2017. január 22., vasárnap
FIDESZES POLGÁRTÁRSAK: BESZÉLNÜNK KELL!
ÁTLÁTSZÓ - SLEJM BLOG
Szerző: slejmshow
2017.01.22.
Hideg polgárháború van. Nem én mondom ezt: mindannyian tapasztaljuk. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a politikai ellenfeleinkkel békésebben tudjunk együtt élni? A Fidesz kormányzásának 7. évét kezdte meg. Épp itt az ideje, hogy belássuk: a fideszes szimpatizánsok, szavazók, és így tovább nem lehetnek általánosan felelősek és hibásak azért, ami ezzel az országgal történt, és ha bármilyen érdemi változást akarunk, abban csak velük együtt fogunk tudni eredményt elérni.
ITT LÁTHATÓ ÉS OLVASHATÓ
MIÉRT MOSSA EGYBE A MOMENTUM AZ ELMÚLT 27 ÉVET ORBÁNNAL?
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
Hosszú ideje az első ígéretes szerveződés a Momentum Mozgalom, amely nagyon jó és fontos témát talált, amivel felépítheti saját magát, az olimpia elleni népszavazást. Ez azért is érzékeny pont, mert Orbán szívügye, az olimpia megbuktatása halálos döfés lenne. Ha a népszavazást lesöpri, rákényszerül arra, hogy leleplezze fasiszta rendszerének igazi természetét.
De nemcsak érzelmi okokból fontos, hanem azért, mert ez a lopásra specializálódott politikai maffia, soha még akkorát nem szakított, mint amekkorára az olimpiával készül. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni.
Hogy mennyire érzékeny pontra tapintottak, azt jól mutatja az orbánista mocsoksajtó reakciója, amely máris lejárató kampányba kezdett, és napokon belül megtalálta Soros Györgyöt a szerveződés mögött. Bárcsak így lenne. Nyilván, hogy azok is tiltakozni fognak az olimpia ellen, akiknek fogalmuk sincs arról, miért lenne valóban borzalmas. A Momentum Mozgalom talán tudja, hogy nemcsak kommunikációs szempontból telitalálat az olimpia ügye, hanem azért is, mert őszintén igaz és fontos ügy.
Éppen ezért nem közömbös, hogy a Momentum már az indulásánál elkerülje azokat a csapdákat, amelyekbe elődeik beleestek. Amikor ezekre felhívjuk a figyelmet, nem ártani akarunk vagy akadékoskodunk a nagyon is szimpatikus és ígéretes kezdeményezéssel szemben, hanem megvédeni őket a nyilvánvaló bukástól, ami elkerülhetetlen, ha nem jó magot ültetnek.
Ezért nagyon fontos lenne tisztázni a viszonyukat a rendszerhez. Mármint az Orbán-rendszerhez, mert az első jelentős bemutatkozásukban a 444.hu oldalán egyszer sem az Orbán-rendszert értik "a" rendszer alatt, hanem az "elmúlt 27 évet". Ez alapvető kérdés abból a szempontból is, hogy egy alapvetően alkotmányos demokráciát és jogállamot, miért tartanak elfogadhatatlannak, még akkor is, ha az abban ténykedők nem voltak elég eredményesek?
Másik oldalról: hogyan tudják az Orbán-rendszert egy lapon emlegetni azzal az alkotmányos renddel, amelyet Orbán puccsal megdöntött, és amellyel államellenes bűncselekményt követett el? Itt közben volt egy rendszerváltás, a NER egy másik rendszer. Nem azonos a rendszerváltás után létrejött liberális demokráciával. Hogyan lehet Orbánt egy kalap alá venni egy működő alkotmányos demokráciával, ahol a hatalmi ágak megosztása működött és a joguralom érvényesült?
Szerző: Bartus László
2017.01.22.
De nemcsak érzelmi okokból fontos, hanem azért, mert ez a lopásra specializálódott politikai maffia, soha még akkorát nem szakított, mint amekkorára az olimpiával készül. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni.
Hogy mennyire érzékeny pontra tapintottak, azt jól mutatja az orbánista mocsoksajtó reakciója, amely máris lejárató kampányba kezdett, és napokon belül megtalálta Soros Györgyöt a szerveződés mögött. Bárcsak így lenne. Nyilván, hogy azok is tiltakozni fognak az olimpia ellen, akiknek fogalmuk sincs arról, miért lenne valóban borzalmas. A Momentum Mozgalom talán tudja, hogy nemcsak kommunikációs szempontból telitalálat az olimpia ügye, hanem azért is, mert őszintén igaz és fontos ügy.
Éppen ezért nem közömbös, hogy a Momentum már az indulásánál elkerülje azokat a csapdákat, amelyekbe elődeik beleestek. Amikor ezekre felhívjuk a figyelmet, nem ártani akarunk vagy akadékoskodunk a nagyon is szimpatikus és ígéretes kezdeményezéssel szemben, hanem megvédeni őket a nyilvánvaló bukástól, ami elkerülhetetlen, ha nem jó magot ültetnek.
Ezért nagyon fontos lenne tisztázni a viszonyukat a rendszerhez. Mármint az Orbán-rendszerhez, mert az első jelentős bemutatkozásukban a 444.hu oldalán egyszer sem az Orbán-rendszert értik "a" rendszer alatt, hanem az "elmúlt 27 évet". Ez alapvető kérdés abból a szempontból is, hogy egy alapvetően alkotmányos demokráciát és jogállamot, miért tartanak elfogadhatatlannak, még akkor is, ha az abban ténykedők nem voltak elég eredményesek?
Másik oldalról: hogyan tudják az Orbán-rendszert egy lapon emlegetni azzal az alkotmányos renddel, amelyet Orbán puccsal megdöntött, és amellyel államellenes bűncselekményt követett el? Itt közben volt egy rendszerváltás, a NER egy másik rendszer. Nem azonos a rendszerváltás után létrejött liberális demokráciával. Hogyan lehet Orbánt egy kalap alá venni egy működő alkotmányos demokráciával, ahol a hatalmi ágak megosztása működött és a joguralom érvényesült?
AZ ORBÁNI BELPOLITIKÁRÓL
HUPPA BLOG
Szerző: Ille István
2017.01.22.
Mondhatjuk, nem újdonság, régi magyar recept. Mohács után – most tekintsünk el attól az önpusztító mondástól, hogy „nekünk Mohács kell” – a török szépen kivonult az országból, és kb. 15 évig vissza se jött. Lehetett volna nyugalom, a sebek nyalogatása, újjászerveződés, de nem, lett az országnak szétszakadása, két királlyal és egymás öldöklésével. Ahogy az egyszeri paraszt is mondta, miután a jég elverte a búzáját: lássuk, Uram, mire megyünk együtt! Majd kaszát ragadott, és letarolta a maradék búzát.
Nos, most is valami hasonló áll fenn, csak királyok nélkül. Van Orbán, a legkisebb közös osztó, vannak ők, meg a baloldal, ami rátör a nemzetre. Ha történelmi párhuzamot akarunk vonni, biza, a jobboldal vitte bele a nemzetet mindkét világháborúba. Akkor most ki/mi ront is rá a nemzetére? Vagy ez a jobboldal nem olyan jobboldal? Voltak, persze, a jobboldalon akkor is jobb fejek, mint pl. Bethlen, Teleki, ám ők is tudtak ritka nagy hülyeségeket mondani. Nos, kétségtelen, a mai jobboldal vezető politikusai méltó követőik.
Ami Orbán érési ciklusát illeti, hasonló Ferenc Józseféhez, aki 18-19 évesen vérgőzös ifjonc volt (by Széchenyi) és érett felnőttként lett a nemzet atyja, a gondoskodó bácsi. Persze, Kádár is hasonló volt, aki anno még bőrkabátban szónokolt a leningrádi – kinek másnak? – munkásoknak, miért is kell leverni a forradalmat, később – a lehetőségeihez mérten – igen sokat tett a nemzetért. Véletlen tán a nosztalgia azért a korért? Aligha. Lehet bolsizni, csakhogy ma Magyarországon egyetlen bolsevik párt van, és az a Fidesz. Számos egykori bolsevik, volt MSZMP-tag található a jobboldalon, ami, lássuk be, se nem jobboldali, se nem nemzeti, se nem keresztény. Csak mondják magukról, hogy azok. Simán jelszavakat gyártanak ezekből a szavakból, így sikeresen lejáratják azokat.
Ami pedig a jelen politikusi gárdáját illeti, érdemes Mérei Ferencnek az emberi pszichéről írott egyik tanulmányát elolvasni. Abban azt írja: vannak gyerekek, akik már cseperedő korukban vezértípusúak. Ők mondják meg, mit játszanak, ők választják ki a játékban résztvevőket, a többiek hallgatnak rájuk, mondjuk úgy, karizmájuk van. Orbánnak van ilyenje. Igaz, Ferrero olasz történész mondta a ’30as években – amikor már bőven működtek karizmatikus politikusok Európában – Uram, Istenem, mentsd meg Európát a karizmatikus politikusoktól! A karizma ugyanis nem csak pozitívum, sőt!
Ha egy ilyen vezértípus kikerül a saját közegéből, környezetéből, akkor kész, eltűnhet a süllyesztőben, mert a másik közegnek mások az elvárásai, a tudata, a szokásai, az elvei, a szabályai. Mit tesz tehát? Behúzódik a sarokba, és figyel. Kifigyeli, hogy’ is működik ez az új környezet, mik is a szabályok, majd miután ezt jól kitanulta, előlép, és az ő játékszabályaik szerint lesz ott is a vezér.
Ez jól érzékelhető Orbánon és a Fideszen. Beült a sarokba, figyelt és tanult. Miután kiismerte az új társadalmat, annak igényeinek megfelelve lépett ismét hatalomra. Hogy’is van a mondás? Miden nemzetnek olyan kormánya van, minőt megérdemel. Állítólag Széchenyi mondotta volt, de ez csak urbán legend. A magam részéről inkább hivatkozom Karel Havlíček szavaira: „csak az egészséges és művelt nemzetnek lehet a szabadsággal párosuló jó kormányzata… a műveletlen nemzet, vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalatják s az önkényuralom alá hajtják. Az erkölcsileg romlott nemzet, még ha akár művelt is, romlottsága az önkényuralom újra szerencsétlen állapotába juttatja.” Felfedezhető ez az orbáni törekvésekben – lásd az oktatás lebutítása, a kormányzati agymosás, a NER prostituálása? Biza, felfedezhető...
Szerző: Ille István
2017.01.22.
Nos, most is valami hasonló áll fenn, csak királyok nélkül. Van Orbán, a legkisebb közös osztó, vannak ők, meg a baloldal, ami rátör a nemzetre. Ha történelmi párhuzamot akarunk vonni, biza, a jobboldal vitte bele a nemzetet mindkét világháborúba. Akkor most ki/mi ront is rá a nemzetére? Vagy ez a jobboldal nem olyan jobboldal? Voltak, persze, a jobboldalon akkor is jobb fejek, mint pl. Bethlen, Teleki, ám ők is tudtak ritka nagy hülyeségeket mondani. Nos, kétségtelen, a mai jobboldal vezető politikusai méltó követőik.
Ami Orbán érési ciklusát illeti, hasonló Ferenc Józseféhez, aki 18-19 évesen vérgőzös ifjonc volt (by Széchenyi) és érett felnőttként lett a nemzet atyja, a gondoskodó bácsi. Persze, Kádár is hasonló volt, aki anno még bőrkabátban szónokolt a leningrádi – kinek másnak? – munkásoknak, miért is kell leverni a forradalmat, később – a lehetőségeihez mérten – igen sokat tett a nemzetért. Véletlen tán a nosztalgia azért a korért? Aligha. Lehet bolsizni, csakhogy ma Magyarországon egyetlen bolsevik párt van, és az a Fidesz. Számos egykori bolsevik, volt MSZMP-tag található a jobboldalon, ami, lássuk be, se nem jobboldali, se nem nemzeti, se nem keresztény. Csak mondják magukról, hogy azok. Simán jelszavakat gyártanak ezekből a szavakból, így sikeresen lejáratják azokat.
Ami pedig a jelen politikusi gárdáját illeti, érdemes Mérei Ferencnek az emberi pszichéről írott egyik tanulmányát elolvasni. Abban azt írja: vannak gyerekek, akik már cseperedő korukban vezértípusúak. Ők mondják meg, mit játszanak, ők választják ki a játékban résztvevőket, a többiek hallgatnak rájuk, mondjuk úgy, karizmájuk van. Orbánnak van ilyenje. Igaz, Ferrero olasz történész mondta a ’30as években – amikor már bőven működtek karizmatikus politikusok Európában – Uram, Istenem, mentsd meg Európát a karizmatikus politikusoktól! A karizma ugyanis nem csak pozitívum, sőt!
Ha egy ilyen vezértípus kikerül a saját közegéből, környezetéből, akkor kész, eltűnhet a süllyesztőben, mert a másik közegnek mások az elvárásai, a tudata, a szokásai, az elvei, a szabályai. Mit tesz tehát? Behúzódik a sarokba, és figyel. Kifigyeli, hogy’ is működik ez az új környezet, mik is a szabályok, majd miután ezt jól kitanulta, előlép, és az ő játékszabályaik szerint lesz ott is a vezér.
Ez jól érzékelhető Orbánon és a Fideszen. Beült a sarokba, figyelt és tanult. Miután kiismerte az új társadalmat, annak igényeinek megfelelve lépett ismét hatalomra. Hogy’is van a mondás? Miden nemzetnek olyan kormánya van, minőt megérdemel. Állítólag Széchenyi mondotta volt, de ez csak urbán legend. A magam részéről inkább hivatkozom Karel Havlíček szavaira: „csak az egészséges és művelt nemzetnek lehet a szabadsággal párosuló jó kormányzata… a műveletlen nemzet, vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalatják s az önkényuralom alá hajtják. Az erkölcsileg romlott nemzet, még ha akár művelt is, romlottsága az önkényuralom újra szerencsétlen állapotába juttatja.” Felfedezhető ez az orbáni törekvésekben – lásd az oktatás lebutítása, a kormányzati agymosás, a NER prostituálása? Biza, felfedezhető...
