Szerző: PROF. DR. LAKATOS GYULA
2017.12.09.
Miközben a nemzeti ünnepeink környékén késhegyig menő harcok folynak, az állampolgár nem tudja összekapcsolni tevékenységét a közösségi célokkal, legfeljebb elvont történelmi mítoszok, ideológiai, érzelmi nosztalgiáinak kontextusában – a legtöbben még ebben sem -, az ország általam vélt valódi problémái valahol egészen máshol vannak (Tornyospálcán a rendszerváltáskor, kettő cigány család élt, ma háromszáz, kb. 2700 lakosból, szándékosan nem Olaszliszkát hozva példaként).
- Az országban 460 település van a leszakadás, részben a szegregálódás állapotában. Ez kb. 1.5 millió embert érint.
- A Tiszántúl társadalma a nagyvárosokat kivéve lassan roncs társadalommá válik. Ez a jelenség fellelhető Nógrád, Borsod, Baranya, Somogy-megye egyes részein is.
- A rendszerváltást követően, a nagybirtokrendszer szétesésével, nagymértékű humántőke vesztés következett be a vidék társadalmában. A korábbi meglévő humántőke, szakmai tudás és kultúra a megváltozott gazdasági körülményekhez képest inkongruensé vált.
Egyik következménye, hogy az „inkongruensé vált” humántőke jelentős része elvándorolt, a vidéki településeken maradók tudástőkéje pedig kihasználhatatlan.
- A felsőfokú végzettségűek aránya, a 25 éven felüli korosztályon belül a leszakadóknál 3,8% a stagnáló, illetve fejlődő közösségekben 22,4%. A gazdasági, társadalmi felzárkózást generáló humántőke veszteség csökkentette, illetve szinte kizárja a leszakadók felzárkóztatását.
Ezek a tényezők okozzák a vidék társadalmában az ellenőrizhetetlen és dezorganizációs tüneteket, fokozzák a társadalmi kirekesztődés, a szegénység és a területi gettósodás kockázatát, rombolják a társadalmi kohéziót és rontják a gazdaság versenyképességének esélyét is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.