Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2017.12.18.
A történésznek nincs joga gyávaságból hallgatni – mondja lapunknak adott interjújában Ungváry Krisztián történész, akinek nemrég jelent meg A szembenézés hiánya című könyve, amelyből kiderül, a rendszerváltás utáni Országgyűlés tagjai közül kik szerepeltek az állambiztonsági nyilvántartásokban. Szóba kerül még Schmidt Mária, a Jobbik plakátjai és borászatának teljesítménye is, Orbán Viktor rendszere kapcsán meg elmondja: olykor már nincs mást tenni, mint ordítani.
Tudjuk már meg végre, kik voltak ügynökök a rendszerváltás előtt, legyen teljes aktanyilvánosság – kicsit úgy érzem, hogy a harcot, amit folytat, már régen elvesztette.
Ez nem így van.
Érdekel még bárkit, kikről van szó? Jó részük már nem is él. Eltelt 27 év a rendszerváltás óta.
Abból ítélve, hogy tegnap félóránként csörgött a telefonom, elég sok e-mailt is kaptam, mióta megjelent a könyvem, nem állítanám, hogy a hatás ne lenne elég komoly. Ennek az ellenkezője igaz, ez a történet a máról szól, nem a múltról, és nagyon is érdekli az embereket. A könyv témája valójában a jelen idejű „múltmutyi”. És emiatt a mutyi miatt mindenki nagyon hamar rájön, hogy ez miért a saját életéről, és áttételesen a saját pénzének az állam általi ellopásáról szól.
Ha jól értem, akkor ma is ismert neveket akarunk tudni. Olyan emberekről kínos iratokat, akik ma is elöl vannak a közéletben.
Ha egyszerűen tesszük fel a kérdést, akkor az úgy merült fel, hogy volt-e Farkas Flóriánnak érettségije, illetve, hogy voltak-e büntetőügyei. Nagyon fontos kérdések szerintem. Ezek pedig ahhoz, hogy egy közszereplő, aki ráadásul politikus is, megválasztható legyen, alapvető információk. Pláne akkor, ha az információk az önéletrajzával nincsenek szinkronban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.