ŐS PATKÁNY ÉS ÜRES LEVES

HUPPA BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2017.12.19.

"Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.” (József Attila)

Márpedig hörpöli, kérem, még tósztot is mond hozzá. És büszke magára az a részeg, veri a mellét féltéglával. No, de miről van szó? A szociális helyzetről, hogy ilyen nagyképű legyek, és nemkülönben a szociális munka helyzetéről. Ami ma, Magyarországon egyszerűen kétségbeejtő.

Akkor kezdjük az elején. Minden despotizmus alaptétele, hogy polgárai számára a létező világok legjobbikát teremtette meg, tehát, akinek valami baja van, az vagy hazudik, mert idegen ügynök, vagy nem normális. A nagy Szovjetunióban a tartósan problémás egyedeket el is zárták mindenféle helyekre, gulágokra vagy elmegyógyintézetekbe, különben ez Kínában is szokás, ott „továbbképzésnek” hívják manapság (régebben átnevelő tábornak). Nálunk, kapacitás híján, le se tojják őket. Ez még elviselhető, ha az a probléma elvi jellegű, de mi van, ha anyagi?

Mi van, ha az a fő bajod, hogy munkanélküli vagy, szegény vagy, beteg vagy, öreg vagy, gyerek vagy, hajléktalan vagy? Ez nem elvi, hanem nagyon is gyakorlati kérdés. Akkor is az állam ellensége vagy?

Akkor is, sőt, főleg akkor. Mert ez a mai magyar állam sem nem tudja, sem nem akarja kezelni. Ez a főispánok kézcsókos világa, amin kívül nincs is élet, csak hanyatló Nyugat és mesés Kelet. Ez a rémálom nem tűri az objektív valóságot. Az állam jószerével semmiféle szociális programot nem finanszíroz, ha mégis, az olyan, mint az elhíresült csibeosztás – látszatintézkedés, hiszen a naposcsibékhez vagy nem is adtak tápot, vagy felnőtt csirkék tápját adták, két napon belül írmagjuk sem maradt ott, ahol osztották. No, de tétel kipipálva, istenadta szája ne sírjon, a gondoskodás megtörtént róluk.

Rendben, hát majd segítenek a civilek.

Ha tudnak.

Egyrészt, a civil mozgalmak nagyon nem milliárdosokból állnak, akármit is mondjon a kormánypropaganda, másrészt ők sem bírnak mindenkin segíteni. Nem is bírhatnak. Azt már hozzá sem teszem, hogy közöttük sem kapott tudományos alapú szociális képzést mindenki, de ezt nem is lehetne elvárni. Harmadrészt, ha egy vörös centet elfogadnak külföldről, már álcivilek, ámde, ha el nem fogadják, még tán zsömlét sem bírnak osztani...

ITT OLVASHATÓ