Szerző: Swan Edgar
2017.01.16.
...Sokan elhiszik a propagandának, hogy csak az a magyar, az az ember, aki a jelenlegi kormánypártra szavazott.
Francot! Aki nem rájuk szavazott, az ugyanúgy fizet adót. Fizet, amikor megkapja a munkabérét (már akinek van munkája), fizet, amikor tankol, fizet, amikor vásárol, amikor befizeti a rezsit.
Pont annyi adót fizet, mint a Fidesz hívei. Ezért (de nem csak ezért) a kormánynak nem csupán a kétmillió szavazójukat, hanem minden polgárt képviselni kell. Mindegy, hogy melyik pártra szavaz, vagy egyikre sem szavaz. Ugyanis nem két, hanem tízmillió ember él ebben az országban. Vagy kilenc.
Miféle kormány az, amelyik hazaárulónak merészeli nevezni azokat a polgárokat, akik kritizálják a működését?
Hogy jön ahhoz egy kormány, hogy elhitesse közvetlen híveivel, hogy most ők uralkodnak a többiek felett? Önmagán uralkodik mindenki, vagy kellene uralkodnia. Senkinek sincs joga a másként gondolkodót küldözgetni sehová. „Ha nem tetszik, el lehet menni!” Ne vicceljünk már! Menjen el nyolcmillió ember? Akkor jó lesz minden? A Fidesz és kiszolgálói boldogok lesznek? Halomra döglenének éhen, hiszen nem lenne kin élősködni, a szavazóik nem tudnák eltartani őket.
Micsoda hazug, aljas dolog az, hogy a miniszterek elnökéhez lojális, hozzá közel álló barátok, rokonok, ismerősök messze több lehetőséghez juthatnak, mint bárki más?
Hogy jön ahhoz egy politkából (tehát a mi pénzünkből) élő, hogy kikérje magának az elszámoltatást?
Mi meg hogy jövünk ahhoz, hogy homokba dugjuk a fejünket és ne követeljük meg az elszámolást? Ez az ország nem a Fideszről és az ő híveiről szól, hanem mindannyiunkról.
A többség nem ők, nincs többség. Tízmillió emberből álló egy ország van. Annak az országnak egy kormánya van. Olyan, amilyen.
Lehet hazudni. A történelem bebizonyítja, hogy nagyon sokáig lehet hazudni. De örökké nem lehet. Sem a pártoknak, sem a politikusoknak, sem a médiának, sem a statisztikának.
Ami most van, az szar. A szavazásra jogosult nyolc millió emberből hat millió szerint szar. Hiszen ennyien nem szavaztak a Fideszre. Négy millióan más pártra sem, mert nincs olyan párt, amelyben bíznának. A Fidesz visszaélve a nem rájuk szavazók, a senkire nem szavazók és ( igen!) a tulajdon szavazóik bizalmával, eszelős ámokfutásba kezdett.
Mára elhitték, hogy nekik és híveiknek mindent szabad, mindent lehet, minden az övék. A jog őket szolgálja, a rendőrség az ő házi hadseregük, a bíróság őket védi, az oktatás az ő játékuk, az állami bevétel az ő zsebpénzük, az uniós források szabadon rabolható privát ajándék. Azt tesznek, amit akarnak, azt vesznek el, amit megkívánnak. Nincs gát, nincsen fék.
Az ilyen torz rendszer ontja magából a torz egyéneket, akik mindenhatóságuk tudatában bármit megengednek maguknak. Ezek egy része látszik, egy része nem.
A hittérítők ezeket szolgálják akkor, amikor meg akarnak győzni minket: nem a mi dolgunk a politika.
Ha a kormánypárt és vazallusai a saját híveik pénzéből fognak élni, valami távoli szigeten, akkor valóban nem lesz a mi dolgunk. De ameddig a közmunkás 27% adót fizet, amikor vesz két kiflit, amikor az ellenzéki jövedelemadót (és még ezerféle adót és egyéb sarcot) fizet, amikor a nyugdíjas adót fizet a gáz, víz, villany, tej vásárlásakor, a szülő adót fizet, ha pelenkát vesz a gyerekének, addig a mi dolgunk.
Ugyanis nekünk rossz, ráadásul a mi pénzünkből, a mi országunkban rossz nekünk.
Akkor is az, ha az egynegyedes többség ennek az ellenkezőjét állítja.
Akkor is, ha hallgatunk, ha halogatunk, ha elfordulunk, ha befogjuk a fülünket.
Akkor is, ha gyávák vagyunk.
Akkor is, ha hülyék vagyunk.
