Szerző: TECHET PÉTER
2017.12.21.
Orbán Viktor 2017-et a lázadás évének nyilvánította. A magyar miniszterelnök nyilván abban bízott, hogy a fontosabb választásokon számos európai országban meghatározó szerephez jutnak az Európai Unió-ellenes, szélsőjobboldali, a Fideszhez szellemiségükben közel álló pártok. Ezzel szemben Hágában vagy Párizsban nem történt ilyen fordulat – igaz, annak az esélye, hogy Geert Wilders vagy Marine Le Pen maguk mögé állíthatnák a választók többségét, egy percig sem volt komolyan vehető.
Németországot viszont kicsinykét megérintette a lázadás szele szeptemberben. A Fidesszel hivatalosan szövetséges keresztény uniópártok (CDU–CSU) halovány győzelmét zárójelbe tette az orbáni eszmeiséghez legközelebb álló, bevándorlás- és EU-ellenes Alternatíva Németországnak (AfD) kiugró eredménye. A párt betörése összezavarta a német politikát, a hagyományos jobbközép (azaz keresztény-liberális), illetve balközép (azaz szocdem-zöld) blokkok egyike sem tudott kormányt alakítani. Öthétnyi tárgyalás után kiderült, a CDU–CSU a liberálisokkal (FDP) és a Zöldekkel sem koalícióképes. Így ma arra a nagykoalícióra van esély megint, amelynek pártjai négy évvel ezelőtti eredményükhöz képest 15 százalékot vesztettek.
Orbán Viktor számára rövid távon nem szerencsés, ha a berlini külügyminisztériumot továbbra is a szocdemek uralják. De középtávon nyugodtan számolhat azzal, hogy a német politikában is erősödnek a vele szimpatizáló-egyetértő hangok. Immár nemcsak a Fidesszel hagyományosan jó kapcsolatban álló bajor keresztényszociálisok (CSU) vagy az AfD-sek állnak ki a szigorú bevándorláspolitika mellett, de a merkeli CDU és a liberális FDP többsége is. Christian Lindner, az FDP fiatal elnöke nemrég azt kérte „a nyugat-európaiaktól”, hogy „ne terheljék túl a kelet-európaiakat multikulturalizmussal, színes, liberális társadalommal”. Nyilatkozatában volt egy adag lenézés is. Mármint hogy a kelet-európaiak még éretlenek lennének arra, ami Nyugat-Európában már elfogadott. Ebben amúgy van igazsága is, számos nyugat-európai politikus azonban még mindig nem akarja megérteni-belátni a liberális Nyugat és a posztszocialista Kelet közötti mély mentalitásbeli különbségeket. Ám Lindner nyilatkozata így is Orbánnak kedvez. Végső soron a liberális politikus azt kérte: ne erőltesse „Brüsszel” a menekültkvótát. A szigorú menekültpolitikának a német politikában mára a Zöldek és a kommunisták (Die Linke) között is akadnak hívei. Amit Boris Palmer tübingeni zöld polgármester vagy Sahra Wagenknecht, a Die Linke marxista frakcióvezetője mond a témában, nem sokkal tér el attól, amit a magyar miniszterelnök 2015 elejétől hirdet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.