LESZÓLTAK FELÜLRŐL? NEM IS A KORMÁNY, HANEM A MAGYAR EMBEREK MIATT VAGYUNK SZARBAN
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2017.01.22.
Nem tartott sokáig a fideszes professzorok lázadása.
A közélettel aktívan foglalkozó állampolgárok számára érdekes csemege lehet a vergődés, amelyet Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének (PBK) elnöke adott elő a Klubrádió műsorában.
Az önmeghatározása szerint „konzervatív értelmiségieket” tömörítő egyesület január közepén tett közzé egy évértékelő elemzést, amely azóta a teljes hazai sajtót bejárta. (A B1 blogon itt olvashat róla bővebben.) A szervezetnél az utóbbi időben annyira kilengett nemzeti érzelmű nekibuzdulás, hogy legismertebb arcai – mint például Solymosi Frigyes vagy Ángyán József – ki is léptek, mert
túlzottan szervilisnek találták a nyelvvel előre kijelölt irányvonalat.
A PBK amúgy sosem tagadta, hogy szerelmes a Fidesz-kormányba, a kvótanépszavazáson is nagy erőkkel képviselték a hivatalos álláspontot.
Az évértékelő dokumentumuk meglepő módon mégis óvatos kritikát fogalmaz meg az ország helyzetével kapcsolatban. A szöveg első pár bekezdése fogyasztásra csak hardcore Fidesz-szavazóknak javasolt, van ott minden, ami kell: keresztény erkölcs fénye, jobboldali intellektuális erőfölény... stb. Utána azonban hosszú oldalakon keresztül sorakoznak a szomorúbbnál szomorúbb adatok és kritikai megjegyzések:
„Kritikus, de az országról szól, aminek a kormány része – és csak egy kisebb része –, és a kritikának a zöme az tulajdonképpen tulajdonképpen saját magunkkal szemben fogalmazódik meg. A polgárok viselkedésével és sokszor évszázadok óta beidegződött hozzáállásával kapcsolatban, ami sok esetben gátolja a kibontakozást.”
Összegezve: nem a kormány, hanem a magyar emberek miatt vagyunk sz*rban...
Szerző: Mr Flynn Rider
2017.01.22.
A közélettel aktívan foglalkozó állampolgárok számára érdekes csemege lehet a vergődés, amelyet Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének (PBK) elnöke adott elő a Klubrádió műsorában.
Az önmeghatározása szerint „konzervatív értelmiségieket” tömörítő egyesület január közepén tett közzé egy évértékelő elemzést, amely azóta a teljes hazai sajtót bejárta. (A B1 blogon itt olvashat róla bővebben.) A szervezetnél az utóbbi időben annyira kilengett nemzeti érzelmű nekibuzdulás, hogy legismertebb arcai – mint például Solymosi Frigyes vagy Ángyán József – ki is léptek, mert
túlzottan szervilisnek találták a nyelvvel előre kijelölt irányvonalat.
A PBK amúgy sosem tagadta, hogy szerelmes a Fidesz-kormányba, a kvótanépszavazáson is nagy erőkkel képviselték a hivatalos álláspontot.
Az évértékelő dokumentumuk meglepő módon mégis óvatos kritikát fogalmaz meg az ország helyzetével kapcsolatban. A szöveg első pár bekezdése fogyasztásra csak hardcore Fidesz-szavazóknak javasolt, van ott minden, ami kell: keresztény erkölcs fénye, jobboldali intellektuális erőfölény... stb. Utána azonban hosszú oldalakon keresztül sorakoznak a szomorúbbnál szomorúbb adatok és kritikai megjegyzések:
- vergődő gazdaság,
- szétrohadt egészségügy és oktatás,
- intézményesült korrupció.
„Kritikus, de az országról szól, aminek a kormány része – és csak egy kisebb része –, és a kritikának a zöme az tulajdonképpen tulajdonképpen saját magunkkal szemben fogalmazódik meg. A polgárok viselkedésével és sokszor évszázadok óta beidegződött hozzáállásával kapcsolatban, ami sok esetben gátolja a kibontakozást.”
Összegezve: nem a kormány, hanem a magyar emberek miatt vagyunk sz*rban...
ŐSZINTE A RÉSZVÉTED?
A LÓ TULSÓ OLDALÁN BLOG
Szerző: fprot
2017.01.22.
Vigyázat! A következő írás hirtelen haragú embereknek nem ajánlott, mert könnyen agyvérzést kapnak, ha elolvassák. Ami leginkább azért baj, mert utána majd őket is nagyon kell sajnálni.
Minden normális ember elszomorodik, amikor a hétvégén Olaszországban történt buszbalesethez hasonló, drága emberéleteket követelő tragikus eseményekről értesül. A Facebook népének tekintélyes része számára azonban ez egy verseny kezdetét jelenti, vajon ki képes gyorsabban kifejezni mélységes fájdalmát, ki teszi fel a legszebb mécsest/koszorút vagy a legmegindítóbb Coelho-idézetet. Az igazi gyászolók fájdalmát ezen ismeretlenek sajnálata akkor sem enyhítené, ha történetesen eljutnának hozzájuk az üzenetek. Az ömlengős részvétnyilvánítások áradata és tengernyi R.I.P. egyrészt természetes önvédelmi reakció az ilyen rémséges hírek által agyonterrorizált egyén részéről. Másrészt tettenérhető némi érzelmi haszonszerzés is. A bezsebelt lájkok és megosztások többeknek a sebesült önértékelésre nyújtanak gyógyírt, vagy orvosolják magányukat. És egyúttal egy igencsak vitatható értékű, nemzeti léptékű közösségteremtő igénnyel lépnek fel. Ha nem számítjuk a baleset közvetlen környezetében élők felajánlásait, akik az ügyintézésben valóban tudnak segíteni, az egész tökéletesen öncélú és majdnem haszontalan foglalatoskodás.
Szerző: fprot
2017.01.22.
Minden normális ember elszomorodik, amikor a hétvégén Olaszországban történt buszbalesethez hasonló, drága emberéleteket követelő tragikus eseményekről értesül. A Facebook népének tekintélyes része számára azonban ez egy verseny kezdetét jelenti, vajon ki képes gyorsabban kifejezni mélységes fájdalmát, ki teszi fel a legszebb mécsest/koszorút vagy a legmegindítóbb Coelho-idézetet. Az igazi gyászolók fájdalmát ezen ismeretlenek sajnálata akkor sem enyhítené, ha történetesen eljutnának hozzájuk az üzenetek. Az ömlengős részvétnyilvánítások áradata és tengernyi R.I.P. egyrészt természetes önvédelmi reakció az ilyen rémséges hírek által agyonterrorizált egyén részéről. Másrészt tettenérhető némi érzelmi haszonszerzés is. A bezsebelt lájkok és megosztások többeknek a sebesült önértékelésre nyújtanak gyógyírt, vagy orvosolják magányukat. És egyúttal egy igencsak vitatható értékű, nemzeti léptékű közösségteremtő igénnyel lépnek fel. Ha nem számítjuk a baleset közvetlen környezetében élők felajánlásait, akik az ügyintézésben valóban tudnak segíteni, az egész tökéletesen öncélú és majdnem haszontalan foglalatoskodás.
Általában megfigyelhető, hogy a részvétözön mértéke mindig szigorúan arányos a kifolyt vér mennyiségével, illetve az esemény borzalmi indexével. A tömegbalesetek mindig is előnyt élveztek az egyéni tragédiákkal szemben. A média ezeket bőségesebben tálalja fel a szörnyülködésre éhes tömegeknek. Igy történhet meg az, hogy míg nap mint nap teljesen láthatatlanul igyekeznek néma senkik kevéske vagyonuk megosztásával az éh- és fagyhalál határának innenső oldalán tartani embereket, addig országos gyűjtést lehet gerjeszteni egy egyiptomi nyaraláson buszbalesetet szenvedett, nyakában ujjnyi vastag aranylánccal a híradó képernyőjére tett "nyomorult" honfitársunk tévés szereplésével. De csoda ez egy olyan országban, melynek polgárai majdnem felszabadították a rabszolgasors alól Isaurát?
Mi olyan hülyék vagyunk, hogy beszopjuk, hogy a hortobágyi tűzszerészbaleset ügyében indított vizsgálatok "semmilyen mulasztást, hibát, vétséget, elővigyázatlanságot nem állapítottak meg", holott ennél logikátlanabb, és égbekiáltóbb hazugságot nehéz összetákolni (tessék utánanézni az indoklásnak). Ellenben bármikor kisírjuk a szemünket a diszkóból hazafelé hajtva a fára csavarodott seggrészeg anyukakedvencein, ahelyett, hogy sommásan levonnánk a tanulságot: így jártál haver. A gyászt pedig meghagyhatnánk a közeli hozzátartozókra, hisz a veszteséget végső soron mégiscsak ők szenvedték el...
Mi olyan hülyék vagyunk, hogy beszopjuk, hogy a hortobágyi tűzszerészbaleset ügyében indított vizsgálatok "semmilyen mulasztást, hibát, vétséget, elővigyázatlanságot nem állapítottak meg", holott ennél logikátlanabb, és égbekiáltóbb hazugságot nehéz összetákolni (tessék utánanézni az indoklásnak). Ellenben bármikor kisírjuk a szemünket a diszkóból hazafelé hajtva a fára csavarodott seggrészeg anyukakedvencein, ahelyett, hogy sommásan levonnánk a tanulságot: így jártál haver. A gyászt pedig meghagyhatnánk a közeli hozzátartozókra, hisz a veszteséget végső soron mégiscsak ők szenvedték el...
SZIA, APU
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.01.22.
Hetek óta tudom, hogy készülsz elmenni. Hetek óta rándul görcsbe a gyomrom, ha megszólal a telefon. Most elszántad magad és átléptél azon az ajtón, amin kivétel nélkül mindenkinek át kell mennie. Most rád került a sor.
Kilencven év. Mennyire soknak tűnik, milyen gyorsan elfogynak az évtizedek, az évek, a hónapok. Aztán már csak hetek maradnak, majd napok, percek és egyszer az utolsó másodperc is kipereg az erőtlen ujjak közül. Közel egy évszázad bölcsessége, hibái, örömei és bánatai tűntek el vele együtt. Történetek, amiket csak ő tudott, emlékek, melyek csak az ő lelkében léteztek már.
Nem most ment el, már jóval régebben. Amikor már nem ismert meg többé, hiába reméltem, hogy egyszer, legalább egyszer felcsillan a felismerés a szemében. Nem tudta, ki vagyok. Azt sem tudta, ő ki volt nem is olyan régen. Elengedte, vagy befalazta az életét oda, ahol már senki nem férhetett hozzá. Én sem, ő sem. Visszavonult abba a különös világba, ahová nekem nem volt bejárásom. Az időnként felbukkanó zavaros emlékek, a számomra ismeretlen, soha nem hallott nevek, régen, talán még a születésem előtt eltávozott rokonok vették körül.
Azt már régen nem értette, hogy mi történik körülötte. Nem tudta a saját nevét sem és azt sem, hogy hol van, milyen évet, milyen napot írunk. De a háborúról, az azt követő évekről mesélt néha. Beszélt arról, hogy fiatal emberként hogy motorozott és amikor anyámat feleségül vette, egy egész lovaskocsira való orgonát vitt az esküvőre. Mert az anyám kedvenc virága és mert májusban esküdtek.
Mondhatnám, hogy az idő kegyetlen, mert mindent elvett tőle, de ez nem igaz. Nem volt hozzá kegyetlen az idő, hiszen az utolsó 2-3 évet leszámítva teljes életet élt. Végig ott volt mellette az az asszony, akit mindennél jobban szeretett és aki mindennél fontosabb volt számára. Ott volt mellette 70 évig és ott volt abban az utolsó pillanatban is. Ember többet nem kívánhat. Azt hiszem, nem kívánhat többet.
Mindig úgy gondoljuk, hogy felkészültünk, hiszen – ha nem baleset, vagy váratlan betegség – egy kilencven éves ember esetében pontosan lehet tudni, hogy egyszer elfogynak az évek. Felkészültem én is arra, amire nem lehet felkészülni. Csak tudomásul lehet venni és el kell engedni...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.01.22.
Hetek óta tudom, hogy készülsz elmenni. Hetek óta rándul görcsbe a gyomrom, ha megszólal a telefon. Most elszántad magad és átléptél azon az ajtón, amin kivétel nélkül mindenkinek át kell mennie. Most rád került a sor.
Kilencven év. Mennyire soknak tűnik, milyen gyorsan elfogynak az évtizedek, az évek, a hónapok. Aztán már csak hetek maradnak, majd napok, percek és egyszer az utolsó másodperc is kipereg az erőtlen ujjak közül. Közel egy évszázad bölcsessége, hibái, örömei és bánatai tűntek el vele együtt. Történetek, amiket csak ő tudott, emlékek, melyek csak az ő lelkében léteztek már.
Nem most ment el, már jóval régebben. Amikor már nem ismert meg többé, hiába reméltem, hogy egyszer, legalább egyszer felcsillan a felismerés a szemében. Nem tudta, ki vagyok. Azt sem tudta, ő ki volt nem is olyan régen. Elengedte, vagy befalazta az életét oda, ahol már senki nem férhetett hozzá. Én sem, ő sem. Visszavonult abba a különös világba, ahová nekem nem volt bejárásom. Az időnként felbukkanó zavaros emlékek, a számomra ismeretlen, soha nem hallott nevek, régen, talán még a születésem előtt eltávozott rokonok vették körül.
