Szerző: BOTOS BOTOND
2017.12.24.
Sokak számára az ünnep ma már nem más, mint a mértéktelen fogyasztás és a kádból kivett pontyon elkövetett erőszak. Vannak, akik néhány órát, esetleg napot csendben szeretteik között szeretnének eltölteni. Az újságok címlapjai, az utcai reklámok pedig egy idillikus, a “béke és a nyugalom ünnepének” legendáját masszírozzák agyunkba.
De a betlehemi krisztusi születésben sem volt semmilyen idilli: a gyermek tisztázatlan eredete, az átlagember hétköznapi életét nyomasztó (birodalmi) bürokrácia, egy túl fiatal anyuka, és az apa tisztázatlan személye, rossz lakhatási körülmények és ugye mindez télen.
Lássuk be, ilyen körülményeket találhatunk napjainkban is a nagyvárosok hajléktalan emberekkel teli szállóiban, a menekülttáborokban világszerte, de akár azon a településen is, ahol éppen mi lakunk: minimálbéren élő emberek, családok vagy egyedülálló szülők, mindenhol.
Tizennégy évesen konfirmáltam, és később is református templomok rendszeres látogatója voltam, de a család másik része, a katolikus rokonok miatt, nagyobb ünnepek alkalmából, szentmiséken is részt vettem. A karácsony ezért nálam mindig belső konfliktusokkal jár, amit röviden úgy tudnék összefoglalni, hogy ilyenkor megkérdezem magamtól, mennyire számítok kereszténynek, maradt-e bennem ebből a hagyományból még valami. A bennem lévő hang azt mondja: igen.
A napokban Budapesten jártam az Átlátszó karácsonyi szerkesztőségi partiján, másnap a Tilos Rádió csapatával közösen a kollégákkal meleg ételt osztottunk ki az Oltalom Karitatív Egyesület épületében lakó hajléktalan embereknek. Nem muszáj teológusnak lenni, hogy Jézus születésének bibliai története alapján, akár egy hajléktalan szállóban vegetáló százak között is az jusson eszembe: a karácsony mindenki számára a remény ünnepe.
Mindez egy olyan esemény kapcsán jutott most eszembe, amelyben két kétségbeesett menekült, egy patchwork család keresett ideiglenes hajlékot magának és születendő gyermeküknek. Szállást végül az isten háta mögött, de találtak: egy istállóban, állatok között született meg utóduk – egy zsidó, akinek születését egyébként arabok jöttek köszönteni.
Persze, mai fejjel ez az ünnep nekem már egy egalitárius provokáció, amely az elnyomott, kitaszított emberek számára a fennálló elnyomó rendszerrel szemben egy üdvtörténetet, egy alternatív ellenhatalom megszületét meséli el, amely elkerüli a római császár népszámlálást és szembeszáll a heródesi csecsemőgyilkossággal. Azt is mondhatnánk: keresztény megváltónk a palesztin munkásosztály gyermeke, a karácsony pedig a felszabadulás ünnepe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.