Szerző: PAPP RÉKA KINGA
2017.12.15.
Az Állami Számvevőszék rekordösszegű bírságot szabott ki a Jobbikra a közterületi plakátjai kapcsán, amelyeket az ÁSZ szerint irreálisan alacsony áron kapott meg. A történet sok ponton problémás: Schiffer András például rávilágított, hogy igen kérdéses törvényt alkalmaztak, és nincsen meg a szükséges fellebbviteli jogorvoslati fórum sem, amit pedig még ez a toldozott-foldozott, gyenge tanulók alaptörvénye is előírna. (Hát még a józan ész!) De ezek csak a technikai természetű problémák a büntetéssel.
A valódi gond – mit gond! égbekiáltó, ordas kettős mérce –, hogy a Fideszt ugyanezért sohasem büntették meg, pedig úgy tűnik, hogy az elhíresült G-nap előtt nagyon hasonló körülmények között ők maguk is óriásplakátoltak gyanúsan baráti alapon. Az ÁSZ erre azt reagálta, hogy a Fidesz ügyében nem érkezett hozzájuk feljelentés. Én erre azt reagálom, hogy legalább egy kicsit szégyellhették volna magukat e helyett a röhejes válasz helyett.
A döntés valóban mélységesen egyenlőtlen, bár én nem hiszek abban, hogy bárkinek járhatna filléres reklámhely, hacsak nem társadalmi célú hirdetésekre. Hogy ettől hogyan lehet elkülöníteni az álcázott politikai hirdetéseket, annak az alaktanába most nem megyek bele, van erről mintegy három nagyon dühös mondatom, de azokat a kormányhónalj-tájéki CÖF-vezér Csizmadia Lászlónak tartogatom. Mindenesetre nem hiszem, hogy objektív érdeke fűződne a demokratikus berendezkedésünknek ahhoz, hogy akinek megfelelően oszloposbarátja akad, az nyakra-főre plakátolhasson országszerte aprópénzért. Részben azért, mert adót is illene időnként fizetni, nagyobb részben pedig azért, mert ez is egy újabb faktor, ami a pártfinanszírozásra képes pénzemberek markába utalja a politikai térképek megrajzolását.
Magyarországon a rendszerváltás óta rengeteg anomália származik a pártok finanszírozásából, a kampánypénzek, a hivatalos források melletti egyébbevételek és ezek költésének átláthatatlanságából, politikai mutyikból. Pártpénztárnokok és a hozzájuk csengető finanszírozók tartják csapdában a képviseleti demokráciát nem csak nálunk, hanem világszerte, mivel a szponzorok előszeretettel írják felül a képviselni való közösségek érdekeit. Attól még, hogy a Jobbik jelenleg nem mérhető gazemberségben a Fideszhez, én nem támogatom, hogy semennyi pénzért számottevő felületeket kapjon, míg a többi – náluk jóval demokratikusabb természetű – politikai párt nem kap ilyet, mivel nem talált magának ennyire nagylelkű és nagy tehetségű sugar daddyt. Szerintem nem demokratikus érdek, hogy akinek van gazdag bácsikája, az jobban beleszólhasson, akit pedig nem támogatnak így vagy úgy anyagilag, az eltörpülhessen mellette, pusztán mert nem képviseli gazdasági szereplők érdekeit.
Azt pedig nem fogja bevenni a gyomrom, hogy a Jobbik, illetve vélelmezett cukrosbácsija(i) a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elnyomó természetét felismerve hirtelen a szabadság, egyenlőség és testvériség lovagjaivá avanzsáltak. Középpártosodás ide, jobbról előző orbánisták oda, a Jobbik nem az a párt, amely valaha bárki tőlük különböző mellett is kiállt volna demokratikus meggyőződésből, szolidaritásból, tisztességből. Hol voltak, amikor a Választási Bizottság ajtaját elállták a kopaszok? Hol voltak, amikor a Kétfarkú Kutyát nem jegyezték be? Hol voltak, amikor felszámoltak számos joggaranciát? Hol voltak… Én például emlékszem, hol voltak, amikor törvénybe iktatták az iskolai szegregációt, ezzel újabb pecsétet nyomva a magyarországi cigányság kivégzési parancsára. Emlékszem, mert két évvel ezelőtt ott ültem számos társammal a parlamenti parkoló bejáratánál tiltakozva, és Novák Előd lehúzta az ablakát, pedig akkor is igen hideg volt, és úgy kiabálta nekünk oda, hogy szegregációt! szegregációt! Nekem édeskevés, hogy Novák azóta kijjebb került a pártelitből, mert azóta sem kért senki bocsánatot nemhogy ezért, de azért sem, hogy hosszú éveken át a cigánybűnözés hazugságára építették fel a komplett politikai bázisukat – és más aljasságaikért sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.