Azt már régen nem értette, hogy mi történik körülötte. Nem tudta a saját nevét sem és azt sem, hogy hol van, milyen évet, milyen napot írunk. De a háborúról, az azt követő évekről mesélt néha. Beszélt arról, hogy fiatal emberként hogy motorozott és amikor anyámat feleségül vette, egy egész lovaskocsira való orgonát vitt az esküvőre. Mert az anyám kedvenc virága és mert májusban esküdtek.
Mondhatnám, hogy az idő kegyetlen, mert mindent elvett tőle, de ez nem igaz. Nem volt hozzá kegyetlen az idő, hiszen az utolsó 2-3 évet leszámítva teljes életet élt. Végig ott volt mellette az az asszony, akit mindennél jobban szeretett és aki mindennél fontosabb volt számára. Ott volt mellette 70 évig és ott volt abban az utolsó pillanatban is. Ember többet nem kívánhat. Azt hiszem, nem kívánhat többet.
Mindig úgy gondoljuk, hogy felkészültünk, hiszen – ha nem baleset, vagy váratlan betegség – egy kilencven éves ember esetében pontosan lehet tudni, hogy egyszer elfogynak az évek. Felkészültem én is arra, amire nem lehet felkészülni. Csak tudomásul lehet venni és el kell engedni...
LESZ-E TRUMP-ORBÁN TENGELY?
Y-GEN BLOG
Szerző: Y-GEN
2017.01.22.
Az amerikai botrányok árnyékában senkinek nem fog feltűnni néhány kisstílű korrupciós ügy. Pár milliárdnyi ellopott pénz nekünk fáj, de globális szinten más majd elviszi a show-t. Ha a világ egy egyre kiszámíthatatlanabb hely lesz, ahol csak pillanatnyi haszonra gondolnak a világ vezetői, ahol elveknek és együttműködésnek nem lesz helye, akkor könnyebb lesz a zavarosban halászni.
Péntektől Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Akár azt is gondolhatnánk, hogy jól jön a hazánknak egy ilyen belevaló figura, aki csak úgy fittyet hány a régi rendszerre, és végre kimondja, amit gondol. Valójában azonban a történelmi tapasztalat és Trump eddigi megnyilatkozásai azt mutatják, hogy Magyarország lekerül a Fehér Ház térképéről, és semmi jóra nem számíthatunk.
Nem sokkal a megválasztása után bejárta a magyar sajtót a hír, hogy Donald Trump telefonon beszélt Orbán Viktorral. Gyorsan egymásra talált a két fekete bárány, akik csak a hazug liberális „PC” ellen küzdenek. A kormánypropaganda győzelmi jelentése mellett azonban érdemes elgondolkozni, hogy vajon érdemes-e remélni (vagy félni), hogy az új amerikai elnök majd a világot átformáló illiberális szövetségbe lép-e Orbán Viktor országával.
Amikor Orbán Viktor „ideológiailag nem korlátozottnak”, tehát pozitívnak mutatta be a beszélgetésüket, ezzel valójában szépített, vagy inkább hazudott egy nagyot. Trump nem-korlátozottsága azt jelenti, hogy a diplomácia alapvető szabályait sem tartja be, hiszen a telefonos to-do listáján Trumpnak Tajvan is rajta volt, amivel sikerült a világ legnagyobb országának, Kínának az egyik legkényesebb kérdésébe beletenyerelni. Hamarosan az is kiderült, hogy ezek a beszélgetések nem egy diplomáciai tárgyaláshoz hasonlítottak, hanem inkább olyanok lehettek, mint amikor az unott diákmunkás fiatal végig hívja a fél telefonkönyvet a beteg kisállatoknak szánt adományokért. Az ideológiailag nem korlátozott „Trump stílus” valójában azt jelenti, hogy mindig a pillanatnyi helyzetekre reagál. Úgy tűnik, hogy immár az elnöki székben sem lesz más a helyzet: Trump kiszámíthatatlan ötleteléseiben az kiszámítható, hogy mindig azt fogja mondani, amit a hívei szeretnének hallani, és amivel azt bizonygatja, hogy ő mennyire nagyszerű ember...
Szerző: Y-GEN
2017.01.22.
Az amerikai botrányok árnyékában senkinek nem fog feltűnni néhány kisstílű korrupciós ügy. Pár milliárdnyi ellopott pénz nekünk fáj, de globális szinten más majd elviszi a show-t. Ha a világ egy egyre kiszámíthatatlanabb hely lesz, ahol csak pillanatnyi haszonra gondolnak a világ vezetői, ahol elveknek és együttműködésnek nem lesz helye, akkor könnyebb lesz a zavarosban halászni.
Péntektől Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Akár azt is gondolhatnánk, hogy jól jön a hazánknak egy ilyen belevaló figura, aki csak úgy fittyet hány a régi rendszerre, és végre kimondja, amit gondol. Valójában azonban a történelmi tapasztalat és Trump eddigi megnyilatkozásai azt mutatják, hogy Magyarország lekerül a Fehér Ház térképéről, és semmi jóra nem számíthatunk.
Nem sokkal a megválasztása után bejárta a magyar sajtót a hír, hogy Donald Trump telefonon beszélt Orbán Viktorral. Gyorsan egymásra talált a két fekete bárány, akik csak a hazug liberális „PC” ellen küzdenek. A kormánypropaganda győzelmi jelentése mellett azonban érdemes elgondolkozni, hogy vajon érdemes-e remélni (vagy félni), hogy az új amerikai elnök majd a világot átformáló illiberális szövetségbe lép-e Orbán Viktor országával.
Amikor Orbán Viktor „ideológiailag nem korlátozottnak”, tehát pozitívnak mutatta be a beszélgetésüket, ezzel valójában szépített, vagy inkább hazudott egy nagyot. Trump nem-korlátozottsága azt jelenti, hogy a diplomácia alapvető szabályait sem tartja be, hiszen a telefonos to-do listáján Trumpnak Tajvan is rajta volt, amivel sikerült a világ legnagyobb országának, Kínának az egyik legkényesebb kérdésébe beletenyerelni. Hamarosan az is kiderült, hogy ezek a beszélgetések nem egy diplomáciai tárgyaláshoz hasonlítottak, hanem inkább olyanok lehettek, mint amikor az unott diákmunkás fiatal végig hívja a fél telefonkönyvet a beteg kisállatoknak szánt adományokért. Az ideológiailag nem korlátozott „Trump stílus” valójában azt jelenti, hogy mindig a pillanatnyi helyzetekre reagál. Úgy tűnik, hogy immár az elnöki székben sem lesz más a helyzet: Trump kiszámíthatatlan ötleteléseiben az kiszámítható, hogy mindig azt fogja mondani, amit a hívei szeretnének hallani, és amivel azt bizonygatja, hogy ő mennyire nagyszerű ember...
A JÓ SZOCIÁLPOLITIKA LEHETSÉGES IRÁNYAI A JÖVŐ DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁGÁN
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Váradi Balázs
2017.01.22.
Milyen irányban érdemes a jó szociálpolitikát alakítani a szegénység visszaszorítása érdekében a jövő demokratikus Magyarországán? A szerkesztőktől kapott nagyívű kérdésre itt csak vázlatos, részleteiben alátámasztatlan, a gondolkodást előrelendíteni hivatott, rövid választ kínálok; ha sikerül értelmes vitát generálnom vele, elértem a célom.
A szociálpolitika nagy rendszerei: az egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, munkanélküli ellátás, a munkáltatói és munkavállalói járulékok, a lakhatás biztosítása, a segélyezés, mint minden nagy szakpolitikai rendszer az adózástól az oktatásig, számos társadalmi-politikai célt szolgálhat és funkciót tölthet be.
Baloldali, liberális, konzervatív szociálpolitika
E blog baloldali olvasóihoz, gyanítom, az a szociáldemokrata célrendszer áll közel, mely úgy véli, ezeket a rendszereket azzal a céllal kell működtetni, hogy az állam mindenkinek megteremtse a biztonságos lét kereteit, azáltal, hogy minél több területen biztosítja, hogy senki ne legyen kiszolgáltatva a piacnak, a polgármesternek, az egyházi segélyszervezet elvárásainak.
Ne attól függjön, ellátják-e a kórházban, rettegnie kell-e a szegénységtől öregségére, éhen maradnak-e a gyerekei, ha elveszíti a munkáját, hogy hova született. Sőt attól se, józan döntéseket hozott-e korábban: helyes volt-e kimaradni a kudarcélményekkel teli poroszos iskolából, jól választott-e pályát, lakhelyet, partnert, életstílust.
Ha ezt a célt jól szolgálja a rendszer, az a biztonság megadásával beemelheti a demokratikus közösségbe azok százezreit is, akiket a kiszolgáltatottság most kint tart, és hangjuk formálhatja a demokratikus politika más területeit is.
Ezt a célt leginkább az univerzális, feltétel nélküli támogatásokkal lehet elérni, ahol senki sem méricskéli, jár-e az ellátás, a fedél, a támogatás, és ahol nem szégyen, hogy jár, hiszen mindenkinek jár. Jól hangzik a balos fülnek? Jól. Megvalósítható? Megfelelő körülmények között, a közelmúlt Skandináviája a tanú: meg. Mi kell hozzá? Elég sok minden, és vitatják, pontosan mi is: protestáns hagyomány? Homogén populáció? Magas egy főre jutó GDP? Jól működő államgépezet? Széleskörű politikai támogatás biztosan, hiszen, ha mindenkinek jár a támogatás, az biztosan nem két fillér - a rendszerhez azok adója is kell, akik nem (potenciálisan) kiszolgáltatott, államra szoruló segélyezettként tekintenek magukra.
Miután, remélem, az előző két bekezdéssel kicsaltam a baloldali Olvasó bizalmát, rögtön élek is vele: kérem, higgye el nekem, hogy jó szándékú, más világnézetű emberek más célokat is tulajdoníthatnak a szociálpolitikai mechanizmusoknak.
Van, akinek a megfelelő keretek között működő piaci verseny nem visszaszorítandó gyűlöletes társadalmi koordinációs mechanizmus, hanem egy bámulatra méltóan jól működő, előre vivő, értéket teremtő világ.
Ők az államra, mint az egyéni szabadságot beszűkítő, nehezen kontrollálható, messze nem mindig jó szándékú gépezetre tekintenek, és megborzonganak, amikor azt látják, hogy az egyre több adót beszedve az emberi élet egyre újabb területeire igyekszik rátelepedni.
Nem tagadva a körülmények hatásait, mégis úgy tartják, az egyéni sorsért elsősorban az egyén maga felel. Tekintsen előre, takarékoskodjon, gondoskodjon magáról. Tudják ugyanakkor, hogy ebből a verseny-alapú világból ki lehet esni, ezért támogatják, hogy az állam működtessen olyan esélyteremtő mechanizmusokat, amik a sors véletlenétől valamennyire függetlenítik az induláskor fennálló nyerési esélyeket és a kiesetteket visszatámogatják a rajtvonalhoz.
A liberálisok ezt, de csak ennyit hajlandóak támogatni: esély-egyenlősítő oktatást; automatikusan, mindenkinek járó egészségügyből állami nyugdíjból csak a minimumot; a munkaerőpiacra való visszatalálásért tett erőfeszítésekhez mint feltételhez kötött támogatást, ami nem csökkenti jobban az anyagi ösztönzést arra, hogy munkát találjon az illető minél hamarabb; az állástalálást célzó, átmeneti, munkaügyi segítséget, csak a szegényeknek járó jövedelem-teszthez kötött támogatásokat. Kis túlzással: az angolszász országok szociálpolitikája jár erre a rugóra...
Szerző: Váradi Balázs
2017.01.22.
Milyen irányban érdemes a jó szociálpolitikát alakítani a szegénység visszaszorítása érdekében a jövő demokratikus Magyarországán? A szerkesztőktől kapott nagyívű kérdésre itt csak vázlatos, részleteiben alátámasztatlan, a gondolkodást előrelendíteni hivatott, rövid választ kínálok; ha sikerül értelmes vitát generálnom vele, elértem a célom.
A szociálpolitika nagy rendszerei: az egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, munkanélküli ellátás, a munkáltatói és munkavállalói járulékok, a lakhatás biztosítása, a segélyezés, mint minden nagy szakpolitikai rendszer az adózástól az oktatásig, számos társadalmi-politikai célt szolgálhat és funkciót tölthet be.
Baloldali, liberális, konzervatív szociálpolitika
E blog baloldali olvasóihoz, gyanítom, az a szociáldemokrata célrendszer áll közel, mely úgy véli, ezeket a rendszereket azzal a céllal kell működtetni, hogy az állam mindenkinek megteremtse a biztonságos lét kereteit, azáltal, hogy minél több területen biztosítja, hogy senki ne legyen kiszolgáltatva a piacnak, a polgármesternek, az egyházi segélyszervezet elvárásainak.
Ne attól függjön, ellátják-e a kórházban, rettegnie kell-e a szegénységtől öregségére, éhen maradnak-e a gyerekei, ha elveszíti a munkáját, hogy hova született. Sőt attól se, józan döntéseket hozott-e korábban: helyes volt-e kimaradni a kudarcélményekkel teli poroszos iskolából, jól választott-e pályát, lakhelyet, partnert, életstílust.
Ha ezt a célt jól szolgálja a rendszer, az a biztonság megadásával beemelheti a demokratikus közösségbe azok százezreit is, akiket a kiszolgáltatottság most kint tart, és hangjuk formálhatja a demokratikus politika más területeit is.
