2017. december 31., vasárnap

RÉGI SZILVESZTEREK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.12.30.


Fiatal koromban az év utolsó napja igen jelentős ünnepnek számított.
Természetesen csak a pesti szokásokat ismerem, de valószínűleg ez vidéken is így volt, éppen csak egy-két kellék hiányzott a fővárosi ünnepséghez képest, viszont volt disznótoros, meg már a kolbászokat-disznósajtot talán le lehetett venni a füstről.
Fiúk-lányok meg mindenhol voltak, és szórakozni is szerettek mindenhol.

Középiskolás korom előtt otthon töltöttem a szilvesztereket, kellemes családi környezetben.
Az az ötvenes évek közepe felé az attrakció centrumában a rádió foglalt helyet, melynek szilveszteri műsorát az egész ország hallgatta, így aztán valóságos tragédia volt, mikor a rádió éppen a műsor előtt elromlott, majd apám megpróbálta megszerelni (egy vasas mindenhez ért, ugye...), és mikor a kettőhúsz megvágta, ő sem hagyta magát - belevágta a csavarhúzót a készülékbe, eldöntve ezzel egy új készülék beszerzésének dolgát, mely aztán ötvenhatban nagy szolgálatot tett, hiszen ezen hallgatta az egész ház a Szabad Európát, meg Londont...
Később, már az ötvenes évek végén indult a televízió kísérleti adása, mely a rádiót olyan helyzetbe hozta, mint Orbán a szocialistákat, létezett ugyan, de senki sem hallgatta.
Kivéve talán csak azokat, akik kisszékükkel nem fértek be valamelyik szerencsés szomszéd televíziója elé, vagy egész évben annyira antiszociális magatartást tanúsítottak, hogy senki sem látta őket szívesen a közkinccsé tett képernyő előtt.
Merthogy akkor még működött a civil társadalom, az irigység szintje nem múlta felül a jóindulat szintjét, és az emberek egymásban nem a migránst keresték, hanem a szomszédot, a havert, a barátot.
Mire középiskolás lettem, addigra gyakorlatilag megszűnt a székkel-sámlival vándorló polgárok vonulása, nálunk is csak Virágh néni és testvére, a Stefi maradt meg vendégnek, akik ilyenkor felvonultak, hozták a világ legjobb sajtos stangliját és rózsaszín cukormázzal borított puncs-tortáját, melynek semmiféle szimbolikus jelentőséget nem tulajdonítottunk, csak kistestvéremmel befaltuk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.