2015-ös PISA-felmérés lesújtó eredményeinek napvilágra kerülése után rendelt a miniszterelnök Balog Zoltán emberi erőforrás-minisztertől.

A jelentésben, amelyet a problémajegyzékhez csatoltak, az is szerepel, hogy a fenti okok miatt „a felelősen gondolkodó szülők a gyermeküket számos esetben inkább más település oktatási intézményébe kénytelenek átvinni, így megállapítható, hogy az ilyen esetekben az integrációs törekvések szegregációs eredménnyel jártak”.

Az oktatási államtitkárság egyébként nem is próbálja meg szépíteni az eredményeket: az „előnytelen szociális összetételű” iskolába járó tanulók eredményei messze az OECD-országok átlaga alattiak és a 35 OECD-állam egyikében sincs ekkora különbség a legalsó, illetve legfelső szegmensbe tartozó diákok eredményei között. 

Palkovics László oktatási államtitkár is megszólalt az üggyel kapcsolatban pár napja, mint mondta: „nagyon magas azon gyerekek aránya, akik azért nem jól teljesítenek a méréseken, mert a családi háttérindexük alacsony. Vagyis ezekben a családokban nem a tanulás az első.”

Ám Palkovics állításával ellentétes az a tény, hogy például az iskolán kívül tanulásra fordított idő esetében Magyarország pont azok között van, ahol kicsi a különbség a tehetős és szegény gyerekek családjai között. Viszont az eredmények igencsak eltérnek. A természettudományos teszt eredményénél óriási különbség van a szegényebb és a tehetős magyar családok gyerekeinek teljesítménye között. A 72 országban, amelyeket vizsgáltak, ez a szakadék nálunk a legnagyobb.

A felmérésből az is kiderült, hogy milyen óriási különbségek vannak az elitiskolák és hátrányos helyzetűek között. Magyarország a harmadik legrosszabb azon a listán, amelyen az iskolák közötti és az iskolákon belüli eredményeket hasonlították össze:

ITT OLVASHATÓ

TABU DŐLT LE VARSÓBAN - KÜLFÖLDI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió/Kárpáti János
2017.02.08.

Varsóban eddig hallani sem akartak a kétsebességes Európa gondolatáról, de Angela Merkel német kancellár tegnapi lengyelországi látogatásán ez a tabu ledőlt – állapítja meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német konzervatív lap. A beszámoló szerint Beata Szydlo lengyel miniszterelnök most először mutatott nyitottságot a kancellár javaslataira.

Merkel már a máltai csúcson is tett olyan kijelentéseket, miszerint az uniós tagállamok különböző összetételű csoportjai különböző kérdésekben a többieknél jobban elmélyíthetik együttműködésüket, nem kell mindenkinek mindenben egyforma sebességgel haladnia az integráció útján. Ezt a véleményét Varsóban megerősítette. Szydlo válaszának első fele az ortodox elutasítás hangja volt: szerinte ez Európa megosztásához és gyengüléséhez vezethet. Ezután azonban következett a forradalmi mondat – fogalmaz a Frankfurter Allgemeine tudósítója. Megengedhetőek az együttműködés különböző mechanizmusai abban az esetben, ha minden tagállam számára garantálják a(z uniós) belső piac integritását. A tabu ledőlt, a Mentsétek meg Európát művelet folytatódik – összegzi a német lap a varsói tárgyalások eredményeit. Varsó mindemellett – folytatódik a tudósítás – továbbra is gyengíteni kívánja az EU központi intézményeit, és a nemzeti parlamentek jogkörének az erősítésére törekszik, miközben ezzel – nem úgy, mint Marine le Pen Franciaországban vagy Geert Wilders Hollandiában – erősíteni, és nem szétverni akarja az uniót. 

