SZÁLLÓ HELYETT LAKÁSBA: MIÉRT KELLENE AZ ÁLLAMNAK AZ ELSŐKÉNT LAKHATÁST KONCEPCIÓT TÁMOGATNIA

MÉRCE - LAKHATÁST MOST
Szerző: KOVÁCS VERA
2017.12.12.

Magyarországon egészen extrém gondolatnak számít, hogy a hajléktalanság ellen a hosszú távú lakhatás megteremtésével küzdjünk. Van azonban egy szemlélet, az Elsőként Lakhatást, amelynek alapvetése, hogy a sikeres szociális munkának a lakhatásra kell épülnie, hiszen az embereknek sokkal nagyobb az esélye újra talpra állni, ha nem egy hajléktalanszállón vagy más tömegszálláson él.


Az Elsőként Lakhatást koncepció kidolgozója Sam Tsemberis amerikai pszichiáter, aki a munkát a lehető legproblémásabb célcsoporttal, utcán élő mentális betegekkel kezdte meg a kilencvenes évek elején. Az eredmények látványosak voltak: akik szociális bérlakást kaptak, azoknak mindössze 3 százaléka került vissza az utcára a program első 3 éve alatt, szemben az ellátórendszeri intézményekbe jutott emberekkel, akiknél ez az arány 25 százalékos volt.

A kísérletből egyértelműen következett az Elsőként Lakhatást szemlélet alappillére: az intézménybe (pl. hajléktalanszálllóba) költöztetés elkerülése.
Az elképzelés másik fontos alappillére az intenzív szociális munka, amely az érintetteket képessé teszi a lakhatásuk hosszú távú fenntartására, és arra, hogy ez a lehetőség segítsen nekik visszatalálni az önálló életbe.

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az elterjedt tévhittel ellentétben a hajléktalan emberek viszonylag nagy részének van annyi jövedelme, hogy hosszú távon lakásban élhessen, a háztartásvezetéshez szükséges képességek pedig a többségüknél szintén megvannak. Az olcsó és fennntartható bérlakáshoz jutás pedig nem azt jelenti, hogy bárki minden meggondolás nélkül ajándéklakásokat kapna; jellemzően bérleményekről van szó, ahol a beköltöző ügyfelek fizetik (az alacsony összegű) bérleti díjakat...

ITT OLVASHATÓ