Ezt a célt leginkább az univerzális, feltétel nélküli támogatásokkal lehet elérni, ahol senki sem méricskéli, jár-e az ellátás, a fedél, a támogatás, és ahol nem szégyen, hogy jár, hiszen mindenkinek jár. Jól hangzik a balos fülnek? Jól. Megvalósítható? Megfelelő körülmények között, a közelmúlt Skandináviája a tanú: meg. Mi kell hozzá? Elég sok minden, és vitatják, pontosan mi is: protestáns hagyomány? Homogén populáció? Magas egy főre jutó GDP? Jól működő államgépezet? Széleskörű politikai támogatás biztosan, hiszen, ha mindenkinek jár a támogatás, az biztosan nem két fillér - a rendszerhez azok adója is kell, akik nem (potenciálisan) kiszolgáltatott, államra szoruló segélyezettként tekintenek magukra.
Miután, remélem, az előző két bekezdéssel kicsaltam a baloldali Olvasó bizalmát, rögtön élek is vele: kérem, higgye el nekem, hogy jó szándékú, más világnézetű emberek más célokat is tulajdoníthatnak a szociálpolitikai mechanizmusoknak.
Van, akinek a megfelelő keretek között működő piaci verseny nem visszaszorítandó gyűlöletes társadalmi koordinációs mechanizmus, hanem egy bámulatra méltóan jól működő, előre vivő, értéket teremtő világ.
Ők az államra, mint az egyéni szabadságot beszűkítő, nehezen kontrollálható, messze nem mindig jó szándékú gépezetre tekintenek, és megborzonganak, amikor azt látják, hogy az egyre több adót beszedve az emberi élet egyre újabb területeire igyekszik rátelepedni.
Nem tagadva a körülmények hatásait, mégis úgy tartják, az egyéni sorsért elsősorban az egyén maga felel. Tekintsen előre, takarékoskodjon, gondoskodjon magáról. Tudják ugyanakkor, hogy ebből a verseny-alapú világból ki lehet esni, ezért támogatják, hogy az állam működtessen olyan esélyteremtő mechanizmusokat, amik a sors véletlenétől valamennyire függetlenítik az induláskor fennálló nyerési esélyeket és a kiesetteket visszatámogatják a rajtvonalhoz.
A liberálisok ezt, de csak ennyit hajlandóak támogatni: esély-egyenlősítő oktatást; automatikusan, mindenkinek járó egészségügyből állami nyugdíjból csak a minimumot; a munkaerőpiacra való visszatalálásért tett erőfeszítésekhez mint feltételhez kötött támogatást, ami nem csökkenti jobban az anyagi ösztönzést arra, hogy munkát találjon az illető minél hamarabb; az állástalálást célzó, átmeneti, munkaügyi segítséget, csak a szegényeknek járó jövedelem-teszthez kötött támogatásokat. Kis túlzással: az angolszász országok szociálpolitikája jár erre a rugóra...
10 OK, AMIÉRT ORBÁN VIKTOR NEM MARAD ÖRÖKRE HATALMON - SZNOBJEKTÍV (#14)
SZNOBJEKTÍV
Szerző: Puzsér Róbert
2017.01.21.
ITT TEKINTHETŐ MEG
10 OK, AMIÉRT ORBÁN VIKTOR ÖRÖKRE HATALMON MARAD - SZNOBJEKTÍV (#13)
SZNOBJEKTÍV
Szerző: Puzsér Róbert
2017.01.14.
10 ok, amiért Orbán Viktor örökre hatalmon marad...
ÉLŐ KAPCSOLATOK - PSZICHOHÁTTÉR 24.
OFOE BLOG
Szerző: Gyarmathy Éva
2017.01.21.
Lehet az szerelmi vagy baráti, terápiás, tanulói, munka vagy egyéb partneri kapcsolat, életen át tartó vagy akár jelentősen rövidebb érintkezés, kontaktus, viszony, a kapcsolat addig élő, amíg fejlődik.
Az emberi kapcsolat fejlődése is elkerülhetetlenül követi a fejlődés univerzális szakaszait, valamint a legfontosabb lelki elemekre épül: 1. bizalom, 2. szabályok, 3. szabadság, 4.feladatok. Ha nem így történik, akkor sikertelen, sőt esetleg ártalmas, fájdalmas vagy akár megszakad.
Ha valakinek nincsen ideje továbbolvasni ezt az írást, ennyit is elég tudnia ahhoz, hogy társas kapcsolatot építsen és fejlesszen, de vannak még olyan finomságok, amelyek segíthetnek.
Minden sikeres emberi kapcsolat a bizalomból indul ki. Ha az indításkor hiányzik a feltétlen elfogadás, akkor a partnerek nem nyílnak meg, nem mernek megmutatkozni egymásnak, és emiatt a kapcsolat kereteinek kialakításakor képzelt, olykor hamis alapokra fognak építkezni.
A tanítványunkkal is akkor van esélyünk megalapozni a kapcsolatot, ha (legalább kezdetben!!!) nem kell tartania a minősítéstől, nem kell rejtegetnie a hibáit, és így engedi, hogy megismerhessük. Ez hasonló ahhoz a helyzethez, mint mikor a beteg bizalommal fordul az orvoshoz , őszintén elmondja a baját, levetkőzik. Ha az orvos ekkor leszidja, megszégyeníti, akkor a paciens legközelebb már nem megy oda, vagy ha mégis, nem mondja el, hogy valójában mi a baja.
A felnőtt-gyerek, tanító-tanítvány, segítő-segített kapcsolatok annyiban különböznek a szimmetrikusabb partneri kapcsolatoktól, hogy az erőt adó lelki elemeket főképpen, vagy akár teljesen, a kapcsolatot építő fél adja. De minél inkább érvényesül a kölcsönösség, annál jobb a viszony.
Ha megvan a kezdeti bizalom, a feltétlen elfogadás mellé hamar fel kell zárkózzon a feltételes elfogadás, vagyis a szabályozás. Ennek sikere segít elkerülni a káoszt, az anarchiát. Egyértelmű kereteket határoz meg, és ezzel biztonságot ad, s ennek révén autonómmá tesz.
A kölcsönösség megakadályozza azt, hogy a partnerek valamelyike túlzottan dominánssá váljon. Ha csak az egyik fél oldalán jelenik meg a feltétlen elfogadás, s kizárólag a másikén a szabályozás, abból , egyenlőtlen uralkodó-alattvaló viszony: uralkodás1, autokratikus kapcsolat alakul ki.
Az autokratikus kapcsolatokat a bizalmatlanság, az kölcsönösség hiánya, a szűk normarendszer és a fejlődés korlátozottsága jellemzi, mivel csupán az egyik fél kereteire épül. Az alulmaradó partner kiszolgáltatott lesz, a „nyertes” pedig bizonytalan, hiszen a magához ragadott hatalom nagy teher. Fél, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, ezért még erősebben akarja birtokolni a kontrollt, és meghatározni a kapcsolatot. Ehhez pedig folyamatosan bizonyítania kell, hogy képes uralni a helyzetet, és hogy az ő értékei általánosan érvényesek.
A határok közös kijelölésével viszont a kapcsolat és a partnerek is erősödnek, mert a felek érdekeit és igényeit, vagyis több szempontot figyelembe véve valóban biztonságot adó szabályok jönnek létre. Ha a bizalom kölcsönös, illetve a szabályok betartása mindegyik fél számára kötelező, akkor – bár a partnerek helyzete nem egyforma – egyenrangú lesz a viszony. Mindkét féltől elvárható, hogy bizalmat adjon, és jelezze az igényeit, érdekeit, amelyek a kapcsolat szempontjából fontosak. A támogató/tanító hitelessége, nyíltsága, szabályai mintaként szolgálnak a folyamat során.
Minden kölcsönösségen alapuló kapcsolat létrehozása és működtetése kreatív alkotás, mert különböző mértékben össze nem illő elemek összeegyeztetésével jár. Ezért a kölcsönösségen alapuló kapcsolatok rendkívüli kreativitást kívánnak, és egyben fejlesztik is ezt a képességet.
A kezdeti bizalom és a szabályok erős, megalapozó, biztonságot adó kötést alakítanak ki, és a kapcsolatot alkalmassá teszik a bővítésre. Az új kezdeményezések, külső hatások így nem veszélyeztetik, hanem gazdagítják a viszonyt.
A fejlődéshez szabadság és nyitottság kell. Ha zárt marad egy kapcsolat, akkor megreked, és önmagába fordulva felőrli önmagát. A szabad kalandozással lehetőség van sok mindent kipróbálni. A szabad választással erősödik az elköteleződés, mert a saját döntéseinkért felelősséget érzünk. Emellett ha szabadon kereshetünk, láthatunk, és sok mindent kipróbálhatunk, nagyobb esélyünk van a magunk számára optimális kihívásokat találni, A tanítvány kezdeményezéseinek, ötleteinek támogatása, a szabad választás lehetősége csökkenti a szorongást, növeli az érdeklődést. A tanuló új elemeket hozhat be a tanulásba, és az aktív részvétel által jobban megmutatkozhat, így a tanítása is személyre szabottabb lehet.
A pszichoterápia is gyorsabban halad, ha a kliens a saját megoldásait keresheti, mer kezdeményezni, lehetősége nyílik alternatív megoldásokat találni.
A parttalan, korlátlan szabadság azonban nem vezet igazi teljesítményekhez, legfeljebb ötleteket ébreszt. A teljesítmény létrehozásának elengedhetetlen feltétele a módszeres munka, a feladatok felvállalása és végrehajtása. A szabad kezdeményezések nyomán könnyebben kijelölhetők az optimális kihívást jelentő feladatok a tanuló, vagy akár a pszichoterápiában résztvevő kliens számára is. A szabadság önbizalmat ad, és így nagyobb a valószínűsége a sikeres megvalósításnak.
Amennyiben egy kapcsolatban hiányzik a kölcsönös bizalom, nincsenek kijelölve pontosan a keretek, a szabályok, a szabadság akár veszélyessé válhat. Emiatt is tartanak az autokraták a szabadságtól, és egyoldalúan meghatározott feladatokkal akarnak fejlődést elérni. Hasztalan, mivel az ilyen módon megbillent kapcsolatban nem a kompetencia, hanem a kisebbrendűség érzése uralja el mindkét fél lelkét...
SENKI NEM MONDTA, HOGY ITT KELL LENNI
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.01.22.
Egy dolog a kritika, a másik viszont az, ha valaki állandóan azon füstölög, hogy abban az országban, ahová költözött, miért úgy mennek a dolgok, ahogy. Az alkalmazkodás lesz a mai egyik témánk. Ezt követően pedig jöjjenek a végletek: egy téli út a cári faluba, egy másik pedig egy kis kalandozás Új-Zélandon. Ennyit a változatosságról! :)
„Ha valaki odaköltözik egy országba, akkor nem az van, hogy örül, hogy befogadják?” – teszi fel a kérdést a Luxemb(o)urgból szeretettel blog szerzője, és mit mondhatnék: de, az van. Már akinél, mert ez is embere válogatja.
„Amennyire szeretem a legközelebbi ismerőseimet, néha annyira fel tudnak húzni. Van köztük olyan, akinek fingja nincs semmiről, mivel csak angolul tud, de néha attól is - mármint a kiejtésétől - sírni tudnék, és abszolút gőze nincs a bármilyen luxemburgi ügyintézésről.
Most pl. hiányzott a munkahelyéről betegség miatt pár napot, és kapott orvosi igazolást, meg el kellett küldenie az itteni egészségpénztárnak a számlát az orvosnál tett látogatásáról meg a gyógyszerekről - ahelyett, hogy megnézte volna a neten, hogy mit kell csinálni, engem kérdezgetett folyamatosan („de hogyan?”, „de mikor?”, „de kinek?”), pedig minden infó fent van egy honlapon angolul (vagy ha nem ott, akkor annyiféle expat oldal/csoport van itt, hogy valahol biztos megmondják neki).
Egy másik ismerősöm amiatt panaszkodik, hogy milyen bonyolult a rendszer (nagyon bonyolult - postán el kell küldeni három darab papírt egy címre ingyen), és úristen, és amúgy is az _összes_ francia (értsd: franciául beszélő luxemburgi hivatali alkalmazott) arrogáns, direkt rosszat akar neki, és egyáltalán, mind kapják be.
Én nem értem, ha valaki odaköltözik egy országba, akkor nem az van, hogy örül, hogy befogadják, tájékozódik az ottani rendszerről és alkalmazkodik hozzá?
Senki nem mondta, hogy itt kell lenni, de ha már itt van, akkor
a) vegye már a fáradtságot, hogy alapszinten megtanulja a(z egyik!!!) hivatalos nyelvet (bakker, van három, még választhat is!),
b) legyen már annyi életképesség (sic) benne, hogy utánanéz, mit hol/hogyan/mikor kell elintézni, ne tőlem kérdezzen olyasmit, amit én is a neten kell, hogy megkeressek,
c) ne panaszkodjon az ügyintézésre folyamatosan - ő választotta ezt az országot, senki nem kényszerítette, hogy pont ide költözzön, és amúgy sem kell mindennap ügyet intéznie szerencsére, bírja már ki.
Tudom, hogy én túl szigorú vagyok magamon kívül mindenki mással, ÉS szerelmes Luxemburgba (de legalább ezeket be is látom), de tényleg úgy érzem, hogy ha az ember abszolút önszántából választ valamit, és annak utána olyan tulajdonságai vannak, amiken nem lehet változtatni, akkor, ha amúgy a pozitívumok még mindig jelentősebbek, mint ezek a problémák, akkor nyelje már le.
És ha ez a külföldre költözés, akkor pláne, hát nehogy már az számítson, hogy kb. kéthavonta egyszer el kell küldeni egy papírt valahova. Majd amikor márciusban adóbevallást kell csinálni, na, akkor lehet fogaknak csikorgatása...!”
A teljes posztot ebben az esetben is érdemes itt elolvasni.