A Frankfurter Allgemeine Zeitung azt is megállapítja, hogy a varsói találkozón – éppen Európa stabilizálásának érdekében - egyelőre jegelték azt a két kérdést, amelyben nem mutatkozik egyetértés a felek között, nevezetesen a menekültek befogadásának, az ezzel kapcsolatos terhek elosztásának az ügyét, valamint a lengyel jogállamiság problémáit. Ez ugyan senkinek nem tetszik Németországban, de a kancellár ez utóbbi kérdést éppen csak annyiban említette, hogy reményének adott hangot az egyetértés mielőbbi létrejöttét illetően – írja a tekintélyes német lap....

ITT OLVASHATÓ

AZ UNIÓ HELYETT A MAGYAR ADÓFIZETŐK FOGJÁK ÁLLNI A FELCSÚTI KISVASÚT BŐVÍTÉSÉT

ÁTLÁTSZÓ MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: D. Kovács Ildikó
2017.02.08.

Újraindul a korrupciós per a belvárosi “500 ezer forintos fagyiról”; nem csak az európai átlagnál, de a szlovákoknál is szegényebbek vagyunk; egy parlamenti képviselő szerint nincs szükség vagyonosodási vizsgálatokra, mert nincsenek eltitkolt vagyonok.




Ezekről ne maradj le!

Kőszeg Ferenc a beteg egészségügyről (Átlátszó)

Újraindul a korrupciós per arról, hogy miért volt „500 ezer forint a fagyi” a Belvárosban (Direkt36)

Hivatalos: a szlovákok is gazdagabbak nálunk (444)

Ha van 3 perced:

Kőszeg Ferenc a beteg egészségügyről
A magyar egészségügy nem ketté, hanem sok-sok darabra szakadt. Legalul ott van az a 15 százalék, akik egyáltalán nem jutnak egészségügyi ellátáshoz. Fölöttük ott vannak azok, akik órákat várnak az orvos szobája előtt; azok, akik nem milliomosok, de van annyi pénzük meg annyi társadalmi kapcsolatuk, hogy három hónapon belül sor kerül a csípőműtétükre. Aztán ott vannak a milliomosok, akiket magánkórházakban kezelnek. Végül pedig van egy szűk csoport, a feudáldemokrácia nómenklatúrája. Őket már nem elkülönített pártkórházakban kezelik, mint az 1950-es évek pártarisztokráciáját, hanem szovjet vagy amerikai mintára katonai kórházakban. (Átlátszó)

Újraindul a korrupciós per arról, hogy miért volt „500 ezer forint a fagyi” a Belvárosban
Elölről kezdődik az a büntetőper, amelyben az V. kerület korábbi jegyzőjét és két helyi vállalkozót vádolt meg az ügyészség vesztegetéssel kapcsolatos bűncselekményekkel. Az ügy elsőrendű vádlottja Borzován János építési vállalkozó, akinek cégei éveken át nagyértékű megbízásokat nyertek el az V. kerületi önkormányzattól, és akit az ügyészség azzal vádol, hogy pénzért cserébe intézett el bizonyos hatósági ügyeket a kerületi önkormányzatnál és ebben Rónaszéki László akkori jegyzővel működött együtt. (Direkt36)

Hivatalos: a szlovákok is gazdagabbak nálunk
A KSH elkészítette az első, vagyonról szóló országos felmérést, amelyből kiderül, hogy a magyarok jóval szegényebbek az európai átlagnál. A szlovák átlagháztartások 30 százalékkal gazdagabbak a magyaroknál, a lengyelek viszont majdnem kétszer. Magyarországon a háztartások tizede birtokolja a vagyon alig kevesebb mint felét, de még a leggazdagabb tíz százalék is lemarad az uniós átlagtól. (444)

Gattyán György villáját veheti meg Andy Vajna
Elővásárlási joga van Andy Vajna filmügyi kormánybiztos cégének arra a kétezer négyzetméteres budai luxusvillára, amelyet a költségvetési csalással gyanúsított milliárdos vállalkozótól, Gattyán Györgytől bérel. Vagyis kaszinótulajdonos kormánybiztosnak érdekében áll, hogy Gattyán minél előbb tisztázza magát a hatóságok előtt. Vajnáék 2013 végén még azt mondták, hogy nem akarják megvenni az ingatlant, pár hónap múlva mégis bejegyezték az elővásárlási jogot. (MNO)

