MIÉRT NEM ÁLLUNK KI A RENDSZER ELLEN, HA EGYSZER UTÁLJUK?

MÉRCE
Szerző: TAKÁCS FLÓRA
2017.12.21.

Az ősz ugyan jóindulattal sem volt forrónak nevezhető, a társadalomkutatók azonban annál többet foglalkoztak az elmúlt hónapokban a különféle társadalmi mozgalmakkal, köszönhetően részben a #metoo kampány hazánkat is elérő hullámainak. November második felében két mozgalmakkal foglalkozó tudományos előadáson is jártunk. Az egyik az ELTE Társadalomtudományi Karának Digitális Szociológia Központja által rendezett „Metoo és digitális aktivizmus – mire képes egy hashtag?” című vitája, a másik pedig a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Intézetének „Lázadás és kiegyezés” című konferenciája volt.

Az emberek ugyan időről-időre kimennek tüntetni és a különféle csatornákból ömlik a panasz azzal kapcsolatban, hogy milyen rosszul mennek a dolgok az országban, összességében mégis azt érzékelhetjük, hogy a magyarok messze nem olyan aktívak és kitartóak a demokratikus részvétel különböző formáiban, mint más országok polgárai. Elég csak a szomszédos Romániára tekinteni, ahol nem olyan régen is hevesen és kitartóan zajlottak a tervezett igazságügyi reform elleni tüntetések. Sokféle magyarázat létezik arra, hogy Magyarországon mi okozza a passzivitást és apátiát, de alapvetően egyetértenek a társadalom vizsgálatával foglalkozó szakemberek abban, hogy a történelmi múltunk negatív tapasztalatai, a társadalmi kohézió hiánya, valamint a bizalomhiány döntő szerepet játszanak benne...

ITT OLVASHATÓ