Szerző: Határátkelő
2017.01.22.
Egy dolog a kritika, a másik viszont az, ha valaki állandóan azon füstölög, hogy abban az országban, ahová költözött, miért úgy mennek a dolgok, ahogy. Az alkalmazkodás lesz a mai egyik témánk. Ezt követően pedig jöjjenek a végletek: egy téli út a cári faluba, egy másik pedig egy kis kalandozás Új-Zélandon. Ennyit a változatosságról! :)
„Ha valaki odaköltözik egy országba, akkor nem az van, hogy örül, hogy befogadják?” – teszi fel a kérdést a Luxemb(o)urgból szeretettel blog szerzője, és mit mondhatnék: de, az van. Már akinél, mert ez is embere válogatja.
„Amennyire szeretem a legközelebbi ismerőseimet, néha annyira fel tudnak húzni. Van köztük olyan, akinek fingja nincs semmiről, mivel csak angolul tud, de néha attól is - mármint a kiejtésétől - sírni tudnék, és abszolút gőze nincs a bármilyen luxemburgi ügyintézésről.
Most pl. hiányzott a munkahelyéről betegség miatt pár napot, és kapott orvosi igazolást, meg el kellett küldenie az itteni egészségpénztárnak a számlát az orvosnál tett látogatásáról meg a gyógyszerekről - ahelyett, hogy megnézte volna a neten, hogy mit kell csinálni, engem kérdezgetett folyamatosan („de hogyan?”, „de mikor?”, „de kinek?”), pedig minden infó fent van egy honlapon angolul (vagy ha nem ott, akkor annyiféle expat oldal/csoport van itt, hogy valahol biztos megmondják neki).
Egy másik ismerősöm amiatt panaszkodik, hogy milyen bonyolult a rendszer (nagyon bonyolult - postán el kell küldeni három darab papírt egy címre ingyen), és úristen, és amúgy is az _összes_ francia (értsd: franciául beszélő luxemburgi hivatali alkalmazott) arrogáns, direkt rosszat akar neki, és egyáltalán, mind kapják be.
Én nem értem, ha valaki odaköltözik egy országba, akkor nem az van, hogy örül, hogy befogadják, tájékozódik az ottani rendszerről és alkalmazkodik hozzá?
Senki nem mondta, hogy itt kell lenni, de ha már itt van, akkor
a) vegye már a fáradtságot, hogy alapszinten megtanulja a(z egyik!!!) hivatalos nyelvet (bakker, van három, még választhat is!),
b) legyen már annyi életképesség (sic) benne, hogy utánanéz, mit hol/hogyan/mikor kell elintézni, ne tőlem kérdezzen olyasmit, amit én is a neten kell, hogy megkeressek,
c) ne panaszkodjon az ügyintézésre folyamatosan - ő választotta ezt az országot, senki nem kényszerítette, hogy pont ide költözzön, és amúgy sem kell mindennap ügyet intéznie szerencsére, bírja már ki.
Tudom, hogy én túl szigorú vagyok magamon kívül mindenki mással, ÉS szerelmes Luxemburgba (de legalább ezeket be is látom), de tényleg úgy érzem, hogy ha az ember abszolút önszántából választ valamit, és annak utána olyan tulajdonságai vannak, amiken nem lehet változtatni, akkor, ha amúgy a pozitívumok még mindig jelentősebbek, mint ezek a problémák, akkor nyelje már le.
És ha ez a külföldre költözés, akkor pláne, hát nehogy már az számítson, hogy kb. kéthavonta egyszer el kell küldeni egy papírt valahova. Majd amikor márciusban adóbevallást kell csinálni, na, akkor lehet fogaknak csikorgatása...!”
A teljes posztot ebben az esetben is érdemes itt elolvasni.
MELANIA, TRUMP ÉS A BIBLIA, A BUKOTT VILÁG JELKÉPE
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2017.01.22.
Melania Trump tartotta a Bibliákat Donald Trumpnak, amikor letette az elnöki esküt. Szegény Trump, ennyit még életében nem volt templomban és imádkozáson, mint ebben a néhány napban. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy áldozatokra képes az elnökségért. Nem is akármilyenre, hogy erre hajlandó volt és kibírta.
Amikor kitalálták Amerika alapító atyái, hogy az amerikai elnök a Bibliára tegyen esküt, abból a normális feltételezésből indultak ki, hogy aki az esküt teszi, az tudja, mi van a könyvben, és tudja, mire esküszik. Ezt garanciának gondolták arra, hogy az elnök az esküjét nem szegi meg, mert van istenfélelme.
Ahogy Melania tartotta Trumpnak a Bibliát, mint madam a szenteltvíztartót, és ahogy Trump rátette a kezét, az nemcsak teológiai értelemben volt blaszfémia, hanem abban a tekintetben is, hogy ennek az embernek ez az eskü semmit nem jelent. Fogalma sincs arról, mire esküdött fel, mert azt a könyvet, amire a kezét tette, talán életében nem nyitotta ki.
Ez nem rosszindulatú feltételezés. Amikor a kampányban az evangéliumi protestáns keresztények jelöltje kibukott, és egycsapásra átlovagoltak az ellenfele oldalára, hogy hatalmat szerezzenek a Jézus nevében, igyekeztek a kurvapecért, a nemzetközi elitprostitúció irányítóját úgy beállítani, mintha hívő keresztény lenne. Betanították Trumpnak, hogy a Bibliát kell magasztalni, de egy naiv riporter megkérdezte, melyik a kedvenc része.
Nem lebuktatni akarta, hanem valami okos filozófiai eszmefuttatásra számított, amit majd ketten adnak elő. S maga is megdöbbent, hogy Trump semmit, de semmit, egy szót nem tudott mondani, amit valaha olvasott volna a Bibliában. A kampány pedig nem éppen arról győzött meg bárkit, hogy Trump ezt a mulasztását pótolta.
Viszont semmi kontraszt nem volt kettejük között: ahogy a pornóképeire büszke új First Lady tartotta az Isten beszédét (akinek Trump lehetett a legjobban fizető kuncsaftja, mielőtt feleségül vette volna), méltó párja volt a Bibliára esküt tevő Trumpnak, akiről a bibliás jelenete előtt egy héttel derült ki, hogy a KGB titkos felvételeket készített arról, ahogy moszkvai szállodákban orosz prostituáltakkal, pisiszexet sem mellőzve, éppen a keresztény értékeket erősíti és terjeszti.
Ennek az egész borzalomnak és mocsoknak, ami most Amerikában történik, és ami egy cseppet sem a nép akarata, amit a frissen beiktatott elnök 36 százalékos támogatottsága pontosan kifejez, ez a kép a legtökéletesebb kifejezője: a perverz strici és a Milánóban, Párizsban és New Yorkban "keményen dolgozó" pornómodell, ahogy egyik tartja a Bibliát, a másik pedig felesküszik rá. Rejtő Jenő könyveibe illő jelenet...
Szerző: Bartus László
2017.01.22.
Melania Trump tartotta a Bibliákat Donald Trumpnak, amikor letette az elnöki esküt. Szegény Trump, ennyit még életében nem volt templomban és imádkozáson, mint ebben a néhány napban. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy áldozatokra képes az elnökségért. Nem is akármilyenre, hogy erre hajlandó volt és kibírta.
Amikor kitalálták Amerika alapító atyái, hogy az amerikai elnök a Bibliára tegyen esküt, abból a normális feltételezésből indultak ki, hogy aki az esküt teszi, az tudja, mi van a könyvben, és tudja, mire esküszik. Ezt garanciának gondolták arra, hogy az elnök az esküjét nem szegi meg, mert van istenfélelme.
Ahogy Melania tartotta Trumpnak a Bibliát, mint madam a szenteltvíztartót, és ahogy Trump rátette a kezét, az nemcsak teológiai értelemben volt blaszfémia, hanem abban a tekintetben is, hogy ennek az embernek ez az eskü semmit nem jelent. Fogalma sincs arról, mire esküdött fel, mert azt a könyvet, amire a kezét tette, talán életében nem nyitotta ki.
Ez nem rosszindulatú feltételezés. Amikor a kampányban az evangéliumi protestáns keresztények jelöltje kibukott, és egycsapásra átlovagoltak az ellenfele oldalára, hogy hatalmat szerezzenek a Jézus nevében, igyekeztek a kurvapecért, a nemzetközi elitprostitúció irányítóját úgy beállítani, mintha hívő keresztény lenne. Betanították Trumpnak, hogy a Bibliát kell magasztalni, de egy naiv riporter megkérdezte, melyik a kedvenc része.
Nem lebuktatni akarta, hanem valami okos filozófiai eszmefuttatásra számított, amit majd ketten adnak elő. S maga is megdöbbent, hogy Trump semmit, de semmit, egy szót nem tudott mondani, amit valaha olvasott volna a Bibliában. A kampány pedig nem éppen arról győzött meg bárkit, hogy Trump ezt a mulasztását pótolta.
Viszont semmi kontraszt nem volt kettejük között: ahogy a pornóképeire büszke új First Lady tartotta az Isten beszédét (akinek Trump lehetett a legjobban fizető kuncsaftja, mielőtt feleségül vette volna), méltó párja volt a Bibliára esküt tevő Trumpnak, akiről a bibliás jelenete előtt egy héttel derült ki, hogy a KGB titkos felvételeket készített arról, ahogy moszkvai szállodákban orosz prostituáltakkal, pisiszexet sem mellőzve, éppen a keresztény értékeket erősíti és terjeszti.
Ennek az egész borzalomnak és mocsoknak, ami most Amerikában történik, és ami egy cseppet sem a nép akarata, amit a frissen beiktatott elnök 36 százalékos támogatottsága pontosan kifejez, ez a kép a legtökéletesebb kifejezője: a perverz strici és a Milánóban, Párizsban és New Yorkban "keményen dolgozó" pornómodell, ahogy egyik tartja a Bibliát, a másik pedig felesküszik rá. Rejtő Jenő könyveibe illő jelenet...
LAKHATÁSI SZEGÉNYSÉG
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.01.21.
Sokat gondolkodom azon, vajon milyen hangsúlyokkal döntenek szociális kérdésekben a döntéshozók? Mondjuk, hogy valami krízishelyzet, mint pl. most az extrém hideg, vagy az influenzajárvány szerepel-e az intézkedések között? A héten olvastam a megyei lapban a polgármesterek beszámolóját, hogy a szociális tűzifa programjában a kért támogatásnál jóval kevesebbet kaptak, csak egy-két hétre oldja meg a fűtésgondokat. Most újra mínusz 10 fok alatt van a hőmérséklet, és sokaknál nincs elég tüzelő. Sőt, van, ahol helyi rendelet alapján csak az kaphat a tüzelőből, akinek nincs köztartozása… ha nem fizette a kukadíjat, nincs fa.
Hála a támogatóknak, mi sokaknak segítünk, de nem tudunk eleget. Nyilván előre vesszük azokat, akikkel kapcsolatban vagyunk, az új segítségkérőkhöz elmegyünk, megnézzük őket, és segítünk, de nem jut el hozzánk mindenki. És azt hiszem, segíteni sem bírnánk mindenkinek. Most, hogy péntekre ki kellett pakolnunk egy eddig használt raktárból, mert az épületrészt át kell adnunk, nagy kupac papírdobozt tettünk ki a kuka mellé. Egy óra múlva már nem volt sehol…
Az influenza? Sok a beteg gyerek, rengeteg recepttel keresnek minket. Van nap, mikor 30 recept is befut. Kapunk segítséget ebben is, de már alig győzzük… és mi van máshol, ahol nincs civil segítség? Vajon miért nem lehet ilyen időszakra központi segítséget szervezni? Oldják meg az önkormányzatok? A krízishelyzetek jellemzői, hogy azonnali segítséget igényelnek. Ám a protokoll, a kérelmek beadása, a bizottsági ülések összehívása, a jegyzőkönyvek, határozatok, stb. már időben is lehetetlenné teszik az azonnali segítségnyújtást, még, ha szándék lenne is a pár ezer forintra. Már, ahol egyáltalán bevállalja ezt az önkormányzat.
Ám most nem erről szeretnék írni, hanem a legszegényebbek lakhatásáról. Azokról, akiknek számára a CSOK értelmezhetetlen, mert nem nekik szól. Ami nem baj persze, nyilván kell állami segítség ott is, a bajom az, hogy nekik nem szól semmi. Ők nem tudnak hozzájutni sem támogatáshoz, sem szociális bérlakáshoz.A kis falvakban ezekből nem sokat találni. Lakik mindenki, ahol, és ahogy tud:
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.01.21.
Hála a támogatóknak, mi sokaknak segítünk, de nem tudunk eleget. Nyilván előre vesszük azokat, akikkel kapcsolatban vagyunk, az új segítségkérőkhöz elmegyünk, megnézzük őket, és segítünk, de nem jut el hozzánk mindenki. És azt hiszem, segíteni sem bírnánk mindenkinek. Most, hogy péntekre ki kellett pakolnunk egy eddig használt raktárból, mert az épületrészt át kell adnunk, nagy kupac papírdobozt tettünk ki a kuka mellé. Egy óra múlva már nem volt sehol…
Az influenza? Sok a beteg gyerek, rengeteg recepttel keresnek minket. Van nap, mikor 30 recept is befut. Kapunk segítséget ebben is, de már alig győzzük… és mi van máshol, ahol nincs civil segítség? Vajon miért nem lehet ilyen időszakra központi segítséget szervezni? Oldják meg az önkormányzatok? A krízishelyzetek jellemzői, hogy azonnali segítséget igényelnek. Ám a protokoll, a kérelmek beadása, a bizottsági ülések összehívása, a jegyzőkönyvek, határozatok, stb. már időben is lehetetlenné teszik az azonnali segítségnyújtást, még, ha szándék lenne is a pár ezer forintra. Már, ahol egyáltalán bevállalja ezt az önkormányzat.
