Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2017.12.05.
Magyarországon alig készítik fel a tanárokat arra, hogyan kell bánni a szegénységben élő gyerekekkel, vagy mihez lehet kezdeni, ha sokféle gyerek jár egy osztályba. A legtöbben amúgy is inkább az elitiskolákba vágynak, ahol sokkal kevesebb a baj. Más országokban viszont elitklubot csinálnak azokból a fiatal tanárokból, akik vállalják, hogy rosszabb iskolába mennek, ráadásul agyonfizetik őket. Itthon viszont nem sikk, inkább ciki, ha valaki romákat tanít egy borsodi faluban.
Pár évvel ezelőtt egy cigány kisfiú feltette a kezét az iskolában, hogy elmesélje, milyen fantasztikusat ebédeltek a hétvégén. Nagy élvezettel adta elő, hogyan tekerte ki a kakas nyakát az ő imádott nyamamája, és hogyan főzött belőle levest az egész családnak. Erre a tanár olyan megalázóan reagált, mintha a nagymama valami állatkínzó lenne.
Ezen az órán bent ült Kende Ágnes szociológus, a CEU kutatója is, akit épp a tanár hívott meg, hogy megmutassa neki, milyen jó módszerekkel képes kezelni a hátrányos helyzetű gyerekeket. “Észre sem vette, a reakciójával mennyire leforrázta a kisfiút. Pedig nem kellett volna mást tennie, mint tudomásul venni, hogy a fiú szereti a családját, otthon érzi magát benne, és náluk így szokás levágni a kakast” – mondta. De ez csak egy példa a sok közül, ami azt mutatja, hogy a tanárok többsége tanácstalanul áll az olyan helyzetek előtt, amikor vegyes összetételű osztályokkal, hátrányos helyzetű, akár roma gyerekekkel kell foglalkozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.