Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.12.06.
Elolvastam a Szülői Hang Közösség felhívását és kitöltöttem a vélemény felmérési kérdőívet (nem hiszem, hogy sokra megyek vele, de azért szólok: a véleményeket majd nem valakik felé fogják közvetíteni - legalábbis remélem -, hanem valakiknek, ha ugyanis valakik feléküldik, még nem bizonyos, hogy megérkezik, útközben annyifelé eltérülhet - ez a szocialista hivatal bikkfanyelve, lényege az volt, hogy minél homályosabban fogalmazzon).
A kérdések szerintem jók (kivéve azt az egyet, ami így szól: Átvinné-e gyermekét az állami oktatási rendszerből egy alapítványi iskolába, magántanulói csoportba vagy egyházi intézménybe? - mert arra nem lehet válaszolni, hacsak szövegesen nem: persze, elvinném, bárhová, csak egyházi iskolába nem), elegendő muníciót gyűjthetnek ahhoz, hogy értelmes emberek (lehetőleg nem csak oktatási szakemberek) ezeknek a válaszoknak az alapján hozzáfogjanak a magyar történelem első oktatási rendszerének kidolgozásához.
Volt már egy kezdemény, a Magyar Bálint minisztersége idején készült rendszerrel el lehetett volna indulni, menet közben kiderülhetett volna néhány alaphiba, a rendszerben benne volt a javítás lehetősége. Sietek leszögezni: egy oktatási rendszert jónak minősíteni, az alaphibákat megjelölni olyan méretű felelősség, amihez közelítőt sem tudok mondani, embermilliók életét határozza meg, méghozzá a távoli jövőben, minthogy (elmondtam, leírtam ezerszer, rajtam kívül százezrek milliószor) 30-35 év múlva kezdi éreztetni a hatását az az oktatási rendszer, ami holnap kezd működni. Éppen ezért még a szokásosnál is erőteljesebben hangsúlyozom, a magam véleményét mondom, annyira sem bizonyos a helyessége, amennyire bármely más esetben, amiben egyáltalán meg merek szólalni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.