Ám most nem erről szeretnék írni, hanem a legszegényebbek lakhatásáról. Azokról, akiknek számára a CSOK értelmezhetetlen, mert nem nekik szól. Ami nem baj persze, nyilván kell állami segítség ott is, a bajom az, hogy nekik nem szól semmi. Ők nem tudnak hozzájutni sem támogatáshoz, sem szociális bérlakáshoz.A kis falvakban ezekből nem sokat találni. Lakik mindenki, ahol, és ahogy tud:
400 MILLIÁRDNYI LETELEPEDÉSI KÖTVÉNYT ADTAK EL
SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: mfor.hu
2017.01.22.
A 2013-as indulás óta tavaly év végéig 400 milliárd forint értékben vásároltak külföldiek letelepedési kötvényeket. Ráadásul a megszüntetés híre már tavaly év végén is megnövelte az érdeklődést.
A letelepedési kötvényprogam 2013-as indulása óta tavaly év végéig már több mint 17 ezer kötvényt adtak el külföldieknek - tudta meg az mfor.hu az Államadósság Kezelő Központtól (ÁKK). Ez névértékben 1,293 millió eurót jelent, vagyis ha a jelenlegi 307 forintos árfolyammal számolunk, akkor 4 év alatt 396,9 milliárd forintért vásároltak a nálunk letelepedni vágyó külföldiek.
Azt, hogy ennyi pénz az államkasszába is befolyt, nem mondhatjuk a rendszer kialakítása miatt. A tehetős külföldi ugyanis a névértéket fizeti ki a közvetítőcégnek, aki viszont csak a kötvények ellenértékét fizeti ki az ÁKK-nak. Az adósságkezelő ugyanis a névérték alatt diszkont áron bocsátja ki a kötvényeket, viszont a névértéken fizeti vissza. A névérték és a diszkont ár közötti különbség biztosítja majd a hozamot. (Sajtóinformációk szerint a 300 ezer euró össznévértékű csomagot a közvetítőcégek 271 ezer euróért jegyzik le az ÁKK-nál, a különbözet nálunk marad.)...
Szerző: mfor.hu
2017.01.22.
A 2013-as indulás óta tavaly év végéig 400 milliárd forint értékben vásároltak külföldiek letelepedési kötvényeket. Ráadásul a megszüntetés híre már tavaly év végén is megnövelte az érdeklődést.
A letelepedési kötvényprogam 2013-as indulása óta tavaly év végéig már több mint 17 ezer kötvényt adtak el külföldieknek - tudta meg az mfor.hu az Államadósság Kezelő Központtól (ÁKK). Ez névértékben 1,293 millió eurót jelent, vagyis ha a jelenlegi 307 forintos árfolyammal számolunk, akkor 4 év alatt 396,9 milliárd forintért vásároltak a nálunk letelepedni vágyó külföldiek.
Azt, hogy ennyi pénz az államkasszába is befolyt, nem mondhatjuk a rendszer kialakítása miatt. A tehetős külföldi ugyanis a névértéket fizeti ki a közvetítőcégnek, aki viszont csak a kötvények ellenértékét fizeti ki az ÁKK-nak. Az adósságkezelő ugyanis a névérték alatt diszkont áron bocsátja ki a kötvényeket, viszont a névértéken fizeti vissza. A névérték és a diszkont ár közötti különbség biztosítja majd a hozamot. (Sajtóinformációk szerint a 300 ezer euró össznévértékű csomagot a közvetítőcégek 271 ezer euróért jegyzik le az ÁKK-nál, a különbözet nálunk marad.)...
UJJONGÁS, ILLETVE RIADALOM FOGADTA TRUMP BEIKTATÁSÁT - NEMZETKÖZI SAJTŐ
KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Szelestey Lajos
2017.01.22.
A New York Times körképben számol be arról, hogy a világon ujjongás, illetve riadalom fogadta Trump beiktatását.
A budapesti beszámoló a Szabadság téren tartott ünnepségről idézi Bayer Zsoltot, aki felhívta az elnököt, hogy harcoljon a politikai korrektség ellen, mert az olyan világot teremtett, amelyben csak a fehér, keresztény, heteroszexuális emberek nem számítanak. Mint mondta, évtizedeken át vártunk a csodára, ami megállítja a végzetébe rohanó földet és most azt reméljük, hogy ez a csoda valóra válik. A tudósítás hozzáteszi, hogy a vezető jobboldali újságíró egykor bűzlő ürüléknek nevezte a zsidókat. Azt is megemlíti, hogy Trumpot nem csak az eseményre összegyűlt, mintegy 100 fős csoport támogatja Magyarországon, Orbán Viktor pl. sietve gratulált a megválasztáskor.
Daily Telegraph
Szerző: Szelestey Lajos
2017.01.22.
A budapesti beszámoló a Szabadság téren tartott ünnepségről idézi Bayer Zsoltot, aki felhívta az elnököt, hogy harcoljon a politikai korrektség ellen, mert az olyan világot teremtett, amelyben csak a fehér, keresztény, heteroszexuális emberek nem számítanak. Mint mondta, évtizedeken át vártunk a csodára, ami megállítja a végzetébe rohanó földet és most azt reméljük, hogy ez a csoda valóra válik. A tudósítás hozzáteszi, hogy a vezető jobboldali újságíró egykor bűzlő ürüléknek nevezte a zsidókat. Azt is megemlíti, hogy Trumpot nem csak az eseményre összegyűlt, mintegy 100 fős csoport támogatja Magyarországon, Orbán Viktor pl. sietve gratulált a megválasztáskor.
Daily Telegraph
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy Trump Amerikát helyezi mindenek elé, de nem szabad megfeledkeznie a világ többi részéről. Beiktatásakor kérlelhetetlen beszédet tartott és ez megdöbbentette el az azokat, akik azt gondolták, hogy most majd felhagy a kampányban használt nyelvezettel és inkább a sebeket gyógyítja majd. Hát, egy cseppet sem. Csak felerősödtek nála a protekcionista, az ország lakosságának érdekeit előtérbe helyező hajlamok. A kívülállók számára nyugtalanító volt, ami elhangzott, mert az a köldöknéző, befelé forduló Amerikát harangozta be. A demokratikus világ szegényebb és veszélyesebb lesz, ha az Egyesült Államok feladja sokévtizedes felelősségét és elkötelezettségét. Ráadásul nagy visszhangot vált ki a földkerekségen, hogy Trump ostorozta elődeit, akik szerinte profi politikus létükre csak magukkal és barátaikkal törődnek, de nem tesznek semmit azokért, akik hatalomra segítették őket. Az ígérte, hogy mostantól a nép irányítja majd az országot. Négy év múlva nagyon sok csalódott ember lesz a tengerentúlon, ha kiderül, hogy ezek is csak üres szavak...
TÁJKÉP HOLLANDE UTÁN: KI NYER A FRANCIA BALOLDALON?
MANDINER BLOG
Szerző: Magyar Ágnes Zsófia
2017.01.22.
Lesz-e európai New Deal, újraindul-e a francia-német motor, brand lesz-e a Made in France? A francia baloldal vasárnap tartja elnöki előválasztásának első fordulóját.
Noha a francia baloldal elnökjelölti vitái három millióval kevesebb honpolgár ingerküszöbét érték el a Hexagonban, mint a novemberi, jobbközép aspiránsokéi, elemzők szerint korai volna lefutottnak tekinteni a választásokat a (szélső)jobb(közép) oldal javára – különös tekintettel a magát középre helyező Emmanuel Macron népszerűségi indexére.
Az elnöki székért ringbe szálló hét baloldali jelölt között négy egykori szocialista miniszter sorakozott fel, akik – a kritikusok szerint – bűntársként mind felelősek az ország válságba sodródásáért: az egekbe szökött munkanélküliségért, az állam(fő)i tekintély romba döntéséért, a biztonság teljes felszámolásáért
Hollande lelép
Tavaly áprilisban, a szocialista párt képviselőin túlmutató, kiszélesített baloldali szövetség ideológiai alapján létrejövő Belle Alliance populaire (Szép Népi Szövetség) megalapításakor még alighanem többségben voltak Franciaországban azok, akik az elnöki székre kandidálók között François Hollande duplázási igényére tették volna fel tétjeiket. Az ötödik francia köztársaság történelmében így hát – eddig példa nélküliként – meglepésszerűen hatott december elején a hivatalban lévő elnök visszavonulásáról szóló bejelentés.
Azonban, ha az elmúlt négy és félév eredményeit mérlegre tesszük, s ha csak a közelmúlt eseményeinek tükrében nézzük is azokat – a munka törvénykönyvének erőszakos, a szakszervezetek álláspontjának negligálásával történő módosítása, az ezt követő, nem egyszer vandalizmusba torkolló tüntetéshullám (melyek során egyes diákok már azért tüntettek, mert a tanárok érettségiztetés helyett is inkább utcára vonultak), az egy éven belül kétszer bekövetkezett, majd’ kétszáz halálos áldozatot követelő terrorcselekmények kommentálása (Valls: „A hatóságok nem hibáztak. Nehéz kimondani, de még sok ártatlan ember fog meghalni”) – aligha tanúskodnak sikeres kormányzásról.
A 10 százalékos munkanélküliség tartóssá válása, a jövedelmet sújtó adók és elvonások tömege – melyek egyik legemlékezetesebbike volt a túlórabérek adómentességének eltörlése, a sarkozy-i „Dolgozz többet, keress többet” szlogen semmissé tétele – olaj volt a már így is lobogó tűzre...
Szerző: Magyar Ágnes Zsófia
2017.01.22.
Lesz-e európai New Deal, újraindul-e a francia-német motor, brand lesz-e a Made in France? A francia baloldal vasárnap tartja elnöki előválasztásának első fordulóját.
Noha a francia baloldal elnökjelölti vitái három millióval kevesebb honpolgár ingerküszöbét érték el a Hexagonban, mint a novemberi, jobbközép aspiránsokéi, elemzők szerint korai volna lefutottnak tekinteni a választásokat a (szélső)jobb(közép) oldal javára – különös tekintettel a magát középre helyező Emmanuel Macron népszerűségi indexére.
Az elnöki székért ringbe szálló hét baloldali jelölt között négy egykori szocialista miniszter sorakozott fel, akik – a kritikusok szerint – bűntársként mind felelősek az ország válságba sodródásáért: az egekbe szökött munkanélküliségért, az állam(fő)i tekintély romba döntéséért, a biztonság teljes felszámolásáért
Hollande lelép
Tavaly áprilisban, a szocialista párt képviselőin túlmutató, kiszélesített baloldali szövetség ideológiai alapján létrejövő Belle Alliance populaire (Szép Népi Szövetség) megalapításakor még alighanem többségben voltak Franciaországban azok, akik az elnöki székre kandidálók között François Hollande duplázási igényére tették volna fel tétjeiket. Az ötödik francia köztársaság történelmében így hát – eddig példa nélküliként – meglepésszerűen hatott december elején a hivatalban lévő elnök visszavonulásáról szóló bejelentés.
Azonban, ha az elmúlt négy és félév eredményeit mérlegre tesszük, s ha csak a közelmúlt eseményeinek tükrében nézzük is azokat – a munka törvénykönyvének erőszakos, a szakszervezetek álláspontjának negligálásával történő módosítása, az ezt követő, nem egyszer vandalizmusba torkolló tüntetéshullám (melyek során egyes diákok már azért tüntettek, mert a tanárok érettségiztetés helyett is inkább utcára vonultak), az egy éven belül kétszer bekövetkezett, majd’ kétszáz halálos áldozatot követelő terrorcselekmények kommentálása (Valls: „A hatóságok nem hibáztak. Nehéz kimondani, de még sok ártatlan ember fog meghalni”) – aligha tanúskodnak sikeres kormányzásról.
A 10 százalékos munkanélküliség tartóssá válása, a jövedelmet sújtó adók és elvonások tömege – melyek egyik legemlékezetesebbike volt a túlórabérek adómentességének eltörlése, a sarkozy-i „Dolgozz többet, keress többet” szlogen semmissé tétele – olaj volt a már így is lobogó tűzre...
A TÖBBSÉG SZERINT A CIVIL SZERVEZETEK HASZNOSAK
GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.01.21.
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.01.21.
A megkérdezettek több mint kétharmada szerint a civil szervezetek fontos feladata, hogy ellenőrizzék a hatalmat.
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, január 13 és 18 között, 900 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a civil szervezetek, és az őket érintő kormányzati intézkedések megítélését. A megkérdezettek többsége 43 százalék (30 százalék ellenében) azt gondolja, hogy az érintett civil szervezetek az ország számára inkább hasznos tevékenységet folytatnak. Mindazonáltal, a szervezetek spontán ismertsége nem túl magas, csupán minden ötödik megkérdezett tudott megnevezni egy érintett civil szervezetet. Azonban tízből nyolc megkérdezett szerint egy jól működő demokráciában erős civil szféra van, több mint kétharmad szerint a civil szervezetek fontos feladata, hogy ellenőrizzék a hatalmat.
A válaszadók többsége szerint a kormány a civil szervezetek munkáját nehezítő lépéseivel a demokrácia leépítésére törekszik, és célja, hogy kevésbé jelenjenek meg kritikus hangok a közéletben. A megkérdezettek kétharmada szerint a civil szervezetek szakmai, szakpolitikai kérdésekkel foglalkozzanak és pártpolitikával ne, és majdnem ennyien gondolják azt is, hogy a külföldről is támogatott civil szervezetek ne foglalkozzanak hazai politikai kérdésekkel. A válaszadók az érintett civil szervezetek tevékenységeinek mindegyikét, a szegények támogatásától a környezetvédelmen, a kormányzati korrupció elleni fellépésen, a roma esélyegyenlőség támogatásán, a demokráciát veszélyeztető lépések ellenni fellépéséken át a határon túli magyarok támogatásáig az ország érdekeivel megegyező ügynek gondolják...
