POLITIKAI KERESZTÉNYSÉG ÉS PÁRBESZÉDKULTÚRA - MAGYAR PÜSPÖKÖK FERENC PÁPÁNÁL

ÉLET ÉS IRODALOM - PUBLICISZTIKA
Szerző: MÁRTONFFY MARCELL
2017.12.01.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai 2017. november 20–24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A hagyományos kifejezés eredeti értelme szerint „az apostolok küszöbéhez” járultak: egy ötévente esedékes utazás keretében – amelyre ezúttal kilenc évvel az előző, hasonló célú látogatás után került sor – beszámoltak a helyi egyház helyzetéről a pápának és az illetékes vatikáni hivataloknak. A kötetlen beszélgetést, tanácskozást, hivatalos jelentést, felsőbb útmutatást és a zarándoklat különböző elemeit magában foglaló programmal kapcsolatban több tudósítást is közölt a Magyar Kurír. A katolikus hírportál munkatársai az esemény során szerzett tapasztalataikról kérdeztek néhány püspököt, s az eddig megjelent interjúkhoz várhatóan továbbiak társulnak. Ferenc pápa kétórás megbeszélést folytatott a magyar egyházvezetőkkel – az ennek légkörére és tartalmára vonatkozó kérdés természetesen első helyen szerepel az interjúkban.

A személyes hangú nyilatkozatok értékelése nem hálás feladat annak, aki a tisztánlátáshoz szükséges távolságtartással olvassa őket. Ha utóbbi a kritikai mérlegelés nélkülözhetetlen összetevője, akkor nyilvánvalóan nem felel meg annak a kommunikációs szokásrendnek, amelyhez a püspökök zömének beszédmódja igazodik. A közvetlen élménybeszámolókon persze oktalanság számon kérni olyan ellentmondások szóvá tételét és elemző megközelítését – kivált pedig az ellentmondások feloldása érdekében tett erőfeszítést –, amilyeneket az egyházi folyamatok iránt érdeklődő olvasók a közelmúltban Ferenc pápa szociális és politikai kérdéseket is érintő beszédei, valamint a magyar főpapok hasonló tárgyú állásfoglalásai között érzékelhetnek. Ezzel együtt joggal lehetett számítani arra, hogy néhány aktuális témakörben, így a migráció vagy a társadalmi méretű szegénység problémájával kapcsolatban a katolikus egyházfő véleménye csupán a magyar részegyház egyik-másik vezető személyiségének felfogásával egyezik meg, többségükétől kifejezetten és nagymértékben eltér, vagy legalábbis az ilyen kérdésekről való hallgatással szemben az egyértelmű megszólalásra ad példát. A feltételezhető nézetkülönbségek nyílttá tételét és körüljárását azonban a püspöki beszámolók eklektikus jellege miatt várhatja a magyarországi – az internetes felület látogatóit tekintve főként katolikus – nyilvánosság. Például a veszprémi érsek és a szeged-csanádi megyéspüspök mondatfűzése (lásd Magyar Kurír, 2017. november 23.) az értelemösszefüggés vagy a pártpolitika fölött álló, egyetemesebb nézőpont elemi elvárásának sem felel meg, és kevés kivétellel – ide tartozik a váci püspök empatikus és megfontolt tűnődése a pápa szeretetéről „a szegények, a peremre kerültek, a rászorultak, az elesettek” iránt (MK, 2017. november 24.) – a többi püspök is saját véleményének igazolását hallja ki az egyházfő szavai­ból. Mindamellett a puszta öntükrözés gyanúját elhárítandó érdemes leszögezni, hogy nem a helyenként szembeötlő információtorzítás teszi együttvéve zavarba ejtővé az interjúkat, hanem az, hogy szövegük alapján nehezen dönthető el, mit mondott ténylegesen a pápa és mit szeretett volna hallani tőle egyik-másik, korábbi gesztusaiból kikövetkeztethetően a jelenlegi római iránymutatással egyet nem értő püspök...

ITT OLVASHATÓ