ROMLIK A TÁRSADALMUNK HUMÁN MUTATÓJA - INTERJÚ BEER MIKLÓS VÁCI PÜSPÖKKEL

HVG ONLINE - ITTJON
Szerző: DERCSÉNYI DÁVID
2017.12.18.

Nem tud büszke lenni a magyar vendégszeretetre, mert csak a gazdag vendégeket szeretjük. Nem tartja bölcs dolognak, hogy az állam programot indított a világ üldözött keresztényeinek védelmére, mert minden üldözöttet védeni kell. Örül, ha megváltoztatják a Miatyánk "ne vígy minket a kísértésbe" sorát, a női papság ellen nem tud racionális érvet felhozni, de nem racionálisat igen. A "genderprogramot" perverzitásnak tartja, de bosszantja, ha a nők feladatának a mosogatást, a takarítást tartják. Beer Miklóssal mint püspökkel utoljára beszélgettünk adventkor, jövőre nyugdíjba megy.

hvg.hu: Mire gondol a mostani karácsony küszöbén, mit érzett fontosnak ebben az adventi időszakban?

Beer Miklós: Talán furcsán hangzik, de most jutott először eszembe, hogy tulajdonképpen egy születésnapot ünneplünk majd. És ne álljunk meg a bethlehemi történetnél, hanem figyeljünk oda Jézus Krisztus személyére, mint ahogy egy születésnapon felköszöntünk valakit. Hívő emberként mit jelent nekünk az ő személye? Ezt próbálom a püspöki szolgálatomhoz meg az egész életutam kapcsán összegezni, mert ez a tizenötödik karácsonyom Vácon, de valószínűleg ez lesz az utolsó, mert jövőre nyugdíjba megyek.

De hogy mit is tartok legfontosabbnak Jézusban, amit próbálok képviselni és továbbadni: egyikünk sem választja meg, hova és mikor születik, a történelem melyik korszakába, a Föld melyik részére, milyen adottságokkal, családi háttérrel, ez foglalkoztat nagyon. Nincs semmi jogunk arra, hogy többre tartsuk magunkat azoknál, akik rosszabb helyre születtek. De Jézus Krisztus személyéhez hozzá kell kapcsolnunk azt, hogy ő tényleg megválasztotta, hol szülessen. És a teremtő Isten elhatározásából választotta a hajléktalan állapotot, a be nem fogadott létállapotot, az üldöztetést, majd végül az elutasítást és az áldozattá válást, óvatosan mondom, a holokausztot.

A második gondolatom a szolidaritás, a sorsközösség vállalása. Ez a vízkereszti történet, hogy Jánostól keresztséget kér. Odaállni a többiek közé, vállalni az ő sorsukat, és a történelem minden emberével szolidaritást vállalni, nincs kizárás. Meghal mindenkiért. És ebben benne van, hogy az elesettek pártjára áll, és ez a harmadik gondolat. Itt utalok Ferenc pápára: a peremen levőkhöz megy. Erre hív. Jussunk el mi is arra a gondolatra, hogy bár senki sem választja meg, hova születik, azt mindenki megválaszthatja, hogy a lehetőségeivel hogyan él. Ez a mi szabadságunk és felelősségünk is.

Jézus születésének keresztény ünneplése akkor őszinte és hiteles, ha mi ezen az úton akarunk járni, és legalább is próbálunk sorsközösséget vállalni, kirekesztés nélkül tekinteni mindenkire. Ha képesek vagyunk megbocsátani, azonosulni mások sorsával, ha van bátorságunk az életünk megreformálására, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy le tudunk adni valamit a luxus életvitelünkből mások javára, akkor ebből fakad a belső békénk, és az esély, hogy másokkal is békében legyünk. Ilyen gondolatok vannak bennem...

ITT OLVASHATÓ