LÉVAI ANIKÓ ÉS ORBÁN RÁHEL MIÉRT NEM TÜNTETETT?
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.01.21.
A világ csaknem 400 városában rendeztek Trump elleni tüntetéseket a nők. A nők tüntetése méltó volt a nőkhöz: nemcsak a nők jogait és méltóságát védte, hanem minden faji, vallási és nemzeti kisebbséget, minden ember egyetemes jogait, amelyeket Putyin, Trump, Orbán, Erdogán és más diktátori hajlammal rendelkező újfasiszta politikusok veszélyeztetnek.
A fő hangsúly azért a nők méltóságán és jogain volt. Az amerikai nők és a világ más részein élő nők felháborodásukat fejezték ki a nőkkel szembeni erőszak minden formája ellen. A verbális erőszaktól a nemi erőszakig, amelyet pontosan kifejezett a beiktatott új amerikai elnök ismert videofelvétele, amelyen azzal dicsekedett, hogyan erőszakoskodott egy férjes asszonnyal. Magyarázatul hozzátette, hogy a nők erre valók, "csak el kell kapni a pin..ukat", és még örülnek is nekik.
Az a barbár mentalitás áll a nőkkel szembeni erőszak és jogfosztás hátterében az egész világon. Nincsenek szavak arra, hogy ezt a mentalitást magukat kereszténynek nevező egyházak támogatják, és Trump lelkes hívei. Ugyanígy döbbenetes, hogyan képesek egy ilyen embert magasztalni olyan politikai vezetők, akiknek feleségük és lányuk van.
Megragadhatta volna az alkalmat a Trump beiktatásához gratuláló Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó, és legnagyobb lánya, a közszereplővé avanzsált Orbán Ráhel is, hogy más magyar nőkkel együtt kifejezze tiltakozását a fehérvári huszárok és Trump mentalitását képviselő férfiakkal és politikai vezetőkkel szemben. Igazán méltó tett lett volna egy miniszterelnök feleségéhez...
Szerző: Amerikai Népszava
2017.01.21.
A világ csaknem 400 városában rendeztek Trump elleni tüntetéseket a nők. A nők tüntetése méltó volt a nőkhöz: nemcsak a nők jogait és méltóságát védte, hanem minden faji, vallási és nemzeti kisebbséget, minden ember egyetemes jogait, amelyeket Putyin, Trump, Orbán, Erdogán és más diktátori hajlammal rendelkező újfasiszta politikusok veszélyeztetnek.
A fő hangsúly azért a nők méltóságán és jogain volt. Az amerikai nők és a világ más részein élő nők felháborodásukat fejezték ki a nőkkel szembeni erőszak minden formája ellen. A verbális erőszaktól a nemi erőszakig, amelyet pontosan kifejezett a beiktatott új amerikai elnök ismert videofelvétele, amelyen azzal dicsekedett, hogyan erőszakoskodott egy férjes asszonnyal. Magyarázatul hozzátette, hogy a nők erre valók, "csak el kell kapni a pin..ukat", és még örülnek is nekik.
Az a barbár mentalitás áll a nőkkel szembeni erőszak és jogfosztás hátterében az egész világon. Nincsenek szavak arra, hogy ezt a mentalitást magukat kereszténynek nevező egyházak támogatják, és Trump lelkes hívei. Ugyanígy döbbenetes, hogyan képesek egy ilyen embert magasztalni olyan politikai vezetők, akiknek feleségük és lányuk van.
Megragadhatta volna az alkalmat a Trump beiktatásához gratuláló Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó, és legnagyobb lánya, a közszereplővé avanzsált Orbán Ráhel is, hogy más magyar nőkkel együtt kifejezze tiltakozását a fehérvári huszárok és Trump mentalitását képviselő férfiakkal és politikai vezetőkkel szemben. Igazán méltó tett lett volna egy miniszterelnök feleségéhez...
LAJOS BÁ', MINKET CSÓRÓKAT, MINDENKI CSAK LE AKAR NYÚLNI?
KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
- VENDÉG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.01.21.
„Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége.”
/Gibran Kahlil/
A történetet az élet írta. Az írásban szereplő személyek azonban a képzelet szüleményei. Ha bárki ennek ellenére magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet.
Örülök uram, hogy ismét megtisztelt látogatásával. Az asszony éjszakai műszakban dolgozik, a gyerkőcök már alszanak, nyugodtan tudunk beszélgetni. Sört is hozott? Nagyon köszönöm, látom jó hideg is, bontok egyet kettőnknek, pohár mellett az idő is jobban telik. No, egészségünkre! Ha megengedi, nem kertelnék sokat, belekezdek, miért kértem, hogy ma este találkozzunk.
Ugyan Ön ismeri a történetünket, de azok kedvéért akik most olvassák a kálváriánkat először, néhány mondat a múltról. Lassan két éve, hogy egy hangzatos nevű, de annál haszontalanabb, szociálisnak mondott szövetkezet, egy több mint 5 milliárdos – az EU által 2,9 milliárd forinttal támogatott – projekt keretében közel 3000, többségében alacsony képzettségű, iskolázottságú, zömmel évek óta munkanélküli, többségében roma munkavállaló foglalkoztatását vállalta, hosszú távú munka ígéretével. Olyan volt ez nekünk, mintha megnyertük volna a lottó ötöst. Örömünk csak pár hónapig tartott, hiszen hamarosan kiderült, hogy mi felvételünkre minden valószínűség szerint csak az EU-s pénzek „magánosítása” érdekében volt szükség. Eszközök voltunk a szövetkezet vezetői kezében, akik valószínűleg lelkiismeret furdalás nélkül használtak,majd dobtak el bennünket önző céljaik érdekében.
Legutóbbi találkozásunkkor – ha emlékszik – elmondtam, hogy a munkavállalók többsége 2015. júniusában már nem kapott bért, munkajogi helyzetünk hosszú hónapokig rendezetlen volt. Így nem kerülhettünk vissza a munkaügyi rendszerbe, nem voltunk jogosultak sem közmunkára, sem foglalkoztatást helyettesítő támogatásra. Sokunknak közel egy évig semmilyen legális jövedelme nem volt.
Nincs sok iskolánk,de sok ész is nem kellett ahhoz, hogy lássuk, a szövetkezet kasszája üres, a milliók kámforrá váltak. Hogy hova kerültek? Egy biztos, hogy valószínűleg, mi dolgozók láttunk a cégnek átutalt közel 1,5 milliárdból a legkevesebbet. Mit tehettünk? Mindenki menekülési útvonalat próbált keresni. Mintegy ezren munkaügyi bírósághoz fordultak, nagy részük ügyvéd segítségét vette igénybe. A városi legendák szerint néhány ügyvéd – a könnyen jött pénz reményében-felosztotta egymás között a piacot. Úgy tűnik, hogy berepült az ablakukon a károsultak nevét, elérhetőségét tartalmazó lista, így tucatjával keresték meg a társaimat, telefonon, levélben. Furcsa szellők járhattak a szőke Tisza mentén, vagy a „festők városában”. Hogy találkoztak e az ügyvédek személyesen is az ügyfeleikkel? Tudomásom szerint ez nemigen volt jellemző. Sorstársaim többsége-ha jól tudom– postán megkapta a formanyomtatványt, aláírta, visszaküldte. Ahogyan én hallottam, a szerződések többsége már akkor is úgy volt megfogalmazva, hogy az ügyvédek csak nyerhettek az ügyön. Gondolja el hogy 20 -25 százalékos sikerdíj volt kikötve, természetesen, plusz áfa. Sok társammal beszélgettem, sajnos a többségének fogalma sem volt, hogy mit ír alá, ők csak arra vágytak, hogy a pénzükhöz jussanak, tudjanak enni adni a gyermekeiknek. Most döbbentek rá arra, hogy igencsak lóvá tették nagy részüket. Számoljon csak egy kicsit utána, hallani olyan ügyvédről, akinek jóval száz fölött van az ügyfelei száma. Mekkora összeget tehet zsebbe -mondjuk így, rutin munkával -, ha csak átlagosan 80 ezer forint sikerdíjjal számolunk?
- VENDÉG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.01.21.
„Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége.”
/Gibran Kahlil/
A történetet az élet írta. Az írásban szereplő személyek azonban a képzelet szüleményei. Ha bárki ennek ellenére magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet.
Örülök uram, hogy ismét megtisztelt látogatásával. Az asszony éjszakai műszakban dolgozik, a gyerkőcök már alszanak, nyugodtan tudunk beszélgetni. Sört is hozott? Nagyon köszönöm, látom jó hideg is, bontok egyet kettőnknek, pohár mellett az idő is jobban telik. No, egészségünkre! Ha megengedi, nem kertelnék sokat, belekezdek, miért kértem, hogy ma este találkozzunk.
Ugyan Ön ismeri a történetünket, de azok kedvéért akik most olvassák a kálváriánkat először, néhány mondat a múltról. Lassan két éve, hogy egy hangzatos nevű, de annál haszontalanabb, szociálisnak mondott szövetkezet, egy több mint 5 milliárdos – az EU által 2,9 milliárd forinttal támogatott – projekt keretében közel 3000, többségében alacsony képzettségű, iskolázottságú, zömmel évek óta munkanélküli, többségében roma munkavállaló foglalkoztatását vállalta, hosszú távú munka ígéretével. Olyan volt ez nekünk, mintha megnyertük volna a lottó ötöst. Örömünk csak pár hónapig tartott, hiszen hamarosan kiderült, hogy mi felvételünkre minden valószínűség szerint csak az EU-s pénzek „magánosítása” érdekében volt szükség. Eszközök voltunk a szövetkezet vezetői kezében, akik valószínűleg lelkiismeret furdalás nélkül használtak,majd dobtak el bennünket önző céljaik érdekében.
Legutóbbi találkozásunkkor – ha emlékszik – elmondtam, hogy a munkavállalók többsége 2015. júniusában már nem kapott bért, munkajogi helyzetünk hosszú hónapokig rendezetlen volt. Így nem kerülhettünk vissza a munkaügyi rendszerbe, nem voltunk jogosultak sem közmunkára, sem foglalkoztatást helyettesítő támogatásra. Sokunknak közel egy évig semmilyen legális jövedelme nem volt.
Nincs sok iskolánk,de sok ész is nem kellett ahhoz, hogy lássuk, a szövetkezet kasszája üres, a milliók kámforrá váltak. Hogy hova kerültek? Egy biztos, hogy valószínűleg, mi dolgozók láttunk a cégnek átutalt közel 1,5 milliárdból a legkevesebbet. Mit tehettünk? Mindenki menekülési útvonalat próbált keresni. Mintegy ezren munkaügyi bírósághoz fordultak, nagy részük ügyvéd segítségét vette igénybe. A városi legendák szerint néhány ügyvéd – a könnyen jött pénz reményében-felosztotta egymás között a piacot. Úgy tűnik, hogy berepült az ablakukon a károsultak nevét, elérhetőségét tartalmazó lista, így tucatjával keresték meg a társaimat, telefonon, levélben. Furcsa szellők járhattak a szőke Tisza mentén, vagy a „festők városában”. Hogy találkoztak e az ügyvédek személyesen is az ügyfeleikkel? Tudomásom szerint ez nemigen volt jellemző. Sorstársaim többsége-ha jól tudom– postán megkapta a formanyomtatványt, aláírta, visszaküldte. Ahogyan én hallottam, a szerződések többsége már akkor is úgy volt megfogalmazva, hogy az ügyvédek csak nyerhettek az ügyön. Gondolja el hogy 20 -25 százalékos sikerdíj volt kikötve, természetesen, plusz áfa. Sok társammal beszélgettem, sajnos a többségének fogalma sem volt, hogy mit ír alá, ők csak arra vágytak, hogy a pénzükhöz jussanak, tudjanak enni adni a gyermekeiknek. Most döbbentek rá arra, hogy igencsak lóvá tették nagy részüket. Számoljon csak egy kicsit utána, hallani olyan ügyvédről, akinek jóval száz fölött van az ügyfelei száma. Mekkora összeget tehet zsebbe -mondjuk így, rutin munkával -, ha csak átlagosan 80 ezer forint sikerdíjjal számolunk?
...
ORBÁN MÁR USZÍTJA TRUMPOT
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.01.21.
Orbán Viktor gratulált Donald Trumpnak beiktatása alkalmából, mint egyik fasiszta a másiknak. Figyelemre méltó, hogy Orbán azt írta Trumpnak, amit ő maga hazudott a népnek, amikor az alkotmányos rendet megdöntötte. Azt írta, hogy ""történelmi választási győzelme erős felhatalmazást ad az amerikai néptől a változtatásokhoz". Ez egy sunyi célzás arra, hogy Trump döntse meg az amerikai alkotmányos rendet.
Jegyezzük meg, Trump győzelme nem történelmi, és semmivel nem ad erősebb vagy gyengébb felhatalmazást, mint bármely választás bármely elnöknek. Demokráciákban, amire Orbán már nem is emlékszik, ugyanakkora joga van egy 0,1 százalékkal nyertes elnöknek, mint amikor valaki 70 százalékos győzelmet aratna, ha lehetne.
Az elnök hatásköre szabályozott, és semmivel nincsenek kevesebb jogai, ha 0,1 százalékkal győzött, és semmivel nincsenek több jogai, ha 70 száazlékos többséggel nyert. Az alkotmányos jogai nem kevesebbek, ha éppen csak nyert, és nagyobb győzelmi arány esetén sem többek. Ezt csak felcsúti fasiszta böllérek hiszik, hogy a győzelem aránya feljogosít bárkit arra, hogy az alkotmányos kereteket átlépje, esetleg hozzá hasonlóan felszámolja. Ez a kocsma filozófiája.
