Szerző: bl
2017.12.23.
A művész minden olyan stíluselemet magától értetődő természetességgel használ, amely beszorítható abba a perspektívába, ami groteszkként jelenik meg – márpedig oda minden beszuszakolható, írta drMáriásról Gulyás Gábor művészettörténész.
Az alkotóval a közelmúltban a fidelio.hu készített interjút. A sokak által szeretett, de sokak által megosztónak tartott művész legfontosabb gondolatait próbáltuk az összeállításunkban egybe gyűjteni.
Az új festménysorozatának darabjaiban, amelyek a legutóbbi fővárosi kiállítására készültek -elmondása szerint – gyermeki perspektívából igyekezett megfogalmazni szellemi közjónk aktuális tájképeit. Az inspiráció ezúttal a naivitás volt:
“Hogy ki és miért teszi oda azt a valakit, akibe majd az egy életre beleképzeli ideológusát, megváltóját, vezérét, őszinte barátját? Hogy azután felnőttként is ugyanolyan naivitással hallgassa a pártok jelszavait, ígéreteit, reklámjait? S hogy miként lázadhat fel az ilyen sztereotípiák ellen az egyén, hogy a feladatot félreértve, megváltoztatva saját értelmezési szabadságával töltse fel. Hisz az örök érvényű történetek ma is újraértelmezhetőek, más megvilágításba kerülhetnek, más izgalmakat, feszültségeket rejthetnek a számunkra, legyen az akár egy paradicsomi állapot vagy a mennybemenetel.”
Legújabb képsorozata a A Szeretet soha el nem fogy! címmel, a szeretet himnuszát veszi kiindulópontként, mert szeretetre vágyunk mindannyian:
“miközben a hétköznapokban szinte állandóan jajveszékelést, sírást, robbanásokat, lövéseket, sikolyokat hallhatunk, így izgalmas a feltevés, hogy valóban a szeretet soha el nem fogy-e, s főleg mellé a türelem. És vajon hány irányba tud leágazni a szeretetünk? Ha például a jézusi történetekben új szereplők válnak megváltókká, akkor lehet, hogy ma Soros György, Orbán Viktor vagy Lenin lesz az, aki a legnagyobb ígéretet, oltalmat, szerencsét, egyszóval szeretetet hozza el valaki számára.”...
Az új festménysorozatának darabjaiban, amelyek a legutóbbi fővárosi kiállítására készültek -elmondása szerint – gyermeki perspektívából igyekezett megfogalmazni szellemi közjónk aktuális tájképeit. Az inspiráció ezúttal a naivitás volt:
“Hogy ki és miért teszi oda azt a valakit, akibe majd az egy életre beleképzeli ideológusát, megváltóját, vezérét, őszinte barátját? Hogy azután felnőttként is ugyanolyan naivitással hallgassa a pártok jelszavait, ígéreteit, reklámjait? S hogy miként lázadhat fel az ilyen sztereotípiák ellen az egyén, hogy a feladatot félreértve, megváltoztatva saját értelmezési szabadságával töltse fel. Hisz az örök érvényű történetek ma is újraértelmezhetőek, más megvilágításba kerülhetnek, más izgalmakat, feszültségeket rejthetnek a számunkra, legyen az akár egy paradicsomi állapot vagy a mennybemenetel.”
Legújabb képsorozata a A Szeretet soha el nem fogy! címmel, a szeretet himnuszát veszi kiindulópontként, mert szeretetre vágyunk mindannyian:
“miközben a hétköznapokban szinte állandóan jajveszékelést, sírást, robbanásokat, lövéseket, sikolyokat hallhatunk, így izgalmas a feltevés, hogy valóban a szeretet soha el nem fogy-e, s főleg mellé a türelem. És vajon hány irányba tud leágazni a szeretetünk? Ha például a jézusi történetekben új szereplők válnak megváltókká, akkor lehet, hogy ma Soros György, Orbán Viktor vagy Lenin lesz az, aki a legnagyobb ígéretet, oltalmat, szerencsét, egyszóval szeretetet hozza el valaki számára.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.