Szerző: HaFr
2017.12.05.
Nem kéne talán az egekig cifrázni egy jól működő ország politikai gyakorlatát -- hogy már tényleg csak a Jóisten segíthessen majd rajtunk. Az a sz*rkeverés, ami másfél évtizede, de különösen nyolcadik éve folyik a magyar politikai rendszerben politika (vö. közösségi koordináció) címén annak érdekében, hogy közben a politika unortodox értelmezése (vö. hatalomgyakorlás) váljon az elfogadott normává, viszont közben tönkremenjen ember és társadalom, azt hittük volna, kiüti a honfitársaink nagyobb részének szemét is, de nem. A kisebb részéét is alig. Sőt, már-már mitikus képességeket tulajdonítanak a Vezérnek, akinek sikerült meghekkelnie a politika józan ésszel elfogadható rendeltetését.
A politika -- amennyiben az előbbi értelmében a társadalom, és nem a kormányzat (és vezetőinek) erejét szolgálja -- mióta világ a világ verseny-, együttműködési és identitás-kérdéseket vet fel, de ezeket akár sikerrel tudná kezelni is, ha ennek szánnák. De még egyszer, ezen a bús magyar földön nem ennek szánják, kisebb részt tehetségtelenségből, nagyobb részt gazemberségből. A versenyképes társadalom politikája -- amely nem takarítható meg anélkül, hogy a társadalom elszegényedne, ami viszont koncentráltan hívná elő a mélyéből a legrosszabb szellemeit -- az ilyen igényű közösségek mintáit nézve a XXI. század elején -- de tudnék amellett érvelni, hogy öröktől fogva -- nagyjából ezen a három elven nyugszik: minél szabadabb kereskedelem/piac, minél erősebb bemeneti esélyegyenlőség (az egyéni önkiteljesítés lehetősége és az összképességek maximuma érdekében) és biztonságos (személyes) identitásőrzés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.