RÉSZT KELL-E VENNI A JOBBIK TÜNTETÉSEN?

MÉRCE
Szerző: MISETICS BÁLINT
2017.12.15.

1. A Jobbik (továbbra is) egy szélsőjobboldali, rasszista, homofób, idegengyűlölő párt, amely tagadja a politikai közösség tagjainak az egyenjogúságát, önkormányzati szinten pedig fasiszta jellegű intézkedéseket vezet be – ezért nem kell, nem szabad részt venni a pénteki tüntetésen.

2. A fentiek igazak. Az ÁSZ eljárása azonban egy eleve jogsértő szabályozás törvénysértő, pártállami jellegű alkalmazása (vö. Schiffer András cikkével), ami arra irányul, hogy a Fidesz a választások előtt ellehetetlenítse a legnépszerűbb ellenzéki pártot, ezért a fentiek ellenére is részt kell venni a pénteki tüntetésen.

A helyzet mindkét megközelítésnél bonyolultabb.

Vélhetően mindannyian el tudunk képzelni olyan (szélsőséges) helyzetet, amikor annak ellenére is fel kellene szólalnunk egy pártot ért igazságtalanság, elnyomás ellen, hogy a párt ideológiájáról és politikájáról azt gondoljuk, amit jelenleg a Jobbikéról.

Ha ez így van, akkor a címben foglalt kérdésre az első álláspont önmagában nem adhat kielégítő választ – mivel annak egyszerre kellene tekintettel lenni a Jobbikkal való politikai szembenállásunkra és az ÁSZ eljárása által megsértett olyan értékek melletti elköteleződésünkre, mint a pluralizmus (többpártrendszer), az állami intézmények függetlensége, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog.

Az sem magától értetődő azonban, hogy ebben az ügyben feltétlenül az elvont „demokratikus normáknak” van elsőbbségük, nagyjából a tévesen Voltaire-nek tulajdonított erkölcsi iránymutatás szellemében (nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálom árán is védeném az ahhoz való jogodat, hogy elmondhasd, amit gondolsz).

Ez az iránymutatás ugyanis olyan helyzetekre alkalmazható leginkább, amelyekben olyan tevékenységekről van szó, amelyek erkölcsi megítélése egyértelmű. Ha a szólásszabadságot korlátlannak és feltétlen jónak tekintjük, akkor helyesen tesszük, ha a szólásszabadság korlátozása ellen a beszéd tartalmától függetlenül tiltakozunk. Ha azt gondoljuk, hogy nincs olyan helyzet, amelyben erőszakmentes vagy már ártalmatlanná tett (pl. földön fekvő) embereket köréjük magasodó rohamrendőrök igazolt módon rugdalhatnak és ütlegelhetnek, akkor elvárható, hogy az ilyesmit azok se tagadják le, hanem szólaljanak fel és akár áldozatokat vállalva is tegyenek ellene, akiknek a legádázabb politikai ellenfeleit rugdalják és ütlegelik.

ITT OLVASHATÓ