SOK A KÉRDŐJEL AZ OSZTRÁK NEONÁCIK KORMÁNYZATI RÉSZVÉTELE MIATT, DE ORBÁN AKÁR BIZAKODHAT IS - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2017.12.18.

- Az EU fegyvertelen, meg az államok sem törik össze magukat a jogsértőkkel szemben, így a demagógoknak nem kell félteniük az álmukat

- Orbán Viktort megint meghívták a bajor keresztényszociálisok, amit Merkel aligha néz jó szemmel

- A TEK vérkomoly erődemonstrációján röhögnek Budapesten a turisták

Libération

Az EU nem is akar, de nem is tud szembeszállni osztrák jobbratolódással, de ugyanez a helyzet Magyarország és Lengyelország esetében is. Pedig csaknem 80 évvel az Anschluss után neonácik rendezkednek be osztrák földön. Dehát az unió nem szövetség, hanem az államok egyszerű összefogása. Korlátok persze vannak : minden tagnak tiszteletben kell tartania az európai szerződéseket. De azok nem tartalmazzák, hogy milyen kormányzati típusok lehetségesek. Ha fasiszta, kommunista, vagy éppen demagóg pártok kerülnek hatalomra, az nem önmagában nem sért törvényt. Egy kormány elég messzire mehet a tekintélyelvűség útján, anélkül, hogy számolnia kellene a kizárással, vagy akár megtorló intézkedésekkel. Látni ezt a magyaroknálés a lengyeleknél, ahol a rendszer a török mintájú « demokratúra » felé tart. Európa a saját naivitásának az áldozata, mert annak idején az alapító atyák nem gondolták, hogy egy nap az emberek ismét olyan rezsimekre vágynak, amelyek tízmilliók életét követelték. A kommunizmus bukása pedig csak erősítette a hitet a demokrácia és a piacgazdaság győzelmében.

Az egyhangú döntés elve kizár minden gyakorlati lehetőséget, hogy fel lehessen lépni, ha bárki megszegi a jogállamot, a kisebbségi, illetve emberi jogokat. Négyötödös többséggel ugyan felügyelet alá lehetne helyezni a delikvenseket, ám ez sem a magyar, sem a lengyelek esetében nem jött össze. Az EU olyan szerveződés, amelyben a tagok éberen ügyelnek arra, nehogy olyan szövetség legyen belőle, amely kicsúszik az ellenőrzésük alól. A demagógok nyugodtan alhatnak.

Die Welt

1. A német szociáldemokraták megdöbbenéssel fogadták, hogy létrejött az osztrák koalíció. Úgy értékelik, hogy Kurzzal, a szélsőjobbos diákszervezetektől induló Strachéval, illetve a bujtogató Orbánnal folytatódik a jobbra tolódás. És újra megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia. Legalábbis így nyilatkozott az SPD helyettes frakcióvezetője, aki ezzel főként arra utalt, milyen közel áll egymáshoz az osztrák és magyar vélemény a menedékpolitika ügyében. A bajor keresztényszociálisok ezzel szemben úgy ítélik meg, hogy lett még egy szövetségesük, aki egyben példakép is. Egyúttal meghívták a magyar miniszterelnököt a jövő hónap elején esedékes, szokásos párttanácskozásukra. A gesztussal a CSU jelzést küld Berlinnek, mert ott egyszer már elégedetlenséget váltott ki Orbán Viktor látogatása. Az ugyanis két éve, épp menekültválság csúcspontjára esett és a kancellár úgy értékelte, hogy a szövetséges párt ily módon a hivatalos politikával szembeni bizalmatlanságát fejezte ki.

Az Európai Néppárt strasbourgi képviselőcsoportjának első embere úgy értékelte, hogy Kurz csupán fel akarja törni országában a régi, megcsontosodott szerkezeteket. Weber hozzáfűzte, hogy a polgári politikusok új nemzedékének egyik képviselőjéről van szó, akitől nem lehet elvitatni az Európa-barátságot. És egyébként is, már rég lekerült a napirendről a Szabadságpárt követelése, hogy az ország lépjen ki az EU-ból. A német zöldek vezére – Orbán Viktorra utalva – azt hangoztatta, hogy a nagy gondokat, mint a humanitárius és rendezett menekültpolitika, nem lehet a nemzetállamok csigaházából megoldani.

2. A lapcsalád kiadója szerint a visegrádi államok a jövőben tömböt alkothatnak, éspedig azon az alapon, hogy nemet mondanak a bevándorlásra. Thomas Schmid rámutat: már ez sem vált ki tiltakozást, de hát az utóbbi években igencsak feljöttek a nacionalista és idegenellenes pártok. Így azután elmaradnak a megmozdulások az osztrák koalíció miatt is, pedig mekkora volt a felzúdulás 17 éve, amikor az FPÖ először került be a kormányba. Persze lehet, hogy a feltűnő hallgatás mögött a lemondó belátás van, miután Kurz azzal akadályozta meg a szélsőjobb győzelmét, hogy a nyugati polgári politikusok közül elsőként állította politikája középpontjába a menekültek szigorú elhárítását. Majd meglátjuk, hogy eladta-e a párt lelkét. Egyelőre úgy tűnik, nem a megnyugtatást célzó taktika az ígéret, miszerint Európa-barát irányvonalat vesz. De bizonyítania kell, hogy képes megszelídíteni a Szabadságpártot, eltávolítva attól a választókat. Az eredményt két dolgon lehet majd lemérni: az egyik, hogy meg tudja-e vonni a táptalajt az idegengyűlölettől, a másik pedig, hogy – Orbántól eltérően – ne provokálja az EU-t, hanem annak partnereként lépjen fel. Érdekes lesz látni, hogy Ausztria tényleg hozzájárul-e a menekültprobléma megoldásához, az Alkotmányt és az európai szabályokat betartva...

ITT OLVASHATÓ