Szerző: PROF. DR. LAKATOS GYULA
2017.12.18.
A 19 században, a szociológia tudományának alapítója, Auguste Comte, francia tudós úgy gondolta, a szociológiának egy társadalom orvostani szerepet kell szánni, a társadalom beteg, a betegséget egyénileg gyógyítani nem csak nehéz, de alacsony hatékonyságú, jelenleg az esély a gyógyulásra átlagosan, 30 %.
Magyarországon felélesztették komoly felkészültségű orvosok a szakmát, aminek csúnya vége lett, eltorzították, hiszen az állami politikai érdek a társadalom tökéletességét képzeli minden korban.
Különösen ma, Magyarországon, ahol nem csak az egyének sokasága, de a társadalom is súlyosan beteg.
Az orvos továbbképzésből, az oktatásból kivették ezt a szakot és rongyos menedzserképzéssé aljasították.
Már a „társadalom orvostan” elnevezés is indulatoktól fűtött és máig meg nem szűnő vitákat váltott ki.
Akkoriban az társadalom orvostan „social medicine” burzsoá ármánykodásnak számított, de a szovjet nomenklatúra tükör fordítása (egészségügyi szervezés) elfogadható volt.
Az orvosképzésben oktatását 1953-ben vezették be „egészségügyi szervezés” elnevezéssel, de az egészségügyi szervezés, mint alkalmazott társadalomtudomány idegen test volt és maradt az orvosképzés rendszerében.
A társadalom orvostudomány a ’80-as években eltávolodott a gyógyító medicinától, egyesek szerint, kiszabadult alárendelt helyzetéből, és nagyobb tekintélyt vívott ki magának a fejlett nyugati országokban. Nem kis szerepe volt ebben a WHO „Egészséget mindenkinek – 2000-re” stratégiájának, a gyógyító medicina drágulásának és annak a hitnek, hogy a prevenció megoldhatja az állam és a társadalom felelősségét a lakosság egészségének védelmében.
A ’80-as években még nem dőlt el, hogy a társadalom orvostan vetélytársa, vagy komplementer szövetségese lesz-e a gyógyító medicinának. Ez a „harc” a nyugati demokráciák globalizálódó világában az ezredfordulóra kompromisszumos megoldáshoz vezetett, a volt szocialista gazdaságokban a rendszerváltozás hevületében politikai színezetet öltve kiéleződött, és a társadalom-orvostudomány csaknem végső leszámolásával végződött. Ennek következményeként a társadalom orvostani tanszékek a ’90-es évek elején mind a négy orvostudományi egyetemen megszűntek és a „residuum” beolvadt a különböző új nevekre (megelőzési orvostan, humán közegészségtan, közegészségtan, népegészségtan,) keresztelt közegészségtan-járványtani intézetekbe.
Látszólag csupán a HIETE Orvosi Népegészségtani Intézete menekült meg, azért mert a megszüntetés – néhány évvel később - az egész egyetemet sújtotta.
Az Orvos-továbbképző Intézet egyetlen „elméleti” intézete az 1962-ben alakult Egészségügyi Szervezéstani Intézet volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.