Ha van még két perced:

Nem európai uniós, hanem hazai költségvetési forrásból bővíthetik Bicske felé a felcsúti kisvasutat. (Népszava)

Mindenki megnyugodhat, Andy Vajna végre elindíthatja a magyar nemzeti online kaszinót. (Index)

Rekord árbevételt ért el tavaly Orbán barátjának, Garancsi Istvánnak a cége, a Market Építő; a forgalomnak “csak” az egyharmadát adták az állami megbízások. (MNO)

Az állam támogatásával épült a Balaton-part első golfpályája, amely akkor ment tönkre, amikor Orbán Viktor 2015 nyarán stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette a sportvállalkozást (24.hu)

Nincsenek jelentős eltitkolt vagyonok – ezzel magyarázza Bánki Erik parlamenti képviselő, hogy miért nem csinál már a NAV vagyonosodási vizsgálatokat. (444)

A kormánybarát Századvég Alapítvány vezető elemzője, Lánczi Tamás a Figyelő új főszerkesztője. (HVG)

Két hete újabb szereplője van a meglehetősen zárt kaszinós szuperligának: a győri Audi-telkek ügyében eljáró ügyvéd kapta a pécsi kaszinó-koncessziót. (Átlátszó)

Bár a tüntetések hatására Romániában visszavonták a korrupció büntethetőségét enyhítő törvényeket, de ha jobban megnézzük, az utóbbi évek nagy korrupció elleni harca nem olyan egyszerű történet. (444)

ITT OLVASHATÓ

NE SZÓRAKOZZ TEXASSZAL! - ÚTIRAJZ

MANDINER BLOG
Szerző: dobray
2017.02.08.

...New York egy tömör, sűrű város, a környéke és felette Új-Anglia sűrűn lakott, erdős vidék. Kis államok ezek, sokan próbálnak elférni. Texas mindennek az ellentéte: nagy terek, kis népsűrűség, nagy távolságok. Egy állam, ami önmagában nagyobb, mint a hat új-angliai együtt. Míg New Yorkban üzletsorok vannak, Texasban ha lehet, nem közösködnek: mindenki külön épületet épít. Megtehetik, van hová.

Texas mindenben ellentéte Új-Angliának: Amerika észak-keleti csücske az Egyesült Államok legrégebbi része, itt kötöttek ki először az új hazát kereső angolok. Északon hideg van, erdős, kicsi, sűrű, „America, at its most nostalgic”, írja az útikönyv, a legtörténelmibb és legeurópaibb vidék. Egyben a legszabadelvűbb. És persze ez itt Jenkiföld. Texas, Redneckföld: modern városi építészet, kietlen táj, meleg, nyáron forróság, nem annyira történelmi, de határozottan más, mint Európa, s az egyik legkonzervatívabb.

Texas: nem észak, hanem Dél, nem Kelet, hanem Vadnyugat, de annak is csak a kezdete, mert egyébként Középfölde. Nem jenki, hanem redneck. Texas egyszerre tartozik a jenkiket lenéző Délhez és a Vadnyugathoz, mindkettőnek a határán van, és igazából egyikhez sem húz teljes szívvel. A Lone Star State igazából egyvalamiben hisz: saját magában.

Free Tibet-feliratok itt nincsenek, ám sokan szívük mélyén a Free Texas hívei. Erre minden (a magyar szívnek oly kedves) történelmi érvük megvan: hat zászló is uralta e vidéket, a francia, a spanyol, a mexikói, a texasi, az amerikai, valamint a konföderációs. A texasi? Igen, ugyanis Texas 1836-ban nyilvánította ki Mexikótól való függetlenségét, s majdnem egy évtizedig önálló volt, Texasi Köztársaság néven. 1845-ben csatlakozott az Egyesült Államokhoz, így annak 28. állama lett. 1861-ben rögtön a konföderációs Dél államai közt találta magát, de sosem tartozott a Mély Délhez (Deep South)...

