Szerző: SzEGy
2017.12.11.
Régi, jó reklámszöveg. Azt nem mondhatom, hogy semmit nem segít rajtam most a valamikor (a múlt évezredben) megszerzett középfokú angol nyelvvizsga, és az arra lassan rárétegződött konyha és ponyva angollal rendszeresen karbantartott passzív nyelvtudás, bár ez mégis olyan messze van a szabatos és szakmailag korrekt angol beszédtől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Mondjuk arra jó, hogy tán nem adnának el egy zsák paszulyért angol nyelvterületen, de azért pont úgy van ez velem, ahogy a nagyon ritkán beszélőkkel lenni szokott. Mikorra a szép kövérre duzzasztott passzív szókincsemből kiemelnék végre pár odaillő kifejezést, eldönteném, hogy akkor ezt most, hogy a csudába is kéne kiejteni és érkezésem lenne pár rag mellé csapkodásával összeeszkábálni egy értelmesnek tűnő és megfelelő sorba rendezett mondatot, kb. lemegy a nap. A megértés, az értés viszonylag jól (a beszédnél biztos, hogy kaliberekkel jobban) megy.
Ettől független tény: ha valaki nem annyira szerencsés csillagzat alatt született és kevésbé pallérozott elméjű mintsem, hogy több nyelven is elég magas, ha nem is anyanyelvi szinten beszéljen, akkor a külföldi örökbe fogadni szándékozókkal való érintkezéshez mindenképpen külső segítségre lesz szüksége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.