Szerző: Határátkelő
2017.12.31.
Mindemellett boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek - a határ bármelyik oldalán! :)
Év vége tájt a haza- és visszaút határozza meg sok határátkelő hétköznapjait, nincs ezzel másként az Élet a határon túl blog szerzője és családja sem. Lássuk, ők milyen rutint építettek ki maguknak öt év Németország alatt!
„Amikor kiköltöztünk is tisztában voltunk vele, hogy talán az egyik legnehezebb dolog a család hiánya lesz, valamint a családdal, barátokkal való kapcsolattartás. Lassan 5 éve élünk Németországban, de ezek a dolgok csak nem akarnak egyszerűsödni.
Nem panaszkodhatom, mert maradtak barátaink, nem tudunk úgy hazamenni, hogy ne legyen probléma beosztani az időt, hogy kivel, mikor, hogyan, hol találkozunk. Jófejek vagyunk, na, de jófejségünk ellenére sem sikerül mindig, amit szeretnénk. Karácsonykor meg aztán végképp esély sincs semmire.
A haza menjünk-e karácsonykor nem egy bonyolult kérdés, mivel ha megtehetjük anyagilag, az időnkbe belefér, akkor nincs az a racionális érv, ami meggyőzhet arról, hogy ne induljunk el. Na jó, talán az időjárás.
Az út hosszú, és mivel mindenki elindul hazafelé, így a forgalom is borzalmas. Volt már rá példa, hogy a magyar határtól a Pestig tartó út 3,5 órásra sikeredett.
A téli szünet nem olyan hosszú, a Zuram rendszerint január 2-án már dolgozik, így nem is tudunk pár napnál tovább maradni. Két nap az autóban, egy másik 2 napért, amit otthon tudunk tölteni – szintén nem egy plusz az elinduljunk-e listába.
Az időjárás bármilyen lehet az út során, lehet, hogy napfényes jó időben indulunk el, de Prága környékén már szakad a hó, Pozsonynál az eső, és Szegedig minimum köd van.
A német autópályákon még hellyel-közzel tudnak is viselkedni a közlekedés résztvevői, azonban ezt egyáltalán nem tudom elmondani a cseh és a magyar szakaszról, a szlovák teljesen rendben van.
A magyar autópályák, nos igen, sajnos azt kell mondanom, hogy a legrosszabb, mindig a magyar szakasz, és nem feltétlen a sok külföldi rendszámos autó miatt. Legutóbbi utunk során apró statisztikát vezettem, és az összes türelmetlen jobbról előző, villogó mind magyar rendszámos volt.
A cseh szakaszon pedig annyi az autópálya javítás, építés, hogy gyakorlatilag örülünk, ha 80-al tudunk haladni.
Próbáltunk pár verziót, elindultunk rögtön a suliszünet kezdetén, mentünk éjszaka vagy épp indultunk korán reggel is, de soha sehogy nem jó. A visszafelé út, az ugyanez, csak annyival tudjuk még nehezíteni a témát, hogy maradjunk-e szilveszterre, vagy sem.
Volt már, hogy maradtunk, volt, hogy nem. Előbbi kegyetlen, ha az ember csupán pár óra alvás után indul el, még akkor is, ha váltva vezetünk. Tehát amitől leginkább feláll a szőr a hátunkon, az az út."
A teljes posztot itt találjátok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.