Szerző: CSERI PÉTER
2017.12.26.
– Minek tanulsz?
– Festőnek. Gázszerelőnek jelentkeztem, de csak hárman voltunk, úgyhogy nem indítottak osztályt. Jó lesz a festő is. Azzal is ki lehet menni külföldre – mondja Alex. Elsős szakiskolás, tizenöt éves.
– Miért mennél ki?
Megvonja a vállát.
– És hova mennél ki?
– Azt még nem tudom.
– Egyedül? Barátokkal? Barátnővel?
Megvonja a vállát.
– És mikor?
– Ahogy megszerzem a szakmát.
Alex a legidősebb a tizenkét fős Varga-csoportban. A mátészalkai otthonban a nevelőkről nevezik el az egyes csoportokat, sokat elárul a „családosodásról”, hogy Vargáné Jakab Klárát sokszor anyunak szólítják a gyerekek. Furcsa kis konglomerátum ez, a magja évek óta alig változik, a gyerekek között van egy testvérpár és egy testvérhármas is, ők már két éve élnek itt együtt. Mégis nagy a mozgás, mert Vargáék az úgynevezett befogadócsoport az otthonban. Bárkit elfognak a környéken a rendőrök, aki otthonról vagy egy másik gyermekotthonból vagy családból szökött meg, idehozzák, és a Varga-csoportban kell megvárnia, amíg a papírmunkát elintézik, majd visszaviszik oda, ahova tartozik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.