Amit Orbán Magyarországon megcsinált, az még ott is államellenes bűncselekmény, amiért életfogytiglani börtön jár. Onnan lehet majd megismerni, ha lesz Orbánnak igazi ellenzéke, hogy életfogytiglani börtönt követel Orbánra és bűnszervezetére. Orbán téved, amikor azt hiszi, hogy Amerikában is meg lehet csinálni, amit Magyarországon. Ha Trump erre kísérletet tesz, abban a pillanatban megállítják. Itt ezt nem tűrik...
Szerző: Amerikai Népszava
2017.01.21.
Jegyezzük meg, Trump győzelme nem történelmi, és semmivel nem ad erősebb vagy gyengébb felhatalmazást, mint bármely választás bármely elnöknek. Demokráciákban, amire Orbán már nem is emlékszik, ugyanakkora joga van egy 0,1 százalékkal nyertes elnöknek, mint amikor valaki 70 százalékos győzelmet aratna, ha lehetne.
Az elnök hatásköre szabályozott, és semmivel nincsenek kevesebb jogai, ha 0,1 százalékkal győzött, és semmivel nincsenek több jogai, ha 70 száazlékos többséggel nyert. Az alkotmányos jogai nem kevesebbek, ha éppen csak nyert, és nagyobb győzelmi arány esetén sem többek. Ezt csak felcsúti fasiszta böllérek hiszik, hogy a győzelem aránya feljogosít bárkit arra, hogy az alkotmányos kereteket átlépje, esetleg hozzá hasonlóan felszámolja. Ez a kocsma filozófiája.
Amit Orbán Magyarországon megcsinált, az még ott is államellenes bűncselekmény, amiért életfogytiglani börtön jár. Onnan lehet majd megismerni, ha lesz Orbánnak igazi ellenzéke, hogy életfogytiglani börtönt követel Orbánra és bűnszervezetére. Orbán téved, amikor azt hiszi, hogy Amerikában is meg lehet csinálni, amit Magyarországon. Ha Trump erre kísérletet tesz, abban a pillanatban megállítják. Itt ezt nem tűrik...
IDOMÍTSUNK LEGYET!
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.01.22.
Miniszterelnök úr házilapja a saját házi televíziójáról értekezik, és megesik az a csoda, hogy mindezt olvasva az ember rájön arra, amit eddig csak homályosan sejtett, és mindenféle példákkal próbált bizonyítani, de sohasem sikerült igazán. Hogy itt, minálunk zsarnokság van, vagy leánykori nevén diktatúra. Ezt már egyáltalán nem lehet letagadni, sajnos, mégpedig a következők miatt.
Miniszterelnök úr, aki oly sok más dolog mellett az információt és annak áramlását is szeretné a fennhatósága alatt tudni, s mint az közismert, nem is sajnálja rá a keményen dolgozó kisember pénzét, évi nyolcvan milliárdból tart fenn egy olyan média-gólemet, amely semmire sem jó, és MTV-nek nevezik összefoglalóan. Viszont a keményen dolgozó kisember szarik rá magunk közt szólván.
Kitartó, hosszú és verejtékes munkával sikerült elérni, hogy a fél nyolcas híradó – amely a zászlóshajója volna a miniszterelnöki szándéknak – nézettségét a nem is oly rég volt közel milliósról alig több mint százezresre redukálják, ami jelenség voltaképp biztató is volna, ha nem hozná magával a téboly köreinek újabb szintjeit. Első lépcsőben a Vajnatévével, amellyel újólag megtörtént az a csoda, hogy nem érdekli a népeket, ha a bigott hívőket kivesszük a pakliból.
Miniszterelnök urat ezek az eredmények fölöttébb elkeserítették, és nem arra – az egyébként normálisnak tekinthető – belátásra jutott, hogy lazítani kellene a gyeplőn, és nem kizárólag hamisságokat kínálni a választópolgárnak eledelül. Ő másképpen működik. Ennek a különös üzemnek az az ismertetőjegye, hogy Mészáros Lőrinc fölvásárolja, amire miniszterelnök úr rábök, gondolván, ha nem muzsikál az egyik, legyen akkor másik, most épp legutóbb az Echo TV lett a csoda friss, ropogós letéteményese.
Újat mindezzel aligha mondtam, a nóvum eztán jön, a szándék és az ultimátum, amely szerint a Magyar Időkkel mészároslőrincesített Tv-nek szinte a nulláról indulva kellene megvernie konkurenseit, és van határidő is. Orbán Viktor környezetéből származó információk szerint miniszterelnök úr 2018 nyarát jelölte ki, amikor már „olajban kell úsznia a kormánymédia gépezetének”. – Ezt a saját bejáratú lapja fogalmazta meg ily plasztikusan, viszont nem kezdett el halálra váltan hörögni, ami szívességet én most megteszek, és helyetted is, nyájas olvasó...
Szerző: Rezeda
2017.01.22.
Miniszterelnök úr házilapja a saját házi televíziójáról értekezik, és megesik az a csoda, hogy mindezt olvasva az ember rájön arra, amit eddig csak homályosan sejtett, és mindenféle példákkal próbált bizonyítani, de sohasem sikerült igazán. Hogy itt, minálunk zsarnokság van, vagy leánykori nevén diktatúra. Ezt már egyáltalán nem lehet letagadni, sajnos, mégpedig a következők miatt.
Miniszterelnök úr, aki oly sok más dolog mellett az információt és annak áramlását is szeretné a fennhatósága alatt tudni, s mint az közismert, nem is sajnálja rá a keményen dolgozó kisember pénzét, évi nyolcvan milliárdból tart fenn egy olyan média-gólemet, amely semmire sem jó, és MTV-nek nevezik összefoglalóan. Viszont a keményen dolgozó kisember szarik rá magunk közt szólván.
Kitartó, hosszú és verejtékes munkával sikerült elérni, hogy a fél nyolcas híradó – amely a zászlóshajója volna a miniszterelnöki szándéknak – nézettségét a nem is oly rég volt közel milliósról alig több mint százezresre redukálják, ami jelenség voltaképp biztató is volna, ha nem hozná magával a téboly köreinek újabb szintjeit. Első lépcsőben a Vajnatévével, amellyel újólag megtörtént az a csoda, hogy nem érdekli a népeket, ha a bigott hívőket kivesszük a pakliból.
Miniszterelnök urat ezek az eredmények fölöttébb elkeserítették, és nem arra – az egyébként normálisnak tekinthető – belátásra jutott, hogy lazítani kellene a gyeplőn, és nem kizárólag hamisságokat kínálni a választópolgárnak eledelül. Ő másképpen működik. Ennek a különös üzemnek az az ismertetőjegye, hogy Mészáros Lőrinc fölvásárolja, amire miniszterelnök úr rábök, gondolván, ha nem muzsikál az egyik, legyen akkor másik, most épp legutóbb az Echo TV lett a csoda friss, ropogós letéteményese.
P' AMENDE - ROMA KULTÚRA - IGAZGYÖNGY ALAPÍTVÁNY
BLOGÁSZAT
Szerző: repeti
2017.01.
Új kisfilm készült és látható a Médiaklikken az Igazgyöngy Alapítvány munkájáról. Érdemes megnézni és elgondolkodni rajta.
L. Ritók Nóra még 2010 végén a blogjában így összegezte az általuk végzett munka eredményeit:
"Év vége van. Az ember összegez, visszatekint, értékel. Hogy mi változott. Megtérült e a befektetett energia? Hol, mi nem sikerült? Mi az, amire lehet építeni jövőre?
Sokan mondják nekem: úgysem érsz el semmit. Fölösleges energia. Semmi nem változik. Én nem így érzem. Van változás. Hol nagyobb, hol kisebb. Nyilván a lehetőségektől is sok függ. De az alap már alakul azok kihasználásához.
Szerző: repeti
2017.01.
L. Ritók Nóra még 2010 végén a blogjában így összegezte az általuk végzett munka eredményeit:
"Év vége van. Az ember összegez, visszatekint, értékel. Hogy mi változott. Megtérült e a befektetett energia? Hol, mi nem sikerült? Mi az, amire lehet építeni jövőre?
Sokan mondják nekem: úgysem érsz el semmit. Fölösleges energia. Semmi nem változik. Én nem így érzem. Van változás. Hol nagyobb, hol kisebb. Nyilván a lehetőségektől is sok függ. De az alap már alakul azok kihasználásához.
Próbálom összegezni az eredményeket. Amit lehet, nem lát más, mert nem rendszeres a kapcsolata a családokkal, nem tudja összehasonlítani a napokat, heteket, hónapokat.
Sok mindenben segítettük őket. Étkezési díj befizetésekkel, villanyóra visszakötésekkel, segítettünk gyógykezeléseket, honosításokat, más hivatali ügyekben közreműködtünk, ott voltunk születéseknél és temetéseknél, költözéseknél és visszaköltözéseknél, munkahelykeresésnél, és feketemunkánál, próbáltuk enyhíteni a mindennapok gondját élelmiszerosztásokkal, meleg ebédekkel, állandó ruha-és cipőadományokkal, bútorokkal, WC-kel, konyhai felszerelésekkel, építőanyagokkal. Próbáltuk szebbé tenni az ünnepeket, emlékezetessé tenni a születésnapokat, készítettünk családi fotókat, rendeztünk közös programokat, szerveztünk kirándulásokat, táborokat azoknak, akik sosem jutottak volna el. Befizettünk iskolai előadásokra, mikuláscsomagokra, kifizettünk ballagó-képeket, és ballagó-ruhákat, hogy az iskolában egyenlőnek érezzék magukat. Kerestünk jogorvoslatot, ha másképp nem ment. És segítettünk még sok mindenben, tüzelőtől takaróig, csekkbefizetéstől benzinköltségig, mindenben, amikor krízishelyzet alakult ki, és nem volt, aki segítsen. Segítettünk meghallgatással, biztatással, jó szóval., együttgondolkodással. Próbáltuk visszaszorítani az uzsorát, a lopást, az agressziót.
Ez az egyik oldal. Már látom sokakban a kérdést: és ők? Mit tettek ők?
Először is megbíznak bennünk. Sokan. És velük már lehet szabályokról beszélni. Hogy a segítség ne egyoldalú legyen.
Náluk már lettek tisztább házak, kifestett, leburkolt szobák. Összeszedett szemét. Kártyás villanyórák, csökkenő tartozások. Iskolába járó, felszerelést megbecsülő gyerekek. Kevesebb verekedés. Érzékelhetően nagyobb lett a nyugalom a felnőttek között is. Kevesebb a cirkusz, az ordibálás, a verekedésbe torkolló konfliktus. Lettek jobban öltözött, tisztább gyerekek. Ruhában és cipőben. Kevesebb a fejtetű. Kevesebb a patkány. Kevesebb a kórházba kerülő gyerek.
Kicsit csökkent rajtuk a kilátástalanság terhe, mert ott vagyunk, segítünk, visszamegyünk. Már nagyon ritka az ellenünk fordulás, a vádaskodás. Már kölcsönössé vált az egymást tisztelő kommunikáció. Már nem kell remegniük, egymást taposniuk a lehetőségért. Mert lesz másik. Tudják, visszamegyünk.
Persze sok minden nem lett. Mert megmaradt az uzsora, sokaknak könnyebb még mindig a lopás, mint a megszerzés lehetőségének törvényes megkeresése. Megmaradt az ellenségeskedés bizonyos családok között. Nem tudtam tenni a túl sok pénzért szállítók ellen sem, akik kihasználják a másik baját, és mindig emelve az árakat visznek hivatalba, orvoshoz. Még mindig fel-fellángol köztük a „más biztos többet kapott” érzés. Nem lettek még kiskertek, még mindig túl sok az otthon heverésző felnőtt. Már nem a „kérni-kapni mindenáron” szemlélet a jellemző, de még vannak, akik megpróbálják, ha kell hazugságokkal is. Még vannak, akik továbbadják, amit kaptak. Pénzért, másoknak. Még vannak csicskák, a másik nyomorultra irányuló megalázás. Még mindig túl sok a gyerekként teherbe eső lány.
Még nincs munkahely. Ha lenne, az sokat segítene. Az látványos javulást hozna, tudom. De ehhez nem vagyok elég.
Van tehát eredmény: a nyugalom, a bizalom, a remény, ami lassan tenni akarássá alakul.
Mi kellett hozzá? Először is megpróbálni megérteni ezt az egészet. Még mindig próbálom. Aztán kellett az állandó jelenlét, segíteni akarás, türelem, folyamatos megerősítése a jónak, elfogadás, odafordulás, és persze támogatók, akik adják mindazt, amivel segíthetünk. Így segíthetünk egy olyan rétegnek, ami már önerőből nem képes változtatni. Ahol a törvények adta kényszer sem segít. Ahol csak a szegénység átörökítése folyik. Ahol nem a jó szabályok szervezik a mindennapokat, az életet. A gyerekek életét is. Ezért kell folytatnunk. Miattuk. Nem szabad több generációt hagyni így felnőtté válni.
Talán még nem késő. Talán. De az biztos, hogy az utolsó pillanatban vagyunk."
Nóráék azóta sokat dolgoztak és dolgoznak. Segítenek, folyamatosan jelen vannak ott, ahol és amikor lenniük kell. Azokkal, akik nélkülük magukra maradnának kilátástalan helyzetükben. Az Igazgyöngy munkatársai azóta is egyre többféle módon igyekeznek segíteni a rászorulóknak, akik egyre többen vannak. Nekünk pedig emberi és szakmai példát mutatnak...
Mi minden történt náluk azóta? A kisfilm megnézése mellett érdemes beleolvasni "A nyomor széle" blog évenként összesített anyagaiba, amikből erre is választ kapunk:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)