Szerző: BOHUS PÉTER, SZARVAS
2017.12.22.
Ha úgy érzi manapság, hogy Déjà vu-je van, és minden, ami történik, az már megtörtént egyszer, akkor a hiba nem az ön készülékében van. Ez itt a kő kemény 80-as évek. Welcome! De ne küzdjön ellene, ne csüggedjen. Mint mindenben ebben is ott van a jó. A Kövér Lászlói értelemben vett emberi. Találjuk meg ezt a jót a mában.
Ami a 80-as években szerethető volt, azzal most sem tudunk nagyon mellé lőni. Emlékeznek például az autóskártyára? Hát mi lett azzal az elmúlt húsz-huszonöt évben? Szertefoszlott, de az élmény megmaradt.
Biztosan megvan mindenkinek a Mindent Vivő Lolate (Lola-T), a zöld Wartburg, vagy éppen a Simca 4 CV. Hogy mit is jelentenek az autó utáni számok, betűk, sosem volt érdekes, hiszen magukról az autókról amúgy se sokat tudtunk, a jó részükről még azt sem, hogy egyáltalán léteznek-e (Apal Corsa, ugye?).
Hogy is tudhattunk volna! A rendszerváltás előtt egy Skodára is 10 évet kellett várni, és akkor a Zsiguliról még szó sem esett. A választék a magyar autópiacon ennyi volt: Trabant, Wartburg, Moszkvics, Dacia, Skoda és Lada és persze a Kispolszki. De nekünk ennyi már akkor sem volt elég, muszáj volt az autóskártyából továbbképezni magunkat. Tudtuk, hogy a Mercedes Benz 200 SEL 6,3 hengereinek a száma 8, vagy hogy a Jaguar XJ 12 305 lóerős...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.