ITT OLVASHATÓ

VARIÁCIÓK FRANCIA SOKKOKRA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Esther
2017.02.08.

A mai egyetemisták nagyszerű helyzetben vannak, hiszen a különféle programok segítségével voltaképpen csak az nem megy külföldre mondjuk egy évre tanulni, körülnézni, aki nem akar. Ezek a külföldi programok sajátos helyet foglalnak el a határátkelésen belül, hiszen ilyenkor az ember tudja, mennyi időre megy ki, ami más hozzáállást feltételez. Erről és némi kultúrsokkról is szó lesz ma két külföldi példa alapján.

A 22 éves Esther a kenti egyetemen tanul politikát és nemzetközi kapcsolatokat, és mint ez már lassan megszokott, egy évet töltött külföldön, ő éppen a franciaországi Lille-ben. Úgy tapasztalta, négy fázisa van a külföldi életnek (legalábbis diákként), ezeket osztotta meg a Global Graduates oldallal.

Persze a kéretlen jótanácsok özöne már bőven azelőtt beindul, hogy az ember belevágna a kalandba, Esther is megtudhatta, hogy „élete legjobb éve előtt áll”, ami „állandó partizással” telik majd, ugyanakkor az is kiderült, hogy „kihívást jelent”, és „nehéz” a külföldi élet.

Ő úgy tapasztalta, részben mindenkinek igaza volt, mert az ő egy évét négy szakaszra lehetett bontani: a honvágy, az izgalom, a túlpörgés, és a fordított kultúrsokk követték egymást.

Honvágy

Az első szakasz a honvágyé volt, ami azért meglepő, mert ezt általában későbbre tenné szerinte az ember, nála viszont rögtön beütött. Talán azért, mert nagyon szoros kapcsolatban van a családjával, ráadásul a nyarat is velük töltötte indulás előtt, ami nem egyszerűsítette a helyzetet.

Külön nehézséget okozott a nyelv. Annak ellenére, hogy az egyetemen tanult franciául, még egy egyszerű bevásárlás is könnyen kiábrándító és kínos élménnyé vált, amikor képtelen volt megérteni, mit mond neki az eladó. Előfordult, hogy egy ideges vásárlókból álló, komolyabb sor alakult ki mögötte, ő pedig legszívesebben elbújt volna egy sarokba szégyenében.

Izgalom

A második szakasz akkor jött el, amikor Esther rádöbbent, milyen hihetetlen lehetőség számára az, hogy Franciaországban élhet.

„Ettől a pillanattól kezdve mindent magamba akartam szívni, lélegezni, enni, megélni, ami francia. A francia szobatársaimmal gasztroesteket rendeztünk, ahol sajtot, palacsintát, más helyi finomságokat ettünk és bort ittunk. Gyakori vendég voltam a helyi cukrászdában, minden vasárnap piacra mentem, hogy megvegyem az olcsó, de nagyon finom készételeket” – emlékezett vissza.

Az estéket házibulikban töltötte, ahol a bor mellett a beszélgetés is akadálytalanul folyt, utóbbi ráadásul üdítően új és friss volt a számára...

ITT OLVASHATÓ

TANÍTANÁNAK

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.02.08.

Az alábbiakban a Tanítanék Mozgalom dolgaival akarok foglalkozni, de mindenek előtt sietve kijelentem azt, hogy nem szakmai kérdésekről. Valamikor ugyan én is oktató voltam az egyik felsőoktatási intézményben és így betekintést nyerhettem a közoktatás napi gondjairól, ami bár még az „átkosban” volt, de szerintem lényegi változás ezen a téren nem történt. Tehát nem ezzel, hanem inkább a mozgalom politikai vonatkozásait igyekszem megközelíteni.

Maga a mozgalom nemrégen indult, és mint civil kezdeményezés kifejezetten szakmai berkekben mozgott. Ezzel addig semmi gond nem is volt, hiszen a pedagógusok éppen arról tettek tanúbizonyságot, hogy igenis fontos számukra az, hogy a gyermekeink miként fejlődnek testileg és szellemileg. Az oktatásügy pedig olyan szakága a nemzetgazdaságnak, amelyikben állandó változásnak kell lennie, hiszen az oktatásügynek ki kell szolgálnia a nemzetgazdaság szakemberek iránti szükségleteit. Tehát az oktatásügy mindig is a politika nagyon fontos része volt és az is marad. Az oktatáspolitika jósága, vagy elhibázott mivolta pedig egyértelműen befolyásolja az egész nemzetgazdaság fejlődését, amivel viszont az adott nemzetállam versenyképességét a kiélezett nemzetközi gazdasági versenyben jelentősen lecsökkentheti. Vagyis, hogy úgy mondjam, a helyes oktatáspolitika alapvető feltétele minden politikai rendszer fejlődésének. Ezzel persze minden politikai hatalom nagyon is tisztában van, ezért a saját maga által helyesnek tartott oktatáspolitikát kívánja megvalósítani.

Ennél a pontnál léphet be a Tanítanék Mozgalom szerepe, hiszen ha a civil mozgalom megmaradt volna kifejezetten szakmai kérdéseknél, akkor nem vonta volna kétségbe a politikai hatalomnak azt a jogát, amely szerint önállóan határozhatja meg az oktatáspolitikájának céljait. Márpedig éppen ez történt akkor, amikor kinyilvánították azt, hogy ma már ez a mozgalom jelenti az egyetlen féket és ellensúlyt a regnáló hatalommal szemben. Csakhogy itt már a civil mozgalom a politikai rendszerek működésében betöltött szerepét félreérti, vagy pedig szándékosan elferdíti, félremagyarázza. A fékek és ellensúlyok rendszerébe ugyanis kifejezetten politikai szereplők tartoznak, mint például a köztársasági elnök, vagy a politikai pártok, illetve a politikai szereplők által választott és megfelelő autoritással felruházott közjogi szereplők. Ez utóbbiak közé tartozik például az Alkotmánybíróság, vagy a bírói testület vezető szervei és maguk a bírók. De nem tartozik ide egyetlen civil mozgalom sem, függetlenül attól, hogy annak melyek a kinyilvánított céljai. Nyilvánvaló tehát az is, hogy a Tanítanék Mozgalom se lehet a fékek és ellensúlyok rendszerének a része, hiszen nem politikai szereplő, és nem a politikai hatalom által kellő autoritással megruházott szervezete sem. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos figyelni arra, hogy mit mondanak, de minden egyes cselekményét a helyén kell értékelni, tehát mint egy civil mozgalom cselekményét...

ITT OLVASHATÓ

A FIATALOK ÉS A POLITIKA

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2017.02.07.

2012-ben hallottam először, hogy nekünk, „fiataloknak” valamiféle sajátos politikai szerepünk, küldetésünk van. Mi vagyunk az az erő, amely valódi változást tud hozni az ország politikai életébe, nekünk kell felráznunk a magyar politika állóvizét. Persze ez az „a fiatalok” már akkor is az egyetemista, városi fiatalokat jelentette – ami nem meglepő, hiszen diáktüntetésekről volt szó. Csakhogy azóta is gyakran látni, hogy mikor „a fiatalokról”, a „mi generációnkról” beszélünk, mintha sok fiatalról megfeledkeznénk. Így aztán joggal merül fel a kérdés: kié voltaképpen a fiatalok politikája?

Ez a probléma már csak azért is fontos, mert a generációs szempont mindenhol ott van a hazai és nemzetközi politikai közbeszédben. A Brexit szavazás főbűnösei a világsajtó nagy része szerint a tudatlan vidéki öregek lettek, akik elrabolták a fiataloktól a jövőjüket. A progresszív, felvilágosult fiatalok, szemben a begyöpösödött maradi öregekkel – ez a közhely itthon sem ismeretlen. A „nyugdíjasok”, a „nénik” és „bácsik” itthon is sokak szemében a reakció emblematikus alakjai, a haladás kerékkötői.

Szemben velük állnánk mi, a nyelveket beszélő, világlátott, tájékozott és digitálisan művelt fiatalok, a jövő letéteményesei, akiknek a hangja azonban alig hallható a fősodorbeli politikában. Pedig mi értjük a 21. század kihívásait, mi otthonosan mozgunk a közösségi média korában, mi startupokat indítunk, mi tudjuk mi a dörgés a nagyvilágban, mi vagyunk a jövendő aratás aratói, hát miért nincs beleszólásunk abba, hogyan alakulnak a világ és az ország ügyei? Itthon ezt a fonalat jelenleg a Momentum Mozgalom igyekszik felvenni, de joggal mondhatjuk, hogy az érzület globális...

ITT OLVASHATÓ

MEGÉRKEZTÜNK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.02.07.

A vonat befutott az állomásra, a kis köpcös masiniszta lekászálódott az ülésből, majd elővette a géprongyot, megtörölgette a kezeit, aztán lekászálódott a vezérállásból, habár a gépet nem állította le.
Elégedetten nézett körül a pályaudvaron, ugyanott vagyunk, mint 2014-ben - mondta - tartottuk a tervezett menetidőt, habár lehet, a menetrendet kicsit elrontottuk, elég lett volna ide decemberre is elérni.
Aztán legyintett egyet - a pálya tiszta, a gépet kicsit megolajozgatom, aztán 2018-tól indulhatunk vissza, csak marad még valami arra ciklusra is, habár lassan már csak magamtól tudok lopni... - morfondírozott, de hát nem baj, a feeling megvan, a vagyon meg már annyi, hogy a fülemen csordogál kifelé...
Ezzel felemelte táskáját, melyben svájci bankszámlaszerződéseit, tongai befektetési okmányait meg a strómanjaival kötött szindikátusi szerződéseit tartotta - alig bírta el -, nyakán focistacsomóra kötötte a sálat - ettől gyönyörűnek érezte magát - és elindult a vasutasszálló felé - jól végzett munka után édes a pihenés.

Hát megérkezett a mi kis demokrata vicinálisunk, éppen oda, ahonnan elindult ezelőtt néhány évvel.
Nagy szerencsénk van, mert mikor jöttünk, a mozdonyvezető emberei a vonat után felszedték a síneket és eladták a Népi Kínának, csatahajó-alapanyagnak, cserébe kaptunk tőlük sok kici zokni, ballábas mind - az osztályharc jegyében.
Hálistennek, itt két sínpáron száguld a magyar TGV, melynek gyártásában részt vesz az Alstom is, a minőség tehát megfelelő, mint ahogy a finanszírozás is, valószínűleg, mármint a döntéshozók finanszírozása.
A demokratikus oldal egy centivel sincs előrébb, mint amikor a Fidesz beletaposta a padlóba, pedig elmúlt már azóta egy-két nap.
Akkor a demokratikus oldal egy veszekedő, verekedő óvodai csapatra hajzott, mígellenben most egy veszekedő, verekedő óvodai csapatra hajzik, aki meg nem verekszik meg veszekszik, az a homokozó sarkában ülve homokba pipi
,skét játszik.
Jellemző, hogy a Gyurcsány elleni összeesküvés résztvevői, ha pártjaikkal összevont kongresszust akarnának tartani, elég lenne kibérelniük a Négycsöcsű kártyatermét, mégis komolyan veszi őket szinte mindenki.
A PISA-teszt megmutatta, hogy nem képesek olvasni, most kellene valamilyen olyan teszt is, melyből kiderül, hogy számolni sem tudnak...

ITT